Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2009. január


Mi a gond azzal, ha igy jól érzik magukat?

Mi a gond azzal, ha ők így érzik jól magukat?

Néhány nappal ezelőtt írtam arról, hogy február 9-15. időszakban az Egyedi Vagy Egyesület leszbikus fesztivált szervez Kolozsváron. A bejegyzés nagy érdeklődésre tett szert, örvendek is neki, nem mindennapi témáról van szó.

Nos, a helyzet az, hogy a petitiionline.ro portálon aláírásgyűjtést kezdeményeztek azok, akik tiltakoznak a rendezvény ellen. Hevesen tiltakoznak. Eddig 1550 aláírás gyűlt össze. Néhány érv: nincs szükség utcai tüntetésre, mi, heteroszexuálisok sem tüntetünk. A másik: vonuljanak fel az ők országukban (sic!). És még egy: a leszbikusok Isten akarata ellen cselekszenek, ő ugyanis férfit teremtett és nőt, s belőlük áll a család.

Az utcai tüntetést jómagam is kisebb fenntartásokkal fogadnám, na, de az általuk bérelt (tehát kifizetett) teremben miért ne csinálhatnának azt, amit éppen akarnak? Kinek az érzékenységét sérti ez?

Read Full Post »


Számomra világos: 1. nem ő akarja, hanem mások. 2. László Attila megyei RMDSZ-elnök lehetetlen helyzetbe hozása és befolyásának gyengítése. Mi több, esetleges eltávolítása. Igaz ugyan, hogy megyei szinten csak 2011-nem lesznek ismét elnökválasztások, de azért nem árt idő előtt betenni neki.

)

A kezemben vagytok! 🙂 (Rohonyi D. Iván felvétele)

Jómagam is azon a véleményen voltam, hogy szükség van RMDSZ-es polgármester-jelöltre Kolozsváron. Azért, hogy az PD-L nem bízza el túl nagyon magát, vagyis Apostu ne nyerjen már az első fordulóban. Konkrét adatokra hivatkozva meg lehessen szorítani a heréiket. Az RMDSZ úgy döntött, megbízik az PD-L szavában, s nem állít jelöltet (Apostuék számára ugyanis presztízskérdés az első fordulóban nyerni a PNL-s Nicoarăval szemben), de cserében, egyfajta gentlemen’s agreement alapján, Bocék és Apostuék nem váltják le a Kolozs megyében jelenlek különböző funkciókat betöltő magyar (vagyis ebben az esetben RMDSZ-es) tisztségviselőket.

Az RMDSZ-nek viszont PR szempontból nehéz (mi több, egy rémálom) eladnia azt, hogy nem a tisztségek érdeklik és emberei számára nem a pénz, hanem az, hogy a betöltött funkciók által a közösség érdekeit szolgálják. Ez többnyire igaz (habár lehet, egyesek számára az illető állás már-már létkérdés), de rettenetesen maszlagosan

)

Szívügyem Kolozsvár, rémálmom Balázs! 🙂

hangzik. A gazdasági válság okozta anyagi nehézségek idején az emberek még irigyebbek azokra, akik eme tisztségek által havonta akár 3-6 ezer lejhez jutnak, s nehéz belátniuk: az illetők nagyrészt  annak érdekében maradnának ott, ahol vannak, hogy bizonyos dolgokat előmozdítsanak. Például a Palocsay-ügy. Amennyiben nincsenek magyar emberek a földosztó bizottságban, az ügy teljesen más fordulatot vehet. Persze, most sem körvonalazódik ideális (jó?) megoldás, de a tisztségben levő RMDSZ-es politikus (még akkor is, ha az érdekvédelmi szervezet nincs kormányon, tehát a nyomás, a súly jelentősen gyengült) mégis tehet valamit.

Szóval PR szempontból az adott kontextusban a tisztségben maradás retorikája sokat árthat a Kolozs megyei RMDSZ-nek.

Január 26-án Gergely Balázs, az MPP kolozsvári szervezetének elnöke benyújtotta jelölését a kolozsvári választási bizottságnál. A Szabadságnak adott videó nyilatkozatában azt állítja: “nincs precedens arra, hogy olyan választás lett volna Kolozsváron 1989 után ahol a magyar fél ne hallatta volna hangját.” Ha a polgármesterjelölt-állításra gondol, akkor téved, mert ilyen vonatkozásban az RMDSZ se 1992-ben, se 1996-ban, se 2004-ben nem képviseltette magát a megmérettetésen.

Az első nyilvessző a legnehezebb...

Az első ütés a legnehezebb...

Persze, teljes mértékben megértem az MPP stratégiáját: Góliátot egyezségek kötik, Dávidnak itt van tehát az alkalom a dobbantásra. Lássuk, mekkora a támogatottságunk a városban, mivel lehet majd később előhozakodni. Szerintem Gergely Balázs az érvényes szavazatok maxiumim 5 százalékát kapja. Az erkölcsi győzelem viszont annál sokkal nagyobb lesz. Legitimitást szerez az MPP Kolozsváron. Létezik, jelöltje van az időközi polgármester-választásokon, hallattja hangját. Sokan rá szavaznak majd, mert magyar jelölt. Lehet, sokan nem is fogják tudni, hogy MPP-s jelölt vagy nem is érdekli őket. Támogassuk a magyar jelöltet – ez lesz a szlogen.

Igen ám, de nem csupán egy magyar polgármeser-jelölt van Kolozsváron. Na? Igen, biza: László Csaba, a Zöld Párt jelöltje.

Az iménti megközelítést figyelembe véve: minden elismerésem, jól csinálja. Elvégre a párt azért létezik, hogy tevékenykedjen, hallassa hangját, képviselje választóinak az érdekeit. Akiknek ebben az esetben nem az a céljuk, hogy magyar (azaz MPP-s) polgármester legyen Kolozsváron, hanem az, hogy gyengítsék, ellehetetlenítsék az RMDSZ-t. És talán mellékesen szerezzenek néhány szavazatot…

Read Full Post »


Bevallom: nem vagyok túlzottan futball rajongó. A foci akkor kezdett érdekelni igazán, amikor Pászkány Árpád Zoltánnak köszönhetően a Gépész utcai vasutas csapat, a CFR 1907 kezdett jól szerepelni a román bajnokságban. Életem legelső mérkőzésére akkor mentem el, amikor a Bajnokok Ligájában (BL) a vasutasoknak a Bordeaux-val kellett megmérkőzniük. Valóban életre szóló élmény volt! Addig habár lett volna lehetőségem – egyetlen meccsre sem mentem el a huliganizmustól való félelem miatt.

Majdnem az életébe került...

Majdnem az életébe került...

Mindenki tudja, hogy a CFR 1907 robbanásszerű sikerét követően egyfajta román-magyar rivalitássá alakult át a két kolozsvári futballcsapat közötti versengés. Úgy éreztem, ez már hosszú ideje messze túlmutat azon, amit én sportnak nevezek. Groteszk etnikai színezetet kapott az egész: a Trianon után (segítő szándékú hozzászolás alapján javítva: az első világháború után; köszönöm, NitRo!), azaz 1919-ben létrejött román U FC versus a Pászkány által finanszírozott magyar CFR 1907. Rosszul esett, és egyben fájt, amikor valamelyik mérkőzés előtt például az U FC drukkerei úgy vonultak végig az Unió utcán, hogy torkuk szakadtából azt skandálták:

Afară! Afară! Afară cu ungurii din ţară! (Ki a magyarokkal az országból!)

Úgy gondolom, ennek semmi köze se a futballhoz, se a sporthoz, se a multikulturális Kolozsvár szelleméhez. Ennek tulajdonképpen csakis a retrográd funári nacionalizmushoz van köze. És lehet, hogy ilyen vonatkozásban január 29-én újabb fejezetre kerül sor…

Még mielőtt tovább mennék: egy vallomással is tartozom: bármi történik, sohasem fogom elfelejteni, amit az úgynevezett U FC drukkerek tettek a csendőrség kamerásával az U FC-CFR 1907 mérkőzés előtt. Ez örökké meghatározza a viszonyulásomat az úgynevezett U FC-s drukkerekhez. Ezek nem szurkolók, ezeknek semmi közük a focihoz. Ezeknek az antropomorf élőlényeknek egy sötét cellában a helyük!

A sokkoló, hátborzongató videó az alábbiakban nézhető meg

(CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK!!!)

SZÉGYEN!!!

A Szabadság is beszámolt a huligánok akkori megnyilvánulásáról. A videókat ide kattinva, a Rohonyi D. Iván kollégám által készített felvételek pedig ide kattintva nézhetők meg. Utóbbi egy másik esemény kapcsán készült.

A huligánok nagy mértékben ártottak Kolozsvár megitélésének!

A huligánok nagy mértékben ártottak Kolozsvár megítélésének!

A lényeg: az U FC ismét utcai demonstrációt készül szervezni csütörtökön, január 29-én. A helyszín: a Deák Ferenc (Eroilor) utca. Ezt nem azért írom le, hogy elmenjünk oda, hanem ezért, hogy kerüljük azt a helyet ezen a dátumon. Az egész városban a napokban megjelent plakátokon elsősorban nem a futballal vagy az egyesület támogatásával kapcsolatos mondatok, szlogenek szerepelnek.

A helyhatóság minden bizonnyal kibocsátja az engedélyt az utcai tüntetés megszervezésére – elvégre az évek során jelentős anyagi támogatást is nyújtott a diákcsapatnak a kolozsvári adófizető polgárok pénzéből. Mihelyt a CFR 1907 sikert sikerre halmzott, az akkor választások előtt álló Emil Boc volt polgármester hozzáállása radikálisan megváltozott. De ez más sztori.

Mi értelme az egésznek?

Vajon tényleg a diákcsapatot akarják támogatni vagy újabb erőszakos, primitív magyarellenes megnyilvánulásnak leszünk tanúi?

Read Full Post »


A múlt hétvégi borsai sízés (amelyről a videók itt, itt és itt nézhetők meg) alkalmával mondta nekem valaki, hogy megjelent az USB-s svájci bicska.

Egyelőre csak a svájciak képesek rá...

Egyelőre csak a svájciak képesek rá...

Elengedtem a fülem mellett a hírt, hisz néhány évvel ezelőtt volt hasonló csodaszerkentyűm: a CeBIT-en 32 Mb-s USB-karórát kaptam ajándékba a szervezőktől, a Deutsche Messe AG illetékeseitől. Most pedig a svájci bicskába tettek memory sticket. Nahát! Igen ám, de nem 32 Mb-ost, hanem 32 Gb-ost. Van kis különbség azért. Más: a Victorinox kütyüje ujjlenyomat-olvasóval van ellátva. Nem semmi!

Mi több, az adathordozásra és prezentációk megtartására is alkalmas eszköz Bluetooth-távirányításra is képes a Windows operációs rendszerrel szerelt gépeken. Nem semmi!

Már csak arra vagyok kíváncsi, mikor jelenik meg Hargita és Kovászna megye büszkesége: az USB-s székely bicska… Vagy a székelyek mást tesznek bele? Netalán más csodaszerkentyűvel rukkolnak elő?

Szerintetek melyik a valószínűbb?

Read Full Post »


Belesült az eskütételbe... Megtörténik

Belesült az eskütételbe... Megtörténik

Ismét lehet remélni. Még akkor is ha a világgazdasági válság miatt az amerikaiak élete is nehéz (sőt, egyre nehezebbé válik), egyelőre a

Yes, we can!

szintagma egyfajta ópiumként működik majd. Természetesen, történelmi jelentőségű mozzanatnak voltunk tanúi: afroamerikai elnök vezeti az Amerikai Egyesült Államokat. De ne áltassuk magunkat: Obamának és csapatának nagyon nehéz lesz helyrehozni mindazt, amit Bush és csapata 8 év leforgása alatt elrontott.

A Yes, we can! csak egy ideig marad meg idealisztikus szlogennek, a kezdeti nehézségek, az első hibák és kiábrándulások minden bizonnyal a normalitás mezejére terelik azokat az exuberáns tömegeket, amelyeket a hivatalos eskütétel alkalmával a tévében láttunk.

De addig is: Yes, we can!

A hivatalos eskütétel videója ide kattintva nézhető meg.

Read Full Post »


Néhány nappal ezelőtt gyorshírt írtam arról, hogy Leszbikus fesztivált szerveznek a megyeközpontban. Tulajdonképpen arról van szó, hogy február 9-15. időszakban az Egyedi Vagy Egyesület azzal a kinyilatkoztatott céllal gyűjti össze a leszbikusokat, hogy a general public megismerje a leszbikus nők érdekeit, életstílusát és gondjait.

Vajon csak a férfiakat izgatja?

Vajon csak a férfiakat izgatja?

Mi több, azt szeretnék elérni, hogy megszűnjenek bizonyos, a homoszexuális nőkkel kapcsolatos, a general publicban beívódott  sztereotípiák. A szervezők szerint a rendezvényre minden bizonnyal a Diákművelődési Házban kerül sor – így a hír.

A helyválasztással kapcsolatban, mondjuk, az lenne a megjegyzésem, hogy nem lehetne-e inkább az Obsessionba vagy más szórakozóhelyen tartani ezt a fesztivált? Csak szemantikai kifogásom van a két szintagma társítása miatt: művelődés és leszbikus.

Amúgy teljes mértékben helyeslem azt, hogy leszbikus fesztivált szervezzenek Kolozsváron. Titokban remélem, hogy a rendezvényre a Diákművelődési Házban kerüljön sor, mert nem kell felkapaszkodnom a Majális úton az Obsession Klubig. 🙂

A jó hír még az, hogy a fesztivál keretén belül leszbikus szépségversenyre is sor kerül. Végre Kolozsváron is megrendezik az egyik szexuális kisebbség nagyszabású rendezvényét! Szerencsére, nem egyedi kezdeményezés. Tavaly októberben például melegfesztiválra került sor a városban. A rendezvényen a homoszexuálisok, leszbikusok, biszexuálisok és transzvesztiták életéből ihletődő tematikájú filmeket mutattak be.

A témáról jut eszembe: egy másik szexuális kisebbség, a romániai transzvesztita közösség szépségversenyt szervezett az egyik kolozsvári klubban. Úgy éreztem, stigmatizált emberek vettek körül, akik közül csak kevesen vállalják másik énüket. A társadalom hozzáállása miatt ez korántsem csoda. Megkérték az újságírókat, ne fényképezzék a közönség arcát, s ha a felvételen mégis felismerhető valaki, akkor arcát sötétítsük el. Ezért a Szabadság weboldalán látható fotókat módosítani kellett. (Valami számítástechnikai malőr miatt nem tudok bepéjsztolni ide egyet, nézzétek meg az egészet…) 🙂

Vagy a leszbi, homo, transz fesztivál mégsem kell nekünk?

Read Full Post »


Szükség van rá, de árt is...

Szükség van rá, de árt is...

Kedves ismerősömmel, Czika Tihamérral találkozom a minap a belvárosban, pontosabban a Jókai utcában. Örvendek a találkozásnak, hisz annyira riktán látjuk egymást. Többnyire, sőt szinte kizárólag a világhálón váltunk néhány szót, olvasok róla a neten, valamikor belenéztem a blogjába is (most csak engedéllyel lehet hozzáférni).

Tulajdonképpen Tihamért az internet ismertette meg velem. Ott hallottam, olvastam róla először. Aztán egy március 15-i belvárosi felvonuláson ismertem rá. A netes fényképei alapján. Akkor egyfajta revelációban volt részem. Végre azonosítani tudtam a véleményt az arccal.

Szinte ugyanaz történt, mint amikor először láttam meg a tévében a Szabad Európa Rádiós hőseimet, akiknek hangját annyi éven keresztül hallottam otthon: Virgil Ierunca, Monica Lovinescu, Neculai Constantin Munteanu.

Neculai Constantin Munteanu

Az egyik hősöm: Neculai Constantin Munteanu

Persze, telejesen más szinten és egészen más érzéstöltettel történt szinte ugyanaz.

Azon a találkozáson jöttem rá, mennyire fontos, pontosabban mennyire más a személyes találkozás. Igaz ugyan, a Szabad Európa Rádiós stáb egy részét sem személyesen láttam, de ugyanaz volt a hatás, mint az internetes ismerkedés, majd személyes találkozás esetében.

Tihamér elkísért a szerkesztőség kapujáig, s ösztönszerűen úgy váltam el tőle: akkor találkozunk a neten. Igen, a hálón. Amúgy ez már egyre gyakoribb és meghatározóbb: besz mesz. Vagyik társalgunk a messengeren.

Ez a virtuális találkozás, társalgás viszont korántsem tudja pótolni a személyes találkozás örömét! Számomra legalább is nem. Vajon túl vén zokni vagyok?

Emlékszem, amikor néhány évvel ezelőtt egykori főszerkesztőnket, néhai Balló Áront győzködtem a Yahoo Messenger fontosságáról. Úgy emlékeszem, én voltam az első, aki a szerkesztőségben felinstallálta a messt a gépre, s a főszerknek meg kellett indokolnom a plusz időtöltést. Azt mondtam: bárkivel kapcsolatba kerülhetek, nem kell telefonálnom ahhoz, hogy interjút készíthessek valakivel.

Azóta viszont eltelt egy kis idő, az eredeti elképzelésből teljesen más lett…

Read Full Post »

Older Posts »