Megáll az eszem!!! Miért ilyen ideges mindenki? Mert kampány van? Féltve érzi mindenki a pozícióját?


Mi értelme van ennyire egymásnak feszülni?

Szinte mindenki ideges, szinte mindenki nyugtalan, felháborodik, kikéri magának, azt hiszi, hogy ismét összeesküvés áldozatává vált, felhúzza az orrát, kilép a Yahoo Messengerről, azt mondja, többet soha sem szól hozzám. Érdekes, máskor lehetett (persze, voltak kivételek) nyugisan értekezni.

Egyes erdélyi magyar politikusok munkatársai, különböző RMDSZ-es és EMNT-s tisztségviselők úgy viselkednek mint a párzási időszakban levő macskák. Ismeritek, ugye, hogy milyen rettenetes és félelmetes hangokat adnak ki ilyenkor a macskák. Na, ezek a személyeknek is ilyen jellegű a hangszínük, hanglejtésük, hanghordozásuk.

Nem csoda, hisz kampány van

Egyrészt az RMDSZ-en belül, másrészt pedig jelentősen kiélesedett a harc az RMDSZ (még mielőtt valaki ebben is szándékot vélne felfedezni, sietek leírni, hogy azért írtam le előbb az érdekvédelmi szövetséget, mert hamarabb létezett, mint riválisa) és EMNT között.

Most a Mátyás-szoborcsoport újraavatása kapcsán. Komoly tét, ugyanis mindkét fél politikai tőkét próbál kovácsolni belőle.

Hányingerkeltő!

Mi javasoltuk hamarabb ezt és ezt a dátumot. Ti pofa be, mert mi szereztük rá a pénzt. Hogy is mertek arra gondolni, hogy a kongresszus kapcsán merült fel a február 27-i dátum? Ki mondta ezt nektek? Miket beszél Szőcs Géza?

– hangzanak el a kölcsönös vádak, s ugye, ki van középen: a sajtó képviselője. S azon a legkönnyebb elverni a port, nyomást gyakorolni rá.

Pénteken mindkét oldalról azzal vádoltak, hogy részrehajló lennék. Ha mindkét fél támad, akkor két lehetőséget látok: vagy eléggé középen helyezkedem el, vagy rosszul végzem a munkámat. Előbb az EMNT egyik jeles képviselője feltételezte ezt egy messengeres magánbeszélgetésen, este pedig az RMDSZ egyik embere telefonált, s kioktatott, hogyan kell újságot írni, hírportált szerkeszteni. WOW! Tizenhat év újságírói tevékenység után megértem ezt is.

Jó kis erdélyi magyar mizériás kézikönyv arról,

hogyan viselkednek egyesek, akiknek valamilyen közvetlen érdeke fűződik valamelyik jelölthöz, pártoz, civil szerveződéshez, ahonnan a fizetést kapják. Miért nem lehet ezt nyugodt, higgadt, kiegyensúlyozott hangnemben megejteni? Elnézést, bocsánat, rájöttem: kampány van.

Nem, a te anyádé!

De amikor valamelyik jelölt győzelme már annyira biztos, akkor miért oly görcsös a stábja? Pontosabban annak egy része… Miért nem alkalmazza a laid back attitűdöt?

Tehát: csak nyugodtan, ingerültség nélkül. Lejár a kampány, s akkor már nem leszünk jó ismerősök, nem viccelődünk többé, nem szórakozunk együtt? Csak azért mert pillanatnyilag valaki valakinek kampányol? Kár lenne. Nagy kár! Én semmiképpen sem szeretném. Mert a kampányok jönnek-mennek, az illető most éppen tisztségben van, de lehet, két hónap múlva már nem lesz ott, ilyen a politika, számtalan példa van erre. De mi még megyünk kirándulni, sörözni, barlangászni, akárcsak mondjuk 8 évvel ezelőtt, amikor az illető politikusok még szüzek voltak… 🙂  Politikai szempontból, természetesen… 🙂

Reklámok