Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2011. május


Cernean Toader (az idős, ősz hajú férfi hátul, középen) továbbra is azt állítja, Noémi nem a gyalogátkelőn ment át. A csíkos blúzban fia, jobb oldalon pedig a védőügyvéd (Tudor Răvoiu a második tárgyaláson készítette a felvételt)

Tizenhat éves újságírói tevékenységem egyik legnehezebb pillanata volt a tegnapi: a Jancsó-per harmadik tárgyalásán vettem részt.

Talán a Kilin Miklós által 10 évvel ezelőtt elkövetett halálos kimenetelű közúti baleset során Balázs Bence kollégámmal írt tényfeltáró riport volt még ilyen. Főleg az a része, amikor a családhoz mentem. Most is világosan emlékszem, amikor valaki azt kiáltotta:

Mi lesz az én Mikicámmal?

Ugyanolyan nehéz volt az a pillanat, amikor tavaly júliusban elmentem a Jancsó családhoz. Tegnap viszont nehezebb volt, mert úgy éreztem, mindenkiben sokkal erőteljesebb a tehetetlenség érzése. Mély fájdalmában, mérhetetlen gyászában szinte mindenki sírt a tegnapi tárgyaláson. Adott pillanatban nekem is potyogtak a könnyeim: nem tudtam ellenállni, pedig független megfigyelőnek kellett volna lennem. S sajnos Noémit csak látásból ismertem.

Az ügyészt és a védőügyvédet is szemmel láthatóan megviselte az ügy, pedig nekik sok ilyen esettel volt már dolguk. A bíró is több jelét mutatta annak, hogy nem közömbös számára az ügy.

A legnehezebb legyőzni a tehetetlenség érzését. A második tárgyaláson lopásért letöltendő börtönbüntetésre ítéltek egy nőt. Mit érezhet egy szülő, akinek a 22 éves, életvidám, s rendkívül tehetséges lányát halálra gázolják, s tudja, hogy a tettes egyetlen napot sem fog a rácsok mögött tölteni?

A tehetetlenség érzése késztette Jancsó Miklóst arra, hogy mielőtt a bíró a szászfenesi kaszárnya térfigyelő kamerája által rögzített felvételeket levetítette, odakiáltsa Toader Cerneannak:

Menj, nézd meg, mit csináltál!

Ne áltassuk magunkat: bármely sofőrrel előfordulhat, hogy halálra gázol valakit. De állítólag Cernean közvetlenül a baleset után is inkább azzal volt elfoglalva, hogy ártatlanságát bizonyítsa, ferdítse a tényeket, próbálja megúszni. Sem akkor, sem utólag nem mutatta semmilyen jelét annak, hogy megbánta, hogy fáj. Állítólag félt a családtól.

A Szabadságban ma megjelent cikk ide kattintva olvasható.

Read Full Post »


Apostu ma megmondta: nem távolítják el (Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak)

Korántsem az elmúlt napok történései, amelyeket egyébként a meditációra igen alkalmas távolságból, pontosabban Milánóból követtem, s még a keserűség sem az, ami íratja a következőket velem: végképp leírták a kolozsvári magyarságot. Fogadjuk el végre, hogy a 80 százalékos román többség eltaposott bennünket. Funar ennek nyilvánvaló megnyilvánulása volt, Emil Boc polgármesterkedése alatt a gödör-ügy alatt is felszínre került, most viszont már nyíltan, mi több büszkén zajlik a taposás.

A törvényességre, a jogállam szabályaira hivatkozni, ezzel érvelni fölösleges. Az sem lényeges, mikor csúsztatott a városháza szóvivője, vagy hogy kézjegyével látott el bizonyos dokumentumokat. Ezek a részletek már nem számítanak. A 80 százalékos román többség viszont már annál inkább.

Ismét áltatjuk magunkat azzal, hogy igazunk van, s ez vagy az bizonyosságot nyert, valaki hazudott, füllentett, csúsztatott.

Hiú ábránd számon kérni a 80 százalékos többségtől a törvényességet, az aláírást, az adott szót.

Szerintem is most ütött igazán vissza László Attila puhánysága. De kíváncsi vagyok, ilyen helyzetben mit tettek volna, akik (sajnos) Kolozsváron semmilyen formában és semmilyen szinten nem gyakorolják a politikai/közigazgatási hatalmat: EMNT, EMNP, MIT, EMI, SZNT, Demokrácia Központ, MPP stb.

Sajnos, mert az ilyen helyzetekben derülne ki az, hogy ők is csupán a lehengerlő többséggel és a megértés hiányával szembesülnének.

Igen, tüntetnénk egy hétig, ismét lenne flash mob, gerillaakciót szerveznénk, éjszaka visszahelyeznénk a magyar üdvözlőtáblát, s eltávolítanánk a Iorga-idézetet. Ismét tőből kivágnák, illetve visszahelyeznék.

Az övéké lesz a végszó, mert többségben vannak. 80-18 százalék az arány. Nem segít sem az Európai Unió, sem az Afrikai Unió, sem az Amerikai Egyesült Államok, sem az Orosz Föderáció. Sem az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO), sem az Európai Parlament, de még az Ausztrál Kengurutenyésztők Egyesülete sem.

Nem azt mondom, hogy fölösleges a szélmalomharc… 🙂 Hanem azt, hogy amennyiben a megosztottság miatt jövőre se a helyi, se a megyei tanácsokba, se a parlamentbe nem jutunk be, akkor kezdődik az igazi buli. Országos szinten is…

Read Full Post »


(Rohonyi D. Iván felvétele)

Egyes vélemények szerint nem polgári engedetlenségi akcióval kell eltávolítani a törvénytelenül elhelyezett, a Iorga-idézetet tartalmazó táblát a Mátyás-szoborcsoportot körülvevő zöldövezetről.

Ugyanakkor a román fél folyton azt állítja, hogy a kolozsvári, erdélyi, romániai magyar közösséget nem foglalkoztatja az ügy, csupán az RMDSZ  vezetőinek  sérelme az egész.

Vajon tényleg így van? Ez a szavazás minimális szinten irányadó lehet, alkalomadtán érvként lehet felhozni.

Read Full Post »


Polgári engedetlenség újtán kellene eltávolítani a Iorga-idézetet tartalmazó táblát? (Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak)

Kovács Hont Imre kollégám az imént járt a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalban, ahol Csoma Botond városi tanácsos azt nyilatkozta a Szabadság újságírójának: polgári engedetlenségi akciót javasol, amennyiben két napon belül nem távolítják el a Iorga-idézetet.

Ha erre kerül sor (polgári engedetlenségi akcióra – kiegészítés tőlem, K. O.), valószínűleg a román szélsőséges jobboldal is szervezkedni kezd, de ezt is fel kell vállalnunk. Ha cirkuszt akarnak, legyen állóháború: vigyük el a táblát annyiszor, ahányszor kiteszik. Tudja meg a külföldi média is, hogy hogyan működik Kolozsváron a multikulturalizmus, és hogy hogyan akarunk Európa kulturális fővárosa lenni. Nem tűrhetjük, hogy ennyire belegázoljanak az önbecsülésünkbe, és feltöröljék velünk a padlót!

A gyorshír teljes szövege ide kattintva érhető el.

Lehet, valóban már csak ez az egy megoldás kínálkozik a lehengerlő 80 százalékos, a törvényességet, az adott szót, a jogállam szabályait semmibe vevő román többséggel szemben…

Read Full Post »


Valaki pontosan tudta, hogy következmények nélkül megengedheti magának azt, hogy tőből vágja ki a többnyelvű üdvözlőtáblát.... (Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak)

Még innen a távolból, azaz éppen Milánóból nézve is horrorisztikus dolgok történnek szülővárosomban. Érdekes, egyedi élmény ilyen távolságból szemlélni a történéseket. Innen valahogyan nincs akkora súlya az eseményeknek még akkor sem, ha csupán néhány napra jöttem el otthonról. Amennyiben mondjuk fél éve itt lennék, meggyőződésem hogy a lelki hatás sokkal csekélyebb lenne, ugyanis óhatatlanul más, itt zajló helyzetek kerülnek előtérbe, változnak a prioritások. Ésatöbbi.

A WebSzabadság oldalán előbb arról olvasok, hogy eltűnt a hétvégén elhelyezett ötnyelvű üdvözlő tábla, majd pedig arról, hogy ma, azaz hétfőn visszakerült a Mátyás-szoborhoz a Iorga-idézet. Micsoda váratlan fordulat!

Valaki azt is pontosan tudta, hogy következmények nélkül helyezheti vissza a Iorga-idézetet a Mátyás-szoborhoz. Összefüggő cselekedetekről van szó? (Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak)

Kérdések:

  1. Vajon a történések összefüggnek azzal, hogy hétvégén személycserére történt a Kolozs megyei RMDSZ élén? Anélkül, hogy pontos információk birtokában lennék, innen úgy tűnik, hogy László Attila és az új megyei RMDSZ-vezetőség lába alól teljesen kifut a talaj.
  2. László Attila és Máté András annyira utálja egymást, hogy képtelen egyeztetni, összehangolni a tevékenységet?
  3. Vajon hirtelen ennyire legyengültünk volna? Vagy csak megmutatom én mi a következménye annak, hogy nem engem válaszottatok meg típusú attiűd kerül előtérbe?
  4. Van engedély a Iorga-idézet elhelyezésére?
  5. Világos, hogy a Iorga-idézetet tartalmazó táblát nem egyik napról a másikra készítették. Vajon kinek a megrendelésére gyártották le, és hol?
  6. Mi a véleményetek?

Kíváncsian követem a fejleményeket.

Read Full Post »


Massimo kiváló házigazda. Ez nem kedveskedés, valóság! (A fotó ma délben készült)

Izgalmasan telnek a napok Milánóban. Váratlan fordulatok következnek be. Viccen kívül.

Tegnap, azaz pénteken Valentina D., a varázslatos hölgy (göndör haj, barna szemek, , akivel a repülőgépen ismerkedtem meg) sajnos nem tudta megoldani, hogy bejussunk Lombardia tartomány fővárosába. Ugyanazt a taktikát alkalmaztam, mint hajdanán, amikor Norvégiába vagy Svédországba utaztunk: a repülőtéren vagy a beszálló kapunál a sorban ismerkedtem (ez nekem igen könnyen megy), majd megkérdeztem az illetőtől, hogy van-e esély arra, hogy bevigyenek a városba. Veszészmérnökit végzett, doktorált, s úgy döntött: elhagyja az országot. Szomorú, de még lehangolóbb lett volna, ha magyar…. 🙂

Így Lenke unokatestvéremmel, busszal tettük meg a Bergamo-Milánó utat. A központi vasútállomáson leadtuk a csomagokat a megőrzőbe, s nekivágtunk a városnak. A lényeg az volt, hogy belekóstoljunk az itteni hangulatba még mielőtt konkrét terveket szőttünk volna azzal kapcsolatban, mit látogatunk meg. Arra gyanakodtam, hogy otthon felejtettem a szandálomat, s mivel 30 Celsius fok körül járt a hőmérséklet, egy kínai üzletben potom áron várásoltam egy szandált. Este derült ki, hogy mégis becsomagoltam az otthonit… 🙂

A Couchsurfinges házigazdánk, Massimo délután fél hatkor találkozott velünk az itteni Moszkva téren, pontosabban az Oroszország fővárosáről elnevezett metrómegállónál. Barátságos, szociabilis, előzékeny srác. Doktorandusz.

Ádáz harc az ételért a milánói dóm (Duomo di Milano) előtt... 🙂

Diákszálláson lakik. Tulajdonképpen nem igazán az egyetemi hallgatóknak fenntartott szálláslehetőség, ugyanis Milánó szívében található. Hét diák lakik itt, összesen 2600 eurót fizetnek havonta. Annak függvényében, hogy ketten vagy hárman laknak egy szobában, fejenként havi 310-380 eurót kell fizentiük.

Az első volt a sörvásárlás.

Lélegzetelállítű volt, amint a lakásához közeli üzletben Csíki sört (ismétlem Csíki sört) láttam a polcon. Massimo elmondása szerint ciucco az ország több részében azt jelenti, hogy részeg… 🙂 🙂 Tegnap este Massimo barátai, összesen ötön, átjöttek lazulni. Főztek, ittunk, társalogtunk, lazultunk.

Ma, azaz szombaton a turisztikai attrakciók látogatása volt műsoron. Massimo segítségével eljutottunk olyan helyekre is, tapasztaltunk olyan dolgokat is, ahova/amelyeket a turisták nem látogatnak el/próbálnak ki. Ez is az egyik igen fontos hozadéka a Kanapészörfölők Klubjának (CouchSurfing – CS). Ja, és reggel vaj helyett élesztőt vásároltam. Hiába, nagyon sok minden változott azóta, hogy néhány évvel ezelőtt más valaki volt a gyomor felelős… 🙂

Néhányan bánhatják, hogy nem jöttek velünk… 🙂

Ma este CS buli lesz.

Most indulunk… 🙂

Read Full Post »


Milánó, érkezünk!

Minden valószínűség szerint ez lesz a jelszó, amikor Lenkicével, az unokatestvéremmel szerdán, május 25-én délelőtt visszatérünk Milanóból és Bergamoból.

A WizzAir menettérti repülőjegyet (mindennel együtt 120 lej. Igen, százhúsz új román lej!) április 8-án foglaltuk le hárman, de sajnos Ugron Szilárd nem tudott velünk tartani, így ketten vágunk neki az útnak.

A Kanapészörfölők (CouchSurfing) egyik milánói tagja biztosítja számunkra az ingyen szállást, s minden jel szerint Bergamoban is sikerül szállást találnunk. A többit (közszállítás, turisztikai attrakciók, múzeumok látogatása) is sikerült elintézni – köszönet Radu Pâslaru úrnak, Olaszország kolozsvári tiszteletbeli konzuljának!

Gépünk ma, azaz pénteken, május 20-án hajnali 6 órakor indul, így jó lenne már ágyba bújni!

Szóval: irány Milánó és Bergamo!

Read Full Post »

Older Posts »