Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2011. október


Nem cementpor hullt a sátrakra. Legalább fagypont volt reggel...

Mircea Comannak, a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlege (CAR – Universitar) frontemberének sokkal jobban meg kellett volna gondolnia az arra vonatkozó döntést, hogy két magyart hívjon meg a Sarmisegetusa dák várrom környékére szervezett hétvégi kirándulásra.

Örömmel vettem a meghívást, azért is, mert múlt héten Dinu bácsi az utolsó pillanatban visszamondta a Detunátákra szervezett túrát, így kezdtek jelentkezni az elvonási tünetek.

S Mircea is  rájött, milyen más már pénteken elmenekülni a betondzsungelből, amit megannyi alkalommal mondtam neki. Pénteken a Pákó-ügy kapcsán kiveszekedtem magam OJD-vel a kolozsvári tévében, majd útnak indultam. Velem Anamaria Vodă és Józsa Tibor utazott – utóbbi Tordán csatlakozott a csapathoz. Az első este heten ültük körül a tábortüzet a Hunyad megyei Kosztesd/Costeşti határában, a patak mellett.  Kiváló volt a hangulat. Jó, na, még manélét is hallgattunk, de csak kettőt, Bogdan unszolására.

Az átok: elveszett telefon, GPS és MP3 lejátszó

A Husky Enjoy -26 Celsius hálószákom ismét megvédett a fagytól, szombaton reggel mínusz 5 Celsius fok is lehetett. A dák szellemek megbosszulták, hogy a szent földre hunok tették a lábukat: nyoma veszett Mircea telefonjának. Ez a Costeşti falu határában levő szocreál kocsmában derült ki míg a marosvásárhelyi kontingenst vártuk. Visszamentünk a sátorhelyhez, nem találtuk. Csüggedve közöltük a többiekkel, mire kiderült, hogy a GPS is eltűnt. Ezt Mircea a kocsi tetejére tette mielőtt elindultunk volna a telefont keresni a sátorhelyen. A tartóban az MP3 lejátszó is benne volt.

Míg Mircea az elveszett dolgait kereste a csendőrség és a helybéliek segítségével, nekünk azt parancsolta, menjünk kirándulni. Este kalandos tájékozódás (négyszer eltévedtünk annak ellenére, hogy Andrei kezében GPS volt) után ismét találkoztunk az első éjszaka sátorhelyén, s ismét kiviseltük magunkat, olyannyira, hogy nem volt elég a folyadék.

Vasárnap Mircea a lányok (Cristina és Anamaria) sátrában megtalálta a telefonját. Felesége, Laura szerencsére megértő, nem tette fel (legalábbis ott a helyszínen nem…) a kényes kérdéseket.

Sajnos a malőr (a GPS és az MP3 lejátszó nem került meg) alaposan rányomta bélyegét a túrára,

szombaton, ugye, nem túráztunk együtt (még a Costeşti-i dák erődítményt/várat is meglátogattuk), vasárnap pedig  Mircea és útitársai már nem mentek fel Sarmisegetusára, ugyanis szombaton a keresés közben odakukkantottak. Így vasárnap háromba szakadt a csapat: egy része felment az ősi dák várhoz, Mircea és útitársai Nagyszebenbe mentek a falumúzeumba, jómagam pedig egyedül haza, ugyanis ma lapszámfelelős voltam… Éjjel pedig újabb buli vár rám, nekem kell feltöltenem a Szabadság nyomtatott változatát a www.szabadsag.ro  -ra…

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Reklámok

Read Full Post »


Térjen vissza. De ne Kolozsvárra!

Tavaly november végén járt a Bulgakov Irodalmi Kávéházban (hangsúlyozom: irodalmi) utoljára ez a személy. Amikor megtudta, hogy csütörtökön Fekete Pákó ismét az irodalmi kávéház vendége lesz egy hölgy kifakadt:

Nem akarom látni azt a majmot!

Tette ezt egy olyan személy, aki végtelenül kedves, visszafogott, mi több, sokszor rendkívül körültekintően fogalmaz, nehogy megsértsen valakit.

Szóval Fekete Pákó visszatér. Szerintem inkább Orbán János Dénes (OJD) esze tenné ezt. Mert van neki. Horror, hogy az Erdélyi Magyar Írók Ligája (EMIL), az Alapítvány a Fiatal Irodalomért, az Előretolt Helyőrség Alkotói Műhely, az Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó elnöke/vezetője/illetékese hívja meg ezt a „majmot” (a hölgyet parafrazáltam!) a Bulgakovba.

Bosszant azért is, mert Pákó miatt csütörtökön nem tudjuk megszervezni a Kolozsvári Amatőr Póker Szövetség (KAPSZ) Trophy Tournament őszi kiadását. A pince foglalt, a hármast már lefoglalták, a Macskaházban buli lesz, az emeleten pedig vágni lehet majd a füstöt. Így a klub történetében először (2007 márciusa óta működik) máshol kell pókereznünk.

Térne vissza Fekete Pákó ahonnan jött. Budapestre.

*******************************************************

Még eszembe jutott néhány dolog: bíráljuk, helyenként lenézzük a románokat amiatt, mert mánélét hallgatnak (vajon az is kultúra?!), egyesek közülünk pedig Fekete Pákó által (OJD segédletével) ugyanazt hallgatják. Csak magyarul.

Hiába, a botrányos szenny előállítása egyszerűbb, olcsóbb és jövedelmezőbb. Ehhez adja a nevét OJD?

*******************************************************

FEJLEMÉNY1 (2011. október 31.): Pénteken, október 28-án Spitzer Judit szerkesztő-műsorvezető meghívására a Román Televízó kolozsvári stúdiója magyar adásának Erdélyi Figyelő című műsorában vitáztunk a kérdésről.

*******************************************************

Read Full Post »


Jól érzik magukat a lányok a tordai sóbányában

Sok váratlan meglepetés ért a hétvégén.

Pénteken megvásároltam a túrára szükséges kaját, s elindultam a Béke/Lucian Blaga tér irányába, a Transilvania Filharmónia szimfonikus hangversenyére. Esett. Csodálkoztam is, Dinu bácsi (a Román Alpin Klub kolozsvári egyetemi részlegének az alapítója, tiszteletbeli elnöke, mindenese) hogyhogy ilyen időjárás közepette vállalt a túrát a Detunátákhoz. Extrém-extrém, de szombaton esőben túrázni, majd ugyanilyen meteorológiai körülmények között túrázni a Detunátákra, majd este.. szintén esőben felhúzni a sátrakat? Aki ismer, tudja: szeretem az extrém dolgokat, de talán mégsem ennyire.

Talán arra számít, hogy ha a városban esik, akkor kint havazik. Ez lehet a logikája, gondoltam, amikor röviddel a filharmóniára bemenet előtt megszólalt a telefonom. Mircea hívott. Sejtettem, bekövetkezett: Dinu bácsi az utolsó pillanatban visszamondta a túrát. A hátitáskámban levő zöld hagymák, a szalonna, az arab kenyér, a petrezselyem is végighallgatta a zongora tételeket, amelyeket szerintem a művész eléggé erőltetetten, kissé affektálva adott elő. Nem az eredmény, amely a botfülemnek igen jól hangzott, az előadási stílus zavart kissé. De mégis mit szólok hozzá én, a petrezselyem, az haut culture (nem, nem haut couture!) ágazathoz. Ez kizárólag pour les connaisseurs, les initié. Elnézést a kontárkodásért! Vanda is visszavonja észrevételeit. Ő sem eléggé sofistiqué.

The famous last words...

Nahát, így ment füstbe a hétvégi terv. Sebaj, azonnal másat fabrikáltam. Lóriról mindig is tudtam, hogy bevállalós, pörgős, spontán, lehet számítani rá még akkor is, amikor utolsó percben kell összehozni valami lazulást. Hiába, ő sem nős, így életvitelünk sokban hasonlít. A hangverseny alatt három SMS üzenetből máris összejött a filmezés, ami eredetileg römizésnek indult, ugyanúgy, mint Lóri reggel nyolckor esküvőre. Ugyanúgy, mint Jean Reno a Les visiteurs című filmben, amit Lórinál néztünk meg. Fogpasztát nem vittünk, mert nem számítottunk arra, hogy nála alszunk…

Szauna is volt. Szombaton este. Talán Vanda és Enikő élvezte a legjobban, főleg, hogy egyikük egyszer sem, a másik pedig csak egyszer próbálta ki az élményt. Hajnali fél háromig zaklattuk a Szélyes családot. Feszültebb volt mindenki, mint máskor. Talán az időjárás. Nem kellett volna annyit innom és ennem a 90 Celsius fokos befűtés előtt. Alig várom a hóba fetrengős szaunázást…

Szép a mosoly, jó a hangulat, de aztán a sófalnak ütköztünk...

Persze, hogy vasárnap későn keltem. Hajni, Arnold és Zsolt éppen akkor indult kirándulni a Bătrâna-csúcsra. Ehelyett elvittem a lányokat (Enikőnek születésnapja volt vasárnap) a tordai sóbányába (teljesen felújították, plázás, sejtettem, hogy a felújítás után ez lesz belőle). Szóval, korántsem a régi a hangulat, mi több, az emberállomány is teljesen megváltozott: plázacicák, de dupö blokuri fickók. Elég lenne oda a focipálya, a ping-pong asztalok, esetleg a kis tekepálya. A mini golf plázás, a felvonó meg egyszerűen horror. Tetszik, hogy szinte minden fából készült. Csónakáztunk is, a lányok nadrágján a fehér foltok sós vízcseppek közvetlen eredménye… 2006-ban jártam ott másodszor.

Ha már a sófalnak csapódtunk, Vanda megnyalta...

Ha már Tordán voltunk, benéztünk Tamás bátyámhoz is Kercsedre. Kunyhója nincs, de egy annál vagányabb falusi háza. Gyerekkoromban sok nyarat töltöttem is, meséltem is a lányoknak az élményekről. Jó dolga volt a lányoknak: visinátát ittak (ne ronts nekem, ez a szakszó!).

Hazafele gondoltam egyet (s nagy okosat), menjünk el Apahidáig a pénteken a miniszterelnök által hivatalosan is felavatott Bányabükk (Vâlcele) – Apahida terelőutat. Csodás. Lélegzetelállító. Egyszer csak megjelent, hogy előre hajtva és balra fordulva is Kolozsvárra érkezük. Ódzkodtam a 105s jelzésű úton érkezni a metropoliszba. Menjünk tovább, gondoltam. Egyszer csak körforgalom következett, majd csak annyit írt: Dej. Kisebb pánik: hátha a letérőt mégsem építették meg Apahidánál? Ismét írta, hogy Cluj-Napoca. Kész, itt balra térek.

Horror film következett: katasztrofális út (Kercseden ehhez képest autópálya a makadám út), teljesen lerobbant ipari negyed, majd a hab a tortán: Patarét.

36 éve élek Kolozsváron, voltam már a Pataréten (igaz, utoljára 2002-ben Funar polgármesterrel, aki odament meggyőzni a cigányokat, hogy magyarnak vallják magukat a népszámláláson), de most ijesztő volt arra járni.

Mintha háborús övezetbe érkeztünk volna vagy természeti katasztrófa elől menekülők jöttek volna szembe velünk az úton. Albániában nem láttam ilyet, amikor az Erdély Mentőcsoporttal árvízkárosultakon segítettünk. Ráadásul egy útkereszteződésnél balra fordultam, ugye, mert ösztönösen a város fele akartam venni az utat, erre A Patarét (Pata Rât) utca érintésével elérkeztünk a szeméttelep bejáratához. Ha ott lerobban a kocsi vagy gumidefektem lesz, annyi. Most persze nekem fognak rontani a romák jogait védők, hogy előítéletes vagyok, diszkriminálok, de emlékszem, mi történt, amikor néhány évvel ezelőtt a Rosal vállalat illetékesei nélkül megálltunk ott…

Nagy nehezen kivergődtünk onnan. Ijesztő volt. Kissé bűnösnek érzem magam, hogy a humanitárius katasztrófa itt van mellettünk, s megfeledkezünk róla. Mintha két külön bolygón élnénk… Horror, hogy mi van körülöttünk, s nem veszünk, vagy nem akarunk tudomást venni róla. Egyfajta védőburában élünk.

Read Full Post »


Ilyen táj vár ránk? Ha a városban esik, kint hull a hó

Számomra olyan fontos a szabadidő, a hétvégi kirándulás, a kikapcsolódás, a társaság, a jó hangulat, mint másoknak a család, a gyerek. A szabadidő és a hétvége az én gyerekem. Ha valaki bántja, ugyanolyan csúnyán csinálok, mint amikor egy anya látja, hogy a tömbház előtt ütik a gyerekét. Ha az időjárási viszonyok miatt nem jön össze a hétvégi túra, olyan vagyok, mint az a szülő, amelyiknek a gyereke beteg. Mi több, kórházban van, mert eltört a keze vagy a lába.

Ha esik az eső, sír a gyermekem. Ha borongós az ég, akkor rossz kedvében van.

Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert esik az eső, s ma este Kertész Levivel, s a Kolozsvár Teker csapattal mégsem megyünk ki az éjszakai biciklizésre a Hója-erdőbe. Sebaj, lesz kultúra, azaz a Transilvania Filharmónia szimfonikus  hangversenye.

Derít az, hogy holnap hajnalban mégis elmegyünk a Román Alpin Klubbal a Detunátákra. Sátorral. Az atom, a nukleusz, a kemény mag egy része is jelen lesz, így a kiváló hangulat biztosított. Kell hóvédő, gerilla sakpa, kesztyű, téli ruhák. Asszem, egyesek még sílécet is hoznak.

Végre ismét kint leszünk a természetben, nem rothadunk és penészedünk a betondzsungelben, s szívjuk a friss szmogot… Azért is feltétlenül szükséges a kikapcsolódás, mert kemény volt a hét: kedden 12 órán át lapszámfelelős voltam a szerkesztőségben, éjjel kollégámmal töltöttük fel a Szabadság nyomtatott változatát a weboldalra. Az éjjel ismét én voltam a hunyó, vasárnap éjjel szintén nekem kell feltöltenem, ugyanis aki ezzel foglalkozik, a kórházban fekszik…

Nincs rossz idő, csak szar turista… 🙂

Read Full Post »


Ha ezek után is megnősülsz, akkor...

Ne ronts nekem azonnal, mihelyt elolvasod a címet. Frédéric Beigbeder francia író és pszichológus írt ezzel a címmel könyvet, amelyet éppen most olvasok a szerző anyanyelvén. Még néhány oldal van a végéig.

Most már nekem ronthatsz: egyetértek vele. Eddigi élettapasztalatom azt mutatja, igaza van. Akik (jól) ismernek, azok tudják miről beszélek… Beigbeder is saját tapasztalatára alapozza a könyvet, ő viszont elég csúnyán elkövette: megházasodott, szeretője volt, majd elvált. Emelje fel a kezét, aki nem vétkezett… Na, de Beigbeder statisztikai adatokkal, biokémiai formulákkal, mi több, saját tapasztalat alapján állítja, hogy a szerelem 3 évig tart, a házasság pedig csődös vállalkozás. Más szavakkal: a szerelemnek is van szavatossági ideje (miért ne lenne?), s az pontosan 3 év. Jó, túloz, de a 3 éves határidő nagyon valósághű…

Na, de azért néhány frappáns gondolat. Így kezdődik a könyv:

L’amour est un combat perdu d’avance.

A szerelem egy előre elvesztett ütközet.

További gyöngyszemek:

Il n’y a pas d’amour heureux.

Nincs boldog szerelem.

és

La première année, on achète des meubles. La deuxième année, on déplace les meubles. La troisième année, on partage les meubles. 

Az első évben bútorokat vásárolunk. A második évben elmozdítjuk a bútorokat. A harmadik évben osztjuk a bútorokat.

További gyöngyszemek (jelezzétek, ha szerintetek nem megfelelő a fordításom!):

Un moustique dure une journée, une rose trois jours. Un chat dure treize ans, l’amour trois. C’est comme ça. Il y a d’abord une année de passion, puis une année de tendresse et enfin une année d’ennui.

Egy légy egy napig él, a rózsa pedig három napig. A macska 13 évet él, a szerelem hármat. Így van ez. Kezdetben egy év szenvedély, majd egy év gyöngédség, és végül egy év unalom/bosszúság.

Après trois ans, un couple doit se quitter, se suicider, ou faire des enfants, ce qui sont trois façons d’entériner sa fin.

Három év után a párnak el kell válnia, öngyilkosnak kell lennie, vagy gyereket kell csinálnia. Ez a három mód amely előrevetíti a párkapcsolat végét.

Tu connais la différence entre l’amour et l’herpès ? L’herpès dure toute la vie.

Ismered a szerelem és a herpesz közötti különbséget? A herpesz egész életben tart.

Recette pour aller mieux. Répéter souvent ces trois phrases : le bonheur n’existe pas. L’amour est impossible. Rien n’est grave.

A jólét receptje. Ismételje gyakran a következőket: a boldogság nem létezik. A szerelem lehetetlen. Semmi sem súlyos.

L’amour est une catastrophe magnifique : savoir que l’on fonce dans un mur, et accélérer quand même.

A szerelem egy csodálatos katasztrófa: tudod, hogy falba ütközöl, de mégis gyorsítasz.

Le bonheur repose sur la confiance alors que l’amour exige du doute et de l’inquiétude.

A boldogság a bizalmon nyugszik, míg a szerelemnek szüksége van a kételyre és a nyutgalanságra.

L’amour le plus fort est celui qui n’est pas partagé.

A viszonzatlan szerelem a legerősebb.

Jancsó Miklós: A kényelmetlen hős című könyvéből idézek, mert ide tartozik:

A férfiak, akik már semmi értelmeset nem tudnak magukkal kezdeni, megnősülnek.

Jó a könyv. A Jancsó Miklosé és a Frédéric Beigbederé is.

Nincs tapasztalatom az élettársi vagy házassági ügyekben, de Beigbeder fekete humora, a szarkazmus, a cinizmus meghozta a kedvemet. Vagy elrettentett?

Read Full Post »


Ne hagyd magad! (Vadas Vanda felvétele)

Ha már hétvégén a városban (azaz a dobozban) maradtam a Kolozsvár Teker bicikliverseny miatt, akkor úgy döntöttem, szombaton nem a mobiltelefonom (ami a szerkesztőségé) ébresztője, hanem a saját bioritmusom szerint ébredek.

Tíz óra harminc perckor

nyugisan felébredtem, arra gondolva, hogy a haladók számára meghirdetett 12 óra 30 perces indulásból nem lesz semmi. Azaz lesz, de ilyen tömegrendezvényen legalább fél órát fognak késni. Ennek alapján a déli harangszó után bringára pattantam, s a Mehediţi (rămâi fără dinţi) utcából feltekertem a Nóra üzletházig, innen a madakám úton a domb tetejéig, majd beereszkedtem az Erzsébet-forráshoz.

Az ereszkedő felénél

már hallottam, hogy indulnak a haladók. Azt a láncfűrészét, gondoltam, lekésem az indulást. Csak 7 perccel sikerült. Szerencsére Vanda előkészítette a rajtszámomat, így indulhattam is. Demoralizáló volt, ugyanis egyedül kellett végigmennem a pályán. Mígnem a második kör elején (vagy már az első utolsó harmadában?) utol nem ért az élboly. Aztán a középboly, aztán pedig megelőzött mindenki. Sebaj, levettem a hosszú nadrágomat, hosszú szünetet tartottam, megcsodáltam az erdőt, továbbindultam. Az úgynevezett rock garden (lengéscsillapító nincs a bringámon, olyannal csak a gazdagok rendelkeznek) miatt kilöttyent az agyamból a maradék folyadék.

Atomjaimra bomlottam. A hátam mögött a kezdők már várják, fejezzem már be a ****-ba, ****** 🙂 (Fotó: Vadas Vanda)

A második kör után megálltam a tömeg mögött. Közölték, menjek tovább, mert ez a kezdő boly, amelyik indulni akar. Megálltam, nem akartam fenntartani őket.

Tehát: DNS*in time, azaz Did Not Start in time, pontosabban 7 perces késéssel indultam. És DNF – Did Not Finish.

Emelem a kalapom, akit ezt utánam csinálja.

Valahogy nem ragad magával a versenyszellem, ezt a sportágat is csupán és kizárólag kedvtelésből vagyok hajlandó űzni. De olyan jó a társaság és a hangulat, Kertész Levi pedig annyira lelkes és barátságos, nem tudok ellenállni a kísértésnek.

Akkor legközelebb ellenkező irányba induljak el, szembe a többiekkel?

*****************************************************************************************

A WebSzabadságon levő fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

A videó itt található.

*****************************************************************************************

Read Full Post »


Dutyiban van Toader Cernean. Vajon mikor szabadul? (Saját felvétel)

16 éves újságírói tevékenységem során még sohasem volt ennyi, és főleg nem ennyire drámai helyzetekben és váratlan fordulatokban részem, mint Jancsó Noémi halálra gázolása kapcsán. Pedig foglalkoztam még ilyen jellegű esetekkel, ügyekkel, 10 évvel ezelőtt például Balázs Bence kollégámmal együtt írtunk tényfeltáró riportot, amikor volt iskolatársunk, Kilin Miklós 3 vagy 4 személyt halálra gázolt, s még körülbelül ugyanennyit súlyosan megsebesített.

Múltkor már majdnem a cikk felénél tartottam

(gondoltam, előre megírom az anyagot, ne kelljen miattam késsen a lap), amikor hívott Noémi édesapja, s közölte, hogy az Ítélőtábla mégis megőrizte az alapfokon hozott ítéletet, s nem függesztette fel a börtönbüntetést, hanem két év letöltendő fegyházra ítélte Toader Cerneant. Az intézmény szóvivője, akit egy órával Jancsó Miklós közlése előtt hívtam, azt mondta, csak akkor tud választ adni, amikor a bíró kijön a teremből, s ítéletet hoz.

Múlt héten folyamatosan hívtam az Ítélőtábla,

a Kolozsvári bíróság szóvivőjét, s érdeklődtem, mikor viszik be a börtönbe az elítéltet. Lucian Marian, az utóbbi intézmény szóvivője közölte 7 év (igen, şapte ani, azaz 7 years) áll a rendőrség rendelkezésére, hogy érvényt szerezzen az általa október 3-án aláírt ítélet-végrehajtási parancsnak, amely az Ítélőtábla szeptember 29-én hozott végleges és visszavonhatatlan ítéletre alapozódik.

Tegnap felhívtam a Kolozs Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivőjét,

akitől afelől érdeklődtem, mit tett a rendőrség a bírói parancs érvényesítésére, hányszor keresték (s nem találták) otthon Toader Cerneant. Arra kért, újságírói minőségben emailban a 2001-ben elfogadott 544-es törvény (közérdekű információkhoz való hozzáférésre vonatkozó jogszabály) alapján kérjek tájékoztatást. a fenébe, gondoltam, ebből egyhamar nem lesz válasz, pontosabban 30 nap áll Brehariu-Bruja Alma felügyelő rendelkezésére, hogy válaszoljon.

Itt az email szövege:

From: Kiss Oliver

Date: 2011-10-10 16:40:56To: presacluj@gmail.com

Subject: intrebari mandat de exacutare in partea cotidianului Szabadság

 

 Buna ziua!

Va scriu ca urmare urma convorbirii telefonice avute azi cu inspector de politie Brehariu-Bruja AlmaIn data de 29 septembrie a.c. numitul Cernean Toader, 65 de ani, a fost condamnat definitiv si irevocabil de catre Curtea de Apel Cluj in dosarul 770/211/2011, care a fost trimis la instanta de fond. Judecatorul Lucian Marian de la Judecatoria Cluj emis un mandat de executare a pedepsei nr. 937 din 2011, care a fost trimis IPJ Cluj.

Am urmatoarele intrebari:

1.       Ce masuri a intreprins politia pentru a da curs mandatului de executie al pedepsei?

2.       De cate ori a fost cautat la domicilui condamnatul?

3.       Cat timp trebuie sa treaca pana cand condamnatul este dat in urmarire locala sau generala?

4.       Pana cand poate politia/care este data limita pana cand politia poate pune in aplicare mandatului de executare emis de un judecator, iar condamnatul ajunge in arestul IPJ si dupa accea in penitenciar?

Astept raspunsurile Dvs.

Cu prietenie,

Olivér KISS
redactor print/sef departament on-line si portal video

Szabadság – Cotidian Regional de Limba Maghiara

Judetele: Cluj, Alba, Bistrita-Nasaud, Sibiu si Salaj

Tel.:+40-264-596621; 596408; Fax: 597206
www.szabadsag.ro

http://video.szabadsag.ro

blog: www.koliver.wordpress.com

Ma meg akartam írni a holnapi Szabadságba a cikket,

hogy na, eddig még semmi, a tettes még mindig nincs börtönbe, pedig a Jancsó család látta Cerneant a városba, s akár 7 év is eltelhet, amíg az elkövető börtönbe kerül. Már a közepe fele jártam, amikor az egyik kollégám, aki a rendőrségi ügyekkel is foglalkozik szólt: ügyelj, mert most olvasom az imént érkezett közleményben, hogy Cernean a szamosújvári börtönben van.

A közlemény szövege:

BULETIN DE PRESĂ

Nr. 171 din 11 octombrie 2011

 Mandat de executare a pedepsei cu închisoarea pus în aplicare de poliţiştii clujeni

Ieri, 10 octombrie a.c., poliţiştii Serviciul de Investigaţii Criminale au depistat pe C. Toader de 65 ani, din Cluj-Napoca pe numele căruia instanţa de judecată a emis mandat de executare a pedepsei închisorii de 2 ani pentru săvârşirea infracţiunii de ucidere din culpă.

Bărbatul a fost depus în Centrul de Reţinere şi Arest Preventiv al IPJ Cluj  şi ulterior a fost transferat la Penitenciarul de Maximă Siguranţă Gherla.

Na, de még ma többször beszéltem telefonon Jancsó Miklóssal, aki azt mondta, holnap elmegy ahhoz a rendőrőrshöz, amelyikhez tartozik a Horea út 11. szám ahol Cernean lakik, s megkérdezi, mégis mikor akarják előállítani, s bekísérni a börtönbe a tettest.

Közben Brehariu-Bruja Alma válaszolt az emailomra:

RĂSPUNS LA CERERE

 

 

De la:

Inspectoratul de Poliţie Judeţean Cluj

mun. Cluj-Napoca, str. Traian, nr. 27

Persoana de contact: Inspector de poliţie Brehariu-Bruja Alma

Data 11 octombrie 2011

 

Stimate domnule Oliver Kiss,

La cererea dumneavoastră, înregistrată cu numărul 501163/11.10.2011, prin care solicitaţi informaţii conform Legii nr. 544/2001, vă comunicăm următoarele:

Poliţiştii Serviciului Investigaţii Criminale au pus în aplicare mandatul de executare a pedepsei închisorii emis de instanţă pe numele persoanei menţionate de dumneavoastră  în cursul zilei de ieri.

Acesta a fost depus la Centrul de Reţinere şi Arest Preventiv al IPJ Cluj, urmând să fie transferat la Penitenciarul de Maximă Siguranţă Gherla.

Potrivit prevederilor art. 4931 Cod de procedură penală darea în urmărire se solicită de îndată ce  nu s-a putut pune în aplicare un mandat de arestare preventivă, mandat de executare a unei pedepse privative de libertate, măsura educativă a internării într-un centru de reeducare, măsura internării medicale sau măsura expulzării, întrucât persoana faţă de care a fost luată una dintre aceste măsuri nu a fost găsită.

Mandatul de executare a unei pedepse privative de libertate poate fi pus în aplicare până în momentul în care a intervenit prescripţia executării pedepsei.

Totodată urmărirea se revocă în momentul prinderii persoanei urmărite sau atunci când au dispărut temeiurile care au justificat darea în urmărire.

         Cu stimă,

Responsabil Legea nr.544/2001

Inspector de poliţie,

Brehariu-Bruja Alma

Hiányos válasz, de a lényeg benne van.

Itt most leállok, rengeteg más ilyen érdekes infó van, amivel nem untatlak benneteket.

A lényeg: dutyiba került a tettes, de azt még pontosan nem tudni, pontosan mennyi időt ül börtönben, ugyanis jó magaviseletért vagy krónikus, a fegyház-rendszerben nem kezelhető betegségek miatt hamarabb szabadlábra helyezhetik.

Read Full Post »

Older Posts »