Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2012. december


Kikötőben

Kikötőben

(5*-os szálloda recepciója, Szaloniki, Görögország. Repeszt a wireless)

Kettő is, nem csupán egy. Az egyik Vandát, a másik engem. Szerencsénkre Athina, az újságíró kolléganő valóban intézett számunkra szállást, s még útitársunkat, Gyarmati Ágnesnek is sikerült kanapét szorítani az amúgyis picike lakásban, de ő nincs itt. Megkérte barátnőjét, Olgát, hogy a közös barátnőjük, Telessila lakásának kulcsát adja át nekünk.

***********************************************************

Hagyományos török teára tértünk be a szkopjei bazár egyik bárjába, ez (is) lett belőle… 🙂

***********************************************************
Ja, visszatérve a macskákra. Az egyik az ágyunk fölött ül egy szivecskén, s rózsával a szájában. Lehet maszlagosabb? A másik ma karmolta meg Vandát, bár csak simogatta.

Igen, a házban minden jel arra utal, hogy egyedülálló, romantikus alkatú nő fészke: plüssmacik (megszámlálhatatlan számban), szivecskék (kulcstartón, párna alakban, plussmacilába, konyhakilincs stb.)

Kiborít a maszlagosság, fantázia hiánya, a giccs

Kiborít a maszlagosság, fantázia hiánya, a giccs

Ima imámmal (Szkopje)

Ima (Szkopje)

Szkopjéban egy nappal többet maradtunk. A forgalmi káosz (a 2009-ben megejtett Balkán-körút során meglátogatott Koszovóra, pontosabban Pristinára emlékeztetett) kétszer kiborított, végül John Petersennek (őt 1998-ban ismertem meg Csoma Botond barátommal együtt a Dániában szervezett 1 hónapos kisebbségi kurzuson) kellett kijönnie értünk a stadionhoz, bár már csak 350 méterre voltunk lakásuktól. Igen, az albán nemzetiségű Mjelmával lakik, mi több, ő a felesége, s még kisgyermekük is van, az 1,2 éves Nita. Sokat és tartalmasan társalogtunk a macedón-albán viszonyról, a nemzetiségi kérdésekről, illetve a macedón nemzetépítés hamisságáról. Kiderült: sok helyen a szláv eredetű macedón lakosság kisebbségben van a saját hazájában. Még a fővárosban is…

Magaslatok

Magaslatok

A macedón nemzetépítés elsődleges jele a szoborépítés. Ilyen téren Funar megirigyelhetné a macedón szorgosságot…

Ejutottunk a bazárba, két mecsetbe, a Holocaust múzeumot viszont csak kívülről sikerült megnézni. Sebaj, a szerbiai Nis városában sikerült bejutni a volt náci koncentrációs táborba, de Nemanja Nesic idegenvezető segítségével a Koponya-toronyba is.

Miért van sok-sok piros, új londoni típusú, Hong Kongból vásárolt emeletes busszal tele a város? A helyes választ díjazom!

Miért van sok-sok piros, új londoni típusú, Hong Kongból vásárolt emeletes busszal tele a város? A helyes választ díjazom!

Visszatérve Szkopjéra: szerintetek miért van sok-sok piros, új londoni típusú, Hong Kongból vásárolt emeletes busszal tele a város? A helyes választ díjazom!

Most Szaloniki. Tegnap érkeztünk, s máris találkoztunk Salamon Márton Lászlóval, Romániai itteni főkonzuljával, a Szabadság volt munkatársával. Két-három jó cikktéma is akadt…

Nis, Koponya-torony

Nis, Koponya-torony

Sajátos feeling a kikötőváros. Az öböl, a tenger hangulata, a kristálytiszta víz feldobja a hangulatot. Vasárnap, azaz ma is nyitva sok-sok üzlet. Édességet vásároltunk, kiültünk a rakpartra, lelógattuk a lábunkat a víz közelébe, néztük a teherhajókat. Romantikus? A rózsát a szájába tartó macska ötlik fel bennem. Grrrrr!

Ma este csatlakozunk a CS Winter Camphez, holnap szilveszteri buli. Előreláthatóan január 3-án indulunk Szófiába, ahol két napot töltünk, a lányok akarják látni a bolgár fővárost. Innen 5-én Nisbe, majd 6-án haza érkezünk.Nis, volt koncentrációs tábor

Nis, volt koncentrációs tábor

Read Full Post »


Élménydús nap a macedón fővárosban: mecsetek, nemzetiségek, nemzetek, szobrok, bazár.

Nyugovóra térünk. Ma utazunk tovább Szalonikibe.

Read Full Post »


Hiába, jó a Dacia, mindig lehet valamit bütykölni rajta... :)

Hiába, jó a Dacia, mindig lehet valamit bütykölni rajta… 🙂

December 26., helyi idő szerint 20 óra: fűtetlen szobában (kint 9 Celsius fok van, idebent maximum 10) várjuk, hogy házigazdánk, Dragan felkészüljön németből, mert ma este (ki hallott ilyet, karácsony másodnapján) vizsgázik. Fuvart ígért a belvárosba, elfogadtuk, mert csak a 2009-ben megejtett Balkán-körútról megmaradt 30 dinárral rendelkezünk. Rezsót adott ételt melegíteni, mi viszont azzal próbálunk fűteni…

Rendes volt, kenyeret hozott (vásárolunk majd később, majd odébb, aztán semmi sem lett belőle, dinár nélkül itt meg nem adnak semmit…), tányért hozott, kanalat és villát. A Vanda által kettőnknek csomagolt disznósajtot és hidegmájast pusztítottuk el.

kepek 012

A rádióban hallottuk a következő szavakat egy rádióhírben: éksztréncsiká, majd tenisz, majd pedig sluzsbá. Arra következtettünk, hogy a hír állást kereső excentrikus teniszezőről szól…

A Vaskapu 1-es határátkelőnél jöttünk át Szerbiába, eseménytelenül telt az út. Hacsak nem vesszük figyelembe azt, hogy a Dacia Grand Cherokee Patmaker, Icemelter Especially Limited Edition ablaktisztító fecskendője Karánsebes környékén felmondta a szolgálatot. Sebaj, 50 kilométer kukkolás és leskelődés után sikerült találni egy úgynevezett töltőállomást. A benzinkutas néni nagyot nézett, amikor azt kérdeztem: tudna valaki segíteni? Végül én helyeztem vissza a motorház mellett levő kis műanyag tartály hátánállevő csövecskére a megrepedt gumi slagot. Még tart, ha lejön, visszatesszük… 🙂

*********************************************************

FEJLEMÉNY (december 27., röviddel éjfél után): VAN ELEKTROMOS MELEGÍTŐNK!

*********************************************************

Read Full Post »


Indulunk!

Indulunk!

Kocsi, azaz Dacia Grand Cherokee Pathmaker, Snow- and Icemelter Especially Limitied Edition bemelegítve (kedden: Kolozsvár-Erdőd-Kolozsvár), körömvágó becsomagolva, házigazdáink mobilszáma (Nis, Szkopje és Szaloniki) lejegyezve, ugyanezek telefonomba bepötyögve, jégtelenítő és zárkifagyasztó spray, valamint fényvisszaverő mellény megvásárolva, időjárás ellenőrizve, a Vaskapu 1-es határátkelő telefonszáma lejegyezve, a szaloniki román, izé, magyar, na, a Romániát képviselő magyar főkonzultól, Salamon Márton Lászlótól származó diplomáciai levél jó helyre eltéve (egyszerű kis fejléces, pecsétes, aláírásos levél, amelyben a hatóságok segítségét kéri, de irtó hasznos lehet), na, még mi van. Ja, a CouchSurfing házigazdáiknak szánt gesztus értékű kis ajándékok becsomagolva a csere zoknikkal együtt.

Részetekről jó tanácsok? 🙂

Ja, Szkopjében Mjellmánél és Johnnál alszunk, velük 1998-ban ismerkedtem meg a dániai Aabenra városában tartott 1 hónapos úgynevezett kisebbségi nyári egyetemen. Jó lesz viszontlátni őket!

Szóval indul a low-cost CoushSurfing szilveszter Szalonikibe (Thessaloniki). Az útiterv itt.

Ma hétkor ébresztő, a lányokat, azaz Vandát és Ágnest nyolckor veszem fel, aztán irány Gyulafehérvár, Déva, Karánsebes, Vaskapu 1-es határátkelő, s szerdára a célállomás a szerbiai Nis.

Mai távolság: 570 kilométer. Nis városában Dragannál alszunk, három emeletes háza van, az egyik a miénk… 🙂 Az emeletre gondolok… 🙂

Read Full Post »


Ne feledkezzünk meg róluk!

Ne feledkezzünk meg róluk! (Felvételem 2003-ban készült)

Idén sajnos nem gyújtottam gyertyát a Főtéren azok emlékére, akik 1989 decemberében életüket adták azért, hogy szabadságban élhessünk. Mindenszentek napján a Házsongárdi  temetőben viszont áldoztam emléküknek.

Akik munkahely biztonsága és az ingyen lakások miatt visszasírják a diktatúrát, üzenem: a szabadság a legfontosabb emberi érték. Választani kellett: biztonság vagy szabadság. Örvendek, hogy utóbbit választottuk.

Többször elgondolkodtam azon, mi lett volna belőlünk, belőlem, ha ők nem lettek volna. Egy biztos: nem olvasnád ezt a blogbejegyzést. Előbb-utóbbi úgyis bekövetkezett volna a vég? Vajon? Nézd meg Észak-Koreát vagy Kubát…

Nekik köszönhetünk mindent. Főhajtás a decemberi hősök előtt.

Read Full Post »


Szerintem a póker 80 százaléka pszichológia és csak 20 százaléka szerencse. Van egy mondás, amiben hiszek: a szerencse nem magyarázat arra, hogy a több százas, vagy akár ezres tömegből szinte mindig ugyanazok jutnak el az utolsó asztalig (nem összetéveszteni a vacsorával!).

2005 elején kezdtem pókerezni a Kopiernicus Kft.-nél. Dörzsöltek voltak a fiúk. Néhányszor beszálltam. Aztán a Triplejack.com ingyenes portálon kezdtem játszani, azt hiszem, megdöntöttem a visszaszállási rekordot, közel ötszáznál járok… Aztán 2007-ben nyertem egy póker szettet a CeBIT – hannoveri számítástechnikai világvásáron szervezett nemzetközi póker versenyen. Ez jelentette a KAPSZ – Kolozsvári Amatőr Póker Szövetség alapját. Azóta (szinte) minden csütörtökön játszunk a Bulgakovban.

Az első rojálflössöm (Royal Straight Flush) valamikor 2007 őszén jött. Helyszín: MIÉRT Akadémia, Biharfüred. Laura/Paula felvételt is készített, íme. Akkor még a Lido kaszinótól kapott lyukas kártyákkal játszottunk.

Biharfüred, MIÉRT Akadémia, 2007 ősze (Incze Laura felvétele)

Biharfüred, MIÉRT Akadémia, 2007 ősze (Incze Laura felvétele)

A második 2007-ben vagy 2008-ban a Bulgakov hármas termében fagyasztotta belém a vért. Tanúm rá Románszki Zsuzsa és Osváth Diána. 🙂

A harmadik tegnap este . Pikk ász és tízes a kezemben. Floppon sorom van, lejön egy… várj csak, nem így volt. De, de, sorom volt. Azt hiszem, floppon lejött egy tref király és egy dáma rombusz. Igen, ezzel volt sorom. Annyi magas lap volt az asztalon, el sem tudtam igazodni. Ekkor Laurának már fullja volt. Aztán jöttek az emelések, a végén azt vettem észre, hogy színem is van, tehát vagy Laura, vagy én emeltem 3 ezret, s showdown. Na, ha valaki pontosan emlékszik, mi történt, akkor jelezze, mert én annyira örömmámorban voltam, hogy Vanda vette észre, tulajdonképpen rojálflössöm van. A szín és a nem rojál sor mellett.

Szóval üzenet azoknak, akik tagjai a kolozsvári, erdélyi, univerzumbeli póker közösségnek: lehet, hogy bejön a rojálflöss, s észre sem veszed… 🙂 Bezzeg az év elején Póker Kid észrevette…

Bejött (Vagii Victor felvétele)

Bejött (Vagii Victor felvétele)

Read Full Post »


Mindenki örvend

Mindenki örvend

Ismét egy segélyakció. Ezúttal a Magyar Unitárius Egyház, a kolozsvári János Zsigmond (Unitárius) Kollégium, a Gondviselés Segélyszervezet az Unitárius Óvoda és Bölcsőde, a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség és az Erdély Mentőcsoport közös, humanitárius körútjáról volt szó.

Tegnap mentünk ki Tordatúrra, Tordaszentmihályra, Sinfalvára, Aranyosrákosra és Kövendre. Nem volt időm hazamenni a túrafelszerelésért, így irodai ruhában vágtam neki az útnak.

Amikor a kocsiban néhány szót váltottunk egy-egy esetről, fojtott a sírás. Egyébként most is, amikor nézem a képsorokat. Szerintem az unitárius kollégium három diáklányát, a tizedikes Jakab Orsolyát, Farkas Tímeát és Mátyás Rékát jobban meghatották az esetek, ők ugyanis első ízben szembesültek ilyesmivel. Kín, nyomor, kilátástalanság, de egy kis öröm, s karácsonyi ajándék is.

Talán sikerült valamit javítani a helyzetükön...

Talán sikerült valamit javítani a helyzetükön…

Újabb antagonisztikus érzelmek, akár a Buzău megyében megejtett nagyszabású akciónk során vagy akár a múlt hétvégén a Gyalui-havasokban… Sok helyen az alkohol a szegénység oka, máshol a családi tragédia vagy akár az élet teljesen más alapokon nyugvása. A legérintettebbek a teljesen kiszolgáltatott gyerekek és az ágyhoz kötött, beteg idősek…

Nézem a hírtelevíziókat, ismét elszigetelt települések,  hóvihar, hó alá temetett házak…

*****************************************************************************

A fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

A videóriport itt található.

*****************************************************************************

Csapatunk. Balról jobbra: Szabó László, Jakab Orsolya, Farkas Tímea, Mátyás Réka, Kriza Gyöngyi, Kiss Olivér és Lurtz Zsolt. A fényképezőgép mögött Márkó László...

Csapatunk. Balról jobbra: Szabó László, Jakab Orsolya, Farkas Tímea, Mátyás Réka, Kriza Gyöngyi, Kiss Olivér és Lurtz Zsolt. A fényképezőgép mögött Márkó László…

Read Full Post »

Older Posts »