Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2012. szeptember


Emlékezzünk rájuk, mert így még közöttünk vannak…

Újabb csodálatos hétvége. Ezúttal a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) elsősorban „tapasztaltabb” generációjával Vársonkolyoson.

A hétvége

Hétközben bizonyos időközökben lapszámfelelős vagyok a Szabadság nyomtatott változatánál, s minden nap a WebSzabadságnál (sokszor este, éjjel, mi több hajnalban is töltök fel anyagokat, amikor mások alszanak). Ráadásul körülbelül kéthavonta egyszer vasárnapi „szolga” vagyok, a hétfői nyomtatottat szerkesztem, s párhuzamosan foglalkozom a Szabadság hírportállal is. No, de amikor vasárnap szabad, akkor ragaszkodom ahhoz, hogy a hétvégét a Gyermekemmel töltsem. Így volt ez most is.

2009 novemberében a Szelekben…

A sok lehetőség közül a KABK egyik alapemberének, Kocsis (Görög) Julinak a hagyományos Juli-buliját választottam. Vársonkolyoson. Kettős szülinapi lazulás lett belőle, ugyanis összekötötték Bagaméri Béla bácsinak, a Szelek-barlangja felfedezőjének 90-ik születésnapjával.

A forgatóköny

Pénteken éjfél tájt értem ki, máris kezdődött a túra (beutúra)… Szombaton elmentünk a Szelek-barlangjának az In Memoriam termébe, majd Janicseknek (Wiking) köszönhetően hármasban bóklásztunk egy kicsit a csodálatos barlangban.

Szitén 2009 novembere. Dascăl Tibor bemutatkozik… 🙂

Igen, szombaton este tábortűz, gitározás, és ismét túra (beutúra). De még ezelőtt a „tapasztalt csapat” tagjai Béla bácsival kapcsolatos, humoros történeteket elevenítettek fel. Mi több, felhívták a Magyar Köztársaság elnökétől, Áder Jánostól nemrég igen rangos kitüntetést kapott barlangkutatót, s a társaság énekelt neki. Sajnos ebben a pillanatban rossz egészségi állapota miatt Béla bácsi nem tudott jelen lenni ezen az ünnepségen.

A fröccs

A „fiatalok”, akiket én is jobban ismerek, s akiknek köszönhetően ultra amatőrként a KABK szimpatizánsa lettem, igen kis számban jelentek meg. Számomra a barlangász klub szelleme óhatatlanul hozzájuk kötődik, ugyanis ők avattak be a „csend világába”, bár a „tapasztalak” között is sok jó ismerősöm van.

Ha jól emlékszem, akkor a Patkó előtt vagyunk… (2009 novembere, Szelek-tábor, bent alvással…)

A bármely szervezetre jellemző széthúzás, a generációs különbségek okozta feszültés ellenére azt tapasztaltam: hihetetlenül erős a kötelék a barlangászok között. Ezt valamennyi alkalommal érzem. Ezek az emberek közül sokan együtt nőttek fel, ismerik egymás családi hátterét, örömeit, csalódásait, éveken át megosztották egymással a természetjárás, barlangászás nehézségeit, sikerélményeit. A éveken, talán évtizedeken át tartó barátságok, a közös élmények összekovácsolták a csapatot.

Időbe telik, s nehéz bekerülni a „zárt körbe”. A fiatalítás, a friss vér bevonása viszont kinyitotta azokat a kapukat, amelyen rendszerint a régi barlangászok gyerekei mentek be. Ezekből is van már jó néhány, a „fiatalok” is beindultak. Kérdés viszont, mennyire követik majd szüleik értékrendjét és élményvilágát…

Read Full Post »


Indul Tibi… 🙂 (Lázok Levente felvétele)

Szerdán, 2012. szeptember 26-án a Kolozsvári Magyar Plane Spotting (Repülőgépleső) Társaság hat aktív tagja a Kolozsvári Nemzetközi Reptér irányítótornyába látogatott.

Nézd végig a képsorokat, mert minket is meglepett, az, ami majd téged is meg fog hökkenteni… 🙂

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Read Full Post »


Ilyen lehet a kolozsvári is…

Sokan visszakérdeztek: melyik világítótoronyba mentek? Felötlött bennem, hogy a közelben nincs tenger, sem óceán, tehát ezt lehetetlen lenne elintézni. Ezzel szemben azt mondtam barátaimnak, ismerőseimnek, hogy a Kolozsvári Magyar Plane Spotting (Repülőgépleső) Társaság képviseletében összesen hatan ma a Kolozsvári Nemzetközi Reptér irányítótornyába látogatunk.

Kíváncsiak vagyunk, hogyan végzik tevékenységüket, milyenek a légi irányítók, állítólag van magyar is köztük. Ha szerencsénk van, akkor bent leszünk fél hét tájt, amikor Vad Tibor pilóta barátom száll le a  Madridból érkező WizzAir-géppel…

Mindenesetre irtó kíváncsi vagyok, milyen egy repülőtér irányítótornya. Természetesen a Szabadság számára cikket írok, fotóriportot a Szabadság hírportálra, s talán még a képsorok készítését is megengedik…

Read Full Post »


Emlékeztet a Transzfogarasra (Vadas Vanda felvétele)

Visszajöttünk. Fájós popóval. Én. A fiúk jól bírták, jobban, mint én, minden esetre. Számomra inkább élmény volt, mint teljesítmény.

Pénteken éjjel rókáztam, rosszul lettem attól az egy korty (nem vicc!) az albán konyaktól, szombaton reggel alig ettem valamit, egy órára maradtam le Lóritól és Botitól. Ráadásul a biciklim széke (ismét) kitolt velem, felsértette a popómat, fájdalmas volt felfele haladni. Vasárnap már jobban lett a gyomrom csak 30-40 perccel korábban értek célba. Valahogy kihalt belőlem a versenyszellem, az ambíció, a még keményebben, még többet, még jobban, még erősebben stílus.

Sokat tekertem egyedül, Lóri és Boti előre ment, Vanda és Lenke tartotta bennem a lelket, ők itt-ott megálltak. Hálás köszönet nekik, ugyanis nélkülük – s ez most nem hasbeszéd – ez a túra nem jött volna létre. De tényleg: a Gorj megyei Novaci városból nem lett volna mivel visszamennünk Şugag községig. Egyszerűen nem lett volna mivel, így a túra teljesen másképp nézett volna ki. Ha egyáltalán létrejön.

Az Urdele-hágó után jött egy kedves ereszkedő, majd ez várt ránk. Itt volt az ominózus egyenes, hosszú szakasz, amely mindhármunkat kikészített…

Lóri terve alapján pénteken este lementünk a Fehér megyében levő Şugag községig. Igen ám, de Hátszegen (Haţeg) kötöttünk ki, oda-vissza 150 kilométert kerültünk, így szombaton csak hajnali 4 óra tájt érkeztünk meg a Şugagba. Hajnali ötkor már aludtunk is. Én rókáztam, s még kétszer kimentem vizelni, keveset pihentem.

Szombaton 12 óra 15 perckor vágtunk neki az útnak. Panzió, első gát, második gát, horror emelkedő a tetőig, majd a cool ereszkedő Obârşia Lotrului faluba. Lóri és Boti egy órával előttem ért oda. Nem volt kellemes egyedül tekerni, hiányzott a motiváció, a többiek menetéhez a viszonyulás, nem volt sportszerű, hogy egyedül hagytak. Tavaly a Transzfogarason bevártuk azokat, akik lassabban jöttek. Sebaj, legközelebb a srácok csak ketten bringáznak, ők jobban bírják, jobb a fizikai erőnlétük, motiváltabbak, sokkal ambiciózusabbak, teljesítményorientáltak.

Obârşián sátoroztunk. Jól felöltözve. Vanda a téli hálózsákomban, én két nyárival. Reggel fagyos volt a talaj, zúzmara borította a füvet. Nem fáztunk, bár első éjjel a rosszullét miatt én igen.

A kellemes rész: ereszkedő Rânca üdülőtelep (a képen is látható) és Novaci város fele. Két személygépkocsit megelőztem… (Barla Lóránt felvétele)

Nekivágtuk a Transzalpina Transzalpina 🙂 szakaszának. 11 órakor indultunk Obârşia Lotrului (1350 méter), 13:13 perckor voltam az Urdele-hágón (2145 méter), innen 13:43-kor indultunk tovább, majd 14:25-kor értem a következő, a Rânca üdülőtelep (1600 méter) előtti csúcsra. Novaci városba két személygépkocsi megelőzésével 15:40-kor érkeztem meg.

Volt sok-sok extrém rész. Ahogy Boti mondta: killing me softly. Számomra a Şugag utáni első és második gát előtti rész, a csúcs előtt (az Obârşia Lotrului előtti ereszkedő előtti csúcs), illetve egy egyenes és hosszú rész az Urdele-hágó előtt, az átjátszó antenna közelében. Jajjj, az antenna előtt azt hittem, az a csúcs, volt néhány kocsi, s csak azután láttam, hogy onnan van még mászó. S Rânca után még volt egy emelkedő. Jaj, na az is kellemes meglepetés volt… 🙂

Megerőltető biciklitúra volt: főleg a gyomorgondok és a szék miatti alkalomadtán erős fájdalom miatt. Kiváló volt a hangulat az egy-két feszült pillanat ellenére.

A túra paraméterei:

Útvonal: Sugag – Oasa – Obarsia Lotrului – Ranca – Novaci (108 km), aszfaltozott úton (csak 1 km nincs aszfaltozva), nagyon nehéz (3080 m emelkedő összesen).
Útvonal szintekkel: http://www.bikemap.net/route/1560339
Térkép: http://www.transalpina.biz/harta.html
Időjárás: http://freemeteo.com/default.asp?pid=156&la=15&gid=671333

Első nap:

Második nap:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Read Full Post »


Ha a Bâlea-tónál jelenleg 30 centiméteres a hó, akkor a Transzalpinán se lehet sokkal kisebb… 🙂

Már nem tudom, hogyan, honnan, kitől jött az ötlet, de sejtem, hogy Lóri volt az értelmi szerzője: hétvégén menjünk bringázni a Transzalpinára. Igen, most, szeptember végén, amikor (végre) esni kezdett. A városban, mert 1800 méter fölött az éjjel havazott.

A terv, ahogy Lóri FB oldalán szerepel

Hétvégi program biciklivel: Sugag – Oasa – Obarsia Lotrului – Ranca – Novaci (108 km), aszfaltozott úton (csak 1 km nincs aszfaltozva), nagyon nehéz (3080m emelkedő összesen).
Útvonal szintekkel: http://www.bikemap.net/route/1560339
Térkép: http://www.transalpina.biz/harta.html
Időjárás: http://freemeteo.com/default.asp?pid=156&la=15&gid=671333

Részemről rendben van a sátorozás, bírja a hálózsákom, na, de a lányok? Csoma Boti felajánlotta a lakókocsiját, így lehet, akinek nincs téli felszerelése az bevonul, a többiek mellette sátorozunk.

Mindenképpen érdekes, emlékezetes élmény lesz. Ha valami gubanc  adódik, akkor is ott a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegének az ajánlata: Godeanu-hegység. Szintén sátorral.

Read Full Post »


Merengő

Idő

A pók az úr

Szakad a múlt (VaVa kedvence…)

Itt is

Stop

A Nagymester

Van itt valaki?

Pihenő múlt

Revízió

Fiatal régmúlt

Régen fordult a kulcs a zárba utoljára

Színfolt

Harc a jussért

Vendégek nélkül

Read Full Post »


Hétvégén a Kolozs megyei Várfalván jártunk, az „EKE-vár” építésénél segédkeztünk – enyhe túlzással. (Fotóriport itt, videóriport pedig itt). Történt ugyanis, hogy pénteken CFR-Dinamó meccset néztünk Kolozsi Ernő barátunknál, ezért (is) szombaton reggel későn ébredtünk, mire bekapcsolódtunk volna a munkába, már csak az almadarálás maradt. Amiből, evidens, almalé lesz. Biza.

Vasárnap se sokat foglalatoskodtunk. Bár dumás és ismerkedős vagyok, most valahogy nem sikerült beilleszkedni a ekések bihari szakosztályának tagjai közé. Annyira ismerték egymást, olyan sok közös élmény kötötte össze őket, hogy ebbe a láncba új szemként igen nehéz beilleszkedni. A tábortűz körül jó volt a hangulat, de mindenki korán lefeküdt. Igen, mert nagyon korán kelt dolgozni. Vandával zuhogó esőben megmelegítettük a többiek által megfőzött krumplit, s megittuk az Ernőtől kapott Egri Bikavért, mert délután aludtunk (a többiek többsége is lazult), s attól tartottunk, nem jön álom a szemünkre…

Ha már Várfalván jártunk, készítettem néhány másabb felvételt.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Read Full Post »

Older Posts »