Ők is jönnek Kolozsvárra? (Forrás: huncrusader.blogspot.com)

Azt hittem, azonnal rosszul leszek, amikor elolvastam a következő, a Krónika anyagára alapuló MTI hírt:

Az egykori Székely Hadosztályról akarnak megemlékezni december 1-jén Kolozsvár főterén az Új Magyar Gárda “székely szakaszának” tagjai. (…)

Románia és Erdély egyesítésének évfordulóján az “Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert zászlóaljának székely szakasza” mindössze tucatnyi felvonulóval készül az eseményre, amelyet ugyanakkor a kincses város polgármesteri hivatala nem engedélyezett. (…)

Keresztes Nándor, a szervezet szóvivője elmondta: “Fel kell vállalnunk a történelmet, és jogunk van megemlékezni a Székely Hadosztály alakulásáról”.

A megemlékezés szervezői tervezett megmozdulásukkal kapcsolatosan utalnak az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) elnevezésű szélsőjobboldali szervezet ugyancsak december elsejére Sepsiszentgyörgyre összehívott felvonulására. Ez utóbbi a “magyarok szeparatizmusa” ellen kíván tüntetni a román nemzeti ünnep alkalmából, hangsúlyozva, hogy – mint internetes portálukon olvasható – “az úgynevezett Székelyföld román föld volt, az most is, és az is lesz mindig“.

Bár Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester szerdán jelezte, hogy nem fogja engedélyezni az Új Jobboldal felvonulását, és a rendfenntartó erők bevetését kéri, a “székely szakasz” emlékeztet arra, hogy a román szervezet tagjai korábban engedély nélkül vonultak fel Gyergyószentmiklóson, és a hatóságok nem oszlatták fel őket. Keresztes Nándor szerint a román hatóságok diszkriminálnának, ha a “székely szakasz” tagjaival ezt Kolozsváron megtennék.

Minden jel arra mutat, a Magyar Gárda “székely szakasza” és a Noua Dreaptă egy húron pendül.

Kell ez nekünk Kolozsváron?

Egyszerűen: szédítő

Nem sokkal az augusztusi Balkán-körút után döntöttünk: születésnapomat Velencében töltjük. Az elhatározást nagy mértékben megkönnyítette (no, az igazság az: tulajdonképpen ezért esett a választás Velencére…), hogy a menettérti repülőjegy (reptér illetékkel, foglalási díjjal és koffer pótdíjjal együtt), fokózkodj meg jól: 160 lej volt. Százhatvan új román lej. One hundred and sixty RON. A WizzAir légitársasággal. Néhány perc gondolkodási időnk volt, telefonon döntöttünk az azonnali foglalásról. Még 5 perc, s drasztikusan emelkedett volna az ár.

Indulás Kolozsvárról, érkezés Trevisóba, néhány kilométerre Velencétől. Időpont: november 14., szombat-november 17., kedd.

A szállást is sikerült rendkívül olcsón elintézni: egy intézmény vendéglakásában, Velence központjában éjszakánként 7 euróért alszunk. Három nap = 21 euró. Kaja: mondjuk 30 euró (bármely vendéglő kizárva).

Szóval nagyon olcsón lehet utazni. És érdemes. Mi több, kell. Főleg, hogy ennyire hihetetlenül olcsón lehet például Velencébe repülni.

Bűn nem kihasználni ezeket a lehetőségeket. Szerintem.

UPDATE1 (november 18., 11:17): Már a tegnap elkezdtem írni az élménybedszámolót. Következik…

A velencei barátaim...

UPDATE2 (november 18., 18:27):

Ki gondolta volna, hogy a vízumkényszer, kilátástalanság és teljes pénztelenség időszaka után bekövetkezik ez is: Európa egyik legszebb városába repülök a barátnőmmel, s ott töltöm a születésnapomat. Ráadásul nagyon olcsón: az összköltségvetés nem haladta meg 150 eurót (!). Ne csalás, nem ámítás: lehetséges!

Részlet a készülő élménybeszámolómból, amely az elkövetkező időszakban jelenik meg a Szabadságban.

Kettősség...

Forgalmi dugó

Meddig tartanak még a pillérek?

Múlt és jövő

Egy felest kérek!

A klasszikus kép a Rialtó-híddal

Még a gondola is nyugovóra tért...

Meddig bírja még?

Valaki meg kellett végre mondja Apostunak...

A ma délutáni tanácsülés elején Sorin Apostu polgármester kezdte a provokációval, de meggyőződésem, hogy enélkül is Csoma Botond RMDSZ-es városi tanácsos odamondott volna neki az egyebek napirendi pontnál.

Apostu azzal kezdte, hogy egy, a telefontársaságtól elkért beszélgetést játszotta be, amely azt bizonyítja, Főtér a múlt szerdai avató ünnepségére a magyar szervezeteket, egyházakat is meghívták.

Az egyebek napirendi pontnál Botond azt mondta Apostunak:

a magyar szervezetek valóban kaptak meghívót a Főtérnek a múlt szerdai átadására. – Nem is erről van szó, hanem a hozzáállásról. Hiányzik a magyar kultúra és a hagyományok a Főtérről, ezért a kolozsvári magyar közösség sértve érzi magát

Paff! Helyénvaló odamondás. Csoma szerint Apostu esetében

a multikulturalizmus fogalma is gondot jelent.

Mi több, Csoma azt mondta: csak gesztusértékű intézkedésről lett volna szó a magyar közösség irányába a múlt szerdai avató ünnepségen. Az erről szóló hír a Szabadság weboldalán.

Hátha ezek után legközelebb jobban odafigyelnek. Vajon van erre esély?

Kit kell őrizni? (Rohonyi D. Iván felvétele)

“Szerdán átadtuk a Főteret. Átadtuk a több mint 80 százalékos román többségnek. Legalábbis így érzem. És egyre jobban érzem ennek a többségnek a rám gyakorolt nyomasztó hatását. Még a Funar-korszakban se éreztette ennyire befolyását, jelenlétét. Akkor mintha többen lettünk volna, akkor az ellenfél pontosan körvonalazódott, kitapintható volt. Mintha jobban tudtunk volna védekezni. Tudtuk, mit akar Funar, hogyan akarja, s sokkal erősebb volt ellenállásunk is. Volt ugyan elfásultság, belenyugvás, úgysincs-mit-tennünk érzés, de más volt az „állaga”.”

Hogy miért érzem így? Kiderül a Szabadság 2009. november 6-i számában megjelent jegyzetemből.

Ezért kissé tágra nyílt szemekkel olvasom a Miénk itt a tér! című felhívást. Van értelme? Van tétje? Mi a cél? Vagy csak partra vetett halként vergődünk és levegő után kapkodunk?

Ezt avatják fel holnap (Rohonyi D. Iván ma délután készült felvétele)

Czika Tihamér kezdeményezésére holnap, az átalakított Főtér hivatalos avató ünnepségén tiltakozó akcióra kerül sor.

A Szabadság weboldalán is beszámolunk az akcióról, itt olvasható a felhívás is.

Ugyanakkor ismertetjük László Attila és Kelemen Hunor az avató ünnepséggel kapcsolatos nyilatkozatát.

Legyünk ott együtt, s tiltakozzunk az ellen, hogy a magyar közösséget kizárták. Gondolom, a fiatalok egy része az ellen is tiltakozik, mivé alakították át a főteret…

Méltóságteljesen tüntettek

UPDATE1 (szerda, november 4., 15:32): Ide kattintva kiderül, mint nyilatkozott Sorin Apostu a tüntető magyar fiatalokról.

A tiltakozásról készített videó itt található, a fotóriport pedig itt.

UDATE2 (17:05): Orbán Kati kolozsvári tévés kolléganőm jóvoltából sikerült megszereznem azt a videóklipet, amelyen Sorin Apostu azt mondja:

“nu sunt cetăţenii oraşului”,

illetve

“au venit de la Satu Mare”.

A vasgárdások provokációjának pillanata (Rohonyi D. Iván felvételei)

Érdekel, hogyan végzi a munkáját?

Nem vicc, nem ámítás, nem ugratás: a blogomon keresztül egy munkanapot tölthetsz László Attilával, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármesterével. Nem kampány, ugyanis semmilyen tisztségre nem pályázik. Nyitni akar csupán, megismertetni napi tevékenységét azokkal, akik számára pontosan nem világos: mivel is foglalkozik Kolozsvár magyar alpolgármestere. Az ötlet tőle származik.

Miből áll össze a napi tevékenysége? Hány órakor kezdi, s hány órakor végzi a munkanapot? Kikkel találkozik? Mit mond nekik? Milyen területekkel foglalkozik? Hogyan sikerül képviselnie a magyar ügyeket a kolozsvári polgármesteri hivatalban? Milyen eszközökkel próbál eredményeket elérni?

A projekt (egyelőre) két hétig tart. Minden nap (hétfő-péntek) egy személy László Attila alpolgármester társaságában töltheti a napját.

A projekt indulási időpontja: szerda, október 28.

Jelentkezni mostantól itt a blogon lehet, komment segítségével. Név és e-mail cím szükséges. Írunk neked, s megadod a mobilszámodat is (a kommentbe is beírhatod, ha akarod). Jelöld meg, melyik napot választod! Amennyiben ketten jelentkeznek egy napra, akkor a jelentkezési sorrend a mérvadó.

Az esetleges szervezéssel kapcsolatos kérdésekre szívesen válaszol Trombitás Enikő irodavezető a 0264/597.500-as telefonszámon.

Jelentkezés indul!

Arra kérem azokat, akik eltöltenek egy munkanapot László Attilával, írják meg ide kommentben élményeiket!

UPDATE (október 29., 13:18): A projekt első résztvevőjével, Edmond Maembével néhány perccel ezelőtt a polgármesteri hivatal üvegtermében találkoztam. A félvér fiatalember az urbanisztikai bizottság ülésén vett részt László Attilával. Újságíró kolléganőim érdeklődéssel (értsd: csillogó szemekkel) tekintettek rá. Beleértve Jakab Judit riporter kollganőmet, aki szóba is elegyedett vele. Állítólag kíváncsi volt arra, hogyan beszél magyarul egy jóképű félvér pasas…

- Az alpolgármesternek az új asszisztense? Wow!

Nem szóltak hozzá, azt hitték, nem beszél se románul, se magyarul.

Ez csak egy kis ízelítő. A komoly részéről majd Edmond számol be….

UPDTADE2 (november 2., 11:17): Az élménybeszámolók a kommentekben olvashatók. Amennyiben van még jelentkező, indul a hosszabbítás!)

UPDATE3 (november 9., 13:47): A kiértékelő bulit (gulyás, sör, hangulat, lazaság) a Spritz Caféban tartjuk november 18-án, szerdán 20 órától. Valamennyi “gyakornokot” szívesen lát László Attila. Két személy nem tudott az előre egyeztetett napon menni, bepótolják a héten vagy a jövő hét elején, ezért kissé tolódott a buli időpontja.

Jelentkezők:

Október 28., szerda:

Október 29., csütörtök: Maembe Edmond

Október 30., péntek: Butyka Anna

November 2., hétfő: Kiss Gábor

November 3., kedd: Kovács Béla

November 4., szerda: Kristály Bíborka

November 5., csütörtök: Kutron Zsuzsa

November 6., péntek: Deák Attila

November 9., hétfő: Kiss Nikoletta

November 10., kedd: Pap Etelka

November 11., szerda: László Réka

UPDATE4  (november 19., 11:07): Tegnap este baráti hangulatban zajlott a kiértékelő lazulás a Spritz Caféban: egy kivétellel eljött az összes “delikvens”. Ittunk, ettünk, beszélgettünk. Hogy miért volt jelen László Attila felesége is? Azt csak azok tudhatják, akik jelen voltak a tegnap a lazuláson.

Szász polgármesterből Románia miniszterelnöke?

Az ellenzéki pártok (Nemzeti Liberális Párt – PNL, Szociáldemokrata Párt – PSD, Romániai Magyar Demokrata Szövetség – RMDSZ és a Konzervatív Párt – PC) Kalus Johannist, Nagyszeben polgármesterét, a Német Demokrata Fórum vezetőjét jelölték miniszterelnöknek.

Precedens nélküli helyzet az 1989 utáni Romániai politikai életben.

Ilyen vonatkozásban akkor miért kizárt, hogy magyar elnöke legyen az országnak?

UPDATE (október 19): László Attila, Kolozsvár alpolgármestere válaszol a bloggerek felvetéseire. Lásd a kommentjét.

Először jártam a feketetói vásárban. Sokat hallottam arról, milyen volt. Az egybehangzó vélemény: idén sok szempontból másabb volt, mint tavaly, tavalyelőtt. Nagyobb volt, sokkal nagyobb területen árultak, mondják, de idén még több volt a bóvli.

Mobilitás és hagymányőrzés (BigZ felvétele)

A Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK) tagjaival és szimpatizánsaival voltunk ott. Tudtam, hogy tömegrendezvény lesz, nem is volt ezzel semmi baj. Előre készítettem magam a látványra, lazán fogtam fel a dolgot. Amolyan antropológiai, népművészeti, România profundă szerű élményre vágytam, s meg is kaptam.

Nevess csak, testvér, a végén úgyis megveszed... (BigZ felvétele)

Szombaton délután értünk ki. A Körös fölötti fahídon forgalmi dugó volt. Ezért BigZ-vel (nem írom le, hol dolgozik, mert ha kiderül, hogy ott volt a vásárban, az állásába kerülhet…) előbb a bal parton levő részt csekkoltuk le. Nem túlzás, ha azt írom, hogy használt óvszeren kívül MINDEN volt. Valahogy aztán átkeltünk a hídon. Itt kissé másabb világ fogadott.

A Föld és polgárai

Egy Trabantot meg is akartam vásárolni, de nem volt eladó. Helyette viszont vásárolhattam volna egy régi Playboyt. De volt rengeteg bóvli.

Jó ez a buli!

Tőkés László is ott volt a vásárban. A székiek sátrában itta a pálinkát, amikor késő délután visszatértünk, már a cigány muzsikusokkal húzatta a nótáit: a Himnuszt és a Székely Himnuszt. Jó hangulat volt, pálinka is bőven.

Több a kamera, mint a vásárló...

Sötétedés után értünk ki a barlangászok hétvégi házához, Barátkára (Bratca). Kiváló hangulat, jó társaság, buli hajnalig.

Minden mennyiségben (1) (BigZ felvételei)

Vasárnap ismét ellátogattunk a vásárba. Ha már 20 lejért ideadta a kalapos roma, elvittem az új sportcipőt. Ha 1-2 hónapig tart, akkor is megéri…

Minden mennyiségben (2)

Érdekes, egyedi élmény volt a vásár. Nem éltem nagyon bele magam, pozitív előítélettel közelítettem meg a dolgokat. A sör oldotta a környezet, a szemét, a szennyezés okozta feszültségemet.

Biztos, hasznos lehet valamire

Azt vettem észre, hogy lassan több fényképezőgép és videokamera, mint a bóvli. Iszonyú is lehet a nagy tömeg, s mellbevágó a szegénység mérete. Sok embernek 5 lej sok pénz. Vajon csak a válság miatt?

A csaj mellé felszerelés is szükséges?

Mindennek a teteje az volt, hogy a tömegnyomor, a por, a balkáni hangulat, a miccs és sörtenger, a füst közepette egyszer csak indián zenét hallok. “indiánok” által játszott zene hallszott. Nekem az tetszett a legjobban.

Inkább beszéljenek BigZ fotói:

Nincs gond a felhozatallal

Kapaszkodó szürrealizmus

Kamuflázs (fr.) falusi módra

A Mester

Maci, nyuszi, kacsa

Libasorban

Munkakönyv 1951-ből...

A valóságot tükrözi?

Koldus

Ilyen lesz

Információim szerint körülbelül 2 hét múlva átadják a felújított Főtér egy részét. Ez kiváló alkalom volt az ismételt vitára, így hát ismét egymásnak estünk tegnap este Guttmann Szabolcs építésszel és Csoma Botond városi tanácsossal az Agnus Rádió internetes műsorában, a Szabadhetesben. Lehet, még karmester leszek…

Az első műsor első felét, amelyben a Főtér átrendezéséről, még júniusban sugározták. Azóta mindenki utazott, látott-hallott, én még blogbejegyzést is írtam a témáról, 112-es írtak kommentet, 147-es voksoltak a szavazógépen. Utóbbin kérdés az volt: Tetszik a Főtér tervezett arculata? Az eredmény: igen – 51%, nem 49%. Köszönöm a szavazatokat!

Tegnap este elhangzottak régi érvek, de voltak újak is. Guttman Szabolcs személyes és verbális sármját nehezen lehetett ellensúlyozni. Ráadásul kiváló szakértelemmel, érvekkel, ugyanakkor cinizmussal közelítette meg a kérdést. Csoma Botond jól érvelt, működött a deduktív és az induktív logika, fondorlatosan fogalmazott, de legtöbb alkalommal a politikus beszélt belőle.

Guttmann Szabolcs részéről ismét elhangzott az, hogy az épület esztétikája szempontjából jobb lenne ha kivágnák a Szent Mihály templom körüli fákat. Mindkét esetre van példa. Míg Szabadkán például csodás, sudár fák veszik körül a pompás, szecessziós stílusban épült, nemrég restaurált Városházát, máshol viszont kopár minden az épített örökség részét képező épületek körül. Miért kivágni a fákat? Azokat is?

Múltkor is, most is szó volt arról, hogy a frissen felújított térre “kivihetjük a kultúrát“. Nos, figyelembe véve a közízlést, illetve az eddigi tapasztalatokat, azt állítom, hogy korántsem klasszikus zenei hangversenyre gyűlünk/gyűlnek majd össze a Főtéren, hanem sörfesztiválokra, könnyűzenei, esetleg manele koncertekre (mármint, akik kedvelik ezt a műfajt). Ha mégis lesz klasszikus zenei koncert az elkövetkező időszakban, akkor vállalom, hogy karmester leszek…

Ne feledjünk, hogy korábban is volt miccs(bűz) és sörtenger a Szent Mihály templom előtt (a résztvevők pedig a katolikus plébánia lépcsőjére, udvarába végezték kis és nagy dolgukat) és a Farkas utcában. Utóbbi esetben még az akkoriban működő amerikai információs iroda vezetője is hevesen tiltakozott. Az mese, hogy a város gondoskodni fog a megfelelő számú környezetkímélő toalett felszereléséről. Tömegrendezvények esetében sohasem lehet elég hordozható közvécét felszerelni, se nálunk, se Nyugaton!

Kell ez a Főtérre?!

A másik szempont: amennyiben elkészül az új Főtér, a ide költöznek a koncertek, sörfesztiválok. Elvégre azért (is) alakították át a Főteret, nemde? Ezt mutatják a látványtervek is. Ismervén a jelenlegi városvezetés beállítottságát, milyen garancia van arra, hogy kordában tartja majd az ilyen jellegű megnyilvánulásokat? A politikusoknak mindig szükségük van tömegrendezvényekre, az eredmények folytonos felmutatására és jelentőségének ismételt kihangsúlyozására, számukra mindig fontos lesz a tömegrendezvény, az azokon történő csillogás és a propaganda szöveg. Lám-lám, milyen modern Főterünk van, ez is sikerült nekünk, jelenlegi városvezetőknek, tombolj popor, ömöljön az alkohol. S hogy mi marad utánuk? Láthattuk a tömegrendezvények után nálunk is, külföldön is: hányás, sörös dobozok, szeméthegyek. Csakhogy nálunk ezeket nem takarítják el megfelelően. Látta már valaki, mi marad másnap egy-egy ilyen tömegrendezvény után a Sportcsarnok előtt? Nos, az lesz a Főtéren is! Az RMDSZ-es tanácsosok tiltakoznak a helyi döntéshozó testület ülésének egyebek napirendi pontjánál, s a polgármester majd odasúgja helyettesének: la-s, că-i trece. Am făcut-i şi-pasta, mânaţi-aşi sufeltu’!

Szóval parázs vita folyt. Alkalomadtán egymás szavába vágtunk, ami megtörténik ilyenkor. Legalább nem alszanak el a hallgatók, sőt.

Vajon tényleg így fest a kép a Főtér rendeltetésével kapcsolatban vagy csak enyhén borúlátó vagyok?

Ilyen kellene, de már nincs...

A nyugodt, kiegyensúlyozott és problémamentes élet híve vagyok. Úgy terveztem/szerveztem meg az életemet, hogy minimálisra csökkentsem a gondokat, problémákat, malőröket, illetve  – amennyiben lehet, persze -  kiiktassam ezek forrásait is. A mobiltelefon egyike azon eszközöknek, amely több gondot, problémát kreál, mint amennyit megold. Szerintem. Ezért most jubilálok, ugyanis körülbelül 1 hétig nem lesz mobiltelefonom.

Eléggé konzervatív típus vagyok, tehát amennyiben megszoktam egy mobiltelefont, kitartok mellette. Eddig (1997-től mostanáig 3 telefonom volt) mindent megtettem annak érdekében, hogy a megszokott telefon birtokában maradhassak.

Ez történik most is.

2007 májusában  kénytelen voltam új telefont vásárolni, a régit egy autómosóban elcsenték (persze, mindenki tagadta). A cég Thank You pontjaira kaptam is ingyen egy Nokia E50-est.

Innen kezdődött a rémálom.

Minél bonyolultabb technológia, annál több a malőr. Ezzel is ez történt. Kétszer frissítették rajta a szoftvert, a Mărăşeşti utcában, ahol a Nokia szerviz (akkoriban garanciában volt) található, már a kutyák sem ugattak meg. Aztán belenyugodtam, hogy bizonyos parancsokat nem hajt végre. Lassan-lassan önálló életet kezdett élni. Ezt is elfogadtam.

Az elmúlt hónapokban, főleg hetekben nagyon bedurvult. Próbára tette a türelmem és a kitartásom. Nem töltődött csak bizonyos pozícióban (állva, kézben), felejtett el SMS üzeneteket, hívásokat, az örök vadászmezőkre távozott a bekapcsoló gomb (az utóbbi időben kulcs vagy golyóstoll segítségével indítottam újra). A billentyűzetet már nagyon rég egyetlen se betű se szám nem látszott már, de sikerült megtanulnom, pontosan mi, hol található, tehát már ez sem zavart. Valóban csúnyán nézett ki, de nem csináltam presztízskérdést  belőle. Válság van, nincs pénz, ezt használjuk.

Ott maradtam el, hogy kezdett vacakolni. Keményen. Sajnos a Kopiernicus megszüntette a Jókai utcában levő szervizét, ott ismertem a fiúkat. Kérdeztem is Hunort, aki még az mobilos üzletben árul: adnak-e még Nokia E50-es mobiltelefont Thank You pontokra.

- Régen nincs már ilyen telefonunk – jött a válasz.

Az Euro GSM szervizéhez mentem a Bolyai utcába. A nagyon kedves, határozott és humoros srác átvette a telefont, s azt mondta:

- Kifeküdt a szoftver, lementjük az adatokat (ha sikerül), s majd hív a kollégám.

Igen ám, de milyen telefonon?

UPDATE1 (október 7., 15:26): Nagyon jó érzés: Erna vezetékes telefonon keresett meg a szerkesztőségben. Vezetékes telefon! Lassan teljesen feledésbe merül.

UPDATE2 (október 8., 12:23): Tegnap Misi barátom is hívott vezetékesen. Micsoda felüdülés!

Tegnap visszaadták a telefonomat az Euro GSM-től. A verdiktum: szoftver- és fizikai hibát is észleltek, az adatokat nem tudták lementeni róla. Azt tanácsolták, próbáljam meg ismét a PC Suite szoftverrel, s amennyiben nem sikerül, ők még alkalmaznak egy radikálisabb módszert. Ha az sem működik, akkor minden telefonszám úszott. Azt tanácsolták, minél kevesebbet használjam (csak a legszükségesebb SMS üzeneteket küldhetem el), mert nő a valószínűsége a további meghibásodásnak, illetve szoftver progblémának.