Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2011. április


Tartalmas, szórakoztató, jó hangulatú est volt (Dusa Gábor felvétele)

Tetszett a Magyar Állami Népi Együttes keddi produkciója, amelyre a magyar opera nagytermében került sor: árnyjátékkal megoldott, dinamikus díszlet, megfelelő színesztétika, változatos táncok, népviseletek.

Persze, hogy az előadásmódban volt bizonyos szintű asszimetria, ezt néhány ismerősöm nem díjazta. Talán nincsenek hozzászokva a korszerű folklórértelmezéssel, a néptánc újszerű színpadra vitelével. Lehet, nem is kell megszokni ezt.

Megkockáztatom kijelenteni: nem vagyok szakértő, így többnyire zöldfülűként szólok hozzá, de szerintem talán egyetlen hazai néptáncegyüttes sem tudott volna ilyen produkciót felmutatni. Volt benne show, hagyomány, változatosság, dinamika, s kis kommersz is. Érdekes, hogy (igaz, a sokkal több anyagi erőforrással rendelkező) budapesti együttes adott elő ilyen kiválóan erdélyi néptáncokat…

Tetszettek az átvezetések egyik jelenetről a másikra, s úgy ropták, mintha a néptánc a világ legtermészetesebb dolga lenne. Vagyis az, hogy valaki így, ilyen szinten tudjon táncolni. Azt az érzést keltették bennem, hogy csak a színpadig levő távolság választ el bennünket, s a én is melléjük megyek, akkor nekem is ugyanazt sikerül produkálnom. Hiú ábránd – ahhoz újjá kellene születnem. 🙂 De szerintem nem egyedül vagyok ezzel.

A produkció alatt pezsgett bennem a vér, eszembe jutottak azok az idők, amikor elemiben néptáncra jártam, s roptuk a legényest. Októbertől ismét (korábban már voltam kezdő) társasági táncra járok, de néha lenézek az Bulgakov nagypincéjében zajló néptánc tanfolyamra is. De attól tartok, összekavarom a lépéseket, így egyelőre a társasági tánc mellett döntöttem…

***********************************************************************

Sándor Boglárka kolléganőmnek a mai Szabadságban megjelent írása itt olvasható.

***********************************************************************

Read Full Post »


Nem fukarkodtak, az százas

Csak jönnék végre rá, hogy az utolsó napon pontosan mikor sikerült ezeknek a rakoncátlanoknak és kis hamisoknak becsempészniük azt a három követ a hátizsákomba – ekkor lenne igazán teljes a 18 résztvevős Nyuszi-túra képe (április 22-25). Visszajátszodtam a filmet, s gyanítom, hogy mikor sikerült nekik.

Jómagam is gondoltam erre a poénra, de megkíméltem őket. Sejtettem, hogy nem úszom meg, de az utolsó napra azért nem gondoltam. Szinte végig le nem vettem a szemem a hátizsákomról, s mégis sikerült neki… Kis csibészek!

Így sem hiányos, sőt, mert rengeteg dolog történt.

Relatív csendélet a tűz mellett (Saját felvételek)

Merően más volt, mint a tavalyi, ugyanis most gyalog túrára mentünk. Barátkáig (Bratca) vásároltunk jegyet, de már Biharfüred megállóhelyen (nem ugyanaz, mint az üdülőtelep, mert oda csak az álomvasút jár) leszálltunk.

Ki volt adva az ukáz: az „ágyúgolyót” (barlangász szakszóval, románul: obuz – másfél literes, pille palackos sör) és az egyik erdélyi politikusunk által figyelmesség gyanánt (és természetesen valami ellenében – ugye, tetszik tudni, ezt minek nevezik) kapott pálinkát bizonyos megállóig meg kell inni. Ment is az ipar, tűntek el a tartalomjegyzékek, a klasszikusok Művei (barlangász szakszóval a kocsma, késdobáló, köpködő, azaz a lá birtucú gyin pödúré, nem más mint A Könyvtár).

Két fajtából is lehett válogatni...

A vonatozás hosszú évek után (nem emlékszem pontosan, a túra előtt mikor utaztam utoljára vonattal) betekintést adott nyújtott abba, amit az Academia Caţavencu találóan úgy fogalmazott meg, hogy

România Profundă.

Felmerült az is, hogy az idei valójában jubileumi túra, ugyanis az Őslények 2001-ben szervezték az elsőt.

Néhányan elégedetlenek voltunk, mert nú nyám dusz kú nású. Pedig ha nem nyalt volna citromot, a kalauz szépen beillett volna Gogol (Nyikolaj Vasziljevics) szatirikus vígjátékába is, mi meg a blattoló statiszták lettünk volna.

Pihenő

Habár a statiszta az más volt: ifjú, hevesvérű túratársunk, Andor (rossz nyelvek szerint Kandor/Kondor) a Jád-völgye alján (valahol Csarnóháza/Bulz környékén), amikor a Lesi-tó „szép kocsmájához” (elnézést, Könyvtárához) próbáltunk stoppolni saját (nők szerint jó) testével próbált autót szerezni a csapatnak. Bár Mózesre (szó szerint) bíztuk, hogy elvezessen, intézkedjen, mégis a lányoknak sikerült. Aztán egy faluval odébb (amikor a csapat hátra maradt része végső elkeseredésében vágott neki a 16-18 kilométeres útnak) meg nekem, domnú Russzal.  Fejenként egy nyolcasért felvitt a „papucs Dácsiával”, ebből lett neki Nagypénteken 80 leje. Durexet nem vásárolt belőle, mert a szőke hölgy, aki győzködte a kocsmában (a fene egye meg, a kultúrközösségek civilizációs, eszmei-lírai és drámai találkozó helyén: A Könyvtárban), hogy essen meg a szíve rajtunk, meg neki is majd rajta, s

ó fácsém förö mác gyé pork, üncélédzs tú, mö ómulé.

A „szép kocsmában” (Lesi-tó vízgyűjtő gát része) lassan-lassan összegyűlt a Nagy Csapat, áttanulmányoztunk néhány művet (műsoron: Bulgakov és Kassák Lajos összes), majd a Mészégető (Varniţa Leşului) barlang szájánál tábortűz, Bretter-kör féle felolvasó est néhány kortárs alkotó művéből, installációk, performansz (performance), kóruspróba, ínyencségek.

Ilyen messze kellett sátrat vernem, hogy ne halljam a horkolást...

Reggel táskás szemek. Nem nekem, mert jó messze aludtam a horkolóktól, s megtanultam a leckét: többet senki sem fogadok be a sátramba. Még akkor sem, ha szűz dobhártyájára ígéretet tesz, hogy nem zavarja meg álmomat.

Szombaton ismét nem Mózes irányította a túrát: felmentünk a Les-völgyön, Vadrózsás-domb környéke, Hátsó-tető (nem szédültünk, mert csak 948 méter magas), majd természetesen a mágnes pont: Az Întorsuri Könyvtár (hazafias momentumok: Ady, Dsida, Petőfi), Erdődámos (Dameş) mellett.

Vasárnap „átvágtunk” Cărmăzanra (Szűlűke szerint nincs hun megfelelője, se magyar), a Corobăţ barlang mellett háltunk meg.

Legalább 5 órát tartott a felolvasó délután a könyvtárban.

Ami biztos, biztos: hátha nem lesz szék a kocsmában...

Mozgás, sporttevékenység is volt azért: talált labdával fociztunk, csapatunk fölényesen győzött ha beleszámoljuk, hányszor sikerült eltalálnunk a labdát, s milyen hatást váltott ki egyik kiskorú csapattagunk művészi mutatványa (melles labdastop).

Hétfőn, húsvét másodnapján, előkerültek a tojások. S román túratársunk megtanulta a herezacskó szakkifejezést is. Ezznél kissé unalmasabb az, hogy a kakasmandikót tanulja meg.

Innen már egyenes út vezetett a Zichy-határhoz, a Măguran és az Izbândiş-völgybe, s aztán Vársonkolyosra, ahol az állomás közelében levő kocsmában elpusztítottuk az üveges sör tartalékot. De ettünk is: 30 miccset. És szalma krumplit is.

Személyes üzenet néhány résztvevőnek:

Andor: szép a fehér, de a rózsaszín még mácsóbb.

Erik: Csápő, förö dombéurji!

Cuncimókus (kicsi Cini): hova keveredett a szegény tinédzser… 🙂

Árpa: alólad nehéz kihúzni a széket!

Peti: ismét a családi program… horror! (mi történt második éjszaka a sátorban?)

Szűlűke: domnu csápö…

Jocó: labdába lehet rúgni, de vakond túrásba annál kevésbé…

Gizike: fogynod kellene!

Mózes: legközelebb erélyesebb fellépést, valóságos vezető szellemet várok el tőled. Pedig periszkópod is volt…

András: mi történt éjjel a sátorban?

Száddám (Szeles Ádám): ilyen csendesnek még sohasem láttalak, nősülni készülsz?

Ionu: cuvintele învăţate în tura asta îţi vor fi utile, aşa-i?

Blanka: a következőre külön meghívót kapok tőled, ugye?

Dászköl: könnyű az mh intézetben, rózbonbon a kényszerzubbony

Emese: láttad, ki fényképezte a popódat? Lesz retorzió?

Váradi: hogy sikerült hazaérni?

A túra visszatérő motívumai: cüt kájétú, tréznyimár dumnyézó dá förö plajé, futélár pityélé, dumö lá ghicö muntyán… 🙂

***************************

(Videó is lesz, ha végre sikerül a YouTube-ra feltölteni a képsorokat. Kattintok arra, hogy upload, aztán meg semmi sem történik)

A Pofakönyvre (Faceook) feltöltött fotók itt tekinthetők meg.

****************************

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Read Full Post »


Szádi így hirdette meg a Nyuszi-túrát:

Hogyha unod már a húsvétok szagát,
ha a Rexona már semmi jót nem ád,
hogyha részeg akarsz lenni hegyen-völgyön át,
menj el, menj el, menj el!

Szóval: április 22 – 25. között tradicionális gyalogos Nyuszi-tára, lébe és hóba,  keresztül és kasul a Királyerdőn.

Száddám.

Dehogy van hideg sátorban! (A felvétel a tavalyi Nyuszi-túrán készült)

Aki tudvalevő, hogy nem más, mint Szeles Ádám.

Van ezekben a sorokban valami mély. Amolyan je ne sais quoi… 🙂

Elsősorban Kassák Lajos: A ló meghal, a madarak kirepülnek című verséhez hasonlítanám.

Száddám akár új költészeti irányzatot is indíthatna. Ki hallott Brédáról? Mit számít OJD, s az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy? S

Szeles Ádám (a.k.a. Száddám) a menő, a cuccos, az érző és érzékeny lelki-lírai akusztika, a Rexona-Nyuszi irányzat megteremtője. ÉLJEN! ^*@#$%& – lelkes taps, éljenzés, szűnni nem akaró ováció – *@#$%&

Tavaly is voltam, s bejött a más fajta húsvét. Változtassunk valamit, próbáljuk a szabadban tojást festeni (lesz ilyen is). A múlt évben kocsikkal mentünk, mert egy áldott állapotban levő hölgy is velünk tartott, de most gyalogos lesz a menet. S persze, sátorozunk, tüzet rakunk, léháskodunk.

S végre VONAT! Nem is emlékeszem már pontosan, mikor ültem utoljára vonaton.

Tavaly is kiválóan telt (Cuga horror-terror horkolását leszámítva!) , most sem lehet másként… 🙂

Read Full Post »


Visszakerül a helyére? (Biro István/Krónika felvétele)

Lehet, ezt tényleg elérte Sorin Apostu polgármestertől, aki tavaly decemberben az RMDSZ-es vezető jelenlétében személyesen mondta nekem:

mi minden ilyen dologban egyeztetünk, megegyezünk

S vajon sikerült abban is megállapodni, amit az RMDSZ-es tisztségviselő mond a videóban, azaz a magyarságot sértő köztéri feliratok eltávolításáról?

A helyhatósági választások közeledtével kölcsönös engedményekkel kedveskednek egymásnak? S akkor mi lesz ennek az ára részünkről?

A László Attilával készített videó interjú ide kattintva nézhető meg.

Read Full Post »


Kiváló volt a hangulat (Saját felvétel)

Egyházak, társasági táncok, személyiségek, ötletek, szakmák, koreográfiák, stílusok, zenék, sportágak, társasági játékok ötvözete, felsorakozása, megnyilatkozása volt jellemző a csütörtökön, április 14-én kezdődött és vasárnap, április 17-én véget ért, a Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL) táncköre által immár második alkalommal megszervezett társasági tánctáborra.

Az első ilyen rendezvényt tavaly áprilisban, Torockón szervezte a tánckör.

A fentebb említetteken kívül természetesen a szakmai minőség is biztosított volt, a kiváló hangulatot pedig a korábban felsorolt sokszínűség eredményezte.

A Szabadságban megjelent, a honlapon fotóriporttal és videóval kiegészített beszámoló itt található.

A lényeg az volt, hogy kiváló volt a hangulat, jó a társaság, minőségi az oktatás (habár az én tempóm szerint néhol kissé túl gyors), s az utolsó napon még kirándultunk is a Kék-Lagunához, ami valójában a hab volt a tortán, ugyanis aznap verőfényes napsütés volt, s fájt a lelkem amiatt, hogy nem lesz kirándulás. És lőn.

Read Full Post »


Miért ne lehetne ő a Kolozs megyei elnök? (Rohonyi D. Iván felvétele)

Kissé csodálkozom, hogy – egyelőre – Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsos neve nem merült fel annak kapcsán, hogy ki lesz a Kolozs megyei RMDSZ következő elnöke.

Ugyanitt valóban bíráltam Traian Băsescu elnöki tanácsosát, de ugyanakkor elismertem politikusi rátermettségét, kiemeltem képességeit, integráló személyiségét.

Aki az RMDSZ-kongresszuson jól szerepelt, s már-már csak a papírforma akadályozta meg abban, hogy valós esélye legyen elfoglalni az érdekvédelmi szervezet elnöki tisztségét, annak valamilyen szinten bizonyos kötelessége is van az őt jelölő szervezet iránt.

Eckstein korántsem folytatott olyan kampányt Kelemen Hunor ellen, hogy esetleges megyei elnökké választása mérgezné az RMDSZ csúcsvezetésével kialakítandó munkakapcsolatot. Mi több, őt a Tőkés-félenemzeti” vonal is elfogadja, s a fideszes kormány berkeiben is (lájtos) szimpátiának örvend.

Esetleg derogál neki, hogy szenátori, miniszteri, most pedig államfői tanácsosi tisztségből visszazuhan a provinciális életbe? Vagy felajánlottak neki valamilyen más tisztséget, amely nyugodt, kiegyensúlyozott, problémamentes megélhetést biztosít számára?

Ne lőjetek, csak kérdezek!

Read Full Post »


Heten voltunk, mint a gonoszok: Rebeka, Magdi, Norbi, Előd, Lóri, Márk és jómagam.

Este tízig lapszámfelelős voltam, s azután kinéztünk a reptérre kipróbálni, milyen az éjszakai repülőgéplesés. Nappal ugyanis már próbáltuk…

Több helyen meghirdettem (WebSzabadság, CouchSurfing, Facebook, stb.) néhányan nem jöttek el az időjárásra való tekintettel. Pedig kint nem esett.

Szerencsére sikerült időben kiérni, így elkaptuk a bukaresti Tarom (Airbus A318), a római WizzAir (Airbus A320) és a müncheni Lufthansa (CRJ7) járatot.

Két gép között a Touareg gépkocsijában Lóri biztosította a „Sarki Fényt”, így kiváló volt a hangulat, észre sem vettük, hogy milyen gyorsan telik az idő. A részletekre nem térhetek ki. Röviddel éjfél után véget is ért az akció.

Egy dolgot nem sikerült megfejtenünk: vajon ki szállt fel azzal a Tarom járattal, amely hivatalosan nem létezett: sem a reptér honlapján nem jelent meg, sem a repülőgéplesésben eléggé jártas Előd és Norbi nem tudott magyarázatot adni rá. Váratlan fordulat egy dolog, de tudjunk mi is róla… 🙂

Legközelebb is megyünk, kérlek, kövesd a blogomat, s jelezd, ha érdekel!


Read Full Post »

Older Posts »