A fotók mindent elmesélnek a 2018. augusztus 26. – szeptember 16. időszakban megejtett kazahsztáni és kirgizisztáni körút első részéről…
Kérlek, kattints az elsőre!

Az első ízlésficamra az asztanai repülőtéren lettünk figyelmesek. Egyébként a beutazási vízumot gond nélkül megadták, fizetnünk sem kellett érte. Adtak viszont egy papír fecnit, amelyet kétszer lepecsételtek. Állítólag, amennyiben csak egy bélyegzővel látják el, öt napon belül valóban jelentkezned kell a repülőtéren. Érkezéskor nem időztünk Asztanában. Azonnal repültünk tovább a volt fővárosba, Almatyba

Kazahsztán 70 százalékban muzulmánok, 26 százalékban pedig keresztények lakta szekularizált állam. Feltűnően kevés a mecset

Az Alamtyban, azaz „az almák között” eltöltött idő fénypontját a piacon tett látogatás jelentette: természetesen kipróbáltuk a kumiszt, de csak mértékkel. Dana, az európaiakra kényes hitványokra tekintő idős nő kaján mosollyal nyújtotta a porcelán poharakat, de gyomrunk későbbi állapotára gondolva ellenálltunk a kísértésnek

Érdekes, hogy az általam legszebbnek tekintett kazah lányt éppen ebben a közegben, a hús-, zöldség- , fűszer – és gyümölcspiacon fényképezte le Máté András. Nem ám az a hölgy volt, aki az emeleten levő étkezdében egyből azt írta okostelefonja orosz-angol fordítójába: 37 éves vagyok, s egyedülálló. Az igyekezet tükrözte a többi, európaival vagy amerikaival házasodni kívánó kazah nő vágyát: az internet tele van társkereső weboldalakkal, a hölgyek ugyanis így próbálnak valamelyik nyugat-európai országba jutni, s új életet kezdeni. Érdekes megjegyezni, hogy a hivatalos statisztikák szerint Kazahsztánban kilenc hajadon lány jut egy férfira. Mégis sokuknak külföldi férfi kell… Ezt a számlát a hirtelen támadt rajongóm állította ki

Augusztus 29-én tovább indultunk a hegyekbe. 40 ezer tengéért (95 euró) egy Honda Odyssey típusú kocsival hatunkat a sofőr elvitt a közel 300 kilométerre levő Saty faluba, ahonnan több hegyvidéki tóhoz tudtunk elérni. A buszállomáson sokat alkudoztunk, kalandosan ugyan, de sikerült fuvart találnunk. Türelem, idő, energia és jó alkudozási készség, valamint színészi tehetség szükséges. A cápák rendelkeznek ezekkel az adottságokkal, de szezonon kívül alkalmazkodniuk kellett… Útközben néhányszor megálltunk

Lévén, hogy nagyon közel van a kirgiz határhoz, a Kolsay 2-es tónál határőr várt és ellenőrzött. Hivatalosan nem lehet felmenni a Kolsay 3-as tóhoz, amely még néhány óra túrázást jelent, mert határövezet. Tudok viszont olyanokról, akik néhány cigarettát adtak a határőrnek, és felengedte őket. No, meg az útlevelüket is hátrahagyták

Magyar útlevéllel nem szükséges kirgiz vízum, románnal elég az elektronikusan, interneten kiváltott is. Igen ám, de ezen az Isten háta mögötti határátkelőhelyen nincs megfelelő berendezés a vonalkód és a QR-kód leolvasására, így barátunkat visszafordították. Hosszas egyezkedés után a határnál várakozó egyik cápának 22 ezer tengét (52 eurót) fizettünk öten, de végül nem Karakolban, hanem már Typ/Tup városkában kiszálltunk, hisz rájöttünk, hogy innen könnyebb eljutni Cholpon-Ata városába, ahol a Nomád Játékok zajlanak, amelyre Bibivel akkreditálva voltunk

A Nomád Játékokól külön blogbejegyzésben írok. Kirgizisztán meglátogatása után (ez is külön bejegyzés lesz) szeptember 14-én visszatértem Kazahsztánba. Kochkor után Emma és Jocó nem tartott velem, Bibi a Nomád Játéko után Máté András és Telegdi Andi társaságában visszatért Erdélybe, így egyedül utaztam tovább. Ez a felvétel Almatyban készült: a busszal a vasútállomáshoz igyekeztem. Szép dizájn, ugye?
Reklámok
2 Replies to “FOTÓRIPORT – Kazahsztán, te szép káosz!”