Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2015. október


Lombot ráz, diót ver, Krumplit ás, szüretel. Sóhajtoz nagyokat, S harapja, kurtítja a hosszú napokat.

Melankólia vagy őszi táj? 🙂 (Fotó: Szabó Tamás)

Szinte pontosan 7  évvel ezelőtt kezdtem blogot írni. Passzióból. Ki akartam próbálni az új kifejezési stílus adta lehetőségeket, az új kommunikációs platformot. Ezért is volt sokáig próbálkozós blog.

Nemrég Farkas Orsolya meghívására előadást tartottam az unitárius diákoknak a bloggolási technikákról. Saját tapasztalatokról számoltam be: amiről azt gondoltam, hogy nem olvassák, arra volt talán a legjelentősebb az érdeklődés. Amire azt gondoltam, hogy ütős, az nem volt annyira izgalmas az olvasóközönség számára.

Az évek során nem könnyű elvonatkoztatni a hagyományos újságírói stílustól. A beidegződések nehezen halványulnak el, halnak ki. Úgy érzem viszont, mégis sikerült egy új stílust meghonosítanom magam számára. Az, hogy más kollégáimmal együtt a blogom kint van/volt (a megújuló félben levő WebSzabadság esetében nem tudni még pontosan, hogyan lesz megoldva a blogok tálalása) bizonyos stiláris és tematikai korlátokat jelentett az évek során. De már hosszú évek óta a legtöbb látogató a Facebookról érkezik, ez az új hírügynökség – ahogy arról nemrég éppen a blogomon írtam. Ezért arra kérlek, iratkozz fel az internetes naplómra, s akkor email érkezik az új bejegyzésekről, ugyanis nem tudni, mit tartogat a jövő. Kár lemaradnod például a jövő szombaton sorra kerülő repülőgép-látogatásról, amelyre – ha minden igaz – marad még körülbelül két hely a külsősök számára, s azokat itt hirdetem meg, s ugyanitt kell majd jelentkezni. Ugyanitt hirdetem meg a Tölts egy munkanapot… projekt következő „áldozatát”, s lehet, érdekel. S még sok-sok más érdekesség is lehet az elkövetkező időszakban. Jelenleg 2382 személy van feliratkozva a blogomra. Köszönöm!

A statisztikák szerint hét év alatt ezer közéleti, magánéleti bejegyzést tettem közzé.

30

“Loneliness of the long distance runner” (Fotó: Szabó Tamás)

Érdekes módon az évek során azt vettem észre, hogy akár személyesen, akár emailon vagy akár a Facebookon többen hivatkoznak a blogomon megjelent írásaimra, mint a Szabadságban megjelentekre. Ez valamilyen fajta elégtétellel tölt el, elszomorít viszont az, hogy a nyomtatott sajtó, amely az első szerelmem, s amelyben immár 20 éve dolgozom, hanyatlik. S talán meg is hal.

Az internetes napló perverz hatású. Mérlegelned kell a kifejezési stílust, természetesen a platformnak és legfőképpen az olvasóközönség függvényében. Pontosan tudnod kell, kihez szólsz, s talán ehhez kell igazítanod úgy a stílust, mint a tartalmat. Ezt viszont elsősorban akkor, ha ebből akarsz megélni. Ha nem, akkor szabad a pálya… 🙂 Valamennyire…

KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASOD A BLOGOMAT!

Reklámok

Read Full Post »


kripta hazsongardi temeto

Nekik szabad… (Fotó: Rohonyi D. Iván/Szabadság)

Két ügyben készítettem ankétot a Szabadságnak: az egyik a Házsongárdi temetőben állítólag illegálisan felépített kripta ügye, a másik pedig az ügyészség által a Mátyás szoborcsoport talapzata előtti gyepre törvénytelenül elhelyezett Iorga-tábla ügyében tett büntető vizsgálat kérdésköre.

A kripta ügyében a Horváth Anna alpolgármester, Oláh Emese, Geréd Imre és Csoma Botond városi tanácsosok által benyújtott büntető feljelentés kapcsán egy éve vizsgálódik az ügyészség. A Iorga-tábla esetében több időre volt szükség: Kelemen Hunor volt művelődési miniszter és Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Egyesület volt a alelnöke 4 (négy) éve próbálja azonosítani és megbüntetni a tettest vagy a tetteseket a rendőrség és az ügyészség.

Jó munkához idő kell, így a közmondás. Abban reménykedem csupán, hogy amíg nyugdíjba vonulok, addig mindkét ügyben lesz valami eredmény.

Nyilvánvaló, hogy úgy a kripta, mint a tábla ügyében szimbolikus térfoglalásról van szó. Sajnos túl gyengék vagyunk ahhoz, hogy ellenszegüljünk ezeknek a folyamatoknak…

*********************************************************************

Illegális kripta-ügy: folyamatban a büntetőeljárás… egy éve

Iorga-tábla: négy éve tart a feljelentések kivizsgálása

*********************************************************************

Read Full Post »


Szabó Tamás csodás felvételei (jogvédett fotók!) és Kányádi Sándor fenséges verse. Hétvégén a Fehér megyei Torockón jártunk… Tamás másik fotós oldala itt található.

 

Read Full Post »


kicsi

Jó néhány kérdés fejtörést okoz, csapatmunkára van szükség… (Fotó: Kocsma Kvíz / Pub Quiz Facebook-oldal)

A fiatalok (és nem csak…) a kolozsvári Bulgakov Irodalmi Kávéházban heti két alkalommal mérhetik össze tudásukat a Szeretlek, Kolozsvár! mozgalomnak köszönhető Kocsmakvízen…

Csak a szervezők tudják, mennyi idővel, energiával jár hetente két alkalommal összehozni a Kocsmakvíz versenyt. Tisztelet és megbecsülés érte! S mi néhányszor kekeckedünk, akadékoskodunk. Jó, na, néha jogosan emelünk kifogásokat.

Kiváló társaság, hangulat. S nem utolsó sorban kupálódás. Mert elsősorban ez a lényege a Szeretlek, Kolozsvár! mozgalom által hetente kétszer (a túljelentkezés miatt) szervezett Kocsmakvíznek.

Kérdés a Communitas Alapítványhoz és más lehetséges támogatókhoz: mikor jut anyagi juttatáshoz eme, a magyar fiatalokat (s nem csak) összekovácsoló tartalmas időtöltés?!

Read Full Post »


en laczko vass roberttel

Köszönöm!

Eddig talán egyetlen házigazdát sem láttam ilyen mélyrehatóan készülni egy beszélgető estre, mint Laczkó Vass Róbertet. Már szeptember elején üzenetet írt nekem FB-n:

Én már csak azon töprengek, mikor jössz el hozzám is, a nyitott szembe? 🙂

Bizonyára blogom segítségével értesült arról, hogy szeptember közepén többedmagammal Örményországban és Grúziában jártam. Az évek során én is követtem munkásságát, tevékenységeit. Titokban irigyelem tehetségét, a dolgokra történő rálátását, széles látókörét, általános műveltségét, mély társadalmi beágyazottságát, talpraesettségét, rátermettségét. S természetesen azt is, hogy sokkal érdekesebb tájegységekre sikerült eljutnia, változatosabb, sokszínűbb életstílusokat, életviteleket, értékrendszereket, kontrasztosabb kultúrákat ismerhetett meg, mint én.

Ezt mérhetetlenül értékelni tudom egy emberben.

Ugyanakkor árad belőle az életkedv, az életerő, állandóan pörög, tesz valamit a közösségért, lelkes, vidám – ezek erőt, magabiztosságot adnak a meghívottnak is. Kulcselem.

kicsi

Köszönöm a meghívást, Kós Katalin és Laczkó Vass Róbert, jól éreztem magam!

Egy ilyen személynek rálátása van a világ dolgaira, messzi országokba utazik, hatások érik, s ezáltal tapasztal, gazdagszik. Szellemi gazdagságról van itt szó, természetesen. Amely, szerintem, messze felülmúlja a pénzben kifejezettet. Az értőn, nyitott szemmel és szellemmel utazó ember, mint Laczkó Vass Róbert, toleránsabbá, megértőbbé, empatikusabbá válik, nehéz manipulálni, hisz ő ott volt, látta, tapasztalta, hallotta. Hiába, lehet az ilyen utazásokra csak nekünk, család nélkülieknek van ideje… 🙂

plakat

Tudtam, hogy nem hétköznapi eseményről lesz szó, ezért is esett annyira jól, hogy Édesapám eljött a tegnapi beszélgetésre. Gyermekkoromban sorra találtam meg kézzel rajzolt biciklis térképeit – ő is rengeteget utazott, sportolt. Mi több, a katonaságban ejtőernyős volt. Bátorság, mi több, eltökéltség és merészség szükséges úgy az utazáshoz, mint az repülőből való kiugráshoz. Ő adta az ihletet az utazáshoz, adta a löketet a felfedezéshez. Annak idején, azaz 1989 előtt Édesapám több okból is csak belföldön utazhatott, nekem szerencsére megadatott a lehetőségem, hogy külföldre csángáljak. Édesanyám segítsége nélkül ez aligha történtetett volna meg. Ő a háttérben levő ember, aki az évtizedek során mindenben segített. Könnyű úgy utazni, amikor mindent előkészítenek… Persze, maszlagosnak hangozhat, de ez a valóság.

Róbert FB-s felvetésére így válaszoltam:

biztos tőlem kérdezed?

Nem gondoltam volna ugyanis, hogy valóban rám gondolt: hogy kerülök én, munkásemberek sarja, a Monostor negyed lakója oda, hogy az Erdélyi Közművelődési Egyesület (EMKE) égisze alatt működő Györkös Mányi Albert Emlékházban Laczkó Vass Róbert meghívására örményországi és grúziai élményeimről beszéljek?!

miért, nem te vagy Kiss Olivér? 🙂

jött a kérdés.

 de…

miről tudnék mesélni?

Aztán kisütöttük, hogy az örményországi és grúziau útunkról, amelyet Popovics Emma és Linda ihletett.

megtisztelsz, szívesen beszélgetek éppen veled ezekről, olyan valakivel, aki több és érdekesebb helyeken járt, mint én, tudja mi a dörgés. én csak oda tudtam eljutni, ahova megy fapados repülőjárat, kivéve kétszer Amerika ösztöndíjjal, mivel mindent fizettek…

– válaszoltam neki.

Most valamennyire jobban megismerhettem az embert, Laczkó Vass Róbertet. Számomra legjobban a múlt évi Bonchidai Kastélynapok alkalmából nyújtott Nincsen egészen tegnap című produkció tetszett, amely “alcíme” az volt: erdélyi jiddis népdalok zongorára, hegedűre és két énekhangra, Kányádi Sándor szövegeivel. Lenyűgőző, fenséges élmény. Így utólag ismételt köszönet.

A tegnapi beszélgetés előtt néhány nappal – természetesen – a Bulgakovban, azaz a kis erdélyi Pilvax kávéházban találkoztunk megbeszélni a részleteket. Láttam, éreztem, hogy nagyon komolyan készül, ez az előadás napján is kiviláglott: fotóválogatás, videók, örményországi és grúziai népzene, hagyományok kidomborítása, többpilléres médiatartalom. Kiváló élmény volt, nagyon otthonos hangulatot teremtett úgy a résztvevők számára, mint nekem.

Köszönöm, Kós Katalinnak, Laczkó Vass Róbertnek, s mindenkinek, aki segítője, részese volt ennek az élménynek!

Read Full Post »


kicsi

Mentőakció zajlik. (Fotó: Sándor Csilla/Szabadság)

Fotóriport itt.

Videó itt.

Read Full Post »


kicsi

Köszönöm a meghívást, Farkas Orsolya!

 

Read Full Post »

Older Posts »