Danube Delta, here I come!


Ennél szebb már tényleg nem lehet...
Ennél szebb már tényleg nem lehet...

Alig várom, hogy induljunk! Ismét a Duna-delta. Voltam már kétszer holland újságírókkal az elmúlt 10 évben, bejártunk szinte mindent csónakkal, motorcsónakkal. Horgásztunk, kirándultunk.

Most is ez lesz vasárnapig. Hogászás, lazulás, sátorozás, hangulat. Sátorban alszunk. Spontánul és csodásan összejött a dolog. Gumicsizma, szúnyogellenes cuccok, horgászbot, s indulás.

Élmények és fényképek jövő hétfőn.

Bedellő, my love! (frissítve)


Álom
Álom

Sohasem bántam ennyire, hogy itthon felejtettem a fényképezőgépem! Csodálatos volt a Bedellő! Melinda, köszi a tippet!

A sztori: pénteken sötétedés után érkeztünk meg a szolcsvai Poarta Zmeilor (Sárkányok Kapuja, akárcsak az a barlang, ahova szombaton kínkeservesen mentünk ki…) panzióhoz. Csendes hely, szédítő kilátás, rendkívül barátságos tulajdonos és alkalmazottak (a faluból jönnek fel a nénik, ők menedzselik a panziót, hoztak friss, főtelen tehéntejet), egyszerű, tiszta szoba, semmi extra (pl. Tv, stb.). Pontosabban van: nincs mobil térerő. Csodás!

bedello1

A Sárkányok Kapuja, a (persze, kellemes) Kínok Vége... :) (Fotó: Torjai Mikolta)
A Sárkányok Kapuja, a (persze, kellemes) Kínok Vége... 🙂 (Fotó: Torjai Mikolta)

Pénteken este römiztünk a panzió két másik lakójával, Alinával és barátjával, François-val, aki a kolozsvári Francia Kulturális Központnál dolgozik.

Szombaton: délben kecmeregtünk ki reggelizni. Majd: túra indul! Sajnos térképünk nem volt (azt reméltük, vásárolhatunk a panzióban), így egy rajz alapján indultunk el. Aszfaltos úton a községházáig, majd át az Aranyoson, ismét aszfalt a horror Larix “panzióig”, onnan kavicsos falusi út az elágazásig (piros, illetve kék kereszt). Innen az Erkély-tisztásig (románul La Şipote) kb. 1 órát tartott az út. Tüzet raktunk, szalonnát és kolbászt sütöttünk, ultra lazaság. Ja, persze: sörözés. Eltöltöttünk közel 2 órát. Nem tudtuk, mi vár ránk, pedig a sziklafal ott magaslott mellettünk. Mintha reménykedtünk volna abban, hogy mégsem kell kimászni 1200 méter fölé

Szárnyakat kérek! (Fotó: Torjai Mikolta)
Szárnyakat kérek! Kilátás a Bedellőről, ahova mi ugyan nem jutottunk el, de a Sárkányok Kapuja barlang melletti kilátóról is ugyanilyen gyönyörű táj képráztatott el bennünket. (Fotó: Torjai Mikolta)

A tisztástól komoly emelkedő következett: több mint 2 óra konstans emelkedő. Túlzás nélkül. Adott esetben szinte hason haladtunk. Tulajdonképpen pszichikailag készített ki, habár a szintkülönbség is jelentős volt: 700-800 méter. Pszichikailag, mert arra gondoltunk, hogy piece of cake lesz az egész, könnyedén lezavarjuk az alig több mint 1200 feletti csúcsot. A francokat! A tisztás utáni meredek emelkedő miatt majdnem bevizeltünk. Volt káromkodás is. Legalább háromszor akartunk visszafordulni. A na-de-még-addig-elmegyünk-és-megnézzük című nigériai népdal hatására viszont mégiscsak sikerült kimászni. Kegyetlen volt. Mondom, elsősorban azért, mert sokkal, de sokkal lazább, mondhatnám kispályás túrára számítottunk. Nem volt már levegő a tüdőnkben, amikor kiértünk a platóra, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílt az Aranyos-völgyére. Csak én mentem el a Sárkányok Kapuja barlanghoz és a sziklakapuhoz. Találó név. A piros kereszt vitt tovább a Bedellőre. Vitt volna. Hátra arc, s vissza a panzióba, hisz már szürkülődött.

A Sub Piatră panzió mellől (idáig kocsival is ki lehet menni) indul az út a Szolcsvai búvópatak fele
A Sub Piatră panzió mellől (idáig kocsival is ki lehet menni) indul az út a Szolcsvai búvópatak fele (Fotó: http://www.trekkingklub.com/www.rejtekhely.ro)

Visszafele könnyű volt az út, sötétedés után értünk a panzióhoz. Ja, a panzió kutyája (nem tudtuk megjegyezni a nevét) feljött telünk a platóig, s velem a barlangig és a “kapuig”. Imádni való eb!

Semmi izomláz, semmi térdfájás vagy egyéb malőr.

Közeledünk a Szolcsvai-búvűpatak barlanghoz. Déja vu érzésem van: mintha Pádison lennénk a Csodavárnál... (Fotó: www.rejtekhely.ro/www.trekkingklub.com)
Közeledünk a Szolcsvai-búvűpatak barlanghoz. Dèja vu érzésem van: mintha Pádison lennénk a Csodavárnál... (Fotó: http://www.rejtekhely.ro/www.trekkingklub.com)

Ma (vasárnap) a kék kereszten a Szolcsvai-búvópatakhoz mentünk ki. A kavicsos úton a Szolcsva-patak mentén haladtunk, majd kiértünk a szintén ultramodern, tehát horror panzióhoz, a Sub Piatrăhoz. Innen viszont csodás kilátás nyílt a sziklafalra. A Szolcsvai búvópatak barlang bejáratát (tiszta pádisi Csodavár!) csak véletlenül találtam meg. A kék kereszt tovább vitt egy ösvényen, csak szerencsére észrevettem egy házat a bal oldalon. Gondoltam, lecsekkolom. Odébb volt a barlang bejárata. A fából készült szerkezet, amely a barlang bejáratáig vitt adott pillanatban csak megszűnt. A folytatása sziklába erősített lécekből állt. Valamikor még járhattak emberek a szikla tetejének a közelében, ahonnan a már a barlang belsejében levő vízesés (mi csak a hangját hallottuk) is látható volt. Anno.

A Szolcsvai-búvópatak barlang bejárata. Valamikor be lehetett menni...
A Szolcsvai-búvópatak barlang bejárata. Valamikor be lehetett menni... (Fotó: http://www.rejtekhely.ro/www.trekkingklub.com)

A 2003-2004 között zajlott PHARE projekt keretében a barlangkutatást Deák Zsolt és Vári László, a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub mindenesei végezték. Kellemes meglepetés volt ott látni a nevüket a feliraton.

Még kevesebb volt a víz a Ponor-víznyelőnél (Fotó: www.rejtekhely.ro/www.trekkingklub.com)
Még kevesebb volt a víz a Ponor-víznyelőnél (Fotó: http://www.rejtekhely.ro/www.trekkingklub.com)

Innen tovább a kék kereszten. Az erdőben a szombatihoz képest ultra laza emelkedő, majd ismét egy kis szakasz egy réten a gerincig. Pihenő a kereszt árnyékában. Innen a kék vonalon lementünk a Ponor víznyelőhöz (Dildina-vízesés, kevés vízzel). A gerincre visszaérve nem hittünk szemüknek: több kocsit láttunk feljönni a másig domboldalon. Igen, aszfaltút vezet ide! Hitchcock csuklik. Ő se tudna keményebbet kitalálni. Garantálom!

Az aszfaltút végén büszke parasztok (itt nem a falusi gazdákra gondolok, hanem a neveletlen, igénytelen parasztokra), dübörgött a zene, tonna szemét. Grrr. Virtuális köpés a szokásukra, s arra, aki pénzt adott arra, hogy odáig aszfalt utat építsenek, majd húztuk onnan a csíkot.

Csodás élmény volt a Bedellő! Talán azért is, mert hihetetlen reveláció volt. Teljesen másra, kispályás sétára számítottunk, térképet, fényképezőgépet se vittünk. Rengetegszer terveztük, hogy elmegyünk oda, s habár csak 80 kilométerre van Kolozsvártól, eddig mégsem úgy adódott.

Bedellő, my love! Sok tervünk van még veled…

UPDATE1 (szeptember 28; 12:32): A német óra után Dórival (Lovas Dorottya) beszélgettünk a bedellői túráról. Ugyanaz volt az élményük Lóvéval, mint nekünk Enikővel. Ők is kispályásnak hitték a bedellői túrát, s ugyanolyan pszichológiai hatást gyakorolt rájuk, mint ránk. A Ponor víznyelőhöz ők biciklivel tekerték ki az ominózus aszfalt úton. Enjnye, Bedellő! 🙂

Most jut az is eszembe, hogy egy héttel a bedellői kirándulás előtt flottul megmásztuk a Vigyázót (menedékház+meteó állomás), ami 1849 méter magasan található. Most viszont kissé betrogyiztunk a Bedellőtől. 🙂

Túra indul!


bedello
Nincs szebb ennél

Lassan-lassan visszatérnek a régi szép idők: péntektől vasárnapig tartó kirándulás. Ezúttal a Bedellőre megyünk. Sokan, sajnos, elfoglaltásuk miatt nem tudtak jönni.

Olyan fontos számomra a hétvégi túrázás, a természet, mint másoknak a gyerek gondozása vagy a család. Engem ez motivál, ez dob fel. Ha nem megyünk hétvégén kirándulni, egész héten rongy vagyok.

Tehát: túra indul!

Ma 17 órától a Kolozsvári Televízióban a Balkán-körútról mesélek


Szarajevó ostrom térképe. Erről is lesz szó a ma délutáni műsorban.
Szarajevó ostrom térképe. Erről is lesz szó a ma délutáni műsorban.

Ma 17 órától a Kolozsvári Televízióban az augusztus 1-16. időszakban sorra került Balkán-körútunról beszélgetek Orbán S. Katalinnal. Fotók, videók, laza szöveg. Nézd meg!

A romák miatt maradunk le a Schengen-övezetről?


schengen
Mi történik, ha mégsem csatlakozunk a Schengen-övezethez?!

Elegem van a nyugati országok nyavalygásából: állandóan azt sulykolják belénk: felkészületlenek vagyunk arra, hogy csatlakozzunk a Schengen-övezethez. Nocsak! Igen ám, de korátnsem műszaki vagy anyagi akadályokról van szó, hanem valami teljesen másról. S Leonard Orban, az Európai Bizottság (EB) többnyelvűséggel foglalkozó biztosa ki is mondta, mi a bibi: a csatlakozási tárgyalások során

az egyik legégetőbb kérdés a romaprobléma lesz.

Álljon meg a verekedés! Mit állítunk?

  1. Akkor a kizárólag műszaki és számítástechnikai jellegű [az európai hálózathoz csatlakoztatott adatbázis, a közös vízumrendszer, a román külképviseletek (főleg konzulátusok) korszerűsítése] feltételek mellett etnikai/faji kérdéstől is függővé teszik a Schengen-övezethez történő csatlakozásunkat?
  2. Az Európai Unió (EU) és/vagy az Európai Bizottság külön statisztikát készít arról, hogy milyen nemzetiségű/fajú személy (román állampolgár) követ el bűncselekményt a Schengen-országok területén?

Ezzel kapcsolatban jelent meg cikk a Szabadságban.

Juli-buli (frissítve)


A barlangász happeningek kihagyhatatlan mozzanata: a tábortűz és ami körülötte (s persze, utána...) történik
A barlangász happeningek kihagyhatatlan mozzanata: a tábortűz és ami körülötte (s persze, utána...) történik

Ritkán, sajnos, de mégis sikerül barlangásznom (is). Pontosabban időt töltenem a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK) aktív tagjaival, szimpatizánsaival. Mindig jó a hangulat, főleg a “könytározás” során.

A hétvégén Sonkolyoson (VársonkolyosonŞuncuiuş) buliztunk velük. A Juli-bulin. Igaz ugyan, hogy kisebb-nagyobb szünetekkel már évek óta járok velük barlangászni, túrázni, de még így is nehéz beilleszkedni a rendkívül összeforrott társaságba. Az egyesületi tevékenység kezdete az 1940-es évek elejére nyúlik vissza (előbb az EKE keretén belül, majd külön), érthető tehát, hogy a több generációt magába foglaló szervezet humán vonatkozás szempontjából is igen színes és gazdag múltnak örvendhet. S lelkes barlangászobkól nincs hiány. Még akkor sem, ha ínséges idők járnak, a tizen- és huszonévesek, de a harmincasok is inkább kispolgári életet élnek: metro, boulot, dodo (ahogy egy párizsi haverom mondta). Vagyis: metró, munka, alvás. Kinek van manapság kedve barlangot ásni, új járatok után kutatni? Tisztelet és elismerés annak, akinek van. Mi több, sok amatőr barlangásznál elhivatottságot láttam.

Tizenöt éve már annak, amikor Valentiny Laci barátommal elmentünk barlangászni. Ketten.

– Voltam már a Bíró Lajos barlangban, menjünk el együtt is – mondta, s nekivágtunk az útnak.

Majdnem beragadtunk a barlangba. Kint esett, az úgynevezett Egér-lyukban (a neve is utal a méretre) jelentősen megnőtt a vízszint, ha még maradunk egy-két órát, akkor most nem pötyögném ezeket a sorokat.

Nos, a KABK-sokkal teljesen más a hozzáállás, a feeling. Ők tudják, mit, hol, mikor, meddig érdemes csinálni. Csak a hivatalos megnevezésben amatőrök. Mi, akkor azok voltunk.

Visszatérve a Juli-bulira. Vannak ugyan közös poénjaink is a barlangászokkal, de nekik saját annál több. Ezek közül hallottam jó néhányat a hétvégén, nevettek is rajtam, hogy nem ismerem őket. Pedig valamennyi a szexszel kapcsolatos, tehát illene kívülről fújnom őket…

Várom a következő Juli-bulit!

UPDATE1: Elfelejtettem írni, hogy vasárnap hajnalban néhányan angolosan távoztak a helyszínről (mármint a buli helyszínéről), így kettesben mentünk fel Enikővel a Vigyázóra. Szerencsére annyira helyrejött a talpom, hogy sikerült kimászni a menedékházig (sajnos Karcsi nem volt ott), sőt még a meteorológiai állomást (1848 m) is meglátogattuk.

Levegőt!


Meddig marad érintetlen?
Meddig marad érintetlen? (Rohonyi D. Iván felvétele)

Egyre fogynak a zöldövezetek Kolozsváron, egyre több fát vágnak ki.

A Főtérről kivágott fák csak a jéghegy csúcsát jelentik: a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal úgy döntött, parkot létesít a Hója-erdőben.

Miért teszi ezt?

Hogy több zöldövezet legyen a városban, pontosabban betartsuk az uniós normákat. Miért nem létesítenek új zöldövezetet a belvárosban? Miért van szükség egy erdő parkosítására? Ráadásul itt ösvényeket, sétányokat hoznak létre. S ha már parkról beszélünk, akkor elfér egy kis bódé, ahol hűsítőt, szendvicset lehet árulni, elvégre a polgárok megszomjaznak, megéheznek. S ha már van bódé, akkor legyen egy kis kocsma is, milyen kellemes meginni a természet lágy ölén egy jó hideg sört. Elvégre a Sétatéren is van ilyen. Igen, de az alkohol nem csúszik zene nélkül, s itt jön be a képbe a jó öreg manele. S akkor elfelejthetjük a Hója-erdőt…

Elismerem: gyanakvó, bizalmatlan vagyok. De sajnos igazam lesz. Döntéshozó barátom szerint túlzás az, amit állítok, nem ilyen forgatókönyv szerint zajlanak a dolgok.

Az utóbbi időben viszont egyre több ilyen jellegű intézkedést láttunk a Városháza részéről. Erről a témáról írtam a Szabadságban vezércikket. Hátha még marad levegőnk…

Hozzánk jönnek lopni a német fiatalok? Veszélyben a közbiztonság?


Ők is megjárták...
Ők is megjárták...

Megdöbbentő, szokatlan és különleges hírt fordított a tegnap Balázs Bence kollégám. A rendőrségi közlemény szerint német (állampolgárságú) fiatalok loptak Kolozsváron. Kérlek, olvasd el a hírt, s azután tovább a blogbejegyzést.

Máris felmerül az első kérdés: mi a fenét kerestek az alsóvisói gyermekotthonban a németországi fiatalok? A rendőrség nem tévedett a hír megszerkesztésében, s tulajdonképpen román állampolgárságú fiatalokról van szó, akik Németországban loptak, s kitoloncolták őket az országból?

Felhívtam Gina Pop rendőrségi szóvivőt, akitől azt a választ kaptam: minden valószínűség szerint az alsóvisói gyermekotthont egy nem-kormányzati szervezet működteti, amely valamilyen kapcsolatban áll egy hasonló tevékenységet kifejtő németországi intézménnyel. Megtörténhet, hogy az európai pénzekből finanszírozott intézmények ilyen szintű “csereprogramot” szerveztek.

A sajtó egy része felfújta a hírt és tényként állapította meg, hogy német fiatalok lopnak nálunk. elvégre ugyanúgy lopnak mint otthon. Ennyi. Túlzás más következtetést levonni.

Sokkal, de sokkal súlyosabb viszont az, amit a rendőrség szakszervezeti vezetői mondanak (részlet Balázs Bence kollégám cikkéből, aki részt vett a szerdai sajtóértekezleten):

(…) arra figyelmeztetett, hogy az utóbbi időben a rendőrség berkeiben lévő áldatlan állapotok miatt nőtt a bűnözés, folyamatosan csökken a közbiztonság. Nincs elég rendőrautó a sűrgösségi bevetésekre, olykor gyalog kell kiszállni a helyszínre – mesélte. Ha van autó, egy-egy járőregységnek heti 15–20 liter benzinnel kell gazdálkodnia, ami nagyon kevés. Egyes főnökök kötelezik az ügynököket, hogy napi legalább 7 büntetést szabjanak ki (…)

Tolni fogják?
Tolni fogják?

Na, ez már nem semmi. Inkább ez a valós probléma, mint az, hogy az Alsóvisóba hozott német kiskorúak pénztárcát loptak. Ha nincs elég pénze a rendőrségnek, akkor azonnal és érezhetően romlik a közbiztonság. Az egy dolog, hogy a helyi terepszemlén azt láttam: a 4-es számú rendőrőrs munkatársai saját pénzből vásárolják a nyomtatóba a tonert, s otthonról hozzák a nyomtatópapírt.

Amikor viszont nincs üzemanyag a bevetésekre, akkor súlyos a helyzet, ugyanis rekord időn belül érezhető lesz a közbiztonság látványos romlása!

Bezárták a Music Pubot (Hogyhogy működhet? Miért zárták be mégis a konyhát? – lásd a friss infókat!)


Hova költöztetik a fergeteges Huli Bulikat?
Hova költöztetik a fergeteges Huli Bulikat?

Néhány perccel ezelőtt töltöttem fel a Szabadság weboldalára a hírt, hogy bezárták a Music Pubot.

Mit tudtok erről? Mi lesz a Huli Bulikkal?

UPDATE1 (szeptember 14; 0:29): Két gyorshírt töltöttem fel a Szabadság weboldalára, amelyből kiderül, milyen más kolozsvári szórakozóhelyeken találtak rendellenességeket, illetve, miért zárták be a Music Pubot.

Az első gyorshír itt, a második pedig itt található.

UPDATE2 (szeptember 14; 11:40): A Fogyasztóvédelmi Hivatal felügyelői rendellenességeket találtak a Fire Klubban és az After Eight szórakozóhelyen is.

UPDATE3 (szeptember 14; 16:54): Információim szerint a Fogyasztóvédelmi Hivatal tiltása ellenére, nyitva van a Music Pub. Mi több, ételt is felszolgálnak.

UPDATE4 (szeptember 14; 21:42): Valaki elment a Music Pubba, s undercover lefilmezte, hogy mégis nyitva van. Sőt, még ételt is felszolgálnak.

UPDATE5: (szeptember 15; 14:55): Működhet a Music Pub, közölte Mircea Radu, a Kolozs Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal főfelügyelője, akivel néhány perccel eselőtt beszéltem mobilon. Éppen a Music Pubban volt, ellenőrizni a konyha állapotát. Itt az erről szóló gyorshír.

UPDATE6: (szeptember 15; 15:15): Ritkán fordult elő ilyen hirtelen és drasztikus változás eddigi újságírói tevékenységem során. Az imént hívott a főfelügyelő, hogy mégis bezárják, de csak a konyhát. Hogy mi történt pontosan, kiderül az itt található gyorshírből…

Lesérültem (folyamatosan frissítve! frissítve Rivanol lábvíz-kúra felvétellel! A sürgősségre is el kellett mennem. KÉPEK CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK!)


Írtózatosan fájt...
Írtózatosan fájt...

Néhány évvel ezelőtt (kb. 5-6) a Kopiernicus céges srácokkal kezdtem focizni. Nyáron a Babeş-park füves pályáján rúgtuk a labdát, télen pedig a szászfenesi (Floreşti) Leányvár közelében levő fedett focipályán. Mindig nagyon jó volt a hangulat. Én elsősorban sportolni jártam, de ha a hangulat nem lett volna laza, nem érdekelt volna az egész.

Voltak akik jól vagy nagyon jól játszottak, komolyan vették a dolgokat, a többiek csak szerencsétlenkedtünk. A legelején még Joe (Irsay Miklós) is beszállt, Coro (Coraian Zoltán) végig velünk volt, és összetartotta a csapatot. Sokszor a játék csak alibi volt arra, hogy utána sörözzünk és miccsezzünk. 🙂

Egy jó ideje már nemigen játszanak a Koposok. Nagy bánatomra.

Így elkezdtem alternatívák után nézni. Kafy haveremnek köszönhetően néhány hónappal ezelőtt többnyire katolikus lelkészekből és/vagy a római katolikus teológián tanító előadótanárokból álló csapathoz szegődtem. Nagyon jó volt a hangulat, nem az eredmény számított.

Amikor még rajta volt a bőr
Amikor még rajta volt a bőr

Ma egy eléggé vegyes csapat verődött össze. Azt hiszem, senki senkivel nem játszott még, ráadásul eléggé egyenlőtlen volt a játék. Ki is kaptunk rendesen. Kb. 15 gól volt a különbség, ha jól számoltam. Egy idő után már nem tudtam követi az eredményt, mert kihasadt a bal cipőm, és fájni kezdett a talpam. Ez hittem, csak felsértette a cipőm betétje, de a meccs végére kiderült, hogy sokkal komolyabb: a talpam egy részéről teljesen levált a bőr! Valószínűleg játék közben vízhólyag alakult ki, s kiszakadt. Felrobbant. Itthon Rivanol, géz, ragtapasz, stb.

Jó kis esti szórakozás volt.

Csoma Boti se úszta meg szárazon: annyira megütötte a sípcsontját, hogy bedagadt.

Remélem, holnap lábra tudok állni… Nem értem, miért sértett fel ennyire, hisz kedden ugyanebben a sportcipőben szaladtam kb. 14 kört Babeş-park atlétika pályáján… S korábban ugyanebbe fociztam több alkalommal.

Na mind1, begyógyulnak a sebek.

UPDATE1 (szeptember 10.; 00:31): Miklós Ildikó (róla már írtam a csíkszeredás bejegyzésemben) tanácsára éjszaka leveszem a kötést, hogy szellőzzön és gyógyuljon a seb. Köszi, Ildikó!

UPDATE2 (szeptember 10.; 11:20): Csípett, szúrt, millió tűszúrást éreztem a talpomban – alig aludtam valamit az éjjel. Levágtam a bőrt, ma reggel a beitattam a sebet (a húst) ismét Rivanollal, tettem rá rivanolos vattát. Elindultam gyalog a szerkesztőségbe, de csak a tömbház sarkáig jutottam. Be kellett ülnöm egy taxiba.

A szeptmeber 11-én délben kezdődött Rivanol lábvíz-kúra :)
A szeptmeber 11-én délben kezdődött Rivanol lábvíz-kúra 🙂

UPDATE3 (szeptember 10; 13:27): Elmentem a patikába, azt mondták, azonnal vegyem le a rivanolos vattát, mert beleragad a sebbe. Adtak gézt és valami port, Sapromed a neve. Hazajöttem, kimostam a sebet ismét Rivanollal, beporoztam, tettem rá steril gézt. Itthonról foglalkozom a WebSzabadsággal és a VideoSzabadsággal. Elvégre csak villanyáram (van), számítógép (van) és internet-kapcsolat (van) szükséges ahhoz, hogy dolgozhassak…. 🙂

UPDATE4 (szeptember 10; 17:19): Talán nem voltam világos: MINDKÉT talpomon kb. ugyanakkora (5 cm) seb tátong. A bal oldali eléggé fáj.

UPDATE5 (szeptember 11; 11:49): Tegnap este ismét kimostam a sebet Rivanollal, hintettem rá port. A bal talpamon levő mintegy 5 centiméteres seb nemigen gyógyul, kezd elpirodosni a seb széle, dagad be, sajog. Ezért ma délelőtt

Sárga lett az egész talpom a Rivanol lábvíz-kúrától... :)
Sárga lett az egész talpom a Rivanol lábvíz-kúrától... 🙂

felhívtam a családi orvosomat, aki azt tanácsolta, ne tegyek több port rá, Rivanolban áztassam és pihentessem. Alig tudok járni a házban is, a zuhanyozás valóságos kín. Mára betegnapot kaptam a családi orvostól. Hétfőn kell jelentkeznem nála. Kisebb szappanopera kialakulóban. 🙂

UPDATE6 (szeptember 11; 13:26): Édesapám vásárolt a patikából 1 liter (!) Rivanolt, elkezdtem a Rivanolos lábvíz-kúrát!

UPDATE6: (szeptember 11; 15:57): Kb. másfél órás Rivanol lábvíz-kúra után valamennyira javult a helyzet. Átázott a seb, de még mindig rajta van a tegnapi, s a ma reggeli gyógypór. Majd lejön.

Elfelejtettem írni, hogy tegnap késő este Csoma Boti el kellett hogy menjen a sürgősségre, nézzék meg a sípcsontját. Szóval emlékezetes lesz a szerda esti focizás… 🙂

UPDATE7 (szeptember 11; 22:31): A megdagadt bal lábfejem és a csúnya, bal talpamon levő seb miatt úgy dönötttem, elmegyek a sürgősségre.

Megnézték, megtapizták mindkét sebet. Az orvosnő következtetése az volt: nem biztos, hogy megfertőződött. Laza. 🙂 A biztonság kedvéért felírt antibiotikumot, fájdalomcsillapítót és gyulladásgátlót, valamint egy kenőcsöt (azt mondta, felejtsem el a porozást, az asszisztensnő pedig arra esküdött: le se kellett volna vágnom a bőrt a sebről focizás után, helyre jött volna minden magától). Ha ezek sem hatnak, akkor majd kivágják a seb helyét. Jobbat nem tudok… 🙂

UPDATE8 (szeptember 12; 16:16): Lassan, de bal talpamon levő seb is gyógyul. Továbbra is veszem az antibiotikumot, a gyulladásgátlót és kenem a sürgősségen felírt kenőccsel.

Aggódnunk kellene a Mátyás-szoborért? (frissítve: mit mond erről a Szabadság szavazógépe?)


Megússza? (Rohonyi D. Iván felvétele)
Megússza? (Rohonyi D. Iván felvétele)

Az elmúlt időszakban sokat foglalkoztam a Mátyás-szobor restaurálásával a Szabadságban. A a tervező (Utilitas Kft.), a kivitelező (Concefa Rt.) és a “tulajdonos” (Kolozsvári Polgármesteri Hivatal) részéről minél több információt tudok meg, annál jobban aggódom.

Aggódom mert hallom, hogy a talapzat nem stabil, a szakemberek pedig – úgy tűnik – képtelenek megegyezni abban, milyen technológiai módszerrel stabilizálják. Kiderült az is, nem tudják pontosan, mi található a szobor belsejében, ezért egy lyukat vágtak a szoborban annak érdekében, hogy valaki belülről megtekinthesse, annak idején (1902) mihez illesztették a bronz lemezeket, s ennek tudatában a legmegfelelőbb megoldást találják meg a restaurálásra.

Valamelyest megnyugtatott az, hogy minden jel szerint a bronz részt mégis Kolozsi Tibor restaurálja majd. Igen ám, de ezzel mindenki beismeri azt, hogy a korábbi nyilatkozatokkal ellentétben, a kivitelezőnek, a Concefa Rt.-nek még sincsenek megfelelő szakemberei a restaurálás elvégzéséhez. Egyre bonyolultabb. S még sok minden más, amit ide nem is lehet leíni…

Vajon valóban aggódnunk kellene a Mátyás-szoborért?

UPDATE (szeptember 8., 14:37): A Szabadság weboldalán levő szavazógépen augusztus 21-én azt kérdeztük: Ön bízik abban, hogy a Mátyás-szobrot megfelelően restaurálják?

Eddig összesen 388 voks érkezett.

A válaszok:

1. Kételyeim vannak a restaurálást végző céggel és a bevont szakemberekkel kapcsolatban (47.16%)

2. Szerintem a végső cél a szobor tönkretétele (30.67%)

3. Igen, minden rendben zajlik majd (22.16%)

Ki lesz a Paprika Rádió új ügyvezető igazgatója?


Mélyen van a paprika
Mélyen van a paprika

A Szabadságban jelent meg a hirdetés még júliusban, hogy a Paprika Rádió ügyvezető igazgatót keres. Július 15-i keltezéssel ugyanaz az állásajánlat jelent meg a Paprika Rádió honlapján is. Nem minden nap keres egy magyar nyelvű kereskedelmi rádió ügyvezető igazgatót. A Paprika Rádió se mindennapi magyar nyelvű kereskedelmi rádió. Az egyedüli a régióban, éppen ezért mindenki fokozott figyelemmel követi a működését, a tevékenységét.

Vajon ki lesz az új ügyvezető igazgató? Vajon mikor dől el, ki lesz? Vajon milyen változásokat kellene eszközölnie az új vezetőnek a rádiónál?