FOTÓ- és VIDEÓRIPORT – Hetvenkét kilométer lóháton, két nap alatt


lovaglas5
A boldogság egyik meghatározása (Otilia Ciuhat felvétele)

Igen, az úgy történt, hogy nemrég elmentünk biciklivel a Bonchidai Kastélynapokra, majd innen LÓHÁTON mentem Sztánág (72 kilométer 48 óra alatt), s két nap múlva vonattal tértem vissza Kolozsvárra.

MI VAN?!

A Szabadság mai számában megjelent élménybeszámoló, fotó- illetve videóriport ide kattintva érhető el.

VIDEÓINTERJÚ – Két vonalra ingyenes bérlet a diákoknak Kolozsváron


ratuc buszok
Egyetemi hallgatóknak két vonalon ingyen Kolozsváron

Néhány perccel ezelőtt véget ért ülésén a Kolozsvári Városi Tanács elfogadta azt a határozattervezetet, amely az egyetemi hallgatóknak két közszállítási vonalra biztosít ingyenes utazást. Eddig az egyetemisták egy vonalra kaphattak ingyenes buszbérletet.

Videóinterjú itt.

FOTÓ- és VIDEÓRIPORT – In Memoriam Bagaméri Béla Vársonkolyoson, a Szelek-barlangjában


047
Neki köszönhetjük (Saját felvételek)

Kiváló volt a hétvégén a Bihar megyei Vársonkolyoson szervezett In Memoriam Bagaméri Béla rendezvénysorozat. Ismét volt tábortűz, gitározás, léháskodás, de elmaradt a hagyományos Juli-buli – helyét a tiszteletadás vette: világhírű Szelek-barlangja felfedezőjére emlékeztünk.

Amikor pénteken késő este megérkeztünk a Bihar megyei Vársonkolyosra, már javában zajlott a Bagaméri Béla bácsi, a Szelek-barlangjának felfedezője, a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK) alapítójának emlékére szervezett hétvégi rendezvénysorozat első mozzanata: a régi jó ismerősök, barátok, bajtársak üdvözlése.

Ismét azonnal megerősödött bennünk a tudat, hogy évtizedek óta a barlangászat, a természetszeretet és –járás iránt elkötelezett társaság valójában egy nagy család – s ez korántsem üres szólam. A KABK rendszerint szeptember utolsó felében a hagyományossá vált Juli-bulit szervez, most viszont, ahogy a meghívóban is szerepel,

az idén megint búcsúzunk. Immár  hagyománnyá vált, hogy barlangász társainkat a magunk módján is elsiratjuk, és mindenkinek beviszünk egy lángot a Szelek-barlangjába a Pihenőhöz, hogy ott oltsuk el örökre.

043
Újabb emlékplakett került fel

A gyász, de elsősorban a derűs emlékezés és az együttlét öröme, és főleg a jövőbe tekintés jellemezte a hétvégi rendezvénysorozatot, amelyet a június végén 91 éves korában elhunyt Bagaméri Béla bácsi emlékének szenteltek. A tábortűznél régi történeteket elevenítettek fel, önfeledten örvendtek egymás jelenlétének a közelről-távolról érkezett emberek: mindenki elfelejtette a hajdani vélt vagy valós alapú, esetleges súrlódásokat, félreértéseket. Érezhető volt, hogy minden résztvevő a szó szoros értelemben megérkezett és ott van, azaz nem mással, hanem egymással foglalkozik.

******************************************************************************

Amint az a fotóriportból és a videóriportból is kiderül, kiváló volt a hangulat. A Szabadságban 2013. szeptember 24-én megjelent cikk ide kattintva érhető el.

******************************************************************************

Személy szerint nagyon hiányoltam azokat az embereket, akiknek köszönhetően évekkel ezelőtt bekapcsolódtam a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub életébe: Szász Péter (Puca), Szilágyi-Palkó Pál (Szülüke), Deák Zsolt (Száddám), Felfalusi Árpád (Árpa), Dascăl Tibi, Görög István (Göri), Szávics Blanka. Néhányan ott voltak (például Puca, Dascăl, Blanka), de annyira rövid időre, hogy ott sem voltak… Olyan jó lett volna veletek is barlangászi! Itt van viszont az ifi korosztály (Andor, Zsolt, Mózes és Manó), akiknek köszönhetően körülbelül 5 órát barlangászhattam: III. emelet, DV járat, Patkány és Miami Beach.  KÖSZÖNÖM! Meghatározó élmény volt!

Barlangászás és Bagaméri Béla bácsi


bagamari bela bacsi
Köszönjük! (Fotó: KABK)

A kocsi (bocsánat, a Dacia Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Edition) a szerkesztőség udvarán, a hálózsák a csomagtartóba, nemsokára indulunk Vársonkolyosra az In Memoriam Bagaméri Béla bácsi rendezvénysorozatra. Szervező: Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub – CSA/KABK

Ilyenkor szokásos tartani a hagyományos Juli-bulit, de ahogy a szervezők fogalmaztak: „idén megint búcsúzunk”. Sok barlangász távozik közülünk. Legutóbb Bagaméri Béla bácsi ment el.

Ma este tábortűz, gitározás, szabadprogram, holnap, azaz szombaton In Memoriam Bagaméri Béla bácsi túra a Szelek-barlangjába. Kis emlékplakettet helyeznek el a többi mellé. Este ismét tábortűz, nosztalgia, emlékek, vetítés. Vasárnap a könnyes búcsú… 🙂

Immár  hagyománnyá vált, hogy barlangász társainkat a magunk módján is elsiratjuk, és mindenkinek beviszünk egy lángot a Szelek-barlangjába a Pihenőhöz, hogy ott oltsuk el örökre

– áll a meghívóban.

Szép, hogy a barlangászok ennyire összetartóak, s mindenkiről kellőképpen megemlékeznek.

Eckstein-Kovács Péter is dönthet Tőkés állami kitüntetésének visszavonásáról


Eckstein-Kovács Péter
Ő sem szavazza meg?

Hétfőn hallottam, hogy Eckstein-Kovács Pétert valószínűleg beválasztják abba a bizottságba, amely dönt Tőkés Lászlónak a Románia Csillaga érdemrend lovagi fokozatának visszavonásáról.

Most jött a hír, hogy Eckstein valóban részt vesz a közgyűlésen, amelyen megválasztják a becsületbíróság tagjait. Ennek a döntéshozó grémiumnak ő is tagja lehet.

Érdekes, hogy ma Kelemen Hunor is védelmébe vette Tőkést, az RMDSZ elsődleges ellenfelét, mondván, „senkitől nem lehet megtagadni a szólásszabadságot, amit a román alkotmány szavatol”.

Készülnek a jövő évi európai parlamenti választásokra? Áll össze a lista?

Ajaj… BÍRÓSÁG ELÉ ÁLLÍTJÁK MÁTÉ ANDRÁST. Mi lesz ebből? (FEJLEMÉNNYEL: a politikus álláspontja)


mate andras
Uuuupsz

A Mediafax hírügynökség mai anyaga szerint bíróság elé állítják Máté András parlamenti képviselőt, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnökét. 5500 lej “haszonról” beszélünk. Úgy tudom, az összeget közösségi célokra használták fel.

Részletek itt.

Az ügyről blogomban is írtam.

Máté András álláspontja itt.

Vadkapitalizmus: bezár a kolozsvári Egyetemi Könyvesbolt (FRISSÍTVE VÁRATLAN FORDULATTAL)


egyetemi konyvesbolt kolozsvar
A város egyik szimbóluma szorosan összefügg az 1989 decemberi forradalommal is… (Forrás: http://www.clujtravel.ro)

Néhány nappal ezelőtt Tiberi Fărcaș újságíró szellőztette meg először a hírt: a hatalmas lakbér miatt költözni kényszerül a Divarta üzletlánchoz tartozó Egyetemi Könyvesbolt.

Kezdetben azt hittem, csak vészharangról van szó, a helyzet megoldódik, de lám, mégsem: a könyvesboltnak október elsejétől költöznie kell. Magam is hibásnak érzem, mert évek óta nem vásároltam onnan, a vadkapitalistáknak viszont meg kellene érteniük, hogy nem csak a pénz és a nyereség a mérvadó. Állítólag a helyiség tulajdonosa havi 17 ezer euró bért kért a Divertától.

Akkor most kezdjünk siránkozni, Kolozsvár hány emblematikus hely zárt be, tűnt el? Inkább ne, mert hamar ráébredünk, hogy nosztalgiázunk: Erdély fővárosa már nem a régi…

******************************************************

UPDATE1 (16 óra): A http://www.transilvaniareporter.ro legfrissebb híre szerint a Librarium könyvesbolt-hálózat átveszi a Divertától a kereskedelmi helyiséget, így megmarad az Egyetemi Könyvesbolt. A régi-új könyvesbolt december elsején nyílik.

Erről jut eszembe a szintén emblematikus Carpați cukrászda esete. Az új tulajdonos meg akarta szüntetni a létesítményt, s átnevezni a helyet. Szerencsére meggondolta magát…

******************************************************

FOTÓRIPORT, VIDEÓ – Lovaglás Sztánán Lajcsinál: innen folytatjuk!


lovaglas lajcsinal 031
A csikók is elkísértek a Riszeg-tetőre (Saját felvételek)

Új világ, új hobbi, amely szintén szorosan összefügg a természettel: lovaglás.

Amikor az 50 kilométeres gyalogtúránk másnapján Sztánán véletlenszerűen találkoztam De Martin Lajossal (sok helyen dr. Demartini Lajosként jelenik meg), a sztánai hagyományőrző lovascsapat vezetőjével, hamar rájöttem, hogy a természetjárással kapcsolatos dolgokban ugyanúgy gondolkozunk. Ismeretségünk a Bonchida-Sztána 72 kilométeres lovastúrán teljesedett ki: rájöttem, hogy vérprofi. Olyan tárgyi tudása (állatorvos), gyakorlati tapasztalata (évtizedek óta lovagol), s erkölcsi tartása és személyisége van, amely kiváló vezetővé teszi. Olyanná, akire hallgatsz, mert tudod, hogy uralja a helyzetet, s biztonságot, nyugalmat sugároz. Az erkölcsi tartáshoz az is hozzájárul, hogy (akadémiai kifejezéssel élve) a soft dimplomacy segítségével oldja meg az esetleges feszült vagy nehéz helyzeteket.

Úgy döntöttünk, nem hallgatunk az esőt előrejelző meteorológusokra, s Vandával elmegyünk lovagolni Sztánára Lajcsihoz. P:)énteken este a francia Anne-val (néhány nappal ezelőtt ismertük meg Lórinál) és a lett Ivetával (a CouchSurfing társalgójára írt üzenetemre válaszolt) ültünk fel a vonatra. Este kaja, néhány korty sör és pálinka, kellemes hangulat és jó társalgást követően a pajta fölötti helyiségben aludtunk. Szombaton reggel megérkezett Csoma Boti és Kudor Emese, elmentünk a lovakért a legelőre, lehoztuk őket a pajtába, reggeliztünk, majd nekivágtunk az útnak. Előbb viszont Mihaela, Lajcsi felesége elindult egy csapattal Magyarvalkóra, a kétnapos túrára.

lovaglas lajcsinal 032
Fáradtan

Borús volt az idő, a Riszeg-tető előtt még csepergett is, a csúcson viszont már nem. Csodálatos kilátás volt: míg Bánffyhunyad fölött borús volt az ég, Magyarvalkó irányába a páragomolyagok közül áttörtek a napsugarak, s a hatalmas pillérekként tartották a csapadékkal teli felhőket. Visszafele sajnos egy kisebb incidens történt, ez viszont nem árnyékolta be a lovaglást.

Bár vasárnap Anne és Boti egy két fős csoporttal újból lovagolni ment, Vandával az Almási vár gyalogtúra mellett döntöttünk. A dióevéssel eltelt az idő, s még a Szentimrei villánál az 50 kilométeres gyalogtúrán elrejtett geodobozt is meg akartam látogatni. Betértünk Török Bélához is, a Szentimrei villa gondnokához, s kisütött a nap is. Ámen túrázás… 🙂

Csodálatosan telt Sztánán: lovaglás, természetjárás, friss levegő, pajtahíján alvás, kiváló társaság és hangulat. A betondzsungelből való menekülésnek, a többnapos természetjárásnak vagyok a híve. Amikor pedig lovaglásról van szó, annak adjuk meg a módját: elmegyünk a városból, s a paripák természetes környezetében, tisztáson, mezőn, erdőben lovagolunk. Feladunk ugyan a városi kényelemből, de jaj, mennyi mást kapunk cserébe. A ló nem csak néhány órás eszköz, amelytől hirtelen megválunk, beülünk a kocsiba, s hazamegyünk, hanem a társunk, akitől testi épségünk függ, ezért figyelnünk kell rá, tisztelnünk kell az állatot, meg kell becsülnünk őt. Nem gépkocsi, amelynek ha leégetjük a kuplungtárcsáját, sebaj, kicseréljük. A lovat pénzzel nem lehet barátunkká tenni. Kezdő lovas vagyok, de így érzem, gondolom.

Lajcsi, köszönjük a lehetőséget, innen folytatjuk! (Aki részesülni akar egy ilyen élményben hívja De Martin Lajost a következő mobilszámon: 0755-622868. Kérlek, hivatkozz a blogomra… 🙂 )

Ha esik, társasjátékozunk, ha borongós az idő, vagy süt a nap, lovagolunk


2013-09-03 19.47.00
Felemelő (Péter Árpád felvétele)

Egy litván és egy francia diák társaságában megyünk ma este Vandával Sztánára lovagolni Lajcsihoz (polgári nevén De Martin Lajos. (Mobilszáma: 0755-622868. Kérlek, hivatkozz a blogomra… 🙂 ) Nem, nem éjszakai ügetés lesz, a sötétben a vágta is kimarad, de holnap amennyiben szép lesz az idő, felülünk a lovak hátára. Ha esik, iszunk és társasjátékozunk, s ugratjuk egymást. A lényeg, hogy meneküljünk a betondzsungelből, legalább hétvégén ne szívjuk a friss szmogot.

Vonz a nomád, a globalizált világ szinte valamennyi elemétől (térerő is alig lesz) elszakadó életmód: lóháton, völgyeken, hegyeken, tisztásokon, erdőkön keresztül. Ez az az érzés, amely valójában érezteti a városi élethez szokott személlyel a SZABADSÁGOT. S szerintem ez a legfontosabb emberi érték, amely meghatározza létünket, mindennapjainkat. Az ilyen stílusú lovagláskor nem kell megfelelni elvárásoknak, nincsenek társadalmi, családi kényszerek, csak te vagy, a ló és a társaid. S a mindent meghatározó Természet. Itt nem állíthatjuk lényünk-kedvünk szerint a szelet, az esőt, s azt sem dönthetjük el, mikor, miből kell több vagy kevesebb. Alá kell vetnünk magunkat a tőlünk független és a számunkra ellenőrizhetetlen természeti erőknek.  El kell foganunk, hogy kicsik és jelentéktelenek vagyunk, s ki vagyunk téve a Fennvaló és/vagy a Természet akaratának. Megtanulunk alkalmazkodónak lenni, mi több, komfortzónánkat a határig, sőt azon túl toljuk. Igen, minden valószínűség szerint a pajtában alszunk, a lovak fölött, szénában.

Akaratunk szerint, sokszor nem törődve a következményekkel, átalakítottuk a környezetünket – a lóháton történő természetjárás során erre is lesz alkalmunk reflektálni. De az is eszünkbe juthat, miért ennyire materialista a világ, miért rohanunk szinte mindig, mindenhova. Miért nem adunk időt az időnek, miért nem vagyunk ott, amikor megérkezünk. Miért nem figyelünk egymásra, hanem egy illuzórikus digitális világba menekülünk, s sokszor még akkor is az okostelefonunkat bütyköljük, amikor valakivel éppen beszélgetünk az utcán vagy akár otthon.

No, elég az életfilozófiából: este indul a banzáj!

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – Természetjárás, hagyományőrzés, technológia – gyalog Kolozsvártól Sztánáig


IMG_7878
Kiválóan bírták a lányok (Saját felvétel)

Nagy lendülettel vágtunk neki 2012-ben az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) és a Szentimrei Alapítvány szervezte Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrának (KKETT), de a kijelöletlen útvonal, általunk rosszul értelmezett útleírás miatt nem tudtunk végigmenni a teljes távon. Eltévedtünk, lementünk Magyarvistára, így legalább másfél-két órát vesztettünk. Ez sem lett volna gond, de a felsértett lábfejek miatt a Gorbói-úttól órányi gyaloglásra kénytelenek voltunk feladni a menetelést. Kiskapusnál lementünk az E60-as országútra, felhívtam Lenke unokatestvéremet, aki az Erdély Mentőcsoport tagjaként „megmentett”. Eldöntöttük: 2013-ban mindenképpen megtesszük a távot.

A hivatalos túra után egy héttel, magánúton, ötödmagunkkal nekivágtunk az 50 kilométeres távnak. A gyalogtúrát a számítástechnikához és a globalizált világhoz közel álló szórakozással egészítettük ki: geodobozolás.

Az élménybeszámoló a Szabadság 2013. szeptember 9-i számában jelent meg.

A Művelődésben megjelent élménybeszámoló.

Lesz Verespatakon ciánalapú aranykitermelés? Sorra visszakoznak a politikusok


verespatak tiltakozas kolozsvar
A minap Kolozsvárra látogatott Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt elnöke, a szenátus vezetője. Tiltakozók várták. (© Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

A verespataki bányaprojektet ellenzők közül sokan bármennyire utálják őket, mégis a politikusok azok, akik döntenek bizonyos közérdekű ügyekben. Így van ez a tervezett verespataki ciánalapú aranykitermeléssel is. S PR szempontból nem célszerű azokat rúgni, akik majd döntenek a téged érintő kérdésben. Elég kiállni az ügy mellett, támogatni vagy ellenezni valamit, s megnyerni azokat, akik közvetítik a tömegek fele az információt, amely alapján (is) majd a politikusok döntenek.

Ez egy kis zárójel.

A hétvégi tiltakozás-hullámra való tekintettel, ma sorra visszakoztak az ország vezető politikusak: nem kell a verespataki aranybánya-projekt.

Eddig minden jel arra mutat, hogy az elképzelés megbukik. Ma 16 órátol Băsescu is beszáll a ringbe…

Crin Antonescu: a verespataki projektet el kell utasítani

FEJLEMÉNY – Crin Antonescu: az ellenző lakossági álláspont fontosabb, mint a műszaki adatok

FEJLEMÉNY – Ponta: a szenátus és a képviselőház mihamarabb utasítsa vissza a verespataki projektet

FEJLEMÉNY – Uioreanu: ne szavazzátok meg a verespataki bányaprojektet!