Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2016. április


Hám Péter, a.k.a./zis Pedro, a Top Trekkers (volt Túrázás/Excursii) FB-csoport indítója és működtetője, azaz szíve-lelke-veséje) alaposan dokumentálódott, Erdélyben szinte mindenhol esik az eső, ugyanez a helyzet a Vajdaság környékén és Kárpátlaján, így Felvidékre megyünk kirándulni hétfő éjfélig.

Pedro pontosabban a Selmeci körhegységet szemelte ki, állítólag ott nem esik az eső. S ha igen, akkor lubickolunk. Jajj, betettem a fürdőnadrágomat?!

Három picurka videó a készülődésről. MICSODA?! A felfújható matrac elfoglalja a fél csomagtartót?!

 

 

Read Full Post »


Gyermekkoromban szinte minden nyaramat a Torda melletti faluban, Kercseden töltöttem. Alaposan belekóstoltam a falusi életbe, az itteni emberi kapcsolatok dinamikájába, az értékrendszerbe, életvitelbe, életstílusba, szokásokba, s ez később nagyon nagy hasznomra vált.

Nemrég egy haláleset kapcsán jártam édesanyám szülőfalujában. Sétáltam egyet, újraéltem az akkori emlékeket…

 

Read Full Post »


kicsi

Mégis jobb itthon Erdélyben? (www.taipeitimes.com)

Az évek során átértékelődnek bizonyos vonatkozások. Fontos ugyan a következetesség, a kiválasztott út folytatása, ám egyes dolgoknak megváltozik az előjele – ilyen például a kivándorlás is. Tudatában vagyok annak, hogy ez a téma legalább annyira vitára ingerlő, mint az abortusz, a homoszexualitás vagy akár a bankok szerepe a gazdaságban, de úgy érzem, ilyen téren is mentalitásváltás következett be az elmúlt esztendőkben. Főleg a Nyugat-Európában olyan gyakran előforduló terrorista-támadások következtében.

Lassan már követni sem tudjuk, hol, hány esztelen atrocitás következett be az Amerikai Egyesült Államokban és Nyugat-Európában a védtelen polgárok ellen. Jómagam aránylag sokat utazom, eddig 44 országban jártam, átéltem feszült helyzeteket, mostanában viszont eléggé ódzkódom attól, hogy valamelyik nyugati országban tömegrendezvényen vegyek részt, de még a reptereken, közszállítási eszközökön is felötlenek bennem olykor az emberáldozatokat követelő öngyilkos merényletek, a Párizs utcáin ropogó Kalasnyikov gépkarabély, vértócsák, kétségbeesett hozzátartozók sajnos egyre gyakrabban közvetített képe.

Nemrég Magyarországot is név szerint említette az Iszlám Állam a jövőbeli európai célpontjai között. Az IÁ már korábban fenyegetőzött azzal, hogy egyik európai főváros sincs biztonságban. A néhány hete bekövetkezett brüsszeli terrortámadá­sok csak a kezdetét jelentik az IÁ európai hadjáratának, London, Berlin, Törökország vagy épp a távoli Portugália is sorra kerülhet – figyelmeztettek a terroristák. Paradox módon Románia ilyen vonatkozásban jó kis nyugodt, mi több, biztonságos helynek számít, ahonnan még a menekültek is menekülnek. Az időnként hazánkba tévedő néhány migráns rendszerint könyörögve kéri, hogy azonnal utazhasson tovább.

Tavaly novemberben az Európa Tanács által Strasbourgban szervezett World Forum for Democracy (A Demokráciáért Világfórum) elnevezésű nemzetközi rendezvényen az Amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) egyik volt magas rangú tisztségviselője tartott előadást. Szavaiból kiderült: a világon szinte mindenhol, minden stratégiai fontos pontot lehallgató intézmény számára a romániai politikai, gazdasági vezető réteg nem volt különösebben érdekfeszítő, „lehallgatásra méltó”. És ugyanezt sugallta idén márciusban Hannnoverben az NSA egy másik volt vezető tisztségviselője is – ha esetleg valakinek mégis kételyei lettek volna efelől.

Az utóbbi években a terrorizmus nyugat-európai elterjedésével teljesen más megvilágításba kerül a kivándorlás lehetősége, illetve az „uncsi” Románia „élhetősége”. Családmentesen kevésbé kell életem miatt aggódnom, nem hagyok árva gyermekeket és zokogó feleséget hátra, de az utóbbi időben a nyugat-európai nagyvárosokat járva úrrá lett rajtam a bizonytalanság. Az esztendők elteltével átértékelődnek a dolgok. A Románián úrrá levő mindenféle baj, rontás ellenére kezd felértékelődni, hogy a világnak ezen a reménytelen helyén legalább fedezékben vagyunk. Egyelőre legalábbis. Hogy nem csak a nyugati jólét, hanem ezzel együtt a menekültek, a terroristák, és a jelek szerint az NSA sem érdeklődik irántunk…

(Megjelent a Szabadság április 20-i számában.)

Read Full Post »


cert2016husvet 003

Mélyszegénységben élnek hozzánk közel (Saját felvétel)

 

Sokszor az odafigyelés, a törődés, az évről évre történő visszatérés, illetve a beszélgetés legalább annyit jelent, mint maga a tartós élelmiszereket, ruhákat tartalmazó segélycsomag

– fogalmazott a Community Emergency Response Team (CERT), azaz a kolozsvári terepjárós társaság által a hétvégén (április 23-24. között) megszervezett húsvéti segélyezési akció egyik résztvevője.

S valóban így van: a néhány esetben villanyáram, földgáz, közművesítés, illetve család nélkül élő, továbbá rokkantság vagy öregség miatt ágyhoz kötött személyek sok esetben ugyanannyira értékelik a törődést, beszélgetést, mint a CERT-konvoj szállította segélycsomagokat.

cert2016husvet 005

Betegség, rokkantság miatt a közösségre vannak utalva…

A CERT önkénteseinek nagy teljesítményű, csörlőkkel és speciális abroncsokkal felszerelt terepjárói szombaton reggel indultak Kolozsvárról a Gyalui-havasokban levő falvakba, tanyákra; az elszigetelt házakban élők számára körülbelül százhúsz dobozban vittek étolajat, cukrot, lisztet, rizst.

Idén is természetesen az energikus, barátságos Ionel úr által birtokolt panziónál szálltunk meg. Kiváló hangulat és kiszolgálás, tiszta, meleg szobák és mellékhelyiségek, tábortűz.

*****************************************************************************

A videóriport ide kattintva tekinthető meg.

A fotóriport itt található.

*****************************************************************************

 

Read Full Post »


Hmmm…

Jó a téma, de a rendező feldolgozása túl nyers, a megközelítés pedig nagyon meredek. A színészek alkalomadtán kissé erőltetett stílusban játszanak, ráadásul olyan helyen nem ilyen öltözködésű, kifinomult verbális eszközökkel kommunikáló fiatalok élnek… Irreális… A közös álom (családi ház építése, a szülőktől örökölt hajlék kibővítése) zsákutcába torkoll. Jól mondja a román közmondás:

ochii care nu se văd se uită

Belegondolni is rossz értelemben szédítő, hány család került ilyen helyzetbe.

Film a Győzelem/Victoria moziban: Dincolo de calea ferată.

Read Full Post »


Rég nem voltam lövészeti versenyen. Bár a csendőrség szóvivője rossz utcát és házszámot adott meg, két okostelefon és hat műhold segítségével mégis sikerült elérnünk a helyszínre, s részt vettem életem első beltéri lövészeti versenyén.

Korábban gyakrabban szervezték, de sajnos, akárcsak a kolozsvári sajtó, ez is nagyon sok teret veszített.

A kis videóösszeállítás mindent elmesél (no, van néhány fotó is…)

********************************************

Read Full Post »


Múltkor egy biztosító égett ki, az a kis parány mütyür, aminek köszönhetően működik az index. A hátsó szélvédő felső részén levő féklámpa égője rendszeresen kiég. Mániám, hogy az működjön a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker (nem ám csak PathFinder) Especially Limited Edition személygépkocsimon. No, meg fontos is. Mégis, féklámpa.

Múltkor öt darabot vásároltam belőle legyen. A múltkor kiégett, cseréltem is volna, de észrevettem, hogy a rögzítő csillagcsavar menete megment. Kámpec. Gondoltam, kicserélem.

Szerinted, sikerült?! Mégis, egy félmilliós városról, az ország második legnagyobb településéről van szó…

***************************************

FEJLEMÉNY: A Jókai/Napoca utca 16. szám alatt működő Zama vendéglő mindenese hozott nekem hat darab csillagcsavart egy autószervizből… 🙂 Használtak, de nem annyira, mint az enyém… 🙂

Read Full Post »

Older Posts »