Leállás


Annyira bánom, hogy nem tudtam elmenni… 😦 (Fotó: Cristina Beligăr/Facebook)

Határozottan állítom: szükség van akár a betegség eredményezte leállásokra, a visszakapcsolásra annak érdekében, hogy legyen az embernek ideje gondolkozni, prioritizálni, mi több, perspektívába helyezni, s esetleg újraértékelni dolgokat.

Esetleg új tervek szövésére is igen alkalmas egy-egy ilyen időszak. Sőt, személyes fogalmakra is. Természetesen én is eldöntöttem néhány dolgot… 🙂

A héten sok mindent ki kellett hagynom, s fájt: elmentem volna Kallós Zoli bácsi mai temetésére, akit tiszteltem, akinél a Sztánai Lovasokkal megálltunk a Bonchidai Kastélynapokra menet vagy jövet, s akit évtizedekkel ezelőtt ismertem meg egy jéghideg vonaton Budapestre menet.

Hétfőn kimaradt a kvíz, Szerdán a Távol-Keletre utazott társaság (Vanda, Andi, Boti és Csigi) fényképes élménybeszámolója, az éppen általam a geoládásokkal szervezett szerda esti találkozó, a csütörtöki póker, a pénteki szimfonikus hangverseny, a mai, innovatív színházi előadás… 🙂

A legjobban a ma Bélesen szervezett szánhúzó verseny kihagyása fájt…

Sebaj, holnaptól már lassan visszarázódom a változatos mindennapi és hétvégi tevékenységekbe, hétfőtől dolgozom. Megannyi teendő maradt a jövő hétre: ugye Gyuszika és Marci bácsi? 🙂

Reklámok

Ha egyetértesz, azért, ha nem, akkor pedig azért... SZÓLJ HOZZÁ!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s