Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2011. január


Mínusz 1 Celsius fok volt a hőmérséklet

Kivételesen nem csatlakoztam a hétvégi  off-road cucchoz, amely szintén egyedi élményt nyújtott volna (főleg a hóban sátorozás), hanem a Lázok Levente projektet választottam: Fogarasi-havasok, Bâlea-tó, Jégszálloda (Ice Hotel) és Jégtemplom (Ice Church).

Az én időszámításom szerint hajnalban indulunk Kolozsvárról, azaz ébredés 7-kor, indulás 8-kor: Teréz, Lenke, Alina, Sabina, Levente, Robi, s jómagam.

Szerencsére a kocsiban könnyen eltelik az idő, viccelődünk, a fő téma, természetesen a szex. Van, aki mélyen hallgat, mások viháncolnak, érdekes ilyenkor az emberek reakciója.

Észre sem vesszük, s már valahol a Bâlea-vízesésnél járunk. Innen drótkötélpályás libegővel felmentünk a Bâlea-tóhoz. Verőfényes napsütés, csodás táj.

Előzetes egyeztetésünk alapján (Kakasy Boti, uh.ro, köszönöm az elérhetőséget!) megkeresem Leo Klingeist, a komplexum menedzserét. A tavon korcsolyázik, nyugisan. Előbb engedélyt ad a filmezésre és a fotózásra, majd beszélgetünk: idén hatodik alkalommal megnyílt szállóban 14 kétágyas szoba várja a vendégeket, a befektetés értéke mintegy 40 ezer euró.

Annak ellenére, hogy az Ice Hotelről már a legnevesebb világlapokban, televíziós társaságok írtak/sugároztak Leo készségesen áll egy európai szinten kisvárosnak tekinthető kolozsvári újságíró rendelkezésére. Ez jól esett.

A többi majd kiderül a Szabadságban közölt élménybeszámolóból. 🙂

Ja, és este fél tizenegykor már Kolozsváron voltunk, megálltunk még Nagyszebenen is sétálni egy kicsit.

Igaz ugyan, hogy sokkal több időt töltöttünk a kocsiban/dobozban, mint a szabad levegőn, jómagam elégedetten tértem haza: végre láttam a jégszállót és a jégtemplomot.

Inkább beszéljenek a fényképek:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Read Full Post »


Már nagyon régen terveztem, hogy valahányszor tragikomikus esetek történnek a Dacia Grand Cherokee Pathmaker (nem ám kispályás Pathfinder, az enyém nem megtalálja, hanem létrehozza az ösvényeket – bárhol!) személygépkocsimmal (és, persze, velem, de vele kapcsolatosan), akkor írok egy-egy blogbejegyzést.

Nem tudtam ehhez tartani magam, mert ha igen, akkor internetes naplóm szinte csak ezzel lenne tele.

Nos, korántsem olyan vészes a helyzet.

(Előzmények: a Dacia Solenza típusú személygépkocsimat 2006 júliusában vásároltam Nagy Mártától. Akkor 18500 km volt rajta, most 63 ezer. Gyártási év: 2004 február. Évente alig több mint 10 ezer kilométert vezetek. A gépkocsinak ki kell tartania amíg élek, sohasem lesz pénzem másra, ennek is egy részét a holland barátaim fizették.)

Ma reggel, gondoltam egyet, s magamhoz tettem a kulcsot: beindítom, ugyanis néhány napja fagyok voltak. (Előzmények: tavaly nyáron cseréltem le a 6 éves Rombat akkumulátoromat, ugyanis már folyamatosan gondok voltak indításnál. Érvágás volt, mintegy 2,5 millió lejt adtam az újra. Többször indítottál el a régit taxisok, barátok, illetve a RATUC munkatársai, stb. Nem folytatom, mert akkor külön bejegyzés lesz belőle. Még csak annyit, hogy egyszer szinte tüzet kellett a motor alá gyújtanom Pádis közelében, ugyanis mínusz 17 fokot mutatott a hőmérő higanyszála.) Zárójel bezárva.

Szóval, be akartam indítani a motort.

Az ablak befagyott, meg sem mozdult, így a kar nyaka köré tekertem a biztonsági övet, s úgy mentem a szervizbe...

Lévén, hogy tavaly vásároltam az akkumulátort, s Szolikám nemrég esett át a 60 ezer kilométernél esedékes általános műszaki vizsgálaton (könyörgöm, ne érdeklődjetek a részletek felől, mert sohasem lesz vége ennek a bejegyzésnek! De annyit elárulok, hogy például a két hátsó kerekemnél nem működött a fékrendszer, ripityás állapotban volt a lengéscsillapító, a fék, a féktárcsa. Mindez amiatt, mert nincs pénzem rá. Habár ügyelek rá, elmondhatói azok, akik velem utaztak eddig a csodajárgányban. Na, mégis újabb történetnek kezdtem neki, a fenébe!).

Szóval, be akartam indítani a motort.

De nem nyílt a bal első ajtó, s ugye így nem lehet autót indítani. Sebaj, kinyitottam a bal hátsó ajtót (nehezen!), s a hátsó ülésről előrehajoltam, megrántottam a kart, s kinyílt a bal első ajtó. Csakhogy aztán egyik sem záródott már be. Löktem, toltam, piszkáltam, nyomtam nekik a fagyelleni sprayt. Gőzfelhő volt körülöttem. Nem engedelmeskedett egyik sem. Gondoltam, kinyitom a jobb első ajtót, s megpróbálok úgy boldogulni, a bal elsővel. Error! Az sem záródott már be. Egyáltalán. Egyik sem. Már három ajtóm tátotta a száját, s velük együtt a szomszédos tömbházak ablakából kíváncsiskodó polgárok. Általános derültség, ketten drukkoltak is nekem.

Ezek után a jobb hátsót ki sem mertem nyitni.

Dudakoncert volt a Mehedinţi (rămâi fără dinţi) utcában, ugyanis a sofőrök a nyitva levő a bal oldali első és hátsó ajtók miatt nem fértek el. Mintegy 12 perc után nagy nehezen sikerült becsuknom a bal oldali elsőt. Apró, de jelentős győzelem! Majd a bal oldali hátsót.

A jobb oldali elsőt nem sikerült, megmakacsolta magát!

Eldöntöttem, lemegyek a Honvéd/Budai Nagy Antal (Dorobanţilor) utcában levő Dacia szervizhez, leckéztessék meg a makrancosokat.  Indultam volna, de a bal első ajtó nem nyílt. Deduktív logikát használva arra következtettem, hogy amennyiben ismét kinyitom a bal hátsót, hogy a hátsó ülésekről előrehajolva kipöccintsem a kart, akkor ismét nem fogom tudni bezárni a bal hátsót. Dilemma. Próbára tettem a szerencsémet: összejött!

No, de a jobb első továbbra sem adta meg magát. Megbosszultam magam: a nyakára (pontosabban az ablaknyitó karra) kötöttem a biztonsági övet, s indulás a szervizbe.

Itt elmondtam a kulcsszavakat, azonnal rendelkezésemre álltak, meg is javították volna, de… Hoppá! Nem volt nálam a gépkocsi forgalmi engedélye. Hogy is lett volna, ugyanis csak be akartam melegíteni a motort.

Jó, hogy nem csípte nyakon magát a rendőrség – élcelődött a bádogos műhely főnöke.

Gondolkoztam: még csak tényleg ez hiányzik mára. De mégis kocsival indultam el érte haza. Meggondoltam magam: mégsem megyek érte, lévén, hogy az ajtók zárai bemelegedtek, s működni kezdtek, így a kocsim most a szerkesztőség udvarán rostokol Balázs Bence kollégám 17 éves Ford Mondeo típusú személygépkocsija mögött. Igaz ugyan, hogy kora miatt a Gépkocsibeolvasztó Vállalat az övét már körözi, de az én 7 évesemnek hidegben kikészülnek az ajtó zárai…

Read Full Post »


Mi szebb ennél?

Kis Laci barátomnak annyit kellett csupán mondania, hogy

hétvégén kint leszek Szmidán, gyertek.

Gyorsabban kezdett dobogni a szívem, elborult az agyam, már csak arra gondoltam, kit hívhatnék (sajnos egyre többen ellustultak, elkényelmesedtek stb.), mikor indulhatnánk, honnan szerzek 10 vagy 20 literes benzin tartályt, hogy vihessünk elég üzemanyagot a motoros szánok számára.

Teljesen begajdultam.

Aztán letört az, hogy sorra mondták vissza az emberek a csodásnak ígérkező hétvégi lazulást: vizsgám van, vizsgáztatok, jön anyósom, a gyerekekkel foglalkozom, s Kolozsváron maradok, stb.

Sebaj, elmegyünk mi: Teréz, Lenke és jómagam.

Pihenő

Pénteken indulás (minél hamarabb szabadulni kell a betondzsungelből és a szmogködből), Bánffyhunyadon vásárlás, majd a hóhullás intenzitására való tekintettel kissé szorult szívvel indulás Havasreketye (Răchiţele) irányába. A képlet egyszerű: úgysem lett volna pénzem téli gumiabroncsokra, így nem bánhattam, hogy nem vásároltam. Így a Dacia Grand Cherokee Pathmaker (tehát nem kispályás Pathfinder) ide-oda csúszott egy-egy kanyarban, de segített a finoman behúzott kézifék, s időben megálltunk.

Havasreketye utolsó villanyoszlopánál

viszont fel kellett tennem a hóláncot. Amennyiben Teréz nem mutat meg egy technikát (pedig elmondása szerint sohasem látott és érintett meg hóláncot), alaposan megkínlódtam volna a művelettel. De így is eltöltöttünk 30 percet a szöszmötöléssel.

Lásd:

Pedig a kanyar után már várt Laci a hószánnal. Innen Lenke bevállalta a maximális adrenalint, s Lacival ment fel a motoros szánnal. Csak úgy elhúztak mellettünk.

Lásd:

Mihelyt a szmidai házhoz érkeztünk, azonnal elkezdődött a banzáj. Laci, szokásához híven, egy pohár itallal fogadott bennünket. Majd felhasítottuk a sörös bödönt, öt liter rekord idő alatt el is fogyott. Innen már egyenesen következett a hússütés (a védjegyezésre váró Laci-technikával), a tánc, a viccmondás, a folyamatos nevetgélés, a vagány römi-parti.

Egy szóval: a kiváló hangulat.

Adrenalin volt a menün szombaton: Szmidáról két motoros szánnal kimentünk a pádisi menedékházon túl. Már az Óperenciás tenger következett volna, de visszafordultunk. A mintegy 70 lóerős szánok rengeteg üzemanyagot fogyasztanak, s szennyeznek is. Ennyi éppen elég volt.

Este már kissé roggyantak voltunk, de azért vacsora után Terézzel próbáltunk lemenni a Meleg-Szamos partjára (jó években idáig ér a Fântânele vízgyűjtő tó), de adott pillanatban túl recsegett-ropogott a jég a bakancsok alatt, ezért visszafordultunk.

Na jó, de ennyi adrenalin után, ideje egy kis sétának – ez volt a vasárnap témája. Majd haza. Sötétedés után. Persze, hogy befagyott a csomagtartó zárja (literszámra nyomtam neki a fagyásgátló sprayt de nem használt), a két hátsó ajtó, így a csomagokat a sofőr üléséről hátra dobtuk, Lenke pedig kaszkadőr mutatvánnyal az anyósülésről hátra mászott a csomagok mellé. Szmidától Havasreketyéig egyesbe mentem le. Boc szülőfalujában alig tudtam levenni a hóláncot. Szerencsére a Dacia Grand Cherokee Pathmaker csomagtartójában (időközben kifagyott, de nem úgy, mint a Windows – éljen Bill Gates!) ott lapult a csavarhúzó-kollekció és a kalapács, így hamar megoldottam a dolgot…

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Read Full Post »


A kékruhások afelől érdekődtek, ki a szervező… Amúgy kulturáltan, vidám hangulatban zajlott az akció.

Gratula a szervezőknek!

Vodpod videos no longer available.

Read Full Post »


Eredeti ötlet (© Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható)

Néhány perccel ezelőtt (január 20., 17:10) túlnyomó többségében magyar nemzetiségű kolozsvári polgár mintegy tiltakozásképpen a helyi, a központi román és magyar hatóságok huzavonája egy flash mob keretében felavatta a restaurált Mátyás-szobrot.

A rendőrség és a titkosszolgálat árgus szemekkel figyelte a civil megmozdulást.

Vodpod videos no longer available.

© Szabadság. Minden jog fenntartva. A videó a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható.

********************************************************

A fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

**************************************************************************

Read Full Post »


Kár, hogy annyi huzavona övezi az újraavatását (Rohonyi D. Iván/Szabadság felvétele

Kíváncsian várom a holnapi Mátyás-szobor flash mob-avatót!

Január 14-én mihelyt László Attilával elkészítettem az interjút, jómagam is arra gondoltam, ötletet adott, azonnal flash mob avatót kellene szervezni.

Konzultáltam is egy nálam okosabb emberrel, Péter Lászlóval, akivel abban egyeztünk, passz.

Kolozsvár alpolgármestere a következőket mondta a Szabadságnak:

Az illetékeseknek be kellene már fejezniük az újraavatásról szóló vitát, ez a szobor a kolozsváriaké, s mindenki azt várja, hogy a november 27-i hivatalos átadás után mihamarabb megtörténjen az ünnepélyes újraavatás.

Az elöljáró szerint a lehető leghamarabb meg kell tenni a szükséges lépéseket ahhoz, hogy az ünnepségre rövid időn belül sor kerülhessen.

Nálam járt a kolozsvári magyar főkonzul, s azt mondta, hogy Magyarország európai uniós elnökségével kapcsolatosan rendkívül sok a teendő, az anyaországi politikusok le vannak kötve. Szerintem a februári időpont megfelelőbb lenne, a márciusit nem tartom jónak, ugyanis ott vannak az 1848-as magyar forradalom és szabadságharccal kapcsolatos március 15-i rendezvények” – mondta az RMDSZ megyei elnöke, hozzáfűzve: jómaga karácsony első napját, azaz december 25-ét javasolta.

Ha tovább folytatják a vitát, akkor nem kizárt, hogy a kolozsváriak spontánul megejtik az ünnepélyes felavatást.

Jómagam azért szálltam ki, mert úgy vélem, a „valódi” civileknek kell az ilyesmit megszervezniük.

Itt a felhívás a flash mobra, amelyet Szakáts István szervez:

Elegünk van a Mátyás-szobor leleplezése körüli huzavonából!

Gyere január 20-án csütörtökön 16:50-kor a Mátyás-szobor elé. Legyen nálad egy darab fehér vászon (lepedő, párnahuzat) vagy egy egyszerű papírlap. 16:58-kor fordulj arccal a szobor felé, és két kezedbe tartva nyújtsd előre a vásznat úgy, hogy az számodra eltakarja a szobrot. Nézd a vásznat 2 percig. 17:00-kor egy harangondulást fogsz hallani, ekkor engedd a vásznat lehullani. 1 percen át tapsold a szobrot. 17:01-kor készíts egy fényképet a szoborról, és távozz a térről. Küldd el a képet egy üzenetben Matthias Rex-nek a Facebookon vagy emailen a matthias_rex@yahoo.com címre.

Időközben sajnos meggyalázták a Mátyás-szobrot. Itt a január 17-én készített videóm:

Az esetről a Szabadság is beszámolt.

Read Full Post »


Mi értelme van ennyire egymásnak feszülni?

Szinte mindenki ideges, szinte mindenki nyugtalan, felháborodik, kikéri magának, azt hiszi, hogy ismét összeesküvés áldozatává vált, felhúzza az orrát, kilép a Yahoo Messengerről, azt mondja, többet soha sem szól hozzám. Érdekes, máskor lehetett (persze, voltak kivételek) nyugisan értekezni.

Egyes erdélyi magyar politikusok munkatársai, különböző RMDSZ-es és EMNT-s tisztségviselők úgy viselkednek mint a párzási időszakban levő macskák. Ismeritek, ugye, hogy milyen rettenetes és félelmetes hangokat adnak ki ilyenkor a macskák. Na, ezek a személyeknek is ilyen jellegű a hangszínük, hanglejtésük, hanghordozásuk.

Nem csoda, hisz kampány van

Egyrészt az RMDSZ-en belül, másrészt pedig jelentősen kiélesedett a harc az RMDSZ (még mielőtt valaki ebben is szándékot vélne felfedezni, sietek leírni, hogy azért írtam le előbb az érdekvédelmi szövetséget, mert hamarabb létezett, mint riválisa) és EMNT között.

Most a Mátyás-szoborcsoport újraavatása kapcsán. Komoly tét, ugyanis mindkét fél politikai tőkét próbál kovácsolni belőle.

Hányingerkeltő!

Mi javasoltuk hamarabb ezt és ezt a dátumot. Ti pofa be, mert mi szereztük rá a pénzt. Hogy is mertek arra gondolni, hogy a kongresszus kapcsán merült fel a február 27-i dátum? Ki mondta ezt nektek? Miket beszél Szőcs Géza?

– hangzanak el a kölcsönös vádak, s ugye, ki van középen: a sajtó képviselője. S azon a legkönnyebb elverni a port, nyomást gyakorolni rá.

Pénteken mindkét oldalról azzal vádoltak, hogy részrehajló lennék. Ha mindkét fél támad, akkor két lehetőséget látok: vagy eléggé középen helyezkedem el, vagy rosszul végzem a munkámat. Előbb az EMNT egyik jeles képviselője feltételezte ezt egy messengeres magánbeszélgetésen, este pedig az RMDSZ egyik embere telefonált, s kioktatott, hogyan kell újságot írni, hírportált szerkeszteni. WOW! Tizenhat év újságírói tevékenység után megértem ezt is.

Jó kis erdélyi magyar mizériás kézikönyv arról,

hogyan viselkednek egyesek, akiknek valamilyen közvetlen érdeke fűződik valamelyik jelölthöz, pártoz, civil szerveződéshez, ahonnan a fizetést kapják. Miért nem lehet ezt nyugodt, higgadt, kiegyensúlyozott hangnemben megejteni? Elnézést, bocsánat, rájöttem: kampány van.

Nem, a te anyádé!

De amikor valamelyik jelölt győzelme már annyira biztos, akkor miért oly görcsös a stábja? Pontosabban annak egy része… Miért nem alkalmazza a laid back attitűdöt?

Tehát: csak nyugodtan, ingerültség nélkül. Lejár a kampány, s akkor már nem leszünk jó ismerősök, nem viccelődünk többé, nem szórakozunk együtt? Csak azért mert pillanatnyilag valaki valakinek kampányol? Kár lenne. Nagy kár! Én semmiképpen sem szeretném. Mert a kampányok jönnek-mennek, az illető most éppen tisztségben van, de lehet, két hónap múlva már nem lesz ott, ilyen a politika, számtalan példa van erre. De mi még megyünk kirándulni, sörözni, barlangászni, akárcsak mondjuk 8 évvel ezelőtt, amikor az illető politikusok még szüzek voltak… 🙂  Politikai szempontból, természetesen… 🙂

Read Full Post »

Older Posts »