Balkán-körút, első nap, Kolozsvár-Szabadka [frissítve]


Opelt is toltak a totál-fatál-generál horror magyar-szerb határátkelőnél...
Opelt is toltak a totál-fatál-generál horror magyar-szerb határátkelőnél...

Elkezdődött a Balkán-körút.  Máris egy szabadkai kávézó teraszáról írunk… Szombat este fél kilenc óra…

Reggel negyed tízkor hagytuk el Kolozsvárt. Torda-Gyulafehérvár-Déva-Arad-Szeged-Szabadka.

Az első sokkot a röszkei magyar-szerb határátkelő jelentette. Hogy ne kelljen autópálya-díjat fizetnünk, főúton közelítettük meg a röszkei határátkelőt. Közelítettük voln, ugyanis bezárták. A régit. Az újat pedig csak az autópályán lehetett megközelíteni. Szerencsére nem kellett autópálya-díjat fizetnünk.

A határátkelőnél viszont megbűnhődtünk: a magyar oldalon 50 percet, a szerb oldalon pedig 1 óra 1o percet kellett várakoznunk a rekkenő hőségben. Egyetlenegy román rendszámú gépkocsi nem várt a sorban… Annál több volt viszont a német rendszámú autó. Egyik utas sem volt szőke, északi típus. Hamar rájöttünk: hazatérnek a szerb vendégmunkások.

A Szabadkára vezető út rövid, de kalandos volt. Mihelyt letértünk a főútról, a fotókon látható kép fogadott…

A város barátságos, sok fával ellátott, sétálóutcaként működő főterén egymást érik a kávézók, kocsmák. A szecessziós Városházát McDonald`s elemek díszitik…

De mindezekről inkább beszéljenek a fényképek…

UPDATE (augusztus 2., 11h): Takács Kornélia és Norbert csodálatos vendégszeretetét élveztük Szabadkán. Tartalmas, érdekes beszélgetés a vajdasági magyarság helyzetéről, a hajdani háborúról. Indulunk Vukovárba. Kíváncsi vagyok a szerb-horvát határra…