Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2014. szeptember


babel tornya

A különböző nyelvek gyakorlása alkalmas. No, nem a torony, a találkozó…

Lehet, gyakorolni akarod az angol, francia, olasz vagy akár portugál nyelvtudásodat. Erre is lehetőség nyílik a Bábel tornya FB-csoport ma esti találkozóján. Vagy csak egyszerűen új embereket akarsz megismerni.

Ne aggódj, hogy nem vagy tagja a csoportnak, gyere el nyugodtan.

Részletek itt.

Read Full Post »


ki

Összeegyeztethető, mi több, egymást kiegészítő tevékenységek: biciklizés, kirándulás, geodobozolás, tűzrakás, hússütés, sörfogyasztás…

Érdekes és tartalmas játék a geocaching. Elsősorban azért, mert minél több hobbi, annál kevesebb probléma, s egyébként is: a geocache a day keeps the shrink away… 🙂

Hétvégén két új helyre jutottam el a geodobozolásnak köszönhetően: Leányvár és a Gorbó-völgye és a Szászfenes közötti dombvonulatra. Előbbi helyen talán jártam már, de igen homályos emlékeim vannak, s bár Kolozsvár környékén gyermekkorom óta kirándulok, utóbbi helyről nem is tudtam.

Szombaton a Hideg-Szamos völgyében levő geodobozokat szemeltük ki, ám csak Szászfenes határáig jutottunk. Egyrészt azért, mert későn indultunk el, másrészt pedig a multiláda hosszabbnak és igényesebben bizonyult, mint gondoltuk. S azért is, mert a csúcsra érve hosszan csodáltuk a tájat, a Leányvártól látható kolostort. S tüzet raktunk, tarját sütöttünk. S este még egy lazulásra is hivatalosan voltunk.

Vasárnap is nagyon későn vágtunk neki az útnak: ezúttal a dadfac által a Gorbó-völgy és Szászfenes között húzódó dombvonulat nyomvonalán elhelyezett hat geodobozt szemeltük ki. A Polus Center utáni úton letértünk balra (horror-terror itt biciklivel haladni, legközelebb minden áron alternatív útvonalat választunk!), s neki a helynek. Sok helyen tolnunk kellett a bicikliket, s a műhold-jel sem volt erős. Vanda kitartásának köszönhetően sikerült megtalálnunk az elsőt. A győzelemsör elfogyasztása közel másfél órát tartott… Bár egyeseknek (elsősorban tapasztalt geodobozosoknak) nem sikerült megtalálniuk a kettes számú geodobozt, számunkra ez egyáltalán nem okozott gondot. Nem értem, hogy-hogy nem tűnt el a láda lévén, hogy nagyon látható helyen található…

Az ötödik láda után kis pihenőt tartottunk az erdőben, besötétedett, lemerült a HTC okostelefon is, így erdőben botorkálva (Vandánál fejlámpa sem volt, az enyémben pedig már nagyon gyengék az elemek…) értünk le valahogy a Gorbó-völgyébe, kihagyva a hatos és hetes geodobozt.

Gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlani tudom ezt a hobbit. Ha nem lettek volna geodobozok, s nem ezek keresése lenne az egyik hobbink, biztos, hogy nem bicikliztünk volna fel a Polus Center mögötti magas dombra, s a Leányvárnál sem fordulunk meg egyhamar…

(A fotók a Leányvár geodobozhoz írt internetes naplóban találhatók, azaz itt.)

Read Full Post »


szelek 001

Előttünk jártak/járnak

Lehet, nosztalgiázás is van benne, de inkább az együttlét örömének átélése és a jövőbe tekintés van a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub keretében szervezett hagyományos vársonkolyosi Juli-bulikban. Ezeknek az ötvözete teszi egyedivé.

Nosztalgiázás – erre, ugye, igen hajlamosak a magyarok. Itt rendszerint az elhunyt barlangászokra és tevékenységükre emlékezünk.

Együttlét – örvendünk egymásnak, kérdezzük, mi történt veled egy év leforgása alatt. Személyes számadás, mert számítunk egymásnak, foglalkoztat, időközben mi történt a barlangász társunkkal.

Jövőbe tekintés – a következő barlangász generáció feltérképezése. Ilyen vonatkozásban, úgy láttam, nem állunk rosszul.

Hajdanán Szász Péternek köszönhetően kerültem a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klubhoz (KABK – CSA). Köszönöm!

*****************************************

A Szabadságban megjelen cikk itt.

*****************************************

 

Kefe (a.k.a. Fekete Sándor) meghatóbban írta meg, mint én. Beleegyezésével közlöm a KABK levelező listájára írt gondolatait:

 

KABK – Juli buli – hagyományos őszi ünnepünk

Hétvége a barlangász, barlangkutató klubunk jegyében és szellemében

 

Több ez, mint buli. Ilyenkor ünnepelünk, magunkat ünnepeljük. Megemlékezünk az előttünk járókról, akik közül sajnos már sokan nem lehetnek velünk. A klub az ő álmuk. A klub mi megtiszteltetésünk fenntartani és kötelességünk továbbadni az utánunk jövőknek.

Megünnepeljük azt, hogy ez a közösség továbbra is összetart, fejlődik. Nagyszülők, szülők és gyerekek. Nagy család.

A találkozó arról szól, hogy baráti, kötetlen keretek között elmeséljük egymásnak, mi is történt velünk az elmúlt évben.

Mindig kerül egy-egy régi-új arc is, aki eddig, vagy több éve, nem tudott eljönni közénk, de most úgy van itt, mintha rendszeresen találkoznánk. Rég nem látott rokon.

Emlékek, elfejtettnek hitt történetek, képek kerülnek elő. Aki épp nincs köztünk, vagy már nincs köztünk, mintha mégis itt lenne, szólna, mosolyogna, együtt ünnepelne velünk.

Egy csapat fiatal egy mentőgyakorlaton képviseli a klubot. Bár fizikailag nincsenek itt, lelkesedésük, elhivatottságuk minket is lelkesít.

A nagy hiányzók közül most Laji tátá jött el közénk, ő a díszvendég. Köszönjük, köszönünk mindent neked.

In memoriam. Séta az emlékfalig. Gyertyaláng. Fény, ami hitünk szerint segít eligazodni a “Nagy barlang útvesztőiben”. Szeretet. Örökifjak, kevébé fiatal és fiatal barlangászok és kisebb-nagyobb csemeték emlékezünk azokra, akiknek nevei már az emlékfalon sorakoznak

Az emlékezés percei után ki-ki folytatja a sétát. Hippodrom, Meanderek vagy November 7 járat. Ezekkel a túrákkal is az emlékezés és az együttlét ünnepét teljesítjük ki.

Laji tátá emlékműsor: tisztelgés, fényképalbum, emlékezés.

Aztán a kerek évszámú szülinaposok köszöntése és megajándékozása.

Közös ének és buli hajnalig.

Vasárnap délelőtt “táborbontás”, szedelőzködés.

Viszlát barátaink jövő szeptemberben.

kefe

*********************************************************

Kattins az első fotóra!/Click on the first picture!

 

****************************************************************************************

Read Full Post »


stealth

Stealth required? Really? We were stealthy all right… 🙂 At C.A.R.E. 003 – Sunshine Tour 06. Hint: Watergate. Or Waterloo? Anyway, you gotta be stealthy…

*** (Ha nem érted, kérlek, használd a Google Fordítót/Dacă nu înţelegi, foloseşte, te rog, Google Translate)***

Who said geocaching is straight forward? Who told you that it’s a simple game where the player simply grabs some hidden treasures? Well, let me break the news for you: hell, it’s not simple. Only the people who think it is.

After this serious intro let me tell you today’s story.

Tuesday evening I told the myself, why not go with the Sausage Team on a night raid by bike? Went to Chrys10’s house, grabbed the letterbox hybrid and met Mr. Erikusz in town. He only joined us for the Odd architecture mystery by Zbuciumel.

He might have used his sixth sense: Chrys and I had to endure rain and wind.

Went search for C.A.R.E. 003 – Sunshine Tour 26, C.A.R.E. 003 – Sunshine Tour 07 and – where disaster struck – C.A.R.E. 003 – Sunshine Tour 06.

It started to rain. That was only half of the problem. The other quarter come when we had to bike up C.A. Rosetti street in rain. The last drop was looking for the – according to us – missing Sunshine Tour 06. We simply couldn’t find it. So, instead we triggered the Watergate alarm. When it sounded, we biked away instantly. But, as you can see on the picture we used stealth and, moreover, wrote the mobile number down of an egg dealer… 🙂

prepe

R u interested? (Next to the cache)

Read Full Post »


eternity

Örökkévalóság (Photo by Hám Péter)

More photos about our hike in the Fogarasi-havasok/Muntii Fagaras here.

Read Full Post »


HAM_3768 [800x600]

We’re grateful (Photo by Péter Hám)

*** (Ha nem érted, kérlek, használd a Google Fordítót/Dacă nu înţelegi, foloseşte, te rog, Google Translate)***

We were on the memorable weekend hike (September 12-14) in the Fogaras/Făgăraş Mountains organized by Péter Hám on his FB page Túrázás/Excursii.

The more I hike, the more I like the Mountains. It’s been around 20 years now that I constantly visit His Majesty. It gives me vibe, raises emotions, just like a play, a screening or – for that matter – music. It fills me with energy right at the moment when I feel I’ve had enough, I’m too tired, I wanna give up. When I feel I’m done, somehow the adrenalin starts to flow again in my veins, I feel rejoiced, re-energized. Seeing the untainted Creation (unlike us, humans) I feel humble. But how much we, insignificant humans have destroyed throughout the centuries. Who gave us the right to alter and many times destroy the Creation? The Mountain gives me a sense of stability. These elements of Creation have been and will be there for many more centuries, long after our destructive force will wipe us off the face of the Earth.

Mountains are part of my Family.

HAM_3903 [800x600]

Vibe (Photo by the camera of Péter Hám)

I like being worn out by the Mountain. It is – indeed – dangerous sometimes. Just like this time… There were treacherous crossings, right in the ridge. If you slip, you might see the Creator. But this sense of danger creates a strange, unexplainable sense of unity. You’re depending on your partner, you’re in this together, you’ll have to get out of it also TOGETHER. You might immediately rely on people whom you see for the very first time. How can you trust them? Do you know how well trained they are? Are you aware of their skills and knowledge? Yet you jump into the unknown and climb the rocks up or descend on some treacherous hill with them. You build trust and you share common experiences. This might make a partnership, a friendship, a relationship very strong. Maybe unbreakable.

You also push your limits and get way out of your comfort zone. It’s tiring sometimes, dangerous at others. But, hell, it’s worth doing it.

These were the thoughts that came through my mind during our hike. Let the pictures taken by Mihaela, Péter, Robert and Szabolcs to tell the story…

(About the title: we crossed a section called Three Steps from Death – Trei Paşi de Moarte) Thanks, Szabolcs for guiding us to safety!

*********************************************

The hike (HU):

Saturday, September 13, 2014: Bâlea-tó – Netedu-nyereg – Netedu-csúcs 2,351 m – Turnu Plecat 2,410 m alatt – Netedu-nyereg – Vaiuga gleccservölgy – Zerge-nyereg – Jézer-csúcs 2,417m – Paltinu-csúcs 2,399m – Bâlea-tó utvonalat jártuk be, a túra második felét sajnos már ködben.

Sunday, September 14, 2014: Fundu Caprei gleccservölgyből a Sárkány-ablak – Három Lépés a Haláltól (Trei Paşi de Moarte/Three Steps from Death) gerince – Árpás-csúcs 2.460 m – Buda-csúcs (2.431m) – Fundu Caprei gleccservölgy túrát ejtettük meg.

**********************************************

CLICK ON THE FIRST PICTURE, PLEASE!

 

Read Full Post »


irenke

Irénke büszkén vezeti végig Vandát a gyermekotthonon

Még Tusványoson történt. Vasárnap a Szent Anna-tóhoz mentünk gyalogtúrázni. Adott pillanatban egy épülethez érkeztünk, zárt kapu, figyelmeztető felirat: a Szent Ferenc Alapítvány magánterülete. Szóba elegyedtünk a játszó gyerekekkel. Készségesen válaszoltak kérdéseinkre, bár néhányan félve tekintettek felénk. Kiderül, nem erre vezet a turistajelzés a tóhoz.

Ott nem lehet átmenni, villanypásztor üzemel

– mondja az egyik kislány.

Kimegyünk az útra, s ízlésesen restaurált, impozáns épület tárul elénk. Valakik éppen ki-be csomagolnak, amikor látják, hogy elcsodálkozunk, behívnak az épületbe. Irénke lesz az idegenvezetőnk. Végigvezet az épületen, elmeséli, hogy hatodikos, s öt éve van a Szent Ferenc Alapítvány gondozásában. Derűs, barátságos, értelmes lány. Könny szökik a szemembe, amikor a sok árva gyereket látom. Miért hagyták el őket? Mit tettek? Sajnos ebben az esetben is a felnőttek felelőtlen magatartásának az áldozatai. Jó viszont, hogy van egy olyan hely, ahol részleges otthonra találhatnak.

Egy internetes forrás szerint az egyik nevelő így nyilatkozott az egyik gyermekről:

 Észrevettem, hogy csak akkor eszik, ha nem nézek oda. Sok idő telt el, mire megtudtuk a titkát. Az anyja elhagyta a családot, apjával élt, aki pásztorként dolgozik kint a hegyek között. Ez a gyerek soha nem aludt ágyban, nem találkozott emberekkel, és ha enni akart, verték, mert az is csak elvette az időt a munkától.

Ugyanott olvastam, hogy a tusnádfürdői Szent László Gyermekvédelmi Központ 2006-ban, amerikai magyarok adakozásának köszönhetően jött létre. Áldásos munkát végeznek!

Read Full Post »

Older Posts »