FOTÓK – Bezárt a cipőjavító műhely


Bezárt

Valamikor biztos, hogy bemutatkozott, de szégyenemre legyen mondva, elfelejtettem a nevét: a Jókai/Napoca utca 25. szám alatti műhely cipésze volt. Elnézést, még mindig lábbeliket javít, csak már nem a szerkesztőség főbejáratával szemben. Sajnos.

Sokszor jártam nála: télen-nyáron cipőket, szandálokat, csizmákat vittem hozzá. Lévén, hogy két perc járásra volt a műhely, Bibi is többször megkért, vigyem javítani valamelyik lábbelijét, bár ő nem volt elégedett a minőséggel. Egyszer-kétszer előfordult, hogy levált a túrabakancs talpa, de előre megmondta: nem fog sokat tartani.

Most valahol a Dâmboviţa utcában levő cipőjavító műhelyben dolgozik – a Jókai utcában nem érte meg neki. Állítólag a tulajdonos emelte volna a lakbért, s az államnak is többet kellett fizetnie, mint korábban.

Mi lesz, ha a belvárosban nem marad egyetlen kisiparos sem?!

A Dâmboviţa utcában foytatja…

Uruma lui Zaharia Stancu și filipinezul din Delta Dunării


Uruma, Darie és Mark/Mario… 🙂

Nu știu ce intenții a avut, de fapt, Zaharia Stancu. Nu pot să-mi dau seama dacă povestea de dragoste dintre Darie, personajul principal al nuvelei, și Uruma, această fată de tătar dobrogean, aprigă, neînfricată şi matură, este un alibi de a prezenta viața, obiceiurile și religia celor din acest meleag – sau invers. 

Igen, ismét román nyelvű irodalom, magyarul a Szabó Csaba által létrehozott és működtetett Corbii Albi román-magyar portálnak. Úgy vélem, feltétlenül szükség van arra, hogy a többség tudomást szerezzen arról, hogyan éli meg Erdélyt a magyar közösség, mit gondolunk bizonyos politikai, gazdasági vagyakár szociális kérdésekről. A közeledést ugyanakkor nagy mértékben segíti egymás irodalmának olvasása… anyanyelvünkön.

Continuare pe portalul Corbii Albi.

Miért tiltották ki Raoul Weiss újságírót Romániából?


Erdélyben nem táncolhat többet (Fotó: Raoul Weiss/Facebook)

Eddig egymásnak ellentmondó információk láttak napvilágot annak kapcsán, hogy mi oka lehetett a román hatóságoknak arra, hogy 5 évre kitiltsák az országból a mintegy 15 éve Erdélyben élő francia értelmiségit, Raoul Weisst.

Egyesek szerint Aleksandr Dughin filozófus holdudvarába tartozott, néhány évvel ezelőtt az orosz államfőhöz közeli orosz közéleti személyiség a Twitteren megosztotta egyik cikkét. Annyi viszont bizonyos, hogy a múlt csütörtökön a Frankfurtban évente szerezett könyvhétről hazatérő Weisst a határőrség és más állami intézmények illetékesei várták a Kolozsvári Nemzetközi Repülőtéren, s nem engedték be az országba.

Mi több, a belügyminisztérium által kibocsátott iratot mutattak fel neki, amely azonnali hatállyal érvényes, így Wiessnak fel kellett szállnia az első repülőgépre, amely éppen Bécsbe indult.

Weiss a Visegrad Post újságírója volt.

A belügyi hatóságok lépése meglepte az erdélyi közvéleményt. Az elmúlt években más személyeket is kitiltottak Románia területéről: Eva Maria Barki emberjogi aktivista (ügyvédnő, Bécs), Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom alapítója, majd vezetője, illetve Bayer Zsolt, jobboldali publicista, a Magyar Nemzet újságírója.

Mi történik valójában?!

VIDEÓK – S akkor még egy adag film: Cannes-i produkciók lavinája


Korántsem bántam meg, hogy a Cannes-i fesztivál versenykategóriájába meghívott és díjazott, s Kolozsvárra hozott filmek közül nyolcat sikerült megnéznem, ám az elkövetkező időszakban valóságos elvonókúrát kell tartanom.  A kiválótól is meg lehet csömörleni.

***

Csütörtökön este a Lemonade című produkciót tűzték műsorra. Mivel a Győzelem/Victoria moziban nem volt lehetőség, a filmet a Iulius Mallban levő moziban vetítették. Izgalmas volt átvergődni a Lady Gaga filmre érkezett tömegen, de azért mi is begyűltünk a Ioana Uricaru által rendezettre. Megrázott, amit a vetítés végén mondott: saját és a környezetében levő emberek valós történetei alapján építette fel az alkotást.

***

Pénteken a nyolc közüli kedvencemet, a Girl címűt vetítették. Vajon így reagál minden szülő, amikor szembesül, milyen helyzetben van a gyermeke? Bizonyára, nem. Valójában megrázó sztori, rengeteg tanulsággal.

***

A szombaton 15 órától szintén a Győzelem/Victoria moziban vetített Sicilian ghost story/Szicíliai kísértettörténet után úgy éreztük, szünetet kell tartanunk. A parabolák, hasonlatok, szimbólumok sokasága nyomasztó volt. S főleg az, hogy a végén megtudtuk: a maffiával kapcsolatos megrázó történetnek valós az alapja!

***

Szombaton az esti filmre tértünk vissza, de nem égettük meg magunkat a Burning/Gyújtogatók című filmmel. Bár mégis. De hát hogyan sikerül annyi hölgyet nyomtalanul eltüntetni, akárcsak melegházat? Főleg akkor, ha elégetésről van szó. S a kút létezett-e valójában? S ha igen, Haemi tényleg beleesett? Murakami egy könyvét olvastam, a film ahhoz is nagyon hasonlít, bár azt, amelyikre a produkció épül, nem.

****

A vasárnap látott După-amiaza unui torționar és a Tertium Non Datur címűeket most nem említem, mert ezek valahogy belopakodtak a programba.

***

A Dogman tele van allegóriákkal. Talán a legerősebb a kutyáké. A hűségé. De hogy jön ide a kutyákat mosdató, szépítő alázatos és szerény vállalkozó ember, aki aztán bűnözővé majd gyilkossá válik? Miért, hogyan alakul ennyire radikálisan át. S az, hogy a lányának tett ígéret virtuális beteljesítéseként a hullát éppen egy játszótérre teszi le? (A második kedvenc)

***

A Shoplifters… Nos, hát a harmadik kedvenc, bár a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon megnyerte az Aranypálmát. Hosszú ideig azt gondolná az ember, zavartalanul zajlanak a dolgok, aztán a legvégén következik be a váratlan fordulat. A téma eredeti megközelítése és feldolgozása a hosszúság ellenére vonzóvá teszi.

VIDEÓK – Astra Filmfesztivál: viaţa bate filmul (Mit láttam, melyek a kedvencek)


Tudom, plasztikus és közhelyes a cím. De igaz. A dokumentumfilm valójában nem film, hanem a valóság szinte teljesen hű tükrözése. Igaz, filmes produkció formájában. A fikciókban van ugyan képzelőerő, sőt, nem tagadom, ám szememben hiteltelenné válnak, mert nem a valóságot ábrázolják. Nem veszem komolyan őket, mert úgysem igaz. Nem villanyozódom fel, mert kitaláció. Nem lelkesít annyira, mert csupán valaki képzelőerejének szüleménye. (A filmfesztiválról szóló cikkem a pénteki Szabadságban jelenik meg)

Csupán pénteken estétől estig sikerült beülni a filmekre. A következőket láttam:

  1. Unsettling/Teritoriu instabil

Újabb szemszög az izraeli-palesztin konfliktus kapcsán. Alig néhány hónappal ezelőtt jártunk Palesztinában, különösképpen érdekelt a téma. A produkció megtekintését követően ismét megerősödött bennem: a két nép csak akkor békél meg egymással, ha kolonizáltuk a Holdat vagy a Marsot. Remélhetőleg a térfoglalók közül egyik sem lesz zsidó vagy muzulmán, mert akkor ott is kezdődik minden elölről… 🙂

  1. Nunta anului/Wedding of the year

Bán József produkciója megnevettet, de ugyanakkor elszomorít. A hagyományok felfrissítése tulajdonképpen a pénz, befolyás és az anyagiak felhalmozásával járó tekintély áldozata.

  1. Meuthen’s Party/Partidul lui Meuten

Az idei filmfesztivál fókuszában a Európa-szerte ismét előretörő szélsőséges és radikális eszmék álltak. A diákok által tető alá hozott produkció külön figyelmet érdemel. Theresa Bacza, a producer a kulisszák mögötti aspektusokra hívta fel a figyelmet: a tanárból pártelnökké lett férfit karrierje elejétől nyomon követték.

  1. Putin’s witnesses/Martorii lui Putin

Hátborzongató mennyi minden függ egy ember döntésétől, hány ember életét befolyásolja Putin. Ugyanakkor rávilágít az orosz elnök személyiségére, múltjára, szokásaira, dötéseinek alapjára. A produkció ikertestvére a God save Russia. Meg kell néznem.

  1. STYX

A legnagyobb, szívszorító kiábrándulást a STYX című film jelentette. Úgy ültem be a produkcióra, hogy na, migránsokról szóló filmet nézünk meg. Már az első perekben világossá vált: nem dokumentumfilm. Sebaj, a történet minden bizonnyal valóságon alapszik. Nagyon beleéltem magam, könnyeztem is. Utólag mondta Kató Csilla, a rendezvénysorozat programigazgatója, hogy tulajdonképpen az Európai Parlament filmművészeti díját nyert produkcióról van szó, azaz nem dokumentumfilm. Sokkolt a hír.

  1. Marie

Rövidfilm. Három generáció egy födél alatt, elhanyagolt gyermekek. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy alig ismerjük országunkat…

  1. Ink of Yam/Poveşti tatuate

Tetkószalon Jeruzsálemben?! Tom Fröhlich rendező szerint igen. S még milyen…

 

  1. Srbenka/Sârboaica

A látottak közül ez tetszett a legjobban. Sokat sírtam. 2009-ben Balkán-körúton voltam, elsősorban azokat a helyeket látogattuk meg, amelyek a délszláv válsághoz kapcsolódnak: Vukovár, Eszék, Tuzla, Srebrenica, Mostar, Dubrovnik, Kosovska Mitrovica, Pristina, Belgrád stb. Felfrissültek bennem azok az emlékek, feltörtek bennem az érzések. Kegyetlen és katartikus volt.

  1. I am another you/Sunt un alt tu

Megrázó és váratlan elemekkel tűzdelt, kiváló dokumentumfilm. Mégis, ilyen körülmények között nem előrevetíthető a fiú/férfi sorsa? A második kedvenc.

Hialuronsavas injekció, hogy „olajozottan” működjön a gépezet…


Ha szükséges, akkor kell… 🙂

A tavaly májusi meniszkusz-műtétemet követő második hónapban adták be az első, hialuronsavat (C14H21NO11)n tartalmazó injekciót, eljött tehát az ideje az évi adagnak. Szüleim anyagi támogatásának köszönhetően az orvos által ajánlott forgalmazótól megvásároltam az injekciót, s október 22-én a kolozsvári ortopédián Horea Benea ortopéd szakorvos professzionális módon be is adta.

Bár kevés az idő, sok a páciens, mi több, nem a konzultációs, hanem a szolgálatos orvosi napján mentem többedmagammal, fogadott, beadta az injekciót, mondott egy jó szót, bátorított, tanácsokat adott. Igen, vannak még ilyen orvosok Romániában!

A tavalyi injekciót követő fájás és dagadás most szerencsére nem következett be, így nem volt szükség az orvos által felírt gyulladás- és fájdalomcsillapítókra, ám tegnap este jeget tettem rá, most a szerkesztőségben pedig hideg borogatás van rajta. Elismerem: tavaly huncutkodtam, megerőltettem, s azért dagadt be… 🙂

A medicalonline.hu szerint

A hialuronsav az a természetesen is előforduló molekula, mely „megkeni” az ízületet és tompítja a felszínét ért lökéseket. Ha tehát hialuronsavas gélt injektálunk az ízületi résbe, az csökkenti az ízületi folyadék belső súrlódását, tehát elősegíti a csúszást. A beadott anyag egy átlátszó zselé, amely nagy koncentrációban tartalmaz hialuronsavat. Kifejezetten a térdízületbe fecskendezzük ezt a készítményt, hogy csökkentse a fájdalmat, valamint visszaállítsa az ízület kenését és lökéscsillapítását. Természetesen ennél az eljárásnál is előfordulhatnak mellékhatások, mint például duzzanat, merevség, folyadékgyülem a térd körül. Mindemellett a legtöbb páciens csupán a hialuronsav előnyeit tapasztalja, hiszen az injekciós kúra hatása fokozatosan adódik össze, így akár 6-8 nyolc hónapra rendkívüli mértékben megjavíthatja az ízület terhelhetőségét.

Érdekes megjegyeznem, hogy néhány héttel ezelőtt, a Vármezőn szervezett hőlégballon parádé idején a rossz idő miatt a Parajdon levő sós gyógyfürdőbe mentünk kikapcsolódni, s a kúrát követően a térdem jobban érezte magát…!

FOTÓRIPORT – Feketetó, minden eladó


A japán vendég kedvéért töltöttünk időt szombaton a feketetói vásárban. Ezt láttam:

A japán vendég


Miccs Feketetón

Néhány évvel ezelőtt felhívott Aymeric, a párizsi újságíró kollégám.

Te, küldök egy japán lányt, foglalkozz vele egy kicsit. Semmi extra, vidd el magaddal, ahova mész, mutasd meg azt, amit és ahogyan te látsz.

Kyoko depresszióig dolgozta magát, a főnöke pedig elküldte Európába kulturális sokkra. Nyugat-Európa nem volt elég, a kontinens keleti részére volt szükség. A japán vendég leszállt a vonatról. Azon lepődött meg, hogy nálunk van villanyáram; nem tudom, milyen előzetes infói voltak rólunk. Aztán elvittem nagybátyámhoz, Székely Tamáshoz, ott látott szabadon élő tehenet, lovat, kakast, tyúkot, macskát, kutyát, mindenfélét. És ugyanígy élő embereket.

Kyoko csak a televízióban és az állatkertben látott állatokat. Élőben pedig csak modern rabságban élő embereket. Maga is tízen felüli órát dolgozott naponta. Ezért kapott idegösszeroppanást.  És került Kercsedre. A pálinka kiütötte, pedig váltig erősítette, a száké legalább annyira erős. Hazahoztuk a Solenzával, túlélte a Mély Erdélyi Élményt. Hosszú évekig kapcsolatban maradtunk.

Petinek és Cugának köszönhetően Miya felfedezte a Szelek-barlangját is

A minap Miya jelentkezett be a Vendégszerető Klubon/Kanapészörfölőkön. Fogadtam. Újabb reveláció volt az eredmény.

A globalizáció felfokozottsága, valamint a világhálónak köszönhető villámgyors információ-áramlásnak köszönhetően azt gondolná az ember, Európában a japánok sem lepődnek meg sok mindenen. Dehát…

Miya rendkívül okos, barátságos és intelligens nő. Harminchét éves. Felmondott a munkahelyéről, s elindult világot látni. Szombaton a feketetói vásárba vittem a Daciával, egy jóra fordult tévedés miatt nem Sallai Jánossal és családjával túráztunk, hanem külön. A legérdekesebb az volt, hogy számára minden meglepő és új volt: a vásár, a mindenféle tárgy, az ócskaságok, a blúzok, a cipők, a zoknik, minden. Élmény volt a miccs, a mustáros kenyér, a káosz… a MINDEN.

Az elején csak egy kicsit…

Sonkolyoson a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) alapembere, a Juli által szervezett bulinak és természetesen Szász Petinek köszönhetően Miyának sikerült bejutnia a Szelek-barlangjába. Naná, hogy ilyen helyen sohasem volt még. Részére két via ferrata kimaradt, de egyet (a Nagy Magyar-barlang melletti 42 méterest) végigcsinált. Ez is első volt az életében. Akárcsak a pufuleț, a miccs, a șmen szó és jelentése, a mountain dew szénsavas üdítőital. Rácsodálkozott ugyanakkor a Bánffyhunyadon látott cigány palotákra. S arra is, miért a jobb oldalon közlekedünk a közutakon…

… aztán a Nagy Magyar-barlang mellettit végig…

Vasárnap a Hója-erdőben voltunk kirándulni, a Kémia Intézettől indultunk. A túra előtt el kellett magyaráznom, Kolozsváron miért van annyi (ortodox, görög és római katolikus, evangélikus-lutheránus, unitárius, református templom, zsinagóga és mecset) Mindenható-imádó hely. Aztán azt is, Makovecz miért tervezett ufóhoz hasonlító templomot, s a katolikusoknak miért van annyira progresszíven kinéző temploma a Dónát negyednek ezen a részén. S ki az a férfi a kereszten? Hogyan, mikor került oda?

Szokatlan volt számára az is, hogy az Uliulu (Kányafői) utcában csak úgy esnek a diók az utcára, s felszerelés nélkül, dió dió ellen technikával sikeült feltörni őket. ..

Nem értette ugyanakkor, hogyan lehet csak úgy tüzet rakni az erdőhöz közel, miért sütünk húst a mikrohullámú sütőből származó rácson, mi az a geoládázás, miért jönnek ki az emberek kocsival túrázni a jármű mellé, miért, miért, miért.

Vajon jómagam is ennyi mindenen csodálkoznék, ennyi mindenre rácsodálkoznék Japánban?

Köszönöm a kérdéseket és az élményeket, Miya! Ahogy megbeszéltünk: 2020 októberében találkozunk Yokohama polgármesteri hivatala előtt. Deal… 🙂

Biblioteca româno-maghiară Corbii Albi. Titus Popovici: Ipu két halála


Sat din Transilvania chiar pe la sfârşitul celui de-al doilea război mondial. Friedrich, un soldat german este găsit spintecat pe câmp, iar comandanţii săi jură răzbunare. Dar cine este făptaşul?

Nu vă speriaţi: nu este o nuvelă în care anchetatorul desluşeşte iţele oribilei crime, îl demască pe ucigaş prin metode specifice, iar la sfârşit ne apucă somnul şi uşor ne scufundăm în vise. În această nuvelă Titus Popovici nu atacă spectrul politic, social sau economic, nu ne prezintă o satiră a societăţii (doar puţină: ce a falsei respectabilităţi) sau a celor care o compun sau conduc.

Continuare pe portalul de contact român-maghiar, Corbii Albi.

FOTÓK – Az 1568 bisztrónak köszönhetően: hagymaleves újragondolva (Második fogás macskacsaláddal fogyasztva…)


Yummy. Összefut a nyál a számban (Saját fotók)

A Vallásszabadság Háza alatt működő 1568 bisztró hatalmas udvarának nyári avatását elszalasztottuk ugyan, de a késő őszi gyönyörű idő feledtette a mulasztást: ugyanolyan kellemes volt kint ülni, mint júliusban, augusztusban vagy szeptemberben.

Siessetek, mert András tájékoztatása szerint a szakács ajánlata általában három-négy napot tart, de akár minden nap változhat a szezonalitástól és a készletektől függően…

Amikor Pócsai András meghívására tegnap bementünk a bisztró ajtaján, s megnéztük, mit ajánl a szakács, kissé aggódni kezdtem. Nem szeretem a hagymalevest. Pontosítok: azt, amit eddig ettem. Sebaj, gondoltam, kipróbálom, lássuk, itt milyen.

Hangulatos, családias, ízlésesen kialakított terasz fogadja a vendégeket

Az óvár falára emlékeztető kőkerítés mellett foglaltunk helyet, s az udvar végében található fészer alól elősurranó macskahadat azonnal észrevettük. Mindketten nagyon szeretjük az állatokat (fontos szempont számunkra, hogy a vendégfogadó egység állatbarát legyen), s az ételt is szívesen megosztjuk velük még akkor is, ha például a macskák kéregetnek, karmolnak. Nem történt ez másként most sem. De ne szaladjunk a dolgok elébe.

Az ízlésesen kialakított, macskaköves terasz ideális reggelizni, ebédelni, vacsorázni vagy akár egy sör vagy kávé elfogyasztására. Időben minden bizonnyal több lesz a virág, a cserje, a hangulat viszont így is remek.

Én is éhes vagyok!

Anamaria, a kedélyes pincér gyorsan hozta a hagymalevest. A felszínen levő olívaolaj cseppecskékre figyeltem, s próbáltam eltekinteni attól, hogy mit próbálok ki. Minden eddigi tapasztalatomat meghazudtoló ízlavina öntötte el a számat: hamar kikanalaztam a levest. Szerencsére, a kismacskáknak nem kellett adnom belőle, nehezemre esett volna: nagyon ízlett.

A spenóttal bolondított csirkemell nagyon passzolt a tarhonyával, a sajtos szószt pedig mind kimártogattam 🙂 Bár a kakaós kekszszalámi mellé inkább kóla ment volna, képtelen voltam ellenállni a kísértésnek, s még kértem egyet a Dezső Péterék által gyártott kézműves sörből: Bere a la Cluj/Phaza lunii. Bibi a narancs fresht nem bánta meg…

FOTÓRIPORT – Kirgizisztán, te kegyes és kalandos…!


A fotók mindent elmesélnek a 2018. augusztus 26. – szeptember 16. időszakban megejtett kazahsztáni és kirgizisztáni körút második, kirgizisztáni részéről…

A kazahsztáni fotós élménybeszámoló ide kattintva tekinthető meg.

FILM – „Ők már a tranzit zónában vannak” (Az Örök Tél című film margójára)


Alzsír, volt női munkatábor Asztanától néhány kilométerre Akmol/Ivanovka település határában (Saját felvétel)

„Csodás” képi megjelenítése volt a csütörtökön este a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári kara Hunyadi Mátyás dísztermében a Filmtettfeszt keretben vetített Örök tél című film annak, amit szeptember elején Asztana mellett láttunk. A verőfényes napsütésben, tele hassal könnyű volt végigjárni Alzsírt, Szász Attila filmje viszont realisztikus képet adott arról, ami a jelenlegi Kazahsztán területén Sztálin uralma idején létesített női lágerben történhetett: szenvedés, megaláztatás.

Nem hozzáértő számára csupán egy „tárgyi tévedés” volt észlelhető: a barakkok nem fából készültek. A tranzit zónát sem láttuk, de minden bizonnyal volt olyan.

Igen, a film végén én is elsírtam magam…

Jelenet a filmből (www.hvg.hu)

 

A nők építették fel a barakkokat, s valójában ilyenekben laktak. Alzsír, volt női munkatábor Asztanától néhány kilométerre Akmol/Ivanovka település határában. További fotók itt: https://koliver.wordpress.com/2018/09/26/fotoriport-kazahsztan-te-szep-kaosz/ (Saját felvétel)