Hétvégén Vidaly-Torockó-Várfalva (Vidolm-Rimetea-Moldoveneşti) gyalogtúrán (körülbelül 25 kilométer, szintkülönbség 1500 méter) vettünk rész Nagy Zoli, a Jókai Teljesítménytúra néhány kiadásának a szervezőjének meghívására. Ha jól számoltam 16 természetjáró volt jelen, többnyire fiatalok (én más kategóriába tartozom) – még 15 éves kisasszony is volt…
Szombaton hajnali 5 óra 45 perkor ébresztő, s fél nyolc tájt Várfalváról Vidalyra busszal.
Jelentős emelkedők: Vidaly településtől a gerincig, illetve Torockóról a Székelykőre.
Első éjjel Vandával sátorban aludtunk, a második éjjel lusták voltunk kimenni a kertben felhúzott ideiglenes szálláshelyünkre. 🙂 Ma elmentünk kocsival Bágyonig, onnan átruccantunk Kercsedre, falatoztunk Tamás bátyámnál, majd vissza Bágyonba. 🙂
Megnyugvást biztosít, s ugyanakkor erőt ad látni, hogy az Erdélyi Kárpát-Egyesületen belül van több mágnes, amely vonzza a fiatal generációt: természetjárás, Nagy Zoli és az EKE-vár. S mekkora szüksége van a fiatalokra valamennyi erdélyi magyar civil szervezetnek… Több helyen azt tapasztaltam, valóságos harc folyik értünk. Éppen ennyire drámaian fogyunk? A fiatalok/fiatalabbak közül ennyire kevesen szeretnének részt vállalni (többnyire önkéntesen) a közösségi életben?
Úgy tudom, ez volt az EKE-vár első hivatalos és nagy túrája. Szerintem az EKE történetében kiemelt fontossággal bír a közösségi erőből felújított aranyosrákosi/várfalvai ház. Erőt ad, hitet abban, hogy van folytatás, vannak fáklyavivők.
Várom a következő túrát!
