Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2012. május


Az Ait Benhaddou erődítmény a Szahara-szivatag és a Marrákes közötti kereskedelmi út biztonságát szavatolta…

Akkora méretű élmény volt, hogy úgy érzem: képtelenség részletekbe menően írni róla. Január végén írt emailt András Eduárd haverom, akivel évekkel ezelőtt a Szészi-Kakasy Boti szervezte számítógépes játékokon ismerkedtem meg. Azonnal ráharaptam a lehetőségre.

Hosszas egyeztetés után március 16-án foglaltuk le a Kolozsvár-Madrid- Marrákes-Madrid-Kolozsvár repülőjegyet potom 210 euróért. Ott még 200 eurót költöttem, így a 10 napos kiruccanás összköltségvetése 410 euró. Köszönöm a külföldi támogatóimnak a lehetőséget! Az ők zsozsójuk nélkül (azaz az 1000 lejes újságírói fizetésből) képtelenség lett volna elutaznom Marokkóba.

A május 18-i indulásig edzettem, ugyanis Eduárd „megfenyegetett”: műsoron lesz a 4167 méter magas Toukbal-csúcs megmászása a Magas Atlasz-hegységben.

Minden volt a kirándulással tarkított túrában: Marrakes (Jemaa el-Fnaa tér, medina, óváros), A Magas Atlasz-hegység átkelése kocsival a Tichka-szoroson keresztül (2260 méter), Ait Benhaddou, Ouarzazate, Boumalne, Dades-szoros, Goulmina, Erfoude, Rissani, Merzouga, Erg Shabi, Szahara-sivatag, tevegélés, kint alvás a sivatagban, Agadir, Essaouira.

A lényeg: városok, világörökségi helyek, Szahara-sivatag tevegéléssel és kint alvással, fürdés Atlanti-óceán partján (Agadir és Essaouira között, egy csodálatos helyen), illetve hegymászás a Magas Atlasz-hegységben (Toubkal – 4167 méter). Az öt fős csapatunkból (Kakasy Botond, András Eduárd, Bartalis Ferenc, Lukács Pál és jómagam) csak hárman másztuk meg a 4167 méteres Toubkal-csúcsot. Pali légzési, magaslati és napszúrás okozta gondokkal küszködött, Ferenc nekilendült, de hamar visszafordult.

A Facebookra feltöltött fotók ide kattintva tekinthetők meg.

Hadd meséljenek a fotók és videók:

Május 25-én hajnali 3 órakor vágtunk neki a 3207 méter magasan levő Toubkal menedéhkáztól az ugyanazon nevű csúcsnak (4167 méter) annak érdekében, hogy lássuk a napfelkeltét. Fejlámpákkal indultunk útnak, többször eltévedtünk. Visszatéréskor, nappal láttuk, hogy tulajdonképpen a legnehezebb és a legmeredekebb részen másztunk fel. Öt fős csapatunkból csak hárman mentünk ki a csúcsig.
Első voltam, 2 óra 32 perc alatt tettem meg a közel 1000 méteres pozitív szintkülönbséget, sokszor négykézláb mászkálva. A mobiltelefonommal készített fotón is jól látszik, hogy eléggé zúzottan érkeztem fel. A menedékházhoz azelőtt való nap a 1740 méter magasan levő Imlil faluból másztunk fel.
A csúcshódítás után szinte azonnal (fent kibírhatatlan hideg volt) lementünk a menedékházig, innen pedig Imlil faluig, így 2427 métert ereszkedtünk, érezte is kissé a térdünk…

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Read Full Post »


Ma hajnalban landolt a gép, borotválkozni se volt időm, alig aludtam valamit.

Elöljáróban annyit, hogy kiváló volt Marokkóban: Szahara, kint alvás a sivatagban, tevegélés, lubickolás Atlanti-óceánban, illetve napfelkelte a Toubkal-csúcson (4167 méter, a 3200 méteren levő menedékháztól hajnali 3 órakor indultunk, hogy érjünk ki időben, fejlámpákkal).

Részletek később.

Köszönöm András Eduárdnak a meghívást és a lehetőséget, Palinak, Botinak és Ferencnek a társaságot!

Moldova Köztársasággal és Marokkóval 35-re nőtt azon országok száma, amelyekben jártam.


visited 35 states (15.5%)
Create your own visited map of The World or jurisdische veraling duits?

Read Full Post »


Elénk tárul a szépsége

Év elején a számítógépes játékok világában megismert havereim, illetve egy újságíró kollégám vetette fel az ötletet: menjünk Marokkóba. Ismertek: nem kellett kétszer mondani. Külföldi támogatóimnak köszönhetően beneveztem.

Költségek (fejenként):

Kolozsvár- Madrid -Marrákes-Madrid-Kolozsvár (WizzAir, illetve RyanAir) repülőjegy: 210 euró.

Autóbérlés (Logan): 50 euró.

Üzemanyag: 50 euró.

Szállások: 50-70 euró.

Étkezés: 20-30 euró.

Összköltségvetés 9 napra (május 18-27): maximum 450 euró.

Műsoron: Marrákes, túrázás az Atlasz-hegységben.  A fiúk valami 3800-4200 méteres csúcsot néztek ki.

TÚRA INDUL!

*************************************************************************************

FEJLEMÉNY1: Kinéztem, hogy a Toubkal-csúcsról van szó, magassága 4167 méter. Hátha nem lesz nagy a hó…

*************************************************************************************

Read Full Post »


Persze, sokan bírálták, ez ilyen hosszú közigazgatási tevékenység közepette ez elkerülhetetlen. Viszont még többen dicsérték.

Rengeteget jártam hozzá a városházára. Mindig füstfelhőben fogadott.

Egy mókás történetre emlékszem hirtelen vissza.

Legalább tíz évvel ezelőtt alpolgármesterként Boros János küldöttség tagjaként az Amerikai Egyesült Államokban, pontosabban Florida államban járt. Bementem a városházi irodájába, interjút szerettem volna készíteni vele. Megkért, hívjam elő az Atlanti-óceánon túl készült fényképeket. Megtettem, de végignéztem a felvételeket, a pikánsabbakat bevittem a szerkesztőségbe, beszkenneltettem. A Szabadság hasábjain így jelent meg Boros János fürdőnadrágban, a Mexikói-öböl partján. Nem vette zokon, sőt. Derült a dolgon. Politikus ne bízzon újságíróra fotókat. Főleg nem egy floridai tartózkodáson készített felvételeket…

Szeretünk és tisztelünk, Boros János! Mélységesen sajnálom, hogy nem tudtam részt venni az átadási ünnepségen, bár SMS-üzenetben meghívót is kaptam tőled. Jászvásáron voltam honvéd tömegsírt felkutatni.

Cikkek:

  1. Magyar állami kitüntetés Boros Jánosnak
  2. „Felvenni a keresztet” (Magyarország külügyminisztériuma parlamenti államtitkárának, Németh Zsoltnak beszéde Boros János, Kolozsvár egykori alpolgármesterének kitüntetésén hangzott el.)

Read Full Post »


Addig azért mégsem megyünk el…

Ha már Jászvásárban tartózkodtunk, Lenke unokatestvéremmel és Tibi pilóta barátommal a napokban átruccantunk a Moldovai Köztársaságba. Eredetileg az volt a terv, hogy az Ungheni határátkelőnél megyünk át a szomszédos országba. Természetesen, mindenkinél volt útlevél. Kiderült, itt csak a vasúti átkelés biztosítottuk, le kell mennünk Albiţa nevű határátkelőhöz, amely a túloldalon Leuşeni.

Rendkívül zsúfolt a határátkelő…

Sebaj, autóztunk egy csöppet, s átmentünk. Egy új világ tárult elénk. Ivanovca faluban/községben álltunk meg. Szürrealista hely. A templomon fura fedőszerkezet, hőszigetelő ablakok.

Az üzletben egy nő fogad, abakusszal számolja ki, mennyivel tartozunk. Nincs moldáviai lejünk, hazaiban akarunk fizetni. Nem tetszik neki.

Néhány nap múlva úgyis átmegy Romániába, elvásárolja – próbálom nyugtatni.

Nem megyek én drága sehova, útlevelem sincs – válaszolja.

Hihetetlen, hogy alig néhány kilométerre lakik a határtól, s még sohasem volt nálunk.

Mindenki oroszul beszél. Megkérdezem, miért. Egyszerű: orosz többségűek a környező falvak, községek. Moldáviai pénzt vásárolunk tőle, s természetesen sört. Emlékbe.

A kolozsvári Skoda képviselet emberei is erre járnak. Vajon miért?

Visszafele a határon ugyanaz a helyzet fogad, mint az 1990-es években a borsi román-magyar átkelőhelyen. Trükkhöz kell folyamodnunk, hogy a diplomaták számára fenntartott sávon zökkenőmentesen átkelhessünk. Sztorink annyira hihető volt, pontosabban Tibi annyira jól játszotta a szerepet, hogy a határőrök és a vámos előzékeny, kedves volt velünk. Hallatlan az ilyesmi az ilyen helyen…

Hadd beszéljenek inkább a fotók:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Read Full Post »


A valóságban is éppen ilyen! Tóth Attila (Nyúl) és Tusa Szilárd keszíti elő a sebesültet a kiemeléshez

Egyelőre nem írok a jászvásári regényes nyomozásról, amely során azonosítottuk az 1946 augusztusában a szovjet hadifogságból hazatérő honvédek temetési helyét a megyeszékhely melletti Socola nevezetű városrész (korábban falu/község) elhagyatott tehervonat-állomásán.

Erről később.

Elöljáróban annyit, hogy sikeres akciót hajtottunk végre, egy olyan helyen, ahol még senki sem kutatott magyar honvéd tömegsír után. Feltehetően a mintegy 20-100 személyt agy bombatölcsérbe hantoltak el, ugyanis útban hazafele a szovjet fogságból elhunytak.

Erről még a jászvásári levéltárban, a városházán, s a történeti intézetnél sem tudnak. Háttér itt.

Míg lesz időm a fenti témával foglalkozni, írok néhány sort az Erdély Mentőcsoportnak Gyergyószentmiklóson zajlott szimulációs gyakorlatokról.

Együtt a Csapat… (Farkas Bálint felvétele)

Hiszem és vallom, hogy mérföldkő volt a hétvégi szimulációs gyakorlat. Referenciát jelent, ehhez viszonyítjuk majd ami eddig volt, s ami ezután következik. Megkockáztatom a kijelentést, eddig mindig bevált: ilyen nem volt, és nem lesz! S ha mégis, mindig mindkinek AZ ELSŐ ivódik be a tudatába. Kiváló volt a szakmai koncepció! Ölelem a gyergyói csapatot (különösképpen Esztit, Orsit és Beát!) 🙂

Ez a felvétel 2010 szeptemberében készült a Kolozs megyei Szinden, az EM és az Életjel Mentőcsoport legeslegelső képzésén. Sajnos a magyarországi barátainkat leszámítva Lenkén, Szabó Lacin, Kolozsi Ernőn és rajtam kívül mindenki lemorzsolódott. De sebaj, itt az életerős, tenni akaró utánpótlás. Ez erőt ad és elégtételt jelent. Fejlődünk, van eredmény. Immár egy külföldi és egy belföldi bevetést is magunk mögött tudhatunk. Bővülnek a kompetenciák, a szakágak. Lesznek még szimulációs gyakorlatok, talán bevetések is.

Részletek, fotók az Erdély Mentőcsoport (EM) blogján.

***********************************************************************************************

***********************************************************************************************

Read Full Post »

MEGTALÁLTUK!


SIKERREL JÁRTUNK, MEGTALÁLTUK A HELYET, részletek itt.

Egyelőre ennyit, mert Gyergyószentmiklóson vagyok az Erdély Mentőcsoport katasztófavédelmi oktatásán.

Read Full Post »

Older Posts »