VIDEÓK – Selmeci körhegység, here we come!


Hám Péter, a.k.a./zis Pedro, a Top Trekkers (volt Túrázás/Excursii) FB-csoport indítója és működtetője, azaz szíve-lelke-veséje) alaposan dokumentálódott, Erdélyben szinte mindenhol esik az eső, ugyanez a helyzet a Vajdaság környékén és Kárpátlaján, így Felvidékre megyünk kirándulni hétfő éjfélig.

Pedro pontosabban a Selmeci körhegységet szemelte ki, állítólag ott nem esik az eső. S ha igen, akkor lubickolunk. Jajj, betettem a fürdőnadrágomat?!

Három picurka videó a készülődésről. MICSODA?! A felfújható matrac elfoglalja a fél csomagtartót?!

 

 

FOTÓRIPORT – Kercsed, ma


Gyermekkoromban szinte minden nyaramat a Torda melletti faluban, Kercseden töltöttem. Alaposan belekóstoltam a falusi életbe, az itteni emberi kapcsolatok dinamikájába, az értékrendszerbe, életvitelbe, életstílusba, szokásokba, s ez később nagyon nagy hasznomra vált.

Nemrég egy haláleset kapcsán jártam édesanyám szülőfalujában. Sétáltam egyet, újraéltem az akkori emlékeket…

 

Átértékelődés


kicsi
Mégis jobb itthon Erdélyben? (www.taipeitimes.com)

Az évek során átértékelődnek bizonyos vonatkozások. Fontos ugyan a következetesség, a kiválasztott út folytatása, ám egyes dolgoknak megváltozik az előjele – ilyen például a kivándorlás is. Tudatában vagyok annak, hogy ez a téma legalább annyira vitára ingerlő, mint az abortusz, a homoszexualitás vagy akár a bankok szerepe a gazdaságban, de úgy érzem, ilyen téren is mentalitásváltás következett be az elmúlt esztendőkben. Főleg a Nyugat-Európában olyan gyakran előforduló terrorista-támadások következtében.

Lassan már követni sem tudjuk, hol, hány esztelen atrocitás következett be az Amerikai Egyesült Államokban és Nyugat-Európában a védtelen polgárok ellen. Jómagam aránylag sokat utazom, eddig 44 országban jártam, átéltem feszült helyzeteket, mostanában viszont eléggé ódzkódom attól, hogy valamelyik nyugati országban tömegrendezvényen vegyek részt, de még a reptereken, közszállítási eszközökön is felötlenek bennem olykor az emberáldozatokat követelő öngyilkos merényletek, a Párizs utcáin ropogó Kalasnyikov gépkarabély, vértócsák, kétségbeesett hozzátartozók sajnos egyre gyakrabban közvetített képe.

Nemrég Magyarországot is név szerint említette az Iszlám Állam a jövőbeli európai célpontjai között. Az IÁ már korábban fenyegetőzött azzal, hogy egyik európai főváros sincs biztonságban. A néhány hete bekövetkezett brüsszeli terrortámadá­sok csak a kezdetét jelentik az IÁ európai hadjáratának, London, Berlin, Törökország vagy épp a távoli Portugália is sorra kerülhet – figyelmeztettek a terroristák. Paradox módon Románia ilyen vonatkozásban jó kis nyugodt, mi több, biztonságos helynek számít, ahonnan még a menekültek is menekülnek. Az időnként hazánkba tévedő néhány migráns rendszerint könyörögve kéri, hogy azonnal utazhasson tovább.

Tavaly novemberben az Európa Tanács által Strasbourgban szervezett World Forum for Democracy (A Demokráciáért Világfórum) elnevezésű nemzetközi rendezvényen az Amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) egyik volt magas rangú tisztségviselője tartott előadást. Szavaiból kiderült: a világon szinte mindenhol, minden stratégiai fontos pontot lehallgató intézmény számára a romániai politikai, gazdasági vezető réteg nem volt különösebben érdekfeszítő, „lehallgatásra méltó”. És ugyanezt sugallta idén márciusban Hannnoverben az NSA egy másik volt vezető tisztségviselője is – ha esetleg valakinek mégis kételyei lettek volna efelől.

Az utóbbi években a terrorizmus nyugat-európai elterjedésével teljesen más megvilágításba kerül a kivándorlás lehetősége, illetve az „uncsi” Románia „élhetősége”. Családmentesen kevésbé kell életem miatt aggódnom, nem hagyok árva gyermekeket és zokogó feleséget hátra, de az utóbbi időben a nyugat-európai nagyvárosokat járva úrrá lett rajtam a bizonytalanság. Az esztendők elteltével átértékelődnek a dolgok. A Románián úrrá levő mindenféle baj, rontás ellenére kezd felértékelődni, hogy a világnak ezen a reménytelen helyén legalább fedezékben vagyunk. Egyelőre legalábbis. Hogy nem csak a nyugati jólét, hanem ezzel együtt a menekültek, a terroristák, és a jelek szerint az NSA sem érdeklődik irántunk…

(Megjelent a Szabadság április 20-i számában.)

VIDEÓ- és FOTÓRIPORT – Több mint segélycsomag: törődés


cert2016husvet 003
Mélyszegénységben élnek hozzánk közel (Saját felvétel)

 

Sokszor az odafigyelés, a törődés, az évről évre történő visszatérés, illetve a beszélgetés legalább annyit jelent, mint maga a tartós élelmiszereket, ruhákat tartalmazó segélycsomag

– fogalmazott a Community Emergency Response Team (CERT), azaz a kolozsvári terepjárós társaság által a hétvégén (április 23-24. között) megszervezett húsvéti segélyezési akció egyik résztvevője.

S valóban így van: a néhány esetben villanyáram, földgáz, közművesítés, illetve család nélkül élő, továbbá rokkantság vagy öregség miatt ágyhoz kötött személyek sok esetben ugyanannyira értékelik a törődést, beszélgetést, mint a CERT-konvoj szállította segélycsomagokat.

cert2016husvet 005
Betegség, rokkantság miatt a közösségre vannak utalva…

A CERT önkénteseinek nagy teljesítményű, csörlőkkel és speciális abroncsokkal felszerelt terepjárói szombaton reggel indultak Kolozsvárról a Gyalui-havasokban levő falvakba, tanyákra; az elszigetelt házakban élők számára körülbelül százhúsz dobozban vittek étolajat, cukrot, lisztet, rizst.

Idén is természetesen az energikus, barátságos Ionel úr által birtokolt panziónál szálltunk meg. Kiváló hangulat és kiszolgálás, tiszta, meleg szobák és mellékhelyiségek, tábortűz.

*****************************************************************************

A videóriport ide kattintva tekinthető meg.

A fotóriport itt található.

*****************************************************************************

 

FILM – A vasúti síneken túl (Dincolo de calea ferată). Érdemes megnézni?


Hmmm…

Jó a téma, de a rendező feldolgozása túl nyers, a megközelítés pedig nagyon meredek. A színészek alkalomadtán kissé erőltetett stílusban játszanak, ráadásul olyan helyen nem ilyen öltözködésű, kifinomult verbális eszközökkel kommunikáló fiatalok élnek… Irreális… A közös álom (családi ház építése, a szülőktől örökölt hajlék kibővítése) zsákutcába torkoll. Jól mondja a román közmondás:

ochii care nu se văd se uită

Belegondolni is rossz értelemben szédítő, hány család került ilyen helyzetbe.

Film a Győzelem/Victoria moziban: Dincolo de calea ferată.

VIDEÓRIPORT – Sportlövészet a csendőrségnél a következő pisztolyokkal: Carpaţi, Beretta, Steyr, Heckler&Koch SFP9


Rég nem voltam lövészeti versenyen. Bár a csendőrség szóvivője rossz utcát és házszámot adott meg, két okostelefon és hat műhold segítségével mégis sikerült elérnünk a helyszínre, s részt vettem életem első beltéri lövészeti versenyén.

Korábban gyakrabban szervezték, de sajnos, akárcsak a kolozsvári sajtó, ez is nagyon sok teret veszített.

A kis videóösszeállítás mindent elmesél (no, van néhány fotó is…)

********************************************

VIDEÓ – A Dacia csodacsavar és a félmilliós Kolozsvár (FEJLEMÉNNYEL)


Múltkor egy biztosító égett ki, az a kis parány mütyür, aminek köszönhetően működik az index. A hátsó szélvédő felső részén levő féklámpa égője rendszeresen kiég. Mániám, hogy az működjön a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker (nem ám csak PathFinder) Especially Limited Edition személygépkocsimon. No, meg fontos is. Mégis, féklámpa.

Múltkor öt darabot vásároltam belőle legyen. A múltkor kiégett, cseréltem is volna, de észrevettem, hogy a rögzítő csillagcsavar menete megment. Kámpec. Gondoltam, kicserélem.

Szerinted, sikerült?! Mégis, egy félmilliós városról, az ország második legnagyobb településéről van szó…

***************************************

FEJLEMÉNY: A Jókai/Napoca utca 16. szám alatt működő Zama vendéglő mindenese hozott nekem hat darab csillagcsavart egy autószervizből… 🙂 Használtak, de nem annyira, mint az enyém… 🙂

Geneva, here we come!


genfWhy not travel if the WizzAir plane ticket is so unabashedly cheap? Why is this city inhabited when even students with no income or journalists with a very low salary can travel? 🙂

WizzAir flies from Cluj-Napoca/Kolozsvár/Klausenburg to Geneva twice a week, each Friday and Monday, for as low as 109 lei.

We made a reservation months before and tomorrow we’ll fly to Geneva, the Capital of the World… We’ll be back on Monday, just in time for me to attend the editorial meeting. 🙂 We managed to find a free accommodation thanks to CouchSurfing and a graphic designer and sponsoring coordinator for TV. Thanks so much, Cedric!

No restaurants and expensive things like that, we’ll cook at home and put sandwiches. Milk is healthy… 🙂

So, Geneva, here we come!

DSGCPELI: ledöglött, de legalább nem hagyott az úton!


Immár 12 éves, 2004-ben gyártották, alig van rajta több mint 103 ezer kilométer. 18500-zal vásároltam 2006-ban jó sok pénzért, segítettek a holland és a hazai barátaim. Másra sohasem lesz pénzem, hacsak nem fénymásolok eurót vagy csoda nem történik, így ki kell tartania, amíg élek. Ő a híres-rozsdás Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker (nem ám vékony Pathfinder) Especially Limited Edition (DSGCPELI). Eladni már nem tudom, mert az újra forgalomba íratási díj több, mint a kocsi jelenlegi értéke, amit körülbelül 70-500 euróra saccolok, az esetleges vevő aznapi hangulatától függően. A reális ár olyan 300 euró, azaz 30-cal több, mint a havi nettó jövedelmem.

daciagrandcherokee
Kemény legény

Pénteken délután hatkor indulni akarok. A központi zár (van ám neki ilyen is!) még nyitja az ajtókat, de a motor nem indul, a fények is csak halványan jelennek meg a műszerfalon (bord… 🙂 ). Felhívom azokat, akik várnak rám, beletelik ez egy kis időbe, mondom. Felhívok 7 ismerőst. Mindenki foglalt.

Szerencsére van úgynevezett bebikázó kábelem, de az utcában nem akar senki sem áramot adni, mert

elromlik a fedélzeti számítógép

Na, ne félj, én szívesen adnék neked áramot, nekem olyan nincs. De áramom se.

Szerencsére az egyik szomszéd bátor és villanyszerelő. Vagy fordítva, de mindenképpen mindkettő. Ő ad. Nagyon nehezen, második próbálkozásra elindul a motor. Még a kábelek is kiforrósodtak. Öt perc múlva a villanyszerelő és bátor és szomszéd azt mondja, állítsam le, s ha nem indul újra, akkor az akkunak annyi. Nem másért, de már fogytán az üzemanyagom. Megteszem. Persze, hogy nem indul újra. Azt mondja, szaladjak el a Petrom benzinkútig, vásároljak egy akkumulátort, ő itt lesz, amíg visszajövök, segít beszerelni. Remélem is, hogy marad, mert az ajtókat nem tudom becsukni (a bal elsőt nyitni sem, mert a mechanikában meghibásodott valami, Zitz ne röhögj annyit!). Igazából nem aggódom, hagyja csak ott nyitott ajtókkal, nincs mit ellopni belőle. Lopás ellen be kellene biztosítanom, hátha valaki rá fanyalodik, elcseni, s minden bizonnyal többek kapok érte, mint 300 euró… 🙂

kicsi
Ott az a piros kocka az éjjel-nappal nyitva tartó autós bolt a Fenesi úton…

Elmegyek a Parâng utcán levő benzinkútig, furán néznek rám, amikor akku felől érdeklődöm. Nincs. Az autós üzlet hatkor bezárt, beülök egy taxiba, irány a Fenesi úton levő non-stop autós bolt. Veszek egy akkut a taxisofőr segítségével (szerencsére leállította, majd újraindította a taxi órát), visszük is a parkolóhoz, szerencsére a bátor és szomszéd és villanyszerelő még ott van, de már menni készült. Közben megérkezik Zitz barátom is, akit éppen fizioterápiáról rángattam oda segíteni. (Köszi, Zitz!). Próbáljuk kivenni a régi akkut. Eszembe jut, hogy a csomagtartómban (ahol a Daciához feltétlenül szükséges kalapács, csavarhúzó és drót is található!) van olyan spéci kulcs, amit még István bácsi szomszédunk készített nekem, az akkut rögzítő spéci csavar kicsavarására. Csak azok tudhatják, miről van szó, akinek Solenzájuk van. Nem feltétlenül a csavar sépci, de csak ilyen szerkóval lehet elérni.

monbat akku
Nekem nem ez a jó méret. Várj. Nekem ez a méret nem jó. Pillanat. Ez a méret nekem nem jó. Még egyszer. A Solenzámba nem ez a méret a jó. Na így.

Próbáljuk betenni az új akkut. Nem talál. Sebaj, a bátor szomszéd lehajlítja a tartó egyik vállát. Még úgy sem sikerül. Ráeszmélünk, hogy nem jó a méret. Puff, Zitz kocsijába be, boltba el, a cserét megejtettük. Szerencsére így le tudom adni a régi akkut is.

Vissza a helyszínre.

Tesszük be, talál (ja, még mielőtt elment volna, a szomszéd visszagörbítette az akku helyének a vállát…).

Kocsi indul. Csupán a plusszon levő szorító lóg picit, éppen 12-es méretű kulcsom nincs, de annyi baj legyen. Elmegyek (most már kocsival) ugyanahhoz a Fenesi úti autós bolthoz (az elárusító majdnem beesett a pult mögé amikor ismét meglátott…), veszek egyet. Mégsem kell, eléggé szoros.

Hat éves volt az akkor 145 lejért vásárolt Rombat típusú akkumulátorom. Az azelőtti (gyári) ugyanennyit bírta. Remélem, a mostani, 195 lejes Mombat ugyanennyi ideig lesz hű hozzám.

Újjászülettek a műszerfalon a fények, másként világítanak a fényszóróim is. El kell még mennem a Bartók Béla (a papírokra az elárusító Bellát írt…)  utcába, ellenőrizzék a töltést vagy mi a frászt, s aztán jár érte garancia is.

Ja, s még a téli gumiabroncsaim vannak fent. Azokat is le kell cserélnek. Óvom kell őket, kettesével vásároltam őket, két évbe telt, míg négy lett belük… 🙂

Hatkor ültem be a kocsiba, fél kilenckor indult el. 🙂 De legalább nem hagyott az úton. Csak a parkolóba… Éljen a DSGCPELI!

Új típusú kvízverseny indul a Bulgakovban! DÍJAKKAL!


quiznight logo
Tudod a helyes választ?! 🙂

Szeretem a kvízversenyeket. Tartalmas időtöltés jó társaságban. Amikor a Szeretlek, Kolozsvár! mozgalom Kocsmakvíz néven indított ilyet a Bulgakovban, azonnal csatlakoztam. Csakhogy indulás után, így az elején be kellett kérezkednem olyan csapatokhoz, ahonnan éppen hiányzott valaki. Barátságos, jóindulatú embereket ismertem meg.

Csatlakoztunk az angol nyelvű, humanitárius célból szervezett kvízversenyhez is, amelyet az egyik belvárosi vendéglőben tartottak.

A kvízversenyen szembesülsz önmagaddal, tudásoddal. Érdekes, nem feltétlenül az tud a legtöbbet, akiről azt gondolná vagy tudja az ember, hogy wow, milyen művelt. Több kell ám ennél. Az idők során olyan személyeket hívtam a csapatba, akikről azt gondoltam, kigyúl golyóstolluk alatt a papír. Hát, nem.

Vártam, hogy Norbiék újraindítsák a Kocsmakvízt. Több okból sajnos nem tehették meg, így Telegdi Andi javaslatára beindítottuk a Kárpát-medence több városában hétfőnként párhuzamosan zajló szintén ingyenes és szintén nyereményekkel járó QuizNight versenyt, amely négy országban és huszonegy városban van jelen Európa-szerte.

Így 2016. április 11., hétfőn 20 órától Kolozsváron is játszhatod a Kárpát-medence több településén magyarul zajló kvízversenyt, jelentkezni a www.quiznight.hu oldalnak az Asztalfoglalás menüpontja alatt lehet. Infók a QuizNight Kolozsvár Facebook-oldalon. Figyelem: a helyek száma korlátozott!

A QuizNight-ra 4-6 fős csapatokat várunk, de nagyobb csoportoknál mínuszpont ellenében akár többen is indulhatnak. A quiz játék két kérdéses fordulóból áll, a két forduló között Villámkérdés körrel. A quiz végén a két fordulóban legtöbb pontot szerzett csapatot, illetve a Villámkérdések nyertes csapatát jutalmazzuk italnyereményekkel!

A Bulgakov ugyanazokat a díjakat ajánlotta fel, mint a KocsmaKvíz esetében. Köszönjük, Feri!

Tehát: 2016. április 11., hétfő 20 óra, Bulgakov, kvízverseny. Regisztráció és asztalfoglalás: www.quiznight.hu Keresd a Bulgakovot. További infó a QuizNight Kolozsvár Facebook-oldalán.

Találkozunk hétfőn!