Szép a kilátás a Kis-Szamos bal oldaláról az autópályára, Gyalura és a szászfenesi gyűjtőtóra
Száz kilométert kellett megtennünk Vandával biciklin
ahhoz, hogy végre értsek bizonyos, holmi ZÁMBÓ KRISZTIÁNRA vonatkozó bejegyzéseket a Facebookon. Kissé meghökkentő volt, ki követi az X Faktor elnevezésű népbutító tápos sót. Helyében kulturális élményeket vagy sportolást ajánlok az érintetteknek.
Szombaton reggel vágtunk útnak.
Kilencből fél tíz lett, míg Lóritól elindultunk (köszönjük szépen a biciklit!) a Kós Károly Teljesítménytúra nyomvonalán. Ez volt Vanda ötlete a hétvégére, ugyanis már azóta tervezzük, amióta a VaKol (VandaKolivér) csapata kapitulált a gyaloglás során. A terv eredetileg az volt, hogy a Hója-erdő-ufó tisztás, Gorbói országút érintésével elérjünk Magyargyerővásárhelyre (Dumbrava) a híres és számunkra eddig elérhetetlen Győrffy-szöktető érintésével.
Szöktünk mi is, csak nem ott.
A Hója-erdőben a tekerés elején…
Bár borongós volt az idő, szitált az eső, s köd volt, nem ötlött fel bennünk, hogy az erdőben sár lesz, a levelek rátapadnak a gumiabroncsra, s nehéz lesz haladni. Egy ideig nem is figyeltünk erre, ugyanis a Mária-út jelzésének a festését ellenőriztük. Jelentjük: jó állapotban vannak. Az országútra a köd miatt nem láttunk le.
Aztán köd lett a fejünkben
is, mert azt hittük eltévedtünk. Megtaláltuk a gyümölcsöst (lásd a videót), áthaladtunk a volt állami gazdasághoz tartozó istállók mellett, keresztül az őszi szántáson. Amikor ez kissé extrém lett, kimentünk az útra. Vanda óvatosan jött, ezért nem látta a VERGŐDŐ JUHOT. Meg voltam győződve, hogy ellik vagy kóbor kutyák, netán farkasok támadták meg. Tüskés bokorba gabalyodott bele a szegény. Szabadulni próbált – csak súlyosbította helyzetét. Sikerült eltávolítani a tüskéket, kettétörni az ágat, kiszabadítani a pórul járt barikát.
Előbb eltávolítottuk a tüskéket, majd kettétörtük az ágat, s eltávolítottuk a gyapjat – sikerült kiszabadítani a drága birkát…
Mentünk tovább.
A Gorbói-útnál már szürkülődött,
ezért legurultunk az E60-as főútra, s Nagykapus, (Căpuşu Mare) illetve Magyarkiskapus (Căpuşu Mic) érintésével, s a kegyetlen Pányiki-tető megmászása után kellemes volt ereszkedni tovább. Ígyhát nem jutottunk el Gyerővásárhelyig, s nem kellett menedékjogot kérnünk az ottaniaktól, mint ahogy azt a Facebookon írtam.
Az egeresi letérőnél készült az alábbi videó egy része, amelyen látszik, úgy világítunk, mint egy repülőgép… 🙂 (Lóri első osztályú biciklis lámpát vásárolt, a ködben is kiválóan megállta a helyét).
Innen már nem volt messze a magyargyerőmonostori letérő.
Itt már olyan sűrű volt a köd és annyira sötét volt, hogy a pásztorkutyák majdnem mellénk haraptak. Vicc ide, vicc oda, de Erdőfalva (Ardeova) előtt megtámadtak a pásztorkutyák. Miért éppen az út szélén van a karám? Szerencsére egyikünket sem harapták meg. Csak az tudja igazán, milyen ez, aki átesett rajta. Nem a kutyákon, az élményen.
Az erdőben nehezen haladtunk: a gumiabroncsokra ragadó sár, száraz levél nehezítette az utat. A hátsónk is nagyon fájt. Feltétlenül kell szivacsos bicikli nadrágot!
Innen már kőhajításnyira volt Magyargyerőmonostor, pontosabban a református parókia, ahol Hover Zsolt lelkipásztor fogadott és szállásolt el. De előtte az altató X Faktor. Sohasem néztem még, s minden valószínűség szerint sosem fogom többé (bár drukkoltuk a bánffyhunyadi Timinek, Zsolt ezért nézte), de most kikapcsolt.
Vasárnap tíz óra alvás után a reggeli istentisztelet előtt,
azaz tizenegy órakor vágtunk neki a visszaútnak. 22 kilométert tettünk meg másfél óra alatt, a kapusi vendéglőben forró levessel fűtöttünk gyomrot-lelket. Röviddel 1 óra után Gyaluban voltunk már, így a Kis-Szamos jobb oldalán levő szekérutat választottuk. Sütött a nap, sütkéreztünk a határban. Sajátos innen a kilátás a Szamosra, az autópályára és Kolozsvárra. Még a titokzatos, szinte rejtett szászfenesi gyűjtőtó is szépen látszik.
Vasárnap fájó fenékkel vágtunk neki az útnak a magyargyerőmonostori református parókiától Kolozsvárig. Az impozáns paplakon Hover Zsolt lelkipásztor látott vendégül bennünket.
Nem nyugodtunk: este még volt erőnk két bővített Catan társasjátékra Laura és Victor társaságában a Bulgakovban. S ha már visszavittük, s megköszöntük a bicikliket, akkor Lórinál ittunk egy forralt bort, s játszottunk három Carcassone-t. Hajnali kettőig.
Ma sáros nadrággal jöttem a szerkesztőségbe, de így minden pillanatban emlékszem vagy mások csodálkozó szeme emlékeztet a száz kilométeres, kalandos hétvégi biciklitúrára…
Ezek az igazi, életre szóló élmények. Számomra. A sportolás eme változatát viszont mindenkinek ajánlom…
A biciklis kütyük közt volt kés is, máskor tanulmányozd, ne csak cipeld 🙂
Elvághattad volna vele az ágakat vagy leborotválhattad volna a juhot 😉
@Lóri: elővettük, de azt hittük, csak kulcsok vannak rajta. Vanda kezében volt, én fogtam a birkát. Aztán végül bőrfelszakító kézi módszerrel oldottuk meg a dolgot… 🙂 Ez a leborotválás nagyon tetszik. Képzeld, hogyan nézett volna ki a jószág… 🙂
[…] Választani lehetett: kecsegtető volt Alsófelsőszentmihály, Várfalva, Sinfalva is. Úgy terveztük, maximum 50 kilométert teszünk meg szombaton, megalszunk valahol, vasárnap ugyanannyit vissza. Akárcsak novemberben. […]
[…] Nem sokkal ezután pásztorkutyák támadtak ránk. Gyorsítottunk, nem értek utol. Amikor Magyargyerőmonostorra mentünk Hover Zsolthoz, éjjel támadtak meg. Életem egyik legveszélyesebb élménye. Akkor megfogadtunk: […]