Bulix2: Juli-buli és Bagaméri Béla bácsi születésnapi buli


Emlékezzünk rájuk, mert így még közöttünk vannak…

Újabb csodálatos hétvége. Ezúttal a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) elsősorban „tapasztaltabb” generációjával Vársonkolyoson.

A hétvége

Hétközben bizonyos időközökben lapszámfelelős vagyok a Szabadság nyomtatott változatánál, s minden nap a WebSzabadságnál (sokszor este, éjjel, mi több hajnalban is töltök fel anyagokat, amikor mások alszanak). Ráadásul körülbelül kéthavonta egyszer vasárnapi „szolga” vagyok, a hétfői nyomtatottat szerkesztem, s párhuzamosan foglalkozom a Szabadság hírportállal is. No, de amikor vasárnap szabad, akkor ragaszkodom ahhoz, hogy a hétvégét a Gyermekemmel töltsem. Így volt ez most is.

2009 novemberében a Szelekben…

A sok lehetőség közül a KABK egyik alapemberének, Kocsis (Görög) Julinak a hagyományos Juli-buliját választottam. Vársonkolyoson. Kettős szülinapi lazulás lett belőle, ugyanis összekötötték Bagaméri Béla bácsinak, a Szelek-barlangja felfedezőjének 90-ik születésnapjával.

A forgatóköny

Pénteken éjfél tájt értem ki, máris kezdődött a túra (beutúra)… Szombaton elmentünk a Szelek-barlangjának az In Memoriam termébe, majd Janicseknek (Wiking) köszönhetően hármasban bóklásztunk egy kicsit a csodálatos barlangban.

Szitén 2009 novembere. Dascăl Tibor bemutatkozik… 🙂

Igen, szombaton este tábortűz, gitározás, és ismét túra (beutúra). De még ezelőtt a „tapasztalt csapat” tagjai Béla bácsival kapcsolatos, humoros történeteket elevenítettek fel. Mi több, felhívták a Magyar Köztársaság elnökétől, Áder Jánostól nemrég igen rangos kitüntetést kapott barlangkutatót, s a társaság énekelt neki. Sajnos ebben a pillanatban rossz egészségi állapota miatt Béla bácsi nem tudott jelen lenni ezen az ünnepségen.

A fröccs

A „fiatalok”, akiket én is jobban ismerek, s akiknek köszönhetően ultra amatőrként a KABK szimpatizánsa lettem, igen kis számban jelentek meg. Számomra a barlangász klub szelleme óhatatlanul hozzájuk kötődik, ugyanis ők avattak be a „csend világába”, bár a „tapasztalak” között is sok jó ismerősöm van.

Ha jól emlékszem, akkor a Patkó előtt vagyunk… (2009 novembere, Szelek-tábor, bent alvással…)

A bármely szervezetre jellemző széthúzás, a generációs különbségek okozta feszültés ellenére azt tapasztaltam: hihetetlenül erős a kötelék a barlangászok között. Ezt valamennyi alkalommal érzem. Ezek az emberek közül sokan együtt nőttek fel, ismerik egymás családi hátterét, örömeit, csalódásait, éveken át megosztották egymással a természetjárás, barlangászás nehézségeit, sikerélményeit. A éveken, talán évtizedeken át tartó barátságok, a közös élmények összekovácsolták a csapatot.

Időbe telik, s nehéz bekerülni a „zárt körbe”. A fiatalítás, a friss vér bevonása viszont kinyitotta azokat a kapukat, amelyen rendszerint a régi barlangászok gyerekei mentek be. Ezekből is van már jó néhány, a „fiatalok” is beindultak. Kérdés viszont, mennyire követik majd szüleik értékrendjét és élményvilágát…

VIDEÓRIPORT, FOTÓK – Élmények az irányítótoronyban


Indul Tibi… 🙂 (Lázok Levente felvétele)

Szerdán, 2012. szeptember 26-án a Kolozsvári Magyar Plane Spotting (Repülőgépleső) Társaság hat aktív tagja a Kolozsvári Nemzetközi Reptér irányítótornyába látogatott.

Nézd végig a képsorokat, mert minket is meglepett, az, ami majd téged is meg fog hökkenteni… 🙂

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Műsoron az irányítótorony


Ilyen lehet a kolozsvári is…

Sokan visszakérdeztek: melyik világítótoronyba mentek? Felötlött bennem, hogy a közelben nincs tenger, sem óceán, tehát ezt lehetetlen lenne elintézni. Ezzel szemben azt mondtam barátaimnak, ismerőseimnek, hogy a Kolozsvári Magyar Plane Spotting (Repülőgépleső) Társaság képviseletében összesen hatan ma a Kolozsvári Nemzetközi Reptér irányítótornyába látogatunk.

Kíváncsiak vagyunk, hogyan végzik tevékenységüket, milyenek a légi irányítók, állítólag van magyar is köztük. Ha szerencsénk van, akkor bent leszünk fél hét tájt, amikor Vad Tibor pilóta barátom száll le a  Madridból érkező WizzAir-géppel…

Mindenesetre irtó kíváncsi vagyok, milyen egy repülőtér irányítótornya. Természetesen a Szabadság számára cikket írok, fotóriportot a Szabadság hírportálra, s talán még a képsorok készítését is megengedik…

FOTÓRIPORT – Biciklitúra: Transzalpina két nap alatt, extrémekkel (FRISSÍTVE TÉRKÉPPEL)


Emlékeztet a Transzfogarasra (Vadas Vanda felvétele)

Visszajöttünk. Fájós popóval. Én. A fiúk jól bírták, jobban, mint én, minden esetre. Számomra inkább élmény volt, mint teljesítmény.

Pénteken éjjel rókáztam, rosszul lettem attól az egy korty (nem vicc!) az albán konyaktól, szombaton reggel alig ettem valamit, egy órára maradtam le Lóritól és Botitól. Ráadásul a biciklim széke (ismét) kitolt velem, felsértette a popómat, fájdalmas volt felfele haladni. Vasárnap már jobban lett a gyomrom csak 30-40 perccel korábban értek célba. Valahogy kihalt belőlem a versenyszellem, az ambíció, a még keményebben, még többet, még jobban, még erősebben stílus.

Sokat tekertem egyedül, Lóri és Boti előre ment, Vanda és Lenke tartotta bennem a lelket, ők itt-ott megálltak. Hálás köszönet nekik, ugyanis nélkülük – s ez most nem hasbeszéd – ez a túra nem jött volna létre. De tényleg: a Gorj megyei Novaci városból nem lett volna mivel visszamennünk Şugag községig. Egyszerűen nem lett volna mivel, így a túra teljesen másképp nézett volna ki. Ha egyáltalán létrejön.

Az Urdele-hágó után jött egy kedves ereszkedő, majd ez várt ránk. Itt volt az ominózus egyenes, hosszú szakasz, amely mindhármunkat kikészített…

Lóri terve alapján pénteken este lementünk a Fehér megyében levő Şugag községig. Igen ám, de Hátszegen (Haţeg) kötöttünk ki, oda-vissza 150 kilométert kerültünk, így szombaton csak hajnali 4 óra tájt érkeztünk meg a Şugagba. Hajnali ötkor már aludtunk is. Én rókáztam, s még kétszer kimentem vizelni, keveset pihentem.

Szombaton 12 óra 15 perckor vágtunk neki az útnak. Panzió, első gát, második gát, horror emelkedő a tetőig, majd a cool ereszkedő Obârşia Lotrului faluba. Lóri és Boti egy órával előttem ért oda. Nem volt kellemes egyedül tekerni, hiányzott a motiváció, a többiek menetéhez a viszonyulás, nem volt sportszerű, hogy egyedül hagytak. Tavaly a Transzfogarason bevártuk azokat, akik lassabban jöttek. Sebaj, legközelebb a srácok csak ketten bringáznak, ők jobban bírják, jobb a fizikai erőnlétük, motiváltabbak, sokkal ambiciózusabbak, teljesítményorientáltak.

Obârşián sátoroztunk. Jól felöltözve. Vanda a téli hálózsákomban, én két nyárival. Reggel fagyos volt a talaj, zúzmara borította a füvet. Nem fáztunk, bár első éjjel a rosszullét miatt én igen.

A kellemes rész: ereszkedő Rânca üdülőtelep (a képen is látható) és Novaci város fele. Két személygépkocsit megelőztem… (Barla Lóránt felvétele)

Nekivágtuk a Transzalpina Transzalpina 🙂 szakaszának. 11 órakor indultunk Obârşia Lotrului (1350 méter), 13:13 perckor voltam az Urdele-hágón (2145 méter), innen 13:43-kor indultunk tovább, majd 14:25-kor értem a következő, a Rânca üdülőtelep (1600 méter) előtti csúcsra. Novaci városba két személygépkocsi megelőzésével 15:40-kor érkeztem meg.

Volt sok-sok extrém rész. Ahogy Boti mondta: killing me softly. Számomra a Şugag utáni első és második gát előtti rész, a csúcs előtt (az Obârşia Lotrului előtti ereszkedő előtti csúcs), illetve egy egyenes és hosszú rész az Urdele-hágó előtt, az átjátszó antenna közelében. Jajjj, az antenna előtt azt hittem, az a csúcs, volt néhány kocsi, s csak azután láttam, hogy onnan van még mászó. S Rânca után még volt egy emelkedő. Jaj, na az is kellemes meglepetés volt… 🙂

Megerőltető biciklitúra volt: főleg a gyomorgondok és a szék miatti alkalomadtán erős fájdalom miatt. Kiváló volt a hangulat az egy-két feszült pillanat ellenére.

A túra paraméterei:

Útvonal: Sugag – Oasa – Obarsia Lotrului – Ranca – Novaci (108 km), aszfaltozott úton (csak 1 km nincs aszfaltozva), nagyon nehéz (3080 m emelkedő összesen).
Útvonal szintekkel: http://www.bikemap.net/route/1560339
Térkép: http://www.transalpina.biz/harta.html
Időjárás: http://freemeteo.com/default.asp?pid=156&la=15&gid=671333

Első nap:

Második nap:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Hóban bringázunk a hétvégén? A Transzalpinát vettük célba…


Ha a Bâlea-tónál jelenleg 30 centiméteres a hó, akkor a Transzalpinán se lehet sokkal kisebb… 🙂

Már nem tudom, hogyan, honnan, kitől jött az ötlet, de sejtem, hogy Lóri volt az értelmi szerzője: hétvégén menjünk bringázni a Transzalpinára. Igen, most, szeptember végén, amikor (végre) esni kezdett. A városban, mert 1800 méter fölött az éjjel havazott.

A terv, ahogy Lóri FB oldalán szerepel

Hétvégi program biciklivel: Sugag – Oasa – Obarsia Lotrului – Ranca – Novaci (108 km), aszfaltozott úton (csak 1 km nincs aszfaltozva), nagyon nehéz (3080m emelkedő összesen).
Útvonal szintekkel: http://www.bikemap.net/route/1560339
Térkép: http://www.transalpina.biz/harta.html
Időjárás: http://freemeteo.com/default.asp?pid=156&la=15&gid=671333

Részemről rendben van a sátorozás, bírja a hálózsákom, na, de a lányok? Csoma Boti felajánlotta a lakókocsiját, így lehet, akinek nincs téli felszerelése az bevonul, a többiek mellette sátorozunk.

Mindenképpen érdekes, emlékezetes élmény lesz. Ha valami gubanc  adódik, akkor is ott a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegének az ajánlata: Godeanu-hegység. Szintén sátorral.

FOTÓRIPORT – Várfalva másképp :)


Hétvégén a Kolozs megyei Várfalván jártunk, az „EKE-vár” építésénél segédkeztünk – enyhe túlzással. (Fotóriport itt, videóriport pedig itt). Történt ugyanis, hogy pénteken CFR-Dinamó meccset néztünk Kolozsi Ernő barátunknál, ezért (is) szombaton reggel későn ébredtünk, mire bekapcsolódtunk volna a munkába, már csak az almadarálás maradt. Amiből, evidens, almalé lesz. Biza.

Vasárnap se sokat foglalatoskodtunk. Bár dumás és ismerkedős vagyok, most valahogy nem sikerült beilleszkedni a ekések bihari szakosztályának tagjai közé. Annyira ismerték egymást, olyan sok közös élmény kötötte össze őket, hogy ebbe a láncba új szemként igen nehéz beilleszkedni. A tábortűz körül jó volt a hangulat, de mindenki korán lefeküdt. Igen, mert nagyon korán kelt dolgozni. Vandával zuhogó esőben megmelegítettük a többiek által megfőzött krumplit, s megittuk az Ernőtől kapott Egri Bikavért, mert délután aludtunk (a többiek többsége is lazult), s attól tartottunk, nem jön álom a szemünkre…

Ha már Várfalván jártunk, készítettem néhány másabb felvételt.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A kezeim között múlt ki, semmit sem tudtam tenni életének megmentéséért


Ilyen volt ő is…

Nagyon szomorú történetet kell megosztanom.

Tegnap éjfél tájt haza fele menet zajra lettem figyelmes a D8-as és a D9-es tömbház között. Előbb azt hittem, valaki macskára uszítja a kutyáját. Nyivákolt szegény.

Más történt: haláltusát vívott egy kóborkutyával.

Amire odaértem, a kiscica már kutya szájában volt. Rászóltam, elengedte.  Halálhörgés, kapálózás. Üveges szemeit nem fogom egy ideig elfelejteni. Ugyanúgy ahogy azt sem, kifordult teste első része életben volt még, lábaival kaparta a homokot és a kavicsokat, menekülni akart szegény. Tőlem is, bár védeni akartam. A testének a hátsó része mozdulatlan volt, egy helyen letépte róla a kutya a szőrt, a húsa is látszott.

Arra gondoltam, felhívom Laping Mihály állatorvos haveromat. Éjfélkor viszont nem akartam zavarni a családapát. Arra lettem volna kíváncsi, hol található állandó állatorvosi ügyelet.

Egyébként fölösleges lett volna zavarnom.

Alélt testét látva arra gondoltam, kénytelen leszek agyonütni, ne kínlódjon. Erre sem kerül sor, mert néhány perc tátongás után a kiscica kimúlt a kezeim között. 😦

IGAZ! Túlélte a villámcsapást! (Videóinterjú)


A férfi a versenyzők számára imitálta a villámcsapás utáni helyzetet

Nemrég találkoztam vele. Szerény, visszahúzódó, mondhatnám félszeg. Ugyanakkor barátságos, segítőkész, kedves. Nagyon jó benyomást tett bennem, ő volt a kedvenc immitátorom. Melegséget sugárzott, kedélyességet.

Rendkívül váratlanul ért az a hír, hogy belecsapott a villám. Bár a videóinterjú előtt két héttel engedték ki a kórházból, elvállalta, hogy egy nemzetközi elsősegélynyújtó és sürgősségi betegellátó versenyen résztvevő csapatoknak eljátssza a villámcsapást ért személy szerepét.

Több forrásból ellenőriztem a történetet, még azzal az orvossal is beszéltem, aki kezelte őt, a történet tehát igaz.

*********************************

Szász Péter hívta fel rá a figyelmemet: A Wikipédia szerint

Villámcsapás esetén az áramütés csak 10-20%-ban halálos, ha van a közelben életmentésre alkalmas személy, aki azonnal beavatkozik.

Csakhogy itt több óra elteltével jött a segítség. Egész éjjel esett az eső…

FOTÓK, VIDEÓK – S.O.S. Rally: intenzív, élethű, rendkívül tanulságos elsősegélynyújtó és sürgősségi betegellátó verseny (FRISSÍTVE)


Vanda (balról) és Kinga az elgázolt, cukorbeteg, terhes nőt látja el

********************************************************************************************

FRISSÍTÉS (2012. szeptember 11., 13 óra 37 perc):

Dr. Mihály Eszter hozzászólást írta a Facebook adatlapomra, amely alapján leírtam néhány humorosabb jelenetet, általános megjegyzést:

Kedves Olivér! Ha nem bánod , megosztanám a minden helyszínen visszatérő ,számomra legkedveltebb mondásodat: “Kell még itt lennie valaminek! Bíztosan van itt még valami , amit nem vettünk észre ! “És ezt követően bebújtak minden hová:ágy-,kocsi alá,bárszekrénybe,szekrény tetejére,dobozokba..Nagyon jól vadásztál! 🙂

Erre válaszoltam:

Igen, így volt… 🙂 Nem akartam belenyugodni, hogy nem jövünk rá. Elvégre, még volt időnk… 🙂 Valósággal megtapiztam az “erőszakot” elkövetető fiút, kezdetben ugyanis azt hittem, hason szúrta a lányt, kerestem a fegyvert vagy a kést, hívtam a rendőrséget is, mivel úgy ítéltem meg, tettlegességre került sor.

Egyébként ott férfit nem is kellett volna a lány közelébe engednünk, ez tévedés volt, csak a hölgyeknek kellett volna foglalkozni vele mihelyt kiderült, mi történt.

Marton Kinga kolléganőm kritikusan fontos javaslata, hogy a nőgyógyászat mellett a pszichiátriai/pszichológiai vizsgálatot is javasolta, Vanda Vadas pedig gyengéden, lélekbalzsamosan beszélt hozzá, foglalkozott vele.

Az újságírói tevékenység és a fiatalkori számítógépes játékok “átka” a bűnjel keresése, a józan ész alapján a nem odaillő, oda találó emberek, dolgok, helyzetek felismerése, és természetesen az információgyűjtés.

Bár a villámcsapásos esetnél beugrott, hogy ez már szerepelt az elméleti tesztnél (szerintem mindenki így volt ezzel) előbb a fegyvert kerestem, nehogy idegenkezűség legyen a dologban, s változott volna a forgatókönyv.

Az épületbe szaladt személygépkocsis helyszínnél Hunor Nagy kollégám benézett a kocsi alá, kereste a „többi” áldozatot, bár akkor még nem tudtuk, hogy van ilyen.

Az első esetnél (fáról leesett személy és kutya) Hunor AZONNAL kiszűrte, hogy előbb az ebet kell eltávolítani, csak nem volt jó a módszer… 🙂 Ezt is emlegetni fogják, mint a kazincbarcikaiak esetében a Meszes-tetőt/hegységet… 🙂 🙂 Hunor kiváló helyzetelemző, helyzetfelismerő, ő is sokat utazik, sok új helyzettel találkozik, s sokkal jobban vág az agya, hisz székely gyerek! 🙂

A gyászszertartás során megpróbáltunk a lehető legdiszkrétebbeknek lenni, tapintatosság kérdése, ezt újságíróként is így csinálom.

Talán te mondtad, vagy egy másik bíró, hogy a sürgősségi betegellátás mellett KRITIKUS FONTOSSÁGGAL BÍR A HELYZETFELISMERÉS, illetve az ahhoz történő alkalmazkodás (lásd gyászszertartás, illetve diszkréció az édesanyával szemben a megerőszakolt lány vonatkozásában).

Megjegyzem még, hogy újságíróként mindig a barikád másik oldalán álltam: fotóztam, videóztam a baleseteket, néhányszor jeleztem furcsa dolgokat a sürgősségi betegellátásra összpontosító asszisztenseknek, rohammentősöknek, orvosoknak. Néhányszor nem volt releváns, máskor megköszönték, mert fontosnak bizonyult.

Személy szerint értékeltem eme „finomságok” beillesztését a feladatokba. Nem tudom, hogy szerepelt-e a pontozásban…

Elnézést, ez hosszú volt. Újabb újságírói “átok”…

S aztán még eszembe jutott valami:

Egyébként az elgázolt terhes nő esetében mondtad, hogy nedves és hideg a keze, de asszisztensi, orvosi képzettség hiányában nem jöttünk rá, hogy cukorbeteg.

Pedig mindenki sejtette, hogy az valamira utaló jel…

Dehát, na, majd jövőre erre is rákérdezünk… 🙂 🙂 🙂

S még valami:

Ja, és szerintem a legjobb az volt, amikor Vanda Vadas, Hunor Nagy és Marton Kinga megfordította a “megerőszakolt” lányt, annak érdekében, hogy kiderítse, mi hiányzik még, amire nem jöttünk rá, s sokat sejtetően, diadalosan bejelentették: aha, sárga folt van a lepedőn!

Erre te megfelelő hangszínnel és hanglejtéssel, kissé derűsen: nem releváns… 🙂 🙂 🙂 🙂

********************************************************************************************

Bár a megfelelő felkészülés hiánya, az itthoni szervezkedési malőrök, illetve különböző feszültségek miatt teljesen lehangolódva vágtam neki az útnak és a ránk váró feladatoknak, végül viszont elégedetten tértem vissza a magyarországi Szendrőn szervezett SOS Rallyról.

A nemzetközi (volt például szerbiai és lengyel csapat is) elsősegélynyújtó és sürgősségi betegellátó versenyen az Erdély Mentőcsoport (EM) közel harminc személlyel képviselte magát. A különböző kategóriákban négy fős csapatok mérkőztek, Vandával, Kingával és Hunorral a laikusok között próbálkoztunk. Sikerrel, bár együtt egyszer sem gyakoroltunk, sohasem végeztünk együtt feladatokat, illetve Hunort ismertem ugyan, de nem tudtam, hogy ő az a személy, akivel végül egy csapatba leszek.

Ráadásul csapatunkban egyetlen egészségügyi szakember sem volt, Vanda, ugye, vegyészmérnökit, Hunor pedig geológiát és biológiát végzett, Kinga pedig pályázatíró, jómagam is író, de újság… 🙂

Szeptember 6-án, csütörtökön este érkeztünk, megnyitó, eligazítás. Pénteken hajnali fél hatkor ébresztő. Számomra sokkal hamarabb, ugyanis a horkolások miatt csak hajnali fél kettőig sikerült aludnom. Reggel vissza is jött a reggeli a fáradtság miatt…

Az első futam során egy fáról leesett és kutya által védett személyt kellett elsősegélyben részesítenünk. Bár a sérült személy szólt, hogy a kutya harapós, nem hittük el, mert ismertük az ebet, hát ő Rita és Turi Laci mentorunk Amperje. Kizártak, mivel „megevett a kutya”. Sebaj, a katasztrofális kezdés lehetőséget adott arra, hogy a kazincbarcikai, kiváló szakemberekkel rendelkező csapat munkáját végignézzem és lefilmezzem:

A második feladat során egy elgázolt, terhes asszonyt kellett elsősegélyben részesítenünk. A sofőr részeg volt, a nő cukorbeteg. Részben sikerült teljesítenünk a feladatot – laikusok lévén szinte semmilyen eszköz nem állt rendelkezésünkre.

A szálláshely a szendrői Apáczai Csere János Általános Iskola tornatermében

Eszméletét vesztett tanárt kellett újraéleszteni egy iskolában – ez volt a harmadik kihívás, a negyedik során pedig egy kigyulladt lakásból kellett kislányt kimenteni és újraéleszteni. Este jött a villámcsapásos eset, majd az a futam, amikor a csapatok harcszíntéren küzdöttek meg (paintball), s közben szállították a sérültet.

Az éjjeli/hajnali riasztás során egy lakott területre zuhant repülőgép-katasztrófa során bekövetkezett tömegszerencsétlenség helyszínére vezényelték a közel száz résztvevőt. Volt ott minden: füst, jajveszékelő emberek, sérültek, hullák. Szimulálásról beszélünk…

Lenke és Hunor gyakorlatozik

Szombaton egy temetés során szívrohamot kapott és medencesérülést szenvedett idős férfit kellett ellátnunk (a speciális helyzetre való tekintettel körültekintő, diszkrét beavatkozás), majd egy megerőszakolt lány esetében felismernünk a tettet, eljárnunk. A romos háznál bekövetkezett autóbaleset és az emiatt beomlott ház nagyon összetett feladat volt. Sajnos csapatunk nem osztotta meg a különböző feladatokat, a csapatkapitányi szerepkör is esetlen volt, ezért ezt gyengén teljesítettük.

Mindenki segít Tamáson (gyakorlat)

Volt írásos vizsga is.

Bár a harmadik S.O.S. Rallyn voltunk, a tavalyi résztvevők folyton a másodikat emlegették. Etalonként. Ez sokat mond. Tavaly állítólag sokkal jobb volt.

Bár alkalomadtán a versenyszemmel rányomta a bélyegét és felváltotta a csapatszellemet, számomra életre szóló élmény volt részt venni a versenyen. Rengeteget tanultam, s úgy érzem, fejlődtem. Kiváló kapcsolat jött létre a magyar Országos Mentőszolgálat (OMSZ) kazincbarcikai alakulatával. Kiválók vagytok, fiúk! (Mottó: alap… és Okkkkéééé!)

Csapatunk a laikus kategóriában a második helyet érte el, összesen három ellenfelünk volt.

Ajaj
Pihenő két futam között…
A repülőszerencsétlenséget szimuláló futam helyszínén
Szállításra készen áll a beteg
Pacsi
A laikus kategóriában a második helyet értük el… (Balról jobbra: Hunor, Kinga, Vanda és jómagam)
Sokan voltunk…
A magyar Országos Mentőszolgálat (OMSZ) kazincbarcikai alakulatával. Kiválók a fiúk!

********************************************************************************************

FRISSÍTÉS (2012. szeptember 12., 12 óra 56 perc):

A végleges és hivatalos eredmények:

Laikus:
1 BAZ megye Katvéd
2 Erdély Mentőcsoport Kolozs-Torda 2. csapat
3 Johannita Segítőszolgálat 2. csapat

BLS:
1 Boróka csapat
2 Erdély Mentőcsoport Udvarhely
3 Sagim Juniors

BLS/ALS
1 OMSZ Izsófalva
2 Erdély Mentőcsoport Gyergyó 1. csapat

ALS
1 OMSZ Szendrő
2 OMSZ Kazincbarcika
3 QRSTeam – Szerbia

********************************************************************************************

FOTÓRIPORT, VIDEÓRIPORT – Álomnapok Szmidán és Pádison londoni vendéggel, lerobbant Daciával, kalandokkal…


Csoda csodákkal…

Rég szervezem, s összejött: Amy, akit 2007 nyarán véletlenszerúen ismertem meg Kolozsváros, e elcsaltam Pádisra (szintén ekkor ismertük meg Kis Lacit, akivel azóta szoros a baráti kapcsoaltom) ismét ellátogatott Erdélybe. Persze, hogy kimentünk az álomvilágba, Pádisra. Igen, a Dacia Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Editionnal, amelyiknek fékrendszere – bár egy nappal azelőtt volt szakszervizben – Havasreketyén (Răchiţele) felmondta a szolgálatot. Kiballagtam vele Szmidára, szerencsére Laci megjavította. Köszönöm!

Ezen kívül voltak még élmények:

  • szerdán, augusztus 29-én este érkezés, evés-ivás-ivás,
  • csütörtökön, augusztus 30-án túra az Aragyásza-barlanghoz és azon keresztül (alacsony vízállás),
  • pénteken, augusztus 31-én Csodavár, Galbena-kő és Eszkimó-jégbarlang,
  • szombaton, szeptember 1-jén pedig kemény Galbena-szoros (köz), Flóra-rét és Glăvoi,
  • vasárnap, szeptember 2-án a Tarniţa-tó partján lazultunk, kipihentük az előző napok fáradalmait…

Ja, és volt Lindy Hop társastánc is…

De inkább meséljenek a képek és a videók… Érdemes türelmesen végignézni. Szerintem, persze…

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.