Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2009. szeptember


Ennél szebb már tényleg nem lehet...

Ennél szebb már tényleg nem lehet...

Alig várom, hogy induljunk! Ismét a Duna-delta. Voltam már kétszer holland újságírókkal az elmúlt 10 évben, bejártunk szinte mindent csónakkal, motorcsónakkal. Horgásztunk, kirándultunk.

Most is ez lesz vasárnapig. Hogászás, lazulás, sátorozás, hangulat. Sátorban alszunk. Spontánul és csodásan összejött a dolog. Gumicsizma, szúnyogellenes cuccok, horgászbot, s indulás.

Élmények és fényképek jövő hétfőn.

Read Full Post »


Álom

Álom

Sohasem bántam ennyire, hogy itthon felejtettem a fényképezőgépem! Csodálatos volt a Bedellő! Melinda, köszi a tippet!

A sztori: pénteken sötétedés után érkeztünk meg a szolcsvai Poarta Zmeilor (Sárkányok Kapuja, akárcsak az a barlang, ahova szombaton kínkeservesen mentünk ki…) panzióhoz. Csendes hely, szédítő kilátás, rendkívül barátságos tulajdonos és alkalmazottak (a faluból jönnek fel a nénik, ők menedzselik a panziót, hoztak friss, főtelen tehéntejet), egyszerű, tiszta szoba, semmi extra (pl. Tv, stb.). Pontosabban van: nincs mobil térerő. Csodás!

bedello1

A Sárkányok Kapuja, a (persze, kellemes) Kínok Vége... :) (Fotó: Torjai Mikolta)

A Sárkányok Kapuja, a (persze, kellemes) Kínok Vége... 🙂 (Fotó: Torjai Mikolta)

Pénteken este römiztünk a panzió két másik lakójával, Alinával és barátjával, François-val, aki a kolozsvári Francia Kulturális Központnál dolgozik.

Szombaton: délben kecmeregtünk ki reggelizni. Majd: túra indul! Sajnos térképünk nem volt (azt reméltük, vásárolhatunk a panzióban), így egy rajz alapján indultunk el. Aszfaltos úton a községházáig, majd át az Aranyoson, ismét aszfalt a horror Larix “panzióig”, onnan kavicsos falusi út az elágazásig (piros, illetve kék kereszt). Innen az Erkély-tisztásig (románul La Şipote) kb. 1 órát tartott az út. Tüzet raktunk, szalonnát és kolbászt sütöttünk, ultra lazaság. Ja, persze: sörözés. Eltöltöttünk közel 2 órát. Nem tudtuk, mi vár ránk, pedig a sziklafal ott magaslott mellettünk. Mintha reménykedtünk volna abban, hogy mégsem kell kimászni 1200 méter fölé

Szárnyakat kérek! (Fotó: Torjai Mikolta)

Szárnyakat kérek! Kilátás a Bedellőről, ahova mi ugyan nem jutottunk el, de a Sárkányok Kapuja barlang melletti kilátóról is ugyanilyen gyönyörű táj képráztatott el bennünket. (Fotó: Torjai Mikolta)

A tisztástól komoly emelkedő következett: több mint 2 óra konstans emelkedő. Túlzás nélkül. Adott esetben szinte hason haladtunk. Tulajdonképpen pszichikailag készített ki, habár a szintkülönbség is jelentős volt: 700-800 méter. Pszichikailag, mert arra gondoltunk, hogy piece of cake lesz az egész, könnyedén lezavarjuk az alig több mint 1200 feletti csúcsot. A francokat! A tisztás utáni meredek emelkedő miatt majdnem bevizeltünk. Volt káromkodás is. Legalább háromszor akartunk visszafordulni. A na-de-még-addig-elmegyünk-és-megnézzük című nigériai népdal hatására viszont mégiscsak sikerült kimászni. Kegyetlen volt. Mondom, elsősorban azért, mert sokkal, de sokkal lazább, mondhatnám kispályás túrára számítottunk. Nem volt már levegő a tüdőnkben, amikor kiértünk a platóra, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílt az Aranyos-völgyére. Csak én mentem el a Sárkányok Kapuja barlanghoz és a sziklakapuhoz. Találó név. A piros kereszt vitt tovább a Bedellőre. Vitt volna. Hátra arc, s vissza a panzióba, hisz már szürkülődött.

A Sub Piatră panzió mellől (idáig kocsival is ki lehet menni) indul az út a Szolcsvai búvópatak fele

A Sub Piatră panzió mellől (idáig kocsival is ki lehet menni) indul az út a Szolcsvai búvópatak fele (Fotó: http://www.trekkingklub.com/www.rejtekhely.ro)

Visszafele könnyű volt az út, sötétedés után értünk a panzióhoz. Ja, a panzió kutyája (nem tudtuk megjegyezni a nevét) feljött telünk a platóig, s velem a barlangig és a “kapuig”. Imádni való eb!

Semmi izomláz, semmi térdfájás vagy egyéb malőr.

Közeledünk a Szolcsvai-búvűpatak barlanghoz. Déja vu érzésem van: mintha Pádison lennénk a Csodavárnál... (Fotó: www.rejtekhely.ro/www.trekkingklub.com)

Közeledünk a Szolcsvai-búvűpatak barlanghoz. Dèja vu érzésem van: mintha Pádison lennénk a Csodavárnál... (Fotó: http://www.rejtekhely.ro/www.trekkingklub.com)

Ma (vasárnap) a kék kereszten a Szolcsvai-búvópatakhoz mentünk ki. A kavicsos úton a Szolcsva-patak mentén haladtunk, majd kiértünk a szintén ultramodern, tehát horror panzióhoz, a Sub Piatrăhoz. Innen viszont csodás kilátás nyílt a sziklafalra. A Szolcsvai búvópatak barlang bejáratát (tiszta pádisi Csodavár!) csak véletlenül találtam meg. A kék kereszt tovább vitt egy ösvényen, csak szerencsére észrevettem egy házat a bal oldalon. Gondoltam, lecsekkolom. Odébb volt a barlang bejárata. A fából készült szerkezet, amely a barlang bejáratáig vitt adott pillanatban csak megszűnt. A folytatása sziklába erősített lécekből állt. Valamikor még járhattak emberek a szikla tetejének a közelében, ahonnan a már a barlang belsejében levő vízesés (mi csak a hangját hallottuk) is látható volt. Anno.

A Szolcsvai-búvópatak barlang bejárata. Valamikor be lehetett menni...

A Szolcsvai-búvópatak barlang bejárata. Valamikor be lehetett menni... (Fotó: http://www.rejtekhely.ro/www.trekkingklub.com)

A 2003-2004 között zajlott PHARE projekt keretében a barlangkutatást Deák Zsolt és Vári László, a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub mindenesei végezték. Kellemes meglepetés volt ott látni a nevüket a feliraton.

Még kevesebb volt a víz a Ponor-víznyelőnél (Fotó: www.rejtekhely.ro/www.trekkingklub.com)

Még kevesebb volt a víz a Ponor-víznyelőnél (Fotó: http://www.rejtekhely.ro/www.trekkingklub.com)

Innen tovább a kék kereszten. Az erdőben a szombatihoz képest ultra laza emelkedő, majd ismét egy kis szakasz egy réten a gerincig. Pihenő a kereszt árnyékában. Innen a kék vonalon lementünk a Ponor víznyelőhöz (Dildina-vízesés, kevés vízzel). A gerincre visszaérve nem hittünk szemüknek: több kocsit láttunk feljönni a másig domboldalon. Igen, aszfaltút vezet ide! Hitchcock csuklik. Ő se tudna keményebbet kitalálni. Garantálom!

Az aszfaltút végén büszke parasztok (itt nem a falusi gazdákra gondolok, hanem a neveletlen, igénytelen parasztokra), dübörgött a zene, tonna szemét. Grrr. Virtuális köpés a szokásukra, s arra, aki pénzt adott arra, hogy odáig aszfalt utat építsenek, majd húztuk onnan a csíkot.

Csodás élmény volt a Bedellő! Talán azért is, mert hihetetlen reveláció volt. Teljesen másra, kispályás sétára számítottunk, térképet, fényképezőgépet se vittünk. Rengetegszer terveztük, hogy elmegyünk oda, s habár csak 80 kilométerre van Kolozsvártól, eddig mégsem úgy adódott.

Bedellő, my love! Sok tervünk van még veled…

UPDATE1 (szeptember 28; 12:32): A német óra után Dórival (Lovas Dorottya) beszélgettünk a bedellői túráról. Ugyanaz volt az élményük Lóvéval, mint nekünk Enikővel. Ők is kispályásnak hitték a bedellői túrát, s ugyanolyan pszichológiai hatást gyakorolt rájuk, mint ránk. A Ponor víznyelőhöz ők biciklivel tekerték ki az ominózus aszfalt úton. Enjnye, Bedellő! 🙂

Most jut az is eszembe, hogy egy héttel a bedellői kirándulás előtt flottul megmásztuk a Vigyázót (menedékház+meteó állomás), ami 1849 méter magasan található. Most viszont kissé betrogyiztunk a Bedellőtől. 🙂

Read Full Post »


bedello

Nincs szebb ennél

Lassan-lassan visszatérnek a régi szép idők: péntektől vasárnapig tartó kirándulás. Ezúttal a Bedellőre megyünk. Sokan, sajnos, elfoglaltásuk miatt nem tudtak jönni.

Olyan fontos számomra a hétvégi túrázás, a természet, mint másoknak a gyerek gondozása vagy a család. Engem ez motivál, ez dob fel. Ha nem megyünk hétvégén kirándulni, egész héten rongy vagyok.

Tehát: túra indul!

Read Full Post »


Szarajevó ostrom térképe. Erről is lesz szó a ma délutáni műsorban.

Szarajevó ostrom térképe. Erről is lesz szó a ma délutáni műsorban.

Ma 17 órától a Kolozsvári Televízióban az augusztus 1-16. időszakban sorra került Balkán-körútunról beszélgetek Orbán S. Katalinnal. Fotók, videók, laza szöveg. Nézd meg!

Read Full Post »


schengen

Mi történik, ha mégsem csatlakozunk a Schengen-övezethez?!

Elegem van a nyugati országok nyavalygásából: állandóan azt sulykolják belénk: felkészületlenek vagyunk arra, hogy csatlakozzunk a Schengen-övezethez. Nocsak! Igen ám, de korátnsem műszaki vagy anyagi akadályokról van szó, hanem valami teljesen másról. S Leonard Orban, az Európai Bizottság (EB) többnyelvűséggel foglalkozó biztosa ki is mondta, mi a bibi: a csatlakozási tárgyalások során

az egyik legégetőbb kérdés a romaprobléma lesz.

Álljon meg a verekedés! Mit állítunk?

  1. Akkor a kizárólag műszaki és számítástechnikai jellegű [az európai hálózathoz csatlakoztatott adatbázis, a közös vízumrendszer, a román külképviseletek (főleg konzulátusok) korszerűsítése] feltételek mellett etnikai/faji kérdéstől is függővé teszik a Schengen-övezethez történő csatlakozásunkat?
  2. Az Európai Unió (EU) és/vagy az Európai Bizottság külön statisztikát készít arról, hogy milyen nemzetiségű/fajú személy (román állampolgár) követ el bűncselekményt a Schengen-országok területén?

Ezzel kapcsolatban jelent meg cikk a Szabadságban.

Read Full Post »


A barlangász happeningek kihagyhatatlan mozzanata: a tábortűz és ami körülötte (s persze, utána...) történik

A barlangász happeningek kihagyhatatlan mozzanata: a tábortűz és ami körülötte (s persze, utána...) történik

Ritkán, sajnos, de mégis sikerül barlangásznom (is). Pontosabban időt töltenem a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK) aktív tagjaival, szimpatizánsaival. Mindig jó a hangulat, főleg a “könytározás” során.

A hétvégén Sonkolyoson (VársonkolyosonŞuncuiuş) buliztunk velük. A Juli-bulin. Igaz ugyan, hogy kisebb-nagyobb szünetekkel már évek óta járok velük barlangászni, túrázni, de még így is nehéz beilleszkedni a rendkívül összeforrott társaságba. Az egyesületi tevékenység kezdete az 1940-es évek elejére nyúlik vissza (előbb az EKE keretén belül, majd külön), érthető tehát, hogy a több generációt magába foglaló szervezet humán vonatkozás szempontjából is igen színes és gazdag múltnak örvendhet. S lelkes barlangászobkól nincs hiány. Még akkor sem, ha ínséges idők járnak, a tizen- és huszonévesek, de a harmincasok is inkább kispolgári életet élnek: metro, boulot, dodo (ahogy egy párizsi haverom mondta). Vagyis: metró, munka, alvás. Kinek van manapság kedve barlangot ásni, új járatok után kutatni? Tisztelet és elismerés annak, akinek van. Mi több, sok amatőr barlangásznál elhivatottságot láttam.

Tizenöt éve már annak, amikor Valentiny Laci barátommal elmentünk barlangászni. Ketten.

– Voltam már a Bíró Lajos barlangban, menjünk el együtt is – mondta, s nekivágtunk az útnak.

Majdnem beragadtunk a barlangba. Kint esett, az úgynevezett Egér-lyukban (a neve is utal a méretre) jelentősen megnőtt a vízszint, ha még maradunk egy-két órát, akkor most nem pötyögném ezeket a sorokat.

Nos, a KABK-sokkal teljesen más a hozzáállás, a feeling. Ők tudják, mit, hol, mikor, meddig érdemes csinálni. Csak a hivatalos megnevezésben amatőrök. Mi, akkor azok voltunk.

Visszatérve a Juli-bulira. Vannak ugyan közös poénjaink is a barlangászokkal, de nekik saját annál több. Ezek közül hallottam jó néhányat a hétvégén, nevettek is rajtam, hogy nem ismerem őket. Pedig valamennyi a szexszel kapcsolatos, tehát illene kívülről fújnom őket…

Várom a következő Juli-bulit!

UPDATE1: Elfelejtettem írni, hogy vasárnap hajnalban néhányan angolosan távoztak a helyszínről (mármint a buli helyszínéről), így kettesben mentünk fel Enikővel a Vigyázóra. Szerencsére annyira helyrejött a talpom, hogy sikerült kimászni a menedékházig (sajnos Karcsi nem volt ott), sőt még a meteorológiai állomást (1848 m) is meglátogattuk.

Read Full Post »


Meddig marad érintetlen?

Meddig marad érintetlen? (Rohonyi D. Iván felvétele)

Egyre fogynak a zöldövezetek Kolozsváron, egyre több fát vágnak ki.

A Főtérről kivágott fák csak a jéghegy csúcsát jelentik: a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal úgy döntött, parkot létesít a Hója-erdőben.

Miért teszi ezt?

Hogy több zöldövezet legyen a városban, pontosabban betartsuk az uniós normákat. Miért nem létesítenek új zöldövezetet a belvárosban? Miért van szükség egy erdő parkosítására? Ráadásul itt ösvényeket, sétányokat hoznak létre. S ha már parkról beszélünk, akkor elfér egy kis bódé, ahol hűsítőt, szendvicset lehet árulni, elvégre a polgárok megszomjaznak, megéheznek. S ha már van bódé, akkor legyen egy kis kocsma is, milyen kellemes meginni a természet lágy ölén egy jó hideg sört. Elvégre a Sétatéren is van ilyen. Igen, de az alkohol nem csúszik zene nélkül, s itt jön be a képbe a jó öreg manele. S akkor elfelejthetjük a Hója-erdőt…

Elismerem: gyanakvó, bizalmatlan vagyok. De sajnos igazam lesz. Döntéshozó barátom szerint túlzás az, amit állítok, nem ilyen forgatókönyv szerint zajlanak a dolgok.

Az utóbbi időben viszont egyre több ilyen jellegű intézkedést láttunk a Városháza részéről. Erről a témáról írtam a Szabadságban vezércikket. Hátha még marad levegőnk…

Read Full Post »

Older Posts »