FOTÓRIPORT – Mátyás-szoborcsoport: kegyelet vagy gyalázkodási kísérlet? (A Szabadságban megjelent cikkel)


Mit akartak tulajdonképpen? (© Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használhatók!)

Megszokott, hogy főleg magyarországi turisták kisebb, piros-fehér-zöld szalaggal ellátott koszorúkat helyeznek el a Mátyás-szoborcsoportnál.

A letűnt Apostu-adminisztráció idején kihelyezett Iorga-tábla körüli botrányok miatt akkoriban a helyhatóság megtiltotta a feliratok, koszorúk, szalagok elhelyezését a műemléken. Az anyaországi látogatók által kihelyezett koszorúkat eltávolították.

Most valakik vagy gyalázkodási kísérletből vagy pedig véletlenül a fekete sereg egyik vezérének, pontosabban Magyar Balázsnak a fejére helyezte el a szalagokkal ellátott koszorút. Ezeket rendszerint a szoborcsoport talapzatánál helyezik el a látogatók.

A másik Kinizsi Pál vállán található.

A WebSzabadságon levő fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

***************************************************************************************

FEJLEMÉNY1 (augusztus 1.): A Szabadságban ezzel kapcsolatban megjelent cikk ide kattintva érhető el. (4)

***************************************************************************************

Leállt, vagy feltörték a Tusványos honlapját? (Megjavították)


Hibernál a virtuális tusványosi maci

Meg akartam nézni valamit, s csak annyi jött be, hogy

It works!

Ironikus. Felhívtam Fazakas Imolát, Tusványos sajtófelelősét, tőlem értesült a kiesésről.

Mi történhetett? Feltörték, vagy csak leállt a szerver? A szakember véleménye itt.

****************************************************************

FEJLEMÉNY1 (15 óra 15 perc): Helyrehozták, működik. Egyelőre nem tudni, mi okozta a kiesést.

****************************************************************

RIPORTFILM – Nálunk még vannak barna medvék…


Imádni valók! Védjük őket! (Balázs, remélem, ez a jó medve) 🙂

Nyugat-Európában már többnyire teljesen kiirtották őket, nálunk még vannak. Paradox módon talán éppen Ceauşescunak köszönhetően, aki családján és barátain kívül mindenki másnak megtiltotta, hogy barna medvékre vadásszon az országában.

A riportfilmre Csibi Magor, a WWF romániai vezetője hívta fel a figyelmemet. A minap rendkívül jó benyomást keltett bennem. Sajnos a Csodás természet című, a Főtéren megtekinthető fotókiállítás megnyitójára nem tudtam elmenni, ezért Facebookon írtam neki üzenetet. Szinte azonnal felhívott, ott volt a megbeszélt helyen, nem késett, rövid, lényegre törő videonterjúkat  készítettem vele, utólag még írtam neki a közösségi portálon, s válaszolt. Ráadásul a jó ügy elkötelezettje: természetvédelem.

Bár 1996 óta rendszeresen túrázom, csak egyszer láttam medvét a Fogarasi-havasokban. Messze volt tőlünk, nagyon messze. Hegyi zergéket csak egyszer. Tusnádfürdőn évekkel ezelőtt a helyi vadőrrel pásztáztuk az erdőt, lestük a macit, nem jelent meg. Pedig tisztes távolságból, anélkül, hogy megzavartam volna, szerettem volna látni egyet. Talán idén. Negyed óra múlva indulunk Tusványosra… 🙂

FOTÓK – Hosszú gyalogtúrák hétvégéje


Vanda (középen) és Xénia (sajnos levégtem a fél testét) is megelőzi Arnoldot…

Beigazolódott, hogy Melinda és Glytz (polgári nevén Égly János) mócvidéki, pontosabban Gyálukáluluj/Poiana Horea (Horii) településen levő hétvégi házától mégis van hova menni kirándulni. Innen a legjobb hosszú gyalogtúrákra menni, mivel magas hegycsúcs nincs a közelben.

Pihenő

Sikerült meggyőzni Arnoldot (Zattler), hogy már pénteken menjünk ki, így Vandával hárman indultunk útnak. Az Égly család már ott volt. Vacsora, majd ágyba (a sátrat lusták voltunk felhúzni), mert szombaton korán akartunk gyalogtúrára indulni… Szmidára. Ebből déli harangszó lett. A kánikulában kimentünk a makadám úton a csúcsig, innen elváltak útjaink, mert sem Xéni, sem Arnold, sem Boti nem akart velünk tartani. Azt hitték, hogy 18 kilométer az út, bár a térkép azt mutatta, korántsem annyi. Mi több, tavaly éppen erre bicikliztünk a Határon Túra során, s ismertem a terepet.

Ha balra térsz Felsőgyurkucánál (Giurcuţa de Sus), akkor valóban 18 kilométer Szmidáig. Mi a Fântânele tó partján mentünk…

Gond nélkül beereszkedtünk Felső Gyurkucára (Giurcuţa de Sus), a település határától pedig nem balra tértünk, ahogy azt a Kolozsvár-Ic Ponor 100 kilométeres biciklizés során tettük, hanem jobbra le a településre, majd a Fântânele-tó partján egy óra alatt máris Laci barátunk szmidai házánál voltunk. Kifáradva.

Teheneket is hajkurásztunk…

A sör és az étel segített ellágyulni, ezért kissé eltévesztettük az utat, s bekerültünk a sűrű erdőbe. Nem volt választás, előre pionírok. Sikerült kijutni a főútra, innen pedig Poiana Horea fele vettük az irányt. Ismét mászás, kaptárkerülés, majd ereszkedés a rövidítésen. Persze, hogy más útra értünk ki, de a késésnek köszönhetően a házhoz érkeztünkkor már elkészült a hús… 🙂

Alacsony a vízállás

Ma már Fehér megyébe is átmentünk… 🙂 Délnek indultunk szintén a makadám úton, az Ursoaia építőfélben levő sípályán felcaplattunk, majd a piros csíkon vissza a faluba.

Kiváló túrák, jó társaság, finom ételek, friss levegő… ÉLET!

Merengő
Arra lakik Lacikánk…
Sikerült! Megérkeztünk Laci szmidai házához! Ünneplünk
Ez nem Photoshop. Valóban megtettünk 12-13 kilométert a rekkenő hőségben, mintegy 400 méteres pozitív szintkülönbséget, majd ugyanennyi ereszkedőt. Ja, s mindezt visszafele is… 🙂
Sok volt a málna is, képtelenek voltunk ellenálni a kísértésnek. Elvégre nem versenyeztünk…
Szerencsére nem szabadította ránk őket…
Tűz és sör…
Családi idill (1)
Családi idill (2)

FOTÓK, VIDEÓ – A város legmagasabb teraszán tartottuk az első tetőtéri repülőgéplesést


Né, a gép! 🙂

Az elején kisebb, a mérgezett egérhez hasonlító rohangálás volt, ugyanis 17 óra 5 perckor szállt fel az első gép, addig kint kellett lennünk Lóri tömbházának a tetején. Szegény Jancsó Hajnal felszaladt a lépcsőkön a hetedik emeletre, innen kimentünk a tetőre, csatlakozott Lenke és Vanda is. Természetesen, hogy Tibi, a WizzAir pilóta is velünk volt.

OTT VAN! (Lóri felvétele)

A Tarom gép felszállása nem volt valami látványos, de megtette. Sokat segített a gépek helymeghatározásában, bemérésében (köszi, Öcsi az utóbbi szakszóért!) a FlightRadar24. Az viszont érdekes volt, hogy éppen milyen, honnan, hova tartó gépek repülnek el a fejünk fölött mintegy 10-11 kilométeres magasságban.

Lélegzetelállító kilátás, kiváló társaság, jó hangulat, tehát tetőtéri repülőgéplesés… 🙂 WizzAir pilótákkal…

Éppen két gép között folytatni akartuk a kirakós folytatását, amikor telefonált Frederic, a másik WizzAir pilóta, hogy menjünk át hozzá, a Csillagvizsgáló utcában levő teraszáról a kifutópálya is látszik. Gondoltam, blöfföl. Nem ám, amikor átvonultunk, kiderült: igazat mondott. Szerintem a város legmagasabb pontján voltunk, a legcsodálatosabb kilátást biztosító magánteraszon – a 136. szám alatt, a Hajnal negyed legmagasabb pontján levő toronytömbház legtetején. Csodás, egyedi a kilátás az egész városra. Eltörpül a Szent Mihály templom, a görög-keleti katedrális, minden. A Grand Hotel Italia kimagaslik, az talán magasabb lehet, állítom, hogy más semmi. Ezt a pilóták is alátámasztották, de még utána nézek.

Csodás a kilátás. A rehabilitációs kórház jóval alattunk van…

Sajnos egyetlen fel- vagy leszállást sem láttunk, de a buli nagyon jó volt. Főleg a műfű okozta statikus áram felgyűlte, s a valakinek a karján vagy fülén gyakorolt kisülés-módszer. 🙂 Ja, és Carlos játéka, az érintsd-meg-a-tenyerem-ha-tudod. Na, s a Lóri-féle sarki fény ismét áldozatot követelt… 🙂 Rituálé-szerű ez már… 🙂

Hol a felszálló gép? 🙂

Kiváló volt a Tibinél zajlott after party is, finom a Treponti pizza. Ezt nem azért írom, mert az egyik társtulajdonos is ott volt velünk, hanem mert tényleg így van.

Milyen kicsi a Szent Mihály templom…

Frederic bármikor szívesen lát a szuper-teraszon, így a közeljövőben még lesz ilyen vasmadárlesés a város megmagasabban fekvő, lélegzetelállító kilátást nyújtó teraszáról.

Lábaink előtt a város…

Ez volt az első (dupla) tetőtéri repülőgéplesés. S, ugye, az elsőre mindenki emlékszik… Minden szempontból… 🙂

A monostori betondzsungel

 

Ma rooftop plane spotting WizzAir pilótákkal, Flightradar24.com internetes kukkozással és kirakós játékkal megspékelve


Hátha ennyire közel lesznek… 🙂

Legalább egy WizzAir pilóta is jön a ma esti vasmadár lesésre. A plane spottingot a Budai Nagy Antal/Dorobanţilor utca egyik tömbházának a tetején szervezzük, Lóri és a gondnok segédletével… 🙂

Lesz néhány meglepetés meghívott is. Sajnos Jason Cotton, a WizzAir kolozsvári báziskapitánya nem lesz jelen, Freddie, aki szintén pilóta, kerti parti keretében teszi ugyanezt. Legközelebb jobban összehangoljuk a dolgokat… 🙂

Tegnap késő este kint voltunk a helyszínen, s a Flightradar24.com segítségével interneten is követtük egy WizzAir gép érkezését. Ezt tesszük ma este is. Remélhetőleg a gépek nyugat irányából szállnak le, imádkozzatok, hogy keletről fújjon a szél. 🙂

A landolások és felszállások között folytatjuk a kirakós játékot.

SZERDÁN, JÚLIUS 18-ÁN 17 ÓRÁTÓL ROOFTOP PLANE SPOTTING!


Hátha ilyen közel lesznek…

A repülési sáv éppen Lóri tömbháza fölött található, így a Budai Nagy Antal utcai ingatlan tökéletes az úgynevezett tetőtéri repülőgéplesésre, a rooftop plane spottingra. Ez sajátos, egyedi változata a hagyományos repülőgép sasolásnak.

A helyek száma korlátozott, ezért kérlek, jelentkezzetek telefonon vagy itt, hozzászólásban a mobilszám és Facebook adatlap elérhetőségének megadásával.

Nem maradhatsz ki ebből az egyedi, sajátos és különleges kikapcsolódásból!

*****************************************************************************************************

Rooftop plane spotting (never heard that before, don’t know anyone who did it at least in Cluj/Kolozsvár/Klausenburg) on Wednesday, July 18, 2012 from 17h. Write comment or contact me for details. Limited number of participants!

*****************************************************************************************************

FOTÓRIPORT, VIDEÓK – ESKÜVŐI ÜNNEPSÉG A RETYEZÁT-HEGYSÉGBEN! Egymásnak és a természetnek tettek fogadalmat


Ugrálnak örömükben…

Aki (jól) ismernek, tudják, hogy eddig csak három esküvőn voltam. Az okot most nem részletezem… A legeredetibb a Csilla és Misi lagzija volt a Bükk-erdő egyik panziójában. Semmi különcködés, kiöltözés, színház, pénzgyűjtési alibi. Ezzel nem állítom, hogy a másik két esetben erre ment ki a játék.

Péntekől szombatra virradóra már áll a “bál”. A vőlegény jobbra, kékben

Mircea Coman a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegének egyik alaptagja. Hétvégére is kirándulást szervezett. Számomra annyit elég volt mondani, hogy ott lesz az a társaság, amellyel már a Torockói-havasokban túráztunk. Hozzátette még: most a Retyezát-hegység lesz soron. Több nem is érdekelt. Tudtam, hogy kiváló lesz. Beigazolódott.

A menyasszony (jobbról az első) a eget nézi. – Úristen, mit csináltam? 🙂

Amiről nem tudtam, az a polgári és egyházi esküvő egybevont kiadása… a természetben. A beavatottak csomagoltak gála inget és nyakkendőt… Pénteken éjjel a Gura Apei környékén sátoroztunk és hajnali 4-ig buliztunk, majd szombaton felmentünk a Bucura-tóhoz.

*****************************************************************************************************

FEJLEMÉNY1: Gyorsan megjegyzem, hogy a hangos buli, zenés-táncos eszméletvesztés 🙂 a völgyben volt, messze a házaktól, Hátszeg (Haţeg) várostól jó néhány kilométerre, senkit sem zavartunk a hangoskodással! A Bucura-tónál daloltunk csupán, de igazatok van, ez valóban zavarhatta a körülöttünk levőket, de reggel elnézést kértünk tőlük, megértették.

*****************************************************************************************************

Néhányan még aznap kimásztunk a Peleaga-csúcsra (2509 méter), a legkeményebb túrázó, Vlad Iobagiu „kiszaladt” a Păpuşa-csúcsra is (2508 méter), majd visszamentünk a Bucura-tónál levő sátrakhoz. Este természetesen vacsora, éneklés.

Szombaton reggel útnak indul az esküvői menet…

Vasárnap mindenki ünneplőbe öltözött. Nekem adtak egy nyakkendőt, a díszing helyét a reklámmentes rövid ujjú blúz vette át. Elkészítették a menyasszonyt és a vőlegényt, a Bucura-tónál zajlott rövid „szertartás” után máris jött a fényképsorozat. A Bucura-tó környékén levő sátorozók minket bámultak és fotóztak… Kimentünk a nyeregbe, onnan vissza a tóhoz, majd a völgybe és haza.

Útban a Retyezát-hegység fele. Lelkükben az életnedű…

Tetszett az eredetiség, az ötletesség, s az is, hogy Laura és Mircea ezáltal egymásnak, de egyben a természetnek is fogadalmat tett…

Átvitt értelemben is: egyi partról a másikra…

*********************************************************************************************

TAKE TIME TO SEE WATCH SLIDESHOW!

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

*********************************************************************************************

*****************************************************************************************************

FEJLEMÉNY1: Gyorsan megjegyzem, hogy a hangos buli, zenés-táncos eszméletvesztés 🙂 a völgyben volt, messze a házaktól, Hátszeg (Haţeg) várostól jó néhány kilométerre, senkit sem zavartunk a hangoskodással! Nem a nemzeti parkban voltunk, látszik az aszfalt/beton is. A Bucura-tónál daloltunk csupán, de igazatok van, ez valóban zavarhatta a körülöttünk levőket, de reggel elnézést kértünk tőlük, megértették.

*****************************************************************************************************

 

 

Jó hír a klasszikus zene (kolozsvári) kedvelőinek


Jók a koncertek

Csütörtökön Horea Uioreanu, a Kolozs Megyei Tanács elnöke bejelentette: ősztől az Egyetemiek Házába (Auditorium Maximum) költözik (vissza) a Transilvania Filharmónia.

A kulturális intézményt 2002-ben száműzték onnan, ahol hosszú évekig szerzett örömöt a kolozsvári közönségnek. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem túl magas bért kért (óránként 600 lejt), ezért a Diákművelődési Házba kényszerültek. Itt viszont a terem akusztikája gyatra, messze nem olyan, mint az Egyetemiek Házában. A helyzetet némileg orvosolta az, hogy a megyei döntéshozó testület úgynevezett akusztikai dobozt vásárolt, amely javított a helyzeten.

Várom már a Transilvania Filharmónia őszi koncertjeit!

Európa pontra teszi Pontát. Băsescu menjen, de ne így!


Ámen?

Úgy vettem észre, hogy tegnap kissé kényelmetlenül érezte magát Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke, amikor Victor Pontával közösen tartotta sajtóértekezletét. Hogy barát, meg minden, de azért neheztelt. S elhiszi „a barátjának”, hogy be fogja tartani az alkotmánybíróságnak a népszavazás érvényességére vonatkozó határozatát. Európa továbbra is ennyire hiszékeny lenne? Ponta jelezte a parlamentnek, hogy össze kellene ülni, az alkotmánybíróságnak a referendum törvényre vonatkozó módosításait be kellene vezetni, de hát ő ugyebár a miniszterelnök, korántsem szólhat bele a törvényhozás munkájába, nem hívhatja össze a rendkívüli ülésszakot. Ki van ez találva…

Európa azért pontra tette Pontát. Hátha helyrezökkent a realitásérzéke.

Egyébként rendben, hogy Băsescunak mennie kell. A magyarság irányában sem voltak baráti gesztusai, emlékezzünk csak vissza az autonómiával kapcsolatos nyilatkozataira. Ráadásul Szász Jenő felkarolásával megtett mindent azért, hogy megossza az erdélyi magyarságot. Rendben, tehát, hogy mennie kell, de nem így. Ebben a vonatkozásban egyetértek Eckstein Kovács Péterrel.

Az erdélyi magyaroknak mikor lesz annyi joguk, mint a finnországi svédeknek?


A finn mellett svéd és angol nyelvű tájékoztató tábla. Nálunk miért nem lehet ezt ugyanígy a román, a magyar és az angolo nyelv vonatkozásában megtenni?

2010 szeptemberében jártam Finnországban, pontosabban Turkuban és Helsinkiben. A finn fővárosban egy svéd anyanyelvű férfi volt a házigazdám. Természetesen a Couchsurfing segítségével szállhattam meg nála. A finn állam által finanszírozott svéd nyelvű televíziós társaságnál dolgozott, s ezt a legtermészetesebbnek tartotta. Mármint azt, hogy a kisebbségi televíziósást a többségi nemzet pénzeli.

Az Åland-szigetekről kérdeztem. A finn fennhatóság alatt levő szigetcsoport lakosságának 90 százaléka svéd, akárcsak nálunk több székelyföldi település túlnyomóan magyar. Erdély keleti részén viszont nincs autonómia. A finneknél van. A svédeknek.

Külön rendszámuk van (Saját felvételek)

Az EU-táborban Tomi Huhtanennel, az Európai Tanulmányok Központ (CES – Center for European Studies) igazgatójával társalogtam az erdélyi magyarok helyzetéről. Meglepődött, amikor annak a magyar diáklánynak az esetéről számoltam be neki, akit Kolozsváron két ízben is bántalmaztak, mert anyanyelvét használta. Ugyanakkor arról meséltem neki, hogy Erdély fővárosában továbbra is csupán csak mímelik a multukulturalizmust.

Ugyanakkor arról kérdeztem, szerinte az erdélyi magyaroknak mikor lesz annyi joguk, mint például a finnországi svédeknek. Válasza itt.

Brute force attack and all out (total) war against the puzzle with 2000 pieces


Vanda volt a legtürelmesebb és a legkitartóbb (Lóri felvétele)

I decided to write the beginning of this post in English. I might lose some readers, but I might gain some new ones. Especially Romanian followers. Shall I continue in English from now on and from time to time? Or those interested will use Google translate?

No, próbálkozom ezzel is.

Tegnap Vandának volt az ötlete, hogy próbálkozzunk a kétezer darabos kirakós játékkal. A különböző formákat öltő darabokat úgy kell összepászítani, hogy egzotikus tengerpart legyen az összkép. Csábító perspektíva ugyan, de rengeteg türelem kell. S persze, ebben (is) a lányok excellálnak. A fiúk összpontosítása a sörkülönlegességek (Lórinak még maradtak) mennyiségétől függ. pontosabban ezektől csökken.

Ma reggel is alig sikerült elmozdítanunk Vandát a puzzle elől… 🙂 (Lóri felvétele)

Eddig sohasem foglalkoztam ilyesmivel, érdekes volt kipróbálni. Míg a lányok (Emma, Vanda, Xénia) a hagyományos módszert (elindulok a sarokból) használták, addig én a

brute force attack

(Lóri szintagmája) és az

all out war

stílust alkalmaztam. Pontosabban: kezembe vettem egy elemet, s próbáltam beilleszteni egy adott helyre. Ugyanezt igyekeztem elérni még mintegy kétszáz darabbal, innen a brute force attack. Ötöt sikerült így összeillesztenem. Emmának és Vandának ennél sokkal többet, Xéni viszont nem tűnt ki. Jocó sem, bár a csíkkal, Vandának köszönhetően, jól haladt. Csoma Boti kibicelt. Szerencsére a kirakós széle (két elem hiányával) már korábban elkészült, Lóri elmondása szerint három órába telt.

Lóri FB-n írt szövege:

A tegnap nem sokat raktunk ki a puzzle-ból. Csak Vanda meg Emma haladt a jobb alsó sarokkal. Olivér “brute force attack” stílusban 4 darabot találtatott a homokos részen, én csak egyet a kék égre, Jocó a balodali láthatárt rakta össze, Xéni a pálma törzsével foglalkozott, Boti csak kibickedett 😛 Ez a kirakósjáték sokáig el fog tartani…

Sikerült kiraknod egy 2 ezer darabból álló puzzle-t? Melyik a legjobb megoldás, stílus?