Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2015. augusztus


lovaglas erdoben

Újraéljük a tavalyi és a tavalyelőtti nomád élményeket (Fotó: Péter Árpád)

Holnap, azaz csütörtökön reggel indulunk Sztánáról, Kajántón Mora László református lelkipásztor jóvoltából megszállunk, majd pénteken este érünk Bonchidára. Szombaton fellépés, vasárnap lovagoltatás. Hétfőn reggel indulunk vissza Bonchidáról Kajántóra, majd kedden innen Sztánáig lovagolunk. Összesen 144 kilométer négy nap alatt, két napos pihenővel.

Köszönöm a lehetőséget, Demartin Lajos és Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület, azaz Sztánai Lovasok… 🙂

Remélem, jövő szerdán nem állva fogom írni ismét a cikkeimet… 🙂

Találkozunk a Bonchidai Kastélynapokon!

Reklámok

Read Full Post »


Read Full Post »


en sakkversenyen

Már az első versenyzőtől kikaptam: Vajda Mihály szépen “megnyírt”. Na jó, ő Polgár Judittal is játszott… 🙂 (Fotó: Farkas Zita-Ágota/KMN/Facebook)

Nem tudom, mégis, mit képzeltem. Akárki leülhet Polgár Judit sakkmesterrel egy partira? Csak úgy, simán? Állítólag a Kolozsvári Magyar Napok keretében szervezett I. Erkel Ferenc Sakknapok alkalmával pénteken 15 órától sorra került szimultánra csak, hát hogy is írjam, személyre szabott előjegyzéssel lehetett benevezni. S valahol ez jól is van így. Elsősorban a sakk iránt komolyabban érdeklődőket illet meg ez a tisztesség. És életre szóló élmény. Nekünk, a többieknek még várni kell.

No, de – bár pénteken este a Budapest Klezmer Band csodálatos koncertje után alaposan megünnepeltük az élményt – a másnap, azaz szombaton reggel kezdődött amatőr nyílt rapid sakkversenyt nem hagytam ki. Első osztályú helyszín (János Zsigmond Unitárius Kollégiumnak a Felvinczi György díszterme) , jól megszervezett esemény. Kellemes meglepetés volt Alin Toma nagymesterrel találkozni: az újságírók számára évekkel ezelőtt több ízben szervezett sakkversenyt követően letakart szemmel ötünket bedarált. Elegánsan… 🙂

Sajnos a sakkversenyen magyarázható okból negatív rekordot döntöttem (0,5 pontot értem el, de nem emiatt…), másoknak meg szerencséje volt a hét játszma során: hol egyszer vagy kétszer nem jelent meg az ellenfél (két „ingyen” pont), hol pedig egyszer rosszul lépett.

Kiváló ötlet volt a Polgár Judit szimultán és a sakkverseny megszervezése! Úgy érzem a kolozsvári és a régióbeli sakkmozgalomnak nagyon hiányzott ez a két esemény. Jelezte ezt az is, hogy több sakkozó akár 250-300 kilométer távolról jött játszani akár Polgár Judittal, akár simán a sakkversenyen. Kissé érthetetlen, hogy 25 év leforgása alatt nem jött létre a Kolozsvári Magyar Sakk Klub. Terem kerül, villanyáram van, mindenki hozza a sakktábláját, s kész. Kezdetnek kiváló hely lenne a Bulgakov Irodalmi Kávéház, ugye Nagy Elek úr? 🙂 Nem kell hirtelen nagyot ugrani: elég amennyiben havonta mondjuk egyszer találkozunk. Az adatbázis megvan (a szervezők mindenkinek feljegyezték a nevét, mobilszámát és email címét), így már csupán a Facebook-csoport létrejöttét újságoló körüzenetre van szükség… 🙂 A szervezeti forma majd következik.

Szóval, hölgyeim és uram, mikor tartjuk a Kolozsvári Magyar Sakk Klub alakuló ülését (természetesen, sakkozással!) a Bulgakovban?

Read Full Post »


budapest klezmer band KMN6

Elkápráztatott. S nem csak engem (Fotó: Fall Sándor, http://www.foter.ro)

Csoma Boti barátom CD-je ismertette meg velem még jobban a hagyományos zsidó zenét játszó együttest. Korábban is hallottam róluk, alkalomadtán hallgattam a zenéjüket, de a CD-t kopásig újra, s újra játszottam.

Alig vártam a péntek estét. Összegyűlt a baráti társaság, együtt élveztük a tiszta zenét játszó együttest. Kiváló élmény volt!

Remélhetőleg 2016-ban is lesz a közép-kelet-európai zsidó népzenei együttes! Hátha ismét a Budapest Klezmer Band… 🙂

Read Full Post »


karolina ter obeliszk graffiti

Nem fértek el tőle. (© Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

Turbó üzemmódra kapcsolt a kolozsvári graffiti közösség. A Szent Mihály plébániatemplom után most a Karolina-téri emlékoszlopon volt a sor… 😦

Ismeretlen tettes piros festékkel mázolta be a Karolina téri emlékoszlopot, tájékoztat a Mediafax. A hírügynökség szerint ráadásul a tettes a Mad (őrült) szót zöld színű festékkel írta rá az emlékműre.

Részletek itt.

Read Full Post »


kicsi

Még nem olvastad?

Vandának köszönhetem, hogy elolvastam. Neheztelt rám: hosszú hónapok óta nem olvasok már két esszenciális helyen: a klotyón és a közszállítási eszközökön; ugyanis e kettőn van már csak ideje olvasni manapság az embernek. Az időmilliomosok bírálhatnak. Persze, igaz az is, hogy arra van időd, amire teremtesz, de a többi tíz hobbi mellett nehéz erre is időt találni.

Ugyanaz történt velem, mint Jancsó Miklós: A kényelmetlen hős című, humoreszkeket tartalmazó könyvének olvasásakor. Nem tudtam letenni a kezemből, mihelyt leszálltam a trolibuszról, a megállóban olvastam tovább. Sőt, a járművön felejtettem magam… De ezt csak most vallom be nyilvánosan… 🙂

Hogyan dolgozza fel egy tizenegy éves kamasz, ha apját a szeme láttára hurcolják a Duna-csatorna munkatáborába? Hogyan éli meg az apa hiányát és az elhurcolás köré épített családi hazugságokat vagy titkolt történeteket? Milyen remények éltetik a mindennapok amúgy sem könnyű kamaszviharait megnehezítő élethelyzetben? Erről szól A fehér király című lendületesen megírt regény. A hol vicces, hol tragikus történetekből kirajzolódik egy abszurd, de gyerekszemmel mégiscsak szép világ, amely inkább elemeiben, mint konkrét történelmében azonos a kora nyolcvanas évek Erdélyével és Romániájával. A kiskamasz fiúnak apja elvesztése miatt hirtelen szembesülnie kell a felnőttség terheivel. A főhős a gyermekkor értetlen-ártatlan optimizmusának és a felnőttség reménytelenségének határhelyzetében még képes arra, hogy játékosan és mitikusan lássa a brutális hétköznapokat.

olvasható a könyv borítóján.

Az én családomból is elhurcoltak valakit oda. Mire felcseperedtem viszont már visszajött. A Dragomán által humoros tragikummal leírt történeteknek köszönhetően visszaköszönt a Monostor lakónegyedben leélt gyermekkorom: szinte ugyanazon brutalitással, akár erőszakkal. Az utcák, divatos szóval élve a gang-ek közötti harcokban viszont nem vettem részt, annál inkább kaptam verést amiatt, hogy magyar vagyok.

Ungur-bungur, ţapă-n cur

Kiáltották utánunk megannyiszor a Mehedinţi utcában.

Dragomán stílusának köszönhetően sodródtam a cselekménnyel. A Bergmann-cső említésének következtében ötlöttek fel bennem a monostori történetek, kis harcok. Mi is szinte ugyanazon gyermekkori csintalanságokat csináltuk, amelyeket Dragomán leír, sokszor magamra ismertem bennük. A mostani panellakások helyén hajdanán komlót termesztettek: sokszor oda mentünk „lopni” – mégis, a komlóból mi hasznunk lehetett. Addig-addig, míg egyikünket sós puskával popón nem lőttek…

Amit viszont túlzásnak tartottam, az a lépten-nyomon megjelenő erőszak. Ebből is volt elég a Monostoron, de korántsem annyi. Más utcákban sokkal rosszabb volt a helyzet, főleg a végállomás környékén, az erdő alatt, ahol az egyik kolléganőm lakott. Oda még mi, a Mehedinţi – rămâi fără dinţi (Mehedinţi utca, ahol fog nélkül maradsz – románul szép szójáték jön létre) utcai legények sem mertünk menni…

Persze, tudom a választ, de mintha Dragomán regénye nem fikció, hanem valóság lenne. A kommunizmus idején kötött ilyen-olyan kompromisszumok, a csintalanságok, a gyermekek és felnőttek rosszasága, a sorban állás („HOZTAK VALAMIT!”, tehát rohanás az üzletbe) – annyi év távlatából mintha meg sem történt volna velünk.

Édesapjának a Duna-csatornához hurcolása, pontosabban a regény elején bedobott kutatóállomásos figyelemelterelésről az embernek egyértelműen a La vita e bella című film jut eszébe…

Dragománnak köszönhetően szépül a múlt, átértékelődnek a negatív töltetű gyerekkori élmények. Forgatag, inkább lavina-szerű fogalmazási stílusának, a váratlan, meghökkentő fordulatoknak köszönhetően nem tudod letenni a könyvet a kezedből. Nem hiszed? PRÓBÁLD KI!

Read Full Post »


vegyes 002

Világosan látszik, hogy Kolozsvár felirat eredetileg nem szerepelt a fólián, az öntapadós utólag került oda. Jól látszanak a Kolozsvár szót alkotó betűk „lenyomata”: átitatódott a festék, ott maradtak a ragasztó nyomai. Ugyanakkor jól kivehető az öntapadós kontúrja, pontosan látszanak a szélei. A Kolozsvár feliratot nem kaparták le, hanem csak eltávolították az UTÓLAG kiragasztott öntapadóst. Amennyiben kaparni kezdtem a Cluj feliratot, azonnal az alatta levő fém jött felszínre! (A saját felvétel tegnap készült az Unió utcában)

Lassan már nem telik el hét anélkül, hogy a kolozsvári magyar közösség ne kapjon egy pofot a többségtől. Hol a Szent Mihály plébániatemplom vakolata hull le a Főtéren zajló népünnepélyen szervezett koncert hangereje miatt, hol ugyanazon épület falát mázolják be graffitivel, hol a Mátyás-szoborcsoport talapzatát mázolják be festékkel.

Most meg itt van Kolozsvár esete a jegyautomatákkal.

A tények:

  • a polgármesteri hivatalnak alárendelt Kolozsvári Közszállítási Vállalat (CTP, volt RATUC) által szerződtetett cég a Kolozsvár felirat nélküli fóliákat ragasztott a jegyautomatákra.
  • Bármennyire is tagadja Horváth Anna, a Kolozsvár öntapadós UTÓLAG került a fóliákra. Kedden megvizsgáltam több szerkezetet, úgy az Unió utcai kettőt, mint az Állami Magyar Színház előttit, amely alapján hétfőn kitört a botrány. Nem is csodálkozom: miközben az épületben a városháza képviselője, Gheorghe Şurubaru alpolgármester Emil Boc multikultiról, multietniről és multilingvről szóló üzenetet közvetítette a díszes közönségnek, addig néhány méterrel odébb éppen az öntapadósokat távolították el. Ugyanakkor végigmentem a 25-ös számú trolibusszal, s ellenőriztem a Györgyfalvi negyedben levőket. Ugyanaz a helyzet: az UTÓLAG kiragasztott Kolozsvár öntapadósokat eltávolította valaki.
  • A helyi román sajtó nem háborodott fel a város magyar nevének a jegyautomatákon történt megjelenésén. Igaz ugyan, hogy a Monitorul de Cluj bombasztikus, bulváros, figyelemfelkeltő címet adott cikkének, de ez pozitív kicsengésű volt.
  • A magyar színház előtti öntapadóst a CTP-RATUC két alkalmazottja vette le.
  • A magyar színház előtti jegyautomatánál akciózó két CTP-RATUC alkalmazottat nem büntette meg a rendőrség, mert a Szabadság helyszínen levő munkatársa szerint azt mondták nekik

felsőbb utasításra cselekszenek.

Lehetséges forgatókönyvek:

  • Az öntapadósokat a Musai-Muszáj aktivista, mondhati rámenősebb és határozottabb csoportosulása, a Most-Acum (lásd a Kolozsvár bejáratánál elhelyezett többnyelvű helységnévtáblákat, a sétatéri filagóriánál végrehajtott akciót stb.) ragasztotta a Cluj szó alá.
  • Az öntapadósokat maga a Kolozsvári Közszállítási Vállalat (CTP, volt RATUC) ragasztotta a Cluj szó alá. Ilyen esetben szerintem Liviu Neag vezérigazgató utasítás és „hátvéd” nélkül nem cselekszik.
  • Lévén, hogy a CTP-RATUC alkalmazottját nem büntették meg, szinte biztosra vehető, hogy parancsra cselekedtek, tegnapi telefonbeszélgetésünk során hiába volt annyira felháborodva Liviu Neag, a közszállítási vállalat vezérigazgatója.

Szerintem sokan sokféle színjátékban vesznek részt, hazudunk még egymásnak is.

Úgy vélem, amennyiben nem lépünk a normalitás mezejére, s a Kolozsvár feliratok nem kerülnek vissza a jegyautomatákra, Horváth Annának és a városi tanács RMDSZ-es frakciójának meg kellene szakítania a politikai és közigazgatási együttműködést Emil Boc polgármesterrel és pártjával.

Egy évvel a választások előtt ez még előnyükre is válna.

Egyébként is: Boc-kal már nem lehet együttműködni. Ígérget, többnyelvűségről beszél, a lényegi kérdések (többnyelvű helységnévtáblák, a magyarságot sértő feliratok eltávolítása, magyar nyelvű turisztikai tájékoztató-anyagok nyomtatása, a Iorga-tábla és a gyűlöletre szító, kétes értelmű funári emléktáblák eltávolítása stb.) megoldatlanok. Emlékezzünk vissza, a még 2009-ben Sorin Apostunak benyújtott 11 pontra, mi valósult meg belőle?

Érdemes továbbra is legitimizálni a Boc-féle városvezetést? Egy-két tisztségért, illetve pénzért érdemes még együttműködni vele? Nem vesszük végre észre, hogy nem áll szándékában komoly, hathatós és konkrét lépéseket tennie a többnyelvűség megvalósítása érdekében? Kész röhej, hogy a Mócvidéken levő szülőfalujában, Havasreketyén (Răchiţele) magyarul is kiírnak egy-két dolgot, Kolozsváron pedig ez még mindig csak vágy marad…

********************************

A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal mai sajtóközleménye itt. (Azt állítják, a jegyautomaták öt nyelven használható majd, tegnapi terepszemlém során viszont azt tapasztaltam, csak románul, angolul és magyarul működnek.)

Kerekes Editnek a Szabadságban ma megjelent, a témával kapcsolatos kiváló vezércikke itt.

********************************

Rohonyi D. Iván fotói:

Read Full Post »

Older Posts »