Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2015. január


A Com’on Cluj/Kolozsvár/Klausenburg csapatának felkérésére Alexandra Damian provokatív videót készített, amelynek üzenete a következő: neked mégis milyen ötleted van Kolozsvár számára?!

A Szabadságban megjelent cikkem a témában itt.

A kezdeményezés weboldala itt.

Read Full Post »


HAM_9950

A Megrettenthetetlenek (Fotó: Hám Péter)

Meggyőződésem: amennyiben túl részletesen megszervezzük, nem sikerül ilyen jól. Annyi volt biztos támpont csupán, hogy Vandával pénteken már kimegyünk a Vigyázóra, s szombaton tízkor, s vasárnap ugyanakkor indul a túra. Aztán mindenki megszervezte a saját indulását, egyeztetések zajlottak, ki, mikor, kivel jön ki, ki, kivel, mikor, hogyan tér vissza. Nem volt macera, malőr, gáz, probléma, nyugtalanság. Elvégre két születésnapi lazulást tartottunk. Isten éltessen benneteket, Vanda és Melinda!

Bár pénteken kiégett a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Edition fenti féklámpája, s közel két órába telt, amíg kicseréltük (a csavar menete megment, nem sikerült kicsavarni, csavarhúzót kellett vásárolni, majd beszerelni, ellenőrizni), pénteken késő este mégis nekivágtunk az útnak. Köd, eltévedés, a térerő hiánya: szombat hajnali fél egykor értünk a Vigyázó-menedékházhoz.

Tanács: tegyél akárcsak mi, azaz mérd le GPS segítségével, és jegyezd le, hol hagytad a kocsit, hol tértél le az útról, hol mentél rá a biztos útra. Az úgynevezett okostelefonokon van GPS (én is kaptam egyet ajándékba, köszi, Glytz, s használom is, geodobozolásra, s ilyenkor), használd, ne járj úgy, mint a minap a szlovákiai turisták… 😦 Adott pillanatban, visszafordultunk, mert nem voltunk biztosak, jó úton megyünk-e. De a sílécek nyomai mindig fel visznek… Aztán belebotlottunk egy kitaposott ösvénybe, majd később a szombati sízőverseny miatt buldózerrel letakarított és masszívan leszórt útba, innen már biztos volt, hogy feljutunk a Ionaş-féle menedékházhoz.

Szombaton a Vigyázó-menedékház – Fehér-kövek – Vigyózó-csúcs meteorológiai állomás volt műsoron. Köszi, Xéni a tizenegyünknek itt intézett szállást!

Vasárnap egy másik csapat csatlakozott hozzánk (Havasrogoz/Rogojel falu – Vigyázó menedékház), miközben a többiek mentek lefele a meteóhoz. Együtt visszamentünk, de valaki már útközben visszafordult…

Tanács2: a kocsikat a legjobb a Havasrogoz/Rogojel faluban levő kocsmánál hagyni, s onnan gyalog kiemnni a Vigyázó-menedékházhoz. A régi, nyári utat lezárták, most Havasrogozból kell kimennti. Tehát ne ott menjetek fel, ahol írja: Cabana Vladeasa 10 km, hanem Havasrogoz/Rogojel faluból!

Köszönjük a társaságot, az élményeket!

P.S.: Szomorú: egyre távolabb, s egyre messzebb kell mennünk, hogy télen havas tájat lássunk, hóban túrázzunk…

*******************************************************************************

Köszönöm a fotókat, Sallai János és Hám Péter!

Read Full Post »


vakar bbc

Évekkel ezelőtt a Nokia-gyár bezására kapcsán a BBC budapesti tudosítójának, Nick Thorpnak nyilatkozott…

Nem, nem elírás: az RMDSZ-politikus a közintézmény tulajdonképpeni elnöke, ugyanis Horea Uioreanut korrupció miatt elítélték, s lemondott, de Vákár István hivatalosan az intézménynek az elnöki hatáskörök betöltésével megbízott alelnöke. Na, ezt bogozd ki… 🙂

Vákár István csendben van, és dolgozik. Az esetek túlnyomó többségében csak akkor nyilatkozik a sajtónak, ha zaklatják… 🙂

A Szabadságnak Vákár István nemrég úgy nyilatkozott: néha úgy érzi, atomokra szedik szét..

Töltsél egy munkanapot a Kolozs Megyei Tanács elnök-alelnökével, nyerj betekintést napi tevékenységébe, ismerd meg őt, tapasztald meg, hogyan végzi munkáját, melyek a Kolozs Megyei Tanács magas rangú magyar tisztségviselőjének a prioritásai. Miből áll a napi tevékenysége? Hány órakor kezdi, s hány órakor végzi a munkanapot? Kikkel találkozik? Mit mond nekik? Milyen szakterületekkel foglalkozik? Hogyan sikerül képviselnie a magyar ügyeket a Kolozs Megyei Tanácsban? Milyen eszközökkel próbál eredményeket elérni?

Korábbi Töltsél egy napot… projektek itt.

Elmész vele tárgyalásokra, esetleg bizottsági vagy megyei tanácsülésen veszel részt. Olyan leszel, mint a segédje. Ez szélesíti a látókörödet, kapcsolatokat építhetsz ki, s lehet, a gyakornokoskodás munkalehetőségekre is rávilágít… Vagy kötetlen és közvetlen beszélgetést alakul ki köztetek. Tőled (is) függ!

Remélhetőleg február elején kiértékelőt tartunk (mondjuk a Bulgakovban) azokkal, akik a projektben részt vesznek.

******************************************************************************************

A projekt időtartama: 2015. január 26-30.

Jelentkezés: 2015. január 19-23. Jelentkezni itt a blogon, komment segítségével.

Név, email cím és mobilszám szükséges. A mobilszámot és az email címet nem közlöm a blogon, de elküldöm Vákár István munkatársának, Debreczeni Magdinak, aki majd felveszi a kapcsolatot a jelentkezőkkel.

Jelöld meg, melyik napot választod! Amennyiben ketten jelentkeznek egy napra, akkor a jelentkezési sorrend a mérvadó.

Minden nap (hétfő-péntek) egy személy a tisztségviselő társaságában töltheti a munkanapot. A részletekről Vákár István munkatársa egyeztet a jelentkezőkkel.

Kérdéseket kommentben lehet feltenni.

Egy feltétel van csupán: utólag az élményeket kommentben várom a résztvevőktől.

Jelentkezés indul! Alapelv: first come, first served.

***********************************************************************************************

JELENTKEZŐK:

2015. január 26., hétfő: Kondrat Kristof

2015. január 27., kedd: Kondrat Tibor

2015. január 28., szerda:Tatár Tibor

2015. január 29., csütörtök: Tasnádi Márta

2015. január 30., péntek: Czirmay Zoltán

***********************************************************************************************

Read Full Post »


cluj greeters

Greet, meet and befriend a Cluj/Kolozsvár/Klausenburg visitor…! Or a local person… 🙂

 

OMG, how come I missed this project so far? Yesterday my colleague, Edit Kerekes told me about an email sent by Anca Dinu, whom I know for a long time now. And there it was: she was asking us, journalists, communicators, facilitators to disseminate the call for entertaining, enthusiastic, knowledgeable, so-called busy bee volunteers, who would joyfully welcome tourists and present the city through their won eyes.

I strongly think it’s a wonderful idea, so I immediately wrote an article in the Szabadság – Hungarian Language Regional Newspaper and – of course – signed up. Do hope they’ll accept a pensioner (I’m 39 already) as a volunteer greeter.

Why do I think it’s an amazing project?

Thanks to WizzAir, RyanAir, AirBerlin and other low-cost airlines and – of course – CouchSurfing I managed to visit 41 countries so far and I’m not very fond of the classic way of seeing a city: travel guides. Yeah, they’re nice and informative, knowledgeable and sometimes funny, too, but still, it’s simply not The Thing.

This building was built in 1786 by the architect…

– by the time the tourist guide finishes the sentence, you’re snoring… 🙂 OK, I get it, some people enjoy getting the info about the city that way, no problem, but I’ve had many more and much more memorable ways of truly discovering the city thanks to my CouchSurfing hosts who took me to the pub they usually go to, introduced me to their friends at a private party we went together to. I’ll always remember Cem Yildiz from Istanbul, Danny from Dubai, Bianca-Maria from Naples, Anita from Vienna, Mari from Tallinn, Jose-Luis from Zaragoza, Fernando and Cristiano from Bologna, Dragan from Nis, Ivan from Sofia, Sophie from Hannover, Nathan from Copenhagen, Christian from Lund or Laurent from Strasbourg. I’ll remember them, because they told me their personal life linked to the city, I got to know the place much more in-depth thanks to the stories they told me: what the do for a living, what they have studied, where, how much the rent is, where they hang out, but also local and national politics, issues that they are concerned about.

kicsi

Local colors, local perspective

 

Using CouchSurfing I’ve been hosted by an anarchist and a homosexual: I found out things about the anarchist and gay movement in the city. Indeed, I’m conservative and heterosexual, but I was very interested in the way they live and how they feel about the city accepting their ideology and sexual orientation – things that you can get from no guide… And these things are genuinely part of the city’s spirit and you get to know them only from the locals – this is also why Cluj Greeters and the worldwide movement is so nice.

Plus, you really get the local perspective: the greeter takes you to his/her favorite place to hang out, a bar, a pub, you can join her/him to see a theater play at the Romanian or Hungarian Theater, a classical music or a hip-hop concert, an art installation or flash mob, alternative play by one the groups formed by young actors. You can join their society dance class, go hiking with them in the woods, go geocaching, plane spotting or bird wathing and you’ll find out about Cluj’s peculiar, hidden places, infrastructure or wildlife, but also the surroundings.

Stitched Panorama

Romanians, Hungarians, Germans, Roma, Jews: many nationalisties, an array of cultures:. Cluj/Kolozsvár/Klausenburg (Photo: http://www.clujgreeters.ro)

 

The greeters are eager to show you the places they usually go to, because that place breathes, it’s alive, it’s part of their life, they are emotionally attached to it. The greeters can take you to a board (society) game club or evening, to a private party or gathering, they will present you the city through their prism – seeing the place through the eyes of a local, I think, is the nicest gift. These people have so many hobbies, their roots go deep into the fabric of the local society, they are busy-bees that have five or six, maybe ten group of friends structured around their hobbies, they sacrifice time and effort to show you the city the best they can.

And – believe me – these personal encounters, the COMMON EXPERIENCE with the greeter will make you feel that you really know the city you visited. You need a name, a face and a story, exactly like a journalist, and you’ll feel satisfied about your visit.

So, you Cluj busy-bee, sign-up to Cluj Greeters or, dear visitor, „book” a greeter… Let’s restore faith in Humanity.

 

(The article – in Hungarian – published in today’s issue of Szabadság – Hungarian Language Regional Newspaper can be read here.)

Read Full Post »


Három évvel ezelőtt vásárolt túrabiciklim javítása közben Jeremy Rifkin lélegzetállító előadása jutott eszembe, amely az Európa Tanács Strasbourgban szervezett Világfórum a Demokráciáért (World Forum for Democracy) elnevezésű rendezvényen hangzott el. (Az eseményről a Szabadságban is beszámoltunk.)

kicsi

Rifkin világhírű közgazdász, gazdaságtudományi elméletei közismertek. Véleménye szerint a kapitalista gazdasági berendezkedés motorja kifulladt. A tőkehalmozásra és -befektetésre, pontosabban a nyereséghajszolásra összpontosító gazdasági és társadalmi konstrukció elérte csúcspontját. A jövő a decentralizált piacgazdaságé, egy olyan formuláé, amely lehetővé teszi a kisközösségek létezéséhez és működéséhez szükséges energia előállítását. Mi több, ezek a társadalmi entitások részben vagy teljes egészében képesek lesznek saját élelmiszerellátásuk biztosítására, s mobilitásukat is a Rifkin által minimális határköltség elvének alkalmazásával oldják majd meg. Azaz nem majd, hanem már most ezt teszik. Rifkin szerint ugyanis az, amiről ő már beszél, gyakorlatban is alkalmazott elmélet… De mi köze mindezeknek a biciklimhez?

Rifkin azt állította, hogy elsősorban a fiataloknak köszönhetően teljes és radikális változás előtt áll a világgazdaság. Éreztette, elhitette az előadásán jelen lévő ifjakkal, hogy történelmi jelentőségű folyamatok részesei, mi több, befolyásolói, irányítói. Az imént említett közösségi piacgazdaság (ellenpólusán a globalizált ökonómia áll) tulajdonképpen az egyének és csoportok együttműködéses (kollaboratív) rendszere által létrehozott úgynevezett közvagyon használatán és megosztásán alapszik.

Az alapgondolat kiegészítéseként tenném hozzá szerényen: a kapitalizmus szélsőséges méretekben állított elő javakat és szolgáltatásokat, ez most valamilyen szinten tetőződött. Több száz év alatt létrehoztuk már a létünk biztosításához szükséges javakat, most pedig ideje lenne elkezdeni élni, azaz élvezni, kihasználni mindazt, amit mi, s természetesen az előttünk tevékenykedő generációk elértek. Vagyis: ne hajtsunk annyit, dőljünk időnként hátra, s élvezzük is az életet.

vasarlok

Amikor a fogyasztókat elsősorban a birtoklás érdekli…

A gazdasági válság ráadásul megtanított arra, meddig ér a takaró, és hogyan lehet alatta nyújtózkodni. Gondolom, rajtam kívül vannak még olyanok, akik hallani sem akarnak arról, hogy például bankkölcsönt vegyenek fel, csak a legszükségesebbet vásárolják, a kiadások ésszerűsítésére esküsznek. Ezt láttam az Amerikai Egyesült Államokban, Afrikában, Európában, s most újabban Strasbourgan is: a CouchSurfing hálózaton keresztül szerzett házigazdám természetesen ingyen fogadott be, de jelezte, hogy nem fűt, illetve éjjelre még az internetkapcsolatot biztosító számítástechnikai eszközöket is kikapcsolja, mert kevés áramot akar fogyasztani. Az ok kettős: egyrészt a kiadások csökkentése, másrészt a környezetvédelmi szempontok. A konyhában speciális dobozokban tárolja az eldobásra szánt élelmiszert, egy részét komposztként értékesíti, vagy virágait segíti hozzá a növekedéshez. Futurista hozzáállás, mondanánk, ezek viszont már hozzátartoznak a franciaországi mindennapokhoz.

Túlhaladott társadalmi és üzleti modellek

Visszatérve Rifkinhez: az európai kormányokat tanácsokkal ellátó éles elme azt állítja tehát, hogy olyan korban élünk, amelyben – a fiatalok hozzájárulásával és ötletei alapján! – a hagyományos gazdasági és üzleti modellek hamarosan túlhaladottak lesznek, mi több, működésképtelenné válnak. Az alapelv: a nullához közelítő határköltségek elérésével az egyének és a kisközösségek ésszerűsíthetik kiadásaikat, amely a nagyvállalatok nyújtotta termékeket és szolgáltatásokat valósággal fölöslegessé teszi.

Vegyük például az utazás kérdését: az utóbbi időben egyre többen magunk szervezzük meg belföldi és külföldi utazásainkat, nem vesszük már igénybe az utazási irodák nyújtotta szolgáltatásokat. Mi foglaljuk le a repülőjegyet, ki is nyomtatjuk saját magunknak. A reptéren az adatainkat tartalmazó útlevél vagy személyazonossági igazolvány és egy gép segítségével saját magunk nyomtatjuk ki a vonalkódot tartalmazó beszállókártyát, aminek segítségével máris mehetünk a biztonsági ellenőrzéshez. Nincs tehát szükség alkalmazottakra, fizetésük biztosítására.

internet of things

Mindent behálóz

 

Más példa: a mobilitáshoz nincs szükség saját személygépkocsira. Az autómegosztó (carsharing) rendszer vagy az internetes felületek segítségével összefogunk a többiekkel, együtt utazunk, megosztjuk a költségeket. Ilyen téren, ugye, egyre több fiatalnak van tapasztalata, mármint olyan megoldások feltérképezésében, hogy az utazást nullához közelítő határköltséggel oldjuk meg, és ne vegyük igénybe például az autóbusztársaságok szolgáltatásait.

Rifkin szerint az új energia, az új közlekedési módszerek, az új kommunikációs eszközök, valamint a Dolgok Internetes Hálózata (Internet of Things – IoT, azaz a világháló segítségével összekötött okos kütyük, telefonok, okos órák, hordozható eszközök) lehetőséget teremtenek egy új gazdasági modell, a nullához közelítő határköltség (zero marginal cost) eléréséhez. Erről ő könyvet is írt Zero Marginal Cost Society címmel.

Megosztás, megosztás, megosztás!

Ez az elv tette és teszi tönkre a napi- és hetilapokat, folyóiratokat, egyáltalán a nyomtatott kiadványokat is. A fiatalok radikálisan megváltozott tájékozódási és viselkedési szokásai egyre inkább szükségtelenné teszik a nyomtatás műfaját. Az ifjúság már nem a lapból, hanem elsősorban a Facebook közösségi oldalról, a blogokról, a Twitterről tájékozódik. Az más kérdés, hogy ezek a hálózatok mennyire biztonságosak, a források mennyire hitelesek. Utóbbi esetben a válasz egyszerűnek tűnik: a trial and error (próba és hiba) alapján a felhasználó kiválogatja, kinek hisz, kit olvas, a virtuális közösség kiveti magából a csalókat, sarlatánokat, hazugokat, manipulálókat. (Itt kell megjegyeznem: hely azért bőven marad nekik is …)

Rifkinnek a villamos energia előállítására is van modellje: termeljünk magunknak és kisközösségünknek, osszuk meg vagy tároljuk észszerűen a többletet, s nem lesz szükség a világot átszelő globális hálózatokra. Ez az úgynevezett sharing economy, azaz a megosztó gazdaság egyik alapelve. Az energia előállításában és szállításában bekövetkező változások komoly következményekkel járnak mindannyiunk mindennapjaira nézve. A társadalmi tulajdon a javak megosztásán alapszik: embertársainkkal megosztjuk személygépkocsinkat, lakásunkat. (No, mindent azért talán mégsem…)

3D nyomtatónkkal szinte bármit előállíthatunk

Rifkin szerint mi magunk olyan termékeket és szolgáltatásokat fejleszthetünk ki, amelyek igen nehéz helyzetbe hozhatják a hagyományos felépítésű és működésű vállalatokat, ugyanis termékeikre egyre kevésbé lesz szükség. Nehéz helyzetbe kerülnek a felsőfokú oktatási intézmények is. A szakember által a megosztás gazdaságának nevezett rendszerben a hírek, könyvek és egyetemi kurzusok szabadon cirkulálhatnak. A fiatalok felteszik a kérdést: miért fizessenek ezer, többezer dollárt azért, amit ingyen megtalálnak a világhálón?

3d nyomtatvanyok lany

Már otthon is tudunk tárgyakat nyomtatni

 

A közgazdász az építkezési vállalatokat is célba vette: a 3D nyomtatók egyre szélesebb körű elterjedésével ezekre a cégekre is nehéz idők várnak. Példaként hozta fel, hogy Kínában 4 ezer dolláros egységáron házakat nyomtattak… Az új technológia segítségével (amiről a hannoveri CeBIT számítástechnikai világvásár kapcsán a Szabadságban is írtunk) akár személygépkocsik elemeinek a nagy részét is kinyomtathatjuk, s amennyiben az így előállított járműveket ráadásul még másokkal is megosztjuk, a közutakon 80 százalékkal kevesebb kocsi közlekedne. Ennek egyértelmű pozitív hatása lenne az üzemanyag-fogyasztásra, azaz költségeink radikálisan csökkennének. Ráadásul a környezetünket sem szennyeznénk annyira.

Egy másik példa: a zene. Az elmúlt években a megosztás (peer-to-peer) teljes mértékben átalakította a piacot. A Napsternek és más portáloknak köszönhetően könnyen és gyorsan hozzáférhetünk a kedvenc együttesünk zeneszámaihoz, a megszerzés költsége pedig szinte zéró.

Consumer helyett prosumer

Utóbbiak azok, akik előbbiekkel ellentétben mérséklik kiadásaikat, nem halmozzák a javakat, a család bővülése miatt nem vesznek fel hiteleket, nem költöznek nagyobb házba, nem vásárolnak két-három évente új személygépkocsit. Nem fogyasztók, hanem javakat otthon, közösségben előállító tudatos egyének. A Nap és szél segítségével állítja elő saját és a kisközösség számára a villamos energiát, újrahasznosít, 3D nyomtatóval állítja elő a legtöbb szükséges háztartási eszközt. A trend: a fogyasztókat egyre kevésbé érdekli majd a birtoklás, sokkal inkább az árucikkek funkciója, hatásfoka, hozzáférhetősége. A ruhákat a prosumer nem a klasszikus szaküzletben, hanem másodkézből vásárolja, s adott esetben továbbadja.

Ja, és ne feledkezzünk meg a túrabiciklimről: három évvel ezelőtt úgy vásároltam, hogy nagyon hosszú ideig ki kell tartania, ugyanis nemigen lesz pénzem újra. Ezért ügyelek rá, igyekszem karbantartani. Szerencsére olyat vásároltam, amelyet még nem ért el a „fogyasztói társadalom hosszú keze”, azaz tartós alkatrészekből gyártották.

– A maiakat úgy állítják össze, hogy a fékrendszer és a sebességváltást biztosító fogaskerekek keveset tartsanak, hogy a kliens folyamatosan újat vásároljon – igazolta vissza az elméletet Attila, a bicikliszerelő. Ugyanez a helyzet a Dacia Solenza típusú személygépkocsimmal is: javítom, foltozom, ki kell tartania, amíg élek. Ha Rifkin tanácsai alapján nem változtatunk életstílusunkon, életvitelünkön, fogyasztói szokásainkon akkor minden esély meg van arra, hogy még az én kocsim is megérje a világvégét, tönkretett világunk végét…

Kiss Olivér

(Megjelent a Szabadság 2014. november 22-i számában. Közölve a szerkesztőség beleegyezésével.)

Read Full Post »


CSwintercamp2014 027

Izának (piros kabátban) és Árpinak (ülve), szászrégeni származású, Kolozsváron élő útitársainknak sajnos már nem sikerült jegyet váltaniuk a Kanapészörfölők nemzetközi szilveszterére. Ők egy ugyanolyan jó társaságban, azaz a krakkói vendégszeretőkkel és szintén a világ több tájáról származó fiatallal töltötték a szilvesztert. Csoportképünk Krakkóban, az Oskar Schindler volt német iparos hajdani “zsidómentő gyára” közelében készült (Fotó: Canon PowerShot 3G. Gyártási év: 2003)

Valahányszor valamilyen kapcsolatba kerülök az embertársaknak ingyenes szálláslehetőséget, eligazítást, mi több, embertársi támaszt biztosító Kanapészörfölő közösséggel vagy annak valamelyik tagjával, érzem, hogy nem vagyok egyedül ebben a világban. Tudom, hogy Hannoverben, Bolognában, Isztambulban, Szófiában, Nápolyban, Barcelonában, Kassán, Zaragozában, Dublinban, Krakkóban, Cork városában vagy akár Dubaiban, de még Szalonikiben is van valaki, aki tud rólam, akivel kapcsolatban állok, s aki alkalomadtán segít rajtam. Lehet, nem csak szállás vonatkozásában.

Az imént csak néhányat soroltam fel azok közül a városok közül, ahol az utóbbi időben egyedül, vagy barátnőmmel, Vandával jártam – eddig 41 országban fordultam meg a szerény erdélyi magyar újságírói fizetés ellenére –, elsősorban a CouchSurfingnek, no meg a fapados légitársaságoknak (szinte kizárólag a WizzAir-nek) köszönhetően.

A fentiekkel csupán utalni szándékoztam arra, hogy a világ valamennyi országában jelen levő CouchSurfing közösség mennyire fontos sokunk számára. Lehetőséget, támpontot jelent. S ráadásul, amikor a kanapészörfölők szilveszterezéssel, egymás kultúrájának, hagyományainak, értékrendjének, életfelfogásának, vallásának, életvitelének, szociális helyzetének, politikai nézeteinek mélyrehatóbb megismerésével járó év végi találkozót, úgynevezett CouchSurfing Winter Camp-et (téli tábort; van nyári is) szerveznek, akkor minden még érdekesebbé válik…

Folytatás a WebSzabadságon…

********************************************************************************************

Kattints az első képre, kérlek!

********************************************************************************************

Read Full Post »


gyertya

Emlékezzünk rájuk (A felvétel 2009 deceberében készült a Főtéren)

December végén sajnos maga alá temetett a teendők lavinája, s nem helyeztem el gyertyát sem a Főtéren, sem pedig a Hősök Temetőjében. Pedig az 1989 decemberében hősi halált haltaknak köszönhetjük Szabadságunkat. Megható volt a kortárs művészek által a Főtéren szervezett performanszon. Szerintem valamilyen formában ezt minden évben meg kellene ismételni annak érdekében, hogy senki se felejtse el, mi történt Erdély fővárosának központjában azon a tragikus napon.

S itt vannak a szólásszabadság januári hősei, a Charlie Hedbo újságírói, karikaturistái. Remélem, eljutok oda, hogy holnap gyertyát helyezzek el a Francia Kulturális Központnál. Engem is megdöbbentett a tegnapi támadás. Úgy látszik, bármi, bármikor, bárkivel megtörténhet. Ilyen kontextusban, de más összefüggésben eszembe jut az Ukrajna légtere fölött lelőtt kereskedelmi repülőgép esete. Nyaralni indultak, de sohasem értek oda…

charlie hebdo iroda

Vérüket adták (Fotó: BBC.com)

Vajon valamennyiünknek tiszteletbe kell tartanunk embertársaink vallási érzékenységét vagy csak szélsőséges iszlamisták eszement megnyilvánulásáról van szó? Gyakorolnunk kellene az öncenzúrát vagy minden áron védelembe kell vennünk a szólásszabadságot, amelyért egyébként decemberi hőseink is életüket adták itt Kolozsváron? Már semmit sem lehet leírni, humorizálni, mert megvernek, leütnek, lelőnek? Ide jutottunk?

*****************************************************

A ma esti szolidaritás-felvonuláson készített fotóriport itt tekinthető meg.

*****************************************************

Read Full Post »

Older Posts »