Jancsó Miklós visszatérő motívumai: a színház (és Tompa Gábor), valamint az ortoépia. (Ja, és a szex)


Borítóterv: Könczey Elemér

Az élet nagy és fájó dolgairól ír Jancsó Miklós színművész a nemrég megjelent A kényelmetlen hős című könyvében. Ez így túl komolyan, mi több, talán kissé komoran is hangzik. Főleg azért, mert humoreszkekről van szó. De miért fájó a nevettetős stílus? Mert az élet nagy és fájó dolgairól számol be. Arról, ami Jancsónak talán a legjobban fájt: a színészi pályájának Tompa Gábor színházigazgató által történt zátonyra futtatása és a beszédtechnika tantárgy oktatásának elsorvasztása ott, ahol a legnagyobb szükség lett volna rá.

Az élet nagy és fájó, talán a legmélyebb sebet hagyó dolgait elviccelni: tehetség, rátermettség, szellem. Az utóbbi talán a legjelentősebb.

Szívesen olvastam a könyvet. Inkább hosszabb ideig ültem a fürdőszobában vagy még mentem egy megállót a trolibusszal, csakhogy befejezhessem egyik-másik részt (ilyenkor volt csak időm olvasni). Egyszer körbementem a 25-össel, s a „reggeli” szerkesztőségi gyűlésről is elkéstem. De legalább megtudtam, mit tanácsolt tizenéves kislányának a szerző, amikor a pályaválasztásról faggatta (igen vártatlan fordulat következik be), illetve ki volt Jancsó kamaszfantáziája. Szívemhez-lelkemhez szóló passzusokat olvastam a „vad, esztelen” szeretkezésekről, de leginkább a házasság-ellenességről:

A férfiak, akik már semmi értelmeset nem tudnak magukkal kezdeni, megnősülnek.

Ennél már talán csak az meredekebb, amikor az akadémikusok versengnek: ki pisil messzebb. Habár Erdély újrafelosztása, a kivándorlók otthontalanságának felfedése, az izomterem-történet, a Muşatescuvá vedlett Rejtő, a bulvársajtó visszásságainak bírálása, A tantárgyért folytatott harc (a nagy a betű nem cím kezdetét jelenti) is figyelembe érdemes.

Kedvencem viszont A gyerekek, akiket fel kell nevelni című írás (a főnök nem rúgja ki, megőrzi állását, pedig teljesen alkalmatlan, mert a gyerekeit fel kell nevelni). Mégsem. A gázrezsó. De nem. A primadonna. NEM, hanem az Erős fiúk.

Nem tudok dönteni. Újraolvasom a dedikált (ez nagyon jól esett nekem!!!) könyvet.

Kiss Olivérnek köszönettel, amiért felvállalt egy becsületes, bár minden jel szerint reménytelen küzdelmet – egy kényelmetlen „hős”-től a Kényelmetlen hőst. Jancsó Miklós. 2010. november 29.

Reklámok