Az Ait Benhaddou erődítmény a Szahara-szivatag és a Marrákes közötti kereskedelmi út biztonságát szavatolta…
Akkora méretű élmény volt, hogy úgy érzem: képtelenség részletekbe menően írni róla. Január végén írt emailt András Eduárd haverom, akivel évekkel ezelőtt a Szészi-Kakasy Boti szervezte számítógépes játékokon ismerkedtem meg. Azonnal ráharaptam a lehetőségre.
Hosszas egyeztetés után március 16-án foglaltuk le a Kolozsvár-Madrid- Marrákes-Madrid-Kolozsvár repülőjegyet potom 210 euróért. Ott még 200 eurót költöttem, így a 10 napos kiruccanás összköltségvetése 410 euró. Köszönöm a külföldi támogatóimnak a lehetőséget! Az ők zsozsójuk nélkül (azaz az 1000 lejes újságírói fizetésből) képtelenség lett volna elutaznom Marokkóba.
A május 18-i indulásig edzettem, ugyanis Eduárd „megfenyegetett”: műsoron lesz a 4167 méter magas Toukbal-csúcs megmászása a Magas Atlasz-hegységben.
Minden volt a kirándulással tarkított túrában: Marrakes (Jemaa el-Fnaa tér, medina, óváros), A Magas Atlasz-hegység átkelése kocsival a Tichka-szoroson keresztül (2260 méter), Ait Benhaddou, Ouarzazate, Boumalne, Dades-szoros, Goulmina, Erfoude, Rissani, Merzouga, Erg Shabi, Szahara-sivatag, tevegélés, kint alvás a sivatagban, Agadir, Essaouira.
A lényeg: városok, világörökségi helyek, Szahara-sivatag tevegéléssel és kint alvással, fürdés Atlanti-óceán partján (Agadir és Essaouira között, egy csodálatos helyen), illetve hegymászás a Magas Atlasz-hegységben (Toubkal – 4167 méter). Az öt fős csapatunkból (Kakasy Botond, András Eduárd, Bartalis Ferenc, Lukács Pál és jómagam) csak hárman másztuk meg a 4167 méteres Toubkal-csúcsot. Pali légzési, magaslati és napszúrás okozta gondokkal küszködött, Ferenc nekilendült, de hamar visszafordult.
A Facebookra feltöltött fotók ide kattintva tekinthetők meg.
Hadd meséljenek a fotók és videók:
Május 25-én hajnali 3 órakor vágtunk neki a 3207 méter magasan levő Toubkal menedéhkáztól az ugyanazon nevű csúcsnak (4167 méter) annak érdekében, hogy lássuk a napfelkeltét. Fejlámpákkal indultunk útnak, többször eltévedtünk. Visszatéréskor, nappal láttuk, hogy tulajdonképpen a legnehezebb és a legmeredekebb részen másztunk fel. Öt fős csapatunkból csak hárman mentünk ki a csúcsig.
Első voltam, 2 óra 32 perc alatt tettem meg a közel 1000 méteres pozitív szintkülönbséget, sokszor négykézláb mászkálva. A mobiltelefonommal készített fotón is jól látszik, hogy eléggé zúzottan érkeztem fel. A menedékházhoz azelőtt való nap a 1740 méter magasan levő Imlil faluból másztunk fel.
A csúcshódítás után szinte azonnal (fent kibírhatatlan hideg volt) lementünk a menedékházig, innen pedig Imlil faluig, így 2427 métert ereszkedtünk, érezte is kissé a térdünk…
Jó lehetett, bár a sivatagban mezítláb mászkálni nem túl okos dolog.
[…] de legalább ügyeltem az orromra, amely Marokkóban teljesen leégett. Nem esett baja a füleimnek, de a nyakamra is tettem pólót, ne legyen vörös. […]
[…] lesz… Tudni kell azt is, hogy ezt az esküvőt Vanda azzal váltotta ki, hogy május végén Marokkóban voltam, s emiatt nem vehettem részt a […]
[…] átruházni, csak említem!!!) terebélyesedett. Lévén, hogy ezzel a sportcipővel másztam meg a Toukbal-csúcsot (Marokkó, 2012 májusa, 3210 méterről 4167 méterre), meg se fordult a fejembe, hogy lábbeli ludas lehet a dologban. Pedig az volt a gond: sziklás […]
[…] 23, 2012 Szerző: koliver András Eduárnak 3 hónapjába telt, míg végre elküldte a marokkói fotókat, amelyeknek egy része meg sem nyitható, mert hibás a csomagolt állomány, azaz a […]