Ködös séta a gondolataimmal


Egyedül, de mégsem magányosan (A WebSzabadságra B. Adrienn által Ködös kirándulás címmel feltöltött fotó)

Kézen fogtam, s ma elvittem egy ködös sétára a gondolataimat. Csak ketten voltunk, s fakopáncs. Hirtelen aztán többen gyűltünk össze, valóságos sokadalom. A Mehedinţi utcai sportpálya végén már valóságos sereg vett körül: hirtelen megjelent a családom, a barátnőm, a barátaim, a havereim, az ismerőseim, a kollégáim, a pókeres, a kirándulós, a kártyás, a barlangászós, a bulis, az utazós, a sportlövészes, a számítógépes játékos stb. társaságom. Rájöttem: mégis társasággal kirándulok. Érdekes viszont, hogy mindenki belefért a koponyámba.

Aztán rájöttem: mégis csak a gondolataim jöttek el velem erre a mikulási sétára.

A sportpálya végén ott tanyáztak a nomád cigányok. Régen láttam őket. A biztonság kedvéért elkerültem a nejlon sátrakat, lehet azért, nem voltam beszédes kedvemben. Csak a gondolataimban levő “tömeggel” szándékoztam kommunikálni.

Aztán hirtelen mindenki egyszerre megszólalt. Azok is, akik különböző okok miatt nem tartottak ma velem.

Azonnal rendet kellett teremtenem. Miről is akarok elsősorban gondolkozni? Visszajött a káosz. Mégis mindenre/mindenkire jutott idő.

Egy lelket se láttam sehol az erdőben.

A szokásos helyünkön gyújtottam tüzet. Az elején csak gyújtottam volna. Nehezen jött össze, ugyanis még a fák kiszáradt ágvégei is át voltak ázva. De óriási volt a sikerélmény, amikor végre sikerült. Ráadásul éppen akkor kezdett el zuhongni (igaz, csak néhány percre, szerencsére), amikor kezdtem tüzet gyújtani.  Most mindent nekem kellett csinálnom, nem volt Enikő, hogy megkészítse a húst. Olyan ízletesre, amilyenre csak ő tudja. Nem volt, aki felvágja a hagymát, míg én valamennyire száraz ágakat kerestem, s fújtam a tüzet.

Lett parázs, tökéletesre ízű lett a hús. Jót böfögtem a sör után. Senki se hallotta. Csak a gondolataim. S az a sok ember, aki mind benne volt…

Elnézést!

A Mátyás-szobor belsejében


Hátha mihamarabb a régi pompájában csodálhatjuk meg

Életre szóló élmény. Ez a legtalálóbb kifejezés arra, ami ma történt velem: hosszas, nagyon hosszas egyeztetés után (Mezős Tamással, a magyarországi Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökével, László Attila kolozsvári alpolgármesterrel, Claudiu Cioncan úrral, a Concefa kolozsvári igazgatójával, Benedek úrral, Kolozsi úrral, Marika asszonnyal stb.) végre sikerült bejutnom videózni a Mátyás-szoborba.

Sikerült kitaposnom az utat más újságíró kollégáknak is, akiknek szintén sikerült bejutniuk a ló hasába, így több rádió- és tévécsatornán is láthatók lesznek a felvételek.

Bevallom: izgultam. Amikor a falétrán elindultam felfelé, úgy kalapált a szívem, mintha szerelmes lettem volna. Tulajdonképpen valami más történt: a műalkotás elvarázsolt. Magával ragadott. Az alkotó géniuszát dicsértem, a műszaki megoldásokat csodáltam. A Királlyal néztem farkasszemet.

Teljesen magával ragadott az időutazás csodája: amit megérintettem, az több, mint 100 évnél idősebb darab. De nem akármilyen darab: Mátyás-királyunk szobrának része. Eme nemzeti szimbólum, talán a legismertebb. Olyan szimbólum, amely erőt, reményt ad.

A szobor, amelynek avatásán egyikünk se volt ott, s amely előtt annyi történelmi jelentőségű esemény zajlott. Törpének éreztem magam, amikor a szobor belsejében erre gondoltam.

Távozás előtt megsímogattam Mátyás király arcát. Ismét kalapált a szívem.

Amikor ő még mindig ott lesz, mi már régen nem leszünk.

(A képsorok ide kattintva tekinthetők meg.)

Mire volt jó a Székely Gárda december elsejei kolozsvári akciója? (videóval)


Békés szándékok vezérelték őket? (Rohonyi D. Iván felvételei)

*** A videó ide kattintva tekinthető meg. ***

Szerintem a Főtéren csak az 1990-es évek elején beköszöntött Funar-korszak idején, pontosabban a régészeti ásatások megkezdésének pillanatában volt etnikumközi szempontból annyira puskaporos a hangulat, mint tegnap este a Székely Gárda meghiúsult megemlékezésén. Az időutazás rémálomszerűen hatott rám.

Etnikai konfliktus közeli helyzet alakult ki alig néhány órával ezelőtt a Főtéren.

Nem túlzok, nem a hatás kedvéért fogalmazok így, tényleg így gondolom.

Nehéz szavakba önteni, ami ma történt.

Amikor röviddel öt óra előtt a Főtérre értem, hemzsegtek a csendőrök és a rendőrök. Tudtam, hogy ez teljesen más lesz, mint a Főtér átadása alakalmával szervezett néma és békés tüntetés. Más a jellege, a célja, az üzenete, szellemisége szempontjából. A román újságírók már tudták hova kell menni: a Szent Mihály templom elé. Mentem utánuk. Éppen akkor jöttek ki a Székely Gárda képviselői Magyarország címeres lobogójával és az Árpád-sávos zászlóval. A videón is látszik, amint Marcel Bonţidean városi rendőr-főparancsnok eléjük ál, és tájékoztatja őket, hogy nincs engedélyük tüntetni, felvonulni, megemlékezni. Meg is kéri őket, hogy tartsák be a hatályos jogszabályokat. Kétszer, sőt háromszor is elhangzik: kérem szépen

Szótlanul állnak előtte.

Közben a valutázók sétányán, az U FC focicsapat szurkoló gárdájának kemény magjából, a Sarmisegetusa Kulturális Egyesület fiataljaiból, az Új Jobboldal/Noua Dreaptă vasgárdista szervezet szélsőségeseiből álló román tömeg folyton az harsogja: TRIANON! TRIANON! És más bekiabálások: Ki a magyarokkal az országból! Ria-ria Bozgoria!

A csendőrség rohamosztagának kellett közbelépnie.

Majd egyik (minden valószínűség szerint) székely zászlós azt mondja magyarul: Parancsnok úr, parancsra várunk!

A rendőr-főparancsnok értetlenül áll a dolgok előtt: – Ha velem akarnak beszélni, akkor román nyelven beszéljenek – mondja nekik.

És jön is a parancs: Hátra arc!

Mikor a fiatalok megfordulnak, a parancsnok elismétli: bármilyen tüntetés be van tiltva.

A Székely Gárda tagjai elindulnak a templom bejárata fele, de előtte hirtelen magállnak. Egy civil rendőr (titkosszolgálatis?) unszolására visszavonulnak a templomba (közben kint a tömeg ismét: TRIANON! TRIANON!) ahol parancsnokuk Baricz László nyilatkozik nekem, de nem fejezheti be mondanivalóját, mert félbeszakítják: – Elnézést, de fontos megbeszélnivalónk van nekünk – mondja valaki, majd elvonulnak.

Közben a Szent Mihály templom illetékese több ízben kéri őket, hagyják el Isten házát.

Rövid tanácskozás után ismét elindulnak a Főtér irányába. Ekkor viszont már a templom kijárata előtt 3-4 méterrel leállítják őket a civilbe öltözött rendőrök (titkosszolgálatisok?).

A román tömeg ismét alig 2-7 méterre lehet tőlük.

A sajtósok gyűrűjében

Ismételt felkérés arra, hogy tegyék el a zászlójukat, majd indulás a rendőrkocsik fele. A hatóságok bizonytalanok: igazoltatnák őket, de a hőzöngő, alig néhány méterre levő román tömeg előtt nem mernek intézkedni. Érzik, hogy a tömeg bármikor támadhat. Bonţidean, aki egyébként állandóan mobilon beszélt, ekkor hozza meg a döntést: bekísérik őket. Míg telefonon beszél, a sajtó kérdéseket tesz fel nekik. Egyikük erős székely hangsúllyal válaszol.

A román tömeg még közelebb kerül hozzájuk, állandóan szitkozódnak, trágár, obszcén szavakat kiabálnak feléjük. Minden elismerésem a székely legényeknek: szó, gesztus nélkül tűrték a magyar nemzetet, a székelyeket becsmérlő szavakat.

Ekkor veszem észre László Attila alpolgármestert, aki szemléli, mi történik. Egy román nacionalista odamegy hozzá (ez a videón is látszik), és erélyesen kérdőre vonja: Na, tetszik, ami itt történik? Ez kell nektek? Mit szólsz ahhoz, ami itt van? Az alpolgármester a rendőr-főparancsnok irányába megy, de közben nem tudom figyelni, mi történik, mert viszik a gárdásokat.

A szervezetlenséget bizonyítja az is: annak ellenére, hogy két speciális rendőrautó volt a közelben, a bugyuta rendőrök egy járőröző Logánhoz viszik a zászlós fiatalokat. Ráadásul az ajtók zárva vannak. Néhány pillanat bénázás után a hirtelen megjelennek a csendőrség rohamosztagának kemény legényei (állítólag a bevetést maga Bonţidean kérte, ugyanis a helyzet kezdett súlyosan és rendkívül gyorsan elmérgesedni), akik betuszkolják őket a speciális rendőrkocsiba, és elhajtanak.

A hőzöngő románok közül többet igazoltatnak, s rendőr-főparancsnok által nekem is adott nyilatkozata szerint meg is büntetnek csendháborításért.

A románok a Főtérre mennek, ahol azt skandálják: Románia! Románia! Majd eléneklik a román himnuszt.

Ebből még baj lehet

Mire volt jó a Székely Gárda kolozsvári akciója? Szerintem arra, hogy felborzolja a román vasgárdisták és nacionalisták kedélyeit egy olyan pillanatban, amikor a Főtér átrendezése miatti tüntetés már amúgyis felhergelte őket. De érdekes, akkor alig volt néhány román nacionalista, szintén békésen fejezte ki nemtetszését az akcióval kapcsolatban. A radikálisabbak a trikolórral fedték le a Trecut, prezent şi viitor alá írt Voltunk, vagyunk, leszünk szöveget ezáltal jelezve, hogy a román jelenlét a múlt, a jelen és a jövő. És leléptek.

Most viszont a román vasgárdások és nacionalisták kemény magja jött el a Főtérre és valóban etnikai konfliktus közeli helyzet alakult ki. Alig néhány méterre voltak a Székely Gárda képviselőitől. Elég lett volna valamivel megdobják vagy leköpjék őket, s a viszontválasz után máris általános lett volna az (alig néhány percig tartó) verekedés a rendőr-főparancsnok előtt és szeme láttára.

S aki nem hiszi, hogy ez megtörténhetett volna, annak elmesélem röviden: a nemrég sorra került CFR 1907- U FC mérkőzés előtti zavargások során ugyanezek (a román szurkológárda kemény magjához tartozó) hőzöngők kővel dobták meg a csendőrség parancsnokát (aki a megyei rendőr-főparancsnok kíséretében sétált végig a Sétatéren, őrizet alatt!), és feltörték az alsó ajkát. Ott voltam, saját szememmel láttam. Tehát ezek képesek ilyesmire is. Hogy ne is említsem: kockakővel vágták arcon a csendőrség kamerását, aki hosszú hónapokig ült kórházban, most is vérrög van a fejében.

Ha nincs a gárdás akció, a román hőzöngők nem gyűltek volna össze a Főtéren, hanem a Bocskai (Avram Iancu téren) eljátszották volna a hórát, megittak volna 5-6 sört, s hazamentek volna. Beivódtak volna a nagy ünneplő tömegbe.

Az erőre kapott román nacionalisták a Mátyás-szobor előtt

Szerintem a súlyos az, hogy a magyarországi vasgárdisták által indukált félkatonai székely alakulat (szakasz) elsősorban olyan hőzöngő fiatalokból áll, aki képtelenek felmérni és belátni egy ilyen akció súlyosságát és következményeit, illetve a román többség reakcióját. Eddig se volt teljesen harmonikus a hangulat a 18 százalékos kolozsvári magyar kisebbség és a 80 százalékos román többség között, de az ilyen akciók csak elmérgesítik a helyzetet.

Miközben a Főtéren szemléltem a román ellentüntetők ténykedését, egy fekete katonacsizmára lettem figyelmes, majd a fiatalemberek társaságában észrevettem azt hölgyet is, aki a Székely Gárdásokkal a Szent Mihályt templomban volt. Odamentem hozzájuk, megszólítottam őket. Azt hiszem, egyikük se huszonéves. Nos, milyen rálátása lehet az ilyen akciók következményeire egy ennyire fiatal csapatnak? E

mlékszem, a Kismezői-temetőben is ennyire fiatalok vettek részt a Trianon-megemlékezésen.

A székelyek ma azt mondták, békés, nyugodt megemlékezést szerettek volna, nem provokálni akartak. Vajon komolynak mondható az, aki ezt állítja, s a román nemzeti ünnep (legyen erről bármi is az álláspontunk, véleményünk) alkalmából a Székely Hadosztály létrehozásáról akar megemlékezni a 80 százalékos román többségű Kolozsváron?

Lehet, hogy mégis belátták az akció következményeit, s egyben a román ellentüntetéssel igazolni is tudják létüket: lám-lám milyen veszély fenyegeti a magyar nemzetet, ha mi nem vagyunk itt, nem akarunk megemlékezni, akkor a kolozsvári magyarság beolvad, meghunyászkodik, eltorzul, asszimilálódik, elsatnyul. Mi majd felébresszük bennük a nemzeti öntudatot.

Vissza a Szent Mihály templomba tanácskozni

Nem, kedves fiatalok, ti csak kívülállóként beleszóltok egy olyan rendkívül nehéz, de kialakulóban levő, többnyire békés hangulatba, egyensúlyba, párbeszédbe, amelyhez egyébként semmi közötök! Se a magyarországi gárdás vendékeiteknek se nektek, a “székely szakasz” képviselőinek. Most aztán ne csodálkozzunk azon, hogy több fület sért a magyar beszéd a piacon, a trolibuszon.

Vagy netán ismét magyarverésre kerül sor Kolozsváron.

Mi értelme volt az akciónak? Kinek a javára válik? Korántsem érezzük magunkat elhagyatva, ilyen vonatkozásban nincs szükség székely erősítésre! Ha vannak gondok a 80 százalékos kolozsvári román többéggel és annak vezetőivel, akkor azt kezeljük mi. Semmilyen szükség nincs külső segítségre!

UPDATE (december 2.): Egyes hozzászólásokat olvasva rájöttem, hogy LEHET az eszmei, civilizált párbeszed fölösleges, kudarcra ítélt próbalkozás. Ezek csak (mindkét részről, Székely Gárda és Noua Dreaptă) verekedni, randalírozni, ordítani, köpködni, káromkodni, erőt fitogtatni, “megmutatni”, oláhozni, bozgorozni, vért látni, kigittelni, kinyírni, leszámolni, bátorkodni, trianonozni, lincselni, szídni, hőzöngeni akarnak.

Amúgy a vasgárdistát a szellemiségre, az irányvonalra értettem, nem pedig egy törvényszékileg bejegyzett vagy de facto létező szervezetre. Ezek tulajdonképpen neonácik.

Ha nem akarsz provokálni, akkor egy olyan helyre mész, ahol kevesebb a román, nem reagálnak, nem tűnik fel. Ha olyan helyre mennek, ahol tudják, hogy a 80 százalákos román többség (de lehet zulu is), akkor vilagos, hogy provokáció.

Olyan véleményeket is hallotam, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) pénzeli őket. Vajon…