„Kultúrvasgárdista” a kolozsvári városházán


Ionuț Țene vezeti a kolozsvári városháza kulturális főosztályát… (Rohonyi D. Iván felvétele)

Tegnap a Főtéren, amikor Emil Bocnak felvetettem Ionuţ Ţene vasgárdista szimpatizáns előléptetését a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal kulturális osztályvezetői tisztségébe, a városvezető ugyanolyan ideges lett, mint az évek során valahányszor a két- háromnyelvű helységnévtáblákról kérdeztem. Gesztikulált, hadonászott, kikérte magának.

Miért nem jelentkeztél te?! Mégis, mit tehettem volna? Senki más nem jelentkezett! Minden törvényesen zajlott, a feltételeket a köztisztviselők jogállása és a betöltendő állás leírása alapján állítottuk össze. Miért nem jelentkezett más is? Persze, mert ti mindig elégedetlenkedtek, s keltitek a feszültséget!

fakadt ki a városvezető.

Amikor a köztisztviselők jogállásáról szóló törvénynek az idevágó passzusát próbáltam idézni, Boc először azt mondta, hogy ilyenről nem tud. Hiába mondtam neki, hogy ez az alak a szélsőségesen nacionalista, magyargyűlölő Gheorghe Funar időszakából maradt vissza, mi több, hajdanán Funarral közösen Antonescu marsall, Horia Sima és Corneliu Zelea Codreanu emlékünnepségeket szervezett, ezek a múltbeli, s jelenlegi tevékenységei – a jogszabály szerint – összeférhetetlenek a városházi tevékenységével.

Itt a köztisztviselők jogállásáról szóló 188-as számú, 1999-ben elfogadott törvény idevágó, 43-as számú szakasza:

Funcţionarii publici au obligaţia să îşi îndeplinească cu profesionalism, imparţialitate şi în conformitate cu legea îndatoririle de serviciu şi să se abţină de la orice faptă care ar putea aduce prejudicii persoanelor fizice sau juridice ori prestigiului corpului funcţionarilor publici.

Hogy lehet egy ilyen alak objektív?

Boc ugyanakkor azzal érvelt, hogy a versenyvizsga kiírását és annak eredményét láttamozta a Köztisztviselők Országos Ügynöksége.

Azt is hiábavaló volt elmondanom, hogy minden valószínűség szerint a kolozsvári, az országos és a nemzetközi zsidó szervezetek is minimum a nemtetszésüket fejezik ki majd.

S mi van, ha jön Washington, s próbál megmogyorózni?

mondta, s szavait gesztusokkal is alátámasztotta…

Hát igen, itt tartunk.

A témával kapcsolatos, a Szabadság mai számában megjelent vezércikkemet itt olvashatod.

Székely Krisztának az ügyhöz kapcsolódó cikke itt érhető el.

Más: Țene-ügy – Bepanaszolja a diszkriminációellenes tanácsnál a Kolozsvári Városházát a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat

A márciusban leadott petíció szövével kapcsolatos román nyelvű cikk itt olvasható.

 

Térdedző hétvége Poiana Horeán


A három évvel ezelőtt bekövetkezett légikatasztrófa helyszínén emlékhelyet létesítettek (Saját felvétel)

Az ortopéd szakorvos javaslata az volt: a műtét után egy hónappal lassan-lassan kezdjem kisebb túrákkal edzeni a meniszkuszomat. A betondzsungelből is feltétlenül menekülni akartam, így a kettő nagyon jól passzolt.

Jómagam már pénteken este elmenekültem Kolozsvárról (a ciprusi kiruccanás óta csak Kidében voltam múlt hétvégén, azaz június 16-18. időszakban Antal-Tövissi Zsófia születésnapján), a Arnold és Zsolt szombaton érkezett Poiana Horeára.

Nos, hát a rövid túra körülbelül 25 kilométeresre sikeredett, a szintkülönbség szerencsére csupán néhány száz méter volt. Jó idő, szép tájak. Adott pillanatban a piros pont turistajelzés egy olyan ház mellett ment el, amelynek oldalán írta: Drumul lui Iovan. Vizet kértem (Zsolt és Arnold nem akart ismerkedni, előre ment), beszélgettem a helybéliekkel.

A vizet pálinkával kell hígítani

kínáltak, de nem ittam. Rendkívül barátságok és közlékeny emberek. Megtudtam, hogy a 2014. január 20-án  bekövetkezett légi szerencsétlenség itt történt a közelben. Elmentünk, mi több, a geoládázó közösségnek a történtekről való tájékoztatása érdekében kincset rejtettem el.

Felemelő a pattogó tűz a késő éjszakában. Még akkor is, ha csak férfiak ülik körül… Ilyen volt ez, kanlazulás…

Vasárnap már nem mentem túrázni. Elég a térdemnek a szombati 25 kilométer… A május közepi meniszkusz-műtétemről itt.

Még két geoládát helyeztem el:

Bălcești – Ready for sex?

Mănăstirea Râșca Transilvană

Mégis felvonulhatnak a szexuális kisebbségekhez tartozók Kolozsváron


A forgalmat nem akadályozva, a járdán vonulnak fel a melegek

Bár szerintem Ionuţ Ţene, a kolozsvári és erdélyi vasgárdista mozgalom képviselője minden bizonnyal mindent megtett a melegfelvonulás ellehetetlenítése érdekében, a régió LGBTQ közössége mégis megkapta az engedélyt a rendezvényre.

Először szerveznek ilyen felvonulást Kolozsváron.

Szerintem ez a normalitás jele. Aki nem akarja látni őket, július elsején, szombaton kerülje a rendezvény helyszínét. Egyébként csendben, fehér pólóban terveznek felvonulni a járdán, ne zavarják a közúti forgalmat…

Részletek a WebSzabadságon.

A téma kapcsán írt korábbi bejegyzésem itt.

KOLOZSVÁRON MIÉRT NE VONULHATNÁNAK FEL AZ LGBT KÖZÖSSÉG TAGJAI?!


Xavier Bettel, Luxemburg miniszterelelnöke és férje, Gauthier Destenay szombaton találkozott Klaus Johannis államfővel (jobbról Bettel mellett) és feleségével, Carmen Johanis-szal (balról, Gauthier mellett) a Nagyszbeni Színházi Fesztiválon… S akkor mi van?!

Sajnos a hírek szerint a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal illetékes ügyosztályai folyamatosan akadályokat gördítenek a jövő hétre tervezett Cluj Pride elé. A régió LGBT (Lesbian, azaz leszbikus, Gay, azaz meleg, Bisexual, azaz biszexuális, Transgender, azaz transznemű) közösségének tagjai július elsején szerettek volna felvonulni Kolozsvár belvárosában, ám – vajon miért nem lepődöm meg – az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) állítólag ugyanarra a dátumra, szinte ugyanabban az időintervallumra korábban tett le igénylést. S én vagyok Jimmy Hendrix…

Hadd vonuljanak. Kinek ártanak?

Szerintem ez az egész Ionuţ Ţenének, az imént említett szervezet tagjának (?) és szimpatizánsának a munkája, akit Emil Boc polgármesternek már réges-régen el kellett volna helyeznie a kolozsvári városházáról! Annak idején Ţene a rossz emlékű, szélsőségesen nacionalista és magyarellenes Gheorghe Funar jobbkeze volt, együtt szervezték a Corneliu Zelea Codreanu és Horia Sima emlékünnepségeket a közhivatal nagytermében.


#spunedrept – Kampány indult az LGBT felvonulás támogatására.


Emlékszem, kilenc évvel ezelőtt mekkora port kavart a Miss Travesty Románia. A szépségverseny helyszínét hosszú ideig titokban tartották, a szervezők alig akartak nyilatkozni a sajtónak. Féltek a retorziótól. Az eseményt végül sikerült megtartani, akkoriban erről a WebSzabadságon is beszámoltunk, fotóriport is felkerült a hírportálunkra. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt az ortodox teológia hallgatói és a rendőrök valósággal vadászták a Sétatéren összemelegedő melegeket, s több ízben bántalmazták őket…

Korábban jómagam is fanyalogtam a leszbikusok, melegek, a biszexuálisok, a transszexuálisok ilyen felvonulásától. Mi nem „tesszük ablakba” szexuális orientáltságunkat, a heteroszexuálisok nem vonulnak fel, s „mutatják meg magukat”. Ám, ha az LGBT közösség ezt szeretné, adjuk meg nekik a lehetőséget.

Leegyszerűsítve: mi nemzeti, ők szexuális kisebbség. Miért akadályozzuk meg kérésüket?

VIDEÓINTERJÚ – A TÖBBI HÁROMNYELVŰ HELYSÉGNÉVTÁBLÁT IS KIHELYEZIK KOLOZSVÁRON. MIKOR?


Fel voltam készülve, hogy Boc polgármestert irritálja majd a kérdésem. Korábban minden alkalommal ez történt. Meglepetésemre ezúttal higgadtan, mondhatni baráti hangnemben válaszolt. Változnak az idők… Ebben az esetben kivételesen jó irányba…

Ma a kolozsvári városházán a légszennyezés csökkentésével kapcsolatos közvitát tartott Emil Boc. Az értekezleten elhangzottakkal kapcsolatban holnap jelenik meg anyag a Szabadságban. Szakemberek szerint emberéleteket követelt a levegő rossz minősége Erdély fővárosában…

Sajnos az utóbbi években Boc nem tart már rendszeres sajtóértekezleteket. Ez sem az volt, de megkérdeztem tőle: mikor kerül ki a többi háromnyelvű helységnévtábla Kolozsváron?

A Szőcs Sándor és Izabella vezette Minority Rights Egyesület által elért végleges és visszavonhatatlan bírósági ítélet szerint a városvezetőnek 30 nap állt rendelkezésére, hogy eleget tegyen a bíróság által állított kötelezettségnek. Azóta eltelt legalább 60 nap. Jogállam vagyunk vagy sem? Érvényesnek és alkalmazandónak tekintjük a jogállam egyik alappillérének, a hatalom egyik ágának döntését, ítéletét?

A videóinterjú ide kattintva tekinthető meg.

Chuck Norris döntötte meg a kommunista rendszert? :)


Lélekzetelállító élmény volt ez 1989 előtt. Egyszerre dobogott a szívük, komolyan! 🙂

Kiváló volt Xéni tegnapi ötlete: menjünk el a Hója-erdőbe a Cinemobilul projekt keretében sorra kerülő szabadtári vetítésre a Hója-erdőben.

Meleg nadrág, izolír, sportcipő, mackó és természetesen két hideg sör. Film: Chuck Norris versus Communism.

Lélekbolygató volt feleleveníteni a gyermekkori emlékeket: kulturális, a külvilággal fenntartott bármilyen jellegű kapcsolatok vonatkozásában milyen hihetetlenül szegény világban éltünk, de mégis milyen gazdagok voltunk. Mi jelentette 1989 előtt az értéket, melyek voltak a vonzáspontok, az értékteremtő szereplők, illetve mihez, kikhez vonatkoztattuk létünket, társadalmi, szociális és akár politikai mivoltunkat. Mit jelentett a kommunizmusban a videólejátszó, a színes televízió. Olyasmi, mint most a mondjuk a drón vagy a humanoid robot, amely reggelit szolgál fel nekünk.

Képtelenség, hogy Zamfir mérnök és a Irina Nistor ne lett volna a szeku beszervezett embere! Kiszolgálták a rendszert, a balga módon szinkronizált filmekből bőven jutott a nomenklatúra legfelsőbb rétegeinek embereihez is. Volt ugyan mímelt razzia, picike figyelmeztetés, sőt megfélemlítés is. De minden lecsendesedett.

Nosztalgiáztam is: eszembe jutott a gyermekkorom – 1989-ben 14 éves voltam, Édesapámmal hallgattam a Szabad Európa Rádiót, vártam az amerikaiakat. A Laczi Mihály Szabolcs osztálytársamtól az Amerikai Egyesült Államokba történt kivándorlás előtt nekem eladott Texas Instruments számológép és egy 10 dolláros bankjegy ott lapult a nagyszoba egyik fiókjában, rettegtünk, nehogy egy esetleges házkutatás során megtalálják a rendszer emberei. Mentünk titokban videót nézni, emlékszem 10 lej volt egy vetítés. De mintha ez csak 1989 után történt volna az Unionnal szembeni, a Mucart üzlet hátánál levő kis lyukban.

Micsoda (szép) idők…

Érdekes elemezni (ezt már biztosan tudományosan elemezte valaki), hogy a nyugati filmek milyen hatással voltak az emberek mentalitására, mennyiben ásták ezek alá a kommunista rendszert. Emlékszem, a Dallas sorozatot állítólag azért ütemezték be a tévébe, hogy lássuk, mennyire dekadens a kapitalista-imperialista társadalom. S éppen az ellenkező hatását érte el…

Kiváló, bensőséges, baráti volt a hangulat, szép az idő, nem volt síró-rívó kisgyermek, amely rontotta volna az élvezetet. Szívesen adományoztam pénzt.

Csodás élmény volt, köszönöm, Cinemobilul!

Videó itt.

Politikai válság van. Na és?!


Kifele tessék! Vagy: kifele, tessék! (Fotó: http://www.ziaruldeiasi.ro)

Elégedetlenkedünk, hogy né, ismét politikai válság van. Ezek a politikusok ismét egymásnak estek, keltik a feszültséget, de bezzeg jól élnek, mi meg… S mégis, mi lenne, ha csupán minden negyedik évben lennének helyhatósági vagy parlamenti választások, a kormányfőt nem mondatná le pártja vagy az utca, nem váltanának le pártelnököt, nem lenne népszavazás (apropó, Johannis mintha ígért volna ilyet…), nem lenne politikai feszültség, kormányválság, valamennyi párt kizárólag csak a nép, a nemzet és az ország javát szolgálná. Nem lenne gőg, emberi gyarlóság, hiányoznának a politikára és a politikusokra jellemző manőverezések, övön aluli ütések, miegymás. Idealisztikus társadalmi és politikai berendezkedés. Az Őrtorony jut eszembe, a báránnyal és az oroszlánnal.

Unalmas lenne az élet.

Persze, mindennek ára, következménye van. A politikai instabilitás feszültséget eredményez a társadalomban, elterjed a bizonytalanság, amely a pénznemre, a befektetésekre, a közhangulatra is kihat.

De ha gyorsan véget vetnek neki, s az RMDSZ ismét kormányra kerül? Nem kell azonnal köpni, harákolni, hányni, kérdést tettem fel csupán…

Teljesen non-stop élelmiszerüzlet nélkül marad a belváros?!


A Dia marketnek kevés van még hátra. Pedig milyen finom Dobos tésztát lehetett itt vásárolni. S volt arab kenyér is…

Szerintem nincs rendjén az, hogy az ország második városának a központja non-stop élelmiszerüzlet nélkül maradjon. Amint arról már írtam, az unitárius egyház tulajdonában levő Sora üzletházban található Dia market halódik, minden bizonnyal rövid időn belül bezár.

Zitz barátom szerint az üzlet tulajdonosa nem fizetett a beszállítóknak, azok pedig megunták a halogatásokat, egyszerűen nem szállítottak több árut.

A Központi/Central áruházban levő Billa 22 órakor zár, az Egyetem utcában levő üzlet fél órával később. A polgármesteri hivatal, azaz a Petru Maior utcában levő kisüzletbe is talán csak éjfélig lehet bemenni.

Teljesen non-stop üzlet nélkül marad a belváros?!

TIFF – Mely filmek tetszettek a legjobban? Személyes top 10 és a csalódások (TRAILEREKKEL)


Egyszer majd ez a fal is ledől… (Dușmanii păcii/Disturbing the peace, rendezte: Stephen Apkon, Andrew Young)

Személyes megközelítésben esztétikai hullámvölgy jellemezte a TIFF idei kiadását. Nem fogtam mellé azzal, hogy a rangos nemzetközi filmfesztiválon szinte kizárólag dokumentumfilmeket, versenyfilmeket, vígjátékokat és drámákat néztem meg. Igazából mindenáron el akartam kerülni azt, hogy melléfogjak és csalódjak: egyrészt feltétlenül látni akartam azokat a produkciókat, amelyek díjat nyernek, másrészt pedig semmiképp sem akartam kihagyni a dokumentumfilmeket.

A valóság kegyetlenebb, mint a fikció, s amennyiben eltávolodunk a realitástól, s még súlyosabb, ha huzamosabb ideig tesszük ezt, akkor, úgy gondolom, képtelenek vagyunk elhelyezni magunkat térben és időben, nincs annyira rálátásunk a világ dolgaira, könnyebben megvezethetővé válunk, csökkent józan ítélőképességünk. Mi több, a fantáziavilág nem biztosít alkalmat a mély önkritikára, nem nyújt viszonyítási alapot.

Hullámvölgy, írom. Magával ragadó produkciótól olyan filmig, amelyről a felénél (igaz, 183 perces volt, azaz lett volna) ki kellett jönnöm – minden volt az idén, viszont talán egy olyan, amelyik minden bizonnyal hosszú ideig emlékezetemben marad, s amelyik arra késztetett, hogy jövő tavasszal Ciszjordániába töltsek egy-két hetet.

A dokumentumfilmek vonatkozásában kiábrándulások is voltak. A Provocarea/Challange elnevezésű filmet alig tudtam végigülni, bár érdekes témát dolgoz fel. Meggyőződésem, hogy jómagam is fel tudtam volna mutatni egy ilyen anyagot…

Sok a duma, hadd rangsoroljam – személyes megítélés alapján – az idei filmeket

1. Dușmanii păcii/Disturbing the peace, dokumentumfilm

Felemelő, reményt adó, s egyben megrázó film. A végeérhetetlen izraeli-palesztin konfliktus (a véres és lélekszaggató délszláv válság után, voltam úgy Szerbiában, mint Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában, Koszovóban és Macedóniában, következő igen erős érdeklődési témám), ám van remény. Ilyen összefüggésben merészség, majdhogynem felelőtlenség leírni a remény szót, de így van. Még 20-50 év, s eljön a béke… Addig viszont, folytatódik a mészárlás. Az észak-ciprusi malőr során éppen palesztin fiatalok fogadtak be lakásukba: a film hatására, s most, hogy van konkrét kapcsolat, eldöntöttem: jövő tavasszal Ciszjordániába utazom!

 

2. Regele fără un ochi/El rei borni), versenyfilm, vígjáték

Bár kilátszik a lóláb, s nagyon érezhető, hogy filmesített színházi darabról van szó, s adott helyzetekben ez zavaró is, a téma és a feldolgozás eredetisége mindenképp dicséretes. A második helyhez az is messzemenően hozzájárul, hogy a videóinterjú készítését követően hosszasan elbeszélgettem a rendezővel, meglátogatta a szerkesztőséget, mi több, együtt söröztünk. Velem sörözött, a senkivel. Meghatott.

 

3. Cetățeanul de onoare/El ciudadano ilustre, fekete humorral fűszerezett dráma

Igen rizikós a visszakapcsolódási próbálkozás azzal a világgal, amelyet végleg elhagytál – még édesapád temetésére sem mentél el. Természetesen előre elveszett szituációs, amikor az értelmiségi/irodalmi státusz legmagasabb szintjéről (irodalmi Nobel-díj) valaki alkalmazkodni próbál a több mint négy évtizede nem látogatott szülővárosi helyzethez, emberekhez, volt szerelmekhez, régi ellenségekhez. A két, egymástól fényévnyire levő világszemlélet, értékrendszer egyszerűen összeférhetetlen. Egyik sem jobb, vagy rosszabb, csak inkompatibilis: s ezt mégis hogyan nem látta előre egy értelmiségi?!

 

4. Regele belgienilor/King of the Belgians, vígjáték

Akár meg is történhet… S ha mégis a Balkánon ragad a belga király? Társadalomkritika és politikai korrektmentesség. Ugyanakkor ízelítő azzal kapcsolatban, mennyire steril lehet egy ilyen közeg.

Ízletes, sokrétű mondanivalóval rendelkező vígjáték, amely azért komolyan gondolkodóba is ejti az embert…

 

5. Piatră pe inimă/Heartstone

Nyert, de nekem mégsem tetszett annyira. Nem sokban tér el a korábbi izlandi filmek rendezési stílusától, de na, azért Gudmundur Arnar Gudmundsson mégis nagyot alkotott. A vele készített videóinterjú itt található.

 

6.Gloria/Glory, versenyfilm

Micsoda kontraszt a közkapcsolatok (PR) szakembere és a súlyos beszédhibás, de őszinte és becsületes ember között. A történet valós alapokon nyugszik, kiváló a rendezői feldolgozás.

 

7. Cine o să mă mai iubească acum?/Who’s gonna love me now?, dokumentumfilm

Bár a homoszexuálisokkal kapcsolatos tematikát idén sokkal több szemszögből megvilágították a szervezők (igen, a Tom of Finland is arról szólt, de nagyon tetszett!), ez azér, természetesen azért, mert dokumentumfilm volt :), kiváló benyomást (uhhh…) keltett.

 

8. Mașinării/Machines, dokumentumfilm

Erről itt írtam.

 

9. Siska deluxe.

A helyenként blőd interpretáció ellenére zaftos vígjáték. Biztos, le lehet tölteni…

 

10. Fukushima, viața merge mai departe/Demi-vie a Fukushima

S ha bármely igyekezeted mellett mégis kificamítod a bokádat, s senki sem segíthet rajtad? Édesapád alig jár, képtelen megérteni, mi történik vele. Rendben van, ingyen golfozhatsz, de egyedül. Nincs orvosi ellátásod, alig van villanyáram. Megéri hősnek lenni? De legalább szimpatikus a pasas… Nem, nem rossz helyre írtam ezeket a sorokat.

 

10+. Unul dinre noi/One of us

Szintén valós történeten alapuló produkció.

A mai Ausztriában mit tesz az, akinek semmi vesztenivalója nincs? Bármit. Igen, pont így. S hogyan lehet őket elkerülni? Egyszerűen: szerencsével. Ennyin múlik az, hogy mikor, hol tartózkodsz. Ha peches vagy, utad keresztezi az övékét.

 

10++ Exodul de suflete/Soul exodus

A klezmer zenéről szóló előzetes és a fordított migráció keltette fel az érdeklődésemet. Nem csalódtam. A bereczki Csabával készített videóinterjú ide kattintva tekinthető meg.

 

10+++ Țara moartă/The dead nation

S mégis ki mondta, hogy…? Inkább nem írom le…

 

Csalódások:

1. Legea junglei/La loi de la jungle, vígjáték-kísérlet

Bár a trailer kiváló produkciót vetített előre, a film kiábrándító volt!

2. Provocarea/The challange, dokumentumfilm

Jó téma, de elizélték. Még én is jobban megcsináltam volna…

 

Kihagyás: szívesen elmentem volna a Kis-Szamos partján kialakított övezetbe. Milyen volt?

VIDEÓ – TIFF-film utáni beszélgetés: elhagyta a termet, majd visszajött Mihai Moldoveanu


Azt állítja, nem ő követte el a gyilkosságot, s a rablást sem…

A fene értette meg, mi történt pontosan 1996 őszén a Nagyváradon történt gyilkosság és rablás ügyében. A dokumentumfilm sok kérdést vetett fel.

Vajon benned is, vagy csak mi néhányan nem értettük meg, hogyan zajlottak pontosan az események?

Nézd meg június 10-én, szombaton 12 órától a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem termében, s írd le a véleményedet, kérlek.

A tegnap éjjel készített videó itt tekinthető meg. Tiberiu Fărcaș újságíró, a Clujul cultural mindenese éppen bocsánatot kér, miután Mihai Moldovan visszatért a terembe…

VIDEÓK – TIFF. Mai filmajánlóm


Ma még szabad vagy, jössz a TIFF-re, ugye? 🙂

Részemről továbbra is dokumentumfilmek és versenyfilmek. Nem szándékozom sok tervet szőni, túl sok produkciót beszuszukálni, mert aztán ismét kiábrándulás lesz: ezt sem, sőt, azt sem sikerült megnéznem.

Nice and easy: napi három, maximum négy film. Utóbbi esetben csakis úgy, hogy minimum egy óra szünet van közöttük. Egyébként összefolyik minden, az ember képtelen feldolgozni, megemészteni a látottakat, nincs ideje elgondolkodni, mit is látott valójában, mi volt a rendező üzenete, miért volt érdemes elmenni éppen arra a filmre.

Amit ma megnézek:

  1. Dușmanii păcii, dokumentumfilm, 15:45, Tisztek Háza/Cercul Militar

 

 

 

2. Delfinii înnoată spre est, versenyfilm, 17:45, Győzelem/Victoria mozi

 

 

3. Fukushima, viața merge mai departe, EcoTIFF/dokumentumfilm, 22:00, Francia Kulturális Központ

 

TIFF: mire érek el ma?


Ígéretes a spanyol film

Végül is nem bánom a tegnap éjjeli/ma hajnali lazulást a TIFF-házban, de ennek ára az, hogy ma csak valamelyik délutáni filmmel kezdhetem a napot.

Kiválasztottam a mai filmeket:

  1. Amatori în spațiu/Amateurs is space/Amatőrök az űrben, dokumentumfilm, 15:30, Florin Piersic mozi

 

2. Când amanții n-au chef/Even lovers get the blues, 17:30, Győzelem/Victoria mozi

 

 

3. Regele fără ochi/El rei borni, versenyfilm, 20 óra, Győzelem/Victoria mozi