Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2017. szeptember


Camp 3 is called Bargah Sevom and it is located at 4220 meters. It was not easy to reach it from Camp 2 called Goosfand Sara or Saheb Zaman Mosque, located at 3020 meters high…

We returned from Iran almost a week ago, but I still feel the gaze of the Iranian people on me. Almost all of them looked at us like we would be UFO’s. We were also very curious of their way of dressing, living, eating and so on. It was also a time-travel for both sides: we returned to the past, they had a glimpsed to the future. But what if they would revolt to reach this/that future and have an Arab Spring-like movement like in Tunisia, Libya, Egypt?

Of course, they aspire to have what we have in Europe, but they also realize the complete and utter failure of the Arab Spring. After discussing with many Iranians, the conclusion is the following: better following a very slow-pace change (step-by-step reforms, openness to change and opening the country to the world economy and tourists) than chaos, civil war, incertitude, even deeper poverty.

Interestingly enough, many of them thought we’d like to eat pizza, hamburger, drink Coca-Cola and Pepsi rather than local drinks and food. We explained: we can have all these in Europe, we had enough of them, sort of, so we’d definitely not eat/drink these in the gastronomically very diverse Iran…!

But let’s get back to climbing the Damavand (5610/5671 meters, around 18,403 feet)…

Please click on the first picture for the text:

Reklámok

Read Full Post »


I decided to write the posts about Iran in English, so everybody can understand. Simple English will be used, so those who don’t master Shakespeare’s mother tongue, can use Google Translate. Yes, I know, it’s also available in Iran… using a few simple tricks. 🙂

It’s been a long wish: visiting Iran. Boti and Péter gave the push, did some research, put together a program, so we decided to go.  Last year the failed coup d’état took place in Turkey, we would have had to travel through Istanbul, so we decided to cancel. This year a total of 16 people said: let’s go! The adventure took place between September 9-23, 2017.

Please click on the first picture for infos!

Read Full Post »


Cities and mountains: Tehran, Esfahan, Shiraz, Kerman, Yazd and, of course, the Damavand are on our list. Plus the deserts… 🙂 Love to meet you, Iran!

I’m anxious. Butterflies are all over my stomach – yes, just when one is in love.

We’re debating and planning Iran for years. I haven’t managed to make serious ones because of the money issues – we booked the airline tickets end of March.

Even though I’m in debt due to the North Cyprus ghost town/1st degree secret and forbidden military zone issue (it happened end of April-beginning of May), I somehow managed to put some money together for the trip thanks to my sponsors.

I have the impression that Iran is still a hidden gem that needs/waits to be discovered. Iran and its people need to be heard and seen, they wait to be accepted and more recognized by the world. It’s clear: in many ways we live in parallel worlds.

Lately we watched a few movies and red quite some articles about Iran, we’re all anxious to see it firsthand. Yes, all 17 of us who embark on this journey between September 9 -23, 2017.

I looked for and managed to find CouchSurfing hosts (the experience is much more rewarding this way) and what was striking on the first glance: at least two potential hosts’ favorite movie was… Schindler’s List…

Happy and safe adventure to all!

Read Full Post »


A magyar-román, román-magyar civil interetnikus párbeszéd platformja

Ismét elkövettem, ugyanis hiszek abban, hogy románul kell kommunikálnunk románok irányába magunkról, róluk. Tanárként, régészéként, történészként, diákként, újságíróként, CIVILKÉNT. Az irányukba létező RMDSZ-es, politikai kommunikáció is gyenge (EMNP-s és MPP-s talán egyáltalán nem is létezik), a közéleti civil párbeszéd felületei pedig szinte tejesen hiányoznak. S akkor itt vannak a Szabó Csaba röptette Fehér Hollók… 🙂

Most a CouchSurfingnek, azaz a Kanapészörfölőknek az interetnikus kapcsolatok mélyítésében témáról írtam néhány sort. S Lavinia Grumezát meg sem említettem… 🙂

Read Full Post »


🙂

Nyugodtan írhatom, hogy életem legszebb időszaka volt: nagy volt a társaság, kiváló volt a hangulat, a házasságok, a feleségek/férjek és a gyerekvállalások nem korlátozták (annyira) a szabadidőt, sok-sok helyen jártunk együtt.

Az első nagy változás akkor következett be, amikor legjobb barátom, Glytz nem szervezett már több kirándulást, elmaradtak a rendszeres túrák – fájó nosztalgiával tekintek vissza a változás előtti évekre. Nyugat-európai barátaim hathatós támogatásával 2006-ban még kocsit (ha a Dacia Solenza annak minősül) is vásároltam (rozsdás, nem mindig indul, de most is megvan), hogy folytatni lehessen a természetjárást, a túrázást. S valamelyest sikerült, de a visszaesés drasztikus volt.

Aztán 2007-ben megismertük Lacit, s elindult a lavina. Szava hihetetlenül lelkesítőn hatott, varázs volt bepörögni, amikor írta, lehet menni Szmidára. Mindent felülíró, mindent feledő hívó szó volt. Rengeteg nyári és téli túra, túrabiciklizés, túramotorozás, hószánozás, kirándulás, sátorozás, sok-sok emlékezetes születésnap. Mélyen raktározott, maradandó, szív- és lélekerősítő emlékek.

2013 januárjában utoljára tartottunk ott születésnapot (Vandát ünnepeltük), akkor még volt Szerda is (minden héten ekkor gyűltünk össze Lóri barátom legénylakásán, ettünk-ittunk, filmet néztünk, társasjátékoztunk, beszélgettünk, EGYÜTT VOLTUNK), az űr nem volt akkora, bár sokszor megsirattam a szmidai időket. Valahányszor a környéken jártam, benéztem, nosztalgiáztam. Sírtam is. Nem is egyszer.

Ráadásul többen emigráltak, elköltöztek, szedentáris életet élnek, néhánynak megváltozott az életstílusa, értékrendje, életvitele, voltak szakítások is, s valahogy hiányzik az utánpótlás. Eddig lélegeztető gépen volt, most viszont meghalni látszik a Szerda. S vele együtt rengeteg minden. Hányan ennek a körnek köszönhetően találtak társra, bár sokan kívülről “hoztak” partnert maguknak… Párkapcsolatos létesültek, házasságok köttettek… Ilyen (is) volt a Szerda. Lacinak és a hét közepén megejtett rendszeres találkozásoknak galvanizáló hatása volt.

Aztán idén januárban leállt a Szerda. Ez volt a kegyelemdöfés. Aztán jött észak-ciprus (hatalmas tartozás) és a térdműtétem. Most már jól van, hátha jövő héten sikerül az Iránban levő Damavand (5610 méter) megmászása, de a januártól májusig tartó fájdalom és bizonytalanság, illetve a május-július időszakban fellépett kiránduláshiány egyszer-egyszer rányomta a bélyegét a közérzetemre.

Bár ünnepelni kellett volna, mégis inkább nosztalgiáztunk, búslakodók, mi több, kissé szomorúak voltunk. A jövőbe tekintés sem hozott derűt, hisz minden valószínűség szerint ezután még kevesebbet találkozunk, járjuk együtt a Természetet.

Laci, most már érted az alkalomadtán felszínre tört búskomorság okát?!

Kérlek, kattins az első fotóra!

Read Full Post »