Mikor cserélik le őket?!
Talán azért tűnik úgy, hogy lezülött Budapest, mert nem járok gyakran a magyar fővárosban, vagy nem elsősorban a hangsúlyozottan turisztikai attraikciókat látogatom meg. Vagy lehet éppen ezért, de Budapest egy kocsmában fetrengő, rendkívül zűlött nőhöz hasonlít. Még mielőtt a feministák a falra másznának (manapság mielőtt leírsz valamit jól meg kell gondolnod, melyik csoportot érinted érzékenyen; de ha az öncenzúra diktál, akkor az már régen rossz) hangsúlyoznám: azért írtam nőt, mert zülött férfiakkal meg vagyunk szokva, a kocsmában fetrengő teremtés koronája nem annyira sokkló.
A metró aluljárók szennyesek, tele hajléktalanokkal, az utcák szemetesek, kihaltak. Mintha az emberek is barátságtalanabbak lennének, szomorúbbak. Jajj, s azok a régi, ócska, szovjet metró szerelvények…. Grrr.
Ugyanakkor a politikai preferenciák mélyégesen megosztják a társadalmat, a metróban hallottam két férfit beszélni. Egyikük a Magyar Nemzetet olvasta, a másik csak úgy símán megszólította:
- Hogy lehet olvasni ezt a szennylapot?
- Mi köze magának?
- Szenny mellett nem ülök – s átült.
Idén úgy döntöttem, idén Budapesten keresztül jövök Hannoverbe, a CeBIT számítástechnikai és távközlési világkiállításra. Fapados repülővel. Egy nappal korábban érkeztem Budapestre (Szészi barátom cégének, a Codespringnek a munkatársai [köszi Walter, Tünde és Szilárd!] vittek el kocsival), itt Étienne barátomnál laktam. Mindig szeretek nyugisan utazni, ezert döntöttem úgy, hogy egy nappal korábban leszek Pesten, s aztán irány repcsivel Hannover. Szeretek egyedül utazni, ilynekor van igazán ideje az embernek elgondolkodni bizonyos dolgokon. Olyan kis meditációs, kontemplatív időszak ez. Van idő és hely (time and space) mélázni, esetleg kissé melankólikusan, a régi szép időket emlegetve rátekinteni a világra.
Amúgy a CeBIT-re Glytz barátom és a Pingvinkémnek köszönhetően jöttem el…
Na, de visszatérve Budapestre. Negatív élménnyel maradtam. Vagy talán minden alkalommal valamilyen formában újra akarom érezni az első látogatás (valamikor 1995-ben, a Rákóczi Szövetség jóvoltából) alkalmával érzett adrenalin- és élmény pompát? Akkor büszkén énekeltem a magyar himnuszt és a veszélyek ellenére hoztam haza magyar zászlót. Mostanra már minden sokat változott: sivár, szennyes, kihalt és tele van szemétel és hajléktalanokkal.
A jelen és a jövő kézfogása...
Ezzel szemben korábban Hannover, a CeBIT-nek otthon adó észak-németországi város tűnt hidegnek, ridegnek és kihaltnak. Most viszont Hannover lenyűgözött az egyszerű, de ugyanakkor stílusos eleganciájával. Itt mintha nem lenne gazdasági válság.
A hannoveri reptéren meglepetés: a vámhatóság specilálisan idomított kutyája átszagolta az embereket és a csomagokat. Sehol semmi útlevélellenőrzés, határ, vám. Budapest-Hannover – a Schengen-zóna. Pedig kértem volna pecsétet az útlevelembe. Emlék. Souvenir – sok határrendőr nagyon néz ilyenkor, de mégis bepecsétel az úti okmányomba. Amikor egyedül utazom, mindig végignézem az útlvelemet, s nosztalgiázom… Ejnye-benye, milyen jó volt Isztanbulban, Oszlóban, Barcelonában, Krakkóban, Bolzanóban, Londonban, Nápolyban, Koppenhágában, Rómában, Varsóban vagy akár Bécsben.
Got you, baby!
Az imént érkeztem meg a CeBIT-re. Arra lettem figyelmes, tömeg gyűlt össze az egyik csarnok előtt. Mit tesz ilyenkor az újságíró: odarohan, persze. Szépen elosontam a rendőrök és a biztonságiak mellett, egészen közel a fekete, villigó fényszórójú kocsiig. Azt hittem Angela Merkel, a német kancellár jelenik meg. A szelíd és alacsony helyett egy mély hangú óriás jelent meg: ARNOLD SCHWARZENEGGER. Igen, biza, a sztár. Hirtelen ott volt mellettem. Szokva vagyok államfőkkel, kormányfőkkel, polgármesterekkel társalogni (nagyképűség nélkül, de egyszerűen ez a szakmám), de most kissé elállt a lélegzetem. Néhányan azt kiáltották: Hasta la vista, baby! Arnold kedélyesen mosolygott. Nem véletlenül volt ő itt, idén ugyanis Kalifornia a CeBIT testvérországa. Annyira meglepődtem, hogy fényképet se készítettem. Mintha nem én írtam volna meg az interkativ2 számítástechnikai mellékletben, hogy Arnold is itt lesz Hannoverben… Ejnye. Azt hittem viszont, hogy csak a megnyitón vesz részt.
Hannoverben, a CeBIT-en csodás az idő, de vajon a napsütés és Kalifornia kormányzója elég ahhoz, hogy a világgazdasági válság hatásai ne legyenek érezhetőek?!
Minden egyetértés- és érzésemmel együtt a bejegyzés tartalmát illetőleg, elírtad a sztárod nevét…. nincs benne t betű… (Schwarzenegger..). Írjuk ezt is a talán még mindig tartó meglepetésed margójára!
Igazad van, koszi, a cimben jol irtam, de kesobb mar nem….
Javitom…
kotty bele szilvalé de én úgy tudom hogy lezüllött, nem pedig lezűlött…..
Asszem ez is igaz… :=)
Tisztelt Olivér, nem vagy egyedül ezzel a véleménnyel. Budapest egy valamikor szép és méltón világhírű főváros lezüllesztett mása. Valamikor nagy élmény volt felmenni Pestre, minden magyarok fővárosába, de most már egyre inkább kezd hasonlítani a Balkán Párizsára és a magyar ember nem érzi otthon magát benne. Szerintem ezekről a dolgokról leginkább a jelenlegi városvezetést és kormányt kellene kérdezni, mert tényleg szembetűnő, hogy mi lett abból a szép városból. Az ezredfordulón még büszkén végigmehetett az ember az Andrássy útón, hogy kiérjen a Hősök terére és végignézze a magyar nemzet nagyjainak szobrait, most meg azt látja, hogy a szobrok össze-vissza vannak pingálva, az Andrássy úton egymás érik a graffitik és így tovább. Ez a lezüllés amúgy jellemző egész Magyarországra. Sajnos ide jutottunk.
Budapest az élő bizonyíték arra, hogy mi az eredménye liberális “értékekhez” való ragaszkodásnak. Ez már túl megy a politikai megosztottságon, a “párthűségen”. Budapestre az is jellemző, hogy mindenből pártkérdést csinálnak. A nemzeti stratégiának nem lenne szabad az egyéni pártérdekeket követni.
És milyen érdeles, hasznos kütyüt láttál? A kormányzón kívül?
Olivér, olyan csend van itthon, a Szabadságnál, amióta elmentél Hannoverbe…
De most félre a tréfával: valahogy egyetértek azzal, amit Budapestről írtál. Már nem ugyanaz. Én tavaly májusban jártam ott legutóbb, és egészen más volt, mint pl. diákkorunkban, amikor heteket töltöttünk tanulmányúton.
Hol van ez már a “Budapest, Budapest, te csodás…” kuplé szövegétől…?
Vajon Gyurcsány nem akar beleolvasni a blogodba…? Uuuupsz.
Szerintem azert latod Budapestet olyan lezullottnek mert most van mihez hasonlitanod.Regebb Budapest volt a vegallomas most mar nem.Mihez hasonlitottuk Budapestet?Kolozsvarhoz,Bukaresthez?Most mar nyugathoz hasonlitva tenyleg gyenge!
Ebben tényleg igazad van!
ha akkor nem..,akkor most nézd meg,ezek 2/3-os nyerése után!eddig csak reál,de ezután szellemileg is!!!máris pregnánsan kiütköznek a fülkeforradalom eredményei,pld mai hír,hogy egy belga v holland/ki ismeri ezeket??/külügyminiszter azt javasolta,hogy az új médiatörvény miatt vegyék el a jövő félévi elnökséget az EU-ban!!én csak szegény Izsák Balázst sajnálom,szerinte eme elnökség legeslegfontosabb prioritása lesz a székely autonomia megteremtése!kiharcolása!
Kedves Olivér!
A témában módfeletti tájékozatlanságodról ad tanúbizonyságot, hogy ócskának titulálod az orosz motorkocsikat. Tájékoztatásul közlöm veled, hogy ma Budapesten a metró-motorkocsik -túl a 3 millió kilométeren- a cég legüzembiztosabb járművei a HÉV és a Fogaskerekű szerelvényei mellett. A karbantartási hiányosságokra visszavezethető meghibásodások nem a kocsik rovására írandóak.
Mind a mellett az oroszok már akkor metrókocsikat gyártottak, amikor még mi itthon lovat patkoltunk és ők üzemeltetik a világ második legforgalmasabb, napi 9 millió utast szállító metróhálózatát tisztán hazai gyártású járművekkel. A Mityistyiben található gyár több mint 15 ezer darab metró-motorkocsit gyártott(az Alstom ezidáig 3 ezret se…), amelyek a világ több városában közlekednek, mint ahány éves vagy, ráadásul Európai uniós ország is vett tőlük metrókocsit a közelmúltban.
Ennyi jutott hirtelen eszembe arról, hogy mi az ócska.
Üdv!