Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2014. március


vistara biciklivel 025

A Kemény Mag, az Atom, a Nukleusz… 🙂

Amikor csak lehet, részt veszek az önkéntes, főleg természetvédelmi jellegű és humanitárius akciókon. Bár úgy terveztük, Vandával, Erikkel, Krisztiánnal és Lenkével már pénteken kimegyünk biciklivel Vistára, az indulás mégis szombat délre halasztódott, a CERT (Community Emergency Response Team) által szervezett nagyszabású faültetési akciója miatt is.

**************************************************************

A CERT faültetési akcióján készített fotóriport első része itt, a második része pedig itt található.

**************************************************************

Feltétlenül szükség van arra, hogy a civil társadalom pótolja az állam által hagyott űrt, a hatóságok tehetetlenségét, ezért egyre több ilyen akcióra lenne szükség. Utópia, tudom, arra kötelezi a fakitermelőket: egy kivágott fa helyébe kötelező módon legalább kettőt ültessenek. Mivel ebből sohasem lesz törvény, s ha igen, nem fogják betartani, ezért a pénzintézetek, multinacionális cégek (jómagam sem feltétlenül kedvelem őket, de ilyenkor is hasznosak…:) akcióinak vagy adományainak köszönhetően remélhetőleg továbbra is lesz mit beszívni. S nem szmogra gondolok.

vistara biciklivel 044

Mindenki attól tartott, reccsen alattunk a deszka… 🙂

Hamarabb kimentem, a csapattal a faültetés helyszínén találkoztam, innen aztán mentünk tovább Magyarvistára a Jancsó Noémi Emlékházhoz. Eseménydús napunk volt: Krisztiánnak kétszer robbant el a hátsó gumiabroncsa (édesanyja, Noémi, kétszer szállított neki új bringát!), kisebb kerülővel, de kiértünk Magyarvistára, a helyszínen Rekita Rozália, Jancsó Miklós és Kuncz Lajos fogadott, beszélgettünk. Este szórakozási lehetőséget kerestünk, s a „kultúrházban” több mint 7 percig képtelenek voltunk végigkísérni a bűvész produkcióját. Annyira kétségbeesettek voltunk, hogy Vanda a református lelkipásztortól kérdezte meg a sötét utcán, hol a kocsma. 🙂 Utóbbi sem segített, gyenge volt a hangulat. Végül filmnézés lett a vége, a kilincsjavítási kísérlet. Mert beragadt… 🙂

Noémi nem volt ugyan jelen, de mégsem hiányzott. Ott volt amikor bicikliztünk, amikor filmet néztünk, amikor vasárnap a Jancsó-családdal tettünk-vettünk, majd bogrács gulyást ettünk. Titokban mindenkinek eszébe jutott…

Köszönjük szépen a kiváló lehetőséget, nagyon jól éreztük magunkat a Jancsó-háznál! Bárcsak…

 

Read Full Post »


erdotuz2

Kommentár nélkül (Fotó: László Zoltán/Facebook)

Felgyújtjuk, leromboljuk, kivágjuk, elhordjuk, eltüzeljük, telerakjuk szeméttel, kiírtjuk, ledózeroljuk.

Fotóriport itt.

S lassan nem lesz semmi, levegő sem.

Szerencsére vannak olyanok, akik még ültetnek fákat. Tavaly is voltam, idén is megyek!

Read Full Post »


Töredelmesen bevallom, tegnap voltam először a Váróterem Projekt színházi előadásán. Róluk is régen hallottam, de valahogy mindig úgy sikerült, hogy nem tudtam elmenni. Na, most Boti lefoglalta a jegyeket, nem volt visszaút. Így kell, gerilla módszerekkel.

4

Hány diáklány járta meg így? 😦 (Fotó: http://www.kurtiandi.blogspot.com)

Valóságos színházi szivárványban volt részünk az év elejétől: előbb A Kolozsvári Állami Magyar Színházban újranéztem a Ványa bácsit (köszi, Kriszta!), majd a kolozsvári vállalkozó, mecénás és kultúrember, Koós Ferenc finanszírozta Jolly Színházban különböző hatások értek, érzések kavarodtak fel a Démonok láttán. Megnéztem még az Őfelsége pincére voltam darabot, majd repertoárt váltottuk, s elmentünk az Ecsetgyárba. Sinkó Ferenc és Leta Popescu darabja még napok múlva is hatást gyakorolt rám. Az igazi hatást a harmadéves színisek váltották ki a Shakespeare in love or love in Shakespeare or what you will vagy amit akartok című előadással. Most a Váróterem Projekt volt a soron. A Mit csináltál három évig című darab…

Elnyerte tetszésemet a darab, viszont teljesen más kategóriába tartozik mint bármelyik előző előadás. Talán elsősorban diákoknak szól, diákosan, nevettetve, s ugyanakkor elgondolkodtatva. A darab több mozzanata során ráismertem a Paprika Rádió „védjegyeire”: Marci volt a hang, Nándi a stúdió testi megjelenítése.

1

Hol a buletined?

A nevettetős kategóriából a kedvenc jelenetem a CounterStrike számítógépes játékot imitáló rész volt. Eszembe jutottak a diákévek, s az azután következő időszak, amikor hosszú-hosszú évekig a Kopiernicus Király utcai székházában minden pénteken lőttünk, ettünk-ittunk, s böfögtünk nagyokat.

2

Vonyítson, kérem! Na, nem olyan nagy dög… 🙂

A merengő kategóriából a „terhes vagyok” rész sokkolt…

Megnézed a darabot?

3

Tanulni kéne a vizsgára, de a kísértések…

Read Full Post »


031

Az örökkévalóságig…

Széket szemeltük ki a hétvégi, idénnyitó bringázásra. Szombaton Vanda vegyészmérnöki labormunkája után tudtunk indulni, azaz délben. Addig volt időm a WebSzabadsággal is foglalkozni. Nehezen kecmeregtünk ki a városból, még az abortusz ellenes tüntetést is végigkövettük, fotóriportot is készítettem…

A legnehezebb Apahidáig volt az út, a sűrű forgalom, a számos akadály ugyanis veszélyessé tette a haladást. Itt letértünk a Tudor Vladimirescu utcára, s meglepetés: gyönyörű, nyitott fatemplom. Naná, hogy azonnal geodobozt helyeztünk el a fakerítésben… 🙂 Sajátos, meghitt a létesítmény belsejének a hangulata. Elhagyatott, de a görög-keleti spiritualitás mégsem hiányzik belőle.

Naná, hogy Nemeszsukon (Jucu) ittunk egy sört. Nemsokára megettük a szendvicseket is. Az út szélén, a tájat csodálva. Nem sokkal ezután pásztorkutyák támadtak ránk. Gyorsítottunk, nem értek utol. Amikor Magyargyerőmonostorra mentünk Hover Zsolthoz, éjjel támadtak meg. Életem egyik legveszélyesebb élménye. Akkor megfogadtunk: sötétedés után csak európai főúton bringázunk.

021

Tavasz Nemeszsukon (Jucu)

Közel Székhez egy útszéli kegyhelynél álltunk meg.  Amikor megláttam, hogy hőszigetelő ablakokat (!) építettek, belsejébe azonnal geobozozt helyeztem el: Jesus and the „termpoan” windows címmel.

A Széki Nádrezervátumnál sötétedés utánig maradtunk. Csodás, látogatnivaló hely. A túloldalra vezető fapalló helyenként eléggé rossz állapotban van. Természetesen, hogy puzzle típusú geoládát helyeztünk el.

Már sötét volt, amikor házigazdánkhoz, Czuhai Miklós-Csabához, a széki segédlelkészhez érkeztünk. Fura volt azt tapasztalni, hogy az utca bal oldalán páros és páratlan házszámok egyaránt megtalálhatók. Többször kértük útbaigazítást, egy-két nagyvárosban könnyebben elboldogultunk… Van itt Csipkeszeg, Forrószeg, Felszeg is… 🙂

A segédlelkész rendkívül barátságos, töltött káposztával fogad, aztán átmegy ifjúsági megbeszélést tartani. Sebaj, van időm anyagokat feltölteni a WebSzabadságra. A kezdés előtt néhány fiatallal mi is szóba állunk, s a téma kapcsán felöltik bennünk, hogy érkezéskor a sötétben majdhogynem „elütött” két részeg fiatalember. Minden jel arra mutat, hogy ők sajnos nem járnak ifire… 😦

036

Házigazdánkkal, Czuhai Miklós-Csabával. Kiskutyája sem maradhatott ki… 🙂

A nap legtartalmasabb része a segédlelkésszel folytatott, hajnali egyig tartott beszélgetés. Azért szeretünk a településen lakóknál megszállni, mert így megismerhetjük a helyieket, gondolkodásukat, életüket, értékrendjüket. Ezzel szemben valamely panzióban elszigetelve laknánk egy szobában, aligha kerülnénk kapcsolatba a helyiekkel. Így jobban megismertük a helyi sajátosságokat, s olyasmiről hallottunk, amiről a református lelkipásztorok esetében eddig még nem: a szingli pap helyzete az egyházban és a magánéletben. Ugyanakkor szó volt a lelkipásztor közösségi megítéléséről és presztizséről is. Természetesen, anyagi vonzata is van annak, hogy a bringázások során paplakon, vendégszobába vagy valamelyik közösségi tér padlóján alszunk, „fizetéseink” ugyanis nem teszik lehetővé a folytonos panziózást.

057

Restaurálják a széki református templomot

Mire észbe kaptunk, már hajnali egy óra volt. Nyolcig alvás, reggeli, beszélgetés, majd búcsúzkodás Sallai Mártonról, a széki lelkipásztortól, akinek javaslatára hívtunk fel Czuhai Miklós-Csabát. Mindkettőjüknek köszönjük a lehetőséget!

Nem hagyhattam el a települést anélkül, hogy ne készítettem volna fotóriportot a felújítás alatt levő templomról. S kivel találkozom bent? Na, kivel? Sallai Istvánnal, a kántorral, akinél akkor laktam, amikor a belga testvértelepülés, Ellezelles képviselőinek fordítottam osztálytársam, Esztergár Zoltán segítségével…. Az 1990-es évek elején. Micsoda élmények, s emlékek! Megtudtam, többen az akkor évekig Székre látogató belgák közül néhányan telket vásároltak Széken…

Vasárnap verőfényes napsütés övezte utunkat Székről Kolozsvárra. Három és fél óra alatt (Nemeszsukon megálltunk enni) visszaértünk Erdély fővárosába.

Jövő hétvégén ismét biciklizés van műsoron. Ezúttal Magyarvistára megyünk a Jancsó Noémi Emlékházhoz. Ugyanakkor a tragikus körülmények között elhunyt költő emlékére elhelyezett geodobozt is ki kell cserélnünk, az eredeti fura módon eltűnt.

Read Full Post »


kicsi

10-en tízes produkciót.

Olvasom Kolozsvári Alidának (sokat viccelődöm a Campus szerkesztőivel, nem komolykodom, de már régen mondanom kellett volna nekik, mennyire ügyesek…) a Szabadság és a KMDSZ diákmellékletében megjelent cikkét Ez is színház? címmel. Na, még a Hatházi András rendezte előadás hiányzik még a repertoárból, s akkor már teljesen „lesokkoltam” magam…

(Korábbi blogbejegyzésem itt)

Az év elejétől ugyanis különböző színházi hatások értek. A Kolozsvári Állami Magyar Színházban újranéztem a Ványa bácsit (köszi, Kriszta!), majd a kolozsvári vállalkozó, mecénás és kultúrember, Koós Ferenc finanszírozta Jolly Színházban különböző hatások értek, érzések kavarodtak fel a Démonok láttán. Megnéztem még az Őfelsége pincére voltam darabot, majd repertoárt váltottuk, s elmentünk az Ecsetgyárba. Sinkó Ferenc és Leta Popescu darabja még napok múlva is hatást gyakorolt rám.

Az igazi hatást a harmadéves színisek váltották ki a Shakespeare in love or love in Shakespeare or what you will vagy amit akartok című előadással. A különböző shakespeare-i darabokból összeállított produkciónak köszönhetően ismét ráébredtem arra, mennyire tehetségesek a fiatal művészek, s mennyire sajátos és egyedi a világuk. Vonzó, ugyanakkor viszont kissé idegen és, igen, ijesztő is az a világ amelyben élnek. Kiszámíthatatlan, bohém, burleszk, instabil, változó. Igen, talán éppen ilyennek kell lennie. A „kaszt” nehezen „ad ki magából” valakit, s ugyanilyen fogad be.

A darab során néhányszor nem tudtam eldönteni, ha éppen a formára vagy a tartalomra kellene figyelnem. Az sem volt világos, ha Saussure-t kellene segítségül hívnom, de tudtam, ennyire nem bonyolíthatják el a mondanivalót. Vajon a színész-jelöltek szándékosan vittek be a „sötét erdőbe”, zavarták össze figyelmemet, vagy a véletlen műve volt. Aligha. Vajon az expresszió volt adott pillanatban a fontos, a mozgás vagy a textus. A megnyilvánulás eltakarta, vagy csak beárnyékolta olykor a szöveget. Lehet, szöveg nélkül többet mondott volna a test? Vagy volt túlzásba vitt megnyilvánulás, amely hatástalanította a mondanivalót. A Köllő Csongor rendezővel folytatott rendkívül kedélyes, barátságos és pozitív kisugárzású rövid beszélgetésem során egyik csak néhány morfondíromra kaptam választ. Jó szaki, s szerintem tudja ő, hogy több kérdésnek megválaszolatlannak kell maradnia. A misztérium nem oldódhat fel olyan könnyen… (Nekem Zongor Réka, Pál Attila és Biró Júlia alakítása tetszett leginkább)

Boticus domesticus/activus az imént hívott, jegyeket foglalt le a Tranzit Házban bemutatandó hétfői produkcióra. Na, még ez hiányzott! 🙂

Read Full Post »


cadu.

Nézd meg őt rendőrként…

Hagyományossá vált már a kolozsvári Septimiu Mureşan Rendőrsikolában, hogy egy napra a tanintézmény tiszteletbeli vendége lehet egy-egy személyiség. Idén a Kolozsvári CFR 1907 labdarúgócsapat kapitányára, Ricardo Cadúra esett a választás.

A fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

Read Full Post »


kicsi

Sok buszon létezik, de nem használják…

Tudjátok, nem vagyok különösen csecsemő érzékeny, 🙂 de sajnálom a kismamákat, akik kínlódnak le- és felszállni az autóbuszra, trolibuszra, villamosra. Azért írok erről, mert néhány nappal ezelőtt Hannoverben a buszon, s ma a trolibuszon segítettem a kismamákat le-, illetve  felszállni a gyerekkocsival. A németországiak udvariasan megköszönték (sőt, még a szemüveges kisgyerek is, ami meghatott!), ma a fiatal nő is, de utóbbi mondta, nem lett volna szükséges „feltalálta” volna magát.

Nem mintha annyira sarkalatos kérdés lenne, 🙂 de akkor most segítsek nekik, vagy sem?

Read Full Post »

Older Posts »