Sztrájkra készülnek a România Liberă alkalmazottai: három hónapja nem kaptak fizetést


😦

Nagyon szomorú helyzet alakult ki az ország egyik legnagyobb, legrégibb, s talán legjobb napilapjánál: a www.reportervirtual.ro honlap szerint sztrájkra készülnek a România Liberă alkalmazottai, ugyanis három hónapja nem kaptak fizetést. A lap főszerkesztő-helyettese, Bejan Gabriel és Laurenţiu  Mihu a Facebookon számolt be a kritikus helyzetről.

Ehhez kapcsolódik az is, hogy tegnap itt nálunk a Minerva-házban Nemzeti identitás, asszimiláció és médiahasználat a határon túli magyarság körében 1999–2011 címmel bemutatott médiatudományi felmérés során a következő kérdést tették fel az alanyoknak:

Ha két héten át csupán egyetlen hírforrást használna, melyiket választaná?

Erdélyben a válaszok a következők:

  • a televíziót – 62,3%
  • az internetet – 24,4%
  • a rádiót – 8,7%
  • a nyomtatott sajtót – 4,6%

A kötet sokkal több figyelmet érdemel, jómagam csak ezt a részt ragadtam ki, mert összefügg a témával. Még 2008-ban kisebb lélegzetű tanulmányokat írtam a nyomtatott sajtó jövőjéről, azokat valahogy előbányászom, s ha időm engedi egy nagyobb anyag  formájában visszatérek a témára. Izgalmas cucc.

Ugyanakkor az is megdöbbentett (bevallom, csak most olvastam egy facebookos hivatkozásnak köszönhetően, bár októberi hír), hogy jövő év elejétől megszűnik a világhírű Newsweek nyomtatott változata. Mi több, a szintén világpresztízsnek örvendő The Guardian kapcsán is felröppent a hír. 😦 A lap vezetősége tagadja az információkat.

Ha ifjúsági lesz, akkor már nem lehet kulturális főváros Kolozsvár?


Elnyertük. A munka csak most kezdődik

Felmerült bennem a kérdés: lévén, hogy 2015-ben Kolozsvár lesz Európa ifjúsági fővárosa, vajon nem csökkent annak az esélye, hogy 2021-ben a kincses város legyen a kontinens kulturális központja? Vajon a kettő valamilyen szinten nem zárja ki egymást? Vajon ugyanaz a grémium dönt mindkét esetben?

Farkas Andrástól, a Pont csoport vezetőjétől megtudtam, hogy a címek odaítélésével két külön testület foglalkozik: míg az ifi fővárossal kapcsolatban az Európai Ifjúsági Fórum dönt, míg a kulturális főváros ügyében az Európai Bizottság az illetékes. Előbbiben mintegy 100 országos szintű ifjúsági tanács, illetve ifjúsági szakmai szervezet (például BEST) vesz részt, a cím odaítéléséről döntő zsűritagok neve titkos…

Ezzel ellentétben az Európai Bizottság 132 fős zsűrit nevez ki az európai kulturális főváros cím odaítélésére. Ebben az esetben a nevek ismertek.

András szerint a kettő nincs összefüggésben, a „szelleme is más a dolgoknak”. Szerinte az ifjúsági főváros kisebb kaliberű, mint társa, egy jó megfelelő számú önkéntest verbuválni (ez az ifinél feltétel is volt), s nem kell majd az egész szervezői munkát elölről kezdeni. Tudomása szerint olyan még nem volt, hogy valamelyik város előbb ifjúsági, majd kulturális fővárossá vált. Ebből a szempontból Kolozsvár első lehet. A szlovéniai Mariborról mondta, hogy míg idén ifjúsági főváros (volt), jövőre kulturális lesz.

Persze, fontos szempont az is, 2015-ben hogyan szervezzük meg a rendezvénysorozatokat. A cím elnyerése az első lépés, most bizonyítani kell. A multifunkcionális sportterem befejezése az első lépés lehet, jelenleg végeérhetetlennek tűnő perek zajlanak az ügyben.

FOTÓK, VIDEÓRIPORT – Száz kilométeres biciklitúra, sűrű köddel, juhmentéssel, éjszakai tekeréssel, pásztorkutyák támadásával


Szép a kilátás a Kis-Szamos bal oldaláról az autópályára, Gyalura és a szászfenesi gyűjtőtóra

Száz kilométert kellett megtennünk Vandával biciklin

ahhoz, hogy végre értsek bizonyos, holmi ZÁMBÓ KRISZTIÁNRA vonatkozó bejegyzéseket a Facebookon. Kissé meghökkentő volt, ki követi az X Faktor elnevezésű népbutító tápos sót. Helyében kulturális élményeket vagy sportolást ajánlok az érintetteknek.

 Szombaton reggel vágtunk útnak.

Kilencből fél tíz lett, míg Lóritól elindultunk (köszönjük szépen a biciklit!) a Kós Károly Teljesítménytúra nyomvonalán. Ez volt Vanda ötlete a hétvégére, ugyanis már azóta tervezzük, amióta a VaKol (VandaKolivér) csapata kapitulált a gyaloglás során. A terv eredetileg az volt, hogy a Hója-erdő-ufó tisztás, Gorbói országút érintésével elérjünk Magyargyerővásárhelyre (Dumbrava) a híres és számunkra eddig elérhetetlen Győrffy-szöktető érintésével.

Szöktünk mi is, csak nem ott.

A Hója-erdőben a tekerés elején…

Bár borongós volt az idő, szitált az eső, s köd volt, nem ötlött fel bennünk, hogy az erdőben sár lesz, a levelek rátapadnak a gumiabroncsra, s nehéz lesz haladni. Egy ideig nem is figyeltünk erre, ugyanis a Mária-út jelzésének a festését ellenőriztük. Jelentjük: jó állapotban vannak. Az országútra a köd miatt nem láttunk le.

Aztán köd lett a fejünkben

is, mert azt hittük eltévedtünk. Megtaláltuk a gyümölcsöst (lásd a videót), áthaladtunk a volt állami gazdasághoz tartozó istállók mellett, keresztül az őszi szántáson. Amikor ez kissé extrém lett, kimentünk az útra. Vanda óvatosan jött, ezért nem látta a VERGŐDŐ JUHOT. Meg voltam győződve, hogy ellik vagy kóbor kutyák, netán farkasok támadták meg. Tüskés bokorba gabalyodott bele a szegény. Szabadulni próbált – csak súlyosbította helyzetét. Sikerült eltávolítani a tüskéket, kettétörni az ágat, kiszabadítani a pórul járt barikát.

Előbb eltávolítottuk a tüskéket, majd kettétörtük az ágat, s eltávolítottuk a gyapjat – sikerült kiszabadítani a drága birkát…

Mentünk tovább.

A Gorbói-útnál már szürkülődött,

ezért legurultunk az E60-as főútra, s Nagykapus, (Căpuşu Mare) illetve Magyarkiskapus (Căpuşu Mic) érintésével, s a kegyetlen Pányiki-tető megmászása után kellemes volt ereszkedni tovább. Ígyhát nem jutottunk el Gyerővásárhelyig, s nem kellett menedékjogot kérnünk az ottaniaktól, mint ahogy azt a Facebookon írtam.

Az egeresi letérőnél készült az alábbi videó egy része, amelyen látszik, úgy világítunk, mint egy repülőgép… 🙂 (Lóri első osztályú biciklis lámpát vásárolt, a ködben is kiválóan megállta a helyét).

Innen már nem volt messze a magyargyerőmonostori letérő.

Itt már olyan sűrű volt a köd és annyira sötét volt, hogy a pásztorkutyák majdnem mellénk haraptak. Vicc ide, vicc oda, de Erdőfalva (Ardeova) előtt megtámadtak a pásztorkutyák. Miért éppen az út szélén van a karám? Szerencsére egyikünket sem harapták meg. Csak az tudja igazán, milyen ez, aki átesett rajta. Nem a kutyákon, az élményen.

Az erdőben nehezen haladtunk: a gumiabroncsokra ragadó sár, száraz levél nehezítette az utat. A hátsónk is nagyon fájt. Feltétlenül kell szivacsos bicikli nadrágot!

Innen már kőhajításnyira volt Magyargyerőmonostor, pontosabban a református parókia, ahol Hover Zsolt lelkipásztor fogadott és szállásolt el. De előtte az altató X Faktor. Sohasem néztem még, s minden valószínűség szerint sosem fogom többé (bár drukkoltuk a bánffyhunyadi Timinek, Zsolt ezért nézte), de most kikapcsolt.

Vasárnap tíz óra alvás után a reggeli istentisztelet előtt,

azaz tizenegy órakor vágtunk neki a visszaútnak. 22 kilométert tettünk meg másfél óra alatt, a kapusi vendéglőben forró levessel fűtöttünk gyomrot-lelket. Röviddel 1 óra után Gyaluban voltunk már, így a Kis-Szamos jobb oldalán levő szekérutat választottuk. Sütött a nap, sütkéreztünk a határban. Sajátos innen a kilátás a Szamosra, az autópályára és Kolozsvárra. Még a titokzatos, szinte rejtett szászfenesi gyűjtőtó is szépen látszik.

Vasárnap fájó fenékkel vágtunk neki az útnak a magyargyerőmonostori református parókiától Kolozsvárig. Az impozáns paplakon Hover Zsolt lelkipásztor látott vendégül bennünket.

Nem nyugodtunk: este még volt erőnk két bővített Catan társasjátékra Laura és Victor társaságában a Bulgakovban. S ha már visszavittük, s megköszöntük a bicikliket, akkor Lórinál ittunk egy forralt bort, s játszottunk három Carcassone-t. Hajnali kettőig.

Ma sáros nadrággal jöttem a szerkesztőségbe, de így minden pillanatban emlékszem vagy mások csodálkozó szeme emlékeztet a száz kilométeres, kalandos hétvégi biciklitúrára…

Ezek az igazi, életre szóló élmények. Számomra. A sportolás eme változatát viszont mindenkinek ajánlom… 

Kétnapos biciklitúra


Itt még nyár van

Kétnapos Kolozsvár – Hója-erdő – ufó-tisztás – Gorbói országút – Magyargyerővásárhely – Magyargyerőmonostor – Kolozsvár biciklitúra lesz a hétvégén.

Indulás szombaton reggel 9 órakor Lóránt lakása elől (Vanda Vadas köszöni a biciklit!)

Alvás Magyargyerőmonostoron Hover Zsolt református lelkipásztornál, a Szabadság Szerkesztősége munkatársánál, de ha valami gikszer van Magyargyerővásárhelyen, akkor menedékjogot kérünk a helybéliektől.

Visszaút vasárnap. Érdekel? Ja, s ma este még Katalin-bál, a Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL) tánccsoportjának szervezésében…

VIDEÓK – A nyomor fokmérője (vagyonnyilatkozat)


Hosszú sor a segélyekért (© Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

Hozzászoktam az anyagi nehézségekhez, munkás családból származom, összvagyonom a holland barátiamnak köszönhetően 2006-ban megvásárolt Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Edition (akkor közel 4 ezer euróért vásároltam, jelenlegi értéke maximum 500 euró), a 2003-ban az Világsajtó Intézettől kapott ösztöndíjból vásárolt Canon PowerShot G3 típusú fényképezőgép (akkori értéke 750 dollár, most tízért sem tudnám eladni) és téli, Husky típusú téli hálózsákom (vásárlási érték 2010-ben 400 lej, jelenlegi érték 100-200 lej). Ugyanakkor birtoklok egy jelenleg körülbelül 100 lejt érő túrabiciklit, amelyet 2010-ben 400 lejért vásároltam.

Nincs lakásom, telkem, semmi más értékes dolog nincs birtokomban, szüleim tömbházlakását, ahol lakom, remélem, csupán 40-50 év múlva öröklöm, 1995 óta ugyanott dolgozom.

A szerkesztőségi fizetésen kívül nincs más jövedelmem, a szüleimmel lakom, közszállítással járok szinte mindenhova, egyik szülőm 1999 óta munkanélküli, ráadásul cukorbeteg, a másik pedig havi 750 lej körül keres. Amikor viszont látom, hogy vannak sokkal nehezebb helyzetben levők, akkor rádöbbenek arra: van ennél rosszabb is… Sőt, van ennél sokkal rosszabb is… Ilyenkor többek között ismét eszembe jutnak a Gyalui-havasokban elszigetelten élő sokgyermekes családok, illetve a Buzăuban látott, szörnyű helyzetben levő családok, akiken az Erdély Mentőcsoporttal igyekszünk segíteni.

Videók itt.

FOTÓRIPORT, VIDEÓ – Ez igen születésnap!


Derűs átkelés a fagyos patakon… (Előtérben Linda, középen Lóri, hátul pedig Réka)

Örömujjongásban törtem ki, amikor megtudtam, hogy Laci barátomnak sikerül Szmidára jönnie születésnapom alkalmából, s ott ünneplünk a baráti társasággal.

Szerencsére már csütörtökön sikerült kiérnie a kemény magnak, a többiek szombaton érkeztek.

Pénteken a Galbena-szorosban túráztunk. Az ellenkező irányból mentünk át, így a legnehezebb rész a végére maradt. Szegény Vanda be is esett a vízbe. Az alsónadrágomban tette meg a visszafele út egy részét. Én is majdnem beestem, alig bírták a karjaim, visszafele a táv egy részét a patakban tettem meg (kikerültem a horror szakaszt).

Kilátások, benézések

Szombaton már együtt túráztunk a Szamos-bazárba. Besötétedtünk, így nem vállaltuk, hogy a Meleg-Szamos medrében megyünk vissza a kocsikhoz… Az Aragyásza-barlangon könnyű volt az átkelés az alacsony vízállás miatt. Télen többen beestünk a vízbe…

Röviddel a beesés előtt…

Vasárnapra is jutott túra: Csodavár. Tibor barátuknak ma reggel a WizzAir gép pilótafülkéjében kellett lennie, így már röviddel este hét után Kolozsvárra érkeztünk.

Jaj, de jó volt az emelkedő

mondogatta folyton Vanda a kilátókhoz vezető, tüdőszaggató emelkedő után… 🙂

Köszönöm mindenkinek, aki eljött, értékelem a figyelmességeket, ajándékokat! Aki nem volt ott a hétvégén, az jöhet a mai és a holnapi after partyra! 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

 

Mikor oldódik meg végre a repülőtér integrált közszállítási kérdése?


Külön reptérbuszra van mihamarabb szükség

Mai sajtótájékoztatóján Emil Boc kolozsvári polgármester bejelentette: előreláthatóan csak jövőre oldódik meg a vasúti pályaudvart és a nemzetközi repülőteret összekötő autóbusz üzembe helyezésének kérdése.

Jelenleg a kincses városba érkezőknek csak a 8-as számú autóbusz áll rendelkezésükre ahhoz, hogy a központba utazhassanak.

Ti is utaztok,

így tapasztalhattátok, más európai városokban milyen integrált közszállítási hálózat működik a légi kikötő és a település központja vagy akár lakónegyedei között: mihelyt leszállsz a gépről vonattal, földalattival, speciális reptérbusszal, vagy a közszállítási vállalat járművével utazhatsz tovább. Nálunk csak a taxik és 8-as vonalán járó rozoga buszok állnak rendelkezésre. Milyen benyomása lehet annak, aki először jár a városban? Valahányszor visszaérkezem Kolozsvárra, felajánlom egy-két utasnak, hogy elviszem a belvárosba. Mit gondolhat rólunk az, akinek fagyoskodva kell várnia a 8-as buszt? Évekkel ezelőtt ilyen élmény volt számomra a Kőbánya-Kispest metróállomásról induló reptérbusz Budapesten. Igazi szocreál élmény, ahogy a jármű áthalad az eléggé izgalmas lakótelepeken a repülőtérig. Ízek, szagok, bűzök.

A városháza és a Kolozsvári Közszállítási Vállalat (RATUC)

a lehetőségekhez mérten fejleszti a hálózatot, az utasok igényeihez igazítja a járatokat, s azok sűrűségét. A legutóbbi példa erre a Dónát negyedből induló, s a Monostor és a Hajnal negyed érintésével a Tordai út végén, a Bükkbe irányuló útnál visszaforduló 43B járata sűrűségének a növelése. Ezen kívül szintén sűrűbben közlekedik a Széchenyi (Mihai Viteazul) teret a Békási (Bună Ziua) úttal összekötő 21-es is. Mi több, az útvonal is változott, ezt kérték az utasok.

Kiemelt fontosságára, illetve az utasok számának rohamos növekedésére való tekintettel

a reptér számára, a nyugat-európai példák alapján, a lehető leggyorsabban integrált közszállítási hálózatra van szüksége: működjön külön reptérbusz a Főtérről, létesítsenek vasútállomást azoknak, akik, mondjuk, Nagyszebenből utaznak tőlünk Nyugatra. A Szászfenesre, Kisbácsba, Gyaluba és Békási útra vezető földalatti 10-15 éves terv, de arra is szükség van.

FOTÓ, VIDEÓ – Csendélet napszámosokkal, vagyis Vandával és velem… *_*


Patyolat tisztának kell itt mindennek lennie ma estére…

Filozófiai gondolat is megfogalmazódott bennem, miközben tegnap sikáltam a padlót egy kolozsvári cég székhelyén: mi történik a takarítókkal, ha egy vegyészmérnök végzettségű, jelenleg mesteri képzését végző fiatal hölgy és egy 17 éves szakmai tapasztalattal rendelkező újságíró végzi el a munkát? Balázs Bence kollégám, a Szabadság helyi hírek rovatvezetője adta meg erre a választ:

elmennek Spanyolországba epret szedni.

Kis-pénzért-mit-nem-csinál-meg-az ember alapon vágtunk bele. Lehet, ma be is fejezzük.

Ugyanakkor kevésbé filozofikus tanácsot adok azoknak, akik fitness terembe, tae bo mittomén mire járnak vagy erőgépeken égetik a kalóriát: próbálják ki a frissen festett lakás takarítását, rendbetételét. Még pénzt is hoz a házhoz.

Ha nem derogál, persze.

Garantáltan egyedi élmény, s a kalóriákat is égeti rendesen.

(A tulajdonos kérésére nem mondhatjuk el, hol zajlott a takarítás. Mindenképpen köszönjük a pénzszerzési lehetőséget!)

FOTÓK – Számítógépes játék Szészi cégénél: látom, b*****, látom, hogy kempelsz…


Játék közben sokszor az agya is ilyen zavaros egyeseknek…

Utáljuk azokat, akik valamelyik számítógépes játék során (game session) megbújnak egy-egy doboz, szekrény vagy mondjuk fal mögött, esetleg valamelyik szoba sarkában, s várják a gyanútlan játékost, s rendszerint hátulról, orvul meggyilkolják.

Mi, ugye, pörgősen játszunk, keressük az ellenfelet, ők meg nyugisan s cinikusan kempelnek (szakszó) valahol, várják a sült galambot. Bejön nekik, mert így sok pontot szereznek, de a játék etikája és hangulata szempontjából kifogásolható taktikának számít – szerintem. Grrr…!

Aki késve érkezik, csak itt talál már alvóhelyet…

Évente körülbelül két alkalommal szoktunk game session hétvégét szervezni. Volt, amikor Székelyudvarhely mellett a Határpatak panziónak egy részét béreltük ki, máskor Marosvásárhelyen tartottuk, utóbbi két alkalommal (ha nem tévedek) Szészi cége adott otthont a lövöldözésnek, gátlástalan káromkodásnak és trágárkodásnak, igen, s a számítógépes játékoknak: Call of Duty 4, Team Fortress, Flat Out 2. Amikor sokszor kilőnek, akkor biza előfordul néhány kemény szó… Egyébként kiváló a hangulat, mindenki tudatában van színvonalának, stílusának, illetve az ellenfelek módszereinek. Amikor egyenlőtlen a küzdelem, akkor a jó játékosok „átpártolnak” a gyengébb, rivális csapathoz. Nem, nem az ellenfelet lőni, bár néhányszor ezzel is megvádolták őket.

A Call of Duty 4 is jó, de a kedvencem a Team Fortress. Több szerepkör közül válogathatsz, mindegyik külön feladatot teljesít. Legközelebb feltétlenül kellene egy program:

  • Érkezés 18-19 óra között, helyfoglalás, krekk-peccs-szviccs-háb babám kontya
  • 20 órakor indul a játék, éjfélig Team Fortress,
  • hajnali négyig Call of Duty 4.
  • Hajnali négytől reggel kilencig alvás.
  • Kilenckor ébresztő.
  • Tízig fogmosás, zuhany, reggeli, miegymás
  • Tízkor GAME SESSION INDUL egy bizonyos játékkal
  • 14 órakor ebéd
  • 15 órakor GAME SESSION INDUL egy másik játékkal
  • 19 órától 20 óráig Flat out, olyan egymásnak menős… 🙂
  • 20 órától lásd fent…
  • … valamikor éjjel egy evés…

Így kissé szétfolyt az akció. S mindenkinek tudnia kell: péntek estétől vasárnap késő délutánig nem hagyja el a cég székhelyét! Nem nézünk filmet, nem pöszmötölünk – ez főleg a kemény csíki legényeknek szól… 🙂

Szészi cégénél több szempontból is ideális: ha hely játszani, hálózat, vannak vendégszobák, zuhanyzó, vécék, s a ping-pong asztal alatt is lehet aludni… 🙂

Kell ilyen hétvége is a változatosság kedvéért.

Ismét sok időt vesz fel az, hogy installáljuk a krekket a peccsen keresztül, a sviccs segítségével a háb eléréséig…

S akkor a többi fotó. A videókat sípoltatni kell annyi a trágárkodás… 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Józanító élmény a magyar állampolgárság igénylése során


A Demokrácia Központ egyik munkatársa szerint igen gyakori, hogy az ügyfelek román szavakat használnak a magyar állampolgárság intézésekor. A telefonszámukat például románul mondják be… No comment. (Forrás: http://www.manna.ro)

Akkor döntöttem el, hogy igénylem a magyar állampolgárságot (hivatalosan: kérvényezem az egyszerűsített honosítást), amikor októberben a Dolomitokból visszatérve szembesültem azzal, mely román állampolgárokkal kell kötelező módon sorsközösséget vállalnom. Sajnos, a minap zajlott magyar állampolgársági igénylési eljárás során ugyanannyira mellbevágott, s egyben alaposan lehangolt, mely erdélyi magyarokkal fogom ugyanazt vállalni. 

Bevallom:

félig érzelmi szálak, félig pedig érdek alapján igénylem a magyar állampolgárságot. A dolgok érzelmi vonatkozását (a magyar nezmethez tartozás érzése, anyaország stb.), gondolom, fölösleges ecsetelnem. Az érdek pedig az, hogy ne soroljanak azon román állampolgárok közé, akikkel nem vagyok hajlandó sorsközösséget vállalni. Igen, ám, de ez nem olyan mint a futballban a válogatott, ahol mondjuk edzőként nekem adatik meg a döntés lehetősége. A magyar állampolgárság igénylésével egyben egy másik olyan halmazba kerülök bele, amelyben jócskán vannak olyanok, akikkel nem szeretnék egy kategóriába tartozni.

Igen, tudom, Magyarországon is sok ilyen van, de az „enyémek”, az erdélyiek még jobban elszomorítnak. Érdek az is, hogy az elkövetkező időszakban szándékozom Kanadába  utazni, ahova román állampolgárként vízumra lenne szükségem. Ráadásul, a WizzAir fapados járatot indít Izraelbe, s ha oda elmegyek, akkor ugyanazzal az útlevéllel nem utazhatom például Iránba, amely szintén egy kiszemelt utazási célpont számomra.

Fordítás, eredeti okiratok, anyakönyvi kivonat… Zajlik a munka a kolozsvári Demokrácia Központban. (Forrás: http://www.szabadsag.ro)

Sorsközösség és józanító élmény: miről is van szó?

Szász Péternek, a kolozsvári Demokrácia Központ igazgatójának köszönhetően zökkenőmentesen zajlott az ügyintézés. Visszakézből sorolta, mely iratokra van szükségem, Tamás nagybátyámnak, Lenke unokatestvéremnek és szüleinek köszönhetően rekord idő alatt kezembe került anyai nagyapám halotti bizonyítványa, október végén le is adtam az iratokat, a napokban pedig benyújtottam a Demokrácia Központ által lefordított, fénymásolt és véglegesített iratcsomót.

Míg a magyar főkonzulátus kolozsvári ügyintéző irodájának váróteremben ültem, sok minden mellbevágott

Mellettem románul beszélt két hölgy, miközben Ady Endre nézett le rájuk a falról. Nagyon régen nem halottam annyi román kifejezést, mint azon néhány perc leforgása alatt. A legdurvábbak közül valók hangzottak el: ámünáltak, csertifikát, piksz, de még foajé is volt. A Krónikás Balogh Leventének még keményebb élménye volt

Ezek az emberek kapnak magyar állampolgárságot? Ennyire kellenek a határon túli szavazók?

(Egyébként nem hiszem, hogy voksolni fogok a magyarországi választásokon, amennyiben módosítják a magyarországi választási törvényt, s egyben bevezetik az előzetes regisztrációt, amelyről a HVG-ben olvastam.)

FOTÓ – Neculai strikes back


Hogyan bír meg ennyit?

Ma ismét találkoztam vele. Siettem a szerkesztőségbe, nem állítottam meg, pedig szívesen társalogtam volna ismét vele. Valamikor januárban készítettem róla a fényképet, amely futótűzként terjedt a világhálón, külön Facebook oldalt is készített valaki Neculai számára, interjút is készítettek vele.

Tisztességesen végzi a munkáját, dicséretet is kapott több netezőtől.

Az idén januárban készített felvételem