Székelyföld… (frissítve a román szavak használatával!)


Álomi tájak fogadnak Székelyföldön (www.erdelyikulcsoshaz.ro)
Álomi tájak fogadnak Székelyföldön (www.erdelyikulcsoshaz.ro)

Az elmúlt hetekben huzamosabb ideig tartózkodtam a Székelyföldön. Kezdődött a Sapientia Műszaki és Társadalomtudományi Kara (Csíkszereda) és a Magyar PR Szövetség (Budapest) által július elején szervezett I. PR Nyári Egyetemmel, folytatódott a Tusnádfürdőn zajlott EU-táborral, illetve a Tusványossal.

A rendkívül bosszantó műszaki gondjaim ellenére, nagyon jól telt az EU-táborban és a Tusványoson.

Székelyföldben egy más, provinciálisabb világot ismertem meg, mint Kolozsvár. Nem szeretném, ha bárki is megsértődne vagy felkapná a vizet emiatt. Egyszerűen így érzem. Fontos a nüánsz: -bb, mint… Ugyanis ugyanúgy tekintenek rám, kolozsvárira Budapestről vagy Bukartestből, mint ahogy én, a kolozsvári tekintek a székelyföldiekre. És úgy érzem magam én, a kolozsvári Székelyföldön, ahogy a bukaresti vagy budapesti érzi magát Kolozsváron. Vagyis sok minden szokatlan, különleges, megmagyarázhatatlan, furcsa, érdekes. Egyszerűen: más.

A távolság és a települések mérete talán a leglátványosabb: míg idehaza szinte minden távol van, Csíkszeredában a központból gyalog is el lehet jutni szinte bárhova 15-20 perc alatt. Például a megyei kórházhoz vagy a Hargita Népe szerkesztőségébe, a Szentlélek utca 45. szám alá. Érdekes, sőt furcsa, hogy a szerkesztőség ablakából látszik a település végét jelző tábla…

Valahogy úgy éreztem, hogy ez a vidéki régió továbbra is keresi identitását. Az emberek érezhetően sokkal kevesebbet utaznak, nincsenek annyi lehetőségük külfödön nyaralni, így talán nem annyira kozmopoliták, mint mondjuk Kolozsváron. Kissé idegenek magukkal szemben. Bizonytalanok. Az erősnek tűnő székely identitás alkalomadtán kissé eltompul…

Miközben haladtam végig a falvakon elgondolkodtam azon, milyen érzés, élmény lehet egy ilyen kis településről felkerülni egy közel fél millió lakost számláló nagyvárosba. Mennyire új, szokatlan és furcsa lehet minden. A nagyvárosi életvitel szempontjából mennyire

A Gyilkos-tónál a tavaly jártunk utoljára (Fotó: www.outdoorcapital.ro)
A Gyilkos-tónál a tavaly jártunk utoljára (Fotó: http://www.outdoorcapital.ro)

tájékozatlan és bizonytalan, unsecure lehet valaki, aki ilyen közegből kerül fel Kolozsvárra, s esetleg még románul se beszél rendesen. Mennyire ki van téve az átveréseknek, a csalásoknak, a kiábránduásnak. Mintha én költöznék el mondjuk Isztanbulba…

Szeretem, mi több, keresem a csendet, a nyugalmat, a kiegyensúlyozottságot, a problémamentes életet. Kedvenc helyem a Glytz barátom hétvégi háza Poiana Horeán vagy a Roger haveromé Havasreketyén, ahol csak bizonyos helyeken van térerő, csend van és nyugalom. Akkor tetszett leginkább, amikor Poiana Horeán még villanyáram se volt. De azt hiszem, Csíkszereda például túl nyugis, relaxos lenne egy idő után. A helybéliek mesélik, hogy nemigen van mit csinálni hét közben. Még ősszel, tavasszal, sőt télen se.

Székelyföldön barátságosak, közlékenyek és közvetlenek az emberek. Mintha mindenki mindenkit ismerne. Kérdezem a fő utcán, hol van a Hargita Népe szerkesztősége. A hölgy nem tudja, de azonnal megállít valakit és simán, elegánsan letegezi a fiatal párt: Sziasztok, tudjátok-é hol van a Szentlélek utca? Ez csak egy példa a sokból…

Hiányzott a kolozsvári pezsgés, a megszámolhatatlan kulturális, network buliding, szórakozási lehetőség, s az, hogy meneküljek, valahova menekülhessek a túlzott zsúfoltság, pörgés elől. Mert Kolozsváron van hova, van miből válogatni. Ezzel szemben úgy éreztem, hogy Csíkszeredában nemigen van hova menekülni, nemigen van hol keresni a pezsgést, a túlzott zsúfoltságot, a pörgést, a kulturális, network bulding, szórakozási lehetőségeket.

Vagy mégis?

UPDATE (július 21.): Mondhatnám azt is, hogy Kolozsváron azokba a baráti társaságokba, ahova járok, vagy másol, ahol megfordulok, sohasem hallottam, annyi román szót, mint Székelyföldön több helyen. Napirenden van a buletin, a talon, a csertifikát, a bon, a kárd, stb. Így azért még Kolozsváron se beszélünk, holott a lakosság 80 százaléka román….