A gerilla-akció neve: Ice Hotel és Ice Church (FOTÓ- és VIDEÓRIPORTTAL, illetve a Szabadságban közölt ÉLMÉNYBESZÁMOLÓVAL)


Mínusz 1 Celsius fok volt a hőmérséklet

Kivételesen nem csatlakoztam a hétvégi  off-road cucchoz, amely szintén egyedi élményt nyújtott volna (főleg a hóban sátorozás), hanem a Lázok Levente projektet választottam: Fogarasi-havasok, Bâlea-tó, Jégszálloda (Ice Hotel) és Jégtemplom (Ice Church).

Az én időszámításom szerint hajnalban indulunk Kolozsvárról, azaz ébredés 7-kor, indulás 8-kor: Teréz, Lenke, Alina, Sabina, Levente, Robi, s jómagam.

Szerencsére a kocsiban könnyen eltelik az idő, viccelődünk, a fő téma, természetesen a szex. Van, aki mélyen hallgat, mások viháncolnak, érdekes ilyenkor az emberek reakciója.

Észre sem vesszük, s már valahol a Bâlea-vízesésnél járunk. Innen drótkötélpályás libegővel felmentünk a Bâlea-tóhoz. Verőfényes napsütés, csodás táj.

Előzetes egyeztetésünk alapján (Kakasy Boti, uh.ro, köszönöm az elérhetőséget!) megkeresem Leo Klingeist, a komplexum menedzserét. A tavon korcsolyázik, nyugisan. Előbb engedélyt ad a filmezésre és a fotózásra, majd beszélgetünk: idén hatodik alkalommal megnyílt szállóban 14 kétágyas szoba várja a vendégeket, a befektetés értéke mintegy 40 ezer euró.

Annak ellenére, hogy az Ice Hotelről már a legnevesebb világlapokban, televíziós társaságok írtak/sugároztak Leo készségesen áll egy európai szinten kisvárosnak tekinthető kolozsvári újságíró rendelkezésére. Ez jól esett.

A többi majd kiderül a Szabadságban közölt élménybeszámolóból. 🙂

Ja, és este fél tizenegykor már Kolozsváron voltunk, megálltunk még Nagyszebenen is sétálni egy kicsit.

Igaz ugyan, hogy sokkal több időt töltöttünk a kocsiban/dobozban, mint a szabad levegőn, jómagam elégedetten tértem haza: végre láttam a jégszállót és a jégtemplomot.

Inkább beszéljenek a fényképek:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Hiába, a Dacia a legjobb autó: ha végre kinyílnak az ajtók, nem csukódnak be többé! Egy kalandos reggel tragikomikus története… (FOTÓVAL)


Már nagyon régen terveztem, hogy valahányszor tragikomikus esetek történnek a Dacia Grand Cherokee Pathmaker (nem ám kispályás Pathfinder, az enyém nem megtalálja, hanem létrehozza az ösvényeket – bárhol!) személygépkocsimmal (és, persze, velem, de vele kapcsolatosan), akkor írok egy-egy blogbejegyzést.

Nem tudtam ehhez tartani magam, mert ha igen, akkor internetes naplóm szinte csak ezzel lenne tele.

Nos, korántsem olyan vészes a helyzet.

(Előzmények: a Dacia Solenza típusú személygépkocsimat 2006 júliusában vásároltam Nagy Mártától. Akkor 18500 km volt rajta, most 63 ezer. Gyártási év: 2004 február. Évente alig több mint 10 ezer kilométert vezetek. A gépkocsinak ki kell tartania amíg élek, sohasem lesz pénzem másra, ennek is egy részét a holland barátaim fizették.)

Ma reggel, gondoltam egyet, s magamhoz tettem a kulcsot: beindítom, ugyanis néhány napja fagyok voltak. (Előzmények: tavaly nyáron cseréltem le a 6 éves Rombat akkumulátoromat, ugyanis már folyamatosan gondok voltak indításnál. Érvágás volt, mintegy 2,5 millió lejt adtam az újra. Többször indítottál el a régit taxisok, barátok, illetve a RATUC munkatársai, stb. Nem folytatom, mert akkor külön bejegyzés lesz belőle. Még csak annyit, hogy egyszer szinte tüzet kellett a motor alá gyújtanom Pádis közelében, ugyanis mínusz 17 fokot mutatott a hőmérő higanyszála.) Zárójel bezárva.

Szóval, be akartam indítani a motort.

Az ablak befagyott, meg sem mozdult, így a kar nyaka köré tekertem a biztonsági övet, s úgy mentem a szervizbe...

Lévén, hogy tavaly vásároltam az akkumulátort, s Szolikám nemrég esett át a 60 ezer kilométernél esedékes általános műszaki vizsgálaton (könyörgöm, ne érdeklődjetek a részletek felől, mert sohasem lesz vége ennek a bejegyzésnek! De annyit elárulok, hogy például a két hátsó kerekemnél nem működött a fékrendszer, ripityás állapotban volt a lengéscsillapító, a fék, a féktárcsa. Mindez amiatt, mert nincs pénzem rá. Habár ügyelek rá, elmondhatói azok, akik velem utaztak eddig a csodajárgányban. Na, mégis újabb történetnek kezdtem neki, a fenébe!).

Szóval, be akartam indítani a motort.

De nem nyílt a bal első ajtó, s ugye így nem lehet autót indítani. Sebaj, kinyitottam a bal hátsó ajtót (nehezen!), s a hátsó ülésről előrehajoltam, megrántottam a kart, s kinyílt a bal első ajtó. Csakhogy aztán egyik sem záródott már be. Löktem, toltam, piszkáltam, nyomtam nekik a fagyelleni sprayt. Gőzfelhő volt körülöttem. Nem engedelmeskedett egyik sem. Gondoltam, kinyitom a jobb első ajtót, s megpróbálok úgy boldogulni, a bal elsővel. Error! Az sem záródott már be. Egyáltalán. Egyik sem. Már három ajtóm tátotta a száját, s velük együtt a szomszédos tömbházak ablakából kíváncsiskodó polgárok. Általános derültség, ketten drukkoltak is nekem.

Ezek után a jobb hátsót ki sem mertem nyitni.

Dudakoncert volt a Mehedinţi (rămâi fără dinţi) utcában, ugyanis a sofőrök a nyitva levő a bal oldali első és hátsó ajtók miatt nem fértek el. Mintegy 12 perc után nagy nehezen sikerült becsuknom a bal oldali elsőt. Apró, de jelentős győzelem! Majd a bal oldali hátsót.

A jobb oldali elsőt nem sikerült, megmakacsolta magát!

Eldöntöttem, lemegyek a Honvéd/Budai Nagy Antal (Dorobanţilor) utcában levő Dacia szervizhez, leckéztessék meg a makrancosokat.  Indultam volna, de a bal első ajtó nem nyílt. Deduktív logikát használva arra következtettem, hogy amennyiben ismét kinyitom a bal hátsót, hogy a hátsó ülésekről előrehajolva kipöccintsem a kart, akkor ismét nem fogom tudni bezárni a bal hátsót. Dilemma. Próbára tettem a szerencsémet: összejött!

No, de a jobb első továbbra sem adta meg magát. Megbosszultam magam: a nyakára (pontosabban az ablaknyitó karra) kötöttem a biztonsági övet, s indulás a szervizbe.

Itt elmondtam a kulcsszavakat, azonnal rendelkezésemre álltak, meg is javították volna, de… Hoppá! Nem volt nálam a gépkocsi forgalmi engedélye. Hogy is lett volna, ugyanis csak be akartam melegíteni a motort.

Jó, hogy nem csípte nyakon magát a rendőrség – élcelődött a bádogos műhely főnöke.

Gondolkoztam: még csak tényleg ez hiányzik mára. De mégis kocsival indultam el érte haza. Meggondoltam magam: mégsem megyek érte, lévén, hogy az ajtók zárai bemelegedtek, s működni kezdtek, így a kocsim most a szerkesztőség udvarán rostokol Balázs Bence kollégám 17 éves Ford Mondeo típusú személygépkocsija mögött. Igaz ugyan, hogy kora miatt a Gépkocsibeolvasztó Vállalat az övét már körözi, de az én 7 évesemnek hidegben kikészülnek az ajtó zárai…

Hétvégi menü: csodás baráti hangulat, észbontó téli táj, hólánc, motoros szán, adrenalin (VIDEÓKKAL, FOTÓRIPORTTAL)


Mi szebb ennél?

Kis Laci barátomnak annyit kellett csupán mondania, hogy

hétvégén kint leszek Szmidán, gyertek.

Gyorsabban kezdett dobogni a szívem, elborult az agyam, már csak arra gondoltam, kit hívhatnék (sajnos egyre többen ellustultak, elkényelmesedtek stb.), mikor indulhatnánk, honnan szerzek 10 vagy 20 literes benzin tartályt, hogy vihessünk elég üzemanyagot a motoros szánok számára.

Teljesen begajdultam.

Aztán letört az, hogy sorra mondták vissza az emberek a csodásnak ígérkező hétvégi lazulást: vizsgám van, vizsgáztatok, jön anyósom, a gyerekekkel foglalkozom, s Kolozsváron maradok, stb.

Sebaj, elmegyünk mi: Teréz, Lenke és jómagam.

Pihenő

Pénteken indulás (minél hamarabb szabadulni kell a betondzsungelből és a szmogködből), Bánffyhunyadon vásárlás, majd a hóhullás intenzitására való tekintettel kissé szorult szívvel indulás Havasreketye (Răchiţele) irányába. A képlet egyszerű: úgysem lett volna pénzem téli gumiabroncsokra, így nem bánhattam, hogy nem vásároltam. Így a Dacia Grand Cherokee Pathmaker (tehát nem kispályás Pathfinder) ide-oda csúszott egy-egy kanyarban, de segített a finoman behúzott kézifék, s időben megálltunk.

Havasreketye utolsó villanyoszlopánál

viszont fel kellett tennem a hóláncot. Amennyiben Teréz nem mutat meg egy technikát (pedig elmondása szerint sohasem látott és érintett meg hóláncot), alaposan megkínlódtam volna a művelettel. De így is eltöltöttünk 30 percet a szöszmötöléssel.

Lásd:

Pedig a kanyar után már várt Laci a hószánnal. Innen Lenke bevállalta a maximális adrenalint, s Lacival ment fel a motoros szánnal. Csak úgy elhúztak mellettünk.

Lásd:

Mihelyt a szmidai házhoz érkeztünk, azonnal elkezdődött a banzáj. Laci, szokásához híven, egy pohár itallal fogadott bennünket. Majd felhasítottuk a sörös bödönt, öt liter rekord idő alatt el is fogyott. Innen már egyenesen következett a hússütés (a védjegyezésre váró Laci-technikával), a tánc, a viccmondás, a folyamatos nevetgélés, a vagány römi-parti.

Egy szóval: a kiváló hangulat.

Adrenalin volt a menün szombaton: Szmidáról két motoros szánnal kimentünk a pádisi menedékházon túl. Már az Óperenciás tenger következett volna, de visszafordultunk. A mintegy 70 lóerős szánok rengeteg üzemanyagot fogyasztanak, s szennyeznek is. Ennyi éppen elég volt.

Este már kissé roggyantak voltunk, de azért vacsora után Terézzel próbáltunk lemenni a Meleg-Szamos partjára (jó években idáig ér a Fântânele vízgyűjtő tó), de adott pillanatban túl recsegett-ropogott a jég a bakancsok alatt, ezért visszafordultunk.

Na jó, de ennyi adrenalin után, ideje egy kis sétának – ez volt a vasárnap témája. Majd haza. Sötétedés után. Persze, hogy befagyott a csomagtartó zárja (literszámra nyomtam neki a fagyásgátló sprayt de nem használt), a két hátsó ajtó, így a csomagokat a sofőr üléséről hátra dobtuk, Lenke pedig kaszkadőr mutatvánnyal az anyósülésről hátra mászott a csomagok mellé. Szmidától Havasreketyéig egyesbe mentem le. Boc szülőfalujában alig tudtam levenni a hóláncot. Szerencsére a Dacia Grand Cherokee Pathmaker csomagtartójában (időközben kifagyott, de nem úgy, mint a Windows – éljen Bill Gates!) ott lapult a csavarhúzó-kollekció és a kalapács, így hamar megoldottam a dolgot…

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

FELAVATTÁK A MÁTYÁS-SZOBROT! (VIDEÓVAL, FOTÓRIPORTTAL!)


Eredeti ötlet (© Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható)

Néhány perccel ezelőtt (január 20., 17:10) túlnyomó többségében magyar nemzetiségű kolozsvári polgár mintegy tiltakozásképpen a helyi, a központi román és magyar hatóságok huzavonája egy flash mob keretében felavatta a restaurált Mátyás-szobrot.

A rendőrség és a titkosszolgálat árgus szemekkel figyelte a civil megmozdulást.

Vodpod videos no longer available.

© Szabadság. Minden jog fenntartva. A videó a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható.

********************************************************

A fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

**************************************************************************

Meggyalázták a Mátyás-szobrot!!! (VIDEÓVAL) Vajon milyen lesz a január 20-i flash mob-avató?


Kár, hogy annyi huzavona övezi az újraavatását (Rohonyi D. Iván/Szabadság felvétele

Kíváncsian várom a holnapi Mátyás-szobor flash mob-avatót!

Január 14-én mihelyt László Attilával elkészítettem az interjút, jómagam is arra gondoltam, ötletet adott, azonnal flash mob avatót kellene szervezni.

Konzultáltam is egy nálam okosabb emberrel, Péter Lászlóval, akivel abban egyeztünk, passz.

Kolozsvár alpolgármestere a következőket mondta a Szabadságnak:

Az illetékeseknek be kellene már fejezniük az újraavatásról szóló vitát, ez a szobor a kolozsváriaké, s mindenki azt várja, hogy a november 27-i hivatalos átadás után mihamarabb megtörténjen az ünnepélyes újraavatás.

Az elöljáró szerint a lehető leghamarabb meg kell tenni a szükséges lépéseket ahhoz, hogy az ünnepségre rövid időn belül sor kerülhessen.

Nálam járt a kolozsvári magyar főkonzul, s azt mondta, hogy Magyarország európai uniós elnökségével kapcsolatosan rendkívül sok a teendő, az anyaországi politikusok le vannak kötve. Szerintem a februári időpont megfelelőbb lenne, a márciusit nem tartom jónak, ugyanis ott vannak az 1848-as magyar forradalom és szabadságharccal kapcsolatos március 15-i rendezvények” – mondta az RMDSZ megyei elnöke, hozzáfűzve: jómaga karácsony első napját, azaz december 25-ét javasolta.

Ha tovább folytatják a vitát, akkor nem kizárt, hogy a kolozsváriak spontánul megejtik az ünnepélyes felavatást.

Jómagam azért szálltam ki, mert úgy vélem, a „valódi” civileknek kell az ilyesmit megszervezniük.

Itt a felhívás a flash mobra, amelyet Szakáts István szervez:

Elegünk van a Mátyás-szobor leleplezése körüli huzavonából!

Gyere január 20-án csütörtökön 16:50-kor a Mátyás-szobor elé. Legyen nálad egy darab fehér vászon (lepedő, párnahuzat) vagy egy egyszerű papírlap. 16:58-kor fordulj arccal a szobor felé, és két kezedbe tartva nyújtsd előre a vásznat úgy, hogy az számodra eltakarja a szobrot. Nézd a vásznat 2 percig. 17:00-kor egy harangondulást fogsz hallani, ekkor engedd a vásznat lehullani. 1 percen át tapsold a szobrot. 17:01-kor készíts egy fényképet a szoborról, és távozz a térről. Küldd el a képet egy üzenetben Matthias Rex-nek a Facebookon vagy emailen a matthias_rex@yahoo.com címre.

Időközben sajnos meggyalázták a Mátyás-szobrot. Itt a január 17-én készített videóm:

Az esetről a Szabadság is beszámolt.

Megáll az eszem!!! Miért ilyen ideges mindenki? Mert kampány van? Féltve érzi mindenki a pozícióját?


Mi értelme van ennyire egymásnak feszülni?

Szinte mindenki ideges, szinte mindenki nyugtalan, felháborodik, kikéri magának, azt hiszi, hogy ismét összeesküvés áldozatává vált, felhúzza az orrát, kilép a Yahoo Messengerről, azt mondja, többet soha sem szól hozzám. Érdekes, máskor lehetett (persze, voltak kivételek) nyugisan értekezni.

Egyes erdélyi magyar politikusok munkatársai, különböző RMDSZ-es és EMNT-s tisztségviselők úgy viselkednek mint a párzási időszakban levő macskák. Ismeritek, ugye, hogy milyen rettenetes és félelmetes hangokat adnak ki ilyenkor a macskák. Na, ezek a személyeknek is ilyen jellegű a hangszínük, hanglejtésük, hanghordozásuk.

Nem csoda, hisz kampány van

Egyrészt az RMDSZ-en belül, másrészt pedig jelentősen kiélesedett a harc az RMDSZ (még mielőtt valaki ebben is szándékot vélne felfedezni, sietek leírni, hogy azért írtam le előbb az érdekvédelmi szövetséget, mert hamarabb létezett, mint riválisa) és EMNT között.

Most a Mátyás-szoborcsoport újraavatása kapcsán. Komoly tét, ugyanis mindkét fél politikai tőkét próbál kovácsolni belőle.

Hányingerkeltő!

Mi javasoltuk hamarabb ezt és ezt a dátumot. Ti pofa be, mert mi szereztük rá a pénzt. Hogy is mertek arra gondolni, hogy a kongresszus kapcsán merült fel a február 27-i dátum? Ki mondta ezt nektek? Miket beszél Szőcs Géza?

– hangzanak el a kölcsönös vádak, s ugye, ki van középen: a sajtó képviselője. S azon a legkönnyebb elverni a port, nyomást gyakorolni rá.

Pénteken mindkét oldalról azzal vádoltak, hogy részrehajló lennék. Ha mindkét fél támad, akkor két lehetőséget látok: vagy eléggé középen helyezkedem el, vagy rosszul végzem a munkámat. Előbb az EMNT egyik jeles képviselője feltételezte ezt egy messengeres magánbeszélgetésen, este pedig az RMDSZ egyik embere telefonált, s kioktatott, hogyan kell újságot írni, hírportált szerkeszteni. WOW! Tizenhat év újságírói tevékenység után megértem ezt is.

Jó kis erdélyi magyar mizériás kézikönyv arról,

hogyan viselkednek egyesek, akiknek valamilyen közvetlen érdeke fűződik valamelyik jelölthöz, pártoz, civil szerveződéshez, ahonnan a fizetést kapják. Miért nem lehet ezt nyugodt, higgadt, kiegyensúlyozott hangnemben megejteni? Elnézést, bocsánat, rájöttem: kampány van.

Nem, a te anyádé!

De amikor valamelyik jelölt győzelme már annyira biztos, akkor miért oly görcsös a stábja? Pontosabban annak egy része… Miért nem alkalmazza a laid back attitűdöt?

Tehát: csak nyugodtan, ingerültség nélkül. Lejár a kampány, s akkor már nem leszünk jó ismerősök, nem viccelődünk többé, nem szórakozunk együtt? Csak azért mert pillanatnyilag valaki valakinek kampányol? Kár lenne. Nagy kár! Én semmiképpen sem szeretném. Mert a kampányok jönnek-mennek, az illető most éppen tisztségben van, de lehet, két hónap múlva már nem lesz ott, ilyen a politika, számtalan példa van erre. De mi még megyünk kirándulni, sörözni, barlangászni, akárcsak mondjuk 8 évvel ezelőtt, amikor az illető politikusok még szüzek voltak… 🙂  Politikai szempontból, természetesen… 🙂

Nosztalgia-túra a Vigyázón. Karcsinál, természetesen. (Talány: vajon meddig jutottam el a négy és fél órás, sűrű köddel, jeges úttal, hóviharral és white-outtal tarkított túrán?) (VIDEÓKKAL)


Lassan külön kategóriát/sorozatot kellene indítanom a különböző nosztalgia-túrákról. Hiába, szeretek visszamenni oda, ahol korábban jól érzem magam, s óhatatlanul visszasírom a régi szép időket. Egyesek hiába hitetlenkednek, mert akárhányszor kijelentettem, hogy ilyen nem volt, nincs, és nem lesz, valamennyi esetben igazam volt! Igaz, Király Levente? 🙂

Korcsolyapálya volt hosszú része a Vigyázó-menedékháztól a Fehér-kövekig vezető útnak

Mennyire megörvendtem, amikor Karcsi barátom mondta: beleegyezik, menjünk ki a Vigyázóra a Búzási Zoltán Emléktúrára. Ennyi kellett nekem. Már az sem számított, hogy a rendezvényt a hó hiánya miatt elhalasztották, csak menjünk ki együtt a hétvégi házához. Annyi kellemes emlék köt ahhoz a helyhez…

Pénteken az eredeti hat órai indulásból nyolc lett. Számunkra. Karcsiék hamarabb elindultak, mert el kellett menniük Rogojelig a négy kerék meghajtású top terepjáróért: ARO.

A 60 ezer kilométeres általános műszaki kivizsgáláson átesett, s alapos cseréken átment Dacia Grand Cherokke Pathmaker (tehát nem amolyan kispályás Pathfinder – tehát ez nem találja meg, hanem kitapossa az ösvényt, akár az erdőben is) keményen tépte Bánffyhunyadig, itt hirtelen padlófék, tankolás. Nyolc Csíki-sörrel.

Jégpatak a fák között. Hideg ölelés

A Vigyázó fele vezető út előtti hídon találkozunk Ágnessel, Karcsival, Gábival és Roberrtel. Lenkével átülünk Karcsi ARO terepjárójába (ahol az kiment, kimegy és ki fog menni, egyetlen SUV sem rúg labdába). Még ez előtt az igazi baráti fogadtatás: igyál egy korty pálinkát. Ez ugyanolyan, mint a régi szép időkben.

Innen aztán a kaland: jéggel borított úton fel a menedékházig. Azaz Karcsi hétvégi házáig. Hátul négyen keményen ittunk, ne lássuk az utat. Csúszott. A pia. S reméltük, hogy nem mi le az útról.

Érkezés után, persze, ivászat. Römi, miegymás. Éjjel két óra tájt bújunk ágyba. Tíz előtt ki sem szállunk belőle. Inkább tizenegykor. Mire nekivágok a túrának már egy óra. A kék vonalon haladok előre, jeges az egész út. Aztán megjelenik Jézus. A kereszten.

Új perspektíva (Jézus elől van)

Jó ómen, haladok tovább. Korántsem ajánlatos egyedül elindulni sűrű ködben, jéggel borított úton, viharos helyeken kirándulni, de hát nem bírtam volna ki túrázás nélkül. Egyszerűen éreztem volna, hogy megrothadok, s megpenészedek. Másfél óra múlva kiértem az erdőből, a Fehér-kövekhez.

Térkép nem volt nálam, sűrű köd mindenhol, azt hittem, még jóval odébb van. A kemény vihar ellenére nekilódultam. Kis idő múlva ismét erdő (maradt a sűrű köd), majd egy nagy tisztás egy kis házikóval, majd ismét erő, meredek emelkedő, ismét egy tisztás, hosszabb egyenes út, majd kiértem az erdőből, s a gerincre vezető úton egy meredek emelkedőn kimentem (ennek feléig mentek a quad motor nyomok), majd a nagyon sűrű köd miatt elvesztettem a kék csíkot, valahogy kimentem a gerincre, de aztán visszafordultam, mert teljes lett a white-out, azaz a vakító fehérség.

Nem tudom pontosan megállapítani, hogy vajon a Mikó-csúcsra, vagy a Tolvaj-kőre jutottam el.

A Mikó-csúcsra vagy a Tolvaj-kőre sikrült kijutnom?

Tehát:

Indulás a Vigyázó-menedékháztól (Karcsi hétvégi házához): 13:09

Érkezés a Fehér-kövek elágazáshoz: 14:33

Visszafordulás valahonnan a gerincről a vakító fehérségben: 15:36

Érkezés a Vigyázó-menedékházhoz (Karcsi hétvégi házához): 17:45

Visszafele eső, majd dara, aztán hó. Vasárnap reggelre bokáig érő hó volt mindenhol. A völgyben tavasz.

Vasárnap hajnali hat óra tájt feküdtünk le, tízkor ébresztő, de csak szintén egyre sikerült kikecmeregni a házból. Készülődés, ez-az. Lenkével gyalog vágtunk neki a völgynek. Legalább ennyit túrázzunk…

(A 2008 novemberi szinte végzetes vigyázói túra élménybeszámolója ide kattintva érhető el. A fotóriport itt található)

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Változott a Mátyás-szoborcsoport újraavatásának a dátuma! Mikor lesz az ünnepség? Miért akkor? (FEJLEMÉNYEKKEL!) Kezdődik a politikai herce-hurca!!! :(


Tavaly még így nézett ki... (Rohonyi D. Iván felvétele)

Na, annyit vacilálnak, hogy végül Fadrusz János alkotására felmászó gyerekek, suhancok és felnőttek eltűntetnek valamit a hivatalos avatásig.

Sokan attól tartottak, hogy az újraavatásra a román nemzeti ünnepen, azaz december 1-jén kerül sor, a következő dátum az karácsony környéke volt, majd Kelemen Hunor művelődési miniszter január 22-át, a Magyar Kultúra napját javasolta.

Néhány perccel ezelőtt (január 13., 19 óra) jött a hír, hogy végül február 23-án, a magyar uralkodó születése napján avatják fel Fadrusz János restaurált alkotását.

Vajon eljön Orbán Viktor és Emil Boc? Esetleg Schmitt Pál és Traian Băsescu?

*************************************************************************************

A közlemény teljes szövege:

Újabb időpontot javasol Kelemen Hunor a Mátyás szobor felavatására

Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter január 13-án, csütörtökön délelőtt fogadta Füzes Oszkárt, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetét, aki ismertette Magyarország uniós elnökségi prioritásait. A magyar nagykövet ugyanakkor méltatta a nemrég elfogadott oktatási törvényt és gratulált az RMDSZ-nek ehhez a nagyon fontos eredményhez.

A nagykövet tájékoztatta Kelemen Hunort, hogy a magyar kormány számára nem megfelelő a kulturális tárca által javasolt, korábbi időpont a kolozsvári Mátyás szoborcsoport felavatására. „Amennyiben az időpont nem megfelelő a Magyar Kormány számára, azt javaslom, hogy Mátyás király restaurált szobrát február 23-án, a magyar uralkodó születése napján avassuk fel. Úgy vélem, hogy mivel a felújítás közös erőfeszítéssel történt, ezért ünnepelnünk is együtt kell. Nagyon remélem, hogy az általam javasolt, új időpont megfelel a magyar félnek és hamarosan egyeztethetünk az ünnepi esemény részleteiről”- mondta Kelemen Hunor.

2011. január 13.

*****************************************************************************************************

FEJLEMÉNY1 (január 14., 12h): Érdekes megjegyezni: információim szerint amikor az Erdély Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kolozs megyei szervezete kéréssel fordult a városházához, hogy február 23-án kerüljön sor a Mátyás-szoborcsoport újraavatására, akkor azt a választ kapták: lévén, hogy a többség akkor ünnepli a Dragobete ünnepet, erre nem kerülhet sor. Paff!

*****************************************************************************************************

FELEMÉNY2 (január 14, 14h): Kezdődik (vagy folytatódik?) a herce-húrca. Hiába, politikusokról beszélünk. Szinte mindenik a saját malmára akarja hajtani a vizet. A magyarországi politikusok foglaltak az Európai Uniós soros elnökségével és a médiatörvénnyel kapcsolatos nemzetközi kritikák kivédésével, a hazaiak pedig megpróbálnak szintén politikai tőkét kovácsolni a Mátyás-szoborcsoport újraavatásából.

S itt az újabb EMNT-RMDSZ rivalizálás, amibe bekavar az érdekvédelmi szövetség kongresszusa is. Tőkésék persze ragaszkodnak az általuk még tavaly javasolt február 23-hoz, az RMDSZ pedig megpróbálja a kongresszus környékére időzíteni az ünnepséget. Ők azt szeretnék, ha február 27-én kerülne erre sor.

Nem véletlenül, ugyanis ezen a napon ér véget az RMDSZ-kongresszus, s szép utómozzanata lehet a szobor ünnepélyes felavatása. Az új RMDSZ-elnök ott feszíthet. Nem véletlenül javasolta Szőcs Géza azt, hogy a kongresszus utáni időszakban tartsák az eseményt.

Nem csodálkozom, hogy László Attila, Kolozsvár alpolgármestere kifakadt, s azt mondta: hagyják már abba a vitát! Kilátásba helyezte, hogy a kolozsváriak, akiké tulajdonképpen a szobor, spontánul felavatják, s kész.

*******************************************************************************************************

Nem a civilizációs mutató része a vezetékes villanyáram?! (A Madarasi Hargitáról szóló vita kapcsán)


Egyik igen kedves ismerősöm (politikus, tehát egy újságíró számára nem lehet barát) reagált a Madarasi Hargita villamosításával kapcsolatos blogbejegyzésemre.

Intelligens és okos. Értelmes is. Vág az agya, rálátása van a világ dolgaira, képben van (the big picture), igen tájékozott, ismeri a szereplőket. Ezért szeretek vele vitázni még akkor is, amikor felbosszankodik, mert nem tud meggyőzni. Vagy bosszantja, hogy nem vagyok ugyanazon a véleményen, mint ő. Mert valamikor nem lehetek, mert másképp gondolkozom. De ezt ő világvégi mozzanatként fogja fel, ahonnan már nincs hova tovább. Pedig néhány esetben a véleménykülönbségek adják meg a vita értékét, értelmét, lényegét. Szerintem, legalábbis.

Na, ez aztán megőrzi a Madarasi Hargita jellegzetességét. Szennyez, mint állat (Fotó: http://www.uh.ro)

Azért emelem ide be a beszélgetésünk egy részét, mert releváns a vitára nézve, általános érvényű vonatkozások fogalmazódtak meg.

Nos, a kedves ismerősöm „viccesnek” tartotta a bejegyzést, ugyanis

a Hargita hegységen átvezet több országút (legalább két nagy), amelyen naponta több ezer autó szennyez. A Székelyudvarhely – Csíkszereda úton, illetve a Libánon ezresével járnak a szennyező autók. Naponta ezresével. Neked az a bánatod, hogy 3 motor, naponta 8 órát zúg a Madarasin.

Ellenérv: Korodi Attila szerint a Madarasi Hargita Natura 2000-es védelmi övezet. Sajnos itt is, más védett övezeteken is haladnak át országutak, ezeket eltávolítani már nem lehet. A villamos energiát viszont be lehet (és be kell!) vezetni, s a nap-, illetve a szélenergia kifejlesztésével drasztikusan lehet (és kell!) csökkenteni a zaj- és levegőszennyezést! Korántsem 3 motor napi 8 órát zúg. 40-50 éve sok-sok dízelmotor zúg, s füstfelhő emelkedett a magasba! Hajdanán heti két alkalommal ciszternával szállították fel a gázolajat. Mennyi motorina fér egy ciszternába? Sok. Rengeteg.

A Madarasi Hargita addig fogja megőrizni a jellegzetességét, amíg így marad. Amikor lesz villany, akkor lesz út is, és fű-fa-virág fel fog menni. Meg fog telni picipoankákkal és olyan lesz a hangulata, mint Predeálnak, Szinajának, vagy éppen Brassó Pojánának. Gyermekkorom óta járok oda, és igazán szeretem, de azért szeretem amilyen, nem azért amilyen lehetne, ha modernizálódna.

Ellenérv: szerintem a víz- és csatornahálózat, a szennyvíztisztítás és a hulladékgyűjtés mellett a civilizációs mutató egyik alap összetevője a vezetékes villanyáram. Ha az igazi Madarasi Hargitát siratjuk, akkor számolják fel a vezetékes vízhálózatot, mindenki igyon esővizet, mert tájba illőbb.  Vagy olvasszon havat.

Ez az, baby! Eresszed! (Fotó: http://www.uh.ro)

Nem támogatom az út aszfaltozását és rendszeres tisztítását, ugyanis akkor valóban tömegek mennek fel a Madarasi Hargitára. Annak ellenére, hogy szennyez, lehessen csak hagyományörző módon, traktorral felmenni (amúgy lehet, nem szennyez annyit, mint az a sok személygépkocsi, amely felmegy odáig). Naponta háromszor. Igen ám, de ha az utat nem tartanák karban, s télen nem tisztítanák, akkor a befektető (a sípálya és a panzió megépítője például) hevesen tiltakozna, hogy nincs elég ügyfél. Azaz nincs pénz, s akkor az adóból befolyó pénzektől is elesik a helyhatóság. Akkor nem eszközölhet infrastrukturális befektetéseket. Ördögi kör.

Szerintem a vezetékes villanyáram bevezetése nem vonja automatikusan maga után az út aszfaltozását is.

Pádison vagy a Vigyázón nem ez történt. Mindkét helyen évtizedek óta van vezetékes villanyáram. Igaz, sajnos előbbi helyre megjavítják az utat. Mindenki „leköpött”, akikor a finanszírozási szerződés aláírásakor (Horváth Anna is ott volt, ő viszont nem volt olyan heves) feltettem a kérdést: valóban szükség van erre? Merthogy akkor az utazótáskás plázacicák (ölükben a chihuahua kutyussal) is kimennek, megjelenik a plazmatévé és a luxuskocsi.

Tiltsák be a motoros szánok használatát: zaj- és környezetszennyezők!

Villanyáramra azért feltétlenül szükség van, álljon már le az igen jelentős méreteket öltő környezetszennyezés a Madarasi Hargitán!

Nosztalgia-túra a Madarasi Hargitán (FELHÁBORÍTÓ!!! RMDSZ és Borboly: hogy a ****** nincs még vezetékes villanyáram ezen a helyen?! AZ ÉRINTETTEK REAKCIÓJÁVAL)


Kissé összeszorult a szívem, amikor Zs. javasolta, menjünk a Madarasi Hargitára, ugyanis nagyon kellemes, de egyben lélektépő emlékek fűznek ehhez a helyhez.

Tudtam, hogy nosztalgia-túra lesz.

Hat évvel ezelőtt ide mentünk először kirándulni Huncuttal. Ott voltak Glytz-cék és Szésziék. Életem egyik legszebb mozzanata. Akkor is így gondoltam, s most is, amikor visszanéztem az akkori fényképeket, videókat.

Akkor vagyok a legboldogabb és a legfelszabadultabb, amikor már pénteken elhagyhatom a „dobozokat” (otthon, trolibusz, munkahely, a filharmónia terme stb.), a betondzsungelt és a friss szmogot, bevághatom magam a tragacsba (Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker, 2004, 63 ezer km), s elmehetek túrázni. Kedvemen még az sem rontott, hogy kollégámat, Kovács Hont Imrét (Hontit) is magammal vittem.  🙂 A világhírű Kidéig. Bocsánat, Kibédig. Igen, végre hagymát is kaptam tőle.

Szegény dákrovert nem akartam kitenni a hóláncos megpróbáltatásnak, így Szabó „Kobra” Zoli, a 21gr menedékház tulajdonosa (micsoda érdekes személyiség, jó fej!) vitt fel bennünket a Madarasi Hargitára. Korán lefeküdtünk, sehol sem volt buli.

Sokkal kevesebb hó volt most, mint 2005 márciusában, viszont ugyanolyan ködös, mint akkor.

Most Lenkével, az unokatestvéremel kimentünk a csúcsra, majd próbáltuk megtalálni a vízesést. Ködben nem találtuk a jelet, s nyomok sem voltak. Csak az iszonyatos motoros szánok zavarták meg a fenséges csendet. Este majdnem pókerezés lett az új ismerősökkel, de végül a Madarasi Menedékházban levő „buliba” mentünk át. Lenkével igyekeztünk az Andrea és Márk féle tánctanfolyamon tanultakat bemutatni. De túlsúlyban voltak a másféle zeneszámok… Szerencsére az áramgenerátor több ízben bedobta a törülközőt, s visszamentünk a 21gr-be. Így kimaradtunk abból, hogy valakit „megakasztottak”. Azaz verekedés volt…

A generátoros mese ismét eszembe juttatta: a Madarasi Hargitán még mindig nincs vezetéses villanyáram! Vagyis van, de generátorral. Tavaly áprilisban írt a témáról az uh.ro, de azóta sem történt semmi.

Hihetetlen, hogy használnak még ilyen irtózatos környezetszennyező áramfejlesztő berendezéseket! (Fotó: http://www.uh.ro)

Hogy az évtizedeken keresztül ezek a gázolajjal vagy benzinnel működő kolosszus generátorok mennyit szennyezték a környezetet, azt csak Isten tudja. 1996 óta az RMDSZ szinte valamennyi kormány tagja volt, így nem hiszem, hogy ne lehetett volna elintézni, hogy itt is legyen villanyáram. Persze, akármennyire jóban vagyok vele, le kell írnom, hogy a Hargita megyei tanácselnök, Borboly Csaba is ludas a dologban!

Persze, hogy a Villamosművek Rt.

központosított intézmény, ezért a bukaresti vezetőtanácsi ülésen hozzák meg a fejlesztésre vonatkozó döntéseket. De ezeket egy 1996 óta szinte folyamatosan kormányon levő pártnak tudja befolyásolni. A Madarasi Hargita a Székelyföld

Kihagyhatatlan...

jelképes helye, ezért feltétlenül  szükséges lenne a vezetékes villanyáram bevezetése. Korodi Attila volt, és Borbély László jelenlegi környezetvédelmi miniszter nem méri fel mekkora méretű környezetszennyezés megy végbe a dízelmotorral működő áramgenerátorok miatt?

A helynek nagy a turisztikai potenciálja, a évek során kiépült panziókból, sípályákból származó bevételnek köszönhetően megtérülne a Villamosművek befektetése. Tehát már nem csak politikai, hanem befektetés szempontjából előnyös üzlet lenne.

Lenkével, az unokatestvéremmel a Madarasi Hargita-csúcson. Függetlenek egymást közt... 🙂

Vasárnap nem maradhatott ki a közel 11 kilométeres gyaloglás sem a menedékháztól az Ivóban levő Kopling-házig. Két óra alatt mentünk le Lenkével.

Hat évente térek vissza Botházi Erzsébet és Domokos házába

Melegség töltött el, amikor sikerült megtalálnom az ivói ingatlant. Először 1999 nyarán kérezkedtem be hozzájuk, mivel besötétedett, s egyedül nem mertem kimenni a Madarasi Hargitára. Az akkori barátnőmmel, Csillával lazultunk a hegyen. 2005 márciusában volt barátnőmmel, Enikővel tértem be hozzájuk. Emlékeztek rám, náluk töltöttünk egy éjszakát. (Lenkével köszönjük szépen a mostani, rendkívül ízletes nyúlhús levest és a szalonnát!) Sohasem felejtem el, mint mondott Erzsi néni, amikor búcsúzott Huncuttól és tőlem:

aztán nekem ne külön-külön jöjjenek vissza…

Sajnos így lett, pedig a számítógépemben megtalált, s 2005. május 31-i keltezésű levelemben ezt írom nekik:

Biztosíthatjuk Erzsi nénit, hogy legközelebb ismét együtt látogatjuk meg az Önök csodálatos otthonát.

😦

****************************************************************************************************************

Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke és Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter is reagált a bejegyzésre. Borboly Csaba a következőket írta munkahelyi email címemre:

Érdemes megtekinteni: http://www.hargitahegyseg.ro

Sajnálom, hogy nem 1990-től foglalkozik mindenki ezzel a kérdéskörrel, mert ha így lenne, akkor már túl lennénk rajta. Számomra az esély erre csak 2 éve adódott meg.

Eddig idáig jutottunk (lásd alább), vagyis ha mindenki tesz az ügyben, akkor tudunk haladni! De ehhez mindenkire szükség van, aki illetékes ebben az ügyben.

A Borboly Csaba által említett dokumentumrészlet:

Hargita megye egyik legjelentősebb turisztikai potenciállal rendelkező helye a Madarasi-Hargita, ahol számos turisztikai terv, fejlesztés esetében jelentős akadály a villamosítás hiánya. Hargita Megye Tanácsa fokozott figyelmet fordít a Hargita-hegység fejlesztésére, és ennek egyik alapfeltétele, hogy a lakosság minél szélesebb rétege számára elérhető legyen a villamos energia.

A Hargita Megye Tanácsa által küldött 23761/2010 számú, a Madarasi-Hargita villamosításával kapcsolatban a brassói székhelyű Dél-erdélyi Áramszolgáltató Vállalathoz küldött felkérésre a következő válasz érkezett:

2011. márciusra elkészül a fenti munkálat megvalósíthatósági tanulmánya (SF) és a teljes tervezési dokumentáció (PT), amelynek elfogadása és jóváhagyása után a Dél-erdélyi Áramszolgáltató Vállalat befektetési terveibe foglalhatja a Madarasi-Hargita villamosítását. Tehát várhatóan még ebben az évben elkészül az áramosítás tervezési és kivitelezési terve, továbbá a szolgáltató biztosított bennünket arról, hogy megvalósul a villamosítás.

A fentieket figyelembe véve világosan kitűnik, hogy amennyiben 2012-ben már komoly beruházásokat akarunk megvalósítani a Hargita-hegységben, így a Madarasi-Hargitán is, akkor Hargita Megye Tanácsa jelentős közreműködése és a szolgáltató pozitív hozzáállása mellett minden érdekelt fél részéről együttműködésre, partnerségre van szükség, hiszen csakis közös erőfeszítéssel érhetjük el a várt eredményeket. Azt javasoljuk tehát, hogy minden érdekelt keresse az együttműködés lehetőségeit, egy ilyen nagyságrendű fejlesztés ugyanis csak a bizalom kiterjesztésével és nyitottsággal érhet el sikereket.

******************************************************************************************************************

Korodi Attila a Pofakönyv segítségével írt:

Kerdes, hogy mekkora a Madarasi Hargita befogado kepessege, foleg, hogy Natura 2000-es vedelmi ovezet. Elso reflex, hogy legyen aram, masodik, es komolyabb, hogy amig nincs terulet rendezes a harom telepules eggyuttes hozzaallasaval nehez ott valamit is lepni. Es persze, mintha Varsag villanyarama most fontosabb volt, mert ott telen nyaron emberek elnek, laknak. Persze azert a fene egyen meg :-). Szia Oliver.

*************************************************************************************************************************


Jancsó Noémi halálos gázolására voltak kíváncsiak a legtöbben


Nem csodálkozom, hogy a WordPress által küldött kimutatás szerint tavaly ez volt a legolvasottabb tartalom a magánblogomon. Talán a Szabadságban is. A román újságíró kollégák segítségével sikerült 190 fokkal megfordítani az alaphelyzetet: kezdetben a közlekedési rendőrség jegyzőkönyvében az szerepelt, Noémi szabálytalanul kelt át az úttesten, ezért a sofőr nem felelős a gázolásért. De ezt most nem részletezem, gondolom, minden olvasóm számára világos a történet.

Nagyon sokan ismerték őt, felismerték tehetségét. Isten nyugtassa!

A WordPress “blogométere ” a következőt mutatta internetes naplóm állapotáról:

Healthy blog!

Wow

A számok:

A WordPress által emailon küldött kimutatás szerint tavaly a blogomat mintegy 120 ezer személy olvasta. A WordPress érdekes hasonlattal rukkol elő: amennyiben egy kiállított tárgy lenne a Louvre-ban 5 napra lenne szüksége ahhoz, hogy ennyi látogató megtekintse (a párizsi múzeumot évente 8,5 millió személy látogatja).

Tavaly 111 új bejegyzést írtam, s ezzel összesen 240-re nőtt ezek száma. Szerintem is egy fotó ezer szót ér, ezért tavaly összesen 481 fotót töltöttem fel, amely összesen 112mb tárhelyet foglal el. Ez azt jelenti, hogy körülbelül napi egy fotóval gazdagítottam a bejegyzéseimet.

Augusztus 2-a volt a legforgalmasabb a blogomon, ezen a napon 1 376 személy volt kíváncsi rá, pontosabban a következő bejegyzésre: Jancsó Noémit eltemették, de halálának körülményei még mindig tisztázatlanok (FEJLEMÉNYEK + FOTÓRIPORT + VIDEÓRIPORT).

Honnan érkeztek a látogatók?

Sorrendben:  szabadsag.ro, egologo.ro, uh.ro, egologo.transindex.ro és facebook.com. Köszönöm!

Leggyakoribb keresőszavak:  orangeways, poker, jancsó noémi, székelyföld és jancso noemi.

Top 5

1

Jancsó Noémit eltemették, de halálának körülményei még mindig tisztázatlanok (FEJLEMÉNYEK + FOTÓRIPORT + VIDEÓRIPORT) August 2010
33 comments

2

A gárdások és vármegyések társaságában nem ünnep március 15-e! (a gárdás Csibi Barna a román kormánynak dolgozik?) March 2010
127 comments

3

Az Orangeways járatáról… March 2009
23 comments

4

JANCSÓ NOÉMI A GYALOGÁTKELŐN MENT ÁT!!! Minden kétséget kizáró bizonyíték alapján állítom (KIEGÉSZÍTVE FEJLEMÉNNYEL ÉS ÚJ FOTÓKKAL!) August 2010
11 comments

5

FELHÁBORÍTÓ! Fekete Pákó koncertezik a Bulgakov Irodalmi Kávéházban. HOL?! AZ IRODALMI KÁVÉHÁZBAN?! November 2010
93 comments and 1 Like on WordPress.com,