FOTÓ, VIDEÓ – Casanova kertes házzal rendelkező, szerető gazdát keres


padis2013junius 001
Fogadj, kérlek, örökbe!

Casanova emberi kegyetlenség áldozata lett, medencetörést szenvedett, a farkáról letépték a szőrt, a “macskakórházunkban” ápoltuk, de a monostori betondzsungel feltételeinek képtelen megfelelni. Kertes házzal rendelkező, szerető gazdát keres.

Sterilizálva, beoltva.

FOTÓ- és VIDEÓRIPORT – Pádis


padis2013junius 005
Csendélet

Eredetileg extrém bicikli túrának indult: a Puiu Chiseliţă (a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegénél ismertem meg, a Rotunda-hágónál szervezett túrán) X-Apuseni MTB Tour néven több napos kerékpározást javasolt. A mai bejegyzése alapján június 20-tól 300 kilométert tettek meg, 72 órája úton, ebből 30 óra csak tekerés, 4800 méter szintkülönbség. Na, szóval ehelyett (amúgyis csak szombaton és vasárnap tudtunk volna társulni, barátnőink nélkül), Boti javaslatára kimentünk Pádisra.

Tudva tudtuk, hogy a Glavoi-rét (Glăvoi) közelében horror-terror lesz a tömeg miatt, de reméltük, sikerül elhúzódni. Success!

Vandával már pénteken útnak indultunk a Dacia Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Edition személygépkocsimmal (Gyártás éve: 2004, vásárolva 2006 júliusában 18 500 kilométerrel, most 78 ezer km, működnie kell amíg élek). Eredetileg mexikói eredetű, amerikai állampolgár Roger Mena barátunkat akartuk meglátogatni Havasreketyén, de foglalt volt, így máshol nosztalgiáztunk: Szmidán. Előzetes egyeztetés alapján lesátorozhattunk volna Laci barátom volt hétvégi házánál, de a Smida Park dúsgazdag helyről, illetve a vele szemben levő hétvégi házakból zaj áradt. Így inkább a tó közvetlen közelében sátoroztunk le. Nem, nem karattyoltak a békák (csak egy szingli, s ő is ritkán), s a szúnyogok sem ettek meg, s ami a legfontosabb volt, a zaj nem ért el idáig. Festői volt a ködös-párás vízfelületet. Csodáltuk is erőst.

Szombaton reggel elindultunk Pádis irányában. Doda Pilii után a patak mellett reggeliztük, megmártóztunk a jéghideg vízben. Már jöttek is a többiek. Kimentünk Glăvoi-ig, s máris indultunk túrázni: Csodavár és a kilátók. Ja, itt is (akárcsak útban Szmida fele Kalotaszentkirályon) geodobozt. Külön élmény a természetben, nehéz túrán megtalálni őket.

Este naná, hogy tábortűz, léháskodás. Lehet, emiatt harapta ki egy ló a sátram külső részét: nem értette a poénokat. Szerencsére az eső időben elállt, nem ázott be a sátor.

Vasárnap a Galbina-köz/Galbena-szoros/Galbina-szoros  volt műsoron. Ezúttal félig a huzalon, félig a vízben keltem át. Ismét összejöhetett volna a full huzal, de ha már szandálban mentem… 🙂

Vasárnap este rövidebb volt a „kulturális műsor”, ma ugyanis hajnali 7-kor ébredtünk, s 8 óra 20 perckor már úton is voltunk. A csapat egy része a Nagy-Bihart célozta meg.

Az út Bánffyhunyadtól Havasreketyéig tűrhető (a legváratlanabb pillanatban jelennek meg a kráterek) Szmidáig, innen az Ponoréknél (Ic Ponor) levő turistaházakig elfogadható, a Pádis menedékházig eléggé horror (leszámítva a csúcstól a menedékházig terjedő alig néhány kilométeres szakaszt). A menedékháztól a Glavoi-rétig (Glăvoi) a Bihar megyei oldalon levő aszfaltnak örvendhetett a Dacia Grand Cherokee, majd az útelágazástól egy alig 3-4 kilométeres makadám út következik (szerény terror részekkel). A Glavoi-réten több mint javallott a patak forrásánál sátorozni, ellenkező esetben nem kell fogpasztát használni: az előttünk tisztálkodóét is használhatjuk közvetlenül a vízből.

Az én hétvégi hősöm Trombitás Enikő volt: kiválóan bírta a gyűrődést, a túrát, a láncokat, a huzalt, a jéghideg vizet, a mászást, az ereszkedést. Hiába, ő már télvíz idején megmártózott az Aragyásza-barlangban…

Inkább meséljenek a képek és a videó:

*********************************************************************************************************************

*********************************************************************************************************************

FOTÓK – Radnai (ÚJ FOTÓKKAL)


2013_06161046
Esztétikai orgazmus (Ambrus Tibor felvétele)

Tavaly augusztusban voltam utoljára a Radnai-havasokban, az első szerelmemnél. Ami a hegyeket illeti. A Nagy-Pietroszon már rég nem jártam, ezért azonnal beiratkoztam, amikor az ekés Nagy Zoli meghívott erre a rhododendron-túrára.

Minden tökéletesen alakult. Már pénteken elhagytuk a betondzsungelt és a friss szmogot. Sajnos az eső miatt nem tudtuk felhúzni a sátrunkat a borsafürdői panizó mellett, de találtunk bent helyet. Persze, hogy horkoltak. Tökéletesen igaza van Veress Áginak, az EKE titkárának: ezután nem-horkolós szobákat kell kialakítani.

Szombaton felmentünk a Nagy-Pietroszra, ahol még a geodobozt is megtaláltuk. Erőss Zsolt és Kiss Péter emlékére világító lampiont engedtek a magasba…

Csodás volt az idő, fent hűvös, még az eső is szemerkélt. Képzeljétek, milyen lett volna ilyen hőségben.

A festői Repedea-völgyén jöttünk le: vízesések, Bukuly-tavak. A pásztornál szájban olvadó ordát ettünk. Negyvenketten. Branea Robi javaslatára összeszedtük a Nagy-Pietrosz csúcsa mellett levő házikóban levő szemetet, s lehoztuk.

Sok-sok pallón keltünk át, de volt olyan szakasz is, amelyiken csak a mezítlábas átkelés jelentett megoldást. Naná, hogy a végpont a kocsma volt. Orgazmisztikus ilyenkor a hideg sör!

Vasárnap libegő és Lovak-vízesése. Kis zuhany…

Millió köszönet Nagy Zolinak és szervező társainak! Éleménydús túra volt. ENCORE! ENCORE! ENCORE! (Ja, lesz, ugyanis július 6-án Szolcsva érintésével a vadregényes Remetei-szorosba megyünk! Jéééé!)

Nagy Zoltán és Ambrus Tibor felvételei:

 

Kefe fotói:

FOTÓRIPORT – Belenyugodtam, s többé nem bosszankodom: a Mátyás-szobrot nem lehet megvédeni!


kicsi
No comment. (© Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

Pénteken délután indultunk a Radnai-havasokba az Erdélyi Kárpát Egyesület egyik alapembere, a Nagy Zoli által szervezett túrára. Branea Róbert a Román Nemzeti Bank kolozsvári fiókjának épülete előtt vett fel. Amíg megérkezett megcsodáltam a Mátyás-szobron játszadozó gyermekeket.

Ugyanakkor megelégedéssel töltött el az is, hogy a gyepen álldogáló szülők gondoskodtak a csemeték testi épségéről. Mi több, árgus szemekkel figyelték minden mozdulatukat, hogy ne essen bajuk. Igazi jó szülők.

Írtam egy SMS üzenetet Horváth Anna alpolgármesterünknek. Városházi rendőrt küldött a helyszínre, de sajnos későn látta az üzenetet. Igaz amit a válaszában ír: a polgárok telefonáljanak a 0264-984-es számra, ahol a városháza ügyeletes munkatársa regisztrálja az incidenst, s intézkednek. Szerintem jogos kérés, mert így a helyhatóság érzékeli, hogy nem csupán az alpolgármesternek szúr ez szemet, hanem a közember is elégedetlenkedik, mi több, panaszt emel.

Addig is, amíg a helyzet rendeződik: belenyugodtam, s többé nem bosszankodom: a Mátyás-szobrot nem lehet megvédeni. De azért amikor még ilyet látok, írok SMS-t Horváth Annának, s telefonálok a a 0264-984-es számra is. Hátha…

**************************************************************************************************

A Rohonyi D. Iván, a Szabadság fotóriportere által készített felvételek ide kattintva tekinthetők meg.

**************************************************************************************************

Jogos, megalapozott kritika érkezett irányomba a Facebookon:

    • Kedves Olivér Kiss! Odamentél-e a szülőkhöz? Megpróbáltad leszedni a gyermeket a szoborról? Vagy csak fotóztál és sms-t küldtél?
    • Olivér Kiss Jogos a kritika, oda kellett volna mennem én is, de arra gondoltam, hogy van valaki/vannak valakik, aki/akik azért is kapják fizetésüket. Nem én fotóztam. Branea Róbert a megmondója, hogy oda akartam menni, de nem tudta fenntartani a forgalmat a Román Nemzeti Bank kolozsvári fiókja előtt, s indulnunk kellett.


    Horváth Anna jogosan kéri, hogy mi is lépjünk fel, s telefonáljunk a 0264-984-es számra (miért, lásd a blogbejegyzésben), de az általad javasolt módszer is korrekt, s jogosan, s megfelelő hangnemben kéred számon tőlem, egyszerű kolozsvári polgártól a fellépés elmaradását!

    **************************************************************************************************

FOTÓRIPORTOK – Pilismaróton segédkeztünk az Erdély Mentőcsoporttal és a Gondviselés Segélyszervezettel (FEJLEMÉNNYEL)


erdely 042
Homokszákolás. A hátgerincük… 🙂
csapat
A csapat Pilismaróton (balról jobbra): Józsi bácsi (Életjel Mentőcsoport), Attila, Misi (guggol), Erika, Turi Laci (Életjel), Olivér, Szilamér (guggol), Ferenc és Szabó Laci

Vasárnap este indultunk Kolozsvárról, hétfőn hajnalban értünk a Budapesttől 45 kilométernyire észak-nyugatra, a szlovák határ közvetlen közelében levő Pilismarótra. A vészhelyzet miatt a község egy részét kilakoltatták.

Hajnali négytől aludtunk egy kicsit a helyi sportcsarnok udvarán, majd kivittek a kilométeres gátra… Megerősítettük a töltéseket, homokzsákokat készítettünk elő, műszaki biztosítást hajtottunk végre partnerszervezetünk, a szolnoki Életjel Mentőcsoport búvárai számára, szervezési háttérfeladatok ellátásával foglalatoskodtunk.

Adott pillanatban úgy tűnt, elszakad a gát, s veszélybe kerülünk. Hirtelen nyüzsgés lett. A gát túloldaláról 2-3 méter mély víz zúdult volna ránk….

Bár kint aludtam, két kollégám horkolása miatt az éjjel csak 2 órát és 49 percet sikerült aludnom… Elnézést kértek mindketten, nem tehettek róla, nem volt szándékos. Persze, hogy nem neheztelek rájuk. 2001 óta önkéntes véradó vagyok, makk egészséges, csak a horkolásra vagyok allergiás.

Ma fél hatkor ébredtek a többiek. Itt befejeztük a feladatot, úgy tűnik, ma körülbelül kilométerre levő Mohácsra kell mennünk segíteni.

*****************************************************************************************

Az első fotóriport itt.

A második fotóriport itt.

A Turi Lászlóval készített videóinterjú itt található.

Légi fotók az elárasztott területekről.

FOTÓRIPORT – Árvízvédekezés Pilismaróton

VIDEÓRIPORT – Magyarországon segített az Erdély Mentőcsoport és a Gondviselés Segélyszervezet

*****************************************************************************************

FEJLEMÉNY1 (2013. június 12.): Itthon. Ma hajnali fél háromkor érkeztem haza a magyarországi bevetésről.

*****************************************************************************************

Az Erdély Mentőcsoport vasárnap indul segíteni az anyaországi bajba jutottakon


arviz helikopter
Szükség van a segítségünkre! (Fotó: http://www.index.hu)

Az anyaországiak számára, ugye, nem meglepetés, hogy nő a Duna vízszintje. Jó előre készülnek rá, s amellett, hogy amikor a politikusok kivonulnak a gátra (ők különítik el a szükséges anyagiakat…), izzanak a kamerák piros lámpácskái, s akkor mindenki serényebben dolgozik, meg éppen akkor érkeznek az 1 tonnás homokzsákokat szállító helikopterek, no, mindezek ellenére odaát komolyan veszik a veszélyt. Ugyanakkor tesznek is annak érdekében, hogy elkerüljék a bajt. 2010 decemberében korántsem ezt tapasztaltuk Albániában, amikor a szolnoki Életjel Mentőcsoport és a KARISZ – Nemzetközi Speciális Mentő Szövetség segítségével mentem le a balkáni országba önkénteskedni. Ott mindenki arra várt, hogy apadjon a vízszint. Nem másért, de legutóbb is ezt tették, s bevált…

Nálunk rendszerint meglepetésszerűen nő meg valamelyik folyó vízszintje…

Az időzítés nem véletlen: az Életjel Mentőcsoport szakemberei szerint vasárnap lesz igazán szükség ránk, amikor több helyen kritikussá válik a helyzet. Még nem tudni pontosan, hova irányítanak bennünket. Három éve folyamatosan erre képeztek ki bennünket az Erdély Mentőcsoport keretében, gyakoroltuk már többször a katasztrófa körülmények közötti lakhatási, étkezési, tisztálkodási és alvási körülményeket, készen állunk az indulásra!

TIFF: Miért nyomasztó a házasélet?


kicsi
Éretlen, levitál térben és időben… (Poziţia copilului)

No, persze, hogy tudom, nem (feltétlenül) erről szól a Szülőföld, szex és más kellemetlenségek című film, de erről is. Németebbek akarnak lenni a németeknél, de a korábban csak fortyogó vulkán felszínre tör, s az életstílusbeli, életvitelbeli, s értékrendszerbeli különbözőségek előjönnek. A film megtekintése után az itthon maradottakban ismét megerősödik: jól döntöttem.

Az Ajtó/Uşa/The Door című produkció már ennél összetettebb. Miért? Lásd a filmben… 🙂

Bár az Experimentul Bucureşti vetítése előtt, a rendező, Tom Wilson azt mondta, valós történetről van szó, nem az volt. Holott az általa a felvezetőben mondottak alapján úgy hangolódtam rá. S nagyon jól csinálta, ugyanis a teljesen más valamire akarta felhívnia a nézők figyelmét: sikerült neki. S ez, persze, csak a legvégén derül ki…

Több síkon zajlik a Poziţia copilului cselekménye: baleset, anya-fia dráma és társadalmi különbségek.  Mindhárom síkon kitűnően alakítanak a színészek, s mindhárom cselekmény lélegzetelállító.

TIFF: anyu, csak egy biciklit kérek!


Sikerült megnézni még a következő filmeket:

(Korábbi bejegyzésem itt)

************************************************************************************************

 

Breaking horizons/Orizonturi frânte (Értékelés: 10!)

 

 

Számomra Halima útjával vetekszik, bár nem gyengém az állapotos nő, a magzat, a baba. llapotosan maradt, a gyereket (bután) megtartani akaró fiatal lány drámája. Miért használt kábítószert. S ha már használt, akkor miért nem húzta fel az óvszert a vécészex alkalmával a srác péniszére?! S ha már ezt sem tette meg, akkor egyetemista létére, még az édesanyja tanácsa ellenére is, miért akarta feltétlenül megtartani a gyermeket? S ha már megtartotta, amikor a magzat meghalt, az orvosnő miért nem ütemezte be azonnal műtétre. Nos, ha mindez így történik, nem lett volna film.

Megrázó produkció! Amikor kijöttem, néhány másodpercig nem emlékszem semmire, ami körülöttem történt…

************************************************************************************************

 

It felt like love/Iubiri înşelătoare (Értékelés: 6)

Uncsi

************************************************************************************************

 

Wadja (Értékelés: 8)

 

 

Igen, csak egy bicikli kellett volna a kislánynak. Nálunk, ugye, nem lett volna nagy dolog. De hát Szaud Arábiában, ahol az ördög mindenhol leselkedik, s ahol nem ildomos lánynak biciklire ülni, mert… Kiderül a filmből. A nálunk modernebb háztartási eszközökkel, bevásárlóközpontokkal, maguknak sokkal drágább cuccokat maguknak megengedők még mindig a sivatagi törzsek erkölcsrendszere szerint élnek. Kettősség, visszásság, belső konfliktusok. De nem, az ördög mégsem köp bele a Koránba!

************************************************************************************************

 

The deflowering of Eva van End/Deflorarea Evei van End (Értékelés: 7)

 

 

A szűztelenítés csak egy alibi a fekete humorra, egy majdnem tökéletesnek tűnő család hirtelen felbolydulására. Az egyének lelki bizonytalanságára, érzékenységére, mi több, sebezhetőségére világít rá.

************************************************************************************************

Northwest/Nord-vest (Értékelés: 7)

Előrelátható a vég. Esztelen izompacsirták. Ügyesebben is meg lehetett volna oldani.

************************************************************************************************

Amit eddig a TIFF-en láttam


Tudom, mértéktartónak kell lennem, vissza kell fognom magam. A legfelső határ a napi négy film, ebből de maximum kettő lehet csak egymás után. Érlelődnie kell annak a produkciónak, le kell ülepednie. Meg kell emészteni a mondanivalóját, érdemes elgondolkozni rajta. Ha csak egymás után falja az ember a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) során vetített filmeket, akkor minek az egész? Ez élmény, nem teljesítmény.

************************************************************************************************

Eddig a következő filmeket sikerült megnéznem (a megtekintés sorrendjében, személyes, szubjektív értékeléssel 1-től 10-ig terjedő skálán):

 

Nairobi Half Life/Vagabond la Nairobi (Értékelés: 7)

 

 

Tanulságos. Kitartást tanúsító, feltörekvő, falusi fiatalember esete a nagyvárossal. A valós élet és a színpadi produkció egymásra tevődése…

Következő vetítés: 2013.június 7-én, Főtér, 21 óra 45 perc.

************************************************************************************************

 

Halima’s Path/Drumul Halimei (Értékelés: 10)

 

 

Már csak ezért a filmért megérte, hogy idén is elmentem a TIFF-re…

Annak, aki nem a szirupos romantikus filmeken, hanem a valós életből, a szomszédunkban zajlott délszláv háború borzalmaiból merített produkciókon akar sírni. A kedvenc produkcióm az eddig látott hét film közül. Ha jól belegondolunk, mindez még a délszláv válság előtt előfordulhatott volna Erdélyben. Aki nem hiszi, jusson csak eszébe 1990 márciusa. Székelyföldön vagy akár Marosvásárhelyen megölnek egy román személyt vagy rendőrt, retorzió következik, Magyarországról fegyverek érkeznek…

Nagyon meghatott. Megrázó, elgondolkodtató és gondolatébresztő film, érdemes megnézni! Persze, hogy azonnal felötlöttek bennem a 2009-es Balkán-körúton, Bosznia-Hercegovinában és Koszovóban látottak…

Mindenképpen ajánlom.

Következő vetítés: 2013. június 6., 23:30, Florin Piersic/Köztársaság/Republica mozi.

************************************************************************************************

 

Los amantes pasajeros/Amanţi pasageri (Értékelés: 8)

 

 

Már csak azért nyolcas, mert a nehéz fajsúlyú, a bosznia-hercegovinai háborúról szóló film után nagyon jól esett a vígjáték. Önfeledtem nevettem a Főtéren.

Ajánlom valamelyik nehéz film után. (Nem vetítik ismét? Nem találom a programban)

************************************************************************************************

 

Aprés mai/După mai (Értékelés: 5)

 

 

Hááát. Két órás film. Arra lettem volna kíváncsi a forradalmi lendület, a hév lejárta után, ki, hogyan folytatta életét. Hiába vártam a végéig, nem derült ki.

************************************************************************************************

 

The act of killing/Actul de a ucide (Értékelés: 8)

 

 

Nem tudtam eldönteni kandi kamerás blődség, csúfság vagy valóság a produkció. Ennyire, de ennyire érzéketlen, erkölcstelen valaki? Lelkiismeret furdalás nélkül lehet ezt csinálni, s azután 40 évig élni? Szerintetek nem valami fikció ez a film?

************************************************************************************************

 

Fill the void/Umple vidul (Értékelés: 8)

 

 

Igen, társadalmunktól, értékrendünktől ennyire eltávolodott, leszakadt emberek is élnek – körülöttünk is, nem csupán Tel-Avivban. Nincs is ezzel semmi baj, csak a tolerencia szintünket teszi próbára. Hatások érnek a film alatt, s mint kiderült a vetítés utáni beszélgetésből, a főszereplő laikus. De élethűen alakított, bár sok érintkezési felülete nincs azzal a világgal – vallotta be.

Ajánlom. Következő vetítés időpontja: 2013. június 2., 14:30, Művész/Arta mozi.

************************************************************************************************

 

The deep/În larg (Értékelés: 9)

 

 

Az I shouldn’t be alive sorozat jutott eszembe a Discovery vagy a National Geographic csatornáról…

Ajánlom. Következő vetítés időpontja: 2013. június 4., 13:15, Florin Piersic/Köztársaság/Republica mozi.

************************************************************************************************

FEJLEMÉNY1 (június 3.): Vasárnap, június 2-án újabb három filmet láttam:

 

In a bedroom/În dormitor (Értékelés: 6)

 

 

Ahogy Boti mondta: a rendező nyitva hagyja a kérdést arra vonatkozóan, mennyi igaz a nő traumás múltjából, illetve, mi lesz a film végkifejlete. Ezzel nem is lenne különösebb baj, csak a mód, ahogy azt teszi, kissé bizarr. Mondjuk ezt a produkciót igazán azok tudják csak teljes mértékben átérezni, akik ugyanilyen, vagy hasonló traumákon mentek keresztül. Mégis, mi vehet rá egy negyvenes nőt arra, hogy elhagyja lakhelyét, férjét (fiát?), s Varsóba menjen partnert, majd interneten szexpartnert keresni? Igen, természetesen, szintén egy zaklatottabb elméjű művésszel akad össze. Természetesen, értem én, miért szükséges ide ráció, miért kell a kényes kérdéseket tisztázni? Jogos. Noha ezt a művész megpróbálja, a nő megtiltja. Csak semmi ígéret, semmi elkötelezettség, semmi konkrétum, hadd alakuljanak a dolgok, ahogy alakulnak.

Na, de a vége? 🙂

Következő vetítés időpontja: 2013. június 5., 20:30, Győzelem/Victoria mozi.

************************************************************************************************

 

Tanta agua/Ploaie de vacanţă (Értékelés: 6)

 

 

A rendezők elmondása szerint egyikük saját édesapjának viselkedése ihlette a főszereplőt. Humoros betétek, a kettészakadt család, az édesanyjuknál nevelkedő gyermekek édesapja megfelelési vágyának kudarca és traumája. Próbál megfelelni az elvárásoknak, de teljesen fantáziátlanul, a tinik életstílusának, értékrendjének, életvitelének figyelmen kívül hagyása nélkül. Ebből a szempontból képtelen alkalmazkodni a helyzethez. Ismét előtérbe kerül a kérdés: miért bevállalni ezt a macerát? 🙂

Következő vetítés időpontja: 2013. június 6., 12:30, Győzelem/Victoria mozi.

************************************************************************************************

 

Fuck for forest (Értékelés: 6)

 

 

Igen, ismerem a stílust, nemrég Madridban egy anarchista szállásolt el. Annak viszont volt munkahelye, konkrét életcélja és értékrendje. Elvitt társaihoz, akiknek egy része hasonlított a filmben szereplő egyénekhez, ott viszont nem az amazoni erdők megmentése, hanem a fasizmus ellen harc volt előtérben. Érdekes a filmben az a rész, amikor az őserdőkért megmentéséért harcoló és ebből a pénzből több százezer eurót összegyűjtő fiatalok szembesülnek a valósággal: a helyszínre utaznak, s erdőt akarnak vásárolni. Filozófiájuk előadásakor többen igen szkeptikusak, mi több, elutasító magatartást tanúsítanak. Miért nem lehetett egyszerűen csak azt mondani: sziasztok, azunk 35-40 ezer eurót annak érdekében, hogy az általatok létrehozott és működtetett szervezet számára 800 hektár őserdőt vásároljunk. Egy a feltétel: a tiétek marad, sohasem adhatjátok el, illetve egyetlen fát sem lehet kivágni. Nos?

Következő vetítés időpontja: 2013. június 5., 16 óra, Diákművelődési Ház (Casa de Cultură a Studenţilor)

************************************************************************************************