Továbbra sem engedélyezik a homoszexuálisok házasságát Romániában. MIÉRT NEM?


gay-marriage
Mi akadálya lehet az azonos neműek házasságának?

Egyöntetűen szavazták meg szerdán a román parlament jogi bizottságában a polgári törvénykönyv módosításának az erre vonatkozó passzusát: hazánkban házasságot csak férfi és nő köthet.

– Ilyen módon megoldottuk a homoszexuálisok és a leszbikusok kérdését – jelentette ki szó szerint Teodor Andriţă, a Legfelsőbb Bírói Tanács törvénykezés-felügyeleti ügyosztályának vezetője.

A forrás: a Mediafax hírügynökség.

Az egy dolog, hogy nincs tisztában a terminológiával, lévén, hogy a leszbikusok is homoszexuálisok, de miért örvend ő ennyire a jogi bizottság eme „kiemelkedő megvalósításának?”

Ráadásul Gheorghe Gabor „szabadelvű” (PNL – NLP – Nemzeti Liberális Párt) azt nyilatkozta: – Az ő problémájuk, nem a miénk.
Ugyanakkor arról is megbizonyosodtak, hogy a férfi kizárólag nőt jegyezhet el.

Miért ne zárkóznánk fel a nyugat-európai államokhoz és engedélyezzük az azonos neműek házasságát?

Miért kellenek laptopok, memory stickek és wireless internet a kolozsvári városi tanácsosoknak?


Csoma Botond (balról) és Irsay Miklós RMDSZ-tanácsosok. Az elején mindenkinek nehéz...
Csoma Botond (balról) és Irsay Miklós RMDSZ-tanácsosok. Az elején mindenkinek nehéz... (Rohonyi D. Iván felvétele)

Ma volt a kolozsvári városi tanács első olyan ülése, amelyen az önkormányzati képviselők saját hordozható számítógépeket használtak. Az intézkedést azért vezették be, mert a polgármesteri hivatal illetékeseinek több száz kilogramm súlyú dokumentumot kellett kinyomtatniuk annak érdekében, hogy a városi tanácsosok előtt legyenek a különböző határozat-tervezetek.

Megtudtuk: az egyenként 600 oldalas dokumentumokat 46 példányban nyomtatták ki a tanácsosoknak, illetve az illetékes városházi ügyosztályok alkalmazottainak. Az intézkedést a gazdasági válság jegyében hozták – állítják a polgármesteri hivatal illetékesei. Hozzátették: a laptopos rendszer bevezetésével évi 30 százalékos megtakarítást remélnek. Idén a költségvetésből irodai felszerelésekre és fogyóanyagokra 20 millió lejt költenek.

A tanácsülési határozat-tervezetek megszerzése érdekében az önkormányzati képviselőknek el kell juttatniuk adathordozóját a megfelelő ügyosztályhoz a határozat-tervezetek felmásolására. – Amennyiben valakinek vírusos a gépe, vagy bizonyos szoftvert nem tud használni, forduljon a városháza szakembereihez – mondta Sorin Apostu polgármester. 🙂

Space, enter, caps lock, tab, ctr+alt+del. Mindent egyszerre! Sorin Apostu polgármester (balról) és helyettese, Radu Moisin. (Rohonyi D. Iván felvétele)
Space, enter, caps lock, tab, ctr+alt+del. Mindent egyszerre! Sorin Apostu polgármester (balról) és helyettese, Radu Moisin. (Rohonyi D. Iván felvétele)

A városi tanács ülésén az önkormányzati képviselők mintegy fele használta a számítástechnika eme vívmányát. Mivel a tanácsülés elején Sorin Apostu nem jelezte, hogy a gépek megfelelő működésére az asztal alá konnektorokat szereltek fel, néhány önkormányzati képviselő laptopja lemerült.

A tanácsülés végén a polgármester felszólította a tanácsosokat: adják le a memory stickeket a következő ülés napirendi pontjainak felmásolására.

A munka megkönnyítése érdekében a városháza wireless internetkapcsolatot is létrehozott az tanácsteremben. Egyik fiatal tanácsos hölgy ezt messengerezésre használta. Naná!

Rohonyi D. Iván, a Szabadság fotóriportere a helyszínen készítette ezeket a fantasztikus fotókat. Érdemes megnézni!!!

Polgárháborús hangulat Valenciában…


Zsúfolt utcákon égetik el a papírmasékat... (Saját felvétel)
Zsúfolt utcákon égetik el a papírmasékat... (Saját felvételek)

Bevallom: az elmúlt 14 év újságírói tevékenységem során nemigen hallottam Valenciáról. Hacsak nem a Forma 1 Európa Nagydíj kapcsán, amelyet a katalán városban szerveznek. Lényegében a közel 1 milliós mediterrán városról nemigen hallani a hírekben, a hírügynökségek szinte mindig a spanyol Primera División kapcsán említik. Az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy a valenciaiak legnagyobb ünnepéről, a március elején kezdődő, de a hónap 18-ik és 19 napján csúcsosodó ünnepről, a Las Fallasról sem volt tudomásom.

Tudtam, hogy Valenciába mindig érdemes menni, de nem nyáron (akár 40 C fok hőség is lehet), ezért a márciusi időpont tökéletesnek bizonyult.

modern
Mintha a Holdon jártam volna...

Kedden, március 17-én délután még a szerkesztőségben tevékenykedten, késő este már Valenciában voltam – csupán 3 órát repültem a pálma- és a narancsfákig.

Mario a reptéren várt, ahonnan 25 perc alatt metróval beértünk Valencia belvárosába. Meséli, hogy  legjobb időszakban érkeztem: március 18-án tartják az utolsó nap bulit, az „égetés” előtt. Majd egy nappal később elégetik a város szinte minden sarkában létrehozott óriási papírmasé figurákat. OK, gondoltam, ez szórakoztató lesz. Akkor még nem is álmodtam, valójában MEKKORA ünnep a Las Fallas.

A merészebbek a tengerben fürödtek...
A merészebbek a tengerben fürödtek...

Ahogy kiértünk a metróból azonnal rájöttem, ennek fele se tréfa. Amíg megtaláltuk házigazdám, Leyre lakását a Puerto Rico utcában (az északi pályaudvarhoz és a városházához közel, azaz majdnem a Ground Zero-n) majdnem megsüketültem: láncba fűzött petárdák robbantak mindenhol, általános és teljes volt a káosz és a hangzavar. Meg is kérdeztem Mariótól: biztos nincs polgárháború? Alig hallottuk egymás hangját az utcán. Szilveszteri hangulat, gerilla háború, ünnep? Képtelen voltam eldönteni.

Részletek a közeljövőben megjelenő Világjáró rovatban, a Szabadságban.

Radikális megoldásokat a halálos közúti balesetek megelőzősére!!!


Meddig nézzük tétlenül a tragédiákat?!
Meddig nézzük tétlenül a tragédiákat?!

Sajnos már rutinosan töltöm fel a különböző, súlyosabbnál súlyosabb következményekkel járó közúti balesetekről szóló gyorshíreket a Szabadság weboldalára. Vasárnap, március 15-én lapszámfelelős voltam, s jött a hír: súlyos baleset Gyalu határában.

Észrevettem, hogy a megszokás szinte minden érzést megöl : gyakorlottan írtam be a szöveget, ellenőriztem a helyesírási hibákat és kattintottam a ‘mentés’ gombra. Mondom, a megszokás szinte minden érzést, mert annak ellenére, hogy a gyorshír feltöltését követően azonnal más dolgom akadt (így van abban az esetben ha párhuzamosan három helyre dolgozol: nyomtatott újság, on-line Szabadság és videó portál), belegondoltam: vajon mi történhetett? Az előzetes hír súlyos sérültekről szólt, ráadásul azt is megtudtam, hogy az utasok a roncsok közé szorultak, de azért reménykedtem, hogy nem lesznek halottak.

Bevallom: ma délig nem is néztem tévét, nem hallgattam rádiót, és nem navigáltam az interneten – szinte féltem attól, mi lehet egy ilyen vasárnapi baleset következménye.

Sajnos a félelmeim beigazolódtak:

A forgalmi rendőrség tájékoztatása szerint a gyalui balesetben három, 15-19 év közötti lány vesztette életét. A gépkocsiban öt fiatal utazott, ketten nagyon súlyos állapotban vannak – a jobb első ülésen helyet foglaló 20 éves fiatalnak megrepedt a hátgerince, a 21 éves sofőrt pedig több rendbéli sérüléssel szállították kórházba.

A sofőrt, aki az útviszonyokhoz képest túl sebesen vezetett, gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolhatják.

A hírhez még az is hozzátartozik, hogy a sofőr 160 km/h sebességgel hajtott.

Vessünk véget a tragédiáknak!
Vessünk véget a tragédiáknak!

Mindannyian hallottunk, olvastunk ilyen esetekről. Szerintem az elmúlt évtizedek során a hagyományos sebességkorlátozási és közlekedésbiztonsági eszközök kudarcot vallottak, ezért radikális megoldásokra van szükség. Elöljáróban javasolok néhányat:

1. Tíz-húsz méterenként szereljenek fel álló radarokat.

2. Mielőtt a hajtási jogosítványt átadnák a sikeresen vizsgázó személynek, kötelező módon vigyék el őket egy halálos baleset helyszínére. A feladat a következő: kivenni a hullákat a roncsok közül. Akinek a keze nem véres a jelenléti ív aláírásakor, nem kapja meg a hajtási jogosítványt. Az ok: ha saját szemeddel látod, mi a gyorshajtás következménye, kiveszed a hullát a roncsok közöl és véres kézzel mész haza, talán elrettentő példaként hat rád.

Úgy látom, csak ilyen jellegű módszerekkel vehetjük elejét az ilyen tragédiáknak!

Sajnos ilyenkor mindig eszembe jut Balló Áron, volt főszerkesztőnk. Isten nyugtassa!

Lesz balhé március 15-én Kolozsváron? (Észak-Írországra emlékeztető bizontsági intézkedések?) [frissítve]


leszai_lehel
Tavaly Lészai Lehelt verték meg. Idén is lesz egy áldozat?

Mindenki azt szeretné, hogy március 15-ét zavartalanul, békésen és méltó módon ünnepelhessük meg. Emlékszem, Funar idejében minden évben feszült volt a hangulat, de nem gondoltam volna, hogy most még feszültebb lesz. Tavaly például a román szélsőjobbosok (Új Jobboldal Szervezet, Sarmisegetuza Kulturális Egyesület, Avram Iancu Szövetség, Vatra Românească Szövetség) Emil Boc volt polgármester engedélyével tüntettek a Széchenyi téren, megverték Lészai Lehel apáczais diákot… egy rendőrőrs előtt.

Idén a román szervezetek ismét kértek engedélyt. Annak érdekében, hogy még közelebb legyenek a Főtérhez, kitalálták, hogy Avram Iancu emlékére felvonulást és koszorúzást szerveznek. Ötletes. Igen ám, de annak érdekében, hogy a városháza vezetősége ellehetetlenítse terveiket, a magyar ifjúsági szervezeteknek is engedniük kellett. Minden László Attila RMDSZ-es alpolgármester fején csattant, aki az üllő és a kalapács közé került: egyrészt városházi vezetőként valamilyen formában eleget kellett tennie a román (nekik is joguk van a gyülekezéshez és a felvonuláshoz vagy koszorúzáshoz) és a magyar szervezetek kérésének. Kompromisszumos megoldást találtak: se a románok, se a magyarok nem vonulhatnak fel. Pontosabban: a

Minket is így fognak őrizni?
Minket is így fognak őrizni?

románok csak koszorúznak, a magyarok pedig felvonulnak, de csak a Szent Mihály templomtól a volt Biasini szállódáig.

Igen ám, de egyik fél sem hajlandó engedni a 48-ból. A magyar ifik bejelentették: mégis felvonulnak a Protestáns Teológiai Intézettől a Szent Mihály templomig (igaz, a járdán), a román szervezetek képviselői is világossá tették: a Memorandisták emlékművénél találkoznak, végigvonulnak (vajon a járdán?) az Avram Iancu szoborig, és koszorúznak.

Azon csodálkozom: hol van ilyenkor Funar? Miért nem hallani a hangját? Nem mintha hiányozna, de ő mindig ki szokta használni az ilyen feszült helyzeteket. Érdekes, hogy nem mutatkozik. Talán már ő is belátta, hogy elmúlt a nacionalista hangulatkeltés ideje. De érdekes módon, most mások szítják a feszültséget…

Kolozsvárra költözik a belfasti feszült hangulat?
Kolozsvárra költözik a belfasti feszült hangulat?

Lelki szemeim előtt látom a Főteret. Vasárnap dél van: a román szélsőjobbosok a Főtér környékén ólálkodnak, a Memorandisták emlékművénél gyülekeznek. Két soros rendőrkordon a Nemzeti Bank kolozsvári fiókja és a volt New York szálloda (jelenleg Continental) között, annak érdekében, hogy a Szent Mihály templom elől induló magyar felvonulás résztvevői ne kerüljenek kapcsolatba a román felvonulókkal. S ami ilyenkor elkerülhetetlen: bekiabálások, szitkozódás. Olyan lesz, mint mikor a protestáns Orániai Rend felvonul az észak-írországi Belfastban vagy Portadown városában: rendőrség, csendőrség, villongások, feszültség.

Észak-írországi hangulat lesz Kolozsváron?!

Update 1. (2009-03-15 19:48) A magyar szervezetek által rendezett belvárosi rendezvények békésen, incidensek nélkül zajlottak. Igaz ugyan, hogy az Új Jobboldal tüntetetett, s volt egy taxis, akik többször elhajtott a Szent Mihály templom bejárata előtt csak azért, hogy obszcén szavakat kiálltson, de más ilyen jellegű incidens nem történt. Ja, és érdekes volt látni a csendőrség vagy a rendőrség helikopterét, amint többször körözött a belváros felett… Az ünnepség viszont szigorú rendőri, csendőri, sőt titkosszolgálati felügyelet alatt zajlott. Ugyanazokat a kabátujjukba beszélő, fülhallgatós kékszemű “srácokat” láttam a felvonuló magyarok közelében, akik mindig jelen vannak az államfő vagy a kormányfő kolozsvári látogatásain. Egyiküknek köszöntem is, zavartan félre nézett… 🙂 Más érdekesség is volt: Sorin Apostu polgármesternek és helyettesének, Radu Moisinnek egy “kékszemű srác” (akit szintén láttam magyar jellegű rendezvényeken) minden egyes szót lefordított. Ez az eseményen készített videómon is látszik. Szerencsére, nem volt balhé. Hátha viszont jövőre nem lesz ilyen feszült a hangulat.

Válság van – elhagyta két gyermekét a Széchenyi téren…


tojas1
Ők ketten vannak egyedül...

Hol Balázs Bence, hol pedig Póka János András (Öcsike) kollégám (aki mellesleg a Szabadság on-line változatánál dolgozik…) sóhajt vagy kiállt fel olykor a rendőrségi hírek fordításakor.

Ma Bence kapott fejéhez: hááát, ilyen nincs! A bánffyhunyadi gázrobbanás okáról írt. Felolvasta:

Az esetet szinte sértetlenül megúszó tulajdonos elmondta, hogy háromnegyed 3 körül feltett egy lábost a tűzre, hogy ételt főzzön, majd bement a szobába. Amikor negyed óra múlva visszament a konyhába, észrevette, hogy nem ég az aragáz lángja, ezért megnyomta az aragáz elektromos szikrát adó gombját. Ekkor következett be a robbanás…

Bele se telt 3 perc, halkan megszólalt: na, ez durva. S felolvasta a hírt: a 2-es számú rendőrőrsöt értesítették a járörőző csendőrök, hogy két kiskorút találtak. Csak úgy, az utcán. Egyikük egy 7 éve lány, a másik pedig egy 3 éves fiúcska. Paff! Na, de folytatja: a kiskorúakat az őrsre vitték, ahol a pszichológus elbeszélgetett velük. Kiderült,ki édesanyjuk: a tordai illetőségű, 31 éves S. Ioana Cireşica. A rendőrök felhívták a hölgyet, aki kerek-perec kijelentette: nincs pénze eltartani őket. Paff-paff-knock-out!

Miért nem gondolt erre amikor megcsinálta őket?!

LEGALIZÁLNÁK A PROSTITÚCIÓT ÉS A VÉRFERTŐZÉST ROMÁNIÁBAN!


Romániában is hivatalosan űzhetik a legrégibb mesterséget...
Romániában is hivatalosan űzhetik a legősibb mesterséget...

Az igazságügyi minisztérium által kidolgozott törvénytervezet szerint, amely a Btk.-t módosítja, nem büntetik többé az önként vállalt (nem kényszerített) prostitúciót. Ugyanakkor – bármennyire hihetetlennek is tűnik -, a büntető törvénykönyvből törölnék a vérfertőzés bűncselekményét!

A törvénytervezet elfogadása érdekében állítólag májusban a kormány felelősséget vállal a parlamentben.

Ugyanakkor továbbra is bűncselekménynek számítana a kerítés.  A szótár szerint: kerítés – nő kerítése kéjelgés céljára).

Namost.  A hír nem vicc, a hír igaz. Ezt kérdésemre Máté András, Kolozs megyei RMDSZ-képviselő is megerősítette. Máté a képviselőház jogi bizottságának a tagja.

Amúgy a jelenlegi Btk. szerint a prostituáltak ellen szinte lehetetlen büntető eljárást indítani – állítják a veterán rendőrök. A prostituáltakat ugyanis több alkalommal tetten kell érni, mi több, tanúkra is szükség van. A rendőrök szerint viszont az ügyfelek sohase hajlandók tanúvallomást tenni… Nem is csodálkozom.

Az egyházak természetesen tiltakoznak, a pártok viszont hajlandónak mutatkoznak a törvénytervezet támogatására.

Mi a véleményed?

Az Orangeways járatáról…


orangeways
Civilizált körülmények (internetes fotó)

Tudom, ezzel azonnal elárulom, hogy öreg zokni vagyok (ahogy Bogi kolléganőm szokta mondani: öreg zokni nem vén zokni!), de még 1996-ban, amikor először jártam Nyugaton (1995-ig útlevelem se volt – pénzhiány, no meg az utazási lehetőségek hiánya miatt), megígértem: többet soha busszal hosszú útra. Emlékszem, akkor valamikor este tíz óra tájt indultunk el az Eurolines járatával (mintha az Erzsébet térről indulta volna), s csak másnap délután/este (átszállással valahol Németországban) érkeztem meg a Utrechtbe. Rémes volt. Egy-két napig semmire se voltam jó. Ha jól emlékszem, azóta tényleg nem voltam busszal Nyugaton.

Korábban Budapestre is kisbusszal mentem. Legtöbbször érdekes társaság verődött össze, de sokszor a balkáni állapotok (morcos, sokszor lenéző sofőr, szemetes busz, stb.) hosszú évekig megmaradtak. Persze, voltak és vannak kivételek is az utasszállító cégek között. Kellemes élményekben is volt részem, de sajnos nem ez volt a meghatározó.

Ilyen előzményekkel teljes mértékben érthető, hogy – diplomatikusan fogalmazva – fenntartásokkal fogadtam a barátnőmnek azt az ötletét, hogy a hannoveri CeBIT-es kiruccanásom után Budapestről az Orangeways járatával utazzam haza. Több baráttól, ismerőstől érdeklődtem, mivel eszik, isszák az Orangewayst. Csak azokra hallgattam, akik saját tapasztalatról számolhattak be. Mindenki csak pozitívumokat mondott. OK, én is kipróbálom, döntöttem.

Az internetes foglalás (köszi, Huncut!) gyorsan és problémamentesen zajlott. Metróval érkeztem a Népligetbe. Kissé gyéren volt kijelezve, merre kell menni (utólag láttam hogy a földön is voltak irányjelző ragaszok). Arra számítottam, hogy a Népliget típusú buszállomásra érkezem. Semmi. Az első narancssárgára festett ajtóra vetettem magam, érdeklődni szerettem volna. Felirat fogadott: kérjük, az oldalsó ajtót használni. Talán politikai beállítottságomból kifolyólag, jobbra indultam. Semmi. Majd a felirattól balra. Ott egy hölgy készségesen adta tudtomra, hogy a busz a megállóhelyen vár. Ott is volt. Az oldalán Velencét írt, de a szélvédő fölötti digitális kijelzőn már Kolozsvár jelent meg.

Jó, igaz, keresem a kákán a csomót…

busz
Így már nem utaznék

Na, de ahova tulajdonképpen ki akartam lyukadni: ezután minden KIFOGÁSTALANUL zajlott. Potom 3 lejért bevették a kofferomat, felmutattam az on-line fogalás igazolását, öntapadós került rá, a beszállóajtónál várakozó utaskísérő varázslatos hölgy (azok a gyönyörű barna szemek, stb…) kedvesen és készségesen tájékoztatott a helyem számáról, a busz hajszál pontosan indult, hátra engedhető, rendkívül kényelmes bőrülések. Ugyanakkor rádió, CD hallgatás és Tv nézés között lehetett választani. Nem hittem a szememnek, fülemnek. Ja, és kaptunk forró italokat is, lehetett válogatni. Ja, és újság is volt. Magyarországi napilap. Állítólag van WiFi internet lehetőség is, de erről minket nem tájékoztattak. Az a hír járja, hogy csak kérésre kapcsoljá be, ha látják, hogy valaki laptoppal próbálkozik rácsatlakozni a hálózatra. Az Orangeways honlapján ez áll:

Biztosan már sokan tudják, hogy egyes járatainkon elkezdtük tesztelni az ingyenes internet szolgáltatásunkat. Utaskisérőink jelzik, hogy az Ön járatán van-e tesztjelleggel WIFI rendszer.

Akkor azt jelenti a miénken teszt jelleggel sem volt. Úgysem vittem laptopot. Számítógépezés helyett úgyis filmeket néztem volna.

Talán két kifogásolni valót találtam: az infókat csak magyarul mondták be, pedig amint elnéztem, az utasok túlnyomó többsége nem beszélte József Attila nyelvét. A másik a kolozsvári buszállomás: miért kell elvinni az utasokat a világ végén levő “Napoca” buszállomásig… Talán ildomos lenne megállni valahol a Monostor végén (a itt vagy a Hajnal negyedben lakó vagy az oda igyekvő utasok számára), esetleg a központban és a “Napoca” buszmegállóban. Innen többet költöttem taxira hazáig (kénytelen voltam, hisz nehéz volt a csomagom, a villamosmegállóig leszakadt volna a kezem), mint az Orangeways buszjegy fele… Ha összeadom a 45 lejes buszjegyet a 25 lejes taxizással, akkor kijön a többi busztársaság által kért ár, azzal a különbséggel, hogy ők kimennek az utasért a reptérre és leteszik, ahol igényli. Ez csak egy szempont, nem feltétlenül kritika.

Nos, de ilyen olcsón ilyen szolgáltatást biztosítani mondhatni képtelenség. Tavaly decemberben értetlenül álltam a hazai utasszállítók tiltakozása előtt: az nem tetszett nekik, hogy a magyarországi cég túl olcsón szállítja az utasokat. Irigyek. Félnek. Joggal.

Lezülött Budapest! [a CeBIT és Hannover viszont annál szebb! (mellettem volt Arnold SCHWARZENEGGER!!!)]


metro1
Mikor cserélik le őket?!

Talán azért tűnik úgy, hogy lezülött Budapest, mert nem járok gyakran a magyar fővárosban, vagy nem elsősorban a hangsúlyozottan turisztikai attraikciókat látogatom meg. Vagy lehet éppen ezért, de Budapest egy kocsmában fetrengő, rendkívül zűlött nőhöz hasonlít. Még mielőtt a feministák a falra másznának (manapság mielőtt leírsz valamit jól meg kell gondolnod, melyik csoportot érinted érzékenyen; de ha az öncenzúra diktál, akkor az már régen rossz) hangsúlyoznám: azért írtam nőt, mert zülött férfiakkal meg vagyunk szokva, a kocsmában fetrengő teremtés koronája nem annyira sokkló.

A metró aluljárók szennyesek, tele hajléktalanokkal, az utcák szemetesek, kihaltak. Mintha az emberek is barátságtalanabbak lennének, szomorúbbak. Jajj, s azok a régi, ócska, szovjet metró szerelvények…. Grrr.

Ugyanakkor a politikai preferenciák mélyégesen megosztják a társadalmat, a metróban hallottam két férfit beszélni. Egyikük a Magyar Nemzetet olvasta, a másik csak úgy símán megszólította:

– Hogy lehet olvasni ezt a szennylapot?

– Mi köze magának?

– Szenny mellett nem ülök – s átült.

Idén úgy döntöttem, idén Budapesten keresztül jövök Hannoverbe, a CeBIT számítástechnikai és távközlési világkiállításra. Fapados repülővel. Egy nappal korábban érkeztem Budapestre (Szészi barátom cégének, a Codespringnek a munkatársai [köszi Walter, Tünde és Szilárd!] vittek el kocsival), itt Étienne barátomnál laktam. Mindig szeretek nyugisan utazni, ezert döntöttem úgy, hogy egy nappal korábban leszek Pesten, s aztán irány repcsivel Hannover. Szeretek egyedül utazni, ilynekor van igazán ideje az embernek elgondolkodni bizonyos dolgokon. Olyan kis meditációs, kontemplatív időszak ez. Van idő és hely (time and space) mélázni, esetleg kissé melankólikusan, a régi szép időket emlegetve rátekinteni a világra.

Amúgy a CeBIT-re Glytz barátom és a Pingvinkémnek köszönhetően jöttem el…

Na, de visszatérve Budapestre. Negatív élménnyel maradtam. Vagy talán minden alkalommal valamilyen formában újra akarom érezni az első látogatás (valamikor 1995-ben, a Rákóczi Szövetség jóvoltából) alkalmával érzett adrenalin- és élmény pompát? Akkor büszkén énekeltem a magyar himnuszt és a veszélyek ellenére hoztam haza magyar zászlót. Mostanra már minden sokat változott: sivár, szennyes, kihalt és tele van szemétel és hajléktalanokkal.

robot
A jelen és a jövő kézfogása...

Ezzel szemben korábban Hannover, a CeBIT-nek otthon adó észak-németországi város tűnt hidegnek, ridegnek és kihaltnak. Most viszont Hannover lenyűgözött az egyszerű, de ugyanakkor stílusos eleganciájával. Itt mintha nem lenne gazdasági válság.

A hannoveri reptéren meglepetés: a vámhatóság specilálisan idomított kutyája átszagolta az embereket és a csomagokat. Sehol semmi útlevélellenőrzés, határ, vám. Budapest-Hannover – a Schengen-zóna. Pedig kértem volna pecsétet az útlevelembe. Emlék. Souvenir – sok határrendőr nagyon néz ilyenkor, de mégis bepecsétel az úti okmányomba. Amikor egyedül utazom, mindig végignézem az útlvelemet, s nosztalgiázom… Ejnye-benye, milyen jó volt Isztanbulban, Oszlóban, Barcelonában, Krakkóban, Bolzanóban, Londonban, Nápolyban, Koppenhágában, Rómában, Varsóban vagy akár Bécsben.

Got you, baby!
Got you, baby!

Az imént érkeztem meg a CeBIT-re. Arra lettem figyelmes, tömeg gyűlt össze az egyik csarnok előtt. Mit tesz ilyenkor az újságíró: odarohan, persze. Szépen elosontam a rendőrök és a biztonságiak mellett, egészen közel a fekete, villigó fényszórójú kocsiig. Azt hittem Angela Merkel, a német kancellár jelenik meg. A szelíd és alacsony helyett egy mély hangú óriás jelent meg: ARNOLD SCHWARZENEGGER. Igen, biza, a sztár. Hirtelen ott volt mellettem. Szokva vagyok államfőkkel, kormányfőkkel, polgármesterekkel társalogni (nagyképűség nélkül, de egyszerűen ez a szakmám), de most kissé elállt a lélegzetem. Néhányan azt kiáltották: Hasta la vista, baby! Arnold kedélyesen mosolygott. Nem véletlenül volt ő itt,  idén ugyanis Kalifornia a CeBIT testvérországa.  Annyira meglepődtem, hogy fényképet se készítettem. Mintha nem én írtam volna meg az interkativ2 számítástechnikai mellékletben, hogy Arnold is itt lesz Hannoverben… Ejnye. Azt hittem viszont, hogy csak a megnyitón vesz részt.

Hannoverben, a CeBIT-en csodás az idő, de vajon a napsütés és Kalifornia kormányzója elég ahhoz, hogy a világgazdasági válság hatásai ne legyenek érezhetőek?!