FOTÓRIPORT, VIDEO – Szegénységben, nincstelenségben és kilátástalanságban élnek. A szomszédunkban. Velünk.

Izgalmamba lehunytam a szemem... (Trombitás Enikő felvétele)

Paradox módon antagonisztikus hatása volt a szombaton szervezett közös akciónknak.

Egyrészt elégtétellel töltött el, hogy az Erdély Mentőcsoport (egyelőre szerény) lehetőségeihez képest kitettünk magunkért, s az utolsó utáni pillanatban Szabó Lacinak, Gyöngyinek és Vandának köszönhetően (az igazi érdem viszont a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjaié) sikerült lábbeliből, édességekből, tanszerekből, ruhából álló ajándékcsomagokat összeállítani a Gyalui-havasokban elszigetelten élő rászoruló családoknak. A zacskókat a kiváló, önfeláldozó, értékes emberekből álló CERT (Community Emergency Response Team) segítségével juttattuk el a világtól a szó szoros értelmében elszakadva élő családoknak, gyermekeknek.

A legfontosabb szempont: ezt mindenki érdekmentesen tette. Az a leghiteléesebb akció, amelyhez nem fűződik érdek.

A bácsi kuckójában villanyáram sincs. Karöltve segít a CERT - Community Emergency Response Team és az Erdély Mentőcsoport

A Gyalui-havasokban még mindig sok helyen nincs villanyáram, földgáz – egyes családok elképzelhetetlen körülmények között élnek. A szomszédunkban. Velünk.

Bizonyos szempontból felemelő érzés tudni, hogy valamilyen szinten segítünk nekik, de ugyanakkor emésztő, kísértő hatása van. Így érzem.

Hogyhogy a közvetlen közelünkben így élnek egyes emberek, s mi tehetetlenül, impotensen nézzük? Lesújtó, hogy képtelenek vagyunk véglegesen kizökkenteni őket ebből az állapotból, így csupán saját lelkiismeretünket nyugtatjuk azáltal, hogy karácsony előtt néhány zacskó ajándékkal lepjük meg őket.

Örömöt szereztünk (Trombitás Enikő felvétele)

Másrészt, bár sok mindent láttam, tapasztaltam az utóbbi években, így sok minden nem hat meg, könnyezett a lelkem, amikor (ismét) saját szememmel láttam, hogyan élnek a hegyen. Harminc éves nyomorék nő, vak gyerek, kenyeret mustárral evő férfi (mert ninc semmi más!) két veder vizet cipelő 90 éves néni stb.

Itt élnek? (Saját felvétel)

Közhely, de való: nem értékeljük, amink van. Halljak még valaki panaszkodni, hogy kevés a pénz. Felküldöm abba a házba, hol nincs villanyáram, vécé, földgáz, víz. Vagy megkérem, cseréljen velük.

Harmadrészt a tehetetlenség érzése lesz úrrá rajtam, ugyanis annak ellenére, hogy 16 éve újságíró vagyok, most képtelennek érzem magam szavakban, írásban kifejezni, amit érzek a mai nap után. Talán azért, mert túl egyszerű, szerteágazó, összetett, felkavaró. Egy költőre lenne ilyenkor szükség.

A lényeg: ne panaszkodjunk, örvendjünk annak, amink van, mások sokkal, sokkal rosszabb helyzetben vannak. Egy ilyen út ismét értékessé teszi az életet.

******************************************************************************************

A WebSzabadságra feltöltött fotóriport.

******************************************************************************************

A Szabadságban megjelent cikk.

*****************************************************************************************

******************************************************************************************

******************************************************************************************

This slideshow requires JavaScript.