Balkán-körút: a hajdani háború sebeit vagy a megújulást, az újjászületést keressem?


A survivor from Srebrenica cries out against the inaction of the United Nations. Tuzla 1995 (Fotó: Ron Haviv; Blood and Honey: A Balkan War Journal)
A survivor from Srebrenica cries out against the inaction of the United Nations. Tuzla 1995 (Photos by Ron Haviv; Blood and Honey: A Balkan War Journal)

Vegyes érzelmekkel készülődök az augusztus 1-16. között esedékes Balkán-körútra… Már nagyon, nagyon régen készülök Szerbiába, Horvátországba, Bosznia-Hercegovinába, Montenegróba, Koszovóba. Furcsán hangozhat, de nem feltétlenül a turisztikai attrakciókat, a csillogást-villogást, a tengerpartot, hanem valamilyen szinten a hajdani háború sebeit keresem.

A délszláv válság mély nyomokat hagyott bennem. Mindig el akartam látogatni azokra a helyekre, ahol a tömeggyilkosságok, a kivégzések, az atrocitások, az etnikai tisztogatás, a falu égetés, az erőszak történt, ahol a vér folyt.

A Muslim begs for his life as he is taken prisoner by Serb fighters in the first battle of the Bosnian war. Bilijenia 1992
A Muslim begs for his life as he is taken prisoner by Serb fighters in the first battle of the Bosnian war. Bilijenia 1992

Korántsem mazochista indíttatásból, hanem teljesen más meggondolás alapján. Látni akartam azt a történelmet, amely itt zajlott mellettem. Míg tinédzserkorom levelezőtársa, aki dél-kelet Magyarországon lakott, a szerb és horvát harci repülők zaját hallotta, addig én naponta figyeltem az EuroNews és más hírcsatornát, s hallottam a halálhörgést, láttam azt, ahogy leheletét adja a szarajevói piacon az a férfi, aki egy tüzérségi lövedék áldozata lett.

Autopsy center in Vukovar. Croatia 1991
Autopsy center in Vukovar. Croatia 1991

Továbbá soha nem felejtem el azt, amikor szintén egy tüzérségi lövedék a Szarajevó egyik domboldalán szánkózó gyermekek közé csapódott. Kiknek ártottak? Miért bántották őket? Emlékszem 1995 tájékán lehetett, éppen egy vizsgára tanultam, s a horror képek láttán letettem a kurzusokat, s kinéztem az ablakon. Elméláztam. Fájt amit láttam. Hirtelen gyerekzsibongásra lettem figyelmes: az ablakom előtti dombon önfeledten és boldogan szánkóztak a kicsinyek. Milyen szerencsések! – gondoltam magamban. Cikket is írtam erről az élményről a Szabadságban. Milyen könnyen megtörténhetett volna a fordított szereposztás

Szarajevó - ma...
Szarajevó - ma... (www.hudin.com)

Látni akartam azokat a helyeket, ahol ez megtörtént, beszélni akartam azokkal az emberekkel, akik átélték a XX. század utolsó évtizedének eme tragédiáját, amely nem a távoli és számunkra érdektelen Szomáliában vagy Pápua Új Guineában, hanem itt a szomszédban történt. Ugyanolyan emberekkel, mint amilyenek mi vagyunk. S velünk is ugyanúgy előfordulhatott volna 1990 véres márciusa után. Akkor, Marosvásárhelyen vagy a Székelyföldön.

Békés együttélés (http://callan1.com)
Békés együttélés (http://callan1.com)

Úgy gondolom, a délszláv válság örök szégyene lesz a modern Európának. Bihac, Prijedor, Banja Luka, Doboj, Brcko, Bijeljinia, Tuzla, Srebrenica, Gorazde, Pale, Mostar, Sarajevo, Manjaca, Trnopolje, Tenja, Vukovar, Grbavica, Kraiijna, Grbavicaa fájdalom, a tragédia néhány színhelye. Míg a Nyugat kerekasztal-megbeszélésről, tárgyalóasztalról, megbeszélésről, egyeztetésről, megállapodásról, békeszerződésről, biztos övezetekről beszéltek, addig a volt Jugoszláviában ropogtak a fegyverek, csapódtak be a tüzérségi lövedékek, tankok vonultak végig a falvak, községek, kisvárosok utcáin.

Békés hétköznapok Szarejevóban (http://callan1.com)
Békés hétköznapok Szarejevóban (http://callan1.com)

Kíváncsi vagyok ezekre a helyekre, milyenek közel 20 év után. Mennyire vannak jelen a háború sebei. Persze, szórakozás is lesz a Balkán-körútunk során, érdekességek megtekintése. Ellenkező esetben fájdalmas időutazássá válik a nyári vakáció… Lesz kis horvát tengerpart, izgi Koszovó is…

Azoktól kérdezem, akik már meglátogatták ezeket a helyeket: mit tanácsolnak személygépkocsival történő utazás esetén? Mire kell ügyelnünk? Milyen más tanácsokkal lehet ellátni valakit, aki ilyen kürútra indul? Három útvonal közül akarunk válogatni, a legvalószínűbb a rózsaszín és/vagy a rikító zöld.

Merre?
Merre?

Balkán-körút: a hajdani háború sebeit vagy a megújulást, az újjászületést keressem?” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Potozky László

    Keresd a sebeket, sajnos kuriózum. S ha ,,szerencséd lesz, majd egy bombahatástalanítás miatt is megállítanak. Életedben nem láttál még olyan vastag kabátot, mint amilyent a tűzszerész visel.

    Kedvelés

  2. László: nem, de hajdanán láttam a The Warriors című filmet. Azóta is a kedvencem. Hol nézhetem meg/olvashatom el az általad javasolt élménybeszámolót?

    Kedvelés

  3. Egy hónapja voltam 8 napra egy hasonló körúton, nekem első sorban nem a katasztrófa turizmus volt a célom, bár pl. Vukovárt csak ilyen indíttatásból látogattam meg. A volt Jugó államokról nagyon keveset tudtam, első sorban mivel ismeretlen volt az egész régió, másodsorban a média hatására alakult ki egy, szerencsére teljesen valótlan kép bennem. Én a rózsaszín útvonal kb. felét tettem meg, Szerbia és Koszovó kimaradt teljesen. Megpróbálok írni pár ötletet, h mire figyeljetek, de szerintem nem sok szükség van rá, mert nekem csak pozitív tapasztalataim voltak, és mindenfele segítőkész embereket találtam. De mégis… határátkeléssel nem volt sehol gond, volt ahol tartottak vagy 30 percet, de szerencsére mindenhol turistának néztek, ezért teljesen normálisan lehetett velük beszélni (már amennyire engedte az angol nyelvtudásuk). Rendőrök nem nagyon partizánkodtak, hallottam indulás előtt, h hasznos apró eurót vinni, de ilyen tapasztalatom szerencsére nem volt. Egyszer állítottak meg Boszniában, akkor is megkért a rendőr, h cseréljem ki a rövidfényt mert ki van égve :). Az utak az általam bejárt országokban (kivéve Albánia, de oda nem készültök) simán hozzák a romániai szintet, nem kell aggódni különösebben, bár fogtok olyant tapasztalni, h Szarajevó előtt az autópálya négy sávos földútba megy át :). Ami a pénzt illeti, euróban érdemes gondolkodni, mivel Montenegróban ez a hivatalos pénznem, illetve Boszniában is majdnem hivatalos. A bosnyák konvertibilis márka az euróhoz van “kötve”, az árfolyam 1:2. Boszniában nem nagyon érdemes váltani márkát, főleg váltóházakban nem, mert mindenütt van kezelési költség. Viszont, el fogadják minden helyen az eurót és azt is meglehet, h euróban fizetsz és márkában kérsz vissza (így elkerülhető a “commission”). Voltak egyébként furcsaságok még az úton, pl. Montenegróban sokfelé nem nagyon használták a irányjelző fényeket, illetve annyira általános a hosszúfény folyamatos használata mint otthon a ködlámpa :), engem pl. az is zavart, h rengeteg alagút nem volt kivilágítva, ezért mikor kiértem belőlük nagyon erős volt a kontrasztkülönbség a benti sötét és a tűző nap között.

    Oli, ha még érdekel egyéb részlet szívesen írok. Amit javasolni tudok, h ne csak a pusztítás nyomait keresd, mivel megeshet, h nem veszel észre egy csomó természeti szépséget, amelyekben bővelkednek ezek az országok.

    Esetleg nézd meg a blogom, elég sok bejegyzés van a kirándulásról. Szöveg kevesebb van, mivel első sorban fotóblog, de azért tömören leírtam a tapasztalataim is. http://andraseduard.blogspot.com/

    Kedvelés

  4. Utas

    Néhányszor már voltam ilyen helyeken a délszláv térségben. Mindenhol kedves, segítőkész emberekkel találkoztam. Én is akartam látni, hol zajlottak azok a borzasztó dolgok, amiket naponta “átéltünk” a tv előtt. Eszék, Vukovar, Szarajevó, Mostar, Jajce, Dubrovnik, csak néhány jelentősebb közülük, ahol volt alkalmam látni a még visszaköszönő közelmúltat, és az épülő jövőt. Vukovaron 2001-ben voltam először, aztán tavaly ismét. Látványos a változás, jól halad az újjáépítés, még néhány év, és újra teljes egészében régi szépségében ragyog. Zárójelben jegyzem meg, volt szerencsém eljutni Libanonba is pár évvel ezelőtt, ott 25 éves polgárháború után szintén minden feltámadt, él és pezseg. Hasonló a helyzet a délszláv térségben, és térjünk is vissza ide.
    Milyen tanácsot is adhatnék? Vannak még romos épületek, de már nem ez a kép a jellemző. Rohamosan épül minden, ha valamikor, most érdemes elmenni! Azért, mert már nem romhalmazba mész, de még láthatod a mementókat, ugyanakkor turisztikai szempontból ismét tökéletesen élvezhető Mostar, Szarajevó, Eszék stb. Amikor a háború idején azt gondoltuk, hogy ott vagy 30 évig nem lesz élet, ráadásul hogyan tudnak egymással újra együtt élni, nos jó látni az újjászületést. Az infrastruktúrán éppúgy, mint az emberek lelkében. Velük beszélve a legtöbbjük optimista, és újra tudták kezdeni saját életüket és az együttélést. Bátran lehet velük kezdeményezni háborús témákról is beszélni, nem tapasztaltam elzárkózást. Mindenütt szeretnek minket, úgy a horvátok, mint a bosnyákok, hangsúlyozzák is, hogy hálásak a magyaroknak, amiért a háborúban mellettük álltunk és sokféle módon segítettünk nekik – menekültek fogadásával vagy éppen az újjáépítésben. A közbiztonság jó, az infrastruktúrával semmi gond. Már nem látszik a háború hatása, jók az utak, a legtöbbet helyrehozták már vagy éppen most építik át. Jó a közüzemi ellátás, vannak mobilszolgáltatók, a hegyekben is általában van térerő, az üzletekben árubőség, szóval semmiben sincs hiány, ami egy utazónak fontos. Sok helyen árulnak könyveket, képeslapokat a háború előtti városokról, és magáról a háborúról. A bosnyák bazárokban (Szarajevó, Mostar) töltényhüvelyből készült sokféle emléktárgyat árulnak a rézműves üzletekben, persze mást is. Boszniában nem láttam aknamezőt (ettől persze sok van) de Horvátországban nem is egyet, a főutak mentén is . Tábla jelzi, és komolyan kell venni. De ilyet se lát az ember bárhol. Azon túl, hogy óvatosságból értékes holmikat ne hagyjunk a kocsiban, maga a gépkocsi nincs veszélyben. Bihacsban szemünk láttára hagyta ott egy asszony pár percre a félig nyitott táskáját egy padon egy forgalmas helyen. Senki nem nyúlt hozzá! Nem vagyunk kitéve rablótámadásnak sem, pénzünk, fényképezőnk, videokameránk stb. nincs ilyen veszélyben, és koldust sem láttam szinte sehol. A rendőrök nem a büntetésre utaznak, de rendőrt sem sokat láttunk. Érdemes megállni a háborús emlékműveknél, az utak mentén sok ilyen van, általában ütközetek helyén. A háborús emlékek közül külön kiemelem a szarajevói Alagút Múzeumot, ahol egy 800 méteres titkos alagút biztosította az ostrom alatt a városnak az utánpótlást. Ha megiszol egy szarajevói sört, gondolj arra, hogy az a sörgyár az ostrom alatt a saját tiszta forrásvizét palackozta és osztotta szét a városban. Ülj le egy kávéra Szarajevóban vagy Mostarban, és kérdezz. Mesélni fognak, helyszíneket mutatni, honnan lőtték szét az Öreg-hidat, és a panziót, ahol esetleg éppen vagy, bombatalálat érte. De most szebb, mint valaha, a lakói visszajöttek Nyugatról, ezernyi szenvedés után újrakezdték. És mosolyognak! Mint ahogy szinte mindenki. Jó utat, lélekemelő lesz!!!

    Kedvelés

Ha egyetértesz, azért, ha nem, akkor pedig azért... SZÓLJ HOZZÁ!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s