Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2016. július


20160728_111433 [800x600]

Minden irányból figyeli a sajtó Kovács Pétert… 🙂 (Saját felvételek)

Bevallom, aggódtam. Vagy csak a megszokás miatt gondoltam azt, hogy Marosfő után a Zeteváralja melletti Natur Air (Nap) Park nem lesz jó helyszín? Kiváló volt Ibolya és családja marosfői panziójában, ahol éveken keresztül laktam. Amennyiben az időjárás miatt vagy más okból a tábor területén akadozott vagy teljesen ledöglött az internet-kapcsolat, nála általában hasított, gyorsan és hatékonyan tudtam dolgozni, semmi perc alatt fel tudtam tölteni az alkalomadtán több száz megabájtos videóinterjúkat, fotóriportokat, s persze, az alig néhány kilós .doc állományok elküldésével sem volt gond. Kedélyes, kedves és vendégszerető család, jól éreztem magam náluk. Ezt most a rendkívül barátságos és segítőkész szervező hölgyek és urak pótolják… Ezzel, persze, nem akarom azt állítani, hogy a korábbi években másképp volt! 🙂 Ráadásul a panzió tűrhető távolságra volt a tábor területétől, de éppen annyira messze, hogy aludni lehessen a hajnalig dübörgő zenétől. Most szerencsére a bulis sátrat távol tették a faházikóktól…

Kisebb megszakítással az EU-táborba még akkortól járok tudósítani (na, s egy kicsit nyaralni, szórakozni is…), amikor még Tusnádfürdőn szervezték anno. Ott is hatalmas volt a tér, a résztvevők nem tudták betölteni. Ez volt Marosfőn is. Ráadásul az előadók egy betonból készült magaslatra helyezett asztalról „szóltak le” a fiatal hallgatóságnak. Formalizált volt a környezet, pedig nyári diáktáborról beszélünk. Volt viszont infrastruktúra, el lehetett oda jutni úgy vonattal, mint személygépkocsival.

20160728_095911 [800x600]

Lazaság van… 🙂

Bár kissé körülményesen sikerült megtalálnunk a helyszínt Kustán Magyari Attila kollégámmal (kár, hogy Zetelaka vagy Zeteváralja után vagy legalább az útkereszteződéseknél nincsenek reklámtáblák…), azonnal megtetszett. Ízlésesen felépített faházikók, sátrak, székek gyanánt szalmabálák, ügyes kis fősátor. Egyébként sok előadó is dícsérte a választást.

A park tulajdonosa, Varga Ákos elképesztő munkával és energiával hozhatta csak létre, ami itt van. Gratulálok! Ő is barátságos, segítőkész, látszik, viszont, hogy rengeteget dolgozik.

A programból hiányzott viszont a Marosfőn hagyománnyá vált gulyásfőzés, illetve a fiatalok közötti összeszokást, megismerkedést, a csapatszellem kialakítását célzó szituációs játék. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt a politikai pártok létrehozása és a választási kampánynak a fiatalok általi lebonyolítása (még sajtó- és sexbotrány is volt…) kiváló hangulatot eredményezett. Most is mintha lenne valami, de messze nem annyira látványos. Sajnos nincs sajtószoba vagy egy-két laptop, ne kelljen otthoról cipelni a gépet. Ha jövőre megoldják a jó és gyors internet-kapcsolatot, akkor kifogásolhatatlan hely lesz ez.

Minden EU-táborból hiányolom azt, hogy az előadók nem erre az alkalomra időzítik azt, hogy bejelentsenek valamit. Ezt, persze, újságírói minőségemben írom, ugyanis jó lenne arról írni az olvasóknak, ami itt hangzik el először, amit itt jelentenek be.

Na, megyek, mert lejár az ebéd, Kádár Petra is szólt, siessek… 🙂

Ja, s a tábor legszebb neve? PÁLMA.

******************************************************************

A hangulatképek ide kattintva tekinthetők meg.

******************************************************************

Read Full Post »


10

Érkezünk… 🙂 (Fotó: Visual-artifacts)

Bár egy évtizedes hagyománya volt a jelenlétüknek, idén a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület lovasíjász csapata sajnos nem kapott meghívást a Bochidai Kastélynapokon történő lovasbemutatóra, se sebaj, alkalom nyílt ismét jelen lenni a Zilah mellett szervezett Porolissum Fest rendezvénysorozatán (2016. június 30. – július 5. időszakban két nap alatt 52 kilométer lovaglás oda, két nap a rendezvényen, két nap alatt 52 kilométer lovaglás vissza), amelyen egyébként szintén nagyon régóta fellépők a Sztánai Lovasok.

Idén én velük tartottam – első alkalommal ezen az útvonalon, s ezen a rendezvényen. Korábban háromszor (2013, 2014 és 2015) voltam jelen Bonchidán, s tettem meg két nap alatt a 72 kilométert a Sztána-Bánffy kastély-Sztána útvonalon. Két napig a redenzvényen voltunk, s újabb két nap és 72 kilométer lóháton történt megtétele után értünk vissza Sztánára. Szép, emlékezetes kalandok voltak!

14

Ezüst Nyíl volt a lovam (Fotó: Zilahi Történelmi Múzeum)

Kiváló volt a társaság, a hangulat, a rendezvény. Külön felfigyeltem a Porolissum Fest román rendezőinek a barátságos, kedélyes és segítőkész hozzáállására. Későn érkeztünk a helyszínre, de ennek ellenére a biztonsági őr rendkívüli melegséggel, barátsággal fogadott. Bár hangsúlyozottan magyar vonatkozású, a hunok és más nomád népcsoportok életvitelét, életstílusát, harcászati technikáit felidéző, hagyományőrző egyesület vagyunk, a többségi román szervezők és résztvevők részéről egyáltalán nem éreztük a kirekesztettséget, negatív felhangokat. Sőt! Kiváló élmény volt ilyen szempontból is.

Elég a dumából, hadd meséljen a videóösszeállítás! Kattints ide! 🙂

****************************

Kattints az első képre!

Read Full Post »


Kihasználtuk, a május elsejei hosszú hétvégét (2016. április 29 – május 2. – szerencsére az ortodox húsvét is besegített), s hosszú egyeztetést követően Hám Péter, a Top Trekkers (Túrázás/Excursii) Facebook-csoport szíve-lelke úgy döntött: Felvidékre megyünk, hisz ott lesz a legjobb az időjárás. A főszervező által összeállított túraleírás szerint azért is jó, hogy a felvidéki célpontot választottuk, mert Közép-Szlovákia sajátos turisztikai vonzerővel rendelkezik, a patinás felvidéki bányavárosok (Selmecbánya és Körmöcbánya) pedig szépen fennmaradt középkori városközpontokkal gyönyörködtetik az idelátogatót, az értékes gótikus, reneszánsz, barokk műemlékek pedig külön vonzerőt jelentenek. Ráadásul, a 900-1200 méter körüli gerincek, illetve hegycsúcsok már elég magasak ahhoz, hogy csodás kilátást biztosítsanak, viszont még nem fekszenek annyira fent, hogy a hóréteg miatt téli felszerelésre legyen szükség.

2016-04-30 16.27.40

Hó borította felvidéki tájakon

Valamennyi ilyen túra alkalmával téma a költségvetés: egyesek pénztárcája vastagabb, s nem egylejesek vannak benne, másoknak pedig sokkal kisebb anyagi keret áll rendelkezésükre. Ezért a szállás kiválasztása hosszú időt vett igénybe: a panzióhoz szokottak a kényelmet, mások viszont az alacsony költségvetést preferálók legszívesebben sátoroztak volna, s a túrázási útvonalakhoz közeliséget tartották elsődleges szempontnak. Szerencsére sikerült a két igényt egyeztetni, s végül a Közép-Szlovákia egyik városának, pontosabban a 6 600 lakosú Zsarnóca (Žarnovice) közelében levő Hodruša-Hámre faluban sikerült találni megfelelő panziót. Ketten lemondtunk a sátorozásról, de a bevállalós lányok (Dalma és Emese) egy éjszakát így töltöttek el.

A legnehezebb kijutni az országból

Tudatában voltunk annak, hogy pénteken este az ortodox húsvét előtti időszak miatt nehézkes lesz a formalom, de arra nem számítottunk: a Kolozsvár és Gyalu (körülbelül 20 kilométer) közötti szakaszt mintegy másfél óra alatt tesszük meg. Ehhez még hozzáadódott az is, hogy a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Edition elnevezésű személygépkocsim ablaktörlője felmondta a szolgálatot.

2016-05-01 16.59.29

Ki járt itt? (Török Dalma felvétele)

S természetesen csepergett az eső, az előttünk levő járművek felspriccolták a szélvédőt, így a már az is felmerült, valakinek a tetőn kell majd feküdnie, s mechanikusan törölnie kell majd az ablakot. Szerencsére az egyik töltőállomásnál egy teherautó vezetője segített, s a román gépkocsi ipar termékeire jellemző módon, kalapáccsal, ronggyal, csavarhúzóval ideiglenesen megoldódott a dolog, pontosabban a karokat mozgató kis motorkából kijövő csavar menete megévődött, a rongy és az erősen odaillesztett csavar még rögzítette, de egyszer csak pakk, s vége mindennek. Nos, hát még 500 kilométert csak akkor használtam az ablaktörlőt, amikor feltétlenül szükséges volt.

Szerencsére egy idő után az eső is elállt, így mindenki megkönnyebbült. Annak érdekében, hogy Magyarországon ne kelljen autópályán haladnunk, mert a 12 éves Dacia Solenzával 100 Km/h fölött úgysem ajánlott közlekedni, a többiek előtt két órával indultunk, s reméltük, elkerüljük az autópálya-díj kifizetését. Nos, hát a Kolozsvár-Gyalu közötti forgalom és a 40 perces szélvédő szerelés miatt a terv dugába dőlt, s ráadásul a többiek után egy órával érkeztünk. Ilyen későn és fáradtan a lányok már nem húzták fel a sátrat, így sajátos megoldást kellett találni a problémára – a panzió folyosóján húzódtak meg inkognitóban…

Előbb napolaj, majd hóvédő…

A kora tavaszi időszak miatt a mostani felvidéki barangolás alkalmából nem kétezer méter körüli, hanem a magasság szempontjából közepes hegycsúcsok „meghódítására” összpontosítottunk, annak érdekében, hogy a fizikai erőfeszítés, az időjárás függvényében kellemes élményben legyen részünk. Mint sok más ilyen túrázás kapcsán, társaságunk nagy részének nem annyira a teljesítmény, mint az élmény az elsődleges szempont.

Első nap körülbelül 15 kilométer autókázás után máris elérkeztünk a kiindulóponthoz, célpont a Madaras-hegység (nem, ez nem a székelyföldi). Verőfényes napsütés. Túravezetőnk, mentorunk ezért is választotta Felvidék eme részét, mert abban az időszakban a Kárpát-medencében csak itt volt megfelelő az időjárás. S nem tévedett… Elő is kerül a napolaj és – krém.

felvidek2016aprilis 001

Itt még meleg van…

A gerinc alatt közelítjük meg az 1279 méter magasan levő úgynevezett Kolostor-sziklákat (Klastorska Skala). Persze, hogy eszünkbe jut a gulyáskommunizmus időszakában az anyaországban működött bevásárlóközpont. Apropó, kommunizmus. Megállapítjuk, hogy a diktatórikus rendszer messze nem hagyott annyira mély nyomokat a szlovák egészséges polgári érzelmeiben, mint a Romániában élő többségi nemzetben: mindenhol tisztaság, rendezettség várt. Való igaz, kis méretű és kisebb lélekszámú országot sokkal könnyebb rendbe hozni, de itt azért fellép a mentalitás kérdése is: a városokban, községben, falvakban, a panziók közelében, az ösvényeken, az erdőben, az erdészházak mellett, tűzhelyek szomszédságában nincs szemét.

felvidek2016aprilis 016

Érkezés a Kolostor-sziklákhoz

A szikláktól az 1300 méter magasan levő Madaras-csúcsra igyekszünk. Bár latyakos, de itt már megállt a hó. Természetesen, hogy a kocsiba hagytuk a hóvédőket: mégis, ki gondolta volna, hogy még lesz hó?! Későn érünk vissza a járművekhez, már csak arra van idő, hogy bevásároljunk, s otthon elkészítsük a spagettit – a legköltséghatékonyabb módszer. Az alkoholt is bevásárlóközpontban szereztük be, így a legolcsóbb.

Tavak, várak, kulturális örökség

Bámulatos, milyen radikális rekonverzió történt Felvidéknek ezen a bányaiparral „tarkított” vidékén: a hajdani kommunista létesítmények közül még megvan ugyan néhány, de a hajdanán a nyersanyag kitermeléséből megélhetésüket biztosító bányászok új lehetőségek után néztek. Bár szinte mindenhol látni a kommunista időszak sebeit, a bányákat kiszolgáló régi tavakból turisztikai látványosságok lettek, a régió jövedelmének szép részét ma már a turizmus teszi ki. Vajon a Zsil-völgyének egy részében ugyanezen pozitív változás miért nem következhetett be? A természeti adottságok itt megvannak, csakhogy a rekonverzióhoz politikai akarat és megfelelő lakossági hozzáállás szükséges….

A második nap elején több ilyen tavat tekintünk meg a Selmeci-hegységben levő Szitnya-csúcsra (csupán 1009 méter magas) történő felmászás előtt. A Szitnya-csúcson Koháry Miklós herceg a 18. század végén pavillont építtetett, de ez 1852-ben villámcsapás folytán elpusztult. 1883-ban Coburg Fülöp herceg újabbat hozott létre, amelyet később a magyar turistaegyesület Szitnya-osztálya használt turisták elszállásolására a szomszédos erdővédi lakkal együtt. Most tájékoztató központ, kilátó és egy kis bolt működik benne. Az azonos nevet viselő várat (ma már csak romos állapotban látható) a 13. század közepén a bányavárosok védelmére épült. A kuruc harcokat követően lerombolták, így a szabadságharcban már nem volt szerepe.

felvidek2016aprilis 008

Így hogy lesz jövő?!

Valamiféle szlovák rendezvényre összegyűlt tömeggel találkozunk, korábban egy magyar ajkú nő figyelmeztetett, hogy nem ajánlatos magyarul társalogni. Mégis ezt tesszük. Egyszer elhangzik egy „köszönöm!”, majd később egy férfi szlovákul énekel valamit, gyakran használja a szlovák (slovensko) szót. Nem értjük, mit kommunikál. A magyar nyelv használata Felvidéken, Kárpátlaján a Vajdaságban is gondot jelent, a helyiek ugyanis azt hiszik, nem akarunk szlovákul, ukránul vagy akár szerbül beszélni…

Kis túrázás után (a kocsikat leparkoljuk, gyalogosan, hátizsákokkal érkezünk) városlátogatás következik: Selmecbányát vesszük szemügyre. Hám Péter előre megmondta: meg leszünk hatódva. Azt hittük, túloz. Pedig tudnunk kellett volna, hogy látványos lesz, hajdanán ez a település volt Magyaror Királyság harmadik legnagyobb városa… A környéken Selmecbánya (Banská Štiavnica) és Körmöcbánya (Kremnica) fejlettebb idegenforgalommal, rengeteg látnivalóval, a város sziluettjét meghatározó dombokon épült váraival, az Óvárral és az Újvárral, illetve a káprázatos Kálváriával rendelkezik. Selmecbánya 1993-tól a Világörökség része is. A vidéken évszázadokig aranybányászat zajlott, a patinás épületek mégsem hiányoznak.

felvidek2016aprilis 048

Kilátás a múltra: Selmecbánya

Megtudjuk, hogy Selmecbánya az egykori Magyar Királyság egyik legjelentősebb bányavárosa. A bányászathoz kapcsolódóan számos kisebb-nagyobb telep jött létre a környező hegyekben, amelyek a történelem során általában közigazgatási egységet alkottak a várossal, ma viszont egy részük külön község. Virágkorát a város a 15. századtól a 18. századig élte. A világon először itt alkalmaztak puskaport a bányászatban (1627-ben). 1762. október 22-én kelt Systema nevű leiratában Mária Terézia megerősítette az udvari kamara döntését, így itt jött létre 1770-re a világ első bányászati akadémiája, amelynek elődje az 1735-ben alapított Felsőfokú Bányatisztképző Intézet volt.

Magával ragad a város középkori hangulata, a világháborúk nem sok kárt tettek Európa eme részén. Hirtelen ébredek a mámorból: Petőfi Sándor nevét látom az egyik romos épület falán. Az útikalauzból kiderül, hogy hajdanán ebben az evangélikus templomban tanult a nemzeti költőnk…

A körtúra elmarad (gyalog kellett volna visszaérnünk a kocsikhoz), taxit hívünk a 6 kilométeres táv megtételére.

42 fokos termálfürdő a barlangban?!

A háromnapos portyázás a Selmecbánya közelében levő Kálvária, a Saskő vár meglátogatásával, illetve extrém barlangfürdőzéssel ér véget. A Kárpát-medence talán legszebb, de minden bizonnyal leglátványosabb Kálváriája, a Selmecbánya városképét meghatározó szabályos vulkáni kúpon magasodó tizenkilenc kápolnából, két templomból és a Szent Lépcsőkből álló barokk kori épületcsoport. A világ száz legveszélyeztetettebb műemléke közé is bekerült Kálvária felújítása folyamatban van, alulról haladnak felfelé újjávarázsolásában. A csúcsról a városra és a Selmeci-hegység vulkanikus eredetű csúcsaira nyíló panoráma varázslatos. Szerencsések vagyunk, hogy itt lehetünk, gondolja mindenki magában.

Egy vár és egy fürdőzés van hátra. A Saskő-várat nem akarjuk kihagyni, mivel a néphagyomány szerint a várat a zólyomi várúr építtette udvari bohócának, aki egy vadászaton megmentette az életét – a történelmi források ezt a legendát nem igazolják.

Már csak a termálfürdő maradt: korántsem vonz a kényelem, a luxus, a spa, jacuzzi, wellness és fitness, de most éreztem a forró víz hívását. Padlógáz, és irány Szklenófürdő (Sklené Teplice). Szerencsére sikerül bejutni a barlangfürdőbe, ahol a 42 Celsius fokos termálvíz azonnal egy virtuális világba dob át, alig sikerül beereszkednem a vízbe. Az extrém gyógyfürdő után fél óra kikapcsolódás a pihenőben, majd masszázs (belógtunk). Ilyen kiváltságos helyzetben sosem voltam még: a luxus is jó 40 évben egyszer…

 

 

Kérlek, kattints az első fényképre!

Read Full Post »


****************

Az első rész ide kattintva tekinthető meg. A második rész itt található.  A harmadik rész itt tekinthető meg. A negyedik rész itt olvasható.

****************

Még márciusban lefoglaltuk a júniusi WizzAir menettérti repülőjegyet, s így csupán alig több mint 700 lejbe (mintegy 160 euróba) került. A diszkont légitársaság heti két alkalommal repül Budapestről Reykjavikba, szerdánként és vasárnaponként. Ajánlatos minimum egy hétre menni, másfél hét optimális, két hét ideális… 🙂 Ha időben foglalsz, és szerencsés is vagy 500-600 lejért is foglalhatsz menettérti jegyet a WizzAirnél.

kicsi

Köszönjük a lehetőséget!

Mint az utólagos számításokból kiderült a kocsibérlés és a benzin (közel 2500 kilométert utaztunk hét nap alatt) fejenként 820 lejbe, azaz 185 euróba került. A helyszínen 667 lejt, azaz 150 eurót költöttem kenyérre, édességekre, üdítőre, egyebekre. Egy hét alatt Európa egyik legdrágább országában ez egyáltalán nem sok. Szerencsére a szállásra semmit sem kellett fizetnem, ugyanis sátoroztunk. A Kolozsvár-Budapest-Kolozsvár személygépkocsis utazás fejenként 70 lejbe, azaz 15 euróba került. Így az összköltségvetésem 510 euróra, azaz 2270 lejre rúgott.

Tanácsok:

  • ne válts pénzt. A legeldugottabb helyeken is lehet bankkártyával fizetni. Izlandi bankjegyet nem is láttam, fémpénzt is csupán távolról.
  • bérelj autót. Bár közszállításpárti vagyok, Izlandon nagyon körülményes és sok időbe telik buszokkal körbejárni a szigetet.
  • szerintem a legoptimálisabb időszak június közepe és vége. Bár júliusban és augusztusban sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a látványos hegyi utak nyitva legyenek, s eljuss mondjuk a Helka vulkánra, a csúcsidényben hatalmas a tumi, tömegnyomor van mindenhol.
  • feltétlenül terepjárót bérelj. Szigorúan követik és büntetik azt, ha a turista sima gépjárművel hajt be a kizárólag teperjárók számára alkalmas utakra.
  • SEMMIKÉPP SE hajts le gépkocsiddal az útról. A nihilből egyszer csak előbukkan egy erdőkerülő, ellenőr, felügyelő, s borsos bírásgot ró ki!

Az útvonal:

  1. nap (2016. június 12., vasárnap): Keflavik ->Bridge between two continents -> Rejkjanesviti lighthouse -> Gunnuhver hot spring->Kopavogur (sátorozás Reykjavikban)
  2. nap: Thingvellir National Park -> Geysir (Strokkur) -> Gullfoss -> Stong -> Haifoss vízesés-> Leirubakki meletti sátorozás
  3. nap: Leirubakki->Seljalandsfoss vízesés -> Reynisfjara (Black Beach) -> Laki félúton (sátorozás a kocsi mellett)
  4. nap: Laki -> Skaftafell (gleccser kilátó túra + Svartifoss vízesés) -> Jökulsarlon -> Höfn kikötő -> Seydisfjördur (sátorozás)
  5. nap: Seydisfjördur -> Skalanes (biológus) -> Hafnarholmi (Puffin kolónia) -> Husavik
  6. nap: Husavik (bálnales)  -> Myvatn (termálfürdő) -> Hvammstangi körül sátorozás az Atlanti-óceán partján
  7. nap: Hvammstangi->Reykjavik (Izland-Magyarország meccs)
  8. nap (2016. június 19., vasárnap): Vidoy sziget, Reykjavik -> Keflavik -> hazautazás

Az alábbi fotókat Rudics Júlia és Török Dalma készítette.

Read Full Post »


DSC_0112 [800x600]

Szinte kiírtjuk őket, szennyezzük életterüket, majd az utolsó példányok csodájára járunk. Ezek vagyunk mi, emberek… (Jack Ball felvétele)

****************

Az első rész ide kattintva tekinthető meg.

****************

A második rész itt található.

****************

A harmadik rész itt tekinthető meg.

****************

A bálnákra gondolok, természetesen…

Kattints a képekre, van magyarázat is.

Read Full Post »


****************

Az első rész ide kattintva tekinthető meg.

****************

A második rész itt található.

****************

Kattints a képekre, van magyarázat is.

 

Read Full Post »