Mit csináltam volna Haltek Rozália doktornő nélkül?


Köszönöm, doktornő!

Tegnap reggel már éreztem, hogy baj lesz. Délben már eléggé világossá vált, hogy nem úszom meg. A patikából Algocalmint vásároltam, de csak egy felet vettem be. Hátha túlleszek rajta, hisz csak ijesztget. Tévedtem, Előbb a gyógyszer felét gurítottam le a torkomon, majd a másikat. Nem segített.

Visszamentem a gyógyszertárba.

Ugyanarra gondoltunk a patikusnővel: gyulladásgátló és antibiotikum. Azonnal bevettem őket, s mire hazaértem, már kisség megszűnt, de a sporttáncra mégsem mentünk el.

Ma felhívtam a fogorvosnőmet, Haltek Rozáliát, délután elmentem hozzá a Dózsa György (Regele Ferdinand) utca 8. szám alá, ahol a kincstár (Trezoreria) kolozsvári székhelye van, az udvarban. A Sora üzletház háta mögött is be lehet menni, a gyorsétkezde mellett hirtelen balra kell térni, be a kapu alá, s 20 méter után máris ott a fogorvosi rendelő.

Egyelőre folytatnom kell az antibiotikumos kezelést, a Ketonal gyulladásgátló és Amoxicilin. Hétfőn Röntgen-felvétel, s aztán meglátjuk.

Annyira hálás vagyok Haltek Rozáliának, aki hosszú éveken át kezelte a fogaimat, amelyekkel sajnos nagyon sok gond volt/van. Készségesen állt mindig rendelkezésemre, jól dolgozik, végtelenül kedves és türelmes.

Mindenkinek ajánlani tudom.

FOTÓRIPORTOK – Dolomitok, nosztalgia (A Szabadságban megjelent cikkel)


Tegnap este is megnéztük a videóriportot a Dolomitokról mielőtt Linda és Emma képes élménybeszámolót tartott volna a grúziai és örményországi kiruccanásról. Ismét nosztalgiáztam: milyen jó volt a Gardena-völgyben.

**************************************************************

Az első fotóriport itt, a második pedig itt található.

A Szabadságban megjelent cikk ide kattintva olvasható.

**************************************************************

FOTÓRIPORT, VIDEÓRIPORT – A Mária-út festése: természetjárás, önkéntesség, maradandó emlék


Az első jel

Annyira örvendek, hogy Vandával tegnap bevállaltuk a Mária-út jelzéseinek a festését. Az értesítés az EKE-listán érkezett, aztán Nagy Zoli hívta fel rá ismét a figyelmemet.

Innovatív, újszerű természetjárási forma és önkéntes munka. Kiszabadulsz a dobozból, friss levegőt szívsz, jó társaságban vagy, s hasznos tevékenységet végzel a közösség számára.

A pénteki szimfonikus hangversenyen feltöltött. A Budapesti Liszt Ferenc Kamarazenekar nagyot alkotott az Egyetemiek Házában. Legjobban a Mozart A-dúr zongoraversenye tetszett a legjobban. Újult erővel vágtunk neki a szombati napnak.

Szombaton sikerült kiérni

a Dónát úti tévéstúdióhoz, s innen Szucsági erdő széle, a Hója-gernic kezdete, a Bongár-patak irányába mentünk. Az elején a pontosan körvonalazott és meghatározott vezetés hiányában kissé spontánra sikeredett az akció, de aztán kialakult a két csapat, s haladt a munka. Az első a fehér alapot, a másik pedig a jellegzetes M betűtfestette.

Pontosan tudjuk, mely fákra festettük mi… 🙂

Pezsdítő volt, hogy rajtunk kívül még két fiatal is kivette részét a festésből. A tapasztaltak körül már néhányan festettek turistajelzést – Ferenczi Júlia emlékeztetőül felolvasta a szabályokat, amelyeket Nagy Lajos2 (igen, kettő van belőlük) nyomtatott ki, s hozott el.

Azt tervezzük Vandával, hogy a lefestett szakaszon gyalog-, majd biciklitúrát szervezünk a közeljövőben. Igen, téli túra is lehet, s továbbhaladunk a Kós Károly Teljesítménytúra útvonalán.

***************************************************************

További részletek a Mária-útról, illetve fotóriport ide kattintva.

A videóriport itt található.

***************************************************************

Ma munkatúra az EKE csapatával: Mária-út jelzés festés


Az eljárás…

Ismét közmunka, önkéntesség: ma reggel kilenc órakor találkozunk az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) csapatával a kolozsvári rádió-és tévéstúdió előtt.

Az EKE-levelező listán érkezett az értesítés, majd Nagy Zoli szólt, hogy ő is megy, ez újabb motivációt adott. Beszéltem Ferenczi Júliával is, s Vandával bevállaltuk ezt az innovatív, számunkra precedens nélküli természetjárási formát, amely önkéntességgel és közmunkával társul.

A spirituális turistaút jelzését 2009-ben kezdték felfesteni Magyarországon. A terv szerint az igen sajátos, összetéveszthetetlen jelzés, amely a zarándokok útját segíti majd az ausztriai Mariazelltől Csíksomlyóig húzódik majd.

Ma reggel állítólag a katolikus egyházi képviselői is megjelennek majd.

Töltsél egy munkanapot Vákár Istvánnal, a Kolozs Megyei Tanács alelnökével! (BETELTEK A HELYEK)


Amikor a nemrég a BBC hírtelevíziónak nyilatkozott…

Közvetlen, barátságos, de néha román szófordulatokat, szavakat használ, amikor nyilatkozik a sajtónak. A helyi, megyei közigazgatás jó ismerője, több közintézményt vezetett, a június végi helyhatósági választásokat követően a Kolozs Megyei Tanács alelnökévé választották. Korábban ezt a tisztséget Fekete Emőke töltötte be.

***********************************************

Korábbi Töltsél egy napot… projektek itt.

***********************************************

Vákár István nevéhez fűződik a pénz kieszközlése a kolozsvári műemlékek elé elhelyezendő ötnyelvű tájékoztató táblákra. Amint arról a Szabadság is írt, a megyei döntéshozó testület volt elnöke, Alin Tişe korábban beleegyezett abba, hogy 60 ezer lejt utaljanak ki a Kolozsvári Városi Tanácsnak a multikulturalizmus eme megnyilvánulási formájára. Radu Moisin volt ideiglenes polgármester, a Nagy-Románia Párt volt tisztségviselője levelet küldött a PDL-s Tişének, hogy a pénzt inkább másra fordítanák. Közben változott a gyermek fekvése, az USL-s Uioreanu került a megyei tanács élére, de Vákárnak sikerült rávennie, hogy átiratot küldjön a városnak, miszerint a megye továbbra is fenntartja: a pénz rendeltetése az ötnyelvű turista tájékoztató táblák felszerelése. Ennek kiharcolása Vákár István érdeme.

Vajon mi a hobbija?

Miből áll a napi tevékenysége? Hány órakor kezdi, s hány órakor végzi a munkanapot? Kikkel találkozik? Mit mond nekik? Milyen szakterületekkel foglalkozik? Hogyan sikerül képviselnie a magyar ügyeket a Kolozs Megyei Tanácsban? Milyen eszközökkel próbál eredményeket elérni?

Ugyanakkor a résztvevőknek óhatatlanul lehetőségük adódik megismerni Vákár Istvánt, az embert is. Fekete Emőke, László Attila és Magyari Tivadar esetében is így történt, ugyanis kötetlen beszélgetések alakultak ki.

Elmész vele tárgyalásokra, esetleg szakbizottsági ülésen veszel részt. Olyan leszel, mint a segédje. Ez szélesíti a látókörödet, kapcsolatokat építhetsz ki, s lehet, a gyakornokoskodás munkalehetőségekre is rávilágít…

A projekt időtartama: 2012. november 5-9.

Jelentkezés: 2012. október 24 – november 2.

Jelentkezni itt a blogon lehet komment segítségével. Név, email cím és mobilszám szükséges. A mobilszámot és az email címet nem közlöm a blogon, de elküldöm Vákár Istvánnak, aki majd felveszi a kapcsolatot a jelentkezővel.

Jelöld meg, melyik napot választod! Amennyiben ketten jelentkeznek egy napra, akkor a jelentkezési sorrend a mérvadó.

Minden nap (hétfő-péntek) egy személy a tisztségviselő társaságában töltheti a munkanapot. A részletekről Vákár István egyeztet a jelentkezőkkel.

Kérdéseket kommentben lehet feltenni.

Egy feltétel van csupán: utólag az élményeket kommentben várom a résztvevőktől.

Jelentkezés indul!

*********************************************************************

JELENTKEZŐK:

2012. november 5., hétfő: Vadas Vanda

2012. november 6., kedd: ***egész napos bukaresti küldetés***

2012. november 7., szerda: Szász Péter

2012. november 8., csütörtök: Antal Lenke

2012. november 9., péntek: Talmács András

*********************************************************************

FOTÓSZTORI – Horea nyomában, tükörtojás a mikrohullámú sütőben és a Cochii-hegy misztikája


Néhány évvel ezelőtt még a Kolozs megyei havasreketyei (Răchiţele) kocsmában is alig mertünk megszólalni magyarul. Meg sem fordult volna a fejünkben, hogy mondjuk a mócok főhadiszállásának tekintett Poiana Horea faluban (Gyálukáluluj) Ady anyanyelvét használjuk. Talán a mócoknak sem, hogy leszúrjanak minket, de inkább nem rizikóztunk.
Most még rántottát is sütöttünk a Glytzék hétvégi házában (ismételten köszönjük a lehetőséget!) levő mikrohullámú sütőben, nem mintha ez a témához tartozna.
Ki gondolta volna: az etnikai feszültség és a helyzet annyira de-fokozódott, hogy most már azokon a helyeken is mertünk magyarul beszélni, ahol (legalábbis mi úgy gondoljuk) Horea járt. S semmi bajunk nem lett. Legalábbis a Cochii-hegyen nem. Sőt! Szombaton túra közben betértünk egy sörre a gombabegyűjtőbe. Jó hely inni, mi? Nem
így gondoltuk mi, de a bentlévők meggyőztek sejtésünk hamisságáról. S annak valótlanságáról, hogy utálják a magyarokat. Isten biza sikerült nekik még arról is meggyőzniük bennünket, hogy együtt igyunk. Fizettek is két sört. Miután megtudták, hogy újságíró vagyok, kértek, írjam le (bárhol), hogy hol ittunk (Kolozs és Fehér megye határán – azt állították az árok a megyehatár), s azt is, hogy egyikük az alpolgármester testvére. Snapszereztek, azaz crúcsát játszottak. Gond nélkül elismerték, hogy “itt ni minden” (széles kézmozdulat) valamiféle Urbánczy grófé volt, de kártyán eljátszodta. Régi idők, erre igyunk egyet – javasolták. Eltelt már a következő 150 év is a beismerés örömére, s bátran koccintottnuk a sörrel.

 

Még azért is Kolozs megyébe pisilünk – kurjantott fel egyikük s lehúzta a sliccét a gombabegyűjtő mellett. S meggyúlt a viharlámpa, csak nekünk.
Radu cu bureţii úr volt a legbarátságosabb: lehozott a hegyről Poiana Horiiba. 4×4-es autóval. Daciával, természetesen. A gombaszedőkből él. Egy kiló tinórú (hirib, hiriba) 25 lej. Doamna Ileana ott előttünk adott le 13 kilót belőle. De jön a nehéz tél – magyarázták.
Ja, azt is a lelkünkre kötötték, hogy leírjam: d’alu’ Olaru’ din Alba csapathoz tartoznak. Na. Mire leértünk a Glytzék házához, Hajni, Arnold és Zsolt már túl volt a parázson, s az első miccsek megsütését. A mi tarjánk következett.

Pályáztál a Civil Fejlesztési Ügynökségnél?


Egy telefonhívással kezdődött. Aztán néhány elektronikus üzenet következett, majd vélemény-nyilvánítás a Pont Csoport részéről. Innen pedig a Farkas András vezette intézmény állásfoglalásának a Civil Fejlesztési Ügynökséghez történő átküldése reagálás céljából. Audiatur et altera pars elv alapján.

Küldtél pályázatot a Civil Fejlesztési Ügynökséghez? Cikkem itt.

VIDEORIPORT – Via ferrata, túrabiciklizés és magashegyi túrázás a Dolomitokban


A mi világunk tetején…

Október 7-14. időszakban egy hetet töltöttünk Vandával a kontinens, s talán a világ egyik legcsodálatosabb magashegy-vonulatai között: a Dél-Tirolban (Észak-Olaszország) levő Dolomitok, pontosabban a Gardena-völgy a szó szoros értelmében lélegzetelállító látványt biztosítanak az odalátogató számára. Szinte folyamatosan 2000-2500 között mozogtunk festői szépségű tájakon.

*************************************************************************************************************************

The video clip doesn’t need any translation... 🙂

*************************************************************************************************************************

(A Pisciadu via ferrata megmászása – profik kisfilmje…)

Köszönet Hatto Schmidt kollégámnak, a Dolomiti német nyelvű dél-tiroli napilap rovatvezetőjének és a Val Gardena Marketing ügynökségnek a lehetőséget.

Amikor a tegnap a WizzAir gép leszállásakor a kerekek csikorogtak a kolozsvári repülőtér kifutópályáján, összeszorult a szívem: hazaérkeztünk. Ritka számomra ez az érzés, ugyanis honvágyas vagyok. Írtón. Csikorgott a lelkem is: visszamennék. Bár akkor a honvágy kissé felülkerekedett (hiányoztak a szüleim, a baráti társaságaim, a társastánc, a póker, az itthoni kirándulások), de a kimondhatatlanul csodás emlékek hatására ez lényegesen tompult. Most bármelyik pillanatban visszamennék, ismét izzadnék a via ferrátán, elképedve, s kevés tériszonnyal néznék alá a szédítő mélységbe a függőleges sziklafalon lógva.

Az ördög útján a via ferrata fele…

Azt szeretném, hogy ismét vacogjanak a fogaim 2500 méter fölött a biciklin ülve, a kommandós sapka mögött. Kívánom, hogy ismét palástolhassam félelmemet Vanda előtt, amint sötétedéskor még valahol 2000 méter fölött bicikliztünk.

Ha látom, hogy aggódsz, akkor én is pánikolok 

mondta a barátnőm, s betartottam a szabályt: nem mutattam ki mennyire aggódom, amikor kezdőkként nekivágtunk a közepes, a könnyű, majd végül a nehéz via ferratának. Pedig ott a murok végig a fenekemben főleg, mert egyikünk sem próbált még ilyesmit. Alkalomadtán a lábaim is reszkettek. Libabőrös voltam többször is, a kezem is reszketett. Vágyom arra, hogy lássam ismét azt a katlant, amely hóval volt teli, holott azelőtt való napon még ott túráztunk 2685 méteres magasságban.

Csodák csodája

Vágyom továbbá a „tarhazacskóra”, az esti spagettis és szalma krumplis sütés-főzésre a saját konyhában. Igen, kívánom a spagettit és a szalma krumplit, bár egész héten azt ettünk. Szeretnék ismét megrémülni, amint a félhomályban az őzpár váratlanul átillan az úton, amint a szentjánosbogárra hasonlító villogó arra figyelmeztet, hogy elektromos áramot vezettek a tehenek körüli kerítésbe (megfogtam, mert nem hittem, hogy igaz, jól megrázott), vágyom arra, hogy sötétben a legváratlanabb helyen, egy hegyi úton kivilágított sorompó miatt kelljen benyomnom a maximális féket. Ugyanúgy szeretném ismét újraélni azt a rettegést, amikor egy éles kanyar után, a vak sötétben az ufóknak tűnő juhok (fura formájuk volt, higgyétek el!) szeme visszaverte a fejlámpám fényét. Nem tudtam elképzelni, mi a nyuszó-muszó az.

Támadás életünk első via ferrataja ellen…

Szeretnék ismét nyögni, kínlódni, amint 500, 600 vagy akár 700 méteres emelkedőt kell megmászni, s presztízskérdést csinálni abból, hogy engem mármint a kezdők ne előzzenek meg. Hiányzik a kéregető madár, aki 2520 méteren evett a kekszünkből, s az a két őrült is, aki szaladva, illetve erőltetett lépésben jött ki az egyik menedékházhoz. Hiányzik a „Mozdony”, s sok-sok minden más ami oda köt.

Agysejtjeimbe hosszú-hosszú ideig belevésődő emlékek, élmények, kalandok, amelyek gazdagítanak, erősítenek, erőt adnak. Ezeket újból és újból fel lehet eleveníteni, s pezsgő- és energiatabletta hatásuk van.

FOTÓRIPORT/VIDEÓ–Biciklitúra a Túri-hasadékba/TÚRA INDUL A DOLOMITOKBA!


Mindig úgy kezdődik: készítsünk egy előtte képet, s majd a végén egy utána felvételt. Utóbbi szinte sohasem készül el…

Vasárnap hajnali két óra van, épp csak néhány sor írok a szombati biciklitúráról, bubukálok le, reggel nyolckor ébresztő.

11 óra 25 perckor indul a WizzAir gép Bergamóba, a reptérről felvesz Hatto Schmidt újságíró kollégám (aki ingyen szállást és étkezést intézett nekünk a Dolomitokban), a Bolzanóban (Dél-Tirol Autonóm Tartomány, Olaszország) megjelenő Dolomiten német kisebbségi újság  szerkesztője. Irány fel Val Gardena irányába, ahol szállás, majd hétfőtől via ferrata és biciklizés a festői szépségű hegyekben.

Szombaton bemelegítőnek szántam

a Kolozsvár – Túri-hasadék (átkeléssel) – Kolozsvár biciklitúrát. Sokkal több lett belőle… Reggel kilenckor találkoztunk a Minervánál, s el bringáztunk a piros vonal turistajelzésen  Tordatúrig. Ötön indultunk, négyen tettük meg a távot. Póker Kidnek (polgári nevén Sárosi Zoltán) elszakadt a lánca, vissza kellett fordulnia a Bükkből…

Flört…

Körülbelül 25 kilométer.

Átkeltünk a Túri-hasadékon (szerencsére alacsony volt a vízállás), majd a végén balra tértünk (mégis, hogy engedik meg, hogy itt valakinek körbekerített magánterülete legyen…), s a gerincen visszamentünk a biciklikhez, amelyeket egy háznál hagytunk.

A hagyományos “búrás kép”…

Innen már az E60-as főúton jöttünk vissza Kolozsvárra, nem kis veszéllyel. Attól tartottunk besötétedik. Este fél nyolcra értünk a Hajnal negyedbe, majd Glytz barátom és Melinda felesége meghívására gombavacsorán vettünk részt. Nem hagyhattuk ki, bár egyikünk sem csomagolt még… Ja, s még onnan a Budai Nagy Antal (Dorobanţilor) utcába bringáztunk, visszavittük Lóri biciklijét, s otthagytam nála az enyémet…

Az egyedüli bringás lány…

Jó kis biciklitúra volt, Vanda megedződött. Pádison még biciklizett (Szmida-Pádis menedékház, Szmida-Bánffyhunyad – mínusz 15 kilométer). Esett is. Sajnos ma is – retteg az ereszkedőktől. Szerencsére nem veszélyes, de a folt ismét megjelenik a combján… 🙂

Ki mondta, hogy elmaradt a sörözés (A tordatúri kocsma)

Oda-vissza körülbelül 50 kilométert bringáztunk.

Október 14-ig leszünk a Dolomotikba. Műsoron: túrázás, via ferrata és bringázás. 2010-ben kiváló volt, visszatérek (ezúttal Vandával) a tette helyszínére… 🙂

Áthaladunk a Túri-hasadékon
Nem volt veszélytelen az átkelés a Túri-hasadékon

Biciklitúra a Túri-hasadékba (FRISSÍTVE)


A felvételt a Kolozsvár-Torockó biciklitúrán készítettem. Talán a tavaly, amikor Kertész Leventével és kedves feleségével, valamint a Kolozsvár Teker Kerékpárklub tagjaival bringáztunk

Holnap, szombaton, 2012. október 6-án reggel 9 órakor a Monostor lakónegyedi McDonald’s gyorsétteremtől indul a biciklitúra a Túri-hasadékba.

Remélhetőleg, sötétedésig visszaérünk, de azért fejlámpa legyen nálad.

Az útvonal a Bükki-erdőn keresztül, illetve makadám úton vezet.

A terv szerint a bicikliket elrejtjük a hasadék közelében, átkelünk rajta, visszajövünk, majd tekerünk Kolozsvárig.

A táv: lényegtelen… 🙂

********************************************************************

FRISSÍTÉS1 (péntek, 22 óra 40 perc): eddig hét kalandvágyó személy jelentkezett.

********************************************************************

TÉNYFELTÁRÓ RIPORT – Új pénzszerzési technikát talált ki a kolozsvári temető-maffia


Elintézték. (© Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

A minap Hegedűs Lajos, Kolozs megye volt alprefektusa állított meg az utcán. Elújságolta, a Házsongárdi temetőben garázdálkodó személyek új pénzszerzési technikáját. Bevallom, az elején kissé hitetlenül álltam a sztori előtt. Azt mondta, másnap behozza a szerkesztőségbe a képeket. Tartotta magát az adott szóhoz, szerdán már azzal várt kolléganőm, Marianne: Hegedűs Lajos két fényképet hagyott neked. A fotók két, fekete festékkel lefestett sírkövet ábrázoltak.

Innen indult minden.

Elmentem a temetőbe, felkerestem az egyik forrásomat, beszélgettem egy roma nemzetiségű, a temetőben „segédkező” úriemberrel, illetve azzal, akinek dolgozik, a temetőket felügyelő igazgatóság egyik képviselőjével, a rendőrség szóvivőjével, illetve Horváth Anna kolozsvári RMDSZ-es alpolgármesterrel.

Kiderült: új pénzszerzési technikával rukkolt elő a temető-maffia. A virágok eltulajdonítását már sajnos megszoktuk. Hiába öntik le fáradt olajjal a koszorúkat, a tolvajok ellopják az épen maradt virágokat és… a monostori temetőben adják el őket.

Na, de most új taktikával rukkoltak elő. Kattints ide, s kiderül, mi az.