Székelyföld… (frissítve a román szavak használatával!)


Álomi tájak fogadnak Székelyföldön (www.erdelyikulcsoshaz.ro)
Álomi tájak fogadnak Székelyföldön (www.erdelyikulcsoshaz.ro)

Az elmúlt hetekben huzamosabb ideig tartózkodtam a Székelyföldön. Kezdődött a Sapientia Műszaki és Társadalomtudományi Kara (Csíkszereda) és a Magyar PR Szövetség (Budapest) által július elején szervezett I. PR Nyári Egyetemmel, folytatódott a Tusnádfürdőn zajlott EU-táborral, illetve a Tusványossal.

A rendkívül bosszantó műszaki gondjaim ellenére, nagyon jól telt az EU-táborban és a Tusványoson.

Székelyföldben egy más, provinciálisabb világot ismertem meg, mint Kolozsvár. Nem szeretném, ha bárki is megsértődne vagy felkapná a vizet emiatt. Egyszerűen így érzem. Fontos a nüánsz: -bb, mint… Ugyanis ugyanúgy tekintenek rám, kolozsvárira Budapestről vagy Bukartestből, mint ahogy én, a kolozsvári tekintek a székelyföldiekre. És úgy érzem magam én, a kolozsvári Székelyföldön, ahogy a bukaresti vagy budapesti érzi magát Kolozsváron. Vagyis sok minden szokatlan, különleges, megmagyarázhatatlan, furcsa, érdekes. Egyszerűen: más.

A távolság és a települések mérete talán a leglátványosabb: míg idehaza szinte minden távol van, Csíkszeredában a központból gyalog is el lehet jutni szinte bárhova 15-20 perc alatt. Például a megyei kórházhoz vagy a Hargita Népe szerkesztőségébe, a Szentlélek utca 45. szám alá. Érdekes, sőt furcsa, hogy a szerkesztőség ablakából látszik a település végét jelző tábla…

Valahogy úgy éreztem, hogy ez a vidéki régió továbbra is keresi identitását. Az emberek érezhetően sokkal kevesebbet utaznak, nincsenek annyi lehetőségük külfödön nyaralni, így talán nem annyira kozmopoliták, mint mondjuk Kolozsváron. Kissé idegenek magukkal szemben. Bizonytalanok. Az erősnek tűnő székely identitás alkalomadtán kissé eltompul…

Miközben haladtam végig a falvakon elgondolkodtam azon, milyen érzés, élmény lehet egy ilyen kis településről felkerülni egy közel fél millió lakost számláló nagyvárosba. Mennyire új, szokatlan és furcsa lehet minden. A nagyvárosi életvitel szempontjából mennyire

A Gyilkos-tónál a tavaly jártunk utoljára (Fotó: www.outdoorcapital.ro)
A Gyilkos-tónál a tavaly jártunk utoljára (Fotó: http://www.outdoorcapital.ro)

tájékozatlan és bizonytalan, unsecure lehet valaki, aki ilyen közegből kerül fel Kolozsvárra, s esetleg még románul se beszél rendesen. Mennyire ki van téve az átveréseknek, a csalásoknak, a kiábránduásnak. Mintha én költöznék el mondjuk Isztanbulba…

Szeretem, mi több, keresem a csendet, a nyugalmat, a kiegyensúlyozottságot, a problémamentes életet. Kedvenc helyem a Glytz barátom hétvégi háza Poiana Horeán vagy a Roger haveromé Havasreketyén, ahol csak bizonyos helyeken van térerő, csend van és nyugalom. Akkor tetszett leginkább, amikor Poiana Horeán még villanyáram se volt. De azt hiszem, Csíkszereda például túl nyugis, relaxos lenne egy idő után. A helybéliek mesélik, hogy nemigen van mit csinálni hét közben. Még ősszel, tavasszal, sőt télen se.

Székelyföldön barátságosak, közlékenyek és közvetlenek az emberek. Mintha mindenki mindenkit ismerne. Kérdezem a fő utcán, hol van a Hargita Népe szerkesztősége. A hölgy nem tudja, de azonnal megállít valakit és simán, elegánsan letegezi a fiatal párt: Sziasztok, tudjátok-é hol van a Szentlélek utca? Ez csak egy példa a sokból…

Hiányzott a kolozsvári pezsgés, a megszámolhatatlan kulturális, network buliding, szórakozási lehetőség, s az, hogy meneküljek, valahova menekülhessek a túlzott zsúfoltság, pörgés elől. Mert Kolozsváron van hova, van miből válogatni. Ezzel szemben úgy éreztem, hogy Csíkszeredában nemigen van hova menekülni, nemigen van hol keresni a pezsgést, a túlzott zsúfoltságot, a pörgést, a kulturális, network bulding, szórakozási lehetőségeket.

Vagy mégis?

UPDATE (július 21.): Mondhatnám azt is, hogy Kolozsváron azokba a baráti társaságokba, ahova járok, vagy másol, ahol megfordulok, sohasem hallottam, annyi román szót, mint Székelyföldön több helyen. Napirenden van a buletin, a talon, a csertifikát, a bon, a kárd, stb. Így azért még Kolozsváron se beszélünk, holott a lakosság 80 százaléka román….

Székelyföld… (frissítve a román szavak használatával!)” bejegyzéshez 21 hozzászólás

  1. Na most már megérted, hogy miért élmény egy székelyföldinek Kolozsvár (ahogy neked már nem annyira), és miért érzi úgy az aki itt maradt, hogy alág várja, hogy hazajöjjön Kolozsvárra.

    Tudod, a múltkor beszélgettünk erről, hogy neked mennyire unalmas hazatérni Nyugatról Kolozsvárra.

    Kedvelés

  2. Czikamér (én kereszteltelek el így az EU-táborban, rajtad marad): nem vagyok meggyőződve arról, hogy élmény. Sok vonatkozásban inkább nehézség, mi több, trauma. A (nagy)város rideg, büszke és irigy – tartja a dal. A falu, a község, a kisváros, a kisközösség barátságos, közvetlen és segítőkész. Ilyen kontextusban egyáltalán nem hiszem azt, hogy a kisközösségekből származó székely fiatalok élményként fogják fel Kolozsvárt. Sőt! Jómagam nem éreztem úgy, hogy el vagyok tévedve Brüsszelben, Rotterdamban, Nápolyban, Stockholmban, Oszlóban, Mariborban, Párizsban, Varsóban, Krakkóban, Barcelónában, Prágában vagy akár Londoban, mert mindenki beszélte valamelyiket azok közül, amelyiket én is beszélek. De amikor egy olyan közegben nőttél fel, ahol csak a rendőr és a felesége román, akkor képtelenség elsajátítanod “az ország hivatalos nyelvét”. Feljössz Kolozsvárra, s itt szinte mindeki azt beszéli. (Egyébként reflexből szinte mindig románul szólaltam meg intézményekben, bankokban.) Megtévesztő, ijesztő lehet.

    Amúgy azt is tapasztaltam, hogy értékek, értékrend, életfilozófia és életstílus terén mennyire eltérően gondolkodom sok székelyföldi fiataltól. Úgy éreztem, ott még mindig az archaikus szociális berendezkedés dívik, s szinte mindenki enged a különböző társadalmi kényszereknek: pl. házasság, család, gyerekek. Nagyvárosban valahogy könnyebb kitörtni ebből.

    Kedvelés

  3. Réka

    Házasság, család, gyerekek…én nem nevezném társadalmi kényszernek, csupán az élet rendjének.. persze én székelyföldi vagyok, lehet azért. De tapasztalatom szerint a házasság ellen általában azok vannak, akik 1. nem tudják megteremteni a család eltartásához szükséges körülményeket (és nem is tartják fontosnak) 2. nincs komoly kapcsolatuk, s ha van az is felületes, 3. nem mesélte el nekik senki hogy maga után kell hagyni legalább 2 gyermeket: 1et maga helyett, 1et a párja helyett (azt nem is mondom, hogy egyet a hazának).
    Én öt éve élek Kolozsváron, és olyan faluból érkeztem, ahol még csak most vezetik a vizet. Nem éreztem úgy, hogy földönkívüliekhez érkeztem, egy évig működött a mutogatás az üzletben, aztán rád ragad a román szó, mint a mocsok 🙂

    Kedvelés

  4. lényeglátó

    Unalom? van idő gondolkodni. Rohanás, pénzhajsza utódnevelés, aki előllről kezdi az egészet? Ennyi lenne az élet? Gondolkodni, ha van miről, mivel.

    Kedvelés

  5. khibedy

    Ezek olyan szavak, amelyeket szinte beleégettek a köztudatba. Kolozsváron is ritkán hallani személyi ingazolvanyról, bankkártyáról stb. Amiket felsoroltál, szinte az összes a 20. század találmánya, így honosodtak meg. Székelyföldön nem volt és most sincs akkora értéke a nyelvvédelemnek, mert a székely egyébként is az egyik leggazdagabb nyelvjárása a magyarnak. Ha Kolozsváron is csak ennyi lenne a gond, az jó lenne. De itt nem szavak, hanem kifejezések, mondatok, sokszor egész beszélgetések bonyolodnak le románul.

    Kedvelés

  6. Potozky László

    Valóban Székelyföldön használják ezeket a szavakat a köznapi beszédben, persze a nyelvjárásnak megfelelő kiejtéssel. De kérdem én, mit hallgatunk szívesebben: az ízletes székely E betűket, megrondítva nagy ritkán egy-egy román kifejezéssel, vagy a szórványvidékek elrománosodott kiejtésű magyarját, s a “nem még vagyok”-hoz hasonló szókapcsolatokat. Engem személy szerint mindkettő nagyon zavar, DE a román akcentus jobban.

    Kedvelés

  7. Már megint e nyelvről és nyelvjárásokról vitakozunk. Pedig nem kellene.
    Amúgy nem mellékesen magam is meglepődtem, hgoy bár székelyföldi vagyok és 11 éve Kolozsvárott élek, azért mikor nemrég hazajártam és jóanyám kárdokról és bonokról beszélt, állandóan ki kellett javítanom, pedig értelmiségi az anyukám.
    Úgyhogy, mindekettő, azaz a román akcentus és rossz szórend, de a kárd, buletin stb. is. De ilyen a nyelv emberek, állandóan változik.

    Kedvelés

  8. Réka

    Olivér: nincs, de nem hiszem el lennék késve vele…és nem azért nincs, mert nem akarok, csak azért, mert nem egyelőre nem tudjuk biztosítani a megfelelő háttért neki…

    Kedvelés

  9. Réka: Kérlek, csak akkor osztogass tanácsokat, amikor az elveidnek megfelelően élsz. Addig üres tézisként hangzik az, amit leírsz.

    Kedvelés

  10. Réka

    Ne idegesíts Olivér! az szúrta a szemem, hogy a házasságot társadalmi kényszernek nevezed… sehol nem osztogattam egyetlen tanácsot sem, véleményt fejtettem, ÉS nem hiszem, hogy nem élek elveimnek megfelelően: A tény, hogy 23 évesen, alig egy éve kenyérkeresőként, MÉG nem szülök gyereket egy albérletben én csak felelősségérzésnek nevezném.

    Kedvelés

  11. Réka: s gondolog, hogy valamikor az általad megfogalmazott feltételeket kivétel nélkül tudod teljesíteni a sikeres gyermekvállalás érdekében? Elvégre, csak úgy érdemes…

    Apropó: miért kell feltétlenül követni “az élet rendjét”?! Ez valamilyen szinten nem társadalmi kényszer?

    Kedvelés

  12. Réka

    Az élet rendjének követése csupán annak tudható be, hogy az én felfogásom szerint is ez a helyes út, amit követni szeretnék. Szeretnék családot, gyerekeket, harmonikus családi életet, mert az nem a társadalmi kényszer, hanem saját boldogságom beteljesítése.
    Biztos nem tudom teljesíteni az összes feltételt, jelenlegi anyagi stb. helyzetem a minimális szintet sem éri el ahhoz, hogy bele merjek vágni a családalapításba.

    Kedvelés

  13. Igazad van Olivér, nem volt nagy élmény felkerülni Kolozsvárra…trauma meg abból a szempontból volt, hogy mennyire elhanyagolt, poros és zajos, és mennyire kommunista hangulatot ad a Monostor, a Marasti és még a Györgyfalvi negyed vége is. Amúgy mondhatom hogy én, székely létemre sem voltam eltévedve Amszterdamban, Münchenben, Nürnbergben, Karlsruheban, Bécsben, Helsinkiben, Palmában, Genfben, Bernben, New Yorkban, Philadelphiában, Zadarban, Prágában, Hágában, Washingtonban vagy Lapföldön…amúgy nem tudom miért volt olyan nagy meglepetés az, hogy Csíkszeredában minden közel van….ezt jelenti a kisváros fogalma. Ahol nem kell gyuraskodni mindenféle emberrel teli buszokra hogy eljuss egyik helyről a másikra, ahol nem telik 1 órába az otthontól a munkahelyig tartó út, stb. És szerintem Kolozsváron sem mindenki engedheti meg magának, hogy minden nyáron külföldre utazhasson…sokuk csak Székelyföldig jut el. Én ismerek több olyan kolozsvárit, aki nem volt még a Fekete tengeren sem! Székelyföldön is megvannak a rétegek, mint Kolozsváron is. Nem tetszik ez a lenéző hozzáállás, hogy a székelyt aztán kihasználják, átverik a nagyvárosban, mert nem tud románul mert ott mindenki magyarul beszél. Ezek szerint Kolozsváron fel kell legyünk készülve a folytonos átverésekre? Itt ilyen emberek vannak? Amúgy lehet hogy a székelyek nem akarnak “kitörni” a “társadalmi kényszer”ből, mert olyan környezetet akarnak teremteni a gyereküknek amilyenben ők is felnőttek. Még azt is megfigyeltem, hogy a székely családok összetartóbbak, más a kapcsolat a szülő-gyerek között, a testvér-testvér között, na de te ezt nem mondhatod meg pár hét Székelyföldön való tartozkodás után. Ami meg a román szavakat illeti…igen, lehet hogy ott is használják a buletint meg a talont, a bont, a kitáncát, de valószínű hogy nem mondják a hűtőnek hogy frigider, a készüléknek hogy aparat vagy a jelenetnek hogy fáza…

    Kedvelés

  14. Lugojon voltam katona és rengeteg kollégám volt többek között Kolozsvárról is,köztük szép számmal voltak magyarok is akik amikor lebozgorozták őket kikértek maguknak hogy ok igenis románok.
    A székelyföldi magyaroktól ilyen magatartást azonban egyszer sem láttam, mi mindig kiáltunk a magyarságunk mellett és soha nem tagadtuk meg a nyelvünket. Rossz volt látni amikor Csizmás József katona kollégám nem volt hajlandó megszólalni magyarul attól félve hogy baja származhat belőle…:((

    Kedvelés

  15. Laci

    Koliver: Te és paraszka meg czika meg az egész székelyeket kritizáló pocskondiázó mannás banda jobb lenne ha végleg elfelejtetnetek Székelyföldet és egyszer a saját hazatok táján néznéktek körül. Egyszer azt a liberalista szennyet kellene lemosni magatokról és csak az után szapulni a Székelyt.

    Kedvelés

  16. @Laci: néhány gond van a hozzászólásoddal. Nem vagyok “mannás”, a saját házam táján is körülnéztem, Czika székely, korántsem vagyok “liberalista”, nem azok szokták kapni a BKB-tól és az EMNT-től a Báthory-díjat. 🙂

    Kedvelés

Ha egyetértesz, azért, ha nem, akkor pedig azért... SZÓLJ HOZZÁ!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s