Minden alkalommal kiváló a hangulat Lóri legénylakásán, szerdánként nála lazulunk, társasjátékozunk, filmet nézünk, szürcsöljük az alkoholt.
Eddig a legjobb…
Néhány nappal ezelőtt különleges alkalom kapcsán (egy évvel ezelőtt tartottuk a mindenki számára különféleképpen emlékezetes plane spotting napot/éjszakát/hajnalt) sörkülönlegességeket kóstoltunk, ízleltünk, élveztünk. Ezeket Lóri az egyik bevásárlóközpontban szervezett sörpiacon vásárolta – s nem akárhányat, kereken 126 különbözőt, más-más alkoholtartalommal: volt 8 százalékos is…
Tud élni ez az ember, igazi bonvivánt. Hiába, nem családos… 🙂
Apró hibák is becsúsztak, de ezek csak fokozzák a történet sármját: ugyanazon típusú sörből Lóri kettőt vásárolt. No, meg levendula színű és ízű szódavíz keveredett a sörcsodák közé. Xénia, a The drunken fish éppen ezen nevet. (Lóri fotója, a kéz az enyém)
A minap például amerikai (Samuel Adams – Boston Lager), libanoni (!), fülöp-szigeteki, belga, görög, német, finn, olasz, angol, francia és lengyel söröket ízlelgettünk. Nekem az amerikai és a belga ízlett a legjobban.
Vanda görög, jómagam pedig libanoni sört iszom (itt éppen nem)
Egyre több az elégedetlen hang a románság különböző képviselői részéről, hogy az RMDSZ ismét „hatalmon van”, úgy a városi, mint a megyei tanácsban, bár a két döntéshozó testületben más-más a politikai többség. Mi több, morognak, hogy a magyar érdekvédelmi szervezetnek sikerült kiharcolnia az alpolgármesteri és az alelnöki tisztséget a városi, illetve a megyei tanácsban.
Az elégedetlenséget, részükről, tetőzi, hogy állítólag az RMDSZ-nek sikerült kiharcolnia a kulturális és civil szervezeteknek járó városházi támogatások 80 százalékát. Hírek szerint ez a megállapodás született a a Demokrata-Liberális Párttal (PDL) annak érdekében, hogy Boc számára biztosított legyen a (törékeny) többség a helyi döntéshozó testületben.
A megyei tanácsnál az RMDSZ a Szociál-Liberális Szövetséggel (USL) szövetkeztek, lett alelnök, a többit viszont egyelőre nem tudni. Hátha álnévvel valamelyik RMDSZ-es tisztségviselő elárulja a közvéleménynek, a megyénél miben egyeztek. Elvégre közpénzből működő alakulatokról és intézményekről van szó. Úgy a képviselők, mint a szenátorok, a megyei tanácselnök és helyettesei is a mi adófizető pénzünkből kapják a sommás juttatásokat. Így mi alapja a titkolózásnak azok előtt, akiktől kapják a fizetésüket?!
Ti mindig, mindenhol, minden körülmények között hatalmon vagytok
hányják fel a románok. Tegnap este még a Transilvania L!VE Servus Talk című humorműsorában is felvetődött a kérdés, a műsorvezető azt mondta: a magyarok esetében elég ha kevesen vannak, mert úgyis a mérleg nyelvét képezik, s elérnek mindent, amit akarnak. Főleg olyan esetben, amikor Boc kétségbeesett, hogy párta többséget szerezzen a kolozsvári városi tanácsban.
Vajon valóban sikerült azt elérni, hogy a kulturális és civil szervezeteknek szánt városházi pénzek 80 százalékát a magyar érdekeltségűeknek adják?
Újabb magyarellenes incidens történt a napokban Kolozsváron.A lányt, akit június 10-én megütöttek (lásd a cikket itt), most szóban bántalmazták, majd leköpték az egyik trolibuszon, mert magyarul beszélt barátnőjével.
Az imént beszéltem a lánnyal, aki elmondta, hogy az incidensnek a jegycsípő is tanúja volt, aki azt tanácsolta nekik, menjenek a jármű elejére, minél távolabb a felbőszült alaktól.
Azt mondta, nem hívták a rendőrséget, s feljelentést sem tesznek.
A június 10-i, a helyhatósági választások napján történt magyar verés során ugyanazt a lány, a Szabadság híre szerint telefonon beszélgetett a Kossuth Lajos (1989. december 21.) utcán, amikor két román nemzetiségű fiatalember rászólt, hogy ne beszéljen magyarul. A lányt nekilökték egy épület falának, és a jobb szeme feldagadt.
Akkor sem tett feljelentést.
Visszatérve a néhány nappal ezelőtti, a trolibuszban történt incidensre: miért nem hívták a rendőrséget? Miért nem üvöltöttek, s kérték a trolibusz sofőrt, állítsa meg a trolibuszt? Miért nem tett ismét feljelentést? Miért nem kérték a jegycsípőt, mint a vállalat illetékesét, hogy intézkedjen, ugyanis az incidens a RATUC tulajdonát képző trolibuszon történt? Miért nem kérték a RATUC vezetőségét az új típusú busz kamerája által rögzített felvételeket a tettesek azonosítása céljából? Az RMDSZ alkalmazottjaként tudnia kellene, mit kell ilyenkor tennie. Mi több, Máté Andrásnak, a Kolozs megyei RMDSZ elnökének közvetlen munkatársa.
Nincs értelme félni, meghunyászkodni, mert ilyen esetben sokasodnak az ilyen jellegű incidensek, ugyanis a vérebek erőre és bátorságra kapnak: ha egyszer, mi több kétszer sikerült büntetlenül megúszni, akkor következő alkalommal is sikerrel járunk – mondják egymásnak.
Viszont ha azt tapasztalják, hogy sikerült azonosítani őket, nyilatkozatot kell adniuk a rendőrségen, esetleg megbüntetik őket, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy akció előtt megtorpannak. Esetleg Ionuţ Ţene, a szürke eminenciás, a háttérember a román szélsőségesek jó ismerője vagy valaki más (esetleg a rendőr) rájuk szól, hogy hagyják már abba a csacsiságokat.
Magyar és román szélsőségesek
Amikor Molnos Lajos, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke és Csoma Botond jogász, városi tanácsos feljelentést tetta március 15-én fasiszta jelvényeket viselő román szélsőségesek ellen (az Új Jobboldal, azaz a Noua Dreaptă tagjai), a fényképek alapján a fiatalokat azonosították, nyilatkozatot kellett adniuk a rendőrségen, az ügyészség eljárást indított ellenük tiltott szimbólumok viselése miatt, mi több, közigazgatási vonalon büntetést is kaptak. (A megbüntetett román fiatalok kapcsán írt cikk itt.)
Amennyiben minden ilyen esetben feljelentést teszünk a rendőrségnek meg kell találnia a tetteseket. Ha valamennyi alkalommal ismeretlen marad a tettes, előbb-utóbb feletteseik (akár politikai nyomásra) előveszik őket, hogy ezt így már nem lehet tovább, s ha nem más példát statuálnak. Az is jobb, mint a semmi.
A KMDSZ-es lányoktól elkobozták a történelmi Magyarország térképét, és bekísérték őket a rendőrőrsre. Kikérték maguknak, cirkuszt csináltak
Higgyétek el, ismerem az ilyen radikálisan és szélsőségesen magyarellenes, többnyire az U FC futballklub szurkolóinak kemény magjához tartozó fiatalokat, a Monostoron lakom 37 éve, a lakónegyed egyik legveszélyesebb utcájában (Mehedinţi, rămâi fără dinţi! – Mehedinţi, ahol fogak nélkül maradsz! – románul szójáték), gyermekkoromban engem és másokat is sokszor vertek meg, mert magyar vagyok (Ungur-bungur, ţapa-n cur! volt a csatakiáltás…).
2008 március 15-én a 2-es számú rendőrőrs épülete előtt megütötték Lészai Lehelt, mert kokárdát viselt. Feljelentést tett. Helyesen járt el.
2010. december 1-jén a rendőrség bekísérte az őrsre Tunyogi Bélát, mert autója csomagtartóján piros-fehér-zöld céltáblahuzattal „merészkedett” a belvárosba menni. Feljelentette a rendőrséget, megnyerte a pert, mi több, kártérítést is kapott.
Ezekben az esetekben a fiatal lány miért nem tett feljelentést?
FEJLEMÉNY1 (2012. június 22., péntek): Egyik ismerősöm írja messengeren (engedélyével másolom ide a társalgásunk rá vonatkozó részét, részben osztom aggályait):
Ha Mate Andras is a hata mogott van, mit tokol annyit?
valami gyanus az ugyben
en 10 eve Kolozsvaron elek, kifogtam Funar utolso eveit, engem is kuldtek elore buszon es szoltak a jegyellenorok anno h ne beszeljunk magyarul… na de 2x egymas utan nem ert ennyi atrocitas
nem lehet h szandekosan keltik a feszultseget valakik ( ertem valami magyar fiatalokra akik kihasznaljak a csajt)
tul gyakran tortent meg ugyanazzal a szemellyel… gyanus
es nem tesz feljelentest es Mate Andras munkatarsa, ez nekem magas
megtortenik h elkapjak a frakkodat, na de 10 nap alatt ketszer es csak teged?!
Érdekesen zajlott az érdekvédelmi szervezet Kolozs megyei két testületének ülése, amelyen arról szavaztak, a holnap ülésező MKT-nak kit javasolnak a kolozsvári alpolgármesteri tisztség betöltésére.
A helyi tanács alakuló ülésére pénteken, június 22-én kerül sor, ekkor választják meg a két alpolgármestert. Lévén, hogy az RMDSZ a mérleg nyelve, minden valószínűség szerint megkapja az egyik tisztséget.
Folyik a lobbi, égnek a mobiltelefon-hullámok. Szinte valamennyi RMDSZ-es városi tanácsos a kincses város alpolgármestere szeretne lenni. Ez csak természetes, ugyanis a tisztséggel járó ezrek mellett ott a befolyás, a tekintély, a lehetőségek tárháza. Ugródeszka lehet fontosabb tisztségek betöltésére.
Tegnap az egyik jelölt SMS-üzenetekben toborozta a Szabadság hírportál felhasználóit, hogy a szavazógépen rá voksoljanak. Igen megtisztelő, hogy ennyire fontosnak és mérvadónak tartja a polgárok így kifejtett álláspontját.
Lényegében „két nagyágyú”, azaz Horváth Anna és Csoma Botond között folyik a belső harc.
Tudtommal Oláh Emese nem vállalja.
Ma a Megyei Állandó Tanács (MÁT), illetve a Megyei Ügyvezető Tanács (MÜT) dönt arról, az RMDSZ kit javasol alpolgármesternek Kolozsváron. Az érdekvédelmi szövetség ugyanis (szerencsére ismét) a mérleg nyelve a kolozsvári városi tanácsban, így jogosan számíthat és pályázhat arra, hogy az egyik polgármester-helyettest ő adja. A helyi tanács alakuló ülésére és az alpolgármesterek megválasztására pénteken kerül sor.
Így utólag bánom, hogy a június 10-én sorra került helyhatósági választások előtt nem tettem közzé az egyik közvélemény-kutató intézetnek a különböző pártok kolozsvári és Kolozs megyei népszerűségére vonatkozó adatait. Arra gondoltam, ne kavarjam a dolgokat.
Az akkori előrejelzések beigazodódtak, Kolozs megyében (is), az EMNP és az MPP silány, hadd ne írjam, rendkívül snassz, azaz zsenáns eredményeket ért el. Marad tehát a duma, a szöveg, a textus, a kontextus és Saussure.
Végül újraértékeltem a helyzetet, s június 10-én, az olaszországi szakmai továbbképzésre történő elutazásom előtt elmentem szavazni az erős érdekképviseletre. Úgy tűnik, mások is ezt tették. Így is lehet büntetni a megosztást. Édesanyám is ezt tette.
Visszavárom (Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak)
Érdekes dolgok történtek idehaza, míg az Európai Egyetemi Intézet (European University Institute) keretében működő Centre for Media Pluralism and Media Freedom szervezte, egy hetes újságíró nyári egyetemen voltam. Rengeteget tanultam a szerzői jogokról az internetes világban, a cenzúráról, az újságírók politikai szerepvállalásáról, az új média sajtátosságaioról, de főleg a hírportálok üzleti modelljéről és működtetéséről.
A helyhatósági választások szerencsére alkalmat biztosítottak arra, hogy az erdélyi mgyar politikában letisztuljanak a dolgok. A választópolgároknak elegük van a megosztásból, ezért az erős érdekképviseletre, az egységre szavaztak. Korábbi álláspontomat felülvizsgáltam, s vasárnap mégis elmentem szavazni. Még édesanyámat is meggyőztem, aki hosszú évek óta nem voksolt.
Visszatérve Szilágyi Mátyás úrra. Barátságos, közvetlen, s a közemberrel folytatott társalgás során a magas rangú tisztségétől elrugaszkodni tudó, empátiával rendelkező emberként ismertem meg Szilágyi Mátyást, Magyarország kolozsvári főkonzulját.
Bár a lehetőségekhez képest kevés alkalommal találkoztam vele, személyes véleményem az, hogy valós a Szabadság azon állítása, hogy
Szilágyi Mátyás (…) megértette, átérezte az erdélyi magyarok érzés- és gondolatvilágát
Ugyanakkor csak alátámasztani tudom azt, hogy
milyen nagyra becsüli az erdélyi magyar kultúrát
Elhiszem neki, amikor azt állíja a Szabadságban megjelent interjúban, hogy
szívéhez közel álló világot hagy itt
Legjobb tudomásom szerint jól végezte feladatát, bár kritika is érte. Szerintem megőrizte a távolságot úgy az RMDSZ-szel, mint az EMNP-vel, vagy akár az MPP-vel szemben, pontosabban mindhárom magyar politikai alakulathoz ugyanolyan mértékben közel állt, s lehetőségei szerint elsősorban politikai szinten támogatta az erdélyi magyar érdekeket, s megfelelően képviselte saját országát.
Jól beszélt románul, s ez hatalmas előny.
A fentiek alapján csodálkozom, hogy egybevágó információk szerint azért nem újították meg mandátumát – bár ez Füzes Oszkár nagykövet esetében megtörtént -, mert
Szombaton négy filmet láttam a TIFF-en, pénteken már nem emlékszem. Ugyanez a helyzet csütörtökkel. Szerintem az egészséges napi dózis két-három produkció, mert egyébként összefolynak a dolgok, a cselekmény, a cím. Lassan-lassan teljesítmény lesz belőle, élmény helyett.
Ma, vasárnap, június 10-én délben utazom Firenzébe az Európai Egyetemi Intézet (European University Institute) keretében működő Centre for Media Pluralism and Media Freedom (ezt ilyen hajnali órában nincs ihletem lefordítani) szervezte, egy hetes újságíró nyári egyetemre. Áprilisban pályáztam meg, sikerrel, így a 21 országból érkező 32 résztvevő egyike leszek.
Szó lesz a tömegtájékoztatási eszközök önszabályozásáról, de főleg az új médiáról. Engem természetesen utóbbi érdekel elsősorban.
Szebb, mint a film… 🙂
Romániából rajtam kívül még ketten (a közszolgálati televízió két híres munkatársa), Magyarországról senki sem lesz.
A mai Kolozsvár-Forli WizzAir-járaton Zoli lesz a pilóta, alig várom, találkozzam vele, nagyon barátságos és közvetlen, akárcsak Tibi és István.
Értem én, hogy a magyar filmvilághoz egy részéhez igyekszik közelíteni, értem, hogy “totális színház”, s hogy “az ének, zene, tánc, fény, díszlet, jelmez egy lenyűgöző műóriássá áll össze”, de valahogy nem tudtam megemészteni a pirulát… (Idézetek Kovács Beának a Filmtettben megjelent kritikájából)
Sajnos a fesztivál első napjaiban a Győzelem (Victoria) mozi előterében elvesztettem a programot és a filmek szinopszisát tartalmazó kiadványt (mindent elolvastam, kijegyzeteltem, felkiáltó jeleket tettem stb.), pedig ráírtam a nevemet és a mobilszámomat is. Kerestem is a helyszínen, igaz csak másnap, szemétbe dobhatták. Az önkéntes lányok rendkívül kedvesek voltak (ezúton is köszönöm!), segítettek keresni, mi több, utólag SMS üzenetet is küldtek, hogy tovább kutattak, de nem találták meg.
Nos, sajnos nem jegyeztem fel, mely filmeket láttam.
Maszlagos, csöpögős, romantikus ***** (Egy nő és egy férfi/Un homme et une femme)
Azt viszont tudom, hogy lassan csömöröm lesz. Főleg a szerda esti Lelouche-produkció után. Azt hittem megkrepálok. Túl beültünk, szégyelltem kijönni. A film elején túl sokan és sokat beszéltek róla, frászom volt, hogy nem lesz szó. Amiről annyit beszélnek, az vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz. Utóbbi lett.
Érzelmi töltet, szakítás, elmúlt szerelem, bla-bla bla, UUUUNCSIIII (Csütörtöktől vasárnapig)
Tegnap este kilencre a Transilvania L!VE tévéadóba kellett mennem a kampányról szóló beszélgetésre (moderátor: Mihai Hurezeanu), így csak a Valahol Palilulában és a Csütörtöktől vasárnapig című filmeket tudtam megnézni. Bárcsak mentem volna haza.
Ki lehetett, aki ezt tette? (A felvétel 2008-ban készült)
Tegnap kaptam a hírt az újságíró kollégámtól: elpusztult Cornel, az a kutya, amelyet 2008 decemberében mentett meg.
Történt ugyanis, hogy egy ember (ez ebben az esetben igen negatív minősítés) a személygépkocsija után kötötte a kutyát, s végighúzta egy utcán. Az eb megmenekült, a kollégám örökbe fogadta. Azóta sem utazom azzal a taxis társasággal, amelynek a sofőre ezt tette. A kollégái szerintem tudták, kinek a gaztette volt ez, de nem árulták el.
Ugyanezt tenném azzal az emberrel, aki ezt tette a védtelen kutyával! (A felvétel 2008-ban készült)
Hosszú ideje riportot akartam készíteni Cornelről és örökbefogadójáról. Folyton halogattam az anyagot, nem volt időm. Időközben elpusztult… Isten nyugtassa!
Mit tennél azzal a férfivel, aki a kocsija mögé láncolta ezt a kutyát, és végighúzta az utcán? (A felvétel 2008-ban készült)
Nyugalmas lesz a tartózkodás? (Labrador/Out of bounds)
Persze, hogy a dokumentumfilm tetszett a legjobban. Igen, Hodorkovszki/Khodorkovsky. A volt német külügyminiszter idealistának, majdhogynem hiszékenynek nevezte a rendezőt, operatőrt. Világos a képlet: kvázi ingyen megkapták a Jukosz (Yukos) kőolaj-kitermelő és –feldolgozó óriásvállalatot, majd szembefordultak a Kremlinnel. Ez lett a vesztük.
Teddy Bear– az elején szintén nagyon untam, de ez később is jellemző volt. Enyhe túlzásnak tartom a forgatókönyvet. Magányos, magányos, de éppen ennyire?
30 évvel ezelőtt Houda al-Habash Koránt oktató hittudományi nyári tanfolyamot hozott létre Damaszkuszban. Minden nyáron az serdülőkor alsó határát súroló lányok szigorú szabályok szerint kell teljes egészében megtanulniuk a Koránt. Az utóbbi években robbanásszerűen megnőtt a tanoncok száma…
Nagyon komolyan veszik az oktatást: a Korán teljes egészét kívülről kell megtanulni…
Érdekes volt végignézni a filmet főleg a néhány nappal ezelőtt tett marokkói látogatás vonatkozásában. Korábban jártam Tunéziában és Törökországban, de az arabok kérdésével már 1995-ben foglalkoztam, amikor Cseke Péter professzor felkérésére Arabok Kolozsváron címmel cikket írtam a Haşdeu diáknegyedben akkor épülő első erdélyi mecset kapcsán (is).
Érdekes mozzanatnak tartottam a Houdával készített két interjút – az egyiket helyi, a másikat pedig egy BBC-újságíró készítette. Előbbi megkérdezte: a világi életet folytatók kissé félnek az iszlám fellángolásától.
Vallásosként nincs több jogom
– volt Houda egyik replikája.
Néhány rövid, ki nem dolgozott gondolat, a film néhány gondolatébresztő mozzanata:
A szerelem a házasság után jön
– szóró szóra így hangzott el a filmben!
Izgalmas elgondolkozni a Bassár el-Aszad vezette szekuláris katonai diktatúra és az iszlám fellángolása okozta hihetetlen feszültségre. A vetítés után beszélgettem egy prominens szíriai üzletemberrel és családjával a Deák Ferenc utcában. Azzal magyarázzák a vérengzéseket, hogy míg Tunéziában, Szíriában, Egyiptomban a katonaság (egy része) a felkelők oldalára állt, addig Szíriában hűségesek Aszádhoz. Szerintük Houda nem annyira felvilágosult és főleg nem annyira szabadelvű (a többi tanítóhoz képest), mint amennyire nekünk tűnt. Nehezményezték, hogy a film csak a hittudomány világát és a madraszát/medreszét mutatja be, holott Szíria sokkal-sokkal világibb és nyugatiasabb.
Houda radikális vagy szabadelvű?
Egy epés megjegyzés: a globális felmelegedés előbb-utóbb levetkőzteti a szíriai nőket is…
A film alatt felötlött bennem, hogy a hittudomány és különösképpen madraszában/medreszében zajló Korán tanítás (ebben az esetben) a szíriai nők emancipációs, a kitörésre, mi több, a felszabadulásra használt eszköze. Egyébként ez a típusú oktatás járult hozzá hajdanán a nők írástudásához.
Ja, erről jut eszembe, az egyik radikálisabb vallási oktató kijelentése, hogy a Korán szerint egyértelmű a nők szerepe az arab társadalomban:
Szaporodni
Felnevelni a gyerekeket
Foglalkozni a férjjel…
Rendezni a háztartást
Érdekes volt Houda megjegyzése, hogy a vallásos nevelés megakadályozza a szélsőséges nézetek megjelenését. Azt állítja, a Korán és az igazság megismerése a jó útra vezet, mi több, tanít, így nem vagy tudatlan, tehát nem manipulálhatnak. Van benne ráció, viszont itt nem a szekuláris, hanem a vallási alapon történő, eléggé keménykezű és radikális elveket, dogmákat oktató rendszerről van szó. Mégis…
Egyébként úgy gondolom, hogy ez a típusú oktatási rendszer még alaposan kordában tartja és ellenőrzi az ebben a korban kitörő hormonális vulkánt…
Persze, túlzó párhuzamot vonnék a kommunizmus és az iszlám tanítások között. Felöltött bennem, hogy míg a kommunizmus ideológiai szabályokra alapozta a megszorításokat, addig az iszlám ugyanezt teszi csak vallási, dogmatikus alapon.
Megrázó, sokkoló, döbbenetes, mellbevágó, horrorisztikus. A volt Köztársaság (most Florin Piersic) mozi fele menet feltűnt egy helikopter. A telefonpalotánál már világos volt, hogy a genovai események érzését próbálja kelteni. Dobott is le szórólapokat.
Emberi ösztönök gátlástalan és féktelen garázdálkodása vérfürdőt eredményezett Genovában…
Egyébként a filmet látva ötlött fel bennem, hogy soha senki ne mondja, hogy ilyen jellegű véres események nem történhetnek meg bárhol a világon. Akár nálunk is. Mi több, bizonyos formában meg is történt 1990. március 13-15. között. Csakhogy akkor nem rendőri brutalitásról, kínzásról volt szó, mint 2001-ben Genovában, hanem elsősorban az egyik társadalmi rétegnek a másik ellene uszításáról. Bár a „milícia” is rendesen kivette a részét a verésekből.
A film alatt többször könnyeztem, mi több, Vanda odafordult, s azt mondta:
Jaj, ezt nem bírom!
Többen elhagyták az amúgy is üres mozit. Ki kíváncsi a durva valóságra? A románcolt fikció kecsegtetőbb. Persze, ízlések és pofonok… Na, de az empirikus valóság, a tények…
Elképesztő volt, hogy az Európai Unióban ilyesmi előfordulhat. Annyira felbőszített, hogy reagálni fogok: a helikopterből szétszórt lapocskákból összeszedtem néhányat, s kommentár nélkül postázom a genovai rendőrség és a bukaresti olasz nagykövetség címére.
Persze, mit ér az, ha egy kolozsvári valaki ilye módon tiltakozik a 11 évvel ezelőtt történtek kapcsán? Lehet, számít. A lelki nyugalmamnak biztos, hogy igen. Ha láttad a filmet, tudod, mire gondolok, s talán te is ekképp fejezed ki felháborodásodat…
A Diaz iskolánál kialakult válsághelyzetet, persze, teljesen másképp lehetett volna kezelni. Ezt egyébként az egyik humánus rendőrparancsnok is sugallta feletteseinek, két ízben lehurrogták. Könnygáz. Jó, néhányuknak volt gázmaszkja, de úgysem bírták volna sokáig.
FEJLEMÉNY1 (2012. június 4., hétfő): Vasárnap, június 3-án megnéztük a Labrador és a Teddy Bear című filmet is… Mindkettő tetszett. Ezek után is a dokumentumfilmek híve maradok… 🙂
