A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) szakvéleményét is kérték a Jancsó Noémi-perben


Cernean Toader (az idős, ősz hajú férfi hátul, középen) továbbra is azt állítja, Noémi nem a gyalogátkelőn ment át. A csíkos blúzban fia, jobb oldalon pedig a védőügyvéd (Tudor Răvoiu a második tárgyaláson készítette a felvételt)

Tizenhat éves újságírói tevékenységem egyik legnehezebb pillanata volt a tegnapi: a Jancsó-per harmadik tárgyalásán vettem részt.

Talán a Kilin Miklós által 10 évvel ezelőtt elkövetett halálos kimenetelű közúti baleset során Balázs Bence kollégámmal írt tényfeltáró riport volt még ilyen. Főleg az a része, amikor a családhoz mentem. Most is világosan emlékszem, amikor valaki azt kiáltotta:

Mi lesz az én Mikicámmal?

Ugyanolyan nehéz volt az a pillanat, amikor tavaly júliusban elmentem a Jancsó családhoz. Tegnap viszont nehezebb volt, mert úgy éreztem, mindenkiben sokkal erőteljesebb a tehetetlenség érzése. Mély fájdalmában, mérhetetlen gyászában szinte mindenki sírt a tegnapi tárgyaláson. Adott pillanatban nekem is potyogtak a könnyeim: nem tudtam ellenállni, pedig független megfigyelőnek kellett volna lennem. S sajnos Noémit csak látásból ismertem.

Az ügyészt és a védőügyvédet is szemmel láthatóan megviselte az ügy, pedig nekik sok ilyen esettel volt már dolguk. A bíró is több jelét mutatta annak, hogy nem közömbös számára az ügy.

A legnehezebb legyőzni a tehetetlenség érzését. A második tárgyaláson lopásért letöltendő börtönbüntetésre ítéltek egy nőt. Mit érezhet egy szülő, akinek a 22 éves, életvidám, s rendkívül tehetséges lányát halálra gázolják, s tudja, hogy a tettes egyetlen napot sem fog a rácsok mögött tölteni?

A tehetetlenség érzése késztette Jancsó Miklóst arra, hogy mielőtt a bíró a szászfenesi kaszárnya térfigyelő kamerája által rögzített felvételeket levetítette, odakiáltsa Toader Cerneannak:

Menj, nézd meg, mit csináltál!

Ne áltassuk magunkat: bármely sofőrrel előfordulhat, hogy halálra gázol valakit. De állítólag Cernean közvetlenül a baleset után is inkább azzal volt elfoglalva, hogy ártatlanságát bizonyítsa, ferdítse a tényeket, próbálja megúszni. Sem akkor, sem utólag nem mutatta semmilyen jelét annak, hogy megbánta, hogy fáj. Állítólag félt a családtól.

A Szabadságban ma megjelent cikk ide kattintva olvasható.

Végképp leírták a kolozsvári magyarságot! Fogadjuk el végre, hogy a 80 százalékos román többség eltaposott bennünket


Apostu ma megmondta: nem távolítják el (Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak)

Korántsem az elmúlt napok történései, amelyeket egyébként a meditációra igen alkalmas távolságból, pontosabban Milánóból követtem, s még a keserűség sem az, ami íratja a következőket velem: végképp leírták a kolozsvári magyarságot. Fogadjuk el végre, hogy a 80 százalékos román többség eltaposott bennünket. Funar ennek nyilvánvaló megnyilvánulása volt, Emil Boc polgármesterkedése alatt a gödör-ügy alatt is felszínre került, most viszont már nyíltan, mi több büszkén zajlik a taposás.

A törvényességre, a jogállam szabályaira hivatkozni, ezzel érvelni fölösleges. Az sem lényeges, mikor csúsztatott a városháza szóvivője, vagy hogy kézjegyével látott el bizonyos dokumentumokat. Ezek a részletek már nem számítanak. A 80 százalékos román többség viszont már annál inkább.

Ismét áltatjuk magunkat azzal, hogy igazunk van, s ez vagy az bizonyosságot nyert, valaki hazudott, füllentett, csúsztatott.

Hiú ábránd számon kérni a 80 százalékos többségtől a törvényességet, az aláírást, az adott szót.

Szerintem is most ütött igazán vissza László Attila puhánysága. De kíváncsi vagyok, ilyen helyzetben mit tettek volna, akik (sajnos) Kolozsváron semmilyen formában és semmilyen szinten nem gyakorolják a politikai/közigazgatási hatalmat: EMNT, EMNP, MIT, EMI, SZNT, Demokrácia Központ, MPP stb.

Sajnos, mert az ilyen helyzetekben derülne ki az, hogy ők is csupán a lehengerlő többséggel és a megértés hiányával szembesülnének.

Igen, tüntetnénk egy hétig, ismét lenne flash mob, gerillaakciót szerveznénk, éjszaka visszahelyeznénk a magyar üdvözlőtáblát, s eltávolítanánk a Iorga-idézetet. Ismét tőből kivágnák, illetve visszahelyeznék.

Az övéké lesz a végszó, mert többségben vannak. 80-18 százalék az arány. Nem segít sem az Európai Unió, sem az Afrikai Unió, sem az Amerikai Egyesült Államok, sem az Orosz Föderáció. Sem az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO), sem az Európai Parlament, de még az Ausztrál Kengurutenyésztők Egyesülete sem.

Nem azt mondom, hogy fölösleges a szélmalomharc… 🙂 Hanem azt, hogy amennyiben a megosztottság miatt jövőre se a helyi, se a megyei tanácsokba, se a parlamentbe nem jutunk be, akkor kezdődik az igazi buli. Országos szinten is…

SZAVAZÓGÉPEK – Polgári engedetlenségi akcióval kellene eltávolítani a Iorga-idézetet tartalmazó táblát? / Érdekel a Mátyás-szoborcsoport elé helyezett, a Iorga-idézetet tartalmazó bronztábla sorsa?


(Rohonyi D. Iván felvétele)

Egyes vélemények szerint nem polgári engedetlenségi akcióval kell eltávolítani a törvénytelenül elhelyezett, a Iorga-idézetet tartalmazó táblát a Mátyás-szoborcsoportot körülvevő zöldövezetről.

Ugyanakkor a román fél folyton azt állítja, hogy a kolozsvári, erdélyi, romániai magyar közösséget nem foglalkoztatja az ügy, csupán az RMDSZ  vezetőinek  sérelme az egész.

Vajon tényleg így van? Ez a szavazás minimális szinten irányadó lehet, alkalomadtán érvként lehet felhozni.

CSOMA BOTOND POLGÁRI ENGEDETLENSÉGI AKCIÓT SZERVEZNE A IORGA-FELIRAT ELTÁVOLÍTÁSÁRA. EZ A MEGOLDÁS?!


Polgári engedetlenség újtán kellene eltávolítani a Iorga-idézetet tartalmazó táblát? (Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak)

Kovács Hont Imre kollégám az imént járt a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalban, ahol Csoma Botond városi tanácsos azt nyilatkozta a Szabadság újságírójának: polgári engedetlenségi akciót javasol, amennyiben két napon belül nem távolítják el a Iorga-idézetet.

Ha erre kerül sor (polgári engedetlenségi akcióra – kiegészítés tőlem, K. O.), valószínűleg a román szélsőséges jobboldal is szervezkedni kezd, de ezt is fel kell vállalnunk. Ha cirkuszt akarnak, legyen állóháború: vigyük el a táblát annyiszor, ahányszor kiteszik. Tudja meg a külföldi média is, hogy hogyan működik Kolozsváron a multikulturalizmus, és hogy hogyan akarunk Európa kulturális fővárosa lenni. Nem tűrhetjük, hogy ennyire belegázoljanak az önbecsülésünkbe, és feltöröljék velünk a padlót!

A gyorshír teljes szövege ide kattintva érhető el.

Lehet, valóban már csak ez az egy megoldás kínálkozik a lehengerlő 80 százalékos, a törvényességet, az adott szót, a jogállam szabályait semmibe vevő román többséggel szemben…

MI TÖRTÉNIK ODAHAZA?! Eltűnt a magyar üdvözlőtábla, megjelent a Iorga-idézet


Valaki pontosan tudta, hogy következmények nélkül megengedheti magának azt, hogy tőből vágja ki a többnyelvű üdvözlőtáblát.... (Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak)

Még innen a távolból, azaz éppen Milánóból nézve is horrorisztikus dolgok történnek szülővárosomban. Érdekes, egyedi élmény ilyen távolságból szemlélni a történéseket. Innen valahogyan nincs akkora súlya az eseményeknek még akkor sem, ha csupán néhány napra jöttem el otthonról. Amennyiben mondjuk fél éve itt lennék, meggyőződésem hogy a lelki hatás sokkal csekélyebb lenne, ugyanis óhatatlanul más, itt zajló helyzetek kerülnek előtérbe, változnak a prioritások. Ésatöbbi.

A WebSzabadság oldalán előbb arról olvasok, hogy eltűnt a hétvégén elhelyezett ötnyelvű üdvözlő tábla, majd pedig arról, hogy ma, azaz hétfőn visszakerült a Mátyás-szoborhoz a Iorga-idézet. Micsoda váratlan fordulat!

Valaki azt is pontosan tudta, hogy következmények nélkül helyezheti vissza a Iorga-idézetet a Mátyás-szoborhoz. Összefüggő cselekedetekről van szó? (Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak)

Kérdések:

  1. Vajon a történések összefüggnek azzal, hogy hétvégén személycserére történt a Kolozs megyei RMDSZ élén? Anélkül, hogy pontos információk birtokában lennék, innen úgy tűnik, hogy László Attila és az új megyei RMDSZ-vezetőség lába alól teljesen kifut a talaj.
  2. László Attila és Máté András annyira utálja egymást, hogy képtelen egyeztetni, összehangolni a tevékenységet?
  3. Vajon hirtelen ennyire legyengültünk volna? Vagy csak megmutatom én mi a következménye annak, hogy nem engem válaszottatok meg típusú attiűd kerül előtérbe?
  4. Van engedély a Iorga-idézet elhelyezésére?
  5. Világos, hogy a Iorga-idézetet tartalmazó táblát nem egyik napról a másikra készítették. Vajon kinek a megrendelésére gyártották le, és hol?
  6. Mi a véleményetek?

Kíváncsian követem a fejleményeket.

Vásároltam szandált pedig volt a csomagomban, vaj helyett élesztőt vettem az üzletben. Csíki sör Lombardia tartomány fővárosában. Ti amo, Milano!


Massimo kiváló házigazda. Ez nem kedveskedés, valóság! (A fotó ma délben készült)

Izgalmasan telnek a napok Milánóban. Váratlan fordulatok következnek be. Viccen kívül.

Tegnap, azaz pénteken Valentina D., a varázslatos hölgy (göndör haj, barna szemek, , akivel a repülőgépen ismerkedtem meg) sajnos nem tudta megoldani, hogy bejussunk Lombardia tartomány fővárosába. Ugyanazt a taktikát alkalmaztam, mint hajdanán, amikor Norvégiába vagy Svédországba utaztunk: a repülőtéren vagy a beszálló kapunál a sorban ismerkedtem (ez nekem igen könnyen megy), majd megkérdeztem az illetőtől, hogy van-e esély arra, hogy bevigyenek a városba. Veszészmérnökit végzett, doktorált, s úgy döntött: elhagyja az országot. Szomorú, de még lehangolóbb lett volna, ha magyar…. 🙂

Így Lenke unokatestvéremmel, busszal tettük meg a Bergamo-Milánó utat. A központi vasútállomáson leadtuk a csomagokat a megőrzőbe, s nekivágtunk a városnak. A lényeg az volt, hogy belekóstoljunk az itteni hangulatba még mielőtt konkrét terveket szőttünk volna azzal kapcsolatban, mit látogatunk meg. Arra gyanakodtam, hogy otthon felejtettem a szandálomat, s mivel 30 Celsius fok körül járt a hőmérséklet, egy kínai üzletben potom áron várásoltam egy szandált. Este derült ki, hogy mégis becsomagoltam az otthonit… 🙂

A Couchsurfinges házigazdánk, Massimo délután fél hatkor találkozott velünk az itteni Moszkva téren, pontosabban az Oroszország fővárosáről elnevezett metrómegállónál. Barátságos, szociabilis, előzékeny srác. Doktorandusz.

Ádáz harc az ételért a milánói dóm (Duomo di Milano) előtt... 🙂

Diákszálláson lakik. Tulajdonképpen nem igazán az egyetemi hallgatóknak fenntartott szálláslehetőség, ugyanis Milánó szívében található. Hét diák lakik itt, összesen 2600 eurót fizetnek havonta. Annak függvényében, hogy ketten vagy hárman laknak egy szobában, fejenként havi 310-380 eurót kell fizentiük.

Az első volt a sörvásárlás.

Lélegzetelállítű volt, amint a lakásához közeli üzletben Csíki sört (ismétlem Csíki sört) láttam a polcon. Massimo elmondása szerint ciucco az ország több részében azt jelenti, hogy részeg… 🙂 🙂 Tegnap este Massimo barátai, összesen ötön, átjöttek lazulni. Főztek, ittunk, társalogtunk, lazultunk.

Ma, azaz szombaton a turisztikai attrakciók látogatása volt műsoron. Massimo segítségével eljutottunk olyan helyekre is, tapasztaltunk olyan dolgokat is, ahova/amelyeket a turisták nem látogatnak el/próbálnak ki. Ez is az egyik igen fontos hozadéka a Kanapészörfölők Klubjának (CouchSurfing – CS). Ja, és reggel vaj helyett élesztőt vásároltam. Hiába, nagyon sok minden változott azóta, hogy néhány évvel ezelőtt más valaki volt a gyomor felelős… 🙂

Néhányan bánhatják, hogy nem jöttek velünk… 🙂

Ma este CS buli lesz.

Most indulunk… 🙂

Milano, ti amo!


Milánó, érkezünk!

Minden valószínűség szerint ez lesz a jelszó, amikor Lenkicével, az unokatestvéremmel szerdán, május 25-én délelőtt visszatérünk Milanóból és Bergamoból.

A WizzAir menettérti repülőjegyet (mindennel együtt 120 lej. Igen, százhúsz új román lej!) április 8-án foglaltuk le hárman, de sajnos Ugron Szilárd nem tudott velünk tartani, így ketten vágunk neki az útnak.

A Kanapészörfölők (CouchSurfing) egyik milánói tagja biztosítja számunkra az ingyen szállást, s minden jel szerint Bergamoban is sikerül szállást találnunk. A többit (közszállítás, turisztikai attrakciók, múzeumok látogatása) is sikerült elintézni – köszönet Radu Pâslaru úrnak, Olaszország kolozsvári tiszteletbeli konzuljának!

Gépünk ma, azaz pénteken, május 20-án hajnali 6 órakor indul, így jó lenne már ágyba bújni!

Szóval: irány Milánó és Bergamo!

Jancsó Noémi-per: nem vall a vádlott


Cernean Toader (az idős, ősz hajú férfi hátul, középen) továbbra is azt állítja, Noémi nem a gyalogátkelőn ment át. A csíkos blúzban fia, jobb oldalon pedig a védőügyvéd (Tudor Răvoiu felvétele)

A 65 éves Toader Cernean még akkor sem hajlandó bevallani, hogy 2010. július 25-én a gyalogátkelőn halálra gázolta a 22 éves Jancsó Noémit, ha egy nemrég elfogadott jogszabály értelmében a büntetés alsó és felső határait egyharmaddal csökkenthetik.

Az ügyben tegnap tartották a második tárgyalást a kolozsvári bíróságon. Az elsőn, május 3-án a védőügyvéd azt kérte, hogy a vádlott felmutathassa erkölcsi bizonyítványát, így a bíró május 17-re halasztotta az ügyet.

Jóllehet kedden a bíró felhívta a vádlott figyelmét, hogy egy újonnan elfogadott jogszabály szerint beismerő vallomás esetén a büntetés akár egyharmadára is csökkenhet, a sofőr….

Folytatás a Szabadság mai számában megjelent cikkben.

Jancsó Noémi-per – a második tárgyalás


Kioltotta az életét

Ma reggel röviddel kilenc óra után a kolozsvári városi bíróság 167-es számú tárgyalóterme előtt voltam. Rekita Rozália és Jancsó Miklós értesített, hogy a 13-as számú tárgyalás lesz. A tárgyalóterem kinyitásakor a védőügyvéd ismét próbált halasztást elérni a vádlottnak (a rendőrség még nem állította ki az erkölcsi bizonyítványt, amelyet „a büntetés” enyhítésére használnának), de sikertelenül: a bíró szerencsére elutasította a kérést.

Azért írtam idézőjelbe a „büntetés” szót, mert a 65 éves Toader Cernean minden valószínűség szerint egy napot sem fog a börtönben tölteni.

Marian Lucian bíró határozott volt és szigorú. Paradox módon a vádlott, a 65 éves Toader Cernean még akkor sem hajlandó bevallani, hogy  2010. július 25-én a gyalogátkelőn gázolta halálra a 22 éves Jancsó Noémit, ha egy nemrég elfogadott jogszabály értelmében a büntetés alsó és felső határait egyharmaddal csökkenthetik.

Minden valószínűség szerint így is felfüggesztett börtönbüntetést kap.

A részletes anyag a Szabadság holnapi lapszámában jelenik meg.

Valós esély van arra, hogy a Mátyás-szoborra visszahelyezzék a Iorga-idézetet?


Nincs mit keressen a szobron!

Ma hívott Mihai Hurezeanu, a Realitatea hírtelevízió kolozsvári stúdiójának a műsorvezetője, vegyek részt egy beszélgetésen. A téma: helyezzék-e vissza vagy sem a Mátyás-szoborra a Iorga-idézetet.

Lévén, hogy már a délutáni órákban elmegyek a városból, ez lehetetlen.

Pedig elmondtam volna a többségnek, hogy azt a táblát a kilencvenes évek elején az éj leple alatt a Közterület-Fenntartó Vállalat (RADP) emberei Gheorghe Funar szélsőségesen nacionalista kolozsvári ex-polgármester parancsára helyezték oda. A cél az volt, hogy „bizonyítsa” a reneszánsz király román eredetét és megsértse a kolozsvári, erdélyi, romániai magyar kisebbséget.

Most bizonyos román értelmiségiek és üzletemberek köré tömörülő lobbi csoportok azt szeretnék elérni, hogy a Iorga-idézetet tartalmazó tábla ismét felkerüljön a restaurált és frissen felavatott szobor talapzatára.

A Ziua de Cluj napilap szavazógépet indított azzal a kérdéssel: a városházának mit kellene tennie a táblával? Eddig (péntek, május 13., 15 óra 43 perc) az eredmény:

  • 39% – mondjon le az elhelyezéséről,
  • 38% – helyezzék vissza,
  • 20% – állítsák ki egy múzeumban,
  • 3% – találjanak egy diszkrét helyet neki a műemléken.

Érdekes megfigyelni, ahogy bizonyos érdekcsoportok próbálkoznak a tábla visszahelyezésével, pedig gondoltam, már itt az idő, hogy senki sem kérjen az ilyen Funar-féle feliratokból. De lám-lám a nemzeti érzelmeket milyen könnyű szítani. Nemrég László Attila alpolgármester azt nyilatkozta: biztos, nem kerül vissza a felirat a piedesztálra.

Nem mintha ettől függne, de jó lenne szavaznunk arra, hogy ne helyezzék vissza a talapzatra a táblát.

Jókai teljesítménytúra 30B extrém-bónusz-extra-plusz. 30 kilométer+, eltévedések sorozata, hóvihar, hóhullás, dara, zápor, köd, csúszós kövek (FOTÓRIPORT, VIDEÓK, a SZABADSÁGBAN megjelent riporttal)


Még ettem... (Balról jobbra: Trombika, Jocó, Lenke és a hagyma maradéka)

Szombaton csapatunknak (Antal Lenke, a. k. a. VJ Lenky, Trombitás Enikő – a. k. a. VJ Tromby, Bíró József – a. k. a. DJ Mâţ és jómagam – a. k. a. DJ Băţ) percre pontosan 10 órába és 10 percbe telt az Erdélyi Kárpát-Egyesület  (EKE) szervezte Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrán megtenni a 30 kilométeres távot ( Jókai 30B szakasz). Úgy tudom, ezzel szerényen, de annál nagyobb megelégedéssel kivívtuk magunknak az utolsó helyet. Persze, hogy nem a teljesítmény a fontos, elvégre mi valóban azért mentünk, hogy szórakozzunk. Azt terveztük, ha nem fűlik a fogunk az egészhez, rakunk egy tüzet, sütünk egy szalonnát (tettem magamhoz) és visszafordulunk. S ámen.

Az egész úgy kezdődött,

hogy érkezett értesítés a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK) levelező listájára, amelynek tagja vagyok, a XIV. Jókai Emlék- és Teljesítménytúráról.  A hírt feltöltöttem a WebSzabadság Az Ön híre rovatába, s válaszoltam a küldőnek, Nagy Zoltánnak (nem az Iskola Alapítvány igazgatója). Aztán május 5-én, szerdán a főszervező felkért, vegyek részt a túrán, s számoljak be az élményekről a Szabadságban. Határidőnaplómba már szerepelt a túra, s habár immár 15 éve rendszeresen túrázom úgy gondoltam, ez a profiknak való. Ráadásul azt feltételeztem, hogy ha az utóbbi időben elsősorban elfoglaltságuk miatt egyre kevesebben jönnek el az egyszerű (alkalomadtán sátoros) túrákra, akkor most végképp nem lesz társaság. S anélkül meg mit sem ér az egész. Legalábbis számomra szinte semmit sem ér, ugyanis a természetjárással szinte azonos fontossággal bír a hangulat és a társaság.

A teljesítmény az utolsó szempont.

Ha már utolsók vagyunk, akkor legalább fotózzunk (A Tordai-hasadékban, amikor ismét azt hittük, eltévedtünk)

Nos, szervezni kezdtem a csapatot. Telefonáltam, SMS-t írtam sok mindenkinek (a szűk baráti körömnek, régi és új ismerősöknek, haveroknak, barátoknak), de csak Trombika, Lenkice unokatestvérem és Jócóka vállalta a kihívást.

Szombaton hajnali 5.15-kor ébredés,

tisztálkodás, gyors reggeli, 6.20-kor már a magyar színház előtt vagyok. Indulunk a Bükk-erdőbe a Silva vendéglőhöz/kempinhez. Innen indul a

Jókai 30A (Silva kemping – Mikesi-házak – Hordós-kút – Tordatúri kőfejtő –Tordai hasadék – Szind) és a

Jókai 55 (Silva kemping – Mikesi-házak – Hordós-kút – Tordatúri kőfejtő – Szind – Tordai-hasadék – Monasztéria-tető (Kápolnás-tető) – Curmătura-nyereg – Várfalva – Székelykúő – Torockó) teljesítménytúra.

Meglep, hogy utóbbira sok idősebb személy iratkozik be. Az egyik hölgy vastag, barna színű, dizájnosnak tűnő harisnyanadrágban vág neki az 55 kilométeres távnak. Az EMT-s Prokop Zoli figyelmeztet: a hölgy tavaly is megelőzött jó néhány fiatalt, a látszat nagyon csal.

Elvisz a busz Szindre

Viccelődünk, milyen nehéz a túra, hihetetlen mekkora erőfeszítés kimászni a Feleki-tetőt. Morfondírozunk, hogy az 55 kilométeres távot kellett volna választanunk. Aha, persze, később derült ki, hogy a 30 kilométeres éppen elég volt. Főleg a lányoknak.

A csúszós kövek miatt nehéz volt átkelni a patakon. Én levettem a bakancsomat, a zoknikat, s úgy keltem át)

Szindről vígan vágunk neki a makadám útnak, előttünk többen haladnak, nem tévedünk el. Józsefet keresem, akinél van pálinka, beérem Prokop Zolit és Emmát, de a mókusvíz sehol (náluk nem is volt). József sehol. bevárom Lenkét, Enikőt és Jocót, de mindenki megelőz bennünket, így nem vagyunk biztosak, merre vezet az út.

Az erdőben el is tévedünk. Bravó!

Abban se voltuk biztosak, hogy a Tordai-hasadékon keresztül halad az út, mert senki se volt előttünk, de a hátunk mögött se. Ez nem azt jelentette, hogy első, hanem inkább az, hogy nagyon utolsók vagyunk.

Sebaj, utolértünk néhány túrázót.

A Tordai-hasadék után megjelent az első ellenőrző pont. Őszintén, nem tudtam, hogy lesznek. Nagy Zoltánnal többször beszéltem telefonon pénteken, de erre nem tértem ki. Ő pedig úgy vélhette, hogy csak természetes, hogy a teljesítménytúrán lesz ilyen. No, meg az is meglepett, hogy sokan csoportokba verődve, illetve egyénileg vágtak neki a távnak. Azt hittem, csoportosan megyünk.

A Tordai-hasadék után jött a korhelykedés.

Meredek emelkedő.  Mi a piros pont jelzésen folytattuk az utat, ez pedig a hasadék peremét követte. Addig mentünk, amíg feltűnt, hogy ereszkedik. Hoppá, nem jó, nekünk szinten kellene mennünk. Na, vissza. Rátértünk a piros sávra, át a karrmezőn, itt erőteljes szélfúvás, Jocó szerint Krivac. Újabb ellenőrző pont.

Merengő a Tordai-hasadékban

Alig vártuk, hogy leérjünk az új ortodox kolostorhoz. Betértünk a bozótos útra, újabb ellenőrző pont. Szegény úriember ott ült az erdő szélén a füvön, s már csepergett. Az egyik ereszkedőn Lenke nyom két seggest, megsérül, de ez csak Várfalván derül ki igazán, ahonnan nem tudja már folytatni az utat a bedagadt lába miatt. Na, de ne vágjak a dolgok elejébe.

Miután átkeltünk az Aranyos görbe hídján, s a Várfala irányjelző táblánál megálltunk fotózni, arra lettünk figyelmesek, hogy fék, kiszáll valaki egy Dacia Nova típusú személygépkocsiból odajön hozzánk, s megkérdezi:

Jókai teljesítménytúrásokat vagytok?

Igenlő válaszunk után elkéri a könyvecskénket (kaptunk ilyen útvonalat részletező leírást és igazoló lapokat is tartalmazó cuccot), s simán belepecsételi

Kardos Balázs alelnök

Na aztán! Kellemes meglepetés. Balázs rendkívül közvetlen és barátságos volt, Torockón is találkoztunk vele, nagyon finom borral kínált. Ő az EKE tordai fiókjának a vezető-helyettese.

Várfalván újabb ellenőrző pont. Lehúzós (nagyon tetszettek a rajtuk levő rajzok, illusztrációk), időpont bejegyzése az igazolólapra. Lenke térde bedagadva, megkékülve: úgy dönt, nem folytatja. A busz 17 óra tájt jön ide, s majd elhozza Torockóra. Elválunk tőle, marad Enikő, Jocó és én.

Sört vásárolunk Jocóval,

nógatom, hogy igyuk meg, kisütött a nap. Ne, majd odébb. (Később megbántam, hogy rá hallgattam. A pálinka beszerzésével és elfogyasztásával kapcsolatban is, a fenébe!) Még Várfalva előtt felhívom Kolozsi Ernőt, az Erdély Mentőcsoport Kolozs-Torda fiókjának a vezetőjét-alapemberét, a községben hol lehet jó pálinkát beszerezni.

Az extrém megpróbáltatások után, a Székelykő előtt

Éreztem, hogy hideg lesz, mintha sejtettem volna a hóvihart. Nem ittuk meg a sört, nem vásároltunk mókusvizet.

Várfalva után az erdőben többször pihennünk kell,

Trombika gyűlöli az emelkedőket, megelőz Tőkés Gyöngyvér és túratársa(i). Nem találjuk a Tótfajkút tisztása utáni „kis tisztást”. Persze, hogy eltévedünk. Meglep az is, hogy elkezd hullni a hó. Nem túlzok, hullt a hó, ez a videón is látszik. Aztán esik az eső, hull/esik a dara. Kivárjuk a végét, addig eszünk. Nagy okosan itt isszuk meg a sört, inkább pálinka kellett volna, az bemelegít, ne félj!

A leírás szerint az erdő után látnunk kellett volna

a Székelykő impozáns tömegét

Frászt! Úgy hullt a hó, hogy még az erdő széle sem látszott… 🙂

Aztán jött a köd,

de szerencsére hamar felszállt, s láttuk azt is, amint a szoknyás, vastag barna harisnyás, 50 év körüli hölgy, aki Kolozsvárról idáig gyalog jött (Jókai 55), szépen „megmocskol”, azaz megelőz minket.

Egy ilyen túra után valóban repülni tudna a boldogságtól az ember...

A Székelykő nyergébe kérünk újabb lehúzóst és időpont-bejegyzést (szegény srácoknak tüzet kellett rakniuk olyan hideg volt odafent), felmegyünk a csúcsra mutassuk meg Trombikának a kilátást (még sohasem volt itt), aztán a Nagy-Nyelőn, bocsánat, a Nagy-Árkon keresztül beereszkedünk Torockóra.

Szinte hősökként üdvözüljük magunkat. Kapunk emléklapot, jelvényt, aláírást, gratulációt. Utóbbit elsősorban Trombika érdemli meg, akit eme teljesítmény elismeréseként ünnepélyesen hegyi zergének becézünk ezután… 🙂 A mi túránkat pedig elneveztük Jókai teljesítménytúra 30B extrém-bónusz-extra-plusznak.

**********************************************************

A fotók itt tekinthetők meg.

A videók itt vannak.

A Szabadságban május 9-én megjelent riport ide kattintva olvasható.

************************************************************

A FIDESZ átharapja az RMDSZ torkát. Az Erdélyi Magyar Néppárt tartja a véres tálat? Ki/mi és hogyan helyettesíti majd az érdekvédelmi szervezetet?


Hiába, kétharmad az kétharmad...

Felgyorsultak az események az utóbbi napokban. A magyar kormány kissé sietősen, alkalomadtán bizonytalanul és kapkodva cselekszik, de a lényeget nem veszíti szem elől: átharapni az RMDSZ torkát. (Nem tudom, de valamiért most is a gyengébbel tartok)

Egyrészt megszűnnek a státusirodák, nem létezik többé az RMDSZ Főtitkárságán működő Központi Tájékoztató Iroda, a magyar kormány a külképviseleteket bízta meg az ügyintézés lebonyolításával.

Más: az oktatási-nevelési programot már nem az Iskola Alapítvány intézi, Nagy Zoltán elmondása szerint kétharmados arroganciával közölték vele, hogy ámen.

Ezen kívül, magyar állampolgárság megadásával kapcsolatos ügyintézést sem az RMDSZ végzi. Világos, hogy az RMDSZ tevékenységének jelentős részét megszüntetik, így az érdekvédelmi szervezet már nem bonyolíthatja le többé az anyaországi programokat. A magyar-magyar viszonyban holtvágányra kerül, nem tárgyalópartner.

Persze, hogy az sem véletlen, ma jelentették be: az EMNT benyújtotta az új párt bejegyzéséhez szükséges aláírásokat. De vajon az új szervezetek, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ), a főkonzulátusok, illetve a Demokrácia Központok megfelelően végzik majd a munkát?

Tévedés ne essék, nem valakit siratok, kérdéseket teszek fel csupán. (Habár a pszichológusok szerint ösztönösen szinte mindenki a gyengébbel tart)

Az egészben a legérzékenyebb pont talán a „kétharmados arrogancia”, a lehengerlő, leszámoló, buldózer-stílus. Az utóbbi időben ez több ízben és formában megnyilvánult.

Rendben van, kinyírjuk az RMDSZ-t, mert fújj.

Nem vedlik át saját ábrázatunkra, nem működik a kézi vezérlés. Helyébe az Erdélyi Magyar Néppárt kerül. Mindenhova? Mikor? Hogyan? A városi, megyei tanácsokba, kormányba, központi, regionális és helyi intézményekbe? Más alapokról zajlik majd a tárgyalás a helyhatósági és parlamenti választások alkalmával, vagy szórványban is külön-külön jegyzéken indulnak? Utóbbi végzetes lenne.

Eddig van egy pártunk (Magyar Polgári Párt – MPP), egy érdekvédelmi szervezetünk (RMDSZ), két nemzeti tanácsunk (Erdélyi és Székely), s bejegyzés előtti Erdélyi Magyar Néppártunk. Nem tűnik úgy, hogy politikai és képviseleti infláció ez a fogyatkozó erdélyi magyarság számára?