Az út talán legmeghatóbb felvétele: muzulmán család imádkozik a srebrenicai tömegsírnál
Életre szóló élmény, így jellemezhető a ma véget ért Balkán-körút. 16 nap alatt összesen 3071 kilométert tettünk meg 5 országon keresztül.
Benzinköltség: kb. 150 euro, fejenként 75. Szállás többnyire CouchSurfing. Plusz szállások: Vukovar (1 éjszaka, családi panizó, fejenként 20 euro), Dubrovnik (1 éjszaka, sátorozás – Camp Solitudo, fejenként 15 euro), Kotor (1 éjszaka, családi panzió, fejenként 2o euro), Pristina (1 éjszaka, “Professor” magánszállás, fejenként 10 euro), Belgrád (2 éjszaka, kollégiumi szállás, fejenként 30 euro) összesen 95 euro fejenként 16 nap alatt.
Útban Brckoból Tuzlába kissé eltévedtünk. Pontosabban nem a fő-, hanem egy, a térképen vékony fehér jelzésű erdei úton autózgattunk. Olyan út volt, mint amilyen a bükki erdőben visz a csürülyei tóhoz. Ott láttuk ezt a jelzést: ne térj le az útról, aknamező... Nagyon ott volt a murok...
Minden a tervek szerint zajlott, nem kellett sietnünk, nem paráztunk, habár Koszovóban rendesen és állandóan nagyon ott volt a murok…
Mintha sót tettek volna a friss sebre, annyira fájt látni a tömegsírok, az atrocitások, a kivégzések, a gyász helyeit. Az, ami a horvátokkal, a bosnyákokkal megtörtént, velünk, erdélyi magyarokkal is ugyanúgy megtörténhetett volna. Aki azt mondja nekem, hogy ááá, dehogy, az, diplomatikusan fogalmazva, rettenetesen naiv!!!
Csak egy a rengeteg dokumentumfilm közül…
Más: két kakukktujást rejtettem el a Balkán-körútról szóló beszámolóimba. Az egyik Ferenc Jóska meggyilkolása Szarajevóban (valaki ki is javított, ugyanis Ferenc Ferdinándról van szó). Aki megfejti a másodikat, azzal iszom egy sört a Bulgakovban, és kap egy ajándékot is… Nos?
Ha nyerünk fegyverrel kergetnek el a bingószalonból? A helybéliek szerint nagyon sok polgárnak van fegyvere...
UPTADE 1 (augusztus 17., 00:15): Két zeneszám határozta meg a Balkán-körútunkat. Érdekes, az egyiket éppen akkor játszodták be a rádióba (a kocsimnak csak az eredeti Dacia kazettás lejátszója van meg, rádióval), amikor még nem tudtuk, hogy aznap este hol és hogyan alszunk. Ez volt az első “himnuszunk”.
Lévén, hogy barátnőmmel, Enikővel korántsem egyszerű feladatra vállakoztunk, a második “himnusz” pedig ez volt…
Kakukktojás!
Kedves Olivér, nem tudom, hogy milyen kakukktojásokra gondoltál, de én találtam néhány kakukkot (vagy tévedést?)
1. a Vukovári-csata nem télen volt, mint ahogy augusztus 3-án kelt bejegyzésedben írtad. Lásd. “Az volt az érzésem, hogy az égiek személtetni akarják velem, mit érezhettek azok a hortávok, akiket 1991 telén körülvettek a szerbek és három hónapot tartó ostrom után meg kellett adniuk magukat.”
A csat időpontja 1991 augusztus 25 – november 18, ami nem éppen tél, még a Balkánon sem.
2. “Srebrenicát korántsem volt könnyű megtalálni. könnyű megtalálni. Lévén, hogy a Szerb Köztársaságban található, szinte kizárólag cirill betűkkel tüntették fel az irányt. ”
Srebenica a Boszniai Szerb Köztársaságban (Republika Srpska) van. Csak a szerbek szeretnék, hogy a Republika Srbija (Szerb Köztársaság vagy Szerbiai Köztársaság) része legyen.
Lolka: Tudom, hogy nem mentesít, de rendkívül nehéz körülmények között, rendszerint éjjel, mini laptopról, parkokban, kávézókban írtam a bejegyzéseket, ahol volt wireless térerő. 1. A tömegsír helyszínén elsősorban novemberi dátumokat láttam, ezért írtam telet. 2. Persze, hogy a Boszniai Szerb Köztársaságra (Republika Srpska) gondoltam!
nem hiszem el, hogy ilyen kevesbol megusztad…
Levi: Elhiheted. Habár korántsem az olcsóság, a sporlás volt a lényeg. Félretettük az összes benzinszámlát. Nem nélkülöztünk, ugyanakkor egyszer sem ettünk vendéglőben. Nem ez volt az út célja. A tiszta, központi, egyszerű és nagyon olcsó szállásokat válogattuk ki ott, ahol nem sikerült CouchSurfinggel elintézni. Ebben óriási segítségünkre volt a Lonely Planet úti kalauz.
Többnyire konstats, 90-110 Km/h sebességgel vezettem, így keveset fogyaszt a Dákroverem. Szinte mindenhol betartottam a sebességkorlátozást, egyszer se kaptam büntetést. Ez azt jelentette, hogy sok helyen 40, 60 vagy 70 Km/h sebességgel furikáztunk. De sietni nem kellett, mindenhova időben elértünk, kivéve Koszovó, ahol még a “határ” előtt besötétedtünk és “murkos” volt az út Pristináig. Kettős célt szolgált a Balkán-körút: a hangsúly a háborús sebek felkutatásán és a nyaraláson volt. Mindkettőből volt bőven. Még most is hámlik a hátam és a karom a tengerparton tölöttt napok miatt…
Szia Oli,
örülök hogy épségben hazaértetek. Nagy kiváncsisággal követtem végig utazásotokat. Igaz a nagy kiváncsiságomra rájátszott a túlspirázó fogalmazasod is. Jókat pisolyogtam magaban az időnként túl misztifikált helyzetképeken.
Jót röhögtem a “murkos” jelződön is… ez valami új?… bőjecdekártieres duma?
Hétvégén lehet Kolozsváron leszek, megihatnánk azt a sört s közben még mesélnél néhány exkluzív történetet az uatzásról.
Na csók a családnak, innen székelyföldről!
KBoti: túlspirázó? Esetleg túlspilázó… Tetszik az innovációs próblákozás. Túl misztifikált? Tévedsz.
A murkos dolgot inkább nem magyarázom. Szerintem neked más lett volna ugyanott, ahol nekem murok volt…
Amúgy a jéghideg csíki sört szeretem!
Jol jottek a ” himnuszok ” a lelki probak vegen. Fokent a muzulman temaju kepek es videok ragadtak meg. A “naivak” reszere bemutatott videos haditudositas: arra az esetre ha rovid lenne a memoriajuk… Atvaltok himnuszt hallgatni. Lazulok. Puszi.
[...] sokkal az augusztusi Balkán-körút után döntöttünk: születésnapomat Velencében töltjük. Az elhatározást nagy mértékben [...]