CERT-faültetés a Hója-erdőben és biciklitúra Magyarvistára (és vissza). (Nem volt jelen, de mégsem hiányzott…)


vistara biciklivel 025
A Kemény Mag, az Atom, a Nukleusz… 🙂

Amikor csak lehet, részt veszek az önkéntes, főleg természetvédelmi jellegű és humanitárius akciókon. Bár úgy terveztük, Vandával, Erikkel, Krisztiánnal és Lenkével már pénteken kimegyünk biciklivel Vistára, az indulás mégis szombat délre halasztódott, a CERT (Community Emergency Response Team) által szervezett nagyszabású faültetési akciója miatt is.

**************************************************************

A CERT faültetési akcióján készített fotóriport első része itt, a második része pedig itt található.

**************************************************************

Feltétlenül szükség van arra, hogy a civil társadalom pótolja az állam által hagyott űrt, a hatóságok tehetetlenségét, ezért egyre több ilyen akcióra lenne szükség. Utópia, tudom, arra kötelezi a fakitermelőket: egy kivágott fa helyébe kötelező módon legalább kettőt ültessenek. Mivel ebből sohasem lesz törvény, s ha igen, nem fogják betartani, ezért a pénzintézetek, multinacionális cégek (jómagam sem feltétlenül kedvelem őket, de ilyenkor is hasznosak…:) akcióinak vagy adományainak köszönhetően remélhetőleg továbbra is lesz mit beszívni. S nem szmogra gondolok.

vistara biciklivel 044
Mindenki attól tartott, reccsen alattunk a deszka… 🙂

Hamarabb kimentem, a csapattal a faültetés helyszínén találkoztam, innen aztán mentünk tovább Magyarvistára a Jancsó Noémi Emlékházhoz. Eseménydús napunk volt: Krisztiánnak kétszer robbant el a hátsó gumiabroncsa (édesanyja, Noémi, kétszer szállított neki új bringát!), kisebb kerülővel, de kiértünk Magyarvistára, a helyszínen Rekita Rozália, Jancsó Miklós és Kuncz Lajos fogadott, beszélgettünk. Este szórakozási lehetőséget kerestünk, s a „kultúrházban” több mint 7 percig képtelenek voltunk végigkísérni a bűvész produkcióját. Annyira kétségbeesettek voltunk, hogy Vanda a református lelkipásztortól kérdezte meg a sötét utcán, hol a kocsma. 🙂 Utóbbi sem segített, gyenge volt a hangulat. Végül filmnézés lett a vége, a kilincsjavítási kísérlet. Mert beragadt… 🙂

Noémi nem volt ugyan jelen, de mégsem hiányzott. Ott volt amikor bicikliztünk, amikor filmet néztünk, amikor vasárnap a Jancsó-családdal tettünk-vettünk, majd bogrács gulyást ettünk. Titokban mindenkinek eszébe jutott…

Köszönjük szépen a kiváló lehetőséget, nagyon jól éreztük magunkat a Jancsó-háznál! Bárcsak…

 

FOTÓRIPORT – Tűz a Kolozsvár melletti Natura2000-es természetvédelmi területen


erdotuz2
Kommentár nélkül (Fotó: László Zoltán/Facebook)

Felgyújtjuk, leromboljuk, kivágjuk, elhordjuk, eltüzeljük, telerakjuk szeméttel, kiírtjuk, ledózeroljuk.

Fotóriport itt.

S lassan nem lesz semmi, levegő sem.

Szerencsére vannak olyanok, akik még ültetnek fákat. Tavaly is voltam, idén is megyek!

A Váróterem Projekt és a diákévek…


Töredelmesen bevallom, tegnap voltam először a Váróterem Projekt színházi előadásán. Róluk is régen hallottam, de valahogy mindig úgy sikerült, hogy nem tudtam elmenni. Na, most Boti lefoglalta a jegyeket, nem volt visszaút. Így kell, gerilla módszerekkel.

4
Hány diáklány járta meg így? 😦 (Fotó: http://www.kurtiandi.blogspot.com)

Valóságos színházi szivárványban volt részünk az év elejétől: előbb A Kolozsvári Állami Magyar Színházban újranéztem a Ványa bácsit (köszi, Kriszta!), majd a kolozsvári vállalkozó, mecénás és kultúrember, Koós Ferenc finanszírozta Jolly Színházban különböző hatások értek, érzések kavarodtak fel a Démonok láttán. Megnéztem még az Őfelsége pincére voltam darabot, majd repertoárt váltottuk, s elmentünk az Ecsetgyárba. Sinkó Ferenc és Leta Popescu darabja még napok múlva is hatást gyakorolt rám. Az igazi hatást a harmadéves színisek váltották ki a Shakespeare in love or love in Shakespeare or what you will vagy amit akartok című előadással. Most a Váróterem Projekt volt a soron. A Mit csináltál három évig című darab…

Elnyerte tetszésemet a darab, viszont teljesen más kategóriába tartozik mint bármelyik előző előadás. Talán elsősorban diákoknak szól, diákosan, nevettetve, s ugyanakkor elgondolkodtatva. A darab több mozzanata során ráismertem a Paprika Rádió „védjegyeire”: Marci volt a hang, Nándi a stúdió testi megjelenítése.

1
Hol a buletined?

A nevettetős kategóriából a kedvenc jelenetem a CounterStrike számítógépes játékot imitáló rész volt. Eszembe jutottak a diákévek, s az azután következő időszak, amikor hosszú-hosszú évekig a Kopiernicus Király utcai székházában minden pénteken lőttünk, ettünk-ittunk, s böfögtünk nagyokat.

2
Vonyítson, kérem! Na, nem olyan nagy dög… 🙂

A merengő kategóriából a „terhes vagyok” rész sokkolt…

Megnézed a darabot?

3
Tanulni kéne a vizsgára, de a kísértések…

FOTÓRIPORT – Idénnyitó bringázás Székre – kalandokkal


031
Az örökkévalóságig…

Széket szemeltük ki a hétvégi, idénnyitó bringázásra. Szombaton Vanda vegyészmérnöki labormunkája után tudtunk indulni, azaz délben. Addig volt időm a WebSzabadsággal is foglalkozni. Nehezen kecmeregtünk ki a városból, még az abortusz ellenes tüntetést is végigkövettük, fotóriportot is készítettem…

A legnehezebb Apahidáig volt az út, a sűrű forgalom, a számos akadály ugyanis veszélyessé tette a haladást. Itt letértünk a Tudor Vladimirescu utcára, s meglepetés: gyönyörű, nyitott fatemplom. Naná, hogy azonnal geodobozt helyeztünk el a fakerítésben… 🙂 Sajátos, meghitt a létesítmény belsejének a hangulata. Elhagyatott, de a görög-keleti spiritualitás mégsem hiányzik belőle.

Naná, hogy Nemeszsukon (Jucu) ittunk egy sört. Nemsokára megettük a szendvicseket is. Az út szélén, a tájat csodálva. Nem sokkal ezután pásztorkutyák támadtak ránk. Gyorsítottunk, nem értek utol. Amikor Magyargyerőmonostorra mentünk Hover Zsolthoz, éjjel támadtak meg. Életem egyik legveszélyesebb élménye. Akkor megfogadtunk: sötétedés után csak európai főúton bringázunk.

021
Tavasz Nemeszsukon (Jucu)

Közel Székhez egy útszéli kegyhelynél álltunk meg.  Amikor megláttam, hogy hőszigetelő ablakokat (!) építettek, belsejébe azonnal geobozozt helyeztem el: Jesus and the „termpoan” windows címmel.

A Széki Nádrezervátumnál sötétedés utánig maradtunk. Csodás, látogatnivaló hely. A túloldalra vezető fapalló helyenként eléggé rossz állapotban van. Természetesen, hogy puzzle típusú geoládát helyeztünk el.

Már sötét volt, amikor házigazdánkhoz, Czuhai Miklós-Csabához, a széki segédlelkészhez érkeztünk. Fura volt azt tapasztalni, hogy az utca bal oldalán páros és páratlan házszámok egyaránt megtalálhatók. Többször kértük útbaigazítást, egy-két nagyvárosban könnyebben elboldogultunk… Van itt Csipkeszeg, Forrószeg, Felszeg is… 🙂

A segédlelkész rendkívül barátságos, töltött káposztával fogad, aztán átmegy ifjúsági megbeszélést tartani. Sebaj, van időm anyagokat feltölteni a WebSzabadságra. A kezdés előtt néhány fiatallal mi is szóba állunk, s a téma kapcsán felöltik bennünk, hogy érkezéskor a sötétben majdhogynem „elütött” két részeg fiatalember. Minden jel arra mutat, hogy ők sajnos nem járnak ifire… 😦

036
Házigazdánkkal, Czuhai Miklós-Csabával. Kiskutyája sem maradhatott ki… 🙂

A nap legtartalmasabb része a segédlelkésszel folytatott, hajnali egyig tartott beszélgetés. Azért szeretünk a településen lakóknál megszállni, mert így megismerhetjük a helyieket, gondolkodásukat, életüket, értékrendjüket. Ezzel szemben valamely panzióban elszigetelve laknánk egy szobában, aligha kerülnénk kapcsolatba a helyiekkel. Így jobban megismertük a helyi sajátosságokat, s olyasmiről hallottunk, amiről a református lelkipásztorok esetében eddig még nem: a szingli pap helyzete az egyházban és a magánéletben. Ugyanakkor szó volt a lelkipásztor közösségi megítéléséről és presztizséről is. Természetesen, anyagi vonzata is van annak, hogy a bringázások során paplakon, vendégszobába vagy valamelyik közösségi tér padlóján alszunk, „fizetéseink” ugyanis nem teszik lehetővé a folytonos panziózást.

057
Restaurálják a széki református templomot

Mire észbe kaptunk, már hajnali egy óra volt. Nyolcig alvás, reggeli, beszélgetés, majd búcsúzkodás Sallai Mártonról, a széki lelkipásztortól, akinek javaslatára hívtunk fel Czuhai Miklós-Csabát. Mindkettőjüknek köszönjük a lehetőséget!

Nem hagyhattam el a települést anélkül, hogy ne készítettem volna fotóriportot a felújítás alatt levő templomról. S kivel találkozom bent? Na, kivel? Sallai Istvánnal, a kántorral, akinél akkor laktam, amikor a belga testvértelepülés, Ellezelles képviselőinek fordítottam osztálytársam, Esztergár Zoltán segítségével…. Az 1990-es évek elején. Micsoda élmények, s emlékek! Megtudtam, többen az akkor évekig Székre látogató belgák közül néhányan telket vásároltak Széken…

Vasárnap verőfényes napsütés övezte utunkat Székről Kolozsvárra. Három és fél óra alatt (Nemeszsukon megálltunk enni) visszaértünk Erdély fővárosába.

Jövő hétvégén ismét biciklizés van műsoron. Ezúttal Magyarvistára megyünk a Jancsó Noémi Emlékházhoz. Ugyanakkor a tragikus körülmények között elhunyt költő emlékére elhelyezett geodobozt is ki kell cserélnünk, az eredeti fura módon eltűnt.

Színházi élmény-kavalkád. Legutóbb a harmadéves színisekkel. Következik a Tranzit Ház…


kicsi
10-en tízes produkciót.

Olvasom Kolozsvári Alidának (sokat viccelődöm a Campus szerkesztőivel, nem komolykodom, de már régen mondanom kellett volna nekik, mennyire ügyesek…) a Szabadság és a KMDSZ diákmellékletében megjelent cikkét Ez is színház? címmel. Na, még a Hatházi András rendezte előadás hiányzik még a repertoárból, s akkor már teljesen „lesokkoltam” magam…

(Korábbi blogbejegyzésem itt)

Az év elejétől ugyanis különböző színházi hatások értek. A Kolozsvári Állami Magyar Színházban újranéztem a Ványa bácsit (köszi, Kriszta!), majd a kolozsvári vállalkozó, mecénás és kultúrember, Koós Ferenc finanszírozta Jolly Színházban különböző hatások értek, érzések kavarodtak fel a Démonok láttán. Megnéztem még az Őfelsége pincére voltam darabot, majd repertoárt váltottuk, s elmentünk az Ecsetgyárba. Sinkó Ferenc és Leta Popescu darabja még napok múlva is hatást gyakorolt rám.

Az igazi hatást a harmadéves színisek váltották ki a Shakespeare in love or love in Shakespeare or what you will vagy amit akartok című előadással. A különböző shakespeare-i darabokból összeállított produkciónak köszönhetően ismét ráébredtem arra, mennyire tehetségesek a fiatal művészek, s mennyire sajátos és egyedi a világuk. Vonzó, ugyanakkor viszont kissé idegen és, igen, ijesztő is az a világ amelyben élnek. Kiszámíthatatlan, bohém, burleszk, instabil, változó. Igen, talán éppen ilyennek kell lennie. A „kaszt” nehezen „ad ki magából” valakit, s ugyanilyen fogad be.

A darab során néhányszor nem tudtam eldönteni, ha éppen a formára vagy a tartalomra kellene figyelnem. Az sem volt világos, ha Saussure-t kellene segítségül hívnom, de tudtam, ennyire nem bonyolíthatják el a mondanivalót. Vajon a színész-jelöltek szándékosan vittek be a „sötét erdőbe”, zavarták össze figyelmemet, vagy a véletlen műve volt. Aligha. Vajon az expresszió volt adott pillanatban a fontos, a mozgás vagy a textus. A megnyilvánulás eltakarta, vagy csak beárnyékolta olykor a szöveget. Lehet, szöveg nélkül többet mondott volna a test? Vagy volt túlzásba vitt megnyilvánulás, amely hatástalanította a mondanivalót. A Köllő Csongor rendezővel folytatott rendkívül kedélyes, barátságos és pozitív kisugárzású rövid beszélgetésem során egyik csak néhány morfondíromra kaptam választ. Jó szaki, s szerintem tudja ő, hogy több kérdésnek megválaszolatlannak kell maradnia. A misztérium nem oldódhat fel olyan könnyen… (Nekem Zongor Réka, Pál Attila és Biró Júlia alakítása tetszett leginkább)

Boticus domesticus/activus az imént hívott, jegyeket foglalt le a Tranzit Házban bemutatandó hétfői produkcióra. Na, még ez hiányzott! 🙂

FOTÓRIPORT – Cadú, a CFR 1907 csapatkapitánya… rendőr


cadu.
Nézd meg őt rendőrként…

Hagyományossá vált már a kolozsvári Septimiu Mureşan Rendőrsikolában, hogy egy napra a tanintézmény tiszteletbeli vendége lehet egy-egy személyiség. Idén a Kolozsvári CFR 1907 labdarúgócsapat kapitányára, Ricardo Cadúra esett a választás.

A fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

Akkor most segítsem a gyerekkocsis kismamákat le- és felszállni a buszra?


kicsi
Sok buszon létezik, de nem használják…

Tudjátok, nem vagyok különösen csecsemő érzékeny, 🙂 de sajnálom a kismamákat, akik kínlódnak le- és felszállni az autóbuszra, trolibuszra, villamosra. Azért írok erről, mert néhány nappal ezelőtt Hannoverben a buszon, s ma a trolibuszon segítettem a kismamákat le-, illetve  felszállni a gyerekkocsival. A németországiak udvariasan megköszönték (sőt, még a szemüveges kisgyerek is, ami meghatott!), ma a fiatal nő is, de utóbbi mondta, nem lett volna szükséges „feltalálta” volna magát.

Nem mintha annyira sarkalatos kérdés lenne, 🙂 de akkor most segítsek nekik, vagy sem?

FOTÓRIPORT, VIDEÓ – Nagyon rég nem láttam ennyi felszabadult, nevető embert egy helyen


IMAG0383
Ügyes legyél ám!

Szombaton nem mentem Amsterdamba a többiekkel, inkább Hannoverben maradtam a CeBIT számítástechnikai és távközlési világvásár pénteki befejezése után. A WizzAir repülőnk csak vasárnap indult Dortmundból, így volt idő pihenni, geodobozolni. Arra gondoltam viszont, keressek egy társasjáték-központot, akárcsak Berlinben néhány évvel ezelőtt. Ennek a hobbinak nagy hagyománya és keletje van Németországban.

Nálunk is évekkel ezelőtt kezdődött a Kolozsvári Német Kulturális Központnál, majd létrejött a Mirakolix Egyesület, legújabban a Kafy (polgári nevén Szász-Köpeczy István) által a Katolikus Egyetemi Lelkészségnél (KEL) szervezett kiváló hangulatú hétvégi Játék-Koktél-estek vonzották a magyar fiatalokat. Innen már egyenes út vezetett a Magyar Társasjátékosok Romániai Egyesülete (MATRISZ) létrehozásáig. Gratula, kiváló kezdeményezés!

A társasjáték, a közös együttlét, a kikapcsolódás, a hobbi. Összejárnak az Erdély fővárosában élő magyar fiatalok, ismerkednek, s sok esetben társra találnak.

Nos, ilyen helyet kerestem Hannoverben is. Beírtam a gugliba, hogy spiele zentrum Hannover, s kiadta a Idee+Spiel Hannover weboldalt. Elmentem a helyszínre, pontosabban a Grupenstrasse 3+5 szám alá, de zárva volt. Bekérezkedtem. Kiderült, több csoport kibérelte a helyet, a jelenlevők különböző játékokban mérték össze tudásukat, rátermettségüket, ügyességüket: darts, csocsó, asztali futball, póker, mini kosárlabda, biliárd stb. Jómagam csak kétszer játszottam pókert, amikor valamelyik játékos nem jelent meg.

IMAG0384
START!

Itt valamennyi meglett férfi ismét gyerek lehetett: drukkoltak, sört ittak, perecet ettek, nevettek. Sokat-sokat nevettek. Ennyi embert egy helyen ennyit nevetni talán még sohasem hallottam. Mindenki felszabadult volt, örvendezett, kiváló volt a társaság és a hangulat.

Dirk Tronnier, a tulaj, elmondta: hétközben alkalmazottai foglalkoznak a három emeletes játékközpont menedzselésével, ő ugyanis iskolai tanár.  Látszott, hogy boldoggá teszi, elégedettséggel tölti el, amikor a jó hangulatot tapasztalja. – Ez az egésznek a lényege: érezzék jól magukat, nevessenek – mondja, majd szalad is a konyhába, készülnek a perecek.

Ez egyetlen hatalmas hátrány, hogy csak férfiak játszhatnak. Vannak ugyan külön nők számára fenntartott estek, de az esetek túlnyomó többségében csak férfiak (klubjuk is van: Men’s Club) játszhatnak.

Köszönöm a lehetőséget, Dirk!

Vajon Kolozsváron miért nincs ilyen, egész héten nyitva tartó társasjáték-ház?

FOTÓRIPORT – CeBIT: jó-jó, de mégis, hogy kerül a robot az asztalra?!


robot
Nemsokára a mindennapjaink része lesz… (Fotó: ANDREAS STECH/CeBIT)

Nem mindenki érdeklődhet a számítástechnika és a távközlés iránt, de aki igen, annak érdekes és különleges dolgokat tartogatott a hannoveri CeBIT.

Részletek itt.

További hangulatképek itt.

Korábbi blogbejegyzésem itt.

FOTÓRIPORTOK, VIDEÓ – CeBIT: érdekességek, különlegességek, napsütés


IMAG0343
A technológiai innovációt is bemutató CeBIT közvetlen közelében levő Laaztzen faluban nemrég még mezőgazdasággal foglalkoztak… 🙂

Ha jól számolom, tizenkettedik éve jövök az észak-németországi Hannoverben minden esztendő márciusában tartott számítástechnikai és távközlési világkiállításra, a CeBIT-re. A barcelonai távközlési vásárra nem sikerült támogatókat találnom, így oda nem jutottam el, nincs összehasonlítási alapom, ahhoz képest milyen a hannoveri kiállítás.

A hannoveri CeBIT számítástechnikai és távközlési világkiállításra a legegyszerűbben, leggyorsabban és legkényelmesebben a WizzAir diszkont légitársasággal jutsz el. A járatok szerdán, pénteken és vasárnap indulnak, s ugyanakkor térnek vissza a németországi városból. Igaz, két hónappal az indulás előtt foglaltam a jegyet, s így csak 132 lej volt oda-vissza. Nem elírás: százharminckét lej.

A Kolozsvár-Dortmund útvonalat körülbelül másfél óra alatt teszi meg a repülőgép. Itt autót kell bérelnetek eljutnotok Hannoverbe.

A Deutsche Bahn vonatjegy 45-50 euró oda… Ugyanennyi vissza…

A Merkel-Cameron vásári körtúráról készített fotóriport itt található.

Hangulatképek itt.

VIDEÓ – Ember és robot a megnyitón…

CIKK – Tizennégy hazai cég a CeBIT-en

AUDIO – Mégis, mit akar tőlem Mihály István, a Kolozsvári Rádió Magyar Adásának a szerkesztője?


mihaly istvan radio
Igen, ő vallatott!

Éppen indulok Hannoverbe a CeBIT-re, nem akarom lekésni a Szélyes Levente barátom által felajánlott fuvart a reptérig, no meg a Dortmundba induló WizzAir repülőgépet sem, de eszembe jutott, hogy a minap a rádiós kolléga nem hagyott békén…

Hogy miért? Kiderül, ha ide kattintasz!

Még Tompa Gábor is kíváncsi volt Sinkó Ferenc és Leta Popescu alkotására az Ecsetgyárban


parallel
?

Jól érzed magad a testedben? Sohasem bizonytalanít el szexualitásod? Biztos vagy szexuális identitásodban? Elfojtasz valamit utóbbival kapcsolatban? Valóban vagy csak deklaratív módon fogadod el a másságot? Egyáltalán, teljesen biztos vagy abban, hogy férfi, illetve nő vagy? S ha igen, mennyi belőled nő, illetve férfi? Egyáltalán nincs átfedés? Vonzódsz a szokatlan, más, talán kissé bizarr formájú, testű, megnyilvánulásában nem férfias, illetve nős emberekhez?

Ezekről nem Sinkó Ferencet és Leta Popescut kell kérdezned, hanem elsősorban magadat. De egymagadban, s tükör előtt. Őszintén, tabuk nélkül. S senkinek se árult el az eredményt. Persze, az Ecsetgyárban játszott és játszandó Parallel darab hozzásegít megválaszolni néhány kérdést, de legalább annyit bonyolít el. Azt hitted, tudod a válaszokat, magabiztosan forogsz a környezetedben, holott lehet, a kisördög ott motoszkál benned is. S talán elő sem jön, ha egy ilyen darabbal nem provokálják.

Töredelmesen bevallom: most fordultam meg először az Ecsetgyárban. Többször eldöntöttem, hogy megyek, de nem jött össze. Legutóbb a (sorozatos) tüdőgyulladás miatt.

parallel1
Nő? Férfi? Férfinő? Nőférfi? (Fotók: GroundFloor Group/Facebook)

Egy alternatív kulturális klaszter, amelynek híre hamarabb jut el Berlinig, mint más terület teljesítménye. Az itt tevékenykedő művészeknek is köszönhetjük, hogy Kolozsvár annyira már nem egy elszigetelt kis falu Európa térképén (hiába áltatjuk magunkat, mert az, csak bizonyos rétegek elitjei hallanak felőlünk) , hanem egy érdekes színfolt. Szerdán mondta Boc polgármester: a német fővárosban tett látogatása kapcsán többen is kiemelték az Ecsetgyárat.

Oka lehetett Tompa Gábornak, hogy tegnap ott legyen az előadáson. Talán az, hogy Lucia Marneanut UNITER debüt díjára jelölték. Sajnos nem ugyanez mondható el a – szerény és zöldfülű véleményem szerint – szintén kiemelkedő alakítást nyújtó Bodoki-Halmen Katára, ugyanis –  fogózkodjatok meg – a szabály szerint a színi tanodával kell hogy rendelkezzen. Paff! Tudomásom szerint Kata nem „színészképzőt”, hanem „csak” teatrológiát végzett. S még nem tette le a véglegesítő vizsgákat, azaz még egyetemi hallgató. De hát voltak még olyan esetek, amikor az illető nem járt színész képzőre, s mégis… Akkor most mi van? 🙂

A darab legközelebb március 21-én tekinthető meg.