Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2013. december


Bemordul a Dacia Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Edition, padlógáz, s indul a Ukrajnai, szlovákiai és magyarországi körút.

A határon remélhetőleg nem lesz macera, lefedtük magunkat papírokkal, egyik hivatalosabb, mint a másik. A tervek szerint ma este már Beregszászon leszünk, a Beregszászi Református Egyházközséghez tartozó diakóniai központban szállunk meg. Úgy néz ki, Munkácson is sikerült egy éjszaka szállást intézni a CouchSurfing segítségével, Ungváron meg a helyszínen próbálunk majd találni valamit.

A körút része Kassa is, majd a budapesti babalátogatás (kérlek, könyörgöm, ne váltsatok le, a Kolozsvári Független, tehát Igazi és Szabad Férfiak Klubjának az alapító elnöke akarok maradni!) után január 5-én érünk vissza Kolozsvárra.

A csütörtöki sztánai kiruccanás után annyira sáros a kocsim, lehet, át sem engednek a határon… 🙂

Reklámok

Read Full Post »


daciagrandcherokee

A telefonommal készített felvételeket sajnos véletlenül letöröltem, így nem tudom illusztrálni, amint Jocó léccel távolítja el a sarat a gumiabroncsról és a kaszniról… 😦 Ez a fotó a Rotunda-hágón készült anno.

Már egy ideje érlelődött bennem a gondolat, hogy látogassuk meg De Martin Lajost, a sztánai lovasok vezetőjét. Múlt hónapban ráesett a lő, négy helyen tört el a jobb lába.

Vonattal mentünk volna, de mivel így csak egy órát tölthettünk volna társaságában, úgy döntöttünk a rossz út ellenére kocsival megyünk Sztánára, pontosabban a településnek a vasútállomás melletti részére, ahol Lajcsi és felesége, Mihaela lakik.

A nádasi utat még élvezte a Dákróver (Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Edition), de később a sarat már nem. Enyhe volt a levegő, meglágyult a talaj. Körülbelül, 300 méter után döntöttünk úgy, hogy lehúzunk a jobb oldalra, s gyalogszerrel folytatjuk az utat. Igen ám, de nagy okosan nem vittünk fejlámpákat, Boticus domesticus fekete gála félcipőben taposta a sarat oda is-vissza is. Vissza még „rásegített” a sötét, de sikerült megtalálni a kocsit, megfordítni, s lemenni a főútig. Igen ám, de főleg a jobb hátsó kerék annyira tele lett sárral, hogy nehezen lehetett haladni.

Tanácsom: az egy dolog, hogy behajtasz egy sáros útra, de ne folytasd a vezetést. Az első adandó alkalommal hagyd az út jobb szélén a járgányt.

Read Full Post »


beregszasz

Szombaton már itt lehetünk. Ha beengednek a határon… (Fotó: Wikipédia)

Kevés pénzzel próbálunk új, eredeti, szokatlan, sajátos, más helyekre utazni. Szilveszterkor is. Idén/tavaly Szerbia, Macedónia és Bulgária érintésével Görögorszába gurultunk le a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Edition személygépkocsimmal.

Ilyen kontextusban merült fel Ukrajna, pontosabban Kárpátalja. Eddig sajnos a CouchSurfing vendégszerető klubbal sem Munkácson, sem Ungváron nem sikerült szállást találnunk, de magyar diplomáciai segítséggel mégis összejött: Beregszászon, a  lesz a főhadiszállásunk a Kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Központjánál. Kiváló lehetőség, amelyért hálásak vagyunk, ezt a magyarlakta települést is sikerül megismernünk. Remélhetőleg rendezvényeken veszünk részt, valamelyest bekapcsolódunk sorstársaink mindennapjaiba. S nem csak az élménybeszámoló cikk, inkább személyes okok miatt: tapasztalatot szerzünk, hatások érnek, szélesedik a látókörünk, s ennek köszönhetően jobb a rálátásunk a világra, többet megértünk belőle, s abból, ami körülöttünk történik.

Egy másik gondolat: egyébként amennyiben egy 300-500 kilométeres kört rajzolunk Kolozsvár köré azonnal rájövünk, hány érdekes hely található közelebb, mint Csíkszereda vagy akár Tusnádfürdő…

A beregszászi szállás biztosítása ellenére továbbra is igyekszünk (ingyenes) szálláslehetőséget találni Munkácson és Ungváron. Az eredeti tervek szerint szilveszter éjszakáját utóbbi városban töltöttük volna, de még minden változhat.

Radikálisan változhat, ugyanis az MTI keddi híre szerint

amerikai és európai uniós tagországok állampolgárainak tiltotta meg a beutazást Ukrajnába a külügyminisztérium és az Ukrán Biztonsági Szolgálat.

Upsz.

Read Full Post »


kicsi

Öröm és reménység

Persze, értem én, most karácsony közeleg, fát díszítünk, ajándékokért loholunk, senki sem akarunk kifelejteni a sorból. Mások pedig közvetlen közelünkben…

Korántsem mondható, hogy érzelgős típus vagyok, de figyeljétek meg azt a kitörő örömöt a videóriport negyedik percénél. Megható…

A videóriport ide kattintva tekinthető meg.

A fotóriport itt található.

Read Full Post »


akcio 011

Van ennél… nehezebb?

Nem minden esetben az elkeseredés és a kilátástalanság rítt le azok arcáról, akik mélyszegénységben élnek a Kolozs megyei Aranyos-mentén. Őket tegnap délután és este a Magyar Unitárius Egyház, a kolozsvári János Zsigmond (Unitárius) Kollégium, a Gondviselés Segélyszervezet, az Unitárius Óvoda és Bölcsőde, a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség és az Erdély Mentőcsoport közös karácsonyi humanitárius segélyakciója során többek között tartós élelmiszerrel, lábbelivel és egy esetben háztartási eszközzel lepték meg az önkéntesek.

A december 20-i, késő este véget ért akció a kedden elkezdett segélynyújtás folytatása, amely során a csomagokat szintén felekezeti hovatartozástól függetlenül osztották szét a diákok és az önkéntesek.

A Gondviselés Segélyszervezet és az Erdély Mentőcsoport önkéntesei egy kisbusszal és egy személygépkocsival indultak útnak. Bár – akárcsak a tavaly – rendkívül súlyos szociális helyzetben levő családoknál hagytak segélycsomagot, a hatás nem volt ugyanaz: néhányan ráébredtek arra, hogy akárcsak szinte minden másara, erre is immúnissá válhat az ember. Vagy tavaly csak a sokkhatás tette olyan nehézzé a helyzetet?

*********************************

A fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

*********************************

Read Full Post »


szegeny csalad

Önfeledt öröm

Kedden gyengélkedés miatt (most is fojt a köhögés, de már nem annyira) nem tudtam társulni a Magyar Unitárius Egyház, a kolozsvári János Zsigmond (Unitárius) Kollégium, a Gondviselés Segélyszervezet, az Unitárius Óvoda és Bölcsőde, a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség és az Erdély Mentőcsoport közös, karácsonyi humanitárius segélyakciójához, de ma együtt leszek velük, cikket írok, videó- és fotóriportot készítek.

Kissé tartok attól, hogy ismét a tavalyi érzelmek és érzések hatalmába kerülök, amikor szembesülök a kilátástalansággal, mélyszegénységgel, letargiával. Felemelő, hogy segíteni tudunk, de letör az, amit látunk. Ambivalens érzések. Vajon valóban segítünk? Egy évben egyszer vagy kétszer segélycsomagot vinni reális asszisztenciát jelent? Vajon csak a lelkiismeretünket nyugtatjuk ezzel?

Talán jogos felvetések, s kétségtelen, hogy bizonyos fokig ezek is benne vannak, de legalább tudunk valamennyit segíteni. Az a kicsi is számít – legalábbis mi ezt hisszük.

Read Full Post »


felsziget2

Mi történik a Félszigettel?

Ma Ciprian Dobre, a Maros Megyei Tanács elnöke és Kelemen Márton, a döntéshozó testület RMDSZ-frakciójának vezetője kijelentette: jövőre visszaköltözik Marosvásárhelyre a Félsziget.

Részletek itt.

FEJLEMÉNY – BIZTOS: VISSZAKÖLTÖZIK MAROSVÁSÁRHELYRE A FÉLSZIGET FESZTIVÁL

Read Full Post »

Older Posts »