Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2012. január


Ennyire bonyolult. Amikor egészséges, fel sem figyelünk rá... (Forrás: http://mentakozpont.blogspot.com)

Nagyon hirtelen megváltozhat az életed. Ezt korántsem hittérítőként, a közelgő világvége kapcsán említem. Annyira biztosra vesszük, hogy ami van, az nem változhat meg. Pedig egy szempillantás műve az egész. Egy rossz mozdulat, meggondolatlan cselekedet, figyelmetlen lépés.

Akár magabiztos sízés.

A tudatalattiban azt gondoltam, nem eshetek el Kapnikbányán. Bár végig óvatosan síeltem, de ez az érzés mégis sunyin beférkőzte magát a tudatalattimba. Alapja is volt: a két héttel ezelőtti, a 2011-2012-es téli szezonban ELSŐ sízés folyamán EGYSZER SEM ESTEM LE A LEGNEHEZEBB, AZAZ A FEKETE PÁLYÁN.

Hétvégén is többször lementem a feketén. Most viszont az első pillanattól gondok voltak. Korántsem síztem úgy, mint első alkalommal. Bizonytalan voltam, mintha mindent elfelejtettem volna. Bosszant, hogy a lankás részen, a Nagy Fal előtt, lankás helyen taknyoltam el. Tizedmásodpercek alatt történt minden, forgott körülöttem a világ, repült a síléc, a botok. A reccsenés (a térdemé) viszont élesen hallatszott. Szürrealista élmény. Századmásodperc alatt belémnyillalott: eltört.

Soha senki nem tanított sízni, magamtól tanultam meg. Másokat nézve.

Fura, ahogy rokkantként az egész világ megváltozik. Sokan ugranak segíteni, úrrá lesz rajtad a kiszolgáltatottság és a tehetetlenség érzése. Asztalhoz hozzák a poharat, mennek mindenért. Bicegsz az utcán. Nem mutatod magad, nem akarod, hogy így lássanak. Ez tulajdonképpen nem te vagy. Csak ideiglenesen. Tolószékben érzed magad…

Ilyenkor veszed észre, kinek számítasz igazán, ki érdeklődik egészségi állapotod iránt. Tegnap a szerkesztőségi kocsival lementem az ortopédiára Bogdan Baciu orvosprofesszorhoz (köszönöm a VIP-személy segítségét, aki közbenjárt!!!), de mivel a sofőrnek lejárt a munkaideje, megkértem unokatestvéremet, szállítson haza. Lenke azonnal ugrott, amikor mondtam, szükségem van a segítségére. AZONNAL. Vitt, hozott, mindenben segített. Nélküle semmire sem mentem volna. De igen: egy legalább 50-60 lejes taxizás lett volna az eredmény.

Ma rendkívül intenzív családi orvos, ortopéd professzor, ekográf vizsgálat, ortopéd orvos, patika program volt műsoron – tizenegytől este hétig. Ezen kívül (lévén, hogy lejárt január) még egy igen fontos szerkesztőségi ügyintézés. Lenke vitt és hozott, sok mindent intézett helyettem. Teljesen megbízható, nagyon talpraesett, s rendkívül hatékony. Kiváló ügyintéző. Valaki igényli a szolgáltatásait? (Komoly!)

Rengeteget számított Vanda lelki támogatása.

**************************************************************************************************************

Eredmény, azaz diagnózis: Külső oldalszalag-húzódás a bal térden. Szerencsére nincs törés, szakadás.

Kezelés: Sindolor krém, Celebrex orvosság.

Költségek: kenőcs/krém: 25 lej, ekográf: 140 lej, orvosságok: 25 lej. Még lógok Lenkének a benzinköltséggel (mintegy 30 lej). Összesen: 220 lej. A havi nettó fizetésem 22 százaléka!

**************************************************************************************************************

Esetleg egy külön blogbejegyzésben ecsetelem az egészségügyi rendszer katasztrofális állapotát. Jómagam ismerőshöz mentem, beajánlva, el sem merem képzelni, milyen lett volna a hagyományos utat járni…

Ezt megünnepeljük ám, Laci barátom kiváló eredményével együtt!!! Lehet, ez lesz életemben az első alkalom, amikor annyit iszom, hogy elszakad a film. Ez eddig még nem következett be.  

Elmarad a szerdai társasági tánctanfolyam, a Boti által szervezett hétvégi sízés az Aranyos-völgyében, a jövő heti, a Román Alpin Klub által szervezett Cuxi Emléktúra, s márciusig a szokásos hétvégi kirándulások a Gyermekeimhez.

Hogy miért annyira fontos a térdem? Mert számomra LÉTFONTOSSÁGÚ a kirándulás, a túrázás, a szikla- és jégmászás, a biciklizés, a társasági tánc, a barlangászás, a gyalogtúrák (20-30 km). Ezek az én gyermekeim.

El sem tudom képzelni, mi lenne, ha ezek megszűnnének. Olyan érzés, mintha valakinek meghalna a gyermeke!

Egyelőre viszont szünetet kell tartanom, aztán minden jel szerint minden megy tovább… 🙂

*******************************************************************************************

A vasárnapi síbaleset körülményei itt.

*******************************************************************************************

Reklámok

Read Full Post »


Idén már csak novemberben vagy decemberben lesz...

Egyesek úgy érezhetik, cserbenhagytam őket, nem húzok velük együtt, de nem tehetek róla: akaratom ellenére kentem oda magam vasárnap a kapnikbányai sípályán.

Két héttel ezelőtt és tegnap is mintegy tizenötször lementem a fokozott nehézségű, azaz a fekete pályán. Óvatosan, gond nélkül.Aztán egyszer csak a leglankásabb helyen (a Nagy Fal előtt és az indulás utáni ereszkedő után), miközben egyenesen haladtam, eltaknyoltam. Nagyon gyorsan történt minden. Szakik szerint jeges folton csúsztam meg.

A baleset után gond nélkül mentem le a Nagy Falon, s azután még néhányszor a fekete pályán. A fájdalmat a Kolozsvárra érkezéskor és éjjel éreztem. Tudtam, hogy nem törés.

Ma az ortopédián voltam, Baciu professzornál. Levetkőztetett, megtapizott (jó értelemben), azt írta a kórlapra, hogy

Entorsă de genunhci drept cu leziune LCI

A LCI állítólag azt jelenti, ligament central interior.

Holnap Röntgen-felvétel, s végleges diagnózis. Kaptam öt nap betegszabadságot.

Voltatok ilyen helyzetben?

*************************************************

Igen körülményesen netezem, ugyanis saját számítógépem javítás alatt van, a szerkesztőségi laptopomat nemigen tudom hazahozni, mert eltört a képernyőjének a tartója, így a WebSzabadság kis Asus Eee PC laptopját használom…

*************************************************

Read Full Post »


Akkor még nem voltak ilyen gondok...

Világos, hogy nem elég a szex. Már rég nem elég. Gyermekek kellenek. Nem egy!

Tudom, erre mindenki veszi a kaszát, s nekem ront, de én inkább adót fizetek, hogy legyen másoknak gyermektartási segélyre. Így nem lesz jó? Elvárom viszont azoktól, akik családosan képzelik el az életüket, hogy ne csak egy gyermeket nemzenek (negatív szaporulat), hanem legalább kettőt (nullaszaldós szaporulat). Örvendetes a három. Dehát ki vállal ilyesmit?

Kicsike voltam, amikor édesapám magához hívott, s azt mondta: fiam, három dolgot nagyon jól jegyezzél meg.

Egy: katonaság után nősülj! (melléfogott, egyik sem valósult meg).

Kettő: ne vegyél el román nőt! (magyart se szándékozom)

Három: ha férfi nyúl hozzád, ordíts! (ezt egyszer meg is tettem, amikor a moziban a egy férfi véletlenül rám tette a kezét a karfán)

Nos, a másodikat mindenkinek meg kell komolyan fontolnia. Nekem nem, mert nem áll szándékomban nősülni, hanem azoknak, akik ilyesmire adják a fejüket. A vegyes házasságokkal is rengeteget veszítünk.

Gondolom, a Nyugat már nem akkora mágnes, a halált pedig nem lehet elkerülni. Esetleg hosszabbítani az életet megfelelő étkezéssel, illetve kiegyensúlyozott, nyugodt, változatos és problémamentes élettel, minél több mozgással.

A Kolozsváron tanuló székelyföldi, partiumi, szilágysági és más magyar egyetemistáknak teremtsük meg e lehetőséget, hogy Erdély fővárosában maradjanak. A helyhatóság építsen lakásokat számukra azzal a kötelezettséggel, hogy két év alatt két gyermeket nemzenek. Ha nem, borsós büntetés fizetnek, és kiköltöznek a lakásból.

Remélem, ezek az adatok ráébresztik a politikusokat arra, hogy a választásokkor FELTÉTLENÜL SZÜKSÉGES AZ EGYSÉG! No matter what! Do you copy?! Ha nem, kérem, nézzék meg ismét a népszámlálási adatokat.

*********************************************************************************************************

A népszámlálási adatokról szóló mai Szabadság-anyag ide kattintva olvasható el. Ugyanitt videonterjúm László Attilával, akit többek között a fentiekről kérdezek. Ennek, persze, még lesz folytatása.

*********************************************************************************************************

Read Full Post »


Kiközölték

Hajdanán felüdülés volt a bíróságra és a törvényszékre járni Gheorghe Funarral. Nem másért, de alaposan megtanultam a büntető és polgári eljárást, belekóstoltam az igazságszolgáltatás kulisszatitkaiba, de a hivatalos procedúrákba is.

Azóta csak egyszer voltam tanú egy perben (nem válásról volt szó!).

Na, persze...

Amint arról már írtam, megbüntettek az útadó ki nem fizetése miatt. Próba, szerencse alapon megfellebbeztem a kihágási jegyzőkönyvet. Szerencsére Bányai József ügyvéd és Silye Attila ügyvédbojtár pro bono foglalkozik az ügyemmel.

A november 4-i, Déván zajlott tárgyalásra szerencsére nem kellett elmenni, a bíróság hiányunkban ítélkezett. A határozatot a napokban közölték ki.

Ismét beigazolódott az, hogy a hazai igazságszolgáltatásban szinte bármi megtörténhet. A bíróság mellőzte azt, hogy az (egyszerűség kedvéért) Útügyi Hivatal nem csatolt semmiféle bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy valóban az én gépkocsimról van szó. Erre elég lett volna a fénykép. Pontosabban: nem tudni, hogy az iratcsomóhoz a hivatal csatolta-e a bizonyíték értékű fotót vagy sem, mert az ítélet indoklásában erre semmi sem utal.

"(...) ziarist cu un venit foarte scazut..."

Ez is egy érdekesség.

A másik, hogy a hivatalnak nem is kell fotóval bizonyítania a kihágás tényét, bár készült egy ilyen felvétel. A bíróság számára elégséges a hivatal által kiállított hivatalos irat, amely a kihágás tényét állapítja meg. Magyarán: nem neki kell bizonyítaniuk, hogy valóban vétkeztem, hanem nekem azt, hogy nem. Ennek a jogi nyelvben megvan a kifejezése.

A másik sajátosság, hogy azért nem kell kifizetnem a kártérítést (tulajdonképpen az útadót), mert a kihágást megállapító ügynök (agent constatator) nem külön okmányban közölte ezt velem, mi több, a pontos összeget sem tüntette fel.

Tény, hogy nem külön papírra írta, de a pénzösszeget tisztességesen és becsületesen feltüntette.

Itt a lényeg és az érdekesség...

Ezáltal fejezem ki köszönetemet a Bírógának amiatt, hogy olyan procedurális kifogást állapított meg, amit mi nem vettünk észre. Elnézést, hogy mi csak a bizonyítékot kértük… 🙂

Jó, persze, ez az egész per egy hecc, agytorna. Lássuk, mi lesz belőle.

Természetesen, hogy megfellebbezzük az ítéletet. Továbbra is kérjük a bizonyítékot. Még más is volt, de elfelejtettem, hátha Attila kiegészít… 🙂

Nem kell kifizetnema kártérítést (útadót), csak a büntetést. Fellebbezünk... 🙂

Read Full Post »


Eddig Neculairól csak elismerő szavakat olvastam... (Saját felvétel)

Szerdán, január 18-án a Mátyás-szoborcsoportra festett feliraton kívül egy újabb jelent meg a prefektúra mögött. Szerkesztőségi gyűlés előtt kirohantam fotózni.

Szerencsém volt, mert éppen akkor tartózkodott a helyszínen egy kartonszállító, aki megrakott szekerét tolta. Kiváló, gondoltam, legalább izgalmas összeállítás lesz.

Látta, hogy pöszmötölök, keresem a megfelelő szöget, odajött hozzám, barátságos hangnemben megkért, készítenék róla egy fotót. Legyen, gondoltam. Most, hogy visszagondolok, mosolygott is. Megmutattam neki, aztán ismét kerestem a szöget. Elkészítettem a fotót, visszarohantam a szerkesztőségbe, letöltöttem a felvételeket a laptopra, kiválogattam a megfelelőket, külön mappába tettem őket, feltöltöttem a WebSzabadságra, kijeleztem gyorshírbe, hivatkozást töltöttem fel a Szabadság Facebook oldalára.

Talán pénteken, január 20-án a képet a következő szöveggel feltöltöttem a Facebookra:

A minap a prefektúra épülete mögé siettem, kapjam lencsevégre az RMDSZ-ellenes falfirkákat. Neculai megkért, fotózzam le… 🙂

Deunazi am mers in spatele prefecturii Cluj sa fotografiez inscriptia “Muie UDMR”. Neculai m-a rugat sa-i fac o poza si sa-i fac reclama “pe calculator”. Voila… 🙂

Aztán elindult a lavina… Január 23-án 14 óra 28 percig 203-an lájkolták a felvételt, több tucatnyian elismerésükről, támogatásukról biztosították a férfit.

Grávuj Miklós Henrich külön oldalt készített Neculai számára, 26 Facebook-felhasználó megosztotta a fotót, nagyon sokan írtak kommentet. Lajtár Enikő azt kérte, reklámozzam Neculait a Szabadságban.

Az elismerő hozzászólások alapján elgondolkodtam azon, hogy jómagam is láttam néhányszor a városban. Feltűnt, hogy rengeteg kartondobozt, műanyag vedret, miegymást tol maga előtt, néhányszor akadályozza a forgalmat.

Megdöbbentő, a rohanó világ miatt mennyire nem figyelünk arra, milyen értékes emberek vannak mellettünk!

*****************************************************************************************************

Annyita bosszant, hogy szombaton, miután kikészült az otthoni gépem, s kivételesen a városban maradtam, nem hívtam fel Neculai urat, s készíttettem vele egy riportot. Szándékomban volt. Megcsinálta a Ziua de Cluj. Ügyesek!

******************************************************************************************************

Read Full Post »


Kedvelem Ciprian Aron újságírót, értékelem szakmai tevékenységét.

Jó néhány évvel ezelőtt terepen találkoztunk (sajnos a WebSzabadságnál zajló intenzív munka miatt, amelyet többnyire egyedül csinálok, egyre kevesebbet megyek ki a szerkesztőségből), talált a frekvencia, összebarátkoztunk. Elkerült az NCN helyi televízióhoz, hívogatott műsorba. Mentem, mert tetszett ahogy moderál, nem fojtja bele a szót a meghívottba, nem levitál térben és időben, átlátja a dolgokat, képben van, jó kérdéseket tesz fel, felkészül a műsorra.

Florin Otrocol se semmi… 🙂 Vele még nem voltam műsorban. A végén viszont, amikor a következtetésekre hagytam a gránátot, megjegyzésem kissé érzékenyen érintette hazafiasságát…

Csütörtökön, január 19-én este emiatt késtem a klubom, a Kolozsvári Amatőr Póker Szövetség (KAPSZ) estjéről, amelyen Texas Hold’em változattal tiltakoztunk a rendszer ellen…

*****************************************************************************************

Valami miatt nem tudtam beágyazni a videot, az alábbi linkre kattintva megtekinthető. Természetesen a vita vége a legizgalmasabb. Még arról is szó van, hogy egyes nők mímelik az orgazmust… 🙂 🙂

http://webtv.realitatea.net/actual/editie-speciala-realitatea-tv-cluj-19-01-2012/onlyPlayer/1/autoPlay/false

******************************************************************************************

Read Full Post »


Így nehéz menetelni...

Kiváló volt a múlt hétvégi kapnikbányai sízés.

Szombaton reggel indultunk (kis malőr az utasok számának megállapításánál, de legalább ittam forró csokoládét), útban arrafele pedig izgi beszélgetés a Lóri nemárulomelmilyen kocsijában, mert a múltkor is megszólt, hogy elárulom a széles nyilvánosságnak, milyen típusú tabbletje van.

Gyorsan szállásfoglalás, s irány ki a pályára. Persze, hogy Hajnalka megéhezett, ezért még időztünk a háznál.

Szombaton az Icoana pályákat próbáltuk ki, nem esett ki tőlük a műfogam. Nem is volt hogy esnem, annyira lankás volt a pálya. Este kiváló hangulat és tengeralattjáró-bemutató Lóritól (az érdeklődök forduljanak hozzám, megadom a Mester Facebook turoriálját…) Ölelgetés, fülcimpa bugyo(r)gatás is volt. Fiúk között.

Azt hittük, minden simán megy vasárnap (a Roata pályákon csúsztunk, a fekete jelzésű Reineren sem estem le), míg Lóri nem értesített, hogy Gyurival és Júliával kissé eltévedtek. Elindultak kirándulni térkép, iránytű, fejlámpa nélkül. Kettőjüknek hóvédője sem volt.

Ha extrém, legyen extrém.

Szerencsére Lórinál volt valami kezdetleges GPS, de a 109F úton nem Kapnikbánya, hanem valami szinisztrát helyre (elnézést), Strâmbu Băiuţ nevű településre értek be. Mintegy 160 kilométert kellett kocsikázni utánuk, s vissza Kapnikbányára, mert a rövidítés használhatatlan télen… Persze, hogy bakancsaik beáztak, a kocsmában vártak a Botiból és belőlem álló mentőcsoportra…

Szóval volt izgalom. Hétfő hajnali 2 órára értünk Kolozsvárra…

Ilyen hóban túrázott Júlia, Lóri és Gyuri

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Read Full Post »

Older Posts »