Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2012. november


😦

Nagyon szomorú helyzet alakult ki az ország egyik legnagyobb, legrégibb, s talán legjobb napilapjánál: a www.reportervirtual.ro honlap szerint sztrájkra készülnek a România Liberă alkalmazottai, ugyanis három hónapja nem kaptak fizetést. A lap főszerkesztő-helyettese, Bejan Gabriel és Laurenţiu  Mihu a Facebookon számolt be a kritikus helyzetről.

Ehhez kapcsolódik az is, hogy tegnap itt nálunk a Minerva-házban Nemzeti identitás, asszimiláció és médiahasználat a határon túli magyarság körében 1999–2011 címmel bemutatott médiatudományi felmérés során a következő kérdést tették fel az alanyoknak:

Ha két héten át csupán egyetlen hírforrást használna, melyiket választaná?

Erdélyben a válaszok a következők:

  • a televíziót – 62,3%
  • az internetet – 24,4%
  • a rádiót – 8,7%
  • a nyomtatott sajtót – 4,6%

A kötet sokkal több figyelmet érdemel, jómagam csak ezt a részt ragadtam ki, mert összefügg a témával. Még 2008-ban kisebb lélegzetű tanulmányokat írtam a nyomtatott sajtó jövőjéről, azokat valahogy előbányászom, s ha időm engedi egy nagyobb anyag  formájában visszatérek a témára. Izgalmas cucc.

Ugyanakkor az is megdöbbentett (bevallom, csak most olvastam egy facebookos hivatkozásnak köszönhetően, bár októberi hír), hogy jövő év elejétől megszűnik a világhírű Newsweek nyomtatott változata. Mi több, a szintén világpresztízsnek örvendő The Guardian kapcsán is felröppent a hír. 😦 A lap vezetősége tagadja az információkat.

Read Full Post »


Elnyertük. A munka csak most kezdődik

Felmerült bennem a kérdés: lévén, hogy 2015-ben Kolozsvár lesz Európa ifjúsági fővárosa, vajon nem csökkent annak az esélye, hogy 2021-ben a kincses város legyen a kontinens kulturális központja? Vajon a kettő valamilyen szinten nem zárja ki egymást? Vajon ugyanaz a grémium dönt mindkét esetben?

Farkas Andrástól, a Pont csoport vezetőjétől megtudtam, hogy a címek odaítélésével két külön testület foglalkozik: míg az ifi fővárossal kapcsolatban az Európai Ifjúsági Fórum dönt, míg a kulturális főváros ügyében az Európai Bizottság az illetékes. Előbbiben mintegy 100 országos szintű ifjúsági tanács, illetve ifjúsági szakmai szervezet (például BEST) vesz részt, a cím odaítéléséről döntő zsűritagok neve titkos…

Ezzel ellentétben az Európai Bizottság 132 fős zsűrit nevez ki az európai kulturális főváros cím odaítélésére. Ebben az esetben a nevek ismertek.

András szerint a kettő nincs összefüggésben, a „szelleme is más a dolgoknak”. Szerinte az ifjúsági főváros kisebb kaliberű, mint társa, egy jó megfelelő számú önkéntest verbuválni (ez az ifinél feltétel is volt), s nem kell majd az egész szervezői munkát elölről kezdeni. Tudomása szerint olyan még nem volt, hogy valamelyik város előbb ifjúsági, majd kulturális fővárossá vált. Ebből a szempontból Kolozsvár első lehet. A szlovéniai Mariborról mondta, hogy míg idén ifjúsági főváros (volt), jövőre kulturális lesz.

Persze, fontos szempont az is, 2015-ben hogyan szervezzük meg a rendezvénysorozatokat. A cím elnyerése az első lépés, most bizonyítani kell. A multifunkcionális sportterem befejezése az első lépés lehet, jelenleg végeérhetetlennek tűnő perek zajlanak az ügyben.

Read Full Post »


Szép a kilátás a Kis-Szamos bal oldaláról az autópályára, Gyalura és a szászfenesi gyűjtőtóra

Száz kilométert kellett megtennünk Vandával biciklin

ahhoz, hogy végre értsek bizonyos, holmi ZÁMBÓ KRISZTIÁNRA vonatkozó bejegyzéseket a Facebookon. Kissé meghökkentő volt, ki követi az X Faktor elnevezésű népbutító tápos sót. Helyében kulturális élményeket vagy sportolást ajánlok az érintetteknek.

 Szombaton reggel vágtunk útnak.

Kilencből fél tíz lett, míg Lóritól elindultunk (köszönjük szépen a biciklit!) a Kós Károly Teljesítménytúra nyomvonalán. Ez volt Vanda ötlete a hétvégére, ugyanis már azóta tervezzük, amióta a VaKol (VandaKolivér) csapata kapitulált a gyaloglás során. A terv eredetileg az volt, hogy a Hója-erdő-ufó tisztás, Gorbói országút érintésével elérjünk Magyargyerővásárhelyre (Dumbrava) a híres és számunkra eddig elérhetetlen Győrffy-szöktető érintésével.

Szöktünk mi is, csak nem ott.

A Hója-erdőben a tekerés elején…

Bár borongós volt az idő, szitált az eső, s köd volt, nem ötlött fel bennünk, hogy az erdőben sár lesz, a levelek rátapadnak a gumiabroncsra, s nehéz lesz haladni. Egy ideig nem is figyeltünk erre, ugyanis a Mária-út jelzésének a festését ellenőriztük. Jelentjük: jó állapotban vannak. Az országútra a köd miatt nem láttunk le.

Aztán köd lett a fejünkben

is, mert azt hittük eltévedtünk. Megtaláltuk a gyümölcsöst (lásd a videót), áthaladtunk a volt állami gazdasághoz tartozó istállók mellett, keresztül az őszi szántáson. Amikor ez kissé extrém lett, kimentünk az útra. Vanda óvatosan jött, ezért nem látta a VERGŐDŐ JUHOT. Meg voltam győződve, hogy ellik vagy kóbor kutyák, netán farkasok támadták meg. Tüskés bokorba gabalyodott bele a szegény. Szabadulni próbált – csak súlyosbította helyzetét. Sikerült eltávolítani a tüskéket, kettétörni az ágat, kiszabadítani a pórul járt barikát.

Előbb eltávolítottuk a tüskéket, majd kettétörtük az ágat, s eltávolítottuk a gyapjat – sikerült kiszabadítani a drága birkát…

Mentünk tovább.

A Gorbói-útnál már szürkülődött,

ezért legurultunk az E60-as főútra, s Nagykapus, (Căpuşu Mare) illetve Magyarkiskapus (Căpuşu Mic) érintésével, s a kegyetlen Pányiki-tető megmászása után kellemes volt ereszkedni tovább. Ígyhát nem jutottunk el Gyerővásárhelyig, s nem kellett menedékjogot kérnünk az ottaniaktól, mint ahogy azt a Facebookon írtam.

Az egeresi letérőnél készült az alábbi videó egy része, amelyen látszik, úgy világítunk, mint egy repülőgép… 🙂 (Lóri első osztályú biciklis lámpát vásárolt, a ködben is kiválóan megállta a helyét).

Innen már nem volt messze a magyargyerőmonostori letérő.

Itt már olyan sűrű volt a köd és annyira sötét volt, hogy a pásztorkutyák majdnem mellénk haraptak. Vicc ide, vicc oda, de Erdőfalva (Ardeova) előtt megtámadtak a pásztorkutyák. Miért éppen az út szélén van a karám? Szerencsére egyikünket sem harapták meg. Csak az tudja igazán, milyen ez, aki átesett rajta. Nem a kutyákon, az élményen.

Az erdőben nehezen haladtunk: a gumiabroncsokra ragadó sár, száraz levél nehezítette az utat. A hátsónk is nagyon fájt. Feltétlenül kell szivacsos bicikli nadrágot!

Innen már kőhajításnyira volt Magyargyerőmonostor, pontosabban a református parókia, ahol Hover Zsolt lelkipásztor fogadott és szállásolt el. De előtte az altató X Faktor. Sohasem néztem még, s minden valószínűség szerint sosem fogom többé (bár drukkoltuk a bánffyhunyadi Timinek, Zsolt ezért nézte), de most kikapcsolt.

Vasárnap tíz óra alvás után a reggeli istentisztelet előtt,

azaz tizenegy órakor vágtunk neki a visszaútnak. 22 kilométert tettünk meg másfél óra alatt, a kapusi vendéglőben forró levessel fűtöttünk gyomrot-lelket. Röviddel 1 óra után Gyaluban voltunk már, így a Kis-Szamos jobb oldalán levő szekérutat választottuk. Sütött a nap, sütkéreztünk a határban. Sajátos innen a kilátás a Szamosra, az autópályára és Kolozsvárra. Még a titokzatos, szinte rejtett szászfenesi gyűjtőtó is szépen látszik.

Vasárnap fájó fenékkel vágtunk neki az útnak a magyargyerőmonostori református parókiától Kolozsvárig. Az impozáns paplakon Hover Zsolt lelkipásztor látott vendégül bennünket.

Nem nyugodtunk: este még volt erőnk két bővített Catan társasjátékra Laura és Victor társaságában a Bulgakovban. S ha már visszavittük, s megköszöntük a bicikliket, akkor Lórinál ittunk egy forralt bort, s játszottunk három Carcassone-t. Hajnali kettőig.

Ma sáros nadrággal jöttem a szerkesztőségbe, de így minden pillanatban emlékszem vagy mások csodálkozó szeme emlékeztet a száz kilométeres, kalandos hétvégi biciklitúrára…

Ezek az igazi, életre szóló élmények. Számomra. A sportolás eme változatát viszont mindenkinek ajánlom… 

Read Full Post »


Itt még nyár van

Kétnapos Kolozsvár – Hója-erdő – ufó-tisztás – Gorbói országút – Magyargyerővásárhely – Magyargyerőmonostor – Kolozsvár biciklitúra lesz a hétvégén.

Indulás szombaton reggel 9 órakor Lóránt lakása elől (Vanda Vadas köszöni a biciklit!)

Alvás Magyargyerőmonostoron Hover Zsolt református lelkipásztornál, a Szabadság Szerkesztősége munkatársánál, de ha valami gikszer van Magyargyerővásárhelyen, akkor menedékjogot kérünk a helybéliektől.

Visszaút vasárnap. Érdekel? Ja, s ma este még Katalin-bál, a Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL) tánccsoportjának szervezésében…

Read Full Post »


Hosszú sor a segélyekért (© Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

Hozzászoktam az anyagi nehézségekhez, munkás családból származom, összvagyonom a holland barátiamnak köszönhetően 2006-ban megvásárolt Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Edition (akkor közel 4 ezer euróért vásároltam, jelenlegi értéke maximum 500 euró), a 2003-ban az Világsajtó Intézettől kapott ösztöndíjból vásárolt Canon PowerShot G3 típusú fényképezőgép (akkori értéke 750 dollár, most tízért sem tudnám eladni) és téli, Husky típusú téli hálózsákom (vásárlási érték 2010-ben 400 lej, jelenlegi érték 100-200 lej). Ugyanakkor birtoklok egy jelenleg körülbelül 100 lejt érő túrabiciklit, amelyet 2010-ben 400 lejért vásároltam.

Nincs lakásom, telkem, semmi más értékes dolog nincs birtokomban, szüleim tömbházlakását, ahol lakom, remélem, csupán 40-50 év múlva öröklöm, 1995 óta ugyanott dolgozom.

A szerkesztőségi fizetésen kívül nincs más jövedelmem, a szüleimmel lakom, közszállítással járok szinte mindenhova, egyik szülőm 1999 óta munkanélküli, ráadásul cukorbeteg, a másik pedig havi 750 lej körül keres. Amikor viszont látom, hogy vannak sokkal nehezebb helyzetben levők, akkor rádöbbenek arra: van ennél rosszabb is… Sőt, van ennél sokkal rosszabb is… Ilyenkor többek között ismét eszembe jutnak a Gyalui-havasokban elszigetelten élő sokgyermekes családok, illetve a Buzăuban látott, szörnyű helyzetben levő családok, akiken az Erdély Mentőcsoporttal igyekszünk segíteni.

Videók itt.

Read Full Post »


Derűs átkelés a fagyos patakon… (Előtérben Linda, középen Lóri, hátul pedig Réka)

Örömujjongásban törtem ki, amikor megtudtam, hogy Laci barátomnak sikerül Szmidára jönnie születésnapom alkalmából, s ott ünneplünk a baráti társasággal.

Szerencsére már csütörtökön sikerült kiérnie a kemény magnak, a többiek szombaton érkeztek.

Pénteken a Galbena-szorosban túráztunk. Az ellenkező irányból mentünk át, így a legnehezebb rész a végére maradt. Szegény Vanda be is esett a vízbe. Az alsónadrágomban tette meg a visszafele út egy részét. Én is majdnem beestem, alig bírták a karjaim, visszafele a táv egy részét a patakban tettem meg (kikerültem a horror szakaszt).

Kilátások, benézések

Szombaton már együtt túráztunk a Szamos-bazárba. Besötétedtünk, így nem vállaltuk, hogy a Meleg-Szamos medrében megyünk vissza a kocsikhoz… Az Aragyásza-barlangon könnyű volt az átkelés az alacsony vízállás miatt. Télen többen beestünk a vízbe…

Röviddel a beesés előtt…

Vasárnapra is jutott túra: Csodavár. Tibor barátuknak ma reggel a WizzAir gép pilótafülkéjében kellett lennie, így már röviddel este hét után Kolozsvárra érkeztünk.

Jaj, de jó volt az emelkedő

mondogatta folyton Vanda a kilátókhoz vezető, tüdőszaggató emelkedő után… 🙂

Köszönöm mindenkinek, aki eljött, értékelem a figyelmességeket, ajándékokat! Aki nem volt ott a hétvégén, az jöhet a mai és a holnapi after partyra! 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

 

Read Full Post »


Külön reptérbuszra van mihamarabb szükség

Mai sajtótájékoztatóján Emil Boc kolozsvári polgármester bejelentette: előreláthatóan csak jövőre oldódik meg a vasúti pályaudvart és a nemzetközi repülőteret összekötő autóbusz üzembe helyezésének kérdése.

Jelenleg a kincses városba érkezőknek csak a 8-as számú autóbusz áll rendelkezésükre ahhoz, hogy a központba utazhassanak.

Ti is utaztok,

így tapasztalhattátok, más európai városokban milyen integrált közszállítási hálózat működik a légi kikötő és a település központja vagy akár lakónegyedei között: mihelyt leszállsz a gépről vonattal, földalattival, speciális reptérbusszal, vagy a közszállítási vállalat járművével utazhatsz tovább. Nálunk csak a taxik és 8-as vonalán járó rozoga buszok állnak rendelkezésre. Milyen benyomása lehet annak, aki először jár a városban? Valahányszor visszaérkezem Kolozsvárra, felajánlom egy-két utasnak, hogy elviszem a belvárosba. Mit gondolhat rólunk az, akinek fagyoskodva kell várnia a 8-as buszt? Évekkel ezelőtt ilyen élmény volt számomra a Kőbánya-Kispest metróállomásról induló reptérbusz Budapesten. Igazi szocreál élmény, ahogy a jármű áthalad az eléggé izgalmas lakótelepeken a repülőtérig. Ízek, szagok, bűzök.

A városháza és a Kolozsvári Közszállítási Vállalat (RATUC)

a lehetőségekhez mérten fejleszti a hálózatot, az utasok igényeihez igazítja a járatokat, s azok sűrűségét. A legutóbbi példa erre a Dónát negyedből induló, s a Monostor és a Hajnal negyed érintésével a Tordai út végén, a Bükkbe irányuló útnál visszaforduló 43B járata sűrűségének a növelése. Ezen kívül szintén sűrűbben közlekedik a Széchenyi (Mihai Viteazul) teret a Békási (Bună Ziua) úttal összekötő 21-es is. Mi több, az útvonal is változott, ezt kérték az utasok.

Kiemelt fontosságára, illetve az utasok számának rohamos növekedésére való tekintettel

a reptér számára, a nyugat-európai példák alapján, a lehető leggyorsabban integrált közszállítási hálózatra van szüksége: működjön külön reptérbusz a Főtérről, létesítsenek vasútállomást azoknak, akik, mondjuk, Nagyszebenből utaznak tőlünk Nyugatra. A Szászfenesre, Kisbácsba, Gyaluba és Békási útra vezető földalatti 10-15 éves terv, de arra is szükség van.

Read Full Post »

Older Posts »