Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2010. január


A dátum kötődjön Mátyás királyhoz? (Rohonyi D. Iván felvétele)

Ismét passzívak vagyunk, s aztán sírunk, hogy a románok megbántottak: jajjjj Istenem, ismét nem kérték ki a véleményünket, ez is csak arra utal, hogy nem szeretnek bennünket stb.

Néhány perccel ezelőtt töltöttem fel a WebSzabadságra a hírt arról, hogy a városháza egyik vezető tisztségviselője meredt arccal újságolta nekem: a magyar szervezetek vagy magánszemélyek egyetlen javaslatot se nyújtottak be arra vonatkozóan, mikor tartsák Kolozsvár Napját.

Paff!

Ráadásul arra vonatkozóan se tettünk javaslatot, hogy mi képviselje a várost, azaz mi legyen Kolozsvár brandje.

S aztán jöttök, s sírtok, hogy ismét nem vettük figyelembe a kolozsvári magyarság akaratát. De mit vegyünk figyelembe? – kérdezte tőlem a tisztségviselő.

Nos, be kell vallanom: igaza van.

Ha “szerencsénk” van, s nem szólunk bele, akkor Kolozsvár Napja egybeesik majd Avram Iancu születésnapjával

Szerintetek mikor tartsák Kolozsvár Napját (avagy Kolozsvár Napjait), illetve mi legyen Kolozsvár brandje?

UPDATE1 (január 28., 20:01): A mai nap eseménye röviden. Részletek a pénteki Szabadságban.

UPDATE2 (január 29., 12:42): Szerencsére sikerült időben mozgósítani a politikum és a civil társadalom képviselőit annak érdekében, hogy a kolozsvári magyar közösség is javaslatot tegyen arra vonatkozóan, mikor tartsák a városnapokat, illetve milyen legyen a város arculata, logója, egyszóval a városimázs.

Czika Tihamér és Gergely Balázs katalizátor szerepet játszott.

Úgy értesültem, hogy jövő kedden 18 órától az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) székházában egyeztető fórumra kerül sor, ahol a magyar szervezetek minden valószínűség szerint közös álláspontot alakítanak ki arra vonatkozóan, szerintük mikor tartsák a Kolozsvár Napokat.
Ezt követően a magyar branding szakemberek (gondolok itt elsősorban Kádár Magor tanszékvezetőre) külön logót hoznak létre, és nyújtanak be a városházára.

UPDATE3 (január 29., 12:52): Az alábbiakban előbb a Trend Communication, majd az ImagineTact logó javaslatai.

UPDATE4 (február 1., 11:40): A Szabadság mai számában átfogó anyagom jelent meg a kérdéskörről.

UPDATE5 (február 2., 19:49): A Szabadság weboldalán, pontosabban a gyorshíreknél elolvasható, mi történt (az egyeztetés egyébként ezekben a percekben is zajlik) ma este az EME székházában tartott egyeztetésen.

UPDATE6 (február 3., 17:40): Ez történt a keddi egyeztetésen.

A magyar változat

A román változat

A német változat

A színek:

  • kék: egyetemi plakátokra
  • fukszia: mondén esemény plakátjára
  • piros: kulturális esemény plakátjára
  • narancssárga: tömegrendezvény (diákoknak, fiataloknak) plakátjára
  • zöld: környezetvédő rendezvény plakátjára
  • türkiz: gazdasági rendezvény plakátjára
  • fekete: sport (U FC labdarúgó csapat)
  • meggy: CFR 1907 labdarúgó csapat

Az ImagineTact logó javaslatai:

Read Full Post »


Vajon ki borítja fel az asztalt: (Kiss Gábor [Agnus Rádió] felvétele)

Vajon ki borítja fel az asztalt? Középen én... (Kiss Gábor felvétele)

Három évvel ezelőtt, 2007-ben a CeBIT számítástechnikai világkiállításon szervezett a Webroot víruskereső cég egy nemzetközi póker versenyt. A tét: aki a nap végéig a legtöbb zsetont gyűjti össze, az egy póker szettet nyer.

Az első nap hozzá se szagoltam a dolgokhoz, az agresszív játékosok hamar felmosták velem a póker asztalt.

Második nap a középmezőnyben végeztem.

Harmadik nap bedurvultam. A monostori „cap în gură” (fejjel a szájba) módszerrel játszottam. Monitorok, plazma képernyők, profi krupié, 11-14 ellenfél. A murok végig ott volt. Izzadtam is. A nap végére valahogy sikerült összehozni a legtöbb zsetont.

Mihelyt hazajöttem össze is ültünk pókerezni. Kezdetben az újságíró kollégákkal játszottunk, majd szélesítettük a kört. A lényeg mindig az volt, és az is marad: a legfontosabb a jó hangulat, senki se távozzon keserű szájízzel. Éppen ezért szimbolikus tétben játszunk. Ha valaki nyer, akkor kijön a fogyasztás (2-3 sör) és esetleg a taxi.

Nevet is adtam a klubnak: Kolozsvári Amatőr Póker Szövetség (KAPSZ). Ha adsz, persze.

Minden csütörtökön 20 órától játszunk a Bulgakovban. A külsősöknek póker bemutatót tartunk, sokszor önkéntesen oktatunk is kezdőket.

A napokban blogbejegyzést írt rólunk Kiss Gábor, az Agnus rádió riportere, szerkesztője, Web 2.0 szakértője, mindenese.

A velem készített interjú itt hallgatható meg….

Régebb még videókat is készítettünk… Itt az első és itt a második.

Read Full Post »


Én elől, a baktériumok a hátam mögött...

Visszavezettük: minden valószínűség szerint a meggylevesben levő tojástól kaptam ételmérgezést hétfőn este. Minden más ételből többen is ettek, s senkinek semmi baja.

Előbb a szombaton vágott disznóra (nem kétlábú!) gondoltunk, de annak húsát megvizsgáltattuk egy állatorvossal még mielőtt bárki is evett volna belőle. Mi több, körülbelül 15 személy evett a húsból, és senkinek semmi baja, körbekérdeztem az embereket.

Vasárnap 7 órás, mindet 20-25 kilométeres bükki kiránduláson (monostori sportpálya, mittudoménmianeve domb, Szent János-kút, Gorbó-völgyi lőtér, a Leányvárral szemben levő domb, Gorgó-völgye, Szelice [Sălicea], Kis-Magura, Bivalyrét, Gorbó-völgye, monostori végállomás) almát, egy szendvicset ettem, s két korty pálinkát ittam. Majd végezetül másfél sört. Más is evett a szendvicsből, a sört se egyedül ittam. Tehát nem ez.

Hétfőn reggel ettem egy kicsi kolbászt, majd kora délután ittam szinte egy liter tejet. Ezt ugyanonnan vásároltam, ahonnan minden nap szoktam, s kolléganőmmel, Bogival is megosztottam (ahogy mindig is szoktam, csöppet sem szokatlanul kedvesen – ezt csak az irodámbeliek tudják, mit jelent) is ivott belőle. Semmi baja. Ha mégis ez okozta volna a problémát, akkor csak gyomorrontásom lett volna: kolbászra tejet.

Hétfőn késő este ettem a tojással készített meggylevest és gombapaprikást. Üzleti gomba, s ráadásul édesanyám is evett belőle, s nem lett rosszul. A levesből egyedül ettem.

Kedden hajnalban gyomorrontás. Napközben még kétszer. Nagyon legyengülök. Ráz a hideg. Este szólok a kollégáknak, valami nincs rendben, remélem, holnap találkozunk. Furazolidon. Semmi változás: fél óránkét jelentkezik a csapvízkaka. Estére 39.2 fokos láz. Na, ennek már fele sem tréfa. 21:42, hívom a mentőt. 22:54, semmi. Ismét felhívom őket, elmondom a kulcsszavakat (főnökeik nevét, miegymás), 6 perc alatt megérkeznek. Ideiglenes diagnózis: ételmérgezés. Injekció: No-spa és Zentiva (Algocalmin).

Szerdán reggel láz: 38.2. Hívom a családi orvosomat, elmesélem az előzményeket, mondja, azonnal utaltassam be magam a járványkórházba, valami nagy gáz lehet. Telefonhívás (ismerős nélkül nem megyek ilyen helyekre), járványkórház, sürgősség. Beutalnának, de rengeteg a sertésinfluenzás beteg, talán mégsem ildomos. Nem vállalom a beutalást. Akkor otthoni kezelés. Antibiotikum, ínyencségek. Napközben még van enyhe lázam, estére valamennyire lemegy.

Ma, csütörtökön reggel széklet és vizeletvizsgálat. Eredmény a napokban. A végére járok, pontosan akarom tudni, mi okozta.

Már valamivel jobban vagyok, itthonról dolgozom.

Read Full Post »


A felvétel a korábbi, a Farkas utcai előadóteremben készült

Felemelő, csodás, egyedi élmény – ezek a jelzők használhatók a Transilvania Filharmónia pénteki koncertjére. Azaz egy részére. Lehet, nem vagyok eléggé vájt fülű, ezért nemigen gusztáltam Bartók Béla Második Zongoraversenyét. De ennek korántsem Freddy Kempf az oka. Kiváló volt például (itt elsősorban a kontrasztív akusztikai esztétikai hatásról beszélek) Enescu I. Rapszódiája. C. Franck: e-moll szimfóniája viszont kissé túl disszonáns volt az én ízlésemhez.

Remek volt viszont a Kempf által ráadásként játszott két Chopin és az egy Beethoven zongoramű-részlet.

A szünetben Kovács Hajni (mondhatni naivul) megkérdezte: miért van az, hogy bezzeg épül az új stadion, s nem építenek előadótermet (székhelyet) a filharmóniának?

Egyszerű, válaszoltam neki. Az U FC stadionba többnyire olyanok mennek el, akik értékelik majd a politikusok gesztusát, és szavaznak. Ráadásul sokan

A politikusok óhaja: filharmónia helyett stadion.

vannak. Ezzel szemben a filharmóniába (szinte kizárólag) teljesen más kategóriába tartozók mennek el. Olyanok, akik, lehet, többet mérlegelik az aktuálpolitikai helyzetet, perspektívába helyezik a dolgokat, s lehet, ki vannak ábrándulva a politikából. És/vagy valamivel könnyebben kiszűrik a populizmust. Ráadásul kevesen is vannak.

A politikusok (akik az általunk szolgáltatott anyagi javak fölött rendelkeznek) érdeke pedig az, hogy újraválasszák őket. S ezt nem a filharmóniába járók biztosítják számukra, hanem elsősorban azok, akik az U FC stadionjába járnak meccsekre.

Ezért lesz több tízmillió eurós stadion, s a Transilvania Filharmónia ezért játszik a Diákművelődési Házban.

UPDATE (január 18., 16:05): Most érkezett a megyei tanácstól a sajtóközlemény, hogy néhány műépítész keresettel fordult a bírósághoz a stadion megvalósíthatósági tervének (studiu de fezabilitate), illetve az építkezési engedély (autorizaţie de construire) érvénytelenítésére. Sajnos a közleményből nem derül ki, pontosan mit kifogásolnak a műépítészek.

Read Full Post »


Díjaztak. Életemben (ha nem tévedek) másodszor.

Az első egy magas rangú szakmai, utóbbi pedig egy, úgy érzem, közösségi szempontból fontos díjnak nevezhető.

Amint akkoriban a Szabadság is beszámolt, az Európai Bizottság (EB) bukaresti küldöttsége úgy döntött, 2005-re nekem ítéli az Európai Riporter elnevezésű díj harmadik helyét.

A díjat első ízben ítélték meg romániai magyar újságírónak. Az is elmondható, hogy kolozsvári „firkász” először kapott ilyen európai díjat.

Na, hol vagyok? 🙂 (Takács Enikő felvétele)

Aztán tavaly Hantz Péter értesített, hogy a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) javaslatára az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) oktatási szakbizottsága Báthory-díjat ítélt meg nekem.

Eddig olyanok kaptak Báthory-díjat mint: George E. Pataki, New York állam kormányzója, Gál Kinga, Európa parlamenti képviselő, Tom Lantos, amerikai kongresszusi képviselő, Szent-Iványi István, Európa parlamenti képviselő, Tabajdi Csaba, Európa parlamenti képviselő, Kónya-Hamar Sándor, Európa parlamenti képviselő, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Schöpflin György, politológus, Európa parlamenti képviselő, Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Szili Katalin, a magyar Országgyűlés elnöke.

A sajnos egyelőre csak virtuális Bolyai Egyetem (www.bolyai.eu) weboldala szerint

A Báthory Díjat a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) javaslatára az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) oktatási szakbizottsága adományozza évente legfennebb tizenöt személyiségnek vagy szervezetnek, akik az adott évben, vagy a megelőző időszakban a legtöbbet tették a romániai, állami finanszírozású magyar felsőoktatás megteremtése érdekében.

Az idei díjazottak:

Bács-Várkuti Emőke, a Pro Kárpátia Alapítvány ügyvivője
Béres András egyetemi tanár, a MSZE volt rektora
Brassai Zoltán orvosprofesszor, akadémikus
a dél-tiroli Dolomiten napilap szerkesztősége
az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI)
Cornelius Hell irodalomtörtűénész, újságíró
a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ)
Kiss Olivér újságíró, a Szabadság napilap volt főszerkesztője
Pálfalvi Attila egyetemi tanár, volt oktatási miniszterhelyettes
Péter Mihály orvosprofesszor, akadémikus
Páskándiné Sebők Anna irodalomtörténész, rendező
Somai József, a Bolyai Egyetem Barátai Egyesülete (BEBE) erdélyi szervezetének elnöke

A laudáció így hangzott:

Saját bevallása szerint a román nacionalistáknak köszönheti, hogy újságíró lett. 1995 áprilisában, román húsvétkor megverték, csak azért, mert magyar. Az esetről szóló cikke Üssed, haver! címmel 1995. április 29-én jelent meg a Campusban, és azóta folyamatosan a Szabadság külső munkatársa, belső munkatársa, riportere, szerkesztője, rovatvezetője és főszerkesztője is volt.

1996–1997 között a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke volt, 1997. február 19-én került sor a KMDSZ szervezte nyilvános fórumra, amelyen a vita tárgyát az önálló, magyar nyelvű felsőoktatási intézményrendszer létrehozásának és működtetésének megteremtése, valamint a Bolyai Egyetem beindítására vonatkozó KMDSZ-stratégia vázlata képezte. KMDSZ elnökként az RMDSZ SZKT-jához fordult a Bolyai Egyetem visszaállításának ügyében, s mondhatni, hogy innen indult el az a lavina, amelynek hatására az RMDSZ kormány-törésre vitte az önálló egyetem ügyét, azonban az azóta is sokszor bevált látszat-intézkedésekkel sikerült holt vágányra téríteni ezt az ügyet is.

A Szabadság főszerkesztőjeként 2007 januárjában a nagy nyilvánosság előtt leleplezte a magyar felsőoktatás ellenségeit, közölte azon egyetemi oktatók listáját, akik az önálló magyar karok ellen foglaltak állást, s e szókimondás komoly felháborodást és riadalmat keltett köreikben.

Itt köszönném meg Égly Jánosnak, Dani Lászlónak, Juhász Péternek, Bónis Miklósnak illetve mindazoknak, akik a KMDSZ-elnökségem idején velem együtt harcoltak a Bolyai Egyetem létrehozásáért. A Báthory-díjat tulajdonképpen velük osztom meg.

Habár több alkalommal találkoztam, interjút készítettem vele, most külön élmény volt a díjat Tőkés Lászlótól átvenni. Egyébként én rá szavaztam az európai parlamenti választások alkalmával (csak akkor még nem működött a blogom, hogy megírhassam, de szavazás után bementem az Kolozs megye RMDSZ székházába, s elmondtam…) 🙂

Bárki bármit mond, ha ő nem lett volna, egyikünk se lenne ott, ahol most van. Vagyis nem lennénk sehol. Vagy mégis: diktatúrában (lásd Észak-Korea esetét).

Linkek:

Kik részesültek eddig Báthory-díjban?

Hír a Szabadságban

Beszámoló a Krónikában

Videó – Átveszem a Báthory-díjat (Takács Enikő képsorai)

A dél-tiroli Dolomiten napilapban megjelent cikk

Read Full Post »


Nem, nem az én születésnapomról van szó. Azt ugyanis Velencében töltöttük. A barátnőm, Enikő születésnapját ünnepeltük az osztrák fővárosban.

Hidegecske volt Bécsben...

Azt gondolná valaki, mennyi pénzünk lehet, hogy ilyen helyeken járunk (lásd például a 16 napos Balkán-körútat 2009 nyarán), szilveszterezünk és ünnepeljük a születésnapokat. Aki elolvassa a Balkán-körútról szóló költség-összegzést, az láthatja, hogy mennyiből lehet egy ilyen kiruccanást megejteni.

A velencei születésnapozás költségei szintén nagyon alacsonyak voltak. Ha a kiskeresetű, mezei újságíró tud utazni, akkor mindenki tud – ez az elv. Low cost, high adrenalin, azaz alacsony költségek, magas adrenalin-szint.

A budapesti szilveszterezés annak kapcsán merült fel, hogy a Kanapészörfölők (www.couchsurfing.com), amelynek 3, és a Vendégszeretők Klubja (www.hospitalityclub.org), amelynek immár 4 éve tagja vagyok, éppen Budapesten szervezte az éves Téli Táborát (Winter Camp). Mi már részt vettünk a varsói, az isztanbuli, illetve a berlini Téli Táborban, így úgy döntöttünk, idén külön havat taposunk majd.

A szilveszterezést mégis Budapesten ejtettük meg (köszi a szállást, Étienne barátomnak!) Pásztor Piroska kolléganőm két, rendkívül barátságos és laza fiával (also know as, azaz a.k.a. Pásztiék: a kicsi, amelyik nagy és a nagy, amelyik kicsi. A találos kérdés megfejtése titok…).

Éjfél előtt a közös buliban, éjfélkor éppen az Erzsébet-hídon voltunk, eláztunk, de a Bikini-koncert és a tűzijáték megérte. Azt akartuk, legyen valami másfajta szilveszter éjszaka. Remélem, ebben az évben nem „ázunk” sokat… Aztán ismét visszamentünk a buliba.

Szerdán még hó borította az osztrák fővárost...

A születésnapokra (igen, többes szám!) Bécsben kerül sor. Azért többre, mert 4 teljes napig buli, lazulás és ultra pörgés volt Enikő születésnapja alkalmából: városlátogatás, elegáns vacsora egy high profile vendéglőben(ajándékba kaptuk), érdekességek, különlegességek (Balcanology, 1989 és a Sitting Bull – Ülő Bika tőrzsfőnök tragikus sorsáról szóló különleges kiállítás), meglepetések, pezsgő. Köszi, Pászti a vendéglátást, tökéletes volt veled/nálad! Komoly!

Ülő Bika tragikus sorsú indián vezér

Engem a Sitting Bullról szóló kiállítás hatott meg a legjobban. A YouTube-on végignéztem szinte valamennyi, vele kapcsolatos dokumentumfilmet. Rendkívül tanulságos, sokatmondó, eye-opener történet, figura, történelmi időszak, sors.

Még sok ilyen emlékezetes szilveszterezést, születésnapozást és kívánok magamnak, nekünk és mindenkinek ebben az évben!

BUÉK!

Read Full Post »