Forog a sírjában Wass Albert: még a kő sem marad meg!!! (VIDEÓKKAL)


Meddig marad még állva? (Virgil Pop felvételei)

Virgil Pop még reménykedik, de már ő is csügged. Tudom, hogy ellentmondásos, de ilyen az egész műemlékvédelem: sem a szakemberek, sem a közösség nem tud ellenszegülni a gazdasági érdekeknek.

Utóbbiak lavinaszerűen söpörnek végig a műemlékeken úgy, hogy még a kő sem marad meg. A Kolozs Megyei Műemlékvédelmi Igazgatóság (amelynek Virgil Pop a tanácsosa) nem rendelkezik elég szakemberrel, akik léteznek, azok túlterheltek, a műemlékeken végrehajtott rombolás lassan-lassan megállíthatatlanná válik.

Vannak persze ellenpéldák is: dicséretes az a kitartó munka, amelyet a műemlékvédelem terén végez elsősorban Virgil Pop (ő tulajdonképpen egyszemélyes intézmény), a Transsylvania Trust Alapítvány, a Szabó Bálint vezette Transsylvania Nostra Alapítvány és az Utilitas Kft., a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság. Ezek viszont képtelenek megállítani a például Kolozsváron végbemenő műemlékrombolást. Itt az állami intézményeknek, például az Építési Felügyelőségnek, illetve a Kolozs Megyei Műemlékvédelmi Igazgatóságnak kell fellépniük, több ezer lejes büntetés kiróniuk, ugyanis a civil szervezeteknek nincs ebben hatáskörük.

Elszomorított, de ugyanakkor reménnyel töltött el a kiállítást, amelyet ma tekintettem meg a Központi Egyetemi Könyvtár kiállítóterében, s amely november 5-ig hétköznap 8-20, szombaton 8-14 óra között látogatható.

Érdemes megnézni!

Elszomorított, mert a gazdasági érdekeknek nem lehet ellenállni, reményt keltett bennem, hogy még maradtak olyanok, akik szívügyüknek tekintik az ügyet.

Termopane, termopane... HORROR! (Virgil Pop felvételei)
A Szentegyház utcában az Agape vendéglő épülete, amelyet a katolikus egyház "díszített" fel. ULTRA HORROR!
A szentbenedeki Kornis kastély... vendégekkel. TOTÁL HORROR!

A többi hasonló monstrum megtekintéséért, kérlek, fáradjatok el a Központi Egyetemi Könyvtár kiállítóterébe!

Ki (kik) húzódik (húzódnak) meg a Civil Ellensúly Mozgalom mögött? Mit akarnak? Kit támadnak és miért? Miért a névtelenségbe történő rejtőzködés?!


Így könnyű

Először a Szabadság egyik szerkesztőségi gyűlésén hallottam a misztikus hátterű Civil Ellensúly Mozgalomról. Vagy inkább Civil Ellenség Mozgalom? 🙂

Nemrég Kiss Előd-Gergely újságíró kollégám neki szegezte a kérdést László Attila, Kolozsvár alpolgármesterének: a Civil Ellensúly Mozgalom lemondását kéri a Mátyás-szoborcsoport restaurálásával kapcsolatos sorozatos csúszások, a nem megfelelő ügyintézés miatt. A tisztségviselő válaszolt (persze, nem megfelelően, de ez egy másik téma), de szerintem nem kellett volna, ugyanis a névtelenségbe burkolózó szervezetről van szó. Ezért a Krónikának sem kellett volna foglalkoznia az üggyel.

Névtelen levelekre, felhívásokra,

felszólításokra pedig nem válaszolunk. Egyszerű. Mi több, alapvető. A névtelenség rendkívül előnyös, ugyanis véd attól, hogy a saját hibáidat számon kérjék rajtad. A névtelenségbe burkolózás hitelteleníti az egyébként feltétlenül szükséges mozgalmat, amelyik sót tesz a friss sebre, hogy a vétkesek üvöltsenek, s a régiekben megforgatja a kést annyira, hogy ismét csurogjon belőlük a vér. A politikai vér.

Vajon kik ők?

Feltétlenül szükség van az ilyen kritikai szemléletet képviselő csoportosulásra, amely sót tesz a friss sebre, s a régiekben megforgatja a kést annyira, hogy ismét csurogjon belőlük a vér. Rendesen.

Talán nem véletlen, hogy a mozgalom elsődleges célpontja László Attila alpolgármester, illetve az RMDSZ. Nem véletlen, mert úgy érzem, hogy a csoportosulás az RMDSZ-es tisztségviselő mihamarabbi „kilövése” a cél. Most viszont Csoma Botondnak és Molnos Lajosnak, a Kolozs megyei RMDSZ frontembereinek mentek neki. Előbbiről azt állítják: hazudott (a mondott valamit, de nem igaz szintagma szinonimája az, hogy nem mond igazat, tehát hazudik). Csoma Botond esetében szerintem tévednek. Persze, mindenki tudja, hogy Boti a közeli barátom, de azért én szoktam lenni az első, aki bírálja. Úgy vélem viszont, esetében mellélőttek. Ő majd megvédi saját magát, akár itt, ezen a blogon.

************************************************************************

Helyesbítés: félreértettem a dolgokat, ugyanis a CEM “nem igaz” szintagmája nem Csoma Botondra, hanemA Sorin Apostuval kapcsolatban kifejtett véleményére vonatkozik.

**************************************************************************

Egy kis önkritika.

Kétségtelen, hogy egy ilyen mozgalom azért lelt táptalajra, mert a tömegtájékoztatási eszközök adott esetben nem foglalkoznak kellőképpen a kényes kérdésekkel. Nem, itt nem tabutémákról vagy összeesküvésről, titkos hálózatokról vagy lefizetett ügynökökről vagy akár öncenzúráról van szó. Inkább fásultságról. De tetszik, mert a Civil Ellensúly Mozgalom friss erőkkel indul, hisz a változásban, s abban, hogy

Ki lehet kezdeni őket, de nem névtelenül! (Balról jobbra: Molnos Lajos, a Kolozs megyei RMDSZ ügyvezető elnöke és László Attila, Kolozsvár alpolgármestere)

amennyiben kimondjuk ezeket a dolgokat, hozzávágjuk őket az illetékesekhez, megoldódnak. Ez örvendetes. Kétségtelen, hogy súlyos mulasztások történtek azokban az ügyekben, amelyeket ők eddig felemlegettek (Mátyás-szobor, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum kérdése, illetve legújabban a Dsida Jenő utca ügye), s igen jogosan emlegetik fel ezeket, s neheztelnek a tisztségviselőkre. Jómagam is foglalkoztam ezekkel ezen a magánblogon.

Kétségkívül, hogy a szociális média eszközei nagyon sokat segítenek a mozgalomnak. S ezt meg is érdelmik. Viszont amennyiben továbbra is névtelenek maradnak, nem kerülnek be a mainstream tömegtájékoztatási eszközökbe.

Picit utánanéztem a dolgoknak,

s arra a következtetésre jutottam, hogy a tömörülésnek az általam Brassai Érdekcsoportnak titulált csoport képezi a magvát. A nukleusz, az atom, a kemény mag szerintem innen került ki. Első blogbejegyzésük címe: Támogasd a Brassait! De természetesen más infó is rájuk utal…

Amúgy ügyesen dolgoznak: a csoportosulás a saját yahoo-s email címemet is megtudta, újabban arra is érkeznek részükről az elektronikus üzenetek… 🙂

Sátorozás Székelykeresztúron. Fagypont körül. Melegem volt…


Odakint egyáltalán nem volt meleg...

Picit aggódtam, mert akárhányszor ősszel vagy télen sátorban alszom, eszembe jut, ami több mint 10 évvel ezelőtt történt velem a Fogarasi-havasokban. Akkor Stelian Gorgannal újságíró kollégámmal és barátnőjével, Ioanával kimentünk szilveszterezni a Bârcaciu menedékház közelébe.

Sátorral.

Nem lett volna semmi gond, ha lett volna megfelelő felszerelésünk. Volt ugyan üvegszálas bakancs, amire a jeges részeken ráillesztettük a hágóvasat, de nem volt elég meleg ruha, megfelelő hálózsák. Útközben elkapott a hóvihar, ráadásul

Székelykeresztúr metropolisz

besötétedett, alig tudtuk felhúzni a sátrat. Mi több, a gázégő meghibásodott, nem tudtuk meggyújtani. A szegek elvesztek, így kövekkel raktuk körbe a sátrat, s a kinti ruhákban aludtunk: üvegszálas bakancs, három nadrág, vastag ruhák, két sapka, kesztyű. A kinti hőmérséklet igen alacsony volt, nyári sátorban aludtunk így még ezek sem biztosítottak elég meleget, így egész éjjel mozgattam a kezem és a lábam ujjait, nehogy megfagyjanak. Néhány hétig idehaza ébredtem fel álmomból, s ugyanazt csináltam… Gondot jelentett továbbá, hogy megfagyott a hátizsákok zipzárja, így nem tudtuk kivenni az ételt. Egy nap Eugenia után késsel felvágtam a hátizsák oldalát, s úgy szedtem ki a kaját…

Most ki akartam próbálni a nemrég vásárolt téli hálózsákomat,

ezért kihasználtam az alkalmat, hogy Erdély hidegebb vidékén, Székelykeresztúron tartózkodom. Nem akartam egyből 2000 méter körül a hóban letesztelni. Hogy mit kerestem a székelyföldi városban? Hát ezt… 🙂 Korábban voltam egy ugyanilyenen, erről pedig itt..

Persze, hogy a katasztrófavédelmi képzés résztvevői meglepődtek döntésemen… De ha már katasztrófavédelem, eltűnt

Szerencsére, a szomszédok nem hívták ki a rendőrséget... 🙂

ember keresése, újraélesztés, gátépítés, akkor a késő őszi sátorozást is érdemes volt kipróbálnom… Messze nem volt annyira hideg, mint amennyire tűnt. Valóban, a hőmérő higanyszála fagypont, -1 C fok körül ingadozott, de a hálózsákomat mínusz tízig garantálják. Meleg ruhák nélkül mínusz 18-nál már fáznék, mínusz 26-nál pedig állandóan mozognom kellene, hogy a végtagjaimat ne vágják le.

Picit berezeltem,

jól felöltöztem, még sapkát is vettem magamra. Aztán az éjjel folyamán sorra került le rólam a zokni, a sport nadrág (csak az alatta levő melegítő maradt), a polár, s a sapka. Túlzás nélkül: hajnalban, amikor rendszerint a leghidegebb szokott lenni, valósággal melegem volt, ki kellett bújnom a hálózsákból. Igen ám, de akkor a hideg levegőt szívtam be, amiről tudtam, hogy kikészíti a torkomat. Aztán egyik orrcimpa kint, a másik bent.

Sikerült.

 

Elégedett vagyok az új hálózsákommal! (Csoma Enikő felvétele)

Szétesőben a CFR 1907?! Eladja Pászkány a vasutas klubot?! (VIDEÓVAL)


Nagyon gyenge volt a kedd esti meccs. Melyik? A labdarúgó Bajnokok Ligája E-csoportjában rendezett keddi mérkőzés, amelyen a német bajnok, Bayern München hazai pályán 3–2-re legyőzte a Kolozsvári CFR 1907 együttesét.

Már-már annyira tragikusak voltak az öngólok, hogy adott pillanatban azt a feladványt fogalmaztuk meg: öt gólt rúgott a CFR, mennyi az eredmény? Mert szerintem a 77. percben azt a gólt nem Gomez, hanem Cadu rúgta!

Kitűnő volt a hangulat a Bulgakovban az OJD által szervezett “duhajokáson”, ott néztem a mérkőzést. 🙂 Egy kis ízelítő:

S még valami: Traoré két meccs alatt három kapufát rúgott.

Nem mondtam volna semmi, ha a sokkal erősebb, sokkal több pénzzel rendelkező Bayern egy szép meccs után akár 5-0-ra veri meg a CFR-t, de így azt gondolom, hogy szétesőben van a vasutas csapat…

***************************************************************************

FEJLEMÉNY1 (október 21.): Most olvasom Pászkány Árpádnak, a CFR 1907 tulajdonosának a Bayern-meccs utáni nyilatkozatát, miszerint  szívesen túltenne a többségi részvényeken.

Paff!

A prosport.ro szerint Pászkány azt nyilatkozta: lemondana a többségi részvényekről, amennyiben jelentkezne valaki ezek megvásárlására.

– Semmi sem biztos a futballban. Sajnos, csak a főtámogató személye nem változhat. Amennyiben jelentkezik valaki, lemondok a többségi részvényekről, de nem jön senki – nyilatkozta Pászkány.

Személy szerint először hallom Pászkány részéről azt, hogy eladná a többségi részvényeit. Ez vajon egy jel arra, hogy süllyedőben a hajó?

ELADJA PÁSZKÁNY A CFR-T?!

**************************************************************************************************

„Ha szado-mazo szex lesz, akkor menjünk a Baumaxba szerszámokért…! (Totál-fatál-generál hétvége… Kercseden. FOTÓKKAL, VIDEÓKKAL)


A Kemény Mag. Balról jobbra: Kafy, Lenke, Enikő és Attila (Saját felvétel)

***********

PONTOSÍTÁS (október 20.): Azok számára, akik nem rendelkeznek elég humorérzékkel, hogy átlássanak a szitán, megjegyzem: a címben és a bejegyézben szereplő szexuális vonatkozású szavakat, kifejezéseket kizárólag a poén, a vicc, a hangulat kedvéért használtam ott is és itt is. Mert ott, abban a környezetben ezekről is viccelődtünk, poénkodtunk. Ennyi az egész! Se több, se kevesebb. Főleg több nem! 🙂

*************

A Román Hegymászó Klub Kolozsvári Egyetemi Részlege (Clubul Alpin Român – secţia universitară Cluj) frontembere, Mircea Coman munkára való hivatkozással lemondta a hétvégére tervezett túrát, ezért hirtelen magunkra maradtunk. Boti nyavalygott, így ketten maradtunk: Lenke és én. Eldöntöttünk: sátoros kirándulásra megyünk, felavatom a pénteken vásárolt -10 C fokig garantált hálózsákomat. Szombaton kiderült: nem lesz semmi belőle, mert egész hétvégén esni fog. Nincs rossz idő csak szar turista – vallom magam is, de egész hétvégén esőben sátorozni még az én standardjaim szerint is extrém. Mi több, az ember már egyszerűen nem élvezi az élményt, s akkor meg minek. Ekkor jött Lenke mentő ötlete: menjünk el szülei kercsedi (Ştejeriş, Kolozs megye) hétvégi házába. Ketten? Elkezdtem telefonálni. Számtalan korábbi tapasztalatom azt mondatta velem, mindhiába, mert senki sem annyira spontán, hogy szombaton délelőtt beugorjon mellénk, s eljöjjön a Kolozsvártól alig 45 kilométerre levő rusztikus kis falusi házba lazulni. Egyre többen kispályás, doboz életet élnek, ellustultak, elkényelmesedtek, hétvégén többnyire otthon rothadnak és penészednek, engednek a különböző társadalmi kényszereknek. De egy próbát azért megér a dolog.

Amikor Eszter és Linda még velünk volt (balról az első, illetve a második, Linda mellett Kafy és Attila)

Mire felocsúdtunk, öt személyt sikerült meggyőzni. HIHETETLEN! S elsősorban azok közül, akik eddig az imént említett életet élik/élték. Eljött T. Enikő, a sofistiqué (ő eddig hermetikusan zárt életet élt), K. Linda és barátnője, Sz. Eszter, Kafy, a társaságszervező és Attila. A meghívó úgy hangzott: gyertek, mert totál-fatál-generál pörgés és lazulás lesz. Műsoron: normál, orális, anális és gruppen szex és természetesen szado-mazo. 🙂 🙂 🙂 Amikor utóbbit egyik lány meghallotta, azonnal kéréssel fordult hozzám:

ha szado-mazo lesz, akkor menjünk a Baumaxba szerszámokért…!

Mint kiderült, Hiltire, rotációs kapára, csavarhúzóra és pikámerre (szakszó) gondolt. 🙂 Végül nem mentünk el a Baumaxba… És megérkeztünk Kercsedre.

Fejük fölött omladózó parasztház. Balról jobbra: Kafy, Enikő, Lenke és Attila

Sajnos a teljesen más életszemléletű lányok (K. Linda és Sz. Eszter) olajra léptek (hiába, más generáció, más szemléletmód, értékrend, életfilozófia, életstílus – ha ezekből van egyáltalán bármi), de mi azért jól szórakoztunk: Kafy, a társaságmester hozott különböző társasjátékokat, kiváló volt a hangulat. Amikor már teljesen világossá vált, hogy elhúzódik a játék, akkor a nyugdíjas vén zokni (én) diszkréten elvonult aludni… A lövészeten használt és most is bevetett profi füldugók ellenére is átjött a túlsó szobában levő pezsgő hangulat. Szerencsére nem ugyanabban a szobában aludtam, mind Kafy, mert a horkolása is átszivárgott volna… 🙂 Village tour, Fashion Tv, beauty checkpoint, Matild from Columbia Vasárnap falulátogatás volt műsoron: Fő utca, Mellék utca, templom, paplak, temető, Kis-Mellék utca, Tamás bátyja kunyhója , lakhely. Irtó izgalmas körtúra. 🙂 T. Enikő a rajta levő darabokkal tartott egy Fashion Tv típusú bemutatót: Lacoste, Nike, s. Oliver, Made in Italy. De sajnos távozáskor a Kercsed határában felállított beauty check point-on lebukott, mert nem fésülte meg a haját. Még volt valami, amit nem árulhatok el. Hogyan került képbe Matild. Vacsorázunk. Valaki a bútor vitrinjében levő képre néz, s megkérdezi:

ki az a fehérbe öltözött lány, aki előtt hatalmas torta van?

Lenke rávágja, mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon, s mindenkinek illene tudnia, hogy kiről van szó: Matild. Azóta ez a keresztnév szállóigévé vált a társaságban… 🙂 Persze, hogy csak a csapat tagjai tudják igazán érteni és értékelni a poént… 🙂 Szóval, akkor mikor megyünk ismét egy Kercsed Totál-Fatál-Generál Hétvégére/Kercsed Experimental Weekend-re? 🙂 ***************************************************************************************************

A videók:

1. Felolvasó est Kercseden

2. Fashion items a la Enikő

3. Lenke megverte a fiúkat

4. Enikő serényen mosogat *******************************************************************************************************

A kercsedi paplak, a tiszteletes úr luxus terepjárója és farkaskutyája
T. Enikő huncutkodik
Matild rokonainak sírjánál. Fontos felvétel 🙂
Hányatott nyugdíjas élet
Veranda
Zárva
Behálózva
Valamikor forgott
Vajon mikor mentek be rajta utoljára?
Elvarázsolt szurkoló

Társasági tánctanfolyam. Ismét Andreával és Márkkal, a Katolikus Egyetemi Lelkészségnél. Magyarul.


 

Andrea és Márk (Forrás: http://www.tanc.ro)

 

Eldöntöttem: addig nem jöhet a világvége, amíg be nem következik három dolog: meg nem tanulok úszni, néhány társasági táncot, illetve németül.

Valamennyinek legalább 3-4 alkalommal nekiláttam, de valahogy nem jött össze. Amúgy szerintem németül egyszerűen nem lehet megtanulni. Azt mondják, jó a nyelvérzékem, jól beszélek/írok angolul, franciául, olaszul, értek hollandul. De németül egyszerűen nem lehet megtanulni. Ezt állítom, és bizonyítani is tudom. Legutóbb fél évet jártam Glytz barátom cégéhez (köszönöm!), de márciusban, amikor elmentem a CeBIT számítástechnikai világvásárra, szinte egyáltalán nem tudtam megszólalni. Pedig a teszteken nagyon jó eredményeket értem el. Szóval németül nem lehet megtanulni. Hogyan is lehetne, amikor a női mell hímnemű. Ez nem Schiller anyanyelvére jellemző újabb kivétel, ez egyszerűen abszurdum. Punktum.

Nos, az úszás az még messze van. Előbb el kell valahogy intéznem, hogy ingyen bérletre tehessek szert a Műegyetemtől, ugyanis az ár számomra megfizethetetlen. Kiszámoltam, hány százaléka a havi fizetésemnek. Grrr!

A társasági tánc viszont összejöhet. Hányadik próbálkozásra? Asszem a második. Legutóbb volt barátnőmmel is a Katolikus Egyetemi Lelkészséghez (KEL) tartozó Andreához és Márkhoz jártunk, utóbbi magánórákat is tartott számunkra. (Weboldaluk ide kattintva érhető el.) De aztán valami miatt abbahagytuk. S nem is gyakoroltunk, így két év után már szinte minden elfelejtettem. Most viszont végigcsinálom. Október 4-én be is iratkoztam, s azóta is hűségesen járok.

Néhány kritikai észrevétel

Szerintem még a 70-es maximális létszám is sok, nem mindig van lehetőség foglalkozni azokkal, akik még sohasem voltak, s egy kicsit nehezebben megy.

 


Csa-csa egy-két-há

 

Ugyanakkor szerintem egyszer-egyszer túl gyors a tempó, nem sikerül asszimilálni a frissen megmutatott lépéssorozatot. Mire felocsúdik a tanonc, addig már jön a következő figura. Habár már nem úgy van, mint korábban: ugyanazt a lépést többször elismételjük, egyszer lassan, aztán egyre gyorsabban. Szokatlan, hogy néhányszor az óra végén Márk bedob egy új tánc lépést. Ez aztán rendszerint felborít minden addigit. Jómagam azt szeretném, ha addig ismételnénk egy begyakorolt figurát, ameddig azzal álmodok vagy már vérzik a talpam… 🙂

Számomra nagyon fontos a magyar környezetben zajló anyanyelvű táncoktatás. Ezért is válaszottam Andreát és Márkot. No, meg azért, mert jól táncolnak, jól oktatnak  és kedvesek. Ezt már mások is érzékelték, ugyanis a nemrég kezdődött tanfolyamra beteltek a helyek… 🙂

(A Márkkal készített videóinterjú ide kattintva tekinthető meg.)

Szabotálja a Homoszexuális (azaz Gay) Filmnapokat a kolozsvári városháza? ÉSZNÉL VANNAK? (Videókkal és a Szabadságban megjelent cikkel)


Kikeltek magukból ma a homoszexuálisok, kiborult a bili: egyrészt nehezményezik, hogy a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal nem adott támogatást erre a „társadalmi és kulturális rendezvényre”, illetve nem engedélyezett egy információs sátrat a Főtéren. E két okból ma sajtótájékoztatót és flash mobot szerveztek. Utóbbit a polgármesteri hivatal épülete előtt.

A helyszínen készült videó ide kattintva tekinthető meg. Az egyik önkéntes szervezővel készített videointerjú pedig itt tekinthető meg.

A Gay Filmfesztivál október 11-17. időszakban zajlik Kolozsváron.

Vegyük sorban: egyrészt a mai sajtótájékoztatón a Gay Filmnapok szervezői azt állítják, hogy a támogatási kérést két hónappal ezelőtt nyújtották be. Nos, amikor például 2007 májusában a Minerva Művelődési Egyesület (a Szabadság napilap tulajdonosa) szervezte a Regionális Nyelvű Napilapok Szövetségének (MIDAS) közgyűlését, illetve A kisebbségi és regionális nyelvű napilapok és a többnyelvűség az Európai Unióban című nemzetközi konferenciát, akkor 2006 októberében vagy novemberében már leadtuk a városházára leadtuk a támogatási kérést. Azaz 6-7 hónappal azelőtt. A támogatási rendszert működésére vonatkozóan pontos szabályzat áll az érdeklődők rendelkezésére. A mai sajtótájékoztatón elhangzottak szerint a Gay Filmfesztivált 2004 óta minden évben ősszel megszervezik, tehát jó előre tudták, hogy erre idén is sor került, s gondolom nem az utolsó pillanatban gondoltak a kolozsvári helyszínre, tehát lett volna tehát idő leadni a szükséges iratokat.

Ebben a vonatkozásban tehát nincs igazuk.

Másrészt a Főtérre információs sátrat szándékoztak felhúzni. Jogos, helyénvaló, ugyanis hagyománnyal rendelkező filmfesztiválról van szó, népszerűsíteni kell, fel kell hívni a lakosság figyelmét a sokszínűségre, eme szexuális kisebbség jogaira, gondjaira, sajátosságára. Az önkormányzat „száműzte” őket a Sétatérre, pontosabban a Képzőművészeti és Formatervezői Egyetemmel párhuzamos sétányra.

Ez csúfság!

Itt három személy állhat az érdeklődők rendelkezésére péntekig, naponta 11 és 13 óra között. Ennyit érdemel csupán egy szexuális kisebbség 6 éves hagyományra visszatekintő filmfesztiválja? A szervezők által ma tartott sajtótájékoztatón elhangzottak szerint a városháza azt kifogásolta, hogy Angela Merkel német kancellár holnapi, azaz keddi látogatásának idejére kényelmetlen lenne a Főtérre felállítani az információs pontot.

Na, ez már több, mint csúfság!


Németország, pontosabban Berlin nem éppen a szexuális kisebbségek iránti toleranciáról (is) híres?! Mi több, Berlin hivatalos turisztikai honlapján (de ez már németországi, sőt európai város esetében is érvényes), külön gay&leszbi rész működik. S ezzel semmi gond nincs, sőt! Szóval, hagyjuk a Merkel német kancellárral kapcsolatos kifogást. Mert ez az, kifogás.

„Szórólapokat osztogattunk volna, válaszoltunk volna az érdeklődők kérdéseire a kilenc négyzetméteres sátorban” – mondta a mai sajtótájékoztatónLucian Dunăreanu, a főszervező.

Ezzel mi lett volna a gond? Semmi.

Szerintem a városvezetés fél felvállalni ebben az esetben a homoszexuálisok által képviselt szexuális kisebbségeket. Néhány nappal ezelőtt Belgrádban a Gay Pride rendezvényen összecsaptak a rendőrök és az ellentüntetők, az összecsapásoknak több mint százhúsz sebesült áldozata van, csupán a rendőrök közül kilencven kért orvosi segítséget, kettő súlyosan megsebesült. Ott a rendőrök 188 embert őrizetbe vettek, akik közül 77-et egyelőre nem engednek szabadon, garázdaságért eljárást indítanak ellenük.

Sajnos az ortodox egyház, s a radikális és valóságos gerilla háborút

folytató ortodox teológus hallgatók és a Kolozsváron igen jelentős erőt képviselő szélsőjobboldali mozgalmak (Sarmisegetusa Kulturális Egyesület, Napoca News hírportál, az U FC radikális és szélsőséges szukroló gárdájának egy része stb.) intoleranciája (több homoszexuálist testileg bántalmaztak, leköpték, megalázták őket stb.) miatt lehetett volna számítani arra, hogy nálunk is zavargások lesznek. Ettől tartottak tavaly februárban a Leszbikus Fesztivál szervezői is.

Részemről simán lehetne tájékoztató, a rendezvényt népszerűsítő sátrat felállítani a Főtéren.

Ami a homoszexuálisokat illeti, van néhány fenntartásom, ellenvetésem: nem értek egyet például azzal, hogy a szexuális orientáltságot népszerűsítsék. Sokszor az az érzésem, hogy a gay pride felvonulásoknak elsősorban vagy kizárólag ez a célja. Ugyanúgy azzal sem értek egyet, hogy a homoszexuális (házas)párok gyermeket fogadhassanak örökbe.

Ezeket a határokat egyszerűen nem tudom túllépni. Nem lennék elég nyitott, toleráns és megfelelően tájékozott a kérdésekben? Nem hinném: voltam homoszexuális bulin (jól éreztem magam, mert nem próbáltak meggyőzni szexuális orientáltságuk helyességéről, nem viselkedtek tüntetőleg), mi több, 2008-ban újságíróként 🙂 részt vettem a

 

Már 2004-ben szerveztek ugyanilyen filmfesztivált...

 

transzvesztita szépségversenyen, védelmembe vettem a Leszbikus Fesztivált, tiltakoztam az ellen, hogy nem engedélyezik az azonos neműek házasságát Romániában, satöbbi. Ugyanakkor eddig összesen 30 országban jártam, eléggé sok ilyen megnyilvánulásnak voltam a tanúja. De fenti dolgokkal továbbra sem tudok egyetérteni.

Ezektől függetlenül elítélem a városháza gáncsoskodását, amellyel a Gay Fimfesztivált és annak népszerűsítési akcióját illette. Ők szexuális kisebbség, mi, erdélyi magyarok pedig nemzeti kisebbség. Nekik is, nekünk is jogunk van az ilyen jellegű kulturális és társadalmi rendezvényekhez, egyenlők vagyunk a jogok követelésében, illetve abban, hogy identitásunkat, önazonosságunkat megőrizzük.

***********************************************************************

FEJLEMÉNY1 (október 12.): A Szabadság mai számában megjelent cikk ide kattintva olvasható.

***********************************************************************

HORROR! December 1-jén avatják fel a restaurált Mátyás-szobrot?! (VIDEÓVAL)


Az utolsó simításokat végzik a szobor talapzatán (Rohonyi D. Iván felvétele)

Nem teszek mást, csak megkongatom a vészharangokat, s abban reménykedem, hogy nem lesz igazam.

Amint arról a mai Szabadságban írtam, a generálkivitelező műszaki igazgatója szerint november 20-án befejezik a Mátyás-szoborcsoport restaurálását. Amennyiben kedvezőtlen az időjárás, a határidő november 25-ig tolódhat ki.

Szerintem ezt a határidőt tartani is fogják.

Nos, ez megteremti a lehetőséget a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal illetékeseinek, hogy ragaszkodjanak a december elsejei hivatalos és ünnepélyes átadáshoz. Mondhatnám, hogy a városháza egyes tisztségviselői már rá is hangolódtak erre, s ma az intézmény különböző irodáiban járva azt tapasztaltam, készülnek is erre.

A korábbi blogbejegyzésemhez érkezett hozzászólás (köszönöm, na_mibe!) indította el bennem is a lavinát.

Mivel lehet érvelni akkor, ha Sorin Apostu polgármester is úgy tekinti, a román nemzeti ünnep tökéletes alkalom arra, hogy felavassák a Mátyás-szobrot? Milyen más dátumot javasolhatnánk a polgármesteri hivatalnak?  Milyen alapon? Mi a forgatókönyv arra, ha a városháza vezetősége ragaszkodik a december elsejei ünnepélyes leleplezéshez?

Szerintem nagyon nehezen lehet kibekkelni ezt a forgatókönyvet.

Mi az ellenvetésetek azzal kapcsolatban, hogy december elsején kerüljön sor az átadásra. Amúgy is már kiutaltunk pénzt erre az alkalomra, s belefoglalhatnánk az ünnepi programba. Miért ellenzitek, hogy a román nemzeti ünnepen kerüljön sor az avatásra? Milyen más javaslatotok van? – kérdezhetné az elöljáró.

Első látásra a november végi átadási időpont nemigen köthető semmi olyasmihez, ami a szobor alkotójához, Fardusz János szobrászművészhez vagy magához az alkotáshoz köthető.

S akkor marad december elseje?!

************************************************************************************************

A helyszínen készült videófelvétel ide kattintva tekinthető meg.

************************************************************************************************

FELHÁBORÍTÓ: mégis visszakerülnek a zászlórudak a Főtérre. Csak máshova… (videóval és a Szabadságban szerdán megjelent teljes cikkel)


Hozzáláttak a zászlótartó rudak elhelyezéséhez (Rohonyi D. Iván felvétele)

Megütközést jelentett sok kolozsvári lakos számára az, hogy ma a Főtérnek a nyugati oldalán a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal által megbízott cég hozzálátott a zászlótartók elhelyezéséhez.

Megtudtam: a Szabadság rendelkezésére álló, s néhány évvel ezelőtt a Planwerk tervezői által rendelkezésünkre bocsátott látványterveken ezek azért nincsenek feltüntetve, mert utólag kérte őket az elbíráló bizottság.

A városháza sajtóosztályának képviselőitől megtudtam: a Ziegler Románia három darab 9 méter magas zászlótartó rudat helyez el a Főtérnek a Rhédey-ház felőli oldalán.

Ezzel kapcsolatban a Főtér átalakítási tervét végző cég, a Planwerk képviselője, Eugen Pănescu a Szabadságnak elmondta: az eredeti, a sajtónak is elküldött látványterveken valóban nem tüntették fel a zászlórudakat, ugyanis ezek elhelyezését utólag, azaz a második fázisban kérte a zsűriző bizottság.

– Hosszú ideig nem tudtuk, hova tegyük őket. Több javaslatot tettünk a bizottságnak, s szerintük a jelenlegi hely a legmegfelelőbb. Sajnos nem lehetett elkerülni a zászlótartók elhelyezését, a szakbizottság külön kérte ezt tőlünk – hangsúlyozta Eugen Pănescu.

A blogomon is közölt látványtervek itt és itt.

A bővebb cikk holnap jelenik meg a Szabadságban.

Minden jel szerint a Mátyás-szoborra nem kerül vissza a Funar-féle gyalázkodó felirat, de a zászlórudakat mégsem sikerült megúszni.

************************************************************************************************

FEJLEMÉNY1 (október 5., 19:20): Ma délután videót készítettem arról, pontosan hova kerülnek a zászlótartó rudak. A videó ide kattintva tekinthető meg.

*************************************************************************************************

FEJLEMÉNY2 (október 6): A Szabadság mai számában megjelent teljes cikk ide kattintva olvasható el.

*************************************************************************************************

Retro bulik a Bulgakov&Macskaház új pincéjében: EZ IGEN!


Hangulatos hely (Fotó: Szentes Zágon/Transindex/Bloodymary)

A kezdetektől járok a Bulgakovba, törzsvendég vagyok. Mindig tetszett a hangulat, s kitartottam a lokál mellett még akkor is, amikor sorra nyíltak a belvárosban a „magyar kocsmák”. Nem értettem egyet azokkal, akik elpártoltak innen mondván, hogy burzsoá, elitista és giccses. Néhány évvel ezelőtt Orbán János Dénessel (OJD) volt egy személyes konfliktusom (2005-2006 tájékán kitiltott a Bulgakovból, ugyanis megírtam a Szabadságban, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom – HVIM – szélsőséges fiataljai ott üléseznek, s ez persze rossz fényt vetett a lokálra, mi több, a titkosszolgálatisok állandóan ott tartózkodtak.

Úgy érzem, a Bulgakov mindig egy különleges hely volt és maradt. Talán az első „igazán magyar” kocsma, ahol különféle foglalkozású, ideológiájú, életszemléletű és politikai beállítottságú személy igazán otthonosan érezhette magát. S ez most sem változott. Igaz, a vegyület hígult kissé a Holnap hajnalig buli sorozat első két kiadása után.

De erről kicsit később.

Figyelemmel kísértem a Bulgakov alakulását, a belső tér kibővítését: a 2008-ban bekövetkezett átalakítás, a terasz megnyitása komoly előrelépést jelentett. Ugyanakkor az emelet létrehozása újabb impulzust adott a lokálnak. Azt követően, hogy bezárt a Mikó utcában levő Kapeti, javaslatomra a Mirakolix társasjáték-esteket átköltöztettük a Bulgakovba. Itt tartják a Bretter Kört, sajtótájékoztatókat, koncerteket, tárlatmegnyitókat, felolvasó esteket, könyvbemutatókat, miegymás. Mi több, 2007-ben bekövetkezett megalakulása óta itt „székel” a póker klubom, a Kolozsvári Amatőr Póker Szövetség (KAPSZ) is: minden csütörtökön 20 órától játszunk. Egy igen népszerű hely lett a Virág utcai „irodalmi kávéház”…

A konyha megnyitásával majdnem teljes lett a kör. Szerintem hibát jelentett egy adott pillanatban lehorgonyozni valamely sörgyártó mellett, így (szerencsére csak egy ideig) nem volt Csíki sör. A Bulgakov Extended és a Macskaház megnyitásával viszont megoldódott a kérdés. Már-már ott tartottam, hogy elköltöztetem a Bulgakovból a KAPSZ-ot, ugyanis érkezett néhány ajánlat.

A kör a bulis pince nem régi megnyitásával vált teljessé. Bulgakov Underground létrejöttével a Melody szálloda alatt Orbán János Dénes (OJD) régi álma valósult meg, de az egyetemi hallgató tragikus halála bezáratta azt a lokált. A Bulgakov&Macskaház pincéjében megnyílt bulis hely kialakítása sem ment zökkenőmentesen, de az szeptember 25-én szervezett első, illetve az október 2-án szervezett második magyar retro buli fergetegesre, illetve mennydörgetőre sikeredett. Annak ellenére, hogy mindkét alkalommal csak úgy mentem le, hogy ülök egy keveset, s aztán húzok haza, múlt hétvégén is és most is (külön élvezet volt nézni, ahogy Horváth István keverte a zenét a Macskaházban…) fergetegesre sikeredett a buli: jó zene, jó társaság, érdekes emberek. Írtam korábban arról, hogy kisség felhígult a korábbi alaptársaság: bejött néhány plázacica, s kokálár is, de szerencsére nem ez volt a jellemző.

A felszolgáló lányok különösen kedvesek: el is neveztem őket kenguru bébimnek, szitakötőmnek stb. Andi különösen huncut, Évával, a könyvelővel pedig még akkor ismerkedtünk meg, amikor létezett a mIRC… 🙂

Ritkán, nagyon ritkán vagyok a városban hétvégén, de ahányszor ott leszek, elmegyek a Bulgakov&Macskaház pincéjében szervezett retro buliba!