Turkuban nagy hobbi újságot olvasni a könyvtárban. A szabadidős tevékenység több asztalnál zajlik, idősek és fiatalok egyaránt űzik (Valamennyi saját felvétel)
Nem is emlékszem pontosan, milyen szokatlan körülmények között döntöttem úgy, hogy augusztus végétől szeptember közepéig Finnországba (Turku és Helsinki) és Észtországba (Tallinn) utazom. Valami mégis dereng: a volt barátnőmmel, Enikővel 2005-ben a fejvízforrasztó nápolyi és római hőségben megfogadtuk, nyáron/kora ősszel északra, télen pedig délre utazunk. Nos, itt már meg is jelenik az első ex.
A második rettenetesen váratlanul pattant elő.
Hétfőn, augusztus 30-án este nyugisan megérkeztem Budapestre (végül a saját kocsimmal, egyedül vágtam neki az útnak, Nagyváradig szporádikus stopposok, akik között volt nyugdíjas, fiatal, fogorvos, földművelő, azaz minden ami unaloműző, a határtól pedig végtelen egyhangúság), letettem a Dacia Grand Cherokee-t Dorka és Michele cégénél, az Alenis Internationalnál, s segítettem elvinni egyik kolléganőjüknek egy nagy csomagot a Dózsa György úti metrómegállóhoz. Mikor jövök ki, megszólít valaki: szia, Olivér!
Majdnem kiesett a műfogam.
Azt hiszem, sohasem szólítottak meg eddig a magyar fővárosban. Mindig gondolatokba merülve sétálok, hisz tudom, nagyon valószínűtlen, hogy ismerőssel találkozom. Nos, megszólítanak. Megigazítottam szépen a műfogamat (majdnem kiesett az ijedtségtől!), válaszoltam volna, de torkomba ragadt a szó. Az első fél másodpercben. Aztán a rendkívül kellemes meglepetés: Csilla.
Megfagyott bennem a vér: meghibásodott a gép, s egy Télapó nevelde mellett szálltunk le. Tévedtem: ez a turkui reptér 2-es terminálja!
Három évig voltunk együtt az 1990-es évek végén, ő volt az első Nagy Szerelmem… Cuppogott a puszi (micsoda vagány nő maradt még Krisztián születése után is! – motyogytam magamban), de sajnos nem volt időnk beszélgetni, ugyanis sietni látszott. Mély gondolatokba merülve értem vissza Dorkáékhoz, elvettem a kulcsot, irány a “raktár”, azaz szokásos budapesti szálláshelyem (milles mercis, Étienne, a.k.a. Jenő, grazie Michele, köszönöm, Dorka!).
De még mielőtt megérkeztem, óhatatlanul az utolsó exhez, ezúttal Enikőhöz (2005-2010 március) kapcsólódó nagyon kedves és mély emlékek: különösen a zoknivarrás helyszíne és természetesen a “raktár”, ahol több ízben együtt is megszálltunk a sok-sok európai utunk előtt vagy után. Nagyon más, rosszabb egyedül utazni. Sokat utaztam egyedül is, aztán társsal. Azt hiszem, többet nem fogok ismét egyedül…
Kissé elszámítottam magam a reptérre indulással,
ami még sohasem fordult elő velem. Csak egy órát szántam arra, hogy az Árpád-hídtól egy kőhajításnyira levő szálláshelyemtől a kék metróval a Kőbánya-Kispest végállomásig, majd innen a 200E reptérbusszal elérjek a Ferihegy1 reptérre. Pedig hányszor megtettem már ezt az utat… A lényeg, hogy on the limit, de elértem a gépet. Szerencsére csupán
Közelharc a csomagokért az "ultramodern" turkui reptér 2-es terminálján, amelyet csak a fapados WizzAir használ. Szerencsére igénybe veszi, ellenkező esetben nem lennék most Finnországban!
kézipoggyászom volt, még idehaza megejtettem az internetes bejelentkezéses (web check-in) rendszert, kinyomtattam a beszállókártyámat (boarding card), így nyílegyenesen a beszállókapuhoz (boarding gate) szaladtam. Szerencsére nem voltak sokan a biztonsági ellenőrzésnél. Persze azonnal megbarátkoztam (magyarul: leszólítottam) egy finn lánnyal, de a gépen már nem folytatódhatott a flört, mert aludt. Ezt tettem hát én is. Szerencsére egyedül voltam három széken…
Turku reptere láttán majdnem kiesett a másik műfogam,
ugyanis, amint az a fényképen is látszik, olyan mint a Terapia gyógyszergyár egyik raktára. Az is volt korábban. Persze, nem a kolozsvári üzemé… Csak a WizzAir jár ide. És egy busz, amire egy finnül írt hirdetőtábla mellett kell várni a porban. Semmi angolul. Te, de lagalább ott van, létezik. No, de érkezés után majdnem kitéptem a harmadik műfogamat, ugyanis semmilyen útlevél, személyazonossági igazolvány-ellenőrzés nem
Vámellenőrzés Turku airport style... 
volt. Elvégre egy Schengen-országból egy másik ugyanolyanba értkeztem. Egyszerűen a fenét se érdekelt, hogy megérkeztem Finnorszába, senki sem kérdezte, mi a hóhér fingját keresek ott. Korábban nagyobb figyelmet szenteltek nekem, most elhagyatottnak éreztem magam. Elképesztő mennyire megváltozott a világ!
Persze, hogy a busz pontosan érkezett,
hisz itt minden olyan rendezett, s szépen bevitt a Turku központjába. Innen hamar eltaláltam a turisztikai információs irodába, átvettem a Turku Kártyát és az információs anyagokat (az iroda ajándéka, köszönöm!), majd alig 10 perc alatt sikerült elérnem a Kanapészörfölő (CouchSurfing) házigazdám, Laasi lakását. Szinte örvendtünk egymásnak, mintha régi barátok
Hangyaboly a porban. Várjuk a buszt. (Az én kézipoggyászom a bal oldali, hosszú fogantyús árva utazótáska)
lennénk. Nagyon hamar sikerült egy hullámhosszon lenni, ugyanis ő is sokat utazik, talál az életfelfogásunk, egyeznek értékeink. Huszonhat éves, építőmérnök, két szobás lakása van, 1800 eurót keres, amiből 700-at költ a lakbérre és a költségekre, így 1100 megmarad lazulni.
Egyelőre Turku az álmos kisváros benyomását keltette. Pedig már itt vannak az egyetemisták. A mintegy 175 ezer lakos jelenléte nemigen érződik. Kiváló a közszállítás minősége, illetve a buszjáratok gyakorisága és a város lefedettsége.
Na, és még egy felvétel a 2-es terminál épületről... Izgi, mi?
A napokban a várost körülvevő szigetvilágot fedezem fel… biciklivel és komppal. Utóbbi szolgáltatás… ingyenes mindenki számára, az állam támogatja. Majd szeptember 5-én átutazom Helsinkibe, ahol Kaius Niemi barátom, a legnagyobb finn országos napilap, a Helsingin Sanomat felelős szerkesztője veszi át az irányítást. Ígérete szerint lesz finn stílusú szaunázás, ivászat, laulás, szerkesztőségi látogatás, miegymás.
No, de még azelőtt 5 nap Turkuban…
Igen, eddig egyetlenegy finn zászlót láttam itt. Egy kis kompon. Pedig korábban Dániában, Norvégiában és Svédországban teljesen más volt a helyzet, azaz nagyon sok helyen volt dán, norvég, illetve svéd zászló. Laasi magyarázata szerint csak ünnepnapokon kerülnek ki az épületekre…
Várom a folytatást, izginek ígérkezik:) Ha majd Észtországban Tallinnon kívül nincs konkrét útiterved, szólj, mert szívesen ajánlok neked szuper úticélokat, a Saaremaa-i (kipróbált) ingyenes erdei kulcsosháztól (egy egész hálózat létezik Észtország erdeiben!) a narvai kastélyig (újságíróként talán az amúgy dögunalmas Narva és a Peipsi-tó körüli oroszok lakta vidék érdekelne téged leginkább), a tartui “Zavod” nevű borzasztóan sötét diákkocsmától (többször, több évben találkoztam ott magyar csapossal aki örömében ingyen adott nekem sört:-) az észtországi mocsarakig, amelyeket több kilométeres palló-ösvényeken lehet bejárni; gyönyörű látvány és élmény. Amilyen kis ország, annyira nagy, már mondtam ezt Izlandról is, de Észtországra legalább ugyanennyire igaz… Más: a turkui kettes terminál tényleg műfogmegpróbáltató, ha egyszer véletlenül arrajárnék, viszek extra fog(sor)ragasztót!
Jó szórakozást, jó kalandokat kívánok neked ott fent, északon!
A mufogadrol meg nem beszeltel
Es az a terminal – tipikus eszaki . Jo utat tovabbra is!
@Király Levi: először arra a részre reagálnék, amit, Levikém, magától értetődő okok miatt vágtam ki…
Igen, igazad van. A többit majd személyesen… 
@László-Herbert Márk: Köszönöm, kedves vagy, de minden jel szerint csak két napot maradok az észt fővárosban.
Kitartást és meleg időjárást kívánva várom az élménybeszámolót, remélem jobb élményeid lesznek, mint a minap nekem Malmöben
A legjobb kaja az ekthe ungersk rakosz lángosz volt, dögunalom, emberi nihil mindenfelé, értékrend nélküliség, kosz és igénytelenség magasfokon – bővebben olvashatsz róla nálam. Nem ezt várná az ember lánya a vikingek földjén. Szóval remélem a finnek jobban adják elő 
@emesekoller: egyelőre csodás az idő, verőfényes napsütés, sokat biciklizek, hajózom.
Olvastam a blogbejegyzésedet, láttam a fényképeket. Nagyon humoros!
A Skandinav felsziget szerintem Europa egyik legszebb helye. Finnorszag az ezer to orszaga, nagyon romantikus lehet es erdekes is az erdelyieknek,de tavolrol se olyan szep mint Erdely. Igaz minden orszagban vannak erdekes dolgok amit erdemes megnezni, de ERDELYNEK parja nincs !! Vegigutaztam Europat, 4 orszagban laktam ,tudom mit beszelek… Kellemes utazast, sok-sok elmenyben gazdag beszamolot.
[...] Korábbi élménybeszámolómban elfelejtettem írni, hogy a Budapest-Turku WizzAir járaton rendkívül vicces volt a pilóta. Mondhatom, nagyon sokat utaztam repülővel, de eddig egyikük sem volt ennyire humoros. Aszongya: Ma én vagyok az Önök kocsisa, a kedvezőtlen időjárás miatt ideiglenesen nem lehet használni a WC-t, így kössenek rá bogot. Turkuban hideg lesz, kevés jegesmedvével. Ha találkoznak a Télapóval, akkor adják át neki üdvözletünket. [...]