Teljes szépségében pompázik a Mátyás-szoborcsoport a Főtéren. Mikor kerüljön sor az avatásra: karácsonykor vagy február 23-án? Az avató ünnepségig takarják le? (SZAVAZÓGÉPEKKEL, FOTÓRIPORTTAL, VIDEÓKKAL)


Csodálatos élmény volt megtekintenem ma a teljes szépségében pompázó Mátyás-szoborcsoportot. Tizenöt éve újságíróként tevékenykedem, már szinte semmi sem hoz lázba, sok mindent láttam-hallottam-tapasztaltam, de ez valóban felemelő élmény volt.

Élőben még szebb! (Rohonyi D. Iván felvétele)

Siettem a Főtérre videózni, Rohonyi D. Iván kollégám fotóriportot készített, beszélgettem Kolozsi Tiborral, a bronzrestaurátorral, majd László Attila alpolgármesterhez siettem interjút készíteni.

De mindezek előtt hosszú percekig csodáltam Fadrusz János restaurált alkotását, és abban reménykedtem, hátha az utóbbi időben felgyorsított munkamenet mégsem ment a minőség rovására. A szakember azt mondja, a csúszások, nem megfelelően ütemezett munkamenet ellenére elégedett, de hiányosságok is vannak.

Nos, de mikor kerüljön sor a hivatalos, ünnepélyes újraavasásra? Eddig két lehetséges dátumról tudok:

1. Karácsonykor (László Attilától hallottam először)

2. 2011. február 23-án, Mátyás király születésének 568. évfordulóján (az EMNT Kolozs megyei szervezetének a javaslata)

Másik kérdés: a hivatalos és ünnepélyes újraavatásig maradjon így, vagy fedjék le?

Úgy gondolom, az eddig napvilágra került két javaslt közül a február 23-a lenne a megfelelőbb. Egyrészt karácsony túl közel van, nem hinném, hogy sikerülne jól megszervezni a két államfő és/vagy miniszterelnök Kolozsvárra történő látogatását. Februárig van idő.

Amennyiben karácsonykor lesz restaurálás utáni avató ünnepség, akkor ne fedjék le semmivel. Úgyis rövid az idő. Ha végül február lesz belőle, akkor mondjuk a dinom-dánom előtt egy héttel, három nappal azelőtt azért mégis le kellene takarni, tegyünk majd úgy az avatón, mintha meglepődnénk. 🙂

Ti hogyan gondoljátok?

********************************************************************

Fotóriport itt.

Videóinterjú Kolozsi Tiborral itt.

Csodás a Mátyás-szoborcsport! (VIDEÓ)

A tájékoztató tábla szövege itt. *VIDEÓ*

*******************************************************************

Nulla fok a szobában!


Fagypont a szobában... Egy Poiana Horiin átélt éltmény jutott erről eszembe. Azt hiszem, ott jóval fagypont alatt volt akkor a hőmérséklet... (Katt kétszer egymás után a fényképre!)

Bánffyhunyadon már nem találtam nyitva a hentest (nem is csodálkozom, ugyanis szombat este fél hét fele járt az idő), ezért Roger barátom havasreketyei (Răchiţele – Kolozs megye, Emil Boc volt kolozsvári polgármester, jelenleg miniszterelnök, szülőfaluja), csodálatos helyen levő, ízlésesen felújított és berendezett hétvégi házánál elmaradt a hagyományos hússütés.

Kalota (Călata) határa után már megjelent a hó.

Egyedül indultam útnak, pénzhiány miatt téli gumiabroncs nuku (4 éve van meg a Dacia Grand Cherokee, sohasem volt még rajta ilyesmi, szerintem az ijedtségtől le is dobná magáról…), de azért a lánc ott lapult a csomagtartóban. Ejnye, hányszor mentett az meg kemény helyzetekben. Akik télen utaztak velem, azok mind tudják… Még a Radnai-havasokba is felvitt, a Rotunda-hágóba.

Nem volt gond, habár a kocsma előtti hídra csúszva fordultam be. Szerencsére nem a patakba. 🙂

Katartikus volt a mintegy 45 perces út a házhoz. Fejlámpámból kihalófélben az elemek, néhányszor csak az emlékezetemre hagyatkozva mentem a félhomályban. Teljesen leizzadtam az emelkedőn.

Hmmm

A szobában nulla Celsius fok fogadott. Tánc a fagyban, tánc a jégen – ötlött fel bennem a Ghymes. Perceken belül pattogott a tűz. És a pattogás elindította a gondolatokat, az emlékeket…

Pedig világos volt, mi következik, mégsem vettem figyelembe a hóviharra utaló jeleket, így elég izgalmas volt a lefele jövet. Az út szerencsére annál könnyebb, lent esőre váltott a havazás.

Havasreketyétől néhány kilométerre

felvetettem egy elázott stoppost. Kellett nekem: a Szilágy megyei férfi (azt hiszem, krasznai) az egész Bibliát felmondta nekem, hosszasan ecsetelte a keresztény élet előnyeit. Úgysem szándékoztam pénzt elvenni, hogyan is tetettem volna, amikor megáldott. Érdekes magyar ember volt ez a villanyszerelő. Három évvel ezelőtti munkája fizetségéért ment Havasreketyére. Azt mondta, ha nem vettem volna fel, akkor Meregyón (Mărgău) „egy hívő embernél” aludt volna. Gyalog vágott neki az útnak Havasreketyéről Bánffyhunyadra. Itt a központ mellett levő pékségnél húzta meg magát hétfőig. Legalábbis ezt mondta… Micsoda világ!

VÁRATLAN FORDULAT! Megoldódhat a Brassai Sámuel Elméleti Líceum helyezte!


Érdekes dolgok történnek ebben az intézményben...

A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal egyik magas rangú vezető tisztségviselőjétől származó mai információk szerint (persze, a legkönnyebb László Attilára gondolni, de nem minden esetben ő a forrás!) megoldódni látszik a Brassai Sámuel Elméleti Líceum kérdése.

Előzmények: idén iskolakezdéskor a tanintézmény vezetősége kiverte a biztosítékot amiatt, hogy

tíz év alatt sem sikerült orvosolni

a líceum „teremgondját”. Az egész ügyet László Attila alpolgármester nyakába varrták, aki – leszünk őszinték – nem foglalkozott kellőképpen ezzel a kérdéssel. De az is megtörténhet, hogy ténykedései, próbálkozásai nem kerültek a sajtó, s ezáltal a közvélemény tudomására, ugyanis a tisztségviselő köztudottan rosszul kommunikál. Nem, korántsem az a gond, hogy elutasítóan, titoktartóan viselkedne az újságírókkal, vagy nem lenne kedélyes és barátságos, elérhető és nyitott, s emiatt tevékenysége nem lenne tükrözve a román és a magyar sajtóban, hanem az: sokszor olyan dolgokat nem mond el, amelyekről tudomást kellene szerezzünk. Túl óvatos, adott pillanatban mintha félne, tartana valamitől. Máskor pedig olyasmit mond, amit nem akkor és főleg nem úgy kellene, lásd

hülyeségekre nem válaszolok

Az ügyből próbált politikai tőkét kovácsolni Czika Tihamér, ismert egyházellenes (bocsánat: “szekuláris humanista”) RMDSZ-politikus, a Szabadelvű Kör frontembere.

No, de ez más kérdés, hadd térjek vissza a témához.

A Kolozsvár belvárosában levő épületet visszakapta az Erdélyi Unitárius Egyház (EUE), és létrehozta a János Zsigmond Unitárius Kollégiumot. Az állami iskola fokozatosan teret vesztett, nem tudta felvenni az verseny a jelentős anyagi forrásoknak örvendő egyházi iskolával.

Úgy érzem, az unitáriusok eléggé türelmesek voltak az állami iskolával.

Megoldódik a Brassai Sámuel Elméleti Líceum helyzete? (Fotó: http://www.panoramio.com)

De ugyanakkor egy visszás helyzet alakult ki: az évek során az RMDSZ harcolt azért, hogy a történelmi magyar egyházak visszakapják ingatlanjaikat, s hirtelen azzal a helyzettel szembesült, hogy szintén neki kell megoldania azoknak a magyar tanintézményeknek a helyzetét, amelyeket az egyház valósággal kiutasított a helyiségekből.

Megoldást jelentett volna a két iskola egyesülése, de itt már az egók harca jelentkezett. A hivatalos érv az volt:

Az osztályok száma ugyanis jóval nagyobb, mint amit az épület megbírna, függetlenül attól, hogy két különálló, vagy egy egyesült iskola működne benne.

S megfeneklett az ügy.

A mai fejlemény viszont rekord időn belül viszont kimozdíthatná az ügyet a holtpontról. Információim szerint ma Anca Podoleanu, a Victor Babeş Líceum igazgatónője a Városházán járt, egy magas rangú tisztségviselővel találkozott, és felajánlotta, hogy az általa vezetett tanintézmény a Meseriilor utcában levő David Prodan iskolába költözik.

Paff!

Állítólag az líceum vezetősége belátta, hogy csak akkor tud pályázni és befektetéseket eszközölni, ha az iskola az önkormányzat, azaz az állam tulajdonában van.

Tudomásom szerint ezek után a Victor Babeş Líceum vezetőtanácsának jóvá kell hagynia az elképzelést, a városháza illetékes osztályának pedig láttamoznia. Elméletileg a költözés jövő év szeptemberében lenne esedékes.

Ha minden igaz, akkor a helyzet rendezésére miért nem került sor az idei iskolakezdés előtt?

A németek is lopnak! Big time. Tschüss!


Szép kis húzás!

Sürgősen be kell iratkoznom a Jehova Tanúihoz, mert minden jel arra mutat, hogy sebesen közeleg a világvége: oda jutottunk, hogy a németek is lopnak.

Persze, azt gondolnánk, hogy a germán törzsek leszármazottai ilyesmire nem vetemednek, de hát mégis. S nem akárkitől lopnak, hanem az amerikaiaktól. Nem semmi. S nem akármit, hanem szoftvereket. S a leglényegesebb: nem kis, ahogy mi szoktuk itt a Balkánon, hanem ipari tételben. Bravó!

A hírt előbb a román közszolgálati televízió kettes adásában hallottam, a Moise Guran-féle Ora de business (Business óra) című műsorban. Szoktam követni az adást, mert érdekes, közérdekű és érthetően magyaráz el eléggé bonyolult gazdasági, makrogazdasági kérdéseket.

A hír a Magyar Távirati Irodától:

Milliárdos kártérítés fizetésére kötelezték a SAP szoftverfejlesztőt

Washington/Oakland, 2010. november 24., szerda (MTI/dpa) – A német SAP üzleti szoftver fejlesztő konszernnek 1,3 milliárd dollár, csaknem egymilliárd euró kártérítést kell fizetnie az amerikai Oracle szoftverfejlesztőnek szerzői jogok megsértése miatt, egy Oakland-i esküdtbíróság ítélete szerint. A SAP vizsgálja a fellebbezés lehetőségét az ítélet ellen.

A TomorrowNow szoftver karbantartó vállalat alkalmazottai szoftver frissítéseket töltöttek le jogosulatlanul az Oracle-től azt követően is, hogy a vállalat a SAP tulajdonába került. Az Oracle kezdetben ezt ipari kémkedésnek tekintette, később azonban már csak “adatlopásnak”. A SAP 40 millió dolláros kártérítést ajánlott fel, az Oracle azonban hosszas huzavona után már 1,7 milliárd dollárra emelte a tétet. A Bloomberg hírügynökség szerint ez a valaha kiszabott legmagasabb kártérítési összeg szerzői jogok megsértése miatt.

“Természetesen csalódottak vagyunk az ítélet miatt és minden lehetőséget mérlegelni fogunk” – közölte a SAP. Az egyik ilyen lehetőség a fellebbezés lenne. A SAP azonban abban reménykedik, hogy az ügyet sikerülhet több éves jogi huzavona nélkül is rendezni. Az Oracle a SAP minden korábbi kiegyezésre tett kísérletét elhárította. A SAP számára egymilliárd euró nagy összeg, megfelel a harmadik negyedévi nyereség duplájának.

Az esküdtszék a kár megállapításához a TomorrowNow által letöltött szoftver értékét vette alapul, de a megállapított 1,3 milliárd dolláros összeg elmarad az Oracle által követelt 1,7 milliárdtól. A tárgyalás alatt még négymilliárd dolláros összegekről is szó esett. A SAP érvelése szerint a kár megállapításához csak az ügyfelek átpártolása miatt az Oracle-et ért veszteséget lehetne alapul venni. A német konszern 160 millió eurót különített el a kár rendezésére.

A TomorrowNow üzleti modellje olcsó vállalati szoftver karbantartási szolgáltatások nyújtása volt. Az Oracle sorban egymás után felvásárolta azokat a szoftverfejlesztőket, amelyek szoftvereit a TomorrowNow tartotta karban. A SAP viszont a TomorrowNow vállalatot vásárolta fel annak érdekében, hogy ügyfeleket hódítson el az Oracle-től. A német szoftverfejlesztő szerint azonban az akció csak mérsékelt sikert hozott, a TomorrowNow 358 ügyfeléből csak 86 állt át SAP szoftverekre.

Az RMDSZ elnöke akar lenni Eckstein-Kovács Péter. Van esélye? VIDEÓVAL (FRISSÍTVE: Kelemen Hunor is beszáll a harcba)


Ügyeljetek, beindultam! (Rohonyi D. Iván felvétele)

Sajnos nincs elég időm egy részletes és kimerítő eszmefuttatásra, csak néhány gyors gondolatot jegyeznék le.

Nem ért teljesen meglepetésszerűen a volt RMDSZ-es szenátor bejelentése, ugyanis jól tudja, hogy népszerűségének növeléséhez szervesen hozzátartozik az, hogy jelöltesse magát, kampányoljon. Ugyanakkor a jelöltség rendkívül fontos ahhoz, hogy még szélesebb körben terjessze a szabadelvű nézeteket.

Jó húzás elsőként bejelenteni a jelölést!

Úgy vélem, Eckstein jól előkészítette a terepet, s számolt azzal, hogy minden valószínűség szerint szintén jelölteti magát Kelemen Hunor, az RMDSZ volt ügyvezető elnöke, művelődési miniszter. Szerintem biztosra veszi azt is, hogy a november 27-i, szombati Megyei Küldöttgyűlésen a grémium bizalmat szavaz neki. Erről Máté András is gondoskodik, akinek – információim szerint – javára annak idején lemondott a képviselői jelöltségről Kalotaszegen. Mindenki számára világos volt, hogy a szenátori szék nem jön össze.

Igenis, Főnök! (Saját fotó)

Vajon Markó Bélának sikerül kezelni az egók harcát, s Borbély László és Kelemen Hunor közül csak az egyik jelölteti magát a szövetségi elnöki tisztség betöltésére? Vagy mindketten indulnak. Esetleg beszáll Olosz Gergely, az RMDSZ képviselőházi frakciójának a vezetője?

Ecksteint még városi tanácsosi minőségében (1992-1996) ismertem meg, szerintem kiváló politikus, jó szakember, de a szabadelvű politikai nézetei, illetve az, hogy Traian Băsescu államfő kisebbségügyi tanácsosként tevékenykedett lenullázza karizmáját, rátermettségét.

Amikor például az idei Tusványoson az államfőnek kényes, az erdélyi magyarságra vonatkozó kérdéseket tettek fel, Eckstein a színpadra sietett, s a válaszokat Băsescu fülébe súgta. Ilyen körülmények között felvetődik a kérdés: melyik oldalon áll Eckstein?

********************************************************************

KIEGÉSZÍTÉS1: Eckstein az RMDSZ mindenkori frontembere, ugyanakkor az érdekvédelmi szövetség mindenkori fenegyereke volt és marad. Legutóbb például azzal haragította magára az RMDSZ csúcsvezetését, hogy az általa vezetett Szabadelvű Kör a megyei szervezetekre bízta volna, kit támogatnak a tavalyi elnökválasztás második fordulójában. Erre Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke – szerintem a csúcsvezetőkkel előre egyeztetett nyilatkozatában – azt mondta,

Eckstein szét akarja verni az RMDSZ-t.

Részletek itt.

Persze, nem feltétlenül szükséges az RMDSZ csúcsvezetésének a támogatása ahhoz, hogy valaki a szövetség élére kerülhessen, de azért az korántsem használ, ha az ellenségeid lesznek…

****************************************************************************

KIEGÉSZÍTÉS2: Érdemes megjegyezni azt is, hogy mai bukaresti sajtótájékoztatóján Markó Béla egy szót sem ejtett Eckstein jelöltségéről. Vajon senki sem kérdezett rá? Mert a Mediafaxban semmit sem látok erről.

Markó csak az oktatási törvénnyel foglalkozott. Hmmm. Amúgy: vajon ő jelölteti magát? Az idei EU-táborban mondhatni hosszas magánbeszélgetést folytattam vele, de sajnos ennek tartalmáról nem számolhatok be.

*****************************************************************************

FEJLEMÉNY3: A Román Televízió magyar adásának Sajtóban című műsorában (ma délután sugározták) Kelemen Hunor beszélt az esetleges jelöltségéről. Borbély Tamás kollégám kérdésére válaszolva elmondta, hogy a december 11-ére tervezett Szövetségi Képviselők Tanácsán (SZKT) jelenti be, hogy indul-e az RMDSZ elnöki tisztségért vívott megmérettetésen, vagy sem.

A holnapi Szabadságban megjelenő cikkében Borbély Tamás a következőket írja:

Rámutatott: öt területi szervezet mondta azt neki, hogy őt támogatja, ha jelölteti magát. Arra a kérdésre, hogy ez mekkora támogatottságot jelent, Kelemen azt mondta: mind nagy – vagyis sok küldöttet delegáló – területi szervezetekről van szó. Hozzátette: nem kevés ez a támogatottság, hiszen egy választáson senki nem törekedhet arra, hogy százszázalékos támogatottságot élvezzen, és ellenszavazat nélkül válasszák meg.  – Akikkel eddig szóba álltam, támogatnak engem, és mind nagy szervezetek. (…) A tisztújításról kifejtette: annak örvend, ha két, három vagy négy személy is indul majd a megmérettetésen. Nem kívánta kommentálni Eckstein-Kovács Péter jelölését. Mint mondta, verseny van, ő is olyan jelölt, akivel számolni kell. – Bárki is lesz a következő jelölt, az ellenjelöltekkel komolyan számolni kell. Eckstein-Kovács az elmúlt években az RMDSZ életében nem vett részt, ennek ellenére tagja a szövetségnek, és joga van indulni a megmérettetésen.

***************************************************************************************

Laci barátom, Szmida, álomi hely, emlék-lavina, Jean-Philippe Rameau és Havasi – zenei revelációk


Fő a puliszka. Megnyaltam mind a tíz ujjamat a román alpin klubosok főztje után... (Laura Hodorog felvétele)

November 11-én felhívott Kis Laci barátom. Szmidán van. Felforrt bennem a vér. Azonnal szervezkedni kezdtem, menjünk ki minél többen a minden alkalommal csodás hangulatot teremtő barátomhoz. Lett volna kis munka is, amit kalákába csináltunk volna: a szél kidöntötte kerítése egy részét, segíteni is kellett volna helyreállítani. Nagyon szívesen, sőt.  Legalább így próbáljuk meghálálni azt a sok-sok feledhetetlen percet, amelyet vele töltöttünk a hétvégi házban és Pádis különböző helyein. Emlék-lavina zúdult rám. Eszembe jutott a kiviseltük magunkat mozzanat, a snow mobile kaland, az extrém motorozás, miegymás.

Végül csak hárman mentünk el: Lenke, Edit és jómagam. De még így is nagyon jó volt a hangulat: húst sütöttünk (Laci klasszikus hajszárító módszerét is bevetve), társasjátékoztunk, túráztunk. Laci: alig várom a februári totál-fatál-generált! 🙂

Szerencsére ezen a hétvégén is sikerült túrázni. A Bedellő környékére, ahol már két ízben voltam… Ezúttal a Román Hegymászó Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegének egyik frontemberével, Mircea Comannal és társaival. Lévén, hogy péntekről szombatra virradóra hajnalig buliztam (hol máshol, mint a Bulgakovban), a szombati túra elején totál zombi voltam… Este is csak a puliszkasütésen (katasztrofálisan ízletes volt!) és –fogyasztáson vettem részt, a kóruspróbát kihagytam. Aludtam 14 órát. Vasárnap még ráhúztam három és felet. Így kijött a péntek éjjel is… 🙂

Lacinál új klasszikus zene darabra figyeltem fel: Jean-Philippe Rameau francia barokk zeneszerző Gavotte és variációk 6 címűre.

Szegény Lenke, Edit és Laci: többször „tapsoltam vissza”. A másodikra Takács Enikő hívta fel a figyelmemet. Havasi: The storm (A vihar).

Lenke kipróbálta az extrém motorozást.
Együtt a csapat a Menyasszony Fátyla vízesésnél.

VIDEÓ – HORROR! Hányjunk/okádjunk együtt! Fekete Pákó Kolozsváron koncertezett. Felismersz valakit a bulizók közül?! Kik üdvözölték a sztárt?


Kommentár nélkül…

A Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) vezető tisztségviselői üdvözlik Fekete Pákót:

OOOps... 🙂 🙂 🙂 (Fotó: a Bulgakov Facebook oldala)

Nicsak, az egyik kommentelő is élvezi a sztár társaságát… 🙂

Szédítő! (Fotó: a Bulgakov Facebook oldala)

Külön kérésre, kiegészítem azok jegyzékét, akik üdvözölték Fekete Pákót:

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (EMIL), az Alapítvány a Fiatal Irodalomért és az Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó vezetősége is barátian üdvözölte az egzotikus meghívottat. (A felvételt Orbán János Dénes küldte nekem emailon)

Fekete Pákó versus Paco de Lucia


Kolozsváron is hatalmas port kavart

Péter László barátomat, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének adjunktusát, a társadalmi jelenségek kimagasló és értő elemzőjét megkértem, írjon a Szabadságba erről az egész cécóról.

Örömömre, megtette.

A címben szereplő rövid, de lényegretörő elemzése ide kattintva olvasható.

Jómagam szintén a tegnapi Szabadságban összefoglaltam a blogomra érkezett mérvadó kommenteket.

FELHÁBORÍTÓ! Fekete Pákó koncertezik a Bulgakov Irodalmi Kávéházban. HOL?! AZ IRODALMI KÁVÉHÁZBAN?!


Vajon ilyen bemutatót tart az irodalmi kávéházban is?! (Fotó: http://www.kisalfold.hu)

November 8-án este az Andrea és Márk féle társasági tánctanfolyam után, persze, ismét a törzshelyemen, azaz a Bulgakovban kötöttem ki. Itt volt René holland barátom, aki a Kasseli Felsőoktatási Kutatóintézetnek egy tudományos kutatást végez a romániai helyzetről (is).

Elmentem vizelni. A klotyón hüledezett valaki, hogy Úristen, itt van Fekete Pákó. Rövidre fogtam a vizelést, kissé berezeltem. Vajon ki lehet ez az alak, aki miatt így felkiált valaki? A budiban. Nézem a plakátot, nem tudom, miről van szó. Ezt ki is mondom. Az illető inkább ettől ájul ki.

Te nem tudod, ki az a Fekete Pákó?

Nahát, lebuktam. Eláshatom magam. Délceg színes bőrű fiatalember néz bámul a plakátról, mögötte a Szent Mihály templom tornyosul. Gondoltam, egyházi zene lesz, amoly amerikai hittérítős gospel.

Nem fogok tudományos eszmefuttatásba bocsátkozni arról, hogy ez a típusú zenei megnyilvánulás milyen kategóriába tartozik. A jóérzésű kolozsvári és erdélyi magyarok úgyis könnyen be tudják sorolni. A Monostoron erre a zenére azt mondják: manele bozgoreşti. Pedig egyesek szerint Fekete Pákó a

magyarországi lakodalmas zene koronázatlan királya.

Sokkolt, hogy a kolozsvári, mi több, erdélyi magyar kulturális és művészeti élet egyik fellegvárának számító Bulgakov Irodalmi Kávéházban ilyesmire kerül sor. Ennek szerintem mondjuk a Sportcsarnokban a helye. Polgárpukkasztás? Valamiért úgy érzem, nem ez a módja.

Azt hallottam, ez az alak sokszor szerepel a magyarországi szemétkereskedelmi adókban. Szerencsére ezeket szinte sohasem nézem, s itt Kolozsváron nem ezeken nőttünk fel.

Felnézek és értékelem mindazokat, akik olyasmit tesznek (szinte bármilyen téren), amire nekem nincs elég tehetségem, képességem vagy eszem. De ezt a zenét én is simán tudnám produkálni. Sőt, sokkal alacsonyabb szinten, mert manapság az erényt jelent és több nyereséget hoz!

Az ilyen koncertnek nem egy irodalmi kávéházban a helye, hanem a Monostoron a manele mellett!

Pál Károlynak volt szüksége a véremre. TE MIKOR SEGÍTESZ EMBERTÁRSADON?


A véradás miatt lekéstem Kelemen Hunor mai látogatását a Mátyás-szobornál. Sebaj, jön legközelebb ismét.

Kilenc éve vagyok önkéntes véradó.

Emlékszem, 2001-ben felhívást olvastam egyik helyi lapban arról, hogy amerikai orvosgárda ingyen jött Kolozsvárra szívelégtelenségben szenvedő kisgyerekeket megműteni, s vérre van szükség. Tudtam, hogy nincs meg a véradáshoz szükséges testsúlyom (akkoriban kényszer-fogyókúrán voltam, ne vigyenek katonának – nem azért, mert nem bírtam volna ki, de sajnos onanizáláson kívül nem sokat csináltak akkoriban a sorkatonák), de gondoltam, mégis próbálkozom a véradással.

A Kolozsvári Regionális Véradó Központ igazgatónőjéhez (most is ő vezeti az intézményt) Elena Chioreanhoz mentem, mondtam, hogy feltétlenül segíteni akarok a segítségre szorultakon, nincs-e valamilyen megoldás a véradásra. (A megyei véradó központok jegyzéke itt)

La pungă mică – mondta. (Azaz kicsi zacskóba).

Kézen fogott, elvitt a laborba, elvégezték a véradás előtti analíziseket (vércsoport, vércukorszint, vérnyomás, a vérszegénység fennállása), bevitt a véradó terembe, s azt mondta a kolléganőinek:

Domnul acesta dă sânge la pungă mică! – hangzott a parancs.

Nagyot nézett mindenki, valahonnan előbányásztak egy 250 milliliteres zacskót, s adhattam vért. A gond csak az volt, hogy alig jött belőlem.

Ma nem volt ilyen gond.

Tegnap felhívott egy besztercei férfi, adnék vért az édesapjának. Nemrég egy internetes adatbázisba regisztráltam, ha valakinek szüksége van A2- vérre, akkor hívjon fel, s ha lehet, akkor elmegyek vért adni. Pál Károly 60 éves és az ortopédián műtik. Neki volt szüksége vérre. Nagyon örvendek, hogy segíthettem. A célirányos véradásra vonatkozó iratot eltettem, holnap adom oda a családnak.

A véradásról magyarul itt, románul pedig itt olvasható információ.

Mikor segítesz embertársadon azzal, ami a legfontosabb számodra?

Ma társasjáték-est Lenke módra, holnap VIP-póker Hantz Péterrel Don Olivio módra (kiegészítve a társasjátékok bemutatásával)


Lenke a Mirakolix társasjáték klubtól kérte kölcsön a dobozokat... (Fotó: http://www.mirakolix.org)

Állandó a pörgés és a lazulás – ez a mottóm. Ennek jegyében zajlanak a mozgalmas, váratlan fordulatokkal telitűzdelt napok, mi több, hétvégék.

Ma 22 órától társasjáték-est lesz a Bulgakovban. Az unokatestvérem, Lenke szervezi ott, ahol hosszú évekig pókereztünk. Az ösztönzést a Mirakolix társasjáték klub vasárnap esti happeningje adta.

Azért csak tíz órától, mert addig társasági tánc Andreával és Márkkal. Ja, erről jut eszembe, hogy pénteken szintén 22 órától társasági táncos bulit szervez Andrea és Márk a Carbon Klubban.

Apropó póker: holnap 20 órától VIP-póker estet szervez a Kolozsvári Amatőr Póker Szövetség (KAPSZ) a Bulgakov-Macskaházban. Meghívott: Hantz Péter.

Szóval: állandó a pörgés és a lazulás. Csatlakozol?

*************************************************************************

Műsoron a következő játékok:


1. Hart an der Grenze (leírás itt)

Igazi balkáni játék: lefizetés, csúszópénz, megvesztegetés. Nem csoda, hogy a németek nem is kedvelik, s nem is tudják játszani. Na, de mi...

2. Catan telepesei (kattints ide a leírásért)

Klasszikus játék. Szinte mindenki ezt tanulja meg először.

3. Vonatos (Ticket to Ride – leírás itt)

Izzadsz, ha rádépítenek

4. San Marco (leírás ide kattintva)

Születésnapomra kaptam, izgalmas játék.

Végül családos, baráti társaságos hétvége lett Poiana Horeán/Horiin. Így még jobb volt!


Cím nélkül (A felvételt tavaly áprilisban készítettem Poiana Horeán)

Meggyőződésem, hogy amennyiben elterveztük, akkor sem jött volna ilyen jól össze a legszűkebb baráti körömmel töltött hétvége.

Eredetileg pénteken kellett volna kimennünk kirándulni a Román Alpin Klub kolozsvári egyetemi részlegének a frontemberével, Mirceával, de az eredeti megállapodás/megegyezés sajnos esett, így szombaton pirkadat előtt indultunk volna Aranyosbányára.

Ez nekem több okból nem felelt meg: ha megegyezünk valamiben, akkor mindenki ahhoz tartja magát. Ha az eredeti megállapodáson módosítunk, akkor azt közösen tesszük azokkal, akikkel az eredeti megegyezést kötöttük. Ezek elvi kérdések. S amúgy szombaton hajnali 6 órakor felébredni… HORROR!

Ezért ez a változat esett.

Szerencsére pénteken Glytz (ejtsd: glicc) felesége, Melinda felajánlotta, hogy amennyiben valami katasztrófa folytán nem jön össze a hagyományos hétvégi túra, mennénk ki a Poiana Horeán/Horiin (körülbelül 1100 m) található hétvégi házukhoz.

Szombaton délben beültünk az unokatestvéremmel, Lenkével a Pathfinder Dacia Grand Dacia Cherokee személygépkocsimba, s kikecmeregtünk oda. Persze, hogy a havasreketyei letérőnél ismét nem tudtam, hogy merre kell menni. Ilyenkor lépett mindig közbe a volt navigátorom, aki már amikor a helyhez közeledtünk kérdezés nélkül mondta: itt menj előre… 🙂 Szép emlékek!

Most Lenkével hosszú percekig nézegettük a térképet. Zsenáns.

Mielőtt beértünk volna a faluba, egy szénás zsákot cipelő öreg bácsira lettem figyelmes.

Elvisszük, s megkérdezzük tőle, hol lehet házi kenyeret, szalonnát, sajtot és tehéntejet vásárolni – javasoltam.

Zseni néninél és Ispas bácsinál, illetve fiánál, Cornelnél mindent kaptunk. Szalonnára nem volt végül szükség, mert Lenke jelezte, hogy van kercsedi finomság.

Tavaly áprilisban még tele volt hófoltokkal. (Sajnos most senkinél sem volt fényképezőgép)

Mire kiértünk, Melinda, Hajni, Zsolt, Glytz, Arnold, illetve Palkó és Bence (Melinda és Glytz két aranyos kisfia) már kiment kirándulni. Lenkével tüzet raktunk, szalonnát sütött.

Mire a többiek visszaérkeztek, felhúztam és berendeztem a sátrat (én abban aludtam, szauna volt), aztán jött a közös hússütés, s a szokásos, éjszakába nyúló léházkodás.

Egyszer csak kopognak.

Azt hittünk, Nyikulica, a szomszéd, aki később le is jött, s elmesélte, hogy nemrég a mellkasáig érő farkas szétszaggatta a kutyáját, így nem lesz ildomos sátorban aludni. Annyi pálinka volt már benne, hogy még abból is kiöntött egy kicsit, amit mi adtunk neki. Nem volt rá több hely.

Szóval nem Nyikulica jött. Nem akkor. BEÁLLÍTOTT CSOMA BOTI. Micsoda kellemes meglepetés! Teljes volt a csapat! Hihetetlen! Mondom, ilyen jól akkor sem jöttek volna össze a dolgok, ha eltevezzük.

S aztán elindult a lavina:

léháskodás, viccelődés, szívatás, nevetgélés, röhögés, harsány nevetés, pia, alkohol, kaja, pia, szesz, még egy kis étel, alkohol, szesz, pia. Csodás volt. Mint a régi szép időkben.

A ház viszont már korántsem olyan. Hiába, érthető: családi igények alapján alakították ki: új bútor, padló, szekrény, mikrohullámú sütő, hűtőszekrény, zuhanyozó, angol WC, miegymás.

A lényeg, hogy nagyon jól telt. Legszűkebb baráti társaság, kiváló hangulat, vasárnap hazaindulás előtt még túráztunk is egyet. Olyan gyógyterápiás, baráti társaságos hétvége… 🙂