Tegnap este éppen hétkor értünk a Főtérre Bibivel. Valahogy utat vágtam magamnak a tömegben. Két „cellát” azonosítottam: az egyik a Funar-féle üvegkoporsó keleti, a másik pedig annak nyugati oldalán volt. Levideóztam az elsőt. Mire a másodikhoz értem volna, elindult a többnyire (vagy inkább kizárólag) fiatalokból, minden valószínűség szerint egyetemi hallgatókból álló tömeg. Hömpölygött. Alig tudtam bekerülni a közepébe, hogy képsorokat készíthessek. Nem lökdöstek meg, civilizáltan viselkedtek. Mindenki végezte a dolgát: én rögzítettem a történteket, ők tiltakoztak. Az újságírónak más eszközei (is) vannak véleménye kinyilvánítására, tegnap este azért mentem a Főtérre, hogy a munkámat végezzem. Bár én is legszívesebben felvonultam volna a tömeggel. Bepótolom.
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy olvastam a kormány által elfogadott sürgősségi kormányrendeletek szövegét. Tudom, disztingválok: a Btk.-t módosították, a közkegyelemről szóló normatívát parlamenti vitára bocsátották. Más elfoglaltságaim ellenére (egészségügyi állapot stb.) igyekeztem követni az eseményeket, viszont elég nehéz megszűrni a híreket az manipulálni, befolyásolni igyekvő álhírektől. Morális iránytűm ebben az ügyben a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) és Klaus Johannis államfő. Természetesen tudatában vagyok az érdekszférák okozta torzulásoktól, de jelen pillanatban úgy érzem, az intézmény és a személy közel áll a valósághoz.
Kétségtelen, hogy a PSD-kormány hatalmas disznóságot akar lenyomni a torkunkon. Másrészt viszont december 11-én parlamenti választások voltak Romániában. Majdnem két hónapra rá megdöntenénk a hatalmat. Vajon a tiltakozók közül hányan nem voltak szavazni?
Érzésem, hogy az elkövetkező napokban tovább duzzadnak a tiltakozások, bár már így is rekord számú ember vonult utcára. A politikumnak pedig kell hallania az utca szavát…
Ne feledjük viszont, hogy októberben börtöntöltelékeket szabadított volna ki az RMDSZ…
Visszajelzés: Tüntetés helyett meniszkusz-szakadás miatti begyulladt térd és fájdalom | Kiss Olivér blogja