Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2018. február


Rendkívül szomorú, hogy inkább-nem-írom-le-milyen-okok-miatt a Varjúvár nem látogatható… (Saját felvétel)

Bár eléggé nosztalgia íze van a dolognak (régmúlt hősidők felidézése, melankólia stb.) mégis vonzó és különleges sztánai vasútállomás környéke. A számomra, a csend mellett, rendkívül fontos a hely sajátos hangulata. Néha olyan érzése támad az embernek, hogy a Sztána-patakot körbevevő erdőt, a kígyózó ösvényt csupán kölcsön vettük, a hely még mindig a Kós Károlyé és a Szentimrei családé. Azt is érezni viszont, hogy itt is nagyon fájt Trianon, a régióban talán itt a legjobban. Szerencsére írásaiknak köszönhetően tudjuk, mit érezhettek ezek az értelmiségiek az első világháború után, hogyan, milyen eszközökkel igyekeztek utat mutatni a céltalan erdélyi magyaroknak, s mit jelentett a transzilvanizmus…

Koruk technikai vívmányai a Szabó Zsolt vezette sztánai Riszeg Panzióban: rádió és 4G wi-fi. Techtestvérek százvalahány év eltéréssel… (Saját felvétel)

Fontos erről néhány szót ejteni a románoknak is, feléjük is kommunikálni ezeket az érzéseket, gondolatokat, megismertetni velünk a transzilvanista és a Trianon utáni erdélyi politikai mozgalom kiemelkedő alakjait. Főleg, ha ennek sztánai és kalotaszegi vonzata van.

Ugyanakkor számomra fontos, hogy a román többség nyitottságról és irántunk való érdeklődésről tanúbizonyságot tevő tagjai tőlünk (is) értesüljenek a környékünkön levő kulturális és építészeti értékekről.

******

A Szabó Csaba újságíró kollégám létrehozta és működtedte Corbii Albi (Fehér Hollók) magyar-román portálra írt Oază arhitecturală şi culturală maghiară lângă gara Stana, în Ţara Călatei című cikkem ide kattintva olvasható el.

Reklámok

Read Full Post »


Ha jól számoltam, összesen huszonöten voltunk… (Gönczi Vass Ildikó felvétele)

Rendkívül óvatosan, inkább sarkon kellett járnom, egyébként a tegnapi lézerharc miatt izomláz földre teper… 🙂 Már a legelején éreztem, az első death match után, pedig sokat gyalogolok, mászkálok, kirándulok. A lézerfegyveres csapatépítő játék annyira megmozgatja a nem létező izmokat is, hogy másnap a budira is alig tud ráülni az ember. Magam előtt látom, amit Görög-Kocsis Juli mesélt:

Kijött a tag a teremből, forgolódött körbe-körbe, kereste az ellenséget, azt hitte még tart a játék. Nagyon vicces volt, teljesen beleélte magát…

Így történt ez velem is szombaton este: kúsztam, másztam, kerestem az ellenséget, igyekeztem feleleveníteni s gyakorlata ültetni a Counter Strike-os emlékeket – éveken át Coraian Zolinak és a Kopiernikus köszönhetően játszottuk ezt a számítógépes játékot a cég Király utcai székhelyén…

Adrenalin izzadásig

De hát mit sem érnek azok a tapasztalatok: ez itt élőben megy, apukám! Látod, hogy szalad, mint a mérgezett egér, becélzod, s… elbújt. Abban sem vagy teljesen biztos, hogy az ellenfeled. Andor szerencsére nem állította be a friendly fire-t, egyébként mínusz pontjaink lettek volna… S a fegyver automatikusan töltött, szerencsére.

Két death match után (bravó Alpár és Zitz!) jött a két capture the flag. Dugába dőlt minden taktika és stratégia, azt sem tudtam, hol a majom (jó, na, rajtam kívül), hol vannak azok, akikkel támadnom kellene.

Az elesettek gyülekezete… 🙂

A két death match során három dologgal szórakoztam leginkább: a helikopterbe lőttem le valakit, aki állandóan ott kempelt. Találomra belőttem a sötét résbe, hoppá, kigyúlt piros a karácsonyfás díszkoszorú! Elhúzódtam, vártam egy keveset, paff, ismét sikerült. A negyedik után már meguntam, s elmentem a gumiabroncsokhoz. Lehasaltam, s egy szűk résen halomra lőttem az ellenfeleket. Láttad volna, hogy mérgelődtek, el sem tudták képzelni, honnan a gumibaba műfogából lövik ki őket… 🙂 A harmadik szórakozásom az volt, amikor hallottam, hogy a palánk túl oldalán ott az ellenség néhány tagja. Sorozatlövésre állítottam a fegyveremet, felemeltem, s adtam nekik kakaót… Olyan szép piros karácsonyfa lett minden… 🙂

Az operetthadsereg balettharcosai

A fegyver valami hangokat adott ki, rezgett a sisak a fejemen, statikus fényekbe lőttem, amelyekről azt hittem, ellenség, nem másztam be az alagútba, mert a terem rajzán úgy látszott, hogy annak a dekorációs elemnek nincs se be- se kijárata, tehát használhatatlan, de mégis alagút volt, kerestem a majmot, amiről azt hittem, ez bazi nagy plüssmaci. Szóval volt elég izgalom…!

Kiváló volt, mindenki élvezte, jól leizzadtunk, igazi adrenalinlavina. De amatőrök voltunk, erre mondta Csoma Boti, hogy

Szép kis operetthadsereg vagyunk…

Ebből lett a balettharcosok… 🙂 Igazából színházkommandó…

Köszönjük szépen Görög-Kocsis Julinak (Barlangász Juli), Kocsis Andornak és Gönczi Vass Ildikónak (Póker és Barlangász Ildikó) a kiváló lehetőséget! Visszatérünk! (Igen, ügyvéd hölgyek és urak, ez FENYEGETÉS!)

***

Így/itt találod meg a FB-n a többek között csapatépítőre, születésnapra kiválóan alkalmas kolozsvári szabadidőközpontot: Lézerharc Kolozsvar – LTG Cluj Lézerharc-pályájuk a legnagyobb az országban, 800 négyzetméteres. Sokan kell menni, ne kelljen keresgélni egymást a sötétben… 🙂

***

Kérlek, kattints az első fotóra:

Read Full Post »


Érdekes, hogy csak a fémvázra rögzített háromnyelvű helységnévtáblát távolították el. (Fotó: Musai-Muszáj/Facebook)

Sajnos – minden valószínűség szerint az éjszaka folyamán – ismeretlen tettesek eltávolították a Musai-Muszáj akciócsoport önkéntesei által a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal udvarára tegnap „leparkolt” bringára helyezett háromnyelvű helységnévtáblát.

A tegnapi blogbejegyzésem (Meddig marad a kolozsvári városháza udvarán a „háromnyelvű bicikli”? Tippem: csütörtök reggelre már nem lesz ott…) itt olvasható.

Szakáts István azt írja a Facebookon:

Megdöbbenéssel értesültünk a biciklis installáció megrongálásáról, melyet a szólásszabadság jogának súlyos csorbításának tekintjük. Rongálás és lopás vádjával megtettük a rendőrségi feljelentést ismeretlen elkövető ellen. Készül az új tábla, amelyet, hamarosan ismét elhelyezünk az installációra.

Adományokat a további táblák és akciók kivitelezésére a következő bankszámlaszámra várunk: RO28OTPV200001072483RO02

Köszönjük a bizalmat és támogatást!

Természetesen a térfigyelő kamerák által rögzített veideófelvételek mérvadók lennének, de hát ezek – szinte biztos – éppen  azok tulajdonában vannak, akik eltávolították a háromnyelvű helységnévtáblát…

Indulhat az újabb pereskedés. Miért jó ez Boc számára?

Read Full Post »


Jól odaláncolták… (© Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

Látványos villámcsődületet szervezett ma a háromnyelvű helységnévtáblákért a Musai-Musáj akciócsoport. Bethlendi András és Stanik Bence bringát vittek a Főtérről a városháza udvarára.

Vajon meddig marad a kolozsvári városháza udvarán a „háromnyelvű bicikli”? Arra tippelek, nem éri meg a reggelt. S akkor ismeretlen tettes ellen lopásért tesznek majd feljelentést az akciócsoportosok? Vagy rongálásért perelik be a helyi rendőröket?

A mai akcióról készített videóriportom itt tekinthető meg. Rohonyi D. Iván kollégám fotóriportja ide kattintva érhető el.

***

FEJLEMÉNY (2018. február 21., 19:15): Iván kollégám jelenti: a helyén van minden… 🙂

Read Full Post »


A hétvégétől végre a Győzelem (Victoria) moziban is vetítik a magyar akciófilmet, nem kell a művilágos bevásárlóközpontba emigrálni 🙂

Mi holnap, azaz kedden este nyolctól nézzük meg.

Read Full Post »


Annyira bánom, hogy nem tudtam elmenni… 😦 (Fotó: Cristina Beligăr/Facebook)

Határozottan állítom: szükség van akár a betegség eredményezte leállásokra, a visszakapcsolásra annak érdekében, hogy legyen az embernek ideje gondolkozni, prioritizálni, mi több, perspektívába helyezni, s esetleg újraértékelni dolgokat.

Esetleg új tervek szövésére is igen alkalmas egy-egy ilyen időszak. Sőt, személyes fogalmakra is. Természetesen én is eldöntöttem néhány dolgot… 🙂

A héten sok mindent ki kellett hagynom, s fájt: elmentem volna Kallós Zoli bácsi mai temetésére, akit tiszteltem, akinél a Sztánai Lovasokkal megálltunk a Bonchidai Kastélynapokra menet vagy jövet, s akit évtizedekkel ezelőtt ismertem meg egy jéghideg vonaton Budapestre menet.

Hétfőn kimaradt a kvíz, Szerdán a Távol-Keletre utazott társaság (Vanda, Andi, Boti és Csigi) fényképes élménybeszámolója, az éppen általam a geoládásokkal szervezett szerda esti találkozó, a csütörtöki póker, a pénteki szimfonikus hangverseny, a mai, innovatív színházi előadás… 🙂

A legjobban a ma Bélesen szervezett szánhúzó verseny kihagyása fájt…

Sebaj, holnaptól már lassan visszarázódom a változatos mindennapi és hétvégi tevékenységekbe, hétfőtől dolgozom. Megannyi teendő maradt a jövő hétre: ugye Gyuszika és Marci bácsi? 🙂

Read Full Post »


Köszönöm szépen Fábián Adrás tüdőorvosnak a szakvizsgálatokat, az emberi hozzáállást!

Igen, azt feltétlenül el kell intézni, oda be kell menni, meg kell kérdezni, a szerelőnek ki kell jönnie, azt el kell hozni, ezt-azt fel kell hívni. A napi teendők.

Ám amikor az ember balesetet szenved (esetemben hajdanán a kulcscsont-törés, meniszkusz-szakadás és térdműtét), minden halasztódik, mi több, törlődik.

De hát, feltétlenül itt kell lenned, azt haladéktalanul el kell intézned!

hangzanak az imperatívuszok.

S ilyenkor:

Sajnos nem tehetem, kórházban vagyok.

Vagy

Tüdőgyulladásom van, ágynak estem.

De mégis, gyere el…!

Mi az, te is kérsz belőle, tudod, ragályos…

S ilyenkor visszakapcsolunk. Mindent halasztunk, néhány dolgot törlünk. Érdekessé válik a dolgok dinamikája: bizonyos dolgokat megoldanak mások, más esetben elévülnek vagy fölöslegessé válnak. Amit annyira fontosnak és sürgősnek ítéltünk, elhalványul a többi teendő mellett. Új megvilágításba kerülnek bizonyos dolgok. Átértékelődnek.

Ilyenkor mindent halasszunk, s ha kell, töröljük, mert közhely, de igaz: az egészség a legfontosabb.

Read Full Post »

Older Posts »